Népszava, 1979. december (107. évfolyam, 281-305. sz.)
1979-12-01 / 281. szám
1979. december 1. MNB-hitelek Az exportképesség fejlesztéséért Jó irányú ösztönzés — Hamarosan megtérül A piaci realitások alapján Mint ismeretes, a Magyar Nemzeti Bank az V. ötéves tervidőszak alatt elkülönített hitelalapból is — a 43 milliárd forintos hitelkonstrukcióról van szó — támogatta azokat a beruházásokat, amelyek a leginkább megfeleltek a gazdaságpolitikai céloknak, továbbá az átlagoshoz képest hatékonyabbnak, jövedelmezőbbnek, viszonylag rövid időn belül megtérülőnek ígérkeztek, s több piacon értékesíthető árualapokat hoztak létre. A hitelpolitikai irányelvek azonban már korábban is kedvezményes hitelekkel segítették exportképességünk növelését. 1968—1978 között például a Magyar Nemzeti Bank összesen 65 milliárd forint hitelre adott engedélyt, amelynek nagy részét ebben a tervidőszakban folyósítják. A vállalatok és a szövetkezetek élénk érdeklődésére jellemző, hogy a 45 milliárd forintos hitelkeretre csaknem kétszeres értékben nyújtottakbe igényt. Az időközben megvalósult beruházások összességükben eleget tesznek az ígért feltételeknek, ezen belül azonban nagy a szóródás, amely részben a világgazdaság dekonjunkturális helyzetének következménye. Az exportfejlesztő beruházások devizahozama kedvező, a tervezettnél 15 százalékkal több. Az elkülönített hitelalapból létrehozott termelőegységek gazdaságossági mutatói általában jobbak a népgazdasági átlagnál. A konvertálható exportárualapok növelését szolgáló hitelpolitika ösztönzően hatott a gazdasági szervezetekre, lehetőséget adott a versenyre, s a termelési, beruházási döntésekben erősítette az exportorientáltság érvényre jutását. A hitelkonstrukció pozitívan befolyásolta az ország fizetési mérlegét, következésképpen a Magyar Nemzeti Bank a következő időszakban is lehetőséget teremt hasonló, exportalap-bővítő hitelpályázatokra. Az idén például mintegy 12 milliárd forint értékű hitelt folyósítottak. (Az eredeti terv 11 milliárd volt.) Az idei hitelek nagy részét a korábban megkezdett beruházások — a kaposvári húskombinát, a martfűi növényolajipar és a szabadegyházi folyékony cukorgyártás — fejlesztési munkálataira fordították. A hitellistán nagyobb tétellel szerepel az Egyesült Izzó, szintén folyamatban levő beruházásokkal, összességében a mezőgazdasági vállalatok és szövetkezetek is jelentős summát — mintegy 2,4 milliárd forintot — kaptak. Ezt azonban téeszenként, gazdaságonként sok apró tételt jelent, hiszen az esetek többségében 5—10 millió forintos hitelről van szó. Az exportbővítő hitelek pályázati feltételei lényegében változatlanok, csupán néhány részletkérdés finomodik. A döntés és a számonkérés ezentúl az eddiginél is szorosabban kapcsolódik a nettó devizahozamhoz. A nagy energiafogyasztóknál például az energia világpiaci ,árával csökkentik a bruttó devizahozamot. A bank az elbírálásnál előnyben részesíti azokat a pályázatokat, amelyek több vállalat összefogásával termelési rendszerek és alrendszerek honosítására vállalkoznak. A hitelkibocsátásról továbbra is ágazati hovatartozástól függetlenül, a gazdaságosság, az objektív minőség mércéje szerint döntenek. A 45 milliárdos hitelkonstrukció sok előnyös hatása mellett egészségtelen következményekkel is járt: kampányjellege feszültségeket okozott a népgazdaság amúgy is szűkös anyagi-műszakiberuházási piacán. Egyebek közt ez is kiváltotta a határidőcsúszásokat. Éppen ezért a jövőben a bank folyamatosan folyósítja a hiteleket. A bank (nem új bírálati szempontként, hanem hangsúlyozottabb feltételként) döntéseiben fokozottabban figyelembe veszi a várható piaci realitásokat, az eladható mennyiséget, az árat, a vállalat fizetési feltételeit, a vertikális és horizontális kapcsolatokat, a háttéripart, az anyagiműszaki program konkrétságát és a részprogramok egymáshoz való illeszkedését. Molnár Patrícia Intézkedései a Halálon védelmére Az országgyűlés épési és közlekedési bizottságának ülése A balatoni üdülőkörzet regionális rendezési terve és az annak végrehajtása