Népszava, 1980. szeptember (108. évfolyam, 205–229. sz.)

1980-09-24 / 224. szám

1980. szeptember 24. Óvári Miklós fogadta Dusán Alimpicsot Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára kedden fogadta Dusán Alimpicsot, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnökségé­nek tagját, a Vajdasági Kommunisták Szövetsé­ge tartományi bizottságá­nak elnökét, aki a Bács­­kiskun és a Csongrád me­gyei pártbizottság vendé­geként hétfő óta tartóz­kodik hazánkban. A baráti légkörben le­zajlott találkozón tájé­koztatták egymást a két szomszédos országban fo­lyó szocialista építőmun­ka időszerű kérdéseiről, és áttekintették hazánk, va­lamint a vajdasági szocia­lista autonóm tartomány kapcsolatainak fejlődését. A találkozón jelen volt Romány Pál, a KB tag­ja, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára és Milan Veres, Jugoszlá­via budapesti nagyköve­te.­­ (MTI) Elutazott a laoszi szakszervezeti küldöttség Kedden elutazott Buda­pestről a laoszi szakszer­vezeti szövetség hivatalos küldöttsége, amely Sisa­­vang Chanthepa alelnök vezetésével egy hétig tar­tózkodott hazánkban. A vendégek tárgyalásokat folytattak a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa vezetőivel, ismerkedtek a Somogy megyei SZMT munkájával, látogatást tettek a Kaposvári Ruha­gyárban, valamint a két­­helyi Aranykalász Terme­lőszövetkezetben. Tanul­mányozták a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének tevé­kenységét. A küldöttséget fogadta Jakab Sándor, a SZOT főtitkár-helyette­se. A Ferihegyi repülőtéren Ligeti László, a SZOT alelnöke búcsúztatta a küldöttséget. A KPVDSZ központi vezetőségi ülése A Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezeté­nek Központi Vezetősége kedden a KPVDSZ szék­házá­ban ülést tartott. Az ülés napirendjén a XXXIII. kongresszus szó­beli beszámolója, vala­mint a határozati javas­lat szerepelt. A" téma előadói Vas János főtit­kár és dr. Sebők Éva tit­kár voltak. Csapatzászló a győri határőröknek Csapatzászló-adományo­zási ünnepséget rendeztek kedden délután a győri határőrkerületnél. A zász­lót a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár dolgozói ado­mányozták a győri határ­őrkerület katonáinak. A belügyminiszter ün­nepi díszparancsának fel­olvasása után Szóger Zol­tán, a zászlót adományozó gyár személyzeti és szo­ciális igazgatója átadta a zászlót Csele József ez­redesnek, a határőrkerület parancsnokának. Tóth Imre vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka mondott ün­nepi beszédet, majd a csa­patzászlót adományozó ünnepség díszmenettel ért véget. Az ünnepségen ott volt Háry Béla, a Győr- Sopron megyei és Anta­­lóczy Albert, a Komárom megyei pártbizottság első titkára is, valamint Hor­váth Ede, a győri Rába Magyar Vagon- és Gép­gyár vezérigazgatója. (MTI) KÖZÉLET Építésügyi delegáció élén Ábrahám Kálmán építésügyi és városfej­lesztési miniszter meghí­vására kedden Budapest­re érkezett Karl Sekanina, az Osztrák Köztársaság szövetségi építészeti és műszaki minisztere. A tárgyalásokon részt vesz Johann Dengler, az Oszt­rák Köztársaság budapes­ti nagykövete is. Vasile Bulucea, a Ro­mán Szocialista Köztársa­ság szállítási és távközlé­si minisztere Pullai Ár­pád közlekedés- és posta­ügyi miniszter meghívásá­ra kedden hivatalos láto­gatásra Budapestre érke­zett. A tárgyaló felek át­tekintik a két ország köz­lekedési és postai-hírköz­lési együttműködésének időszerű kérdéseit. Vietnami szolidaritási gyűlést rendezett kedden Egerben a Hazafias Nép­front Heves megyei, Eger városi bizottsága és a Ho Si Minh Tanárképző Főis­kola. A gyűlésen részt vett és