Népszava, 1981. február (109. évfolyam, 27–50. sz.)

1981-02-01 / 27. szám

2 Szovjet líősei, Jasiá hun Hegyen és völgyön Alma-Atából almáskertek mellett visz az út a hegyekbe. Az utas eszébe juttatják, hogy Kazahsztán fővárosa nem véletlenül kapta almáról a nevét. Kazahul ugyanazt jelenti ez a szó, mint magyarul, nem egy közös szavunk tanúskodik arról, hogy őseink a népvándorlás korában találkoztak egymással. Az almáskertek táján tavaszias volt a meleg, de néhány perc múlva a hegyek lábánál havas télbe érkeztünk. Egy ideig locspocsbán gördült a gépkocsi, azután behatoltunk a csikorgó hó és a csillogó jég birodalmába. A szerpentinen megmegcsúsztak a kerekek. A zord sziklákat megszelídíti a napfényben ragyogó hótakaró, a Tien-San hegység feketészöld fenyői és az emberi merészség, amellyel utat vágtak a rengeteg kőbe. A Medeo felé tartottunk, amely világszerte ismert a téli sportok kedvelői előtt: híres hegyi sporttelep, ahol a szovjet gyorskorcsolyázók világrekordjai születnek. (Képünkön: a Medeo téli sporttelep.) Medeónak egy gazdag kazah állattenyésztőt hívtak, akinek itt állt a jurtája, s önként átadta a szovjethatalomnak a sokezres juhnyáját. Drótkötélpálya vezet a hegyoldalra. A végállomás épületétől szép kilátás nyílik a városra. Nem láthattuk ezúttal minden részét, alattunk néhol gomolyfelhők takarták el. Még így is kitűnt, hogy Alma-Ata a pusztai szelektől óvó hegyek irányában terjeszkedik. Kolja Maszlov alma-atai újságíró könnyen rátalál azokra a helyekre, ahol már jártunk együtt. Persze, a szeme láttára épült fel a város. A felhők közül kikandikált a 25 emeletes szálloda, amelynek alapját 40 méter mélyen ásták meg. — Elővigyázatosságból — mondta —, mert ez földrengéses övezet. A szálloda alapja fémből készült. Megmutatta az új központi fűtőerőművet. Azaz csak a felszíni épületeket, maga az erőmű ugyanis öt emelet mélységben a föld alatt épült. A pártkongresszus tiszteletére avatják fel. Megszámlálhatatlan újabb kanyarok után érkeztünk fel a város védőgátjához, amely 1500 méter magasban van A hótakaró itt már 20 centis, úgy verte vissza a napsütést, mintha tükör lett volna. A védőgát a sportteleptől néhány száz méterre épült. Nemcsak azt védi, hanem a majdnem milliós várost a hegyek meg-megújuló támadásától. Olyan békés a táj, olyan kék az égbolt, olyan tiszta a levegő, hogy meghökken az ember, amikor kísérője a hegyek támadásáról beszél. Hólavinától kell tartani? Kolja nem hallomásból tudja azt, amiről mesél. 1973- ban egy júniusi napon a feleségével az Alma-Atinka patak partján hűsölt. A hegyekből dübörgés hallatszott: vízzuhatag és kőlavina zúdult le a város felé vezető völgybe. Harminc perc múlva a dübörgést mélységes csend követte és fellélegzés. A város megmenekült. Alma-Atát a kőgörgeteg elé emelt védőgát mentette meg, a hegyszorosban elzárta az útját. Nem ismeretlen ez a katasztrófaveszély; 1922- ben ilyen lavina pusztította el a várost. A hegyekben az olvadó gleccserek vizéből keletkező tavak természetes gátja időnként összeomlik, s a víz a sziklákkal együtt lezúdul a hegyszoroson. Kiszámították, hogy a jelenség 50 évenként ismétlődik meg. Fel is készültek rá, ezért emeltek 111 méter magas védőgátat. Lavrentyev akadémikus dolgozta ki a védelem rendszerét, a hegyoldalak szikláit robbantották bele a szorosba. Ez kibírta ugyan az 1973-as ostromot, mégis megemelték 140 méter magasra. Mrost autóút vezet át a védőgáton. A gátról csak a sporttelep látszik, az ezüstösen csillogó jégpálya, a lelátó, ahol kék kezeslábasban versenyzők várakoznak edzésre. Az eredményjelző táblán fények villognak, folyik a berendezés ellenőrzése. — Magyar gyártmány — tette hozzá Kolja —, kitűnően működik. A drótkötélpálya végállomásánál még egyszer megálltunk. Eltűntek már a felhők, megpillantottuk a szanatórium épületcsoportját. Tágas kertjében a Tien-San fenyői zöldellnek és feketéllnek, udvarán tartálykocsik térülnek-fordulnak, viszik a gyógyvizet fürdéshez és ivókúrához. Ez a látvány is eszembe juttatta azokat a szavakat, amelyeket fent a Medeo gátján hallottam: megelőzés, elővigyázatosság. Alma-Atában megtanulták, hogy a természeti katasztrófát meg kell előzni, de lehetőleg elejét kell venni azoknak a betegségeknek is, amelyeket a szélsőséges éghajlatban — nyáron 34 fok a meleg, télen lehet 25 fok a fagy — könynyen megszerez az ember. Az intézetet a köztársaság gépkocsivezetői részére építtette a szakszervezet 1972- ben. Rendszeresen kivizsgálják az alma-atai pilótákat, s ha a legkisebb panasz felmerül, munka után az intézetben lakva gyógyíthatják kezdődő reumájukat, ízületi bántalmaikat és egyéb panaszaikat. Háromhetes ellátás és gyógyítás mindössze 15 rubelbe kerül. — Olcsóbban élnek, mintha otthon laknának — mondta Samar Dzsakulov, az intézet fiatal főorvosa. — Kazah gyártmányú gépeink vannak, de kaptunk az önök Medicorjától is. Nemcsak megelőzés, hanem megfigyelés is szolgálja Alma-Ata polgárait. A helikopterrel megközelíthