Népszava, 1980. november (108. évfolyam, 257–281. sz.)

1980-11-05 / 260. szám

198­0. november 5. Gyenes András látogatása a IX. kerületben Gyenes András, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára kedden a 90 ezer la­kosú Ferencvá­ros életével ismerkedett. A vendéget a IX. kerületi pártbizottság székházá­ban Gál Lászlóné el­ső tit­kár és Szabados László kerületi tanácselnök fo­gadta, s tájékoztatta a he­lyi társadalmi, politikai életről, a VI. ötéves terv kerületi előkészületeiről. A tájékoztató után Gye­nes András a kerület po­litikai és állami vezetőivel, propagandistáival a nem­zetközi élet időszerű ese­ményeit érintő kérdések­ről folytatott eszmecserét. A Központi Bizottság titkára ezután a konzerv­­gyártás gazdaságossági, minőségi és kereskedel­mi tényezőit elemző Kon­zerv- és Paprikaipari Ku­tató Intézetet kereste fel. Gyenes András végül a kerületben működő élel­miszeripari üzemek és in­tézmények vezetőivel foly­tatott eszmecserét a nép­­gazdasági célok helyi megvalósulásáról, idősze­rű gazdaságpolitikai fel­adatokról, valamint nem­zetközi politikai kérdések­ről. Kitüntetési ünnepség a Barátság Házában A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 63. évfordulója alkalmából kedden kitüntetési ün­nepséget tartottak a Ba­rátság Házában. Apró Antal, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság elnö­ke nyújtotta át a magyar és a szovjet nép barátsá­gának elmélyítésében ki­emelkedő munkát vég­zőknek az állam, vala­mint a baráti társaság ál­tal adományozott kitün­tetéseket. Húszan része­sültek a Munka Érdem­rend különböző fokoza­taiban, ugyanennyien kapták meg az MSZBT aranykoszorús jelvényét, tíz tagcsoport kollektív munkáját aranykoszorús s plakett kitüntetéssel kettőét pedig az Orszá­gos Béketanács által ado­mányozott békemozgalom emlékplakettel ismerték el.Duschek Lajosné, az MSZBT alelnöke köszön­tötte a megjelenteket, köztük Ritter Tibort, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezető­helyettesét, Roska István külügyminiszter-he­lyettest, Valerij Muszato­­vot, a Szovjetunió nagy­­követségének követ-taná­csosát, és Nyikolaj Szil­­csenko vezérezredest, a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselő­jét. Koszorúzások a fővárosban Az 1956-os ellenforra­dalom áldozatairól ked­den kegyelettel emlé­keztek meg a főváros­ban. Koszorúzási ünnep­séget tartottak a Köztár­saság téren a budapesti pártszékház védelmében elesettek emléktáblájá­nál. A budapesti pártbi­zottság nevében Somogyi Sándor, Bozsó László, Király Andrásné és Mol­nár Endre titkárok, va­lamint Z­athurecky Ti­bor, a budapesti pártbi­zottság apparátusa párt­vezetőségének titkára rótta le kegyeletét. Az emléktáblánál elhelyez­ték a megemlékezés vi­rágait a pártház védel­mében részt vett harco­sok, a mártírok hozzátar­tozói, a budapesti és a kerületi pártbizottságok munkatársai, valamint a főváros állami, társadal­mi és tömegszervezetei­nek képviselői. A Mező Imre úti te­metőben a Munkásmoz­galmi Panteonnál nyug­vó hősi halottak sírjainál a budapesti pártbizott­ság, a budapesti fegyve­res testületek és a Kom­munista Ifjúsági Szövet­ség budapesti bizottsága képviseletében helyeztek el koszorút.­­ A november 7-ét meg­előző napokban főváros­­szerte megemlékeztek a világtörténelmet formáló szocialista forradalom győzelméről, s 63. évfor­dulója alkalmából koszo­rúzási ünnepségeket ren­deznek a hazánk felsza­badításáért életüket ál­dozott hős szovjet kato­nák emlékműveinél. Az I. kerület lakói ked­den a gellérthegyi Fel­­szabadulási Emlékműnél tartottak megemlékezést. A helyi párt- és tanácsi vezetők, a társadalmi és a tömegszervezetek, a kerületi dolgozók küldöt­tei, valamint az ideigle­nesen hazánkban állo­másozó szovjet déli had­seregcsoport képviselői helyezték el a hősök em­léke előtt tisztelegve ko­szorúikat, virágaikat. A kőbányaiak a Pata­ky István téri felszaba­dulási emlékműnél rót­ták le kegyeletüket, ta­lapzatára letették a meg­emlékezés, a hála koszo­rúit, a X. kerületi párt-, állami és társadalmi szervek, illetve az ideig­lenesen hazánkban állo­másozó szovjet déli had­seregcsoport képviselői. A Mező Imre úti teme­tő szovjet sírkertjében a IX. kerület párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői koszorúztak, el­helyezték virágaikat a városrész üzemeinek, vállalatainak és intézmé­nyeinek dolgozói is. Díjátadás Kedden a Franklin Nyomdában adták át a díjakat a tamikönyvnyom­­tatásban ez évben kitűnt nyomdáknak. Az ünnep­ségen Udvarhelyi László, a Művelődési Minisztéri­um kiadói főigazgatósá­gának vezetője elmondta: ez évben 19 nyomdában készítették a mostai tan­évre szükséges tankönyve­ket. Ebben az évben a Da­­basi Nyomda „vitte el a pállimát”, a tankönyvnyom­tatók versenyében: 148 féle tankönyvet állított elő csaknem hárommillió pél­dányban. A szakkiadók díjaival a dabasi, a szegedi, a bor­sodi, a Franklin és a győ­ri Széchenyi Nyomdát jutalmazták. K©ZÉ ILMÉT Házi Vencel külügymi­niszter-helyettes meghí­vására október 29 —no­vember 4. között látoga­tást tett hazánkban Hor Nam Hong, a Kambodzsai Népköztársaság külügy­miniszter-helyettese. A látogatás során vélemény­­cserére került sor a ma­gyar—kambodzsai kapcso­latok fejlesztésével össze­függő kérdésekben. A kambodzsai miniszterhe­lyettest fogadta Pója Fri­gyes külügyminiszter. KITÜNTETÉSEK Rónyai Lőrincnek, a Vas-, Fém- és Villamos­energiaipari Dolgozók Szakszervezete Elnökségi Irodája vezetőjének ered­ményes munkája elisme­réséül, nyugdíjba vonulá­sa alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdem­rend arany fokozata, Fi­­scher Jánosnak, a Vas-, Fém- és Villamosenergia­ipari Dolgozók Szakszer­vezete központi vezetősé­ge politikai munkatársá­nak eredményes munkája elismeréséül, nyugdíjba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetése­ket Herczeg Károly, a szakszervezet főtitkára adta át. A XXII. moszkvai nyári olimpiai játékok színhe­lyeire szállított ered­ményhirdetők, stúdióbe­rendezések és más techni­kai felszerelések fejlesz­téséért és­ üzemibe helye­zéséért az Elnöki Tanács kitüntetéseket adományo­zott. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Adamis Gusztáv, a Hír­adástechnikai Szövetke­zet főosztályvezetője, An­tal István, a Villa­mosbe­­rendezés és Készülék Mű­vek csoportvezetője és Molnár Mihály, az Elekt­roakusztikai Gyár laka­tosa. Jubileumi munkásgyűlés Munkásgyűlésen emlé­keztek meg kedden a Péti Nitrogénművekben a gyár alapításának 50. évfordu­lójáról­, amely egyben a hazai nitrogénipar alapí­tásának jubileuma is. Részt vettek az ünnepsé­gen Veszprém megye párt- és állami vezetői, a társ­­vállalatok képviselői és eljöttek az NDK-beli pies­­teritzi, a csehszlovákiai dusli-salai és Bulgáriá­ból a dimitrovgrádi vegy­ipari kombinátok képvi­selői is. Az ünnepi nagygyűlé­sen dr. Simon Pál nehéz­ipari miniszter is felszó­lalt, s átadta a gyárnak a Minisztertanács jubileu­mi oklevelét, majd kitün­tetéseket nyújtott át az üzem kiváló dolgozóinak. Kincses Gyula, műszaki vezérigazgató-helyettes és Torkos Gábor, a központi javítóműhely szerszámké­szítő csoportvezetője a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta meg. Csapatzászló átadás Szolnokon A Szolnoki MÁV Jár­műjavító Üzem munkás­kollektívája kedden csa­patzászlót adományozott a BM Szolnok megyei Rendőr-főkapitánysága személyi állományának. A vasutasszakszervezet művelődési házában ren­dezett ünnepségen felol­vasták a belügyminiszter parancsát. Ezt követően Ambrus János a jármű­javító üzem igazgatója nyújtotta át a csapat­­zászlót Daróczi András rendőr ezredesnek, a me­gyei rendőr-főkapitány­ság vezetőjének. ­ Koszorúzások Pór Bertalan