felszólalt Chau Tho Thong, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság buda­pesti nagykövetségének tanácsosa. A Bolgár Néphadsereg megalakulásának 36. év­fordulója alkalmából Alekszandar Decsev vezér­őrnagy, a Bolgár Népköz­­társaság budapesti nagy­­követségének katonai és légügyi attaséja kedden a nagykövetségen koktélt adott. A TÜNTETÉS Az Elnöki Tanács Lehr Ferencnek, a Könnyűipari Tervező Vállalat nyugal­mazott műszaki igazgató­­helyettesének a könnyű­iparban végzett több évti­zedes eredményes mun­kásságáért 70. születés­napja alkalmából a Mun­ka Érdemrend arany fo­kozatát adományozta. Két nappal nyitás előtt Lengyel és csehszlovák vállalatok az őszi BNV-n A szocialista országok termékeinek nagy szere­pük van a hazai áruellá­tásban, így nagy érdeklő­dés előzi meg szocialista partnereink szereplését az őszi BNV-n. Tegnap a lengyel, illetve a csehszlo­vák kiállítók szerveztek sajtótájékoztatót a vásári részvételről. Lengyelországot hét külkereskedelmi vállalat képviseli az őszi BNV-n, s nemcsak azokat a termé­keket hozzák el, amelyek a magyar vásárlók köré­ben már népszerűek, ha­nem azokat is, amelyeket most szeretnének népsze­rűsíteni — hangoztatta Jan Likowski, a Lengyel Külkereskedelmi Kamara magyarországi képviselő­je és Jerzy Radecki keres­kedelmi attasé. Az Unitra nyolc gyár termékeit hozza el: 11-féle magnetofon, illetve rádió­magnó, hatféle lemezját­szó, 7 különböző rádió, kétfajta színes televízió és 3 hangfal jelzi a len­gyel kínálatot. Ezek közül először látható Budapes­ten a Merkury DSH—302 sztereó rádió, amely to­vábbi két hangfal bekap­csolásával pseudoquadro­­fon műsorhallgatásra is alkalmas. Ugyancsak fel­hívták a lengyel kiállítás szervezői a figyelmet a JOWISZ 04 színes tévére, amely amerikai licensz alapján készült. Jóllehet, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság az idén először szerepel a vá­sáron hivatalos kiállító­ként, a csehszlovák fo­gyasztási cikkek nem is­meretlenek a magyar kö­zönség előtt — kezdte saj­tótájékoztatóját Priecel Ludovit kereskedelmi ta-A csehszlovák bemutató legnépszerűbb standja va­lószínűleg a Motokov Kül­kereskedelmi Vállalat ki­állítási területe lesz. A vá­sárra elhozták az 1981-es Skoda-modelleket — az S 105, az S 120 L és az S 110 R Coupé változato­kat —, amelyek szállítását jövő augusztustól kezdik meg. E. P. — M. P. A nehézipar kiállításán látható új, korszerű háztartási és kozmetikai cikkek, fes­tékek és fotóanyagok egész sorát mutatják be az őszi BNV-n a nehéz­ipari vállalatok. A NIM- ben kedden délelőtt meg­tartott sajtótájékoztatón dr. Molnár Zoltán keres­kedelmi főosztályvezető utalt arra, hogy bár ez az iparág jellegénél fogva nem meghatározó a fo­gyasztási cikkek vásárán, a nehézipari tárca válla­latainak fontos szerepük van a lakosság ellátásá­ban is. Az újdonságok közül bizonyára nagy sikert arat majd a Borsodi Vegyi Kombinát pvc harmonika­ajtaja, a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Válla­lat mandarin illatú szap­pana, a Kőbányai Gyógy­­szerárugyárban készült Fabulon tusfürdő, a Buda­­lak­k vízzel hígítható Szupralin zománca, a Ti­szai Vegyi Kombinát MO olajozó és rozsdalazító anyaga, valamint a Forte és a 3M nevű olasz válla­lat kooperációs terméke, a Fortecolor 11. márkájú színes negatív film. Az Egyesült Vegyiművek az Evilux 79 típusú antiszta­­tizáló műanyag lemosó­szerrel, a Tiszamenti Ve­gyi Művek a gyümölcsil­latú Tomi mosószerekkel, a Hungária Műanyagfel­dolgozó Vállalat a nyu­gatnémet kooperációban gyártott Savaria márka­nevű, lágy pro­fóliacsa­láddal tarthat számot nagy érdeklődésre. F. T. NÉPSZAVA