érdekében szükséges intézkedések szerepeltek pénteken az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága Gyarmati János elnökletével megtartott ülésének napirendjén. Dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter bevezetőjében hangsúlyozta: a Balaton nemcsak nemzeti kincsünk, értéke európai jelentőségű. Ezért is nagy a felelősségük a jelenével, jövőjével foglalkozó szakembereknek. Sorsát tudatos fejlesztéssel formálták, a hetvenes évektől azonban egy sor torzulás következett be a tó és környéke életének alakulásában. A nagyüzemi mezőgazdasági termelés következtében óriási mennyiségű műtrágya és mérgező vegyszermaradvány került folyamatosan a tóba, s a szomorú körülmények megmutatták : a Balaton sem bír ki mindent. Az elmúlt esztendők során jelentős fejlesztéseket valósítottak meg. Ezek sorából kiemelkedni a part menti települések szinte teljes vezetékes ivóvízellátása, a Budapest és Balaton közötti autópálya megépítése, valamint több üdülőhelyi központ kialakítása. Ha azt akarjuk, hogy Európa egyik legnagyobb tava sokáig szolgálja az üdülést, pihenést, szigorú intézkedésekre van szükség. A feladatok rangsorolása során az első helyre a víz minőségének védelme került. Meggyorsítják a tó medrének kotrását. Tartós építési tilalmat rendelnek el a part menti, a csatornázatlan és a veszélyeztetett területeken. Intézkedéseket, tesznek az ipari üzemek zavaró hatásainak kiszűrésére. Megszüntetik a felszíni hányattűvelést, és a tó környékén kijelölt háttér területeket is alkalmassá teszik üdülési célokra. A part mentén mintegy 30—150 méter szélességben összefüggő zöldsávot alakítanak ki. Zöld utat biztosítanak a közösségi üdülési formáknak, a part menti nagyobb települések tömegközlekedését pedig a környezetet kímélő trolibuszokkal oldják meg. Megvizsgálják a legnagyobb szállodák, üdülők téliesítésének lehetőségeit is. Dr. Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese, arról számolt be, hogy a hatodik ötéves terv a Kis-Balaton rekonstrukciójának első szakasza lesz. A jelenlegi tervidőszakban regionális vízművek és vezetékhálózat építésére egymilliárd forintot fordítanak, a következő periódusban pedig ennél is nagyobb összeget szánnak a szennyvízelvezetésre, csatornázásra. A vitában felszólaló képviselők üdvözölték a tó megmentése érdekében született határozott intézkedéseket, és elfogadták Gyarmati János javaslatát: átiratban kérik, hogy a Balaton ügyét az illetékes szervek kiemelten kezeljék. V. Zs. A Magyar Vagon- és Gépgyár Vörös Cloil. ■ G.arak szocialista brigádjai az év végéig nyolcszázharmincezer forint értékű elektromos és fű .energiát takarítanak meg, valamint kilencmillió forint értékű elfekvő alkatrészt hasznosítanak. Képünkön a szeres csarnok az alumínium falú pótkocsik szerelését veszik (MTI Fotó : Hadas János felvétele) NÉPSZAVA lgaztatás utáaiskclóssal Mi nyomja a parmutnyomóipart? A hazai textilipar legnagyobbja, a 11 gyárban 16 és fél ezer dolgozót foglalkoztató Pamutnyomóipari Vállalat (PNYV) gazdálkodásában alaphiánnyal küszködik, s a közeljövőben hitelre sincs esélye. Pedig a PNYV vezetői és dolgozói az MSZMP KB 1977. október 20-i, „A hosszú távú külgazdasági politikánk és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiről” hozott határozatát követően haladéktalanul gazdálkodásuk korszerűsítéséhez láttak. S nem is eredménytelenül: a vállalat nem rubelexport-termelése az idén jóval gazdaságosabb, mint az előző években volt. Ez azonban még nem minősíti a teljes gazdálkodás hatékonyságát. Márpedig a pénzügyi A vállalati vezetés gondjainak többségét azonban az okozza, hogy a PNYV a belföldi piacon veszteséges. Más szóval : teljes termelésének körülbelül a felét (70—80 millió négyzetméter árut) összességében valamivel kevesebbért kénytelen eladni, mint amennyibe neki kerül. Ha a vállalat legalább 5 százalékos nyereséget felszámolhatna belföldön értékesített termékei után, egy csapásra jobb helyzetbe kerülne. A vásárlók meg rosszabbá. S — nem lényegtelen ráadásként — éppen azok az össztársadalmi érdekek