Népszava, 1980. december (108. évfolyam, 282–305. sz.)
1980-12-24 / 301. szám
1980. DECEMBER 24. SZERDA 108. ÉVFOLYAM 301. SZÁM AIA 1,20 FORINT • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Csak egy nap szeretet egy tíz év előtti karácsonyesten József Attila, soraival kezdődött a kamasz fiúk maguk rendezte karácsonyünnepe: „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek .. Tizennégy—tizenhat éves, otthonuk vesztett gyerekek ünnepelték együtt a karácsonyt, bensőségesen, családiasan. A délután közösen díszített óriásfenyő alatt sorakoztak az egymásnak készített, zsebpénzen vásárolt apró ajándékok, késő éjszakába nyúlt a beszélgetés, a dalolgatás, a gitározás. A különbség annyi volt mindössze, hogy száznál is több gyerek és felnőtt tartozott ebbe a nagy családba egyik alföldi kisvárosunk nevelőotthonában. S hogy a tanárok, nevelők sem otthon gyújtották meg a karácsonyi gyertyát, hanem feleségüket, gyerekeiket is idehozták a nagy, közös ebédlőterembe. Csak az a néhány tucat gyerek hiányzott, akiket hazahívott ezekre a napokra az egész évben nélkülözött kis család: a szülők, rokonok. Szép volt ez az intézeti karácsony. Talán szebb is, mint azoké, akiket hazahívtak. Nem a rokonság egy-két napra újra összekötött szálai tartották össze erre az estére, hanem a választott együvétartozás adta melegét, azoké, akik különkülön mind árvák, elhagyottak lettek volna. A karácsony igazi fényét az izgalomtól csillogó gyerekszemek adják. Csillogóbban a csillagszórók fényénél, a gyertyák lángjánál. A felnőttek számára pedig az ad tartalmat ennek a néhány napnak a rohanó időben, hogy ilyenkor mindazokra gondolnak — ajándékkal vagy üdvözlő lappal jelképezőn —, akikkel napi közelségben élnek, vagy akikre — a térben, időben távolabb kerülvén egymástól — ilyenkor gondolnak együvétartozón. Csengenek a telefonok, szólnak a kapucsengők karácsony táján a nevelőotthonokban is, ahol a családból kipottyant gyerekek élnek az esztendő hétköznapjain. Soha nem hallott hangok is felcsendülnek ilyenkor, soha nem látott arcok bukkannak fel, és kérnek — az ünnepekre — elhagyott, idegen kisgyereket. Óvodást, kisiskolást, kamaszt. Miért? Hogy legyen kivel megosztani a karácsonyi magányt, hogy legyen kire kiárasztani a családi otthon derűjét, örömét? Akik maguk is magányosak, olykor „lélekmelegítőnek” óhajtanának ezekre a napokra gyereket. Vagy — ami nem kevésbé gyakori — játszópajtást a saját, egyetlen gyerekük mellé, úgy vélik, boldogságtársnak — a fenyőfa alá. Hogy „hadd örüljön az a gyerek is a mienkkel, akinek nincs otthona.. — Én reszketek ezektől a napoktól — mondta egy óvodai nevelőotthon igazgatónője. — Húsz év hétköznapjain nem láttam annyi szomorúságot, mint a karácsony előtti s főképp az utána következő napokban. Hogy értessem meg azokkal a felnőttekkel, akik karácsony táján valósággal megostromolnak bennünket, hogy a gyerek nem karácsonyi gyertya, akit meggyújtunk és elégetünk egyetlen örömteli estén? Hogy mi nem szívtelenségből tartjuk inkább az intézetben a gyereket, mintsem hogy odaadjuk egyetlen — vagy akár két-három — napra, hogy megízlelje a családot, amiből ő kimaradt? Nem sok gyerek marad bent karácsonykor. Sokakat hazahív ilyenkor — őszintén vagy csak valamiféle lelkiismeretfurdalásból — a család, rokonság. Örömmel adjuk azoknak is — családoknak, egyedülállóknak vagy a vállalásukat jól megfontolt szocialista brigádtagoknak — a gyerekeinket. De csak azoknak, akikre azután nem kell hiába várniuk a többi hétvégeken, nyári szünidő, szabad szombatok, ráérő vasárnapok idején. Amikor — szinte a vásárlási rohamhoz hasonlatosan — megcsendülnek a telefonok, a csengők, s a nevelőotthonokra zúdul a hirtelen támadt — és épp oly hirtelen múló — szeretet- és gondoskodásáradat, amely után nagyobb űr, nagyobb szomorúság maradna a gyerekek lelkében, mintha meg se tapasztalták volna a szűkebb otthon, a kis család feledhetetlen élményét. A karácsony a legbensőségesebb ünnep. Amikor megállunk egy-két napra a rohanó időben, és egymásra gondolunk. A háromszázhatvanöt nap egyikén. De hamis vágyak azok, amelyek egy napra gyújtanak gyertyát a másik ember szívében, önzésből, maganyugtatásból, meggondolatlan jószándék-indíttatásból. Ha nem képesek az olyan „tűzrakásra”, amelyből jut fény, meleg azok számára a hétköznapokban is, akik nélkülünk nélkülözik. Rab Nóra Milliárdos kulturális beruházások Megújulnak Pesten• Pécsett a régi színházak társulataeyíregyházán és Zalaegerszegen Megújulnak a régi, patinás színházaink. 1984 szeptemberére, felavatásának centenáriumára át akarják adni a felújított Magyar Állami Operaházat, bővül és megújhodik legnagyobb vidéki teátrumunk, a Pécsi Nemzeti Színház is. 1983-ban állandó társulat kezdi meg művészi tevékenységét Nyíregyházán és Zalaegerszegen. A fenti programról Siklós Mária, a Középülettervező Vállalat műteremvezető építészmérnöke és kollégája, Vajda Ferenc osztályvezető tájékoztatta munkatársunkat Az Operaház kapcsán emlékeztettek arra a mondásra, hogy minden rosszban van valami jó. Tudniillik az eredeti terv szerint 1980. nyarán még nem akarták bezárni dalszínházunkat. De mivel az ismert biztonsági okokból — a színpadi berendezéseket hordó acélszerkezetek kifáradtak — már az idén a működés felfüggesztése mellett kellett dönteni, ismét előtérbe kerülhetett a dédelgetett terv: felavatásának százéves évfordulójára végezhetnek a bonyolult nagytatarozással. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium illetékes vezetői ezt a célt tűzték ki. A nagy munkák menetrendje: 1981 nyarán átadják az Operaház szomszédságában épülő nagy üzemházat, az irodákkal és próbatermekkel. Ekkor teljesen kiüríthetik az épületet, s megkezdhetik majd a csaknem százesztendős,a Verne Gyula világát idéző színpadtechnikai gépezetek cseréjét. A költségek meghaladják az egymilliárd forintot. Bármilyen kiemelkedő szerepet tölt be az Operaház, mégsem reprezentálhatja egymagában a hazai színházfelújítási programot. Vele egy időben ugyanis mind jobban kibontakozik legnagyobb vidéki teátrumunk, a Pécsi Nemzeti Színház felújítása és bővítése, ahol a prózai részleg mellett opera-, balett-, operetttársulat, sőt még bábszínház is található. Teljes mértékben megkapják a szakszervezetek megyei tanácsának korábbi székházát, így Pécsett is megszűnik, a helyszűke. További új alkotóműhelyekkel gyarapodik majd a hazai színházi művészetünk Nyíregyházán és Zalaegerszegen. Az előbbi városban ugyanis csak úgynevezett fogadószínház volt, ahol vendégtársulatok léptek fel. Hasonló volt a helyzet Göcsej fővárosában is, ahol a szakszervezetek művelődési házát használták erre a célra. Most — a KÖZTI tervezőinek iránymutatása alapján — kibővítik, korszerűsítik a meglevő épületeket, s 1983 őszén mindkét megyeközpontban állandó társulat kezdheti meg művészi munkáját. . Közlemény a szovjet-norvég külügyminiszteri tárgyalásokról Frydenlund hazautazott Moszkvából Hivatalos látogatásának befejeztével kedden délután elutazott Moszkvából Knut Frydenlund, a Norvég Királyság külügyminisztere. Szovjetunióbeli tartózkodása alkalmával a norvég külügyminiszter látogatást tett Leningrádban, majd Moszkvában tárgyalt szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval. Frydenlundot fogadta Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfő is. A találkozó során a norvég külügyminiszter hivatalos látogatásra szóló meghívást adott át a szovjet kormányfőnek. Moszkvában kedden közleményt hoztak nyilvánosságra Frydenlund látogatásáról. A tárgyalásokról kiadott közlemény egyebek között megállapítja: a kétoldalú kapcsolatokat áttekintve mindkét fél kifejtésre juttatta azt a határozott szándékát, hogy fenntartsa a Szovjetunió és Norvégia közötti jószomszédi kapcsolatokat és külkereskedelmi együttműködést. A nemzetközi élet kérdéseit megvizsgálva Frydenlund és szovjet tárgyalópartnerei egyetértettek abban, hogy az enyhülés szükséges, lehetséges és hasznos. Kinyilvánították azt a szándékukat, hogy minden lehetséges módon elősegítsék az enyhülési politikának, a nemzetközi kapcsolatok fejlődési irányát megszabó tendenciává válását. Mint a közlemény megállapítja, szovjet részről tudomásul vették a norvég félnek azt a kijelentését, hogy Norvégia továbbra sem engedélyezi külföldi katonai támaszpontok létesítését és nukleáris fegyverek állomásoztatását területén. A megbeszélések során áttekintették a világ különböző térségeinek helyzetét is, s hangsúlyozták a szilárd béke és a nemzetközi biztonság szavatolásának minden konfliktusveszélyes helyzet politikai úton történő rendezésének fontosságát. Mindkét fél annak a meggyőződésének adott hangot, hogy nincs a világon olyan probléma, amelyet ne lehetne politikai eszközökkel, tárgyalások útján rendezni. Szovjet és norvég részről is megállapították, hogy néhány kérdéssel kapcsolatban a két ország egymástól eltérő álláspontra helyezkedik. Ugyanakkor mindkét fél kinyilvánította készségét, hogy ezekről a kérdésekről megfelelő szinten tovább folytassák a párbeszédet. JL A vietnami néphadsereg napján Ünnepi nagygyűlés a kambodzsai fővárosban „A vietnami fegyveres erők kambodzsai jelenléte a két ország szerződése alapján a két népnek a közös ellenség elleni küzdelmét, békéjüket és függetlenségüket szolgálja” — hangoztatja a többi között Pen Sovan kambodzsai nemzetvédelmi miniszternek Van Tien Dung vietnami nemzetvédelmi miniszterhez intézett üdvözlete, amelyet a vietnami néphadsereg megalakulásának 36. évfordulójára küldött. „A vietnami tisztek és katonák a kambodzsai nép által nagyra becsült internacionalista szellemet demonstrálják” — mutat rá a kambodzsai miniszter, majd hangsúlyozza: ,, Kambodzsa, Vietnam és Laosz harci szolidaritásának erősítése most még fontosabbá vált, mert Kína az imperialistákkal és más reakciós erőkkel együttműködve arra törekszik, hogy aláaknázza a három nép forradalmi ügyét.” Phnom Penhben az évforduló alkalmából ünnepi nagygyűlést rendeztek, amelyen az ország Thaifölddel határos nyugati tartományaiból érkezett vietnami és kambodzsai katonákat köszöntöttek. Heng Samrin kambodzsai elnök a két nép és hadsereg szolidaritását méltatta, Channey nemzetvédelmi miniszterhelyettes pedig egyebek között kijelentette: „A kambodzsai nép kérésére a vietnami katonák továbbra is Kambodzsában maradnak, és a kambodzsai forradalmi erők a vietnami erőkkel szoros egységben határozottan meg fogják hiúsítani az ellenség minden mesterkedését.” A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi csapágygyárában négymillió darab különböző méretű kúpgörgős csapágyat készítenek. Ebből a hazai felhasználóknak nyolcszázezer darabot, a KGST országaiba és a tőkés megrendelőknek egyaránt egymillió-hatszázezer darabot szállítanak az idén (MTI Fotó : Fehér József felvétele) Fejlesztés formalitás nélkül.............3 Ipar az erdőben............................. 4 Gazdaként ..................................... 4 Számadás a múltról a mának ... 5 Nagyobb kedvezmények lakásépítőknek...................... 12 Gromiko Bulgáriában Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, kedden baráti látogatásra Bulgáriába érkezett. A szófiai repülőtéren Petr Mladenov, a BKP KB PB tagja, bolgár külügyminiszter és más vezetők fogadták. Irak—Irán Folytatódnak a harcok Kedden negyedik hónapjába lépett az iraki— iráni háború. A Karun folyó térségében tovább folytatódott összecsapások során kedden elsüllyedt egy iraki és egy iráni őrnaszád. Az iraki tüzérség kedden folytatta Abadan ágyúzását. Letette az esküt a salvadori junta új elnöke Jose Napoleon Duarte, a salvadori junta új polgári elnöke hétfőn letette a hivatali esküt. Az alelnöki tisztet Jaime Abdul Gutierrez ezredes, a kormányzó tanács egyetlen katonai tagja tölti be. Meglepetést okozott, hogy Duartét csupán a junta és nem az ország elnölki tisztébe iktatták be, így továbbra is osztoznia kell a hatalomban a junta többi tagjával. Megfigyelők egybehangzó véleménye szerint a polgári politikus beiktatásával csupán a junta cégére változott, céljai és lényege nem. Az átalakítás egyetlen célja a viszonylag haladónak tekintett Majano ezredestől való szabadulás volt. Majano tartózkodási helye egyébként jelenleg is ismeretlen. Duarte beiktatási beszédében azt állította, hogy Salvadorban nincs többé ok a harcra, ezért mindenkit felszólított a fegyverek letételére. Azt állította, hogy a vezetés véget vet majd a jobboldali terrorszervezetek garázdálkodásának. Az országban azonban hétfőn országszerte folytatódtak a harcok, és az eddigi hírek szerint 36 ember vesztette életét. * Az NDK hírügynöksége, az ADN jelenti, a kikötői és raktári dolgozóknak az Egyesült Államok nyugati partján működő szakszervezete hétfőn úgy döntött, hogy bojkottálni fogja a Salvadornak szánt amerikai fegyverszállítmányokat, így az 5,7 millió dolláros katonai segély keretében a salvadori nemzeti gárdának és a rendőrségnek szállítandó felszerelések tekintélyes része várhatóan az amerikai kikötőkben reked.