A RÁDIÓ MELLETT ÚRIEMBEREK Kurucz Gyula nagyon ismeri az embereket. Jó megfigyelő, jó pszicholó­gus. Darabjában — amely hétfőn szerepelt a rádió­színházban — érdekes tí­pusokat ütköztetett össze. Az úriember, mint foga­lom, egyre jobban kimegy a divatból de mindig van­nak, akik a divatjamúlt eszméket, ízléseket képvi­selik. Az író jól látja, ho­gyan él tovább a ma tár­sadalmában is, az úriem­ber-fogalom, mit értenek rajta az általa ábrázolt fi­gurák. A társadalom iga­zi nagy problémái­­érintő­legesen, de helyt kapnak darabjában. Az írót azon­ban a morál izgatja. A régi és az új erkölcs de­rűs vagy keserű, robbaná­sos vagy lagymatag ösz­szeütközése. A jó színész­gárda mindent megtett a sikerért, ami gondolom, nem maradt el. Hogy jó szívvel mégsem tudom di­csérni a darabot, annak egyetlen aprócska oka van: nem tartom helyén­valónak, ha az író a fi­gurák jellemzésére — túl­zásban, igazi, alapos ok nélkül — olyan nyelvtani hibák tömegét használja, amely ellen évek óta küzd a rádió is. A sok-sok nyelvre gondolok, amely­nek mértéktelen használa­ta nélkül alakjai éppoly jól sikerültek volnának. A rádióból terjed legjobban a nyelvtani ragály. Any­­nyi magyartalanság, nyelvtani szörny nyert már polgárjogot mai köz­­nyelvünkben, legalább az író ne terjessze ... MADÁRGYŰRŰZŐK Moralizál Horváth Pé­ter is. Madárgyűrűzők cí­mű darabjában, amely a múlt héten került rádió­színpadra, szintén erkölcsi problémákat feszeget. Könnyed, vígjátéki han­gon, derűs történetfűzés­sel. Két csomagolástechni­kai szakember a szimpo­­zion szünetében ellóg. Minden törekvése az, hogy nőt szerezzen fél nap alatt. Hogy ez még­sem sikerül — bizonyára írói szemérmesség okából —, nem a szereplőkön múlik. Ők mindent meg­próbálnak, hogy a mucsai faluban célhoz érjeneek. A kövér lányokról azon­ban kiderül, terhes kisma­mák, a kalauznő sem dől be a fővárosi „dumának”, csak a „hivatásosok” se­gítenék a két fiút cél­jaik elérésében — ám ők nem ezt akarják. Szerel­met? Álmokat? Hiszen azért hazudoznak, azért találnak ki maguknak „ér­dekes” foglalkozásokat, hogy izgalmasabb legyen az életük. Úgy látszik, a csomagolástechnika egyébként nem köti le őket. Kell a fantázia. A darab nagy ötlete a két fiú kamaszosan kedves párosa. A „nagy” és az őt mindenben utánozni kívánó „kicsi” alakítója, Tímár Béla és Benkő Pé­ter. Kettőjük jelleme, és a kiválóan jó dialógus iga­zi írói érdem. Hogy a me­se kissé hihetetlen? Hogy logikai hibákat is fölfe­dezhetne a szigorú kriti­ka? Oly kevés a szórakoz­tató, jól megírt darab, hogy hibái elnézhetők ér­demei miatt. MIÉRT? Az átlagembert napon­ta érik bosszúságok. (Ter­veztem is egyszer, hogy sorozatot indítok „Min­dennapi bosszúságaink” címmel. Valahogy nem jött össze. Nem a bosszú­ság, az megvolt naponta.) Szilágyi Jánosnak „össze­jön” a Miért?-hez any­­nyi, hogy bizonyára sze­lektálni is tud. Felteszi kérdéseit, (amelyeket ál­talában neki tesznek fel az emberek), és keres egy illetékest, aki jól meg tud­ja magyarázni, miért nincs nálunk például ál­latvédelmi törvény, miért olyanok a híradófilmek a mozikban, amilyenek. Ezek csak úgy általában bosszantják az embert. Vannak azonban olyan apróságok, amelyek vérre, jobban mondva pénzre mennek. Például: miért nem kapja meg nyugdí­ját az idős ember, ha három hónapig külföldön időzik? Gondolom, Szilá­gyi is bele fog fáradni a szélmalomharcba. A bü­rokratikus, nagyon okos, higgadt válaszok elbizony­talanítják az embert. Ér­dekes, hogy egyetlen di­­rektben feltett miért ?