Népszava, 1980. december (108. évfolyam, 282–305. sz.)

1980-12-24 / 301. szám

1980. DECEMBER 24. SZERDA 108. ÉVFOLYAM 301. SZÁM AIA 1,20 FORINT • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Csak egy nap szeretet e­gy tíz év előtti karácsonyesten József Attila, soraival kezdődött a kamasz fiúk maguk rendezte karácsonyünnepe: „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek .. Tizennégy—tizenhat éves, otthonuk vesztett gyerekek ünnepelték együtt a karácsonyt, benső­ségesen, családiasan. A délután közösen díszített óriásfenyő alatt sorakoztak az egymásnak készí­tett, zsebpénzen vásárolt apró ajándékok, késő éjszakába nyúlt a beszélgetés, a dalolgatás, a gi­tározás. A különbség annyi volt mindössze, hogy száznál is több gyerek és felnőtt tartozott ebbe a nagy családba egyik alföldi kisvárosunk nevelő­­otthonában. S hogy a tanárok, nevelők sem otthon gyújtották meg a karácsonyi gyertyát, hanem fe­leségüket, gyerekeiket is idehozták a nagy, közös ebédlőterembe. Csak az a néhány tucat gyerek hiányzott, akiket hazahívott ezekre a napokra az egész év­ben nélkülözött kis család: a szülők, rokonok. Szép volt ez az intézeti karácsony. Talán szebb is, mint azoké, akiket hazahívtak. Nem a rokonság egy-két napra újra összekötött szálai tartották össze erre az estére, hanem a választott együvétartozás adta melegét, azoké, akik külön­­külön mind árvák, elhagyottak lettek volna. A karácsony igazi fényét az izgalomtól csillo­gó gyerekszemek adják. Csillogóbban a csillagszó­rók fényénél, a gyertyák lángjánál. A felnőttek számára pedig az ad tartalmat ennek a néhány napnak a rohanó időben, hogy ilyenkor mind­azokra gondolnak — ajándékkal vagy üdvözlő lappal jelképezőn —, akikkel napi közelségben él­nek, vagy akikre — a térben, időben távolabb ke­rülvén egymástól — ilyenkor gondolnak együvé­­tartozón. C­sengenek a telefonok, szólnak a kapucsengők karácsony táján a nevelőotthonokban is, ahol a családból kipottyant gyerekek élnek az esz­tendő hétköznapjain. Soha nem hallott hangok is felcsendülnek ilyenkor, soha nem látott arcok bukkannak fel, és kérnek — az ünnepekre — el­hagyott, idegen kisgyereket. Óvodást, kisiskolást, kamaszt. Miért? Hogy legyen kivel megosztani a karácsonyi magányt, hogy legyen kire kiárasz­tani a családi otthon derűjét, örömét? Akik ma­guk is magányosak, olykor „lélekmelegítőnek” óhajtanának ezekre a napokra gyereket. Vagy — ami nem kevésbé gyakori — játszópajtást a saját, egyetlen gyerekük mellé, úgy vélik, boldogság­társnak — a fenyőfa alá. Hogy „hadd örüljön az a gyerek is a mienkkel, akinek nincs otthona.. — Én reszketek ezektől a napoktól — mondta egy óvodai nevelőotthon igazgatónője. — Húsz év hétköznapjain nem láttam annyi szomorúságot, mint a karácsony előtti s főképp az utána követ­kező napokban. Hogy értessem meg azokkal a fel­nőttekkel, akik karácsony táján valósággal meg­ostromolnak bennünket, hogy a gyerek nem ka­rácsonyi gyertya, akit meggyújtunk és elégetünk egyetlen örömteli estén? Hogy mi nem szívtelen­ségből tartjuk inkább az intézetben a gyereket, mintsem hogy odaadjuk egyetlen — vagy akár két-három — napra, hogy megízlelje a családot, amiből ő kimaradt? Nem sok gyerek marad bent karácsonykor. Sokakat hazahív ilyenkor — őszintén vagy csak valamiféle lelkiismeretfurdalásból — a család, rokonság. Örömmel adjuk azoknak is — családok­nak, egyedülállóknak vagy a vállalásukat jól meg­fontolt szocialista brigádtagoknak — a gyerekein­ket. De csak azoknak, akikre azután nem kell hiá­ba várniuk a többi hétvégeken, nyári szünidő, szabad szombatok, ráérő vasárnapok idején. Amikor — szinte a vásárlási rohamhoz hasonla­­­­­tosan — megcsendülnek a telefonok, a csen­­gők, s a nevelőotthonokra zúdul a hirtelen támadt — és épp oly hirtelen múló — szeretet- és gondoskodásáradat, amely után nagyobb űr, na­gyobb szomorúság maradna a gyerekek lelkében, mintha meg se tapasztalták volna a szűkebb ott­hon, a kis család feledhetetlen élményét. A karácsony a legbensőségesebb ünnep. Ami­kor megállunk egy-két napra a rohanó időben, és egymásra gondolunk. A háromszázhatvanöt nap egyikén. De hamis vágyak azok, amelyek egy napra gyújtanak gyertyát a másik ember szívé­ben, önzésből, maganyugtatásból, meggondolatlan jószándék-indíttatásból. Ha nem képesek az olyan „tűzrakásra”, amelyből jut fény, meleg azok szá­mára a hétköznapokban is, akik nélkülünk nél­külözik. Rab Nóra Milliárdos kulturális beruházások Megújulnak Pesten• Pécsett a régi színházak társulat­aeyíregyházán és Zalaegerszegen Megújulnak a régi, pa­­tinás színházaink. 1984 szeptemberére, felavatá­sának centenáriumára át akarják adni a felújított Magyar Állami Operahá­zat, bővül és megújhodik legnagyobb vidéki teátru­munk, a Pécsi Nemzeti Színház is. 1983-ban ál­landó társulat kezdi meg művészi tevékenységét Nyíregyházán és Zala­egerszegen. A fenti programról Sik­lós Mária, a Középület­tervező Vállalat műte­remvezető építészmérnöke és kollégája, Vajda Fe­renc osztályvezető tájé­koztatta munkatársunkat Az Operaház kapcsán em­lékeztettek arra a mon­dásra, hogy minden rossz­ban van valami jó. Tud­niillik az eredeti terv sze­rint 1980. nyarán még nem akarták bezárni dal­színházunkat. De mivel az ismert biztonsági okokból — a színpadi berendezé­seket hordó acélszerkeze­tek kifáradtak — már az idén a működés felfüg­gesztése mellett kellett dönteni, ismét előtérbe kerülhetett a dédelgetett terv: felavatásának száz­éves évfordulójára végez­hetnek a bonyolult nagy­­tatarozással. Az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisztérium illetékes ve­zetői ezt a célt tűzték ki. A nagy munkák menet­rendje: 1981 nyarán átad­ják az Operaház szom­szédságában épülő nagy üzemházat, az irodákkal és próbatermekkel. Ekkor teljesen kiüríthetik az épületet, s megkezdhetik majd a csaknem százesz­tendős,a Verne Gyula vilá­gát idéző színpadtechni­kai gépezetek cseréjét. A költségek meghaladják az egymilliárd forintot. Bármilyen kiemelkedő szerepet tölt be az Opera­ház, mégsem reprezentál­hatja egymagában a ha­zai színházfelújítási prog­ramot. Vele egy időben ugyanis mind jobban ki­bontakozik legnagyobb vidéki teátrumunk, a Pé­csi Nemzeti Színház fel­újítása és bővítése, ahol a prózai részleg mellett opera-, balett-, operett­társulat, sőt még bábszín­ház is található. Teljes mértékben megkapják a szakszervezetek megyei tanácsának korábbi szék­házát, így Pécsett is meg­szűnik, a helyszűke. További új alkotómű­helyekkel gyarapodik majd a hazai színházi mű­vészetünk Nyíregyházán és Zalaegerszegen. Az előbbi városban ugyanis csak úgynevezett fogadó­színház