szenvednének hátrányt, amelyeket napjainkban a világ élvonalához való közelítés feltételeként hangsúlyozunk. (A vállalat nem volna ugyanis kénytelen gyökeresen ésgyorsan átalakítani termékszerkezetét, minek is alakítaná, ha egyszer így is megél!) A világ textilipari termelése az utóbbi évtizedben alig követhető gyorsasággal átrendeződött. A pamutfonal- és a pamutszövetgyártásban is. (A PNYV termelésének nagyobb hányadát éppen ilyen termékek teszik ki.) Az átrendeződés leglényegesebb összetevője: a fejlődő országok közül többen, azok amelyek korábban vásárlók voltak, a hatvanas évek második és a hetvenes évek első felében először önellátóvá, majd exportőrré váltak. Exportoffenzívájuk világméretű túlkínálatot idézett elő, ennek következtében csökkentek és egyre csökkennek az szervek nem részt, hanem egészt értékelnek, annak alapján pedig az eddigi pozitív változás kevés a bizalomhoz, vagyis elégtelen a hitelnyújtáshoz. Magyarázatul egyetlen adat: a vállalatnak gyakorlatilag nincs nyeresége. (Tegyük hozzá: az elszomorító tény összefügg olyan központi meggondolásokkal is, amelyek ugyan össztársadalmi szempontból előnyösek, viszont pillanatnyilag hátrányosak a vállalati csoportérdek számára. Az államközi szerződésekben rögzített export-import árak csak bizonyos idő elmúltával követik a világpiac változásait, s míg ez — például — energiaellátásunk szempontjából kedvező, a PNYV-t nem csekély nyereségrésztől fosztja meg.) árak, ugyanakkor a fejlett tőkés országok többsége erőteljesen korlátozza behozatalát a Közös Piacon kívüli európai országokból, vagy vámokkal, vagy a honi importőrök tevékenységének drasztikus szabályozásával. Odág fajult a helyzet, hogy a valóban szabad piacokon minden józan elképzelést felülmúló árharc dúl a termelők között. A nem szabad piacot képező országok — például Görögország — illetékesei pedig valósággal gyeplőnek használják a világméretű túlkínálatot. A honi gyártók profitelképzeléseit ideiglenes importengedélyek kiadásával úgy tartják kordában, mint a kocsis — a gyeplő szárainak megfeszítésével — az engedetlenkedő lovat. Mindezek ismeretében az is kedvező, hogy a PNYV többnyire csak a határokon kívül kényszerül megbirkózni az említett konkurrenciával. Ennek a kényszerűségnek pedig az a fő oka, hogy a világ textiliparának átrendeződéséből annak idején kimaradt. Úgy szálltak el fölötte az évek, hogy valóban hatékony termelésszervezési kezdeményezések, határozott önköltségcsökkentési kísérletek és termékszerkezetének átalakítása helyett áremelési kérelmekkel bombázta — általában sikertelenül — az illetékes árhatóságot, s minden rendelkezésére álló eszközzel növelni igyekezett a termelését a korszerűtlen — gyártmányainak jelentős részét adó —, veszteséges tömegárukból is. Vagyis: az az 1978— 1982 között megvalósítandó termékszerkezet fejlesztési terv nem mentes attól a hibától, amely általában véve a magyar Látványos rohamra indulhatna a PNYV önmaga nehézségei ellen, ha hozzájutna némi munkaerőhöz, vagy az azt kiváltó milliókhoz. Mivel szabad munkaerő csak az álmokban létezik, pénz meg csak más folyószámlákon — nagyobb léptű fejlődés kizárólag a belső tartalékok gondos feltárásával és mozgósításával érhető el. Ez utóbbiban azonban (a magyar vállalatok többségéhez hasonlóan) a PNYV-nek nincs számottevő gyakorlata. Az ezzel kapcsolatos tervező-szervező tevékenységet és az esetenkénti látszólagos „kíméletlenséget” a vállalat vezetőinek és dolgozóinak most kell megtanulniuk. Különben soha nem érhetik el azt, hogy az állami pénzek óvatos, nehezen meggyőzhető kezelői biztató érdeklődéssel fogadják valóban ígéretes elképzeléseiket. Mindazonáltal semmi sem lenne igaztalanabb, mint a mai helyzetet előidéző okokat kizárólag a PNYV vezetőinek terhére írni. A vállalat jelenlegi A PNYV által jelenleg kínált körülbelül 180 termék közül mindössze 30— 35 ilyen. Igaz, ezek tökéletesen megfelelnek a hazai és a külföldi vásárlók igényeinek is. A gyökeres termékszerkezet-átalakítás azt jelentené, hogy a vállalat ezeken kívül mást nem gyárt. A