Népszava, 1979. szeptember (107. évfolyam, 204-229. sz.)

1979-09-01 / 204. szám

m 1n 197­9. szeptember 1. NÉPSZAVA I­S? A Műszaki üvegipari Szövetkezet évente négyszázezer négyzetméternyi tükröt gyárt. A hazai megrendelőkön kívül az NSZK-ba és Közel-Keletre is szállítanak. Képünkön a vákuu­mgöd­öb­-üzemrész, ahol a visszapillantó­ tükrök készülnek (MTI Fotó: Konténergyártás nagy sorozatban Várról külföldre — Felkészült a Kaposgép A 170 tonna súlyú, 18 méter magas, 40 tonna te­herbírású konténerdarut — a Magyar Hajó- és Da­rugyár legújabb termékét — néhány napon belül üzembe helyezik a József­városi Pályaudvaron Mint megtudtuk, a gyár még 1977-ben kapott megren­delést a MÁV-tól: építsen egy olyan speciális darut, amely negyven lábas kon­ténert is megemel. (A konténerek szerte a vilá­gon egységes szabvány szerint készülnek, hossz­méretük alapján, így van 10, 20, 30, és 40 lábas). A hatalmas­­ fémdobozok mozgatása, szállítása csak akkor gazdaságos, ha meg­felelő spec­iális szállító- és rakodóeszközöket alkal­maz­na­k. A daru három egymás melletti sínpályán álló vagonról képes a kon­ténert leemelni, a földre vagy közvetlenül a kami­on platójára rakni. A KGST-országok együttesen körülbelül 50 ezer nagy konténeregy­­séggel, és 114 átrakodó­­hellyel rendelkeznek, ezeket 123 — összesen negyvenkétezer kilométer hosszú — konténervonal köti össze A szocialista országok közül nálunk a legkisebb a konténerben fuvarozott áruk aránya. A MÁV ezerhatszáz da­rabos konténerparkjával, mintegy 100 ezer fuvar­ral. összesen félmillió tonna árut szállít éven­te Nem tartozunk a kon­ténergyártó „nagyhatal­mak" közé Napjainkban szerte a világon élénkülés tapasztalható a konténer­piacon. Különösen az ázsiai országokban évi 40—80 ezer darab kapa­citású konténergyárak épülnek. A Magyar Hajó és Darugyár Váci Gyár­egysége csakis úgy tud versenyképes maradni, hogy viszonylag kis tétel­ben különleges kívánsá­gokat figyelembe véve gyárt és szállít. A válla­lat az év első felében négy új típus előállítását kezdte el, s 1783 konté­nert gyártott, ebből 1703- at a tőkés országokba exportált . A legnagyobb vevők között megtalálha­tó Anglia, Hollandia, Lí­bia, es a Német Szövet­­ségi Köztársaság Az amerikai SEA cég az idén ugyancsak nagy­mennyiségű konténert rendelt-A hazai igényeket te­hát elsősorban a kisebb magyar vállalatoknak kell kielégíteni. Ilyesfajta tö­rekvések jócskán tapasz­talhatók. Nemrégiben ér­kezett a hír: konténerek készítését kezdték meg a Somogy megyei Kaposgép Vállalat tabi üzemében. A magyar és az európai szabványoknak egyaránt megfelelő konténerekből már az idén 10 ezret szállítanak a megrende­lőknek Egyidejűleg — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tá­mogatásával —, megte­remtik a nagy sorozatú konténergyártás feltéte­leit. A folyamatban levő rekonstrukció keretében új gépeket, berendezése­ket vásárolnak A terv szerint ezek felszerelése után — 1981-től — 40 ezer konténert gyártanak évente. M. K. 0 Új élet kezdődött, annak idén érettségizett né­hány fiatalember számára, akik a határőrtis a­ hiva­tást választották. A felső­fokú oktatási intézmények közül a Kossuth Lajos Katonai Főiskola határ­őr szaktanszékén el­sőként kezdődött meg a mai nappal az 1979—1980- as oktatási év.