emlékére Pór Bertalan festőmű­vész, szocialista képző­­művészetünk kiemelkedő személyisége, a képzőmű­vészek, iparművészek és művészeti dolgozók szak­­szervezetének volt elnöke születésének 100. évfor­dulója alkalmából kedd délelőtt koszorúzási ün­nepséget tartottak sírjá­nál, a Mező Imre úti te­metőben. Ugyancsak kedd délelőtt koszorúzták meg Pór Bertalan szobrát a Művészeti Szakszerveze­tek Szövetségének Gorkij fasori székházánál. Tanácskozások, kiállítások, hangversenyek Szovjet kulturális programok A Pataky István Műve­lődési Központban meg­nyílt Emmanuil Miszko szobrászművész és Geor­­gij Poplavszkij grafikus­­művész kiállítása. Tegnap délelőtt Gogol­­emlékkiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeum­ban. A tárlatot — me­lyen eredeti dokumentu­mokat, kéziratokat, li­tográfiákat, festménye­ket tekinthetnek meg az érdeklődők — Darvas Iván színművész nyitotta meg. A Rubljov-múzeum anyagából összeállított festészeti kiállítást a Szépművészeti Múzeum­ban rendezték meg; teg­naptól várja a látogató­kat. A Magyar Színházmű­vészeti Szövetség a szov­jet szövetség képviselői­vel közös tanácskozást rendez arról, hogy nap­jaink valósága miként tükröződik a két ország drámairodalmában és színpadi művészetében. Az Erkel Színházban kedden este Bulat Min­­zsilkijev énekelte Fülöp király szerepét a Don Carlosban. Debrecenben vendégszerepelt a Szov­jetunió Állami Hangver­senyzenekara, Baján a Sosztakovics Vonósné­gyes, Székesfehérvárott pedig Jevgenyij Malinyin zongoraművész koncerte­zett. ­ Száz éve született Sadoveanu grói­ közéleti pályáját meghatározó adatok szerint. 1880. november 5-én született Pascaniban. Iskoláit, szülővárosán kí­vül, Falticeniben és V Iasi­­ban végezte. A bukaresti egyetem jogi karára is be­iratkozott, de tanulmá­nyait félbehagyta — kü­lönböző lapoknál vállalt állást, majd kultuszmi­nisztériumi tisztviselő lett. Fiatalon, harminckét évesen a Román Írók Társaságának alelnöke, nyolc évvel később pedig akadémikussá választot­ták. Háborúellenes mű­veiért, a baloldali lapok­ban közölt publicisztikai írásaiért ,a jobboldal had­járatot indít ellene, köny­veit nyilvánosan elégetik — hallgatásra kényszerí­tik. Csak Románia felsza­badulása után vállalt (vállalhatott) újra közéle­ti tisztséget: a Nagy Nem­zetgyűlés, valamint az Akadémia alelnöke, az Írószövetség elnöke. Ha­lálának évében, 1961-ben Nemzetközi Lenin Béke­díjjal tüntették ki. Életműve, a nagy élet­művek mértékével mérve is, hihetetlenül gazdag: megközelítően 150 kötetet hagyott az utókorra. E rö­vid terjedelmű, tisztelgő írás csupán néhány, ma­gyar nyelven is megje­lent művének felsorolásá­ra szorítkozhat: Háborús történetek, Csodálatos er­dő, örvény felett, Válo­gatott művei 1—3., Nyest­­fiak, Jött egy malom a Szereten, A balta (nálunk talán legismertebb-leg­­megrendítőbb regénye). A fent említett megha­tározó adatok közül, fel­tehetően legdöntőbb a származása (édesapja ügyvéd, édesanyja pa­rasztlány) és a szépség­­ben-néphagyományban rendkívül sokszínű, egész életen át gazdagító mold­vai táj. Az értelmiségi­paraszti szülői örökség, a táj egyszerre nevelte gon­dolatra és tapasztalásra — a látott-befogadott és a megélt világ rögzítésé­re, így vált kétszeresen is fogékonnyá, alakította ki hol költőien látomásos, hol mély-realista írói szemléletét. Azt a szem­léletet, amelyet (egyetlen írás alapján, s éppen ezért részleges megítélésként) Móricz is megcsodált. Is­tenáldotta mesemondónak tartotta Sadoveanut, aki „úgy nézi a tájat, mint egy képeskönyvet”, s aki „időre szóló hangot és formát tud adni neki”. Ahhoz azonban, hogy igazi véleményt, illetve képet alkothassunk, kap­junk róla, a kortárs­ kri­­tikus, George Calinescu véleményéhez kell iga­zodnunk, miszerint Sado­veanu: „aprólékos, mint egy flamand festő, s sza­vakba nem szorítható, akárcsak egy zeneköltő, a világ minden szépségé­nek csodálója, s az élet folyamatával kapcsolatos eszmetársításokban és éles megkülönböztetésekben tobzódó természettudós, hangulatteremtő művész, a kiismerhetetlen lelkek, a serdülőkori lelkivilág és az aggkor beteges tü­neteinek finom elemző­je ... az egyes ember és a közösség, az ősi emberi tömörülések és a mai tár­sadalom ismerője.. Számomra: a népi kul­túrát magaslatáig emelő, nyelvteremtő művész. T. M. NÉPSZAVA BOSZORKÁNYLESEN Kétségkívül azok a há­lás témájú riportok a rádióban is, (mint ame­lyek a tévében), amelyek az emberi butaság vala­mely látványos megnyi­latkozását tárják föl a közönség előtt. A halott­látó asszony után a bo­szorkány. Vasárnap He­gyi Imre Boszorkánylesen című riportösszeállítása hangzott el, minden kü­lönösebb beharangozás nélkül, pedig megérde­melte volna a nagyobb reklámot. Szinte elképzelhetetlen­nek érzi manapság az ember, hogy valóban lé­tezzenek olyan tudati ál­lapotban, olyan művelt­ség alatti szinten élők hazánkban, akiket a ri­port bemutatott, akik hisznek a szemmelverés­­ben, a rontásban, a babo­nában. A riporter okos, jó eszközökkel dolgozott, nem volt célja a direkt megszégyenítés, vagy le­leplezés. Érdemes lenne erre a témára koncentrál­tan figyelni: több riport­ban, akár sorozatban is fel lehetne tárni a babo­­naság helyi gyökereinek okát, az oktatás sikerte­lenségének miértjeit, és egyáltalán: hogyan ma­radhat ilyen érintetlenül az emberek agyában a babonaság, mint egy vé­dett skanzenben a rég­múlt ódon. ósdi tárgyai és eszközei. VILÁGVASARNAP Elmúlt a nyár, az ősz is­­ az utazások ideje. A rádió hullámhosszán azonban egyre gyakrab­­bak a különböző égtájak­ra, különleges­ országokba tett túrák. Pihenőnap­jainkon is kényelmesen, papucsban utazhatunk a rádió valamely jól felké­szült útikalauza segítsé­gével. A Világvasárnap legutóbb Oslóból jelent­kezett. Sediánszky János műsoraihoz — és Világjá­ró kirándulásaihoz — szívesen lehet csatlakoz­ni, márcsak azért is, mert ő nemcsak pontos ada­tokkal tud szolgálni a látnivalókat illetően, ha­nem magyarázatai, kom­mentálásai rendkívül szí­nesek, költői hangulatú­ak. Szinte láttatni tudja hallgatóival a tájat, a városokat, az embereket. Leírásaiban mindezt el­meséli, és időnként zené­vel, riportokkal, nyilat­kozatokkal illusztrálja mondanivalóját. Sokszor­­tapasztaljuk más műsorokban, hogy a kiküldött utazó elragad­tatott hangú beszámolói­ban csakis felsőfokú jel­zők kíséretében képes megnyilatkozni, azt mondja, akkora és olyan élményben volt része, hogy azt elmesélni sem lehet, azt személyesen kell látni. Sediánszky pontosan tudja, mikor, milyen jelzőre, hangulat­festő szóra vagy hason­latra van szüksége. Nem a saját hangulatát közve­títi, hanem a tájét. Ezért képes az élményt szinte maradéktalanul átadni. Ezért volt remek mostani oslói műsora is. Háry Márta a József Attila Színház kedden 25. születés­napját társulati ülésen ünnepelte a József Atti­la Színház. Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese hangsú­lyozta, hogy az 1960-as évek első felére kialakult az együttes sajátos arcu­lata , elsősorban közért­hetőségre és tartalmi fris­­seségre törekedett. A tár­sulati ülésen bejelentet­ték: 1982-ben elkezdődik az épület régóta esedékes rekonstrukciója. Az ünnepségen részt vett Kállai Gyula, a HNOT elnöke, Farka­sinszky Lajos, valamint Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes kitün­tetéseket adott át a szín­ház számos tagjának, dol­gozójának, köztük Sze­mes Mari, Kállay Ilona színművészeknek és Be­nedek Árpád rendezőnek, akik az alapítás óta hű­ségesek a társulathoz. Bakó Márta és Turgonyi Pál színművész a Szocia­lista Kultúráért kitünte­tést kapta. a­ gadtak meg. A Moszkvai Állami Fik­­ertek „nyitány”-áról, a debreceni főiskolai tago­zat művészeinek kereszt-

Next