felszabaduló kapacitással rohamosan növelné a termelését a jól eladható cikkekből. Ilyen — többek között — az Isolda fantázianevű zsugorított textília, amelyet az egész világon a PNYV állít elő a legtermelékenyebben és a legnagyobb választékban. (Tőkés piacon csaknem 50 százalékos tiszta nyereséggel eladható, 10— 12 millió négyzetméter is elkelne belőle, de csak a felét gyártják.) gazdaságra jellemző: akkor láttak hozzá, amikor azt a világban lezajlódó gazdasági folyamatok már múlhatatlanná tették, akkor is csak a központi szervek határozott szorgalmazására nehézségeiben része van annak is, hogy a gazdaságpolitikai és irányítási gyakorlat nem eléggé ösztönözte, illetve nem kényszerítette általában a vállalatokat a világgazdaság körülményeihez való rugalmas alkalmazkodásra. Sőt — nem kevés példa bizonyítja ezt a PNYV múltjából is —, előfordult, hogy azzal pontosan ellentétesen ható folyamatokat bátorított. A jövő év elejétől gyökeresen megváltozik a helyzet. A módosított termelői árrendszer bizonyos értelemben a népgazdaság egyensúlyi helyzetének visszaállítását célozza. Ez a feldolgozó ipar, tehát a PNYV szempontjából is azt jelenti, hogy a belföldi árakban kalkulálható nyereség a vállalati exporthatékonyság függvénye lesz. Durván fogalmazva: azon a terméken lehet nyereség itthon, amelyen nyereség van a világpiacon is, amely tehát a világpiac értékítélete szerint korszerű, és gazdaságosan előállítható. Mivel a belföldi ellátás veszélyeztetése nélkül a PNYV nem szüntetheti meg egy sor gazdaságtalan termék gyártását, a központi szervek megértő mérlegelése és intézkedése nélkül aligha képes valóban gyors és látványos fejlődésre. Csakhogy, amit a hatalmas, éppen ezért nagy rezsivel dolgozó PNYV kizárólag veszte-séggel képes gyártani, az egy kisebb vállalatnak nyereséget is hozhat. A gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetésével a vállalat eszközeinek körülbelül 20 százaléka felszabadulhat. Ez alighanem elégséges lenne egy , a PNYV-ből leválasztott kisebb, de önálló vállalatnak a megalapításához. Mónus Miklós A rendeződés a világban Az ösztönzés irányai, arányai Kicsi, de önálló Országos munkavédelmi tanácskozás Minisztériumi, tanácsi, szövetkezeti és szakszervezeti vezetők tanácskoztak pénteken a SZOT székházában a munkavédelemről. Sólyom Ferencnek, a SZOT titkárának megnyitója után Főcze Lajos, a Szaktanács munkavédelmi osztályának vezetője, az 1979. évi munkavédelemről tartott előadást. Az előadó szerint ebben az évben csökkent a balesetek száma, a súlyos, csonkulásos és az életveszélyes, valamint a halálos tragédiák aránya azonban emelkedett. (November 29-ig üzemi baleset következtében 389- en vesztették életüket.) Mint mondotta, különös figyelmet érdemel az elektromos készülékek, az emelők és a nyomás alatti berendezések karbantartása, mert ez a megelőzés egyik legfontosabb módszere. Kiemelte, hogy szisztematikusan növekszik a járművekkel összefüggő balesetek aránya. Ebben az évben az összes baleseteknek több mint fele a járművekkel függ öszsze. Az alkoholos befolyásoltság miatt bekövetkezett balesetek elemzése kapcsán kifogásolta az előadó, hogy a gyárakból, üzemekből már ki is lehet vinni alkoholt, nemcsak be. Ismét felüti a fejét az ólomártalom. Műszakiak és orvosok, ipari és egészségügyi vezetők dolga, hogy tegyenek ellene, mert az egyéni védőeszközök használata, illetve a higiénia csak másodlagos védelmet nyújthat. A tanácskozás délután szekcióülésekkel folytatódott. Zs. P. Magyar napok Düsseldorfban Pénteken este ünnepélyes keretek között megnyílt a düsseldorfi magyar napok gazdasági és kulturális eseménysorozata. Észak-Rajna-Vesztfália tartomány fővárosának vásárközpontjában Marjai József miniszterelnök-helyettes jelenlétében Josef Kuerten főpolgármester üdvözölte a megnyitó részvevőit, majd Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Lieselotte Itteke tartományi gazdasággügyi miniszter mondott beszédet. A megnyitón jelen volt Nagy János külügyminiszterhelyettes és Kővári Péter, a Magyar Népköztársaság bonni nagykövete.