­­ — A sok-sok hasonló­ság mellett bizonyára akad némi eltérés a többi főiskola tanmenetéhez vi­szonyítva talán ezért is került sor néhány nappal korábban a „becsengetés­­re"? — érdeklődtünk Ko­vát­s Sándor határőr alez­redes, tanszékvezetőtől. Követelmények — Mint minden okta­tási intézménynél, nálunk is az alapoknál kell kez­deni. Tehát mielőtt hoz­zálátnának az elsőéves hallgatóink a szaktantár­gyak elsajátításához, meg kell ismerkedniök az elemi katonai tudni­valókkal. Gondolok az egyén ruha viseléstől a kü­lönböző tiszteletadásokig sok mindenre, ami ehhez tartozik. Szóval ez az a bizonyos alapkiképzés, amelyet aztán a tanterv­nek megfelelően követnek a különböző tantárgyak. — Hogyan kerülhet egy fiatalember a katonai fő­iskola határőrszakára? — Egyik alapvető kö­vetelmény, hogy eredmé­nyesen érkezzen el a gimnázium vagy szakkö­zépiskola utolsó, tehát ne­gyedik osztályának első félévéig. Ez az az idő, amikor már mindenkép­pen valamilyen módon határoznia kell további életéről. Aki úgy érzi, hogy szívesen vállalná a határőrtiszti hivatást, je­lentkeznie kell a lakóhe­lyéhez, vagy iskolai kollé­giumához legközelebb eső kiegészítő parancsnok­ságon, ahol bejelenthe­ti szándékát. Ekkor megkapja a szükséges felvilágosításokat, majd általában­ márciusban kerül sor a felvételi vizsgára. Amennyiben si­keresen vette ezt az aka­dályt, tehát megfelelő a felvételi vizsga eredmé­nye, és egészségileg is al­kalmas a pályára, erköl­csileg, politikailag sincs ellene kifogás, később bi­zonyítvánnyal igazolnia kell, hogy sikeresen érett­ségizett. Ezután kap érte­sítést a felvétel eredmé­nyéről. — Aki megfelel bejut a főiskolára? — Nem. Eléggé számot­tevő a túljelentkezés, a többi felsőfokú tan­intézethez hasonlóan, a mi évfolyamainkra fel­vehető hallgatói létszám is korlátozott. — Miként ismerkedhet­nek meg a pályaválasztás előtt állók az itt folyó munkával? Van utánpótlás — A fiatalok pályára irányítása, az utánpótlás­ról való gondoskodás a főiskola feladata is Az út­törők, a kúszások és az Ifjú Gárda tagjai, elsősorban a határmenti megyékben rendszeres kapcsolatban állnak a határőrökkel, közös programok során a fiatalok megismerkedhet­nek határőreink életével. Kapcsolatban vagyunk több középiskolával neve­­ltek között Szombathe­lyen és Szentendrén is Az iskolákban végzett honvédelmi nevelés is se­gít a tiszti pálya iránti érdeklődés fejlesztésében. Szóval, azért bőven akad lehetőség, hogy megala­pozva alakuljon ki a pá­lyaválasztók elhatározása. — A főiskola elvégzé­sekor milyen képesítést kapnak a hallgatók? — A tanulmányi idő négy év Ez idő alatt mintegy 35 tantárggyal foglalkoznak a hallgatók. A szakmai és politikai tárgyak mellett állam­vizsga tárgy a pedagógia, ugyanis a határőr szak­képesítés mellett a polgá­ri életben is hasznosítha­tó nevelőtanári oklevelet kapnak. A hallgatók már az első évben az intenzív nyelvtanulást is megkez­dik. Orosz és német nyelv között választhatnak. Az oktatás korszerű nyelvi laboratóriumokban folyik. A főiskola elvégzésekor közép-, illetve felsőfokú nyelvvizsgát tehetnek. Az általános oktatási elvek­nek megfelelően, az elmé­leti képzéssel párhuzamo­san végezzük a gyakor­latra való felkészítést is. Minden évben bizonyos időt töltenek tanulóink határőregységeknél, főleg őrsökön, az utolsó félév­ben pedig a lehetőség szerint az avatás utáni első munkahelyükre ke­rülnek gyakorlatra. — Az eddigi eredmé­nyek szerint milyen e tanszék tanulmányi­ átla­ga? Önálló feladatot kapnak — A nemrégiben ava­tott évfolyam 4,3-as át­lagot ért el Ebből adódik, hogy a többség jó-, jeles-, illetve kitűnőrendűen végzett. A vörösdiplomá­­sok főhadnagyi, a többiek pedig hadnagyi rendfoko­zatot kapnak a főiskola befejezésekor. — Igen aktívan műkö­dik tanszékünkön a tu­dományos diákkör. Az is bizonyítja, hogy a leg­utóbbi pályázaton Mátyus József hallgatónk díjat nyert. — A főiskola elvégzése után általában milyen beosztásba kerülnek a fiatal tisztek? — Többségük, s ez el­sősorban rátermettségük­től függ, önálló parancs­nok, vagy politikai helyet­tesként kezdi meg a szol­­gálatot. A továbbiakban, pályázat alapján bekerül­hetnek a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára, ahol már magasabb parancs­noki képzést kapnak, s természetesen ennek meg­felelően kerülnek majd egyre felelősségteljesebb beosztásokba. — A tanszék tartja-e a kapcsolatot a szülőkkel? — Természetesen, a hallgatók hozzátartozói igen sok segítséget nyúl­hatnak munkánkhoz. So­kat számít, hogy milyen szellemi útravalóval bo­csátják el a szülők ott­honról a gyerekeiket, de a további kapcsolat és tá­mogatás sem nélkülözhe­tő. Ezért is tartunk idő­közönként szülői értekez­letet. Ezeken tájékoztat­juk a hozzátartozókat fi­uk előmeneteléről, s ha valakivel gond lenne, azon is igyekszünk a szü­lőkkel közösen segíteni. Nálunk minden lehetőség adott a nyugodt tanulás­hoz, most már jórészt a fiatalemberek akaratán, szorgalmán múlik az eredmény. Schmidt Attila Határőrlisztek lesznek Gazdasági szabályozók — módosítás A biztonságos páncél­szekrény lényegében a kassza­fúróknak köszönhe­tő. Amint kieszelnek vala­mi újabb trükköt a trezo­rok megcsapolására, úgy keresik, s előbb vagy­ utóbb meg is találják en­nek ellenszerét, biztonsá­gosabb széfek, kevésbé ki­iktatható jelzőberendezé­sek formájában Pénzügyi életün­k egyik képviselőjé­­től vettem kölcsön a mi­nap hallott, a vállalat és a bank kapcsolatát, a hitel­­felvétel és a hitelezés módszereit szemléltető ha­sonlatot. Mint a legtöbb hason­lat, ez is túlzó, hiszen a bank és a hitelekért fo­lyamodó vállalatok között sohasem lehet olyan ér­dekellentét, mint a kasz­­szatúra és a kassza kö­zött. Annyiban viszont nagyon is helyénvaló, hogy egyes vállalataink ez idáig nem szűkölködtek ötletben, s mindig újabb lesemén­nyel, láttak hozzá a népgazdaság kasszájá­be félre a képes beszéd­del. Szabályozókat alkotni és azoknak minden tekin­tetben megfelelni nem könnyű. Hiszen az évszá­zadok során az alapvető emberi erkölcsi normák alig változtak, mégis há­nyan létenek-vétünk el­lene nap-nap után. A gaz­dasági szabályozók meg éppenséggel gyakrabban változnak. Egy azonban tény: a VI. átélés terv­időszak gazdasági dönté­seit is mozgató, de már 1980-ban bevezetendő sza­bályozó módosítás előké­születei régóta a figyelem középpontjában vannak. A nagy érdeklődés ért­hető. Hiszen a válla­latott­nak mostanában kell meg­kötniük a következő évi szállítási szerződéseket, bel- és külföldi partne­reikkel. Ehhez, viszont jó lenne tudni, hogyan ala­kulnak az ár-, a jövede­lem-, a bér-, a nyereség­es a hitelszabályozók. És a munkavállalók se na­gyon bánnák, ha tisztában lennének azzal, hogy a teljesítményelv szerinti bérezés milyen mértékben veszi figyelembe a válla­lati tevékenység gazdasá­gosságát és mekkora sze­­ ­rthető érdeklődén­ ­ek fúrásához, ha hiteit kellett kicsalogatniuk. Előbb-utóbb meglelték, s ha mégsem, kivájták ma­guknak azokat a kiskapu­kat, amelyeken belépve olykor a nem kívánatos érdekek is mintegy üveg­házba­ az érvény épülésük­höz szükséges klímához jutottak. Csakhogy a szabályo­zókból épített erődítmé­nyek, s körülötte a bás­tyák sem éppen a kiska­pu-gyártóknak és a világ­gazdaság gyorsan változó, olykor viharos szeleinek ellenálló terméskövekből készültek. A strázsák meg, akik a főkapuknál posz­tolva „népgazdasági szem­­mértékkel” kellett, hogy ítéletet s­­döntést hozza­nak a bebocsátásról, gyak­ran elfutkostak elcsípni a kiskapukon belógókat, így aztán az őrizetlenül ha­gyott nagykapun a „terí­tett asztalokhoz” kényel­mesen besétálhattak a hí­vatlan érdemtelen vendé­gek is. repet kap majd az egyéni teljesítmény. A heten (Pécsett) ren­dezett vállalati pénzügyi konferencia mindezekről csak részben tudott tám­pontokat adni népes kö­zönségének. S ezek a tám­pontok is inkább tenden­cia jellegűek, döntésre vá­ró elképzelések, mintsem konkrét, végleges állás­pontok. Igaz, a konferen­cia szervezői ennél többet nem is ígértek. És az el­képzelésekkel is érdemes volt megismerkedni, még ha sokak számára esetleg úgy tűnt is, hogy ezek egyike-másika „visszakö­szön”: az utóbbi hónapok­ban oly sokszor és oly sok helyen kiszivárogtak már. Több mint tíz esztende­je beszélünk például in­­tenzív fejlődés gyűjtőnév alatt egy új gazdasági korszakról — mondta a plenáris ülés egyik elő­adója. A gazdasági elem­zés azonban az intenzív jelleget illetően is megre­ked a külső jegyek tisztá­zásánál, a döntések gyak­ran nem az új követel­mények alapján, hanem még a régi beidegződések szerint születnek. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy a szabályozó­rendszer a mennyiségi nö­velésre ösztönöz. Hanem arról is, hogy a rugalmas­ság még sok helyütt a jel­szavak, nem pedig az élő gyakorlat jellemzői közé tartozik. Hiszen még min­dig a túlzott stabilitásra való törekvés jellemzi a gazdasági cselekvést. Ezért nem halad kellőképpen a gyártmány- és szerkezet­­váltás. Ezért ütközik aka­dályokba az átszervezés, a munkaerő-átcsoportosítás. Mert még mindig erősen tartja magát a­z,ha min­denki a maga helyén egy kicsit jobban dolgozik. A gazdasági cselekvések egyik mozgatórugója az ár. Nemrégiben jelentős mértékű fogyasztói árvál­tozásnak lehettünk tanúi,­­és természetesen követ­kezményeinek alanyai is). Ismeretes, hogy 1980-tól a ter­melői árrendszer is megváltozik. Ennek lénye­ge, hogy az eddigi, belföl­di költségekből kiinduló árképzést a külpiac által elismert árakhoz való iga­zodás váltja fel. Ennek célja, hogy a magyar gaz­dálkodó szervezetek — nemcsak áraikban, hanem munkáink minőségiben és termelékereségében is — minél előbb felzárkózj­a­­nak a nemzetközi színvo­nalhoz Az árképzés szó­ban forgó elvei tisztán az ipari termékek mintegy kétharmadánál érvénye­­sülnek majd. A hiányyzó érv­ harmadra — a világ­­os égi árak következetes alkalmazása esetén ugyan­is a hazai termékek jelen­­tős része veszteségessé válna — átmenetileg kommromisszumos megol­dást terdelnek. Mindez azt is jelenti, hogy a vállalati roererag mértéke az eTrvertzarts- Ságosság szerint változik, a világpiaci árak alantén kialakított árrendszerben vissza­szóródnak a tiszta jövedelár­ költségelemei, megszűnik az eszközreköl­tési és csökken a bérjá­­rulék. A változások középpont­jában az árrendszer, a szabályozás fókuszában a nyereségérdekeltség áll. Az 1968-as gazdaságirá­nyítási reform alapelvei az eddiginél következete­sebben kell, hogy érvény­re jussanak. Különöskép­pen 1975—76-ban burján­zott el, s vált szövevé­­nyessé az elvonások és tá­mogatások rendszere Ob­jektív mérce híján azon­ban azt sem tudni, hogy a művi beavatkozások torzí­tották vagy csak módosí­tották az elérhető ered­ményeket. A nyereségér­­dekeltség azt a törekvést fejezi ki, hogy az egységes elbírálás következeteseb­ben érvényesüljön. Ez pe­dig az árrendszer hatásai­nak szabadabb kibontako­zását­ jelenti. Kivételek akkor rendben lesz a szé­nánk” szemlélet. Csak­hogy az intenzív fejlesz­tés azt is jelenti, hogy lesznek, akiknek másutt kell jobban dolgozniuk, s lesznek, akiknek mást kell jobban csinálniuk, mint eddig. Ezeket a feladatokat a népgazdaság külső egyen­súlyának követelményei­ből kell levezetni, csak­úgy, mint a gazdasági fej­lődés ütemét, a gazdasági szerkezet fő irányait, és az elosztási politikát megha­tározó új szabályozókat, persze — indokolt eset­ben — ezután is lesznek. Mint ahogy a túlzott vesz­teségek elkerülésére át­menetileg bizonyos fajta pénzügyi hidat is beépí­tenek, amely meghatáro­zott ideig, csökkenő támo­gatást jelentene a válla­latoknak . Az adózási rendszer lé­nyegében nem változik, az azonban bizonyos, hogy a pénzügyi hidak egyszerű­södnek, s egyedi jellegük fokozatosan megszűnik. A városi és községf­ej­leszté­­si hozzájárulás emelkedik (ennek mértéke egyelőre vitatott), s nem döntöttek még a nyereségadókulcs nagyságáról sem. A fej­lesztési és részesedési alapra való kettéosztás önkéntes, önálló rendszere változatlan marad. Ami a részesedési alap progresz­­szív megadóztatását illeti, ide új elem épül be. En­nek lényege, hogy minél nagyobb a vállalati nye­reséghányad, annál na­gyobb a kedvezmény a progresszív adóban. Más­képpen , nagy­obb nyere­séghozam mellett kevésbé nő az adókulcs. Ez az új elem a dinamikus fejlesz­tésre ösztönöz. A kötelező tartalékalap felső határát a terv sze­rint csökkentik. A tarta­lékalapból egyébként el­és, és visszapótlás mellett lehetőség nyílik majd a veszteség finanszírozásá­­­ra is. Éppen a gyors világ­piaci árváltozásokból adó­dóan új — árkülönbözeti — tartal­ékalap-rendszer van kialakulóban. Az amortizációval (az állóeszközök után fizeten­dő értékcsökkenési leírás­sal) kapcsolatos változá­sok egyik jellemzője, hogy itt is szűkülni fog a ked­vezményezettek köre: ál­talánosabbá válik a 40 százalékos befizetési köte­lezettség Az egyik le­g­fontosabb új vonás, hogy az amortizáció a veszte­ség fedezetéül is szolgál­hat Ennek az a közgazda­sági magyarázata, hogy az a tevékenység, amely nem képes úgy értékesülni, hogy megtermelje saját költségeit, ne kapjon le­hetőséget a gazdaságtalan munka reprodukálására. A külpiacon merd marad Jövdth­olom­­djc­sétmenti A bérszabályozásban a teljesítményhez kötött bé­rezés lesz az uralkodó, s ezt a bértömeg-szabályo­zás fokozottabb alkalma­zásával kívánják elérni. Milyen módosulások várhatók a fejlesztési po­litikában? Biztosabb, ob­­jektívebb alapokra kell helyezni, az eddiginél ha­tékonyabbá kell tenni a hitelnyújtást. A hitelezési gyakorlat, a többi szabá­lyozóknak megfelelően, az egyensúlyi helyzet köve­telményei által meghatá­rozottan módosul. Követ­kezésképpen a fejlesztési lehetőségek alapvetően a jövedelmezőség szerint oszlanak meg. Ugyanak­kor a gazdaságos exportot előmozdító beruházások mellett, más fejlesztések helyett elsőbbséget kap­nak az importhelyettesítő befektetések. A többi szabályozó vál­tozásának következtében valószínű, hogy a vállala­ti eszközarányos nyereség nem nő, hanem csökken. Éppen ezért előfordulhat, hogy az eddig a beruhá­zási hitel feltételeként előírt jövedelmezőségi kü­­szöb is­ megváltozik. Eze­ken kívül még sok más, egyelőre ki nem számít­ható feltétek, illetve vita­tott kérdés van, amely nélkül a hitelpolitikai irányelvek nem fogalmaz­hatók meg. A döntés min­den bizonnyal csak no­ve­mberre-decemberre várható. Ami pedig a cikk elején emlegetett ,­kasszafúró­kat” illeti, nos, aligha­nem ők is csak később foghatnak hozzá az­ új módszerek kiötléséhez. De valószínű, hogy többség­ben vannak azok, akik pontosabb, konkrétabb is­meretek birtokában in­kább a kassza gyarapítá­sán törnék már a fejüket. Molnár Patrícia

Next