volt, ahol vendég­társulatok léptek fel. Ha­sonló volt a helyzet Gö­csej fővárosában is, ahol a szakszervezetek műve­lődési házát használták erre a célra. Most — a KÖZTI tervezőinek irány­­mutatása alapján — ki­bővítik, korszerűsítik a meglevő épületeket, s 1983 őszén mindkét me­gyeközpontban állandó társulat kezdheti meg művészi munkáját. . Közlemény a szovjet-norvég külügyminiszteri tárgyalásokról Frydenlund hazautazott Moszkvából Hivatalos látogatásá­nak befejeztével kedden délután elutazott Moszk­vából Knut Frydenlund, a Norvég Királyság külügy­minisztere. Szovjetunió­beli tartózkodása alkal­mával a norvég külügy­miniszter látogatást tett Leningrádban, majd Moszkvában tárgyalt szov­jet kollégájával, Andrej Gromikóval. Frydenlundot fogadta Nyikolaj Tyiho­­nov szovjet kormányfő is. A találkozó során a norvég külügyminiszter hivatalos látogatásra szó­ló meghívást adott át a szovjet kormányfőnek. Moszkvában kedden közleményt hoztak nyil­vánosságra Frydenlund látogatásáról. A tárgyalásokról ki­adott közlemény egyebek között megállapítja: a kétoldalú kapcsolatokat áttekintve mindkét fél ki­fejtésre juttatta azt a ha­tározott szándékát, hogy fenntartsa a Szovjetunió és Norvégia közötti jó­szomszédi kapcsolatokat és külkereskedelmi együttműködést. A nemzetközi élet kér­déseit megvizsgálva Fry­denlund és szovjet tár­gyalópartnerei egyetértet­tek abban, hogy az eny­hülés szükséges, lehetsé­ges és hasznos. Kinyilvá­nították azt a szándéku­kat, hogy minden lehetsé­ges módon elősegítsék az enyhülési politikának, a nemzetközi kapcsolatok fejlődési irányát megsza­bó tendenciává válását. Mint a közlemény meg­állapítja, szovjet részről tudomásul vették a nor­vég félnek azt a kijelen­tését, hogy Norvégia to­vábbra sem engedélyezi külföldi katonai támasz­pontok létesítését és nuk­leáris fegyverek állomá­­soztatását területén. A megbeszélések során áttekintették a világ kü­lönböző térségeinek hely­zetét is, s hangsúlyozták a szilárd béke és a nemzet­közi biztonság szavatolá­sának minden konfliktus­veszélyes helyzet politikai úton történő rendezésének fontosságát. Mindkét fél annak a meggyőződésének adott hangot, hogy nincs a világon olyan probléma, amelyet ne lehetne politi­kai eszközökkel, tárgyalá­sok útján rendezni. Szovjet és norvég rész­ről is megállapították, hogy néhány kérdéssel kapcsolatban a két ország egymástól eltérő állás­pontra helyezkedik. Ugyanakkor mindkét fél kinyilvánította készségét, hogy ezekről a kérdések­ről megfelelő szinten to­vább folytassák a párbe­szédet. ­ JL A vietnami néphadsereg napján Ünnepi nagygyűlés a kambodzsai fővárosban „A vietnami fegyve­res erők kambodzsai je­lenléte a két ország szer­ződése alapján a két nép­nek a közös ellenség el­leni küzdelmét, békéjüket és függetlenségüket szol­gálja” — hangoztatja a többi között Pen Sovan kambodzsai nemzetvé­delmi miniszternek Van Tien Dung vietnami nemzetvédelmi miniszter­hez intézett üdvözlete, amelyet a vietnami nép­hadsereg megalakulásá­nak 36. évfordulójára kül­dött. „A vietnami tisztek és katonák a kambodzsai nép által nagyra becsült internacionalista szelle­met demonstrálják” — mutat rá a kambodzsai miniszter, majd hangsú­­lyo­zza: ,, Kambod­zsa, Vietnam és Laosz harci szolidaritásának erősítése most még fontosabbá vált, mert Kína az imperia­listákkal és más reakciós erőkkel együttműködve arra törekszik, hogy alá­aknázza a három nép forradalmi ügyét.” Phnom Penhben az év­forduló alkalmából ünne­pi nagygyűlést rendeztek, amelyen az ország Thai­földdel határos nyugati tartományaiból érkezett vietnami és kambodzsai katonákat köszöntöttek. Heng Samrin kambodzsai elnök a két nép és had­sereg szolidaritását mél­tatta, Chann­ey nemzet­­védelmi minis­zterhelyet­­­tes pedig egyebek között kijelentette: „A kambod­zsai nép kérésére a viet­nami katonák továbbra is Kambodzsában marad­nak, és a kambodzsai for­radalmi erők a vietnami erőkkel szoros egységben határozottan meg fogják hiúsítani az ellenség min­den mesterkedését.” A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi csapágygyárában négymillió darab kü­lönböző méretű kúpgörgős csapágyat készítenek. Ebből a hazai felhasználóknak nyolcszázezer darabot, a KGST országaiba és a tőkés megrendelőknek egyaránt egymillió-hatszázezer darabot szállítanak az idén (MTI Fotó : Fehér József felvétele) Fejlesztés formalitás nélkül.............3 Ipar az erdőben............................. 4 Gazdaként ..................................... 4 Számadás a múltról a mának ... 5 Nagyobb kedvezmények lakásépítőknek...................... 12 Gromiko Bulgáriában Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügymi­nisztere, kedden baráti látogatásra Bulgáriába érkezett. A szófiai repü­lőtéren Petr Mladenov, a BKP KB PB tagja, bol­gár külügyminiszter és más vezetők fogadták. Irak—Irán Folytatódnak a harcok Kedden negyedik hó­napjába lépett az iraki— iráni háború. A Karun folyó térségé­ben tovább folytatódott összecsapások során ked­den elsüllyedt egy iraki és egy iráni őrnaszád. Az iraki tüzérség kedden folytatta Abadan ágyúzá­sát. Letette az esküt a salvadori junta új elnöke Jose Napoleon Duarte, a salvadori junta új pol­gári elnöke hétfőn letet­te a hivatali esküt. Az al­elnöki tisztet Jaime Ab­dul Gutierrez ezredes, a kormányzó tanács egyet­len katonai tagja tölti be. Meglepetést okozott, hogy Duartét csupán a junta és nem az ország eln­ölki tis­ztébe iktat­ták be, így továbbra is osz­toznia kell a hatalomban a junta többi tagjával. Megfigyelők egybe­hangzó véleménye sze­rint a polgári politikus beiktatásával csupán­­ a junta cégére változott, céljai és lényege nem. Az átalakítás egyetlen célja a viszonylag haladónak tekintett Majano ezredes­től való szabadulás volt. Majano tartózkodási he­lye egyébként jelenleg is ismeretlen. Duarte beiktatási be­szédében azt állította, hogy Salvadorban nincs többé ok a harcra, ezért mindenkit felszólított a fegyverek letételére. Azt állította, hogy a vezetés véget vet majd a jobbol­dali terrorszervezetek ga­rázdálkodásának. Az országban azonban hétfőn országszerte foly­tatódtak a harcok, és az eddigi hírek szerint 36 ember vesztette életét. * Az NDK hírügynöksé­ge, az ADN jelenti, a ki­kötői és raktári dolgo­zóknak az Egyesült Álla­mok nyugati partján mű­ködő szakszervezete hét­főn úgy döntött, hogy bojkottálni fogja a Sal­vadornak szánt amerikai fegyverszállítmányokat, így az 5,7 millió dolláros katonai segély keretében a salvadori nemzeti gár­dának és a rendőrségnek szállítandó felszerelések tekintélyes része várha­tóan az amerikai kikötők­ben reked.

Next