-re sem jött direkt felelet. Hosszú körmondatos, ala­posan megfontolt kis nyi­latkozatokat kaptunk. És ezekből legalább ugyan­annyi lesz mindig, mint kérdésből. Ezért is fél­tem a műsor sikerét. Nem az alapanyag fogy el, nem. Az egyhangú vála­szolásoktól megy el az ember kedve, a rezignált bölcsességektől, amelyek­ből bőven lesz kínálat. Én is föltennék egy kérdést: Kedves Szilágyi János! Ön miért kérdezi újra meg újra, hogy miért? Nem fárad bele a kilátástalan­­ságba? RADIOLEXIKON, BIORITMUS A vasárnapi Rádiólexi­kont azért kedvelem — meg a hétfői Bioritmust —, mert a miértekre elég­gé megfogható válaszokat tud adni. Mindkét mini­műsor alighanem iskola­példája a korszerű isme­retterjesztésnek. Nagyon rövid idő alatt nagyon sok egzakt anyagot, mo­dern felvilágosítást nyúj­tanak. Rendszerint egy ismert tekintély, neves orvos, tudós nyilatkozik, aki a maga tudományos hírnevével garantálja, hogy amit mond, helytál­ló. Soha nem hallottam még e műsorokban úgy­nevezett „színes” anyago­kat, kitalált, átvett külföl­di híreket. (Ha ilyenekről szó is esett, mindig hall­gatók kérdezték.) Temati­kájukban is igyekeznek a napi aktualitású problé­mákkal foglalkozni — így például a cukorbetegség váratlan térhódításának egyes vetületeivel, a könny analízisével stb. El­nézést a két műsor közös értékeléséért, de színvo­nalában egy nívón állónak érzem a kettőt. És na­gyon szükségesnek. Egyed László és Simonffy Géza nagy gyakorlattal végzi munkáját, amely lényegé­ben közös célokért fo­lyik. Háry Márta HORIZONT­ — Tanuljunk magyarul! címmel először 1978-ban jelent meg Sárosy Jó­­zsefné és Szabó Balázs­­né könyve a Közgazda­­sági és Jogi Könyvkiadó RTV—Minerva soroza­tában. A színes rajzok­kal illusztrált, játékos feladatokat tartalmazó kötet az anyanyelv mi­nél tökéletesebb elsajá­títását segíti a kisdiákok­nak. A nagy érdeklődés­sel fogadott könyv most második kiadásban látott napvilágot. Nádor Tamás HETVEN Vas Istvánnak Nap-homlok, klasszikus orr: még itt süt a homo morális. Rázzuk meg lompos tagjainkat: még van idő két lábra állni. Ágaskodjunk a nyomába: még megláthatjuk hogyan kell csokornyakkendő-propellerrel a felvilágba szállni. SZÍNHÁZI Erkel Színház: Rosszul őrzött lány (7), Madách Színház: Mégis, kinek az élete? (7), Vígszínház: Házmestersirató (7), Pes­ti Színház: Pisti a vérzi­vatarban (7), József Atti­la Színház: Hálószoba komédia (7), Operettszín­ház: Csókolj meg, Ka­tám! (7), Thália Színház: A Mester és Margarita (7), Vidám Színpad: A családban marad (7), Mikroszkóp Színpad: Mi­nek néz engem? (fél 9), Várszínház: Don Juan (7), Radnóti Miklós Szín­pad: Minden másképpen van (8), Korona-Pódium: A „Könyvek premierje” sorozatban Nagy László emlékest, a Magvető Ki­adóval közös rendezés­ben (7), Bábszínház: Népköztársaság útja: A fából faragott királyfi — Petruska (du. 3), Jókai tér: Irány az Ezeregyéj­szaka! (de. 10), Zenemű­vészeti Főiskola: Gor­donka elődöntő 6. (de. 10), 7. (du. 3), 8. (e. 7), MŰSOROK Főv. Nagycirkusz: Egész nyáron cirkusz (fél 8). A Fővárosi Operett­színház október havi bér­leti műsora: 5-én U. bér­let, 1. ea. 7-én A. bérlet, 1. ea. 8-án C. Sárdy Já­nos bérlet, 1. ea. 28-án L. bérlet, 1. ea. 29-én M. bérlet 1. ea. A József Attila Szín­ház 1980. október havi bérletes műsora: 4. szom­bat: Pályamódosítás, Premier 1. 5. vasárnap: Pályamódosítás, R. bér­let 1. 6. Hétfő: Pályamó­dosítás, A. bérlet 1. 12. vasárnap du.: Pályamó­dosítás, Vasutas 1. 16. csütörtök: Pályamódosí­tás, Y. bérlet 1. 18. szom­bat: Pályamódosítás, T. bérlet 1. 19. vasárnap du.: Pályamódosítás, O. bérlet 1. 20. hétfő: Pá­lyamódosítás, B. bérlet 1. 21. kedd: Pályamódosí­tás, D. bérlet 1. 24. pén­tek: Pályamódosítás, J. bérlet 1. 26. vasárnap es­te: Pályamódosítás, Hel­­tai 1. 31. péntek: Pálya­­módosítás L. bérlet 1. 5 Vas István születésnapjára Ne most fejtsük meg, „mit akar ez az egy em­ber”. Ünnep ideje van. Hetvenévesnek lenini bizonyosan általánosság­ban is jelent valamit, konkrétan pedig talán fá­jós derekat, gyakori ál­matlanságot, éjszakai szo­rongást. Vas István eseté­ben persze elsősorban ’ké­sőszül­öt­t­séget. Pontosan egy évtizeddel késte le a század megszü­letését, s mintha csak le­maradását szerette volna pótolni, ott volt minden­hol, ahol lenni nehéz volt, de érdemes. Hisz ma is épp itt van, a Duna túlsó partján. Ezért kell a köl­tői hitelen túl valóságosan is elfogadnunk, hogy im­már száznegyven éves, hogy „két percet élt min­den perc alatt”. Ilyen szü­letésnapokat pedig ritkán van módunk ünnepelni. Azt szeretnénk kívánni, amire neki magának a leginkább szüksége van. És mégis mindig az jut eszünkbe, amire nekünk van szükségünk tőle. Élet­­ra­jzát szinte­­hónapnyi pontossággal őrzik írásai — miért ismételnénk? Verseiből, lírai bolyongá­sainak állomásaiból majd­nem összeáll a magyar és a világirodalom folyama­tossága. Emlékezéseiből közös múltunk — mi kell még? A kérdésre — a lát­szat ellenére — lehet vá­laszolni : megpróbáljuk. „Kritikusi káderlapjá­­ból” — ő nevezte így — bántja a racionális, ob­jektív lírát művelő költő címkéje. Azt kellene kí­vánnunk, hogy elhiggye — s elhiggyék mások is —, a líra szubjektumból szubjektumba tart? Vagy azt talán: örüljön, annak, hogy korai és későbbi szo­nettjei és szabadversei címkét kívánó feszessége mögül is süt a magát gyarlónak tudó emberség? Esetleg azt, hogy fordítá­saiban megbújó szerep­­játszási vágya, a kemény játékot ígérő tolmácsolás gézzel­ bűvölje tovább? Vagy pedig azt, hogy min­dig megadhassa magának azt az örömet, amit az ad, rá kihajol az ablakon, és néz a világra? Egészséget? Azt, hogy a költészet gyötrő és kegyetlen szol­gálata helyett szavazza meg magának a „boldog semmittevést”? * Nem mintha megenged­hetné magának. Nem mintha nem lenne dolga. Tőle és általa (is) van magyar Eliot, Goethe, Shakespeare, Apollinaire. Kevés. Van egy sokakat integráló, hagyományt „begyűjtő”, hatalmas mé­retű líránk. Kevés. Van egy — illetve több —, nemcsak korrajzzal, ha­nem egyéni és „köztörté­nelemmel” felérő emlék­iratunk. Kevés. Vannak általa felejthetetlen san­zon­­jaink — kevés. Mert a közönség telhetetlen — és a közönségnek mindenre joga van. Hetvenedik szü­letésnapot ünnepelve kö­vetelni is, nemcsak kí­vánná. Ez az ünnepelt és az ünneplők kegyetlen kölcsönhatása. Nemrég láthattuk — a képernyőről is az ember szemébe tud nézni. Keve­sek kiváltsága, hogy nem a kamerát, hanem tekin­tetet keresnek, és találnak is. És a hallgatásra ítélt néző egyszercsak fészke­lődig figyel, és kérdezni szeretne. Mert az emberek még ebben a csúnyán öre­gedő században is ráérez­­nek a gyermeki tisztaság­ra, és úgy viselkednek, mint a gyerek: mesét akarnak. Igazit. És remé­lik, hogy van ott még több is, ahol a Nehéz sze­relem volt. Mert lám, a vijjogó saskeselyű is Aranyhoz vezet. Mégis, legyintsen mind­erre, kedves Vas István. Akár végig se olvassa a végtelenül hosszú mérle­geléseket, a kívülálló örök lelkiismeret-furdalá­­sának ünnepi köntösbe öltöztetett mentegetését, követelődzését. Hagyja a leltárt az utókorra, cím­kéit a bölcs irodalomel­méletre, életrajza eddig m­eg­b­ú­v­ó f­o­rd­u­l­a­tainak feltérképezését a múzeumi filológusokra. Bocsássa meg mindannyiun­knak, hogy élnünk kell valami­ből, ön pedig igyon meg egy pohár jó bort, és egészségesen, derűsen, mosolyogva, hetvenévesen­­ nézzen ki az abla­kon ... ! Csáki Judit

Next