Népszava, 1980. február (108. évfolyam, 26-50. sz.)

1980-02-01 / 26. szám

198­0. február 1. Együttes ülés a Dán úri rí­alm : Vita a differenciált bérezésről Az 1980-ra szóló válla­lati tervet és a bérpoliti­ka elveit vitatták meg csütörtökön délelőtt a Da­­nuviában a vszt és a bi­zalmi küldöttek együttes ülésén. A Gorkij Műve­lődési Házban megtartott tanácskozáson részt vett és felszólalt Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese is Az elmúlt évi eredmé­nyekről szóló beszámolót és az idei tervjavaslatot Kiss János vezérigazgató terjesztette a testület elé. A Danuvia kollektívájá­nak — mondotta — van mire alapoznia, hiszen már tavaly is bebizonyo­sodott, hogy képesek al­kalmazkodni a gazdálko­dás szigorúbb feltételei­hez. Az export-import egyenleg javításában, a gyártmányszerkezet kor­­szerűsítésében, valamint a termelés és az értékesítés növelésében egyaránt tel­jesíteni tudták célkitűzé­seiket. jól hasznosították a szocialista munka­ver­senyben rejlő lehetősége­ket. Ennek köszönhető, hogy 1971­-ben a tervezett 5,3 százalékkal szemben 7,1 százalékkal emelke­dett a vállalat bérszín­vonala. A vita résztvevői hang­súlyozták, hogy megér­tették és vállalják az idei nehezebb feladatokat. Rá­mutattak azonban, hogy erre csak akkor képesek, ha a gazdasági vezetés is megteremti a zav­artalan, folyamatos, szervezett munka feltételeit. Csajka Antal, a budapesti 1. szá­mú gyár műhelybizo­ttsá­­gi titkára például felve­tette: jobban meg kellene nézni, hogy milyen gépe­ket vásárolnak. Hoffman János, a nagyatádi 4. szá­mú gyár osztálybizottsági titkára felhívta a figyel­met a berendezések rossz műszaki állapotára,­ vala­mint arra, hogy szerződé­sek hiányában a dolgozók sokszor nem tudják, mi a feladatuk. Januárban pél­dául úgy termeltek, hogy fogalmuk sem volt arról, kinek tudják majd eladni a portékáikat! Németh László, az 1. számú gyár tiszb-titkára azt sürgette, hogy a gazdasági vezetők időben határozzák meg a tennivalókat. A legtöbb vitát azon­ban a bérfejlesztés diffe­renciálásának elképzelé­sei váltották ki. Akár a többség véleményének is tekinthetjük Vízi Zászló­­nak, a 3. számú gyár tiszb titkárának azt a megfo­galmazását, hogy a dol­gozók egyetértenek, a dif­ferenciált bérezés szük­ségességével, de nem fo­gadják el annak a vezér­­igazgató által javasolt gyakorlati módszerét. A vezérigazgató ugyanis — az szb-vel egyetértésben — amellett szállt síkra, hogy 200 forint havi, il­letve 1 forint órabéreme­­lésnél kevesebbet senki­nek se adjanak. Az együt­tes ülés résztvevői kimu­tatták, hogy ebben az esetben a dolgozók jelen­tős részét eleve kizárnák a bérfejlesztésből. Állás­pontjuk szerint a szűkös összegek elaprózása való­ban nem lehet cél, de az sem, hogy differenciálás címen jól dolgozó mun­kások, alkalmazottak se részesülhessenek bér­emelésben. Az együttes ülés a bérpolitika elveit nem fogadta el.­­Miután a vezérigazgató is fenntar­totta javaslatát, lényegé­ben patthelyzet alakult ki és az ezzel kapcsolatos döntést elnapolták. A tanácskozás vitájá­ban Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese rámu­tatott, hogy az eltérő ál­láspontokat a vezérigaz­gatónak és a testületnek egymás között kell tisz­táznia, abba­ nem kíván beleszólni, hiszen minden körülmények között tisz­teletben kell tartani a szakszervezeti demokrá­ciát. A vállalat tervével kapcsolatban rámutatott annak a népgazdaság egé­szével való összefüggései­re és hangsúlyozta a ha­tékonyság, a gazdaságos­ság javításának, a tőkés export növelésének, va­lamint a­­szocialista­ part­nerek és a hazai piac szükségletei maradék­ta­lan kielégítésének szüksé­gességét. Megállapította, hogy 1979-ben a Danub­­viánál és a népgazdaság egészében is m­egkezdőd­­tek azok a kedvező irá­nyú gazdasági folyama­tok, amelyek további erő­­sítése az egyensúly javí­tását segíti elő. Ehhez rendelkezésre állnak a megfelelő eszközök, de legalább ennyire fontosak az emberi tényezők is. Franek Tibor (T. Balogh László felvétele) Posta A legfontosabb­ gyors­­udvarias szolgáltatói I­­ tv-adók : 500 millió forint szociális célokra 52 ezer telefonállomást szerelnek fel az idén Közérdekű, valameny­­nyiünket érintő és érdek­lő kérdésekről tanácskoz­tak a postásszakszervezet székházában csütörtökön a szakemberek. A tanács­kozáson, amelyen részt vett Pallai Árpád közle­kedési és postaügyi mi­niszter is, mindenekelőtt a szolgáltatások színvona­lának emeléséről volt ,szó. Horn Dezső miniszter­helyettes megállapította: az elmúlt esztendőt két­ségtelenül elsősorban az eredmények jellemzik, s ez a postások helytállásá­nak köszönhető. Több mint 27 ezer új telefonál­lomást szereltek fel, a tervezettnél többet, s újabb 16 várost, községet kapcsoltak be a távhívó­hálózatba. A táviratok to­vábbítását gyakorlatilag automatizálták, s egyre nagyobb szerepet kap a számítógépek közötti nagy távolságú adatátviteli rendszer. Az automatizált levél­feldolgozás a budapesti 72-es hivatalban bevált, s a végső cél az országos hálózat megteremtése. Ta­valy 35 új postahivatalt építettek, 90-et felújítot­tak. A telefonberuházásokra minden eddiginél többet fordítanak, s az idén 52 000 új állomást szerel­nek fel, ebből mintegy 30 000-et Budapesten Újabb 16 települést kapcsolnak a távhívóhálózatba, így most már az előfizetők 84 százaléka gyorsan és köz­vetlenül hívhatja egymást az ország különböző ré­szeiből. A telexállomások számát 400-zal növelik. Külön tervet dolgoztak ki a moszkvai olimpia köz­vetítésére­, amelyben nagy szerep hárul majd az űr­­távközlési állomásra. Bu­dapesten és Pécsett új tartalékadó épül és há­rom tv-átjátszó állomást terveznek. Újab­­ gépko­csik vásárlásával gyorsít­ják a hírlapkézbesítést. A postás dolgozók élet­és munkakörülményeinek javítására több mint 500 millió forintot fordítanak. Jelentős az elmaradás a postások jövedelemalaku­lásánál, éppen ezért a ta­valyinál 4,3 százalékkal több átlagbér fejlesztését tervezik. A nehéz fizikai munka gépesítésére töre­kednek, öltözőket, mosdó­kat, éttermeket, konyhá­kat,­ bölcsődéket, óvodá­kat építenek. Arra törek­szenek, hogy a jövőben minél több egyetemet, fő­iskolát végzett szakembe­rük legyen, és a közép­szintű képzés színvonalát is emelik. Sokoldalúan vizsgálják, hogy a rendelkezésre álló összeget hogyan lehet­ a leggazdaságosabban fel­használni. Szélesítik a szolgáltatások körét, s megvizsgálják: hol, miért akadozik a munka, s nem a kifogásokat, hanem a legcélszerűbb megoldáso­kat kutatják. Sokáig pél­dául hangoztatták: a tele­fonvonalak túlterheltek, nem lehet a forgalmat nö­velni. Ugyanakkor az esti, az éjszakai órákban és a hétvégeken kihasználatla­­nok a központok. Most különböző kedvezményes akciókat készítenek elő, hogy ezekben az időpon­tokban a lehetőségek igény­bevételére ösztönöz­zenek. A propaganda- és a üzleti tevékenységet bőví­tik. Ami nem kerül pénzbe: az udvariasság és a szer­vezés. A postahivatalok­ban kisgépek alkalmazá­sával csökkenteni akarják a várakozási időt, s gyor­sítják a kézbesítést is. Ko­rábban gyakran előfor­dult, hogy a posta külön­böző hatósági, korlátozó intézkedéseket hozott. A miniszterhelyettes han­goztatta, hogy rendelke­zéseket csak a legindo­koltabb esetbben szabad kiadni. A posta az ország legnagyobb szolgáltató vállalata. Ügyfeleiből „él”. Ennek megfelelően kell dolgoznia. M. T. NÉPSZAVA KITÜNTETÉS Az Elnöki Tanács Nagyné Oravecz Júliá­nak, az Egészségügyi Mi­nisztérium szakoktatási főosztálya osz­tályvezető­­jének — kiemelkedő munkája elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából — a Munka Érdemrend arany fokoza­tát adományozta. A ki­­tüntetést, csütörtökön Zsö­­gön Éva egészségügyi ál­lamtitkár adta át. Magyar-jugoszláv kulturális együttműködés Jegyzőkönyv aláírásá­val befejezte munkáját csütörtökön Budapesten a magyar-jugoszláv kul­turális együttműködési vegyes bizottság. Az ülés­szak jegyzőkönyvét Mar­­czali László kulturális miniszterhelyettes, a ma­gyar tagozat elnöke és Bozsidar Monics, a Szerb Szocialista Köztársaság kulturális titkára, a jugo­szláv tagozat elnöke írta alá. Az aláíráson részt vett Rónai Rudolf, a Kul­turális Kapcsolatok Inté­zetének elnöke és Milan Veres budapesti jugoszláv nagykövet. A HNF budapesti bizottságának ülése A fővárosi népfront­mozgalom idei teendőit az 1980-as esztendő je­lentős belpolitikai esemé­nyei határozzák meg — húzták alá a Hazafias Népfront budapesti bi­zottságának csütörtöki ülésén. A testület székszá­zában megtartott tanács­kozáson Trautmann Re­zső elnökletével vonták meg a tavalyi, mindenek­előtt a lakóterületre össz­pontosuló munka mérle­gét, s döntöttek az új fel­adatokról, valamint a bi­zottság első félévi mun­katervéről. Ösztönzés a minőségre Mérte: az ügyfél elégedettsége Minőségi munkára ösz­tönző bérezést vezettek be az AFIT 15. számú Válla­latának Győr-Sopron és Veszprém megyei szervi­zeiben. A szerelőket, la­katosokat, tényezőket munkacsoportokra osztot­ták. A csoportok munká­jának minőségéről az ügyfelek közreműködésé­vel alkotnak képet. A hó­nap végén kivizsgálják, s külön értékelik az autó­­tulajdonosoktól utólag be­érkezett panaszokat, s minden jogos panasz után fél százalékot levonnak a teljesítmény szerinti bér­ből. Amennyiben a panasz anyaghibára vezethető vissza, a vállalat a javí­tási költség bizonyos há­nyadát köteles visszatérí­teni. A számlázást is szi­gorúan ellenőrzik, hogy a dolgozók nagyobb kere­sethez csak tisztességes munka árán jussanak. Amennyiben azt észlelik, hogy a megengedettnél több munkadíjat számol­tak fel a javításért, akkor 500 forintonként további fél százalékot vonnak le a teljesítmény utáni alap­bérből. (MTI) 3 Január első napjaiban, amikor bekopogtatott a népszámláló, s nem kér­dezte meg, hogy ki a csa­ládfő, senki sem csodál­kozott. Pedig e mozzanat a nőkről szóló legújabb fejezet nem is jelenték­telen mozzanata. Nőpolitika . ■. Nem új keletű fogalom, régtől pártunk , politikájának szerves része, ám újabb szakasza 1970 februárjá­ban, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának határo­zatával kezdődött el. Cél­ja a nők politikai, gazda­sági, szociális helyzetének további, céltudatosabb­ja­A női egyenjogúság alapja a­­szocialista viszo­nyok között végzett mun­ka. Nos, a munkaképes korú magyar nők foglal­koztatottsága csaknem teljes — 71­ százalékuk dolgozik, meghatározó szerepet töltve be a tár­sadalmi munkamegosz­tásban —, és bízvást el­mondhatjuk, hogy e té­ren túl vagyunk a kez­deti lépéseken. A 360 ezer eltartott asszony döntő többsége időskorú, a dol­gozó nő társadalmi meg­becsülése mind nagyobb. Igaz, a kitartó helytál­lás a mindennapi munká­ban olykor nehezen egyeztethető össze az anyai hivatással. Álla­munk azonban jelentős anyagi áldozatokat vállal e terhek csökkentésére. Az elmúlt évek során ja­vult a bölcsődei-óvodai ellátás, évente több mint 4 milliárd forint gyer­mekgondozási segélyt fi­zetnek ki a gyermekük­kel otthon maradó anyák­nak. Az üzemek korsze­rűsítése révén jelentősen javultak a nők munkakö­rülményei, fejlődésnek indultak a dolgozó nők életét könnyítő szolgálta­tások, javulás­­mutatkozik a nők bérezésében is. Ezek a tények is magya­rázzák, hogy mind több nő vállal közéleti-politi­kai tevékenységet, s tölt be vezető állást. Fokozó­dott politikai érdeklődé­sük, növekedett arányuk a párttagságban, a kom­munisták 28 százaléka nő. A szakszervezeti vá­lasztott tisztségviselők­ több mint fele ugyancsak nő. Nem véletlen azonban, hogy a számottevő ered­mények ellenére többek között így fogalmaznak a kongresszusi­­ irányelvek: „Tovább kell javítani a vitája volt, s ez még ma, tíz esztendő múltán is időszerű. A nők helyzetének gyö­keres megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra. A nőpolitikai határozat végrehajtását nem egy fórum, nem egy­szer értékelte az elmúlt tíz év alatt, s mind több tartalmat kapott a sokat ismételt mondat: számot­tevően javult a nők tár­sadalmi, gazdasági, szo­ciális helyzete, erősödött politikai, közéleti aktivi­tásuk. Mit is jelent ez az első hallásra általánosnak tűnő megállapítás a keresőfoglalkozás és az anyaság együttes vállalá­sának feltételeit, és ezt fokozott mértékben kell figyelembe venni szociál­politikánkban, a szolgál­tatások bővítésében. Meg­különböztetett gondot kell fordítani a nők szak­­képzettségének emelésére. A vezető posztokon és a v­álasztott tisztségekben növekedjék a nők ará­nya." A figyelemfelhívás tud­tunkra adja: jóllehet is­merjük a nőpolitikai ha­tározatot, mégse mindig annak szellemében cse­lekszünk. A végrehajtás korántsem mentes a zök­kenőktől, még mindig sok gát torlaszolja el a nők felemelkedésének út­ját. Amennyire kedvező változásnak könyvelhet­jük el például a nők tö­meges munkába állását, annyira lehangoló volt a felismerés: a nők szak­mai képzettsége messze elmarad a férfiakétól, a férfiak 60 százaléka, a nők 21 százaléka szerzett szakképesítést. A dolgozó nők 27 szá­zaléka még mindig ne­héz fizikai munkát vé­gez, s míg a férfiaknak csupán 30 százaléka dol­gozik több műszakban, addig a nőknek 45 százal­­éka vállalja ezt a ter­het. Még mindig kíván­nivalót hagy maga után az egyenlő munkáért egyenlő bért­elv gyakor­lati érvényesülése is. A fizikai munkakörökben a férfiak bérének mindösz­­sze 75, szellemi munka­körökben pedig 85 szá­zalékát keresik meg a nők. Hozzá kell tenni, a bérdifferencia nem min­dig igazságtalanságot ta­kar: gyé­­re­n a szakkép­zettség hiánya vagy a férfiak által végzett ne­hezebb fizikai munka eredményezi a különbsé­get. E számadatok elég ér­zékletesen utalnak a ke­resőfoglalkozás és az anyai hivatás gyakorlásá­nak gyakori ütközésére. A gyermekes nők jelen­tős része nem saját szel­lemi képességét becsüli alá, amikor nagy ívben elkerüli a szakmai tanfo­g határozat végrehaj­tásának egyik ingatag pontja a vezetői posztok nőkkel való betöltését ki­vált a gazdasági élet te­rületén. A nők távolma­radása gyakran a megfe­lelő képzettség hiányára, a bátortalanságra vezet­hető vissza, de igen sok­szor a társadalmi előíté­let, a konzervatív szem­lélet akadályozza meg a vezetésre alkalmas nőket is az érvényesülésben. Az egyenjogúság érvényesíté­se gyakran már a csalá­don belül csorbát szen­ved. Ha ugyanis a köz­életi funkció, a gazdasá­gi vezetői poszt, vagy a nyitott tankönyv mellé odahaza félelmetes nagy­ságú, kimosásra váró ru­hahegy, hámozni való krumpli, porszívózás, s nem utolsósorban a gyer­meknevelés is társul, a másodrendűségéből már­­már kitört nő szép csend­ben visszaerősíti magára elveszettnek vélt „lán­­­cait”. E felsorakoztatott gon­dok tulajdonképpen ma­gukban hordozzák a ten­nivalókat is. Semmikép­Az irányelvek célkitű­zéseiből a párt-, az álla­mi és a társadalmi szer­vek világosan kiolvashat­ják sajátos feladataikat. A szakszervezeti szervek már eddig is számos ta­nújelét adták a női egyenjogúság kiteljesedé­séért folytatott munká­juknak. Ám az 1970. feb­ruári párthatározat nyo­mán született, a dolgozó nők helyzetének javítását szolgáló SZOT-határozat még hosszú távra szép és felelősségteljes munkával látja el őket. Ilyen pél­dául a nők alkotókedvé­nek, továbbtanulásának fokozott ösztönzése, segí­tése, az egyenlő munká­ért egyenlő bért elv ér­vényesülésének figyelem­mel kísérése, a még meg­levő bérfeszültségek meg­szüntetésének szorgalma­lyamok, az esti iskolák tájékát is. Egyszerűen arról van szó, hogy na­pirendjük ki tudja há­nyadik pontjaként már nem képesek beilleszteni a tanulást Meglehetősen gyötri őket a három mű­szakos foglalkoztatás is, nem kevésbé gyermekeik elhelyezése és a háztar­tás gondja. Nen sem kerülheti el a fi­gyelmünket, hogy jelen­tős részük egyáltalán nem anyagi természetű. A szemléletváltozás ugyanis nem kerül pénzbe. De mielőtt társadalmi mére­tű szemléletváltozást em­legetnénk, ismételten szö­gezzük le: a változásnak elsősorban a családban, a szocialista emberi együtt­élés alapközösségében kell bekövetkeznie. Nem ritkán éppen a nők köré­ben. A hogyanra nincs recept, de az egyenjogú­ság valahol a családon belüli munkamegoszlás egészségessé tételével kez­dődik. Örvendetes, hogy az irányelvekben is különös hangsúlyt kapott a csa­lád. A dokumentum el­sősorban azoknak az életszínvonal- és szociál­politikai céloknak a meg­valósítására hívja fel a figyelmet, amelyek legin­kább elősegíthetik a csa­ládok életkörülményei­nek javulását, különös tekintettel az idős embe­rekre, a több gyermekes családokra, a családalapí­­tó fiatalokra. mása, a családok anyagi és erkölcsi segítése, és nem utolsósorban a dol­gozók széles körében vég­zendő tudatformális, a nők új szerepkörének végérvényes elfogadtatá­sa. * "" Hát sose fogynak el a tennivalók? Nincs itt v­a­­lami ellentmondás, hiszen immár tíz éve igyekszünk megfelelni a nőpolitikai határozat célkitűzéseinek? Szó sincs ellentmondás­ról. A gyarapodó tenni­valókat éppen a határo­zat következetes végre­hajtása hozta és hozza felszínre. A nők teljes felemelkedése hosszú tör­ténelmi folyamat: évszá­zadok makacs, árnyékait nem űzheti el tíz eszten­dő. A munkát folytatni kell. Horváth Ildikó Mfltínyn* *94thképwtisvyfp*t N­­öpolitiká­nk% Kösoppontban a vsnlott .1 munkát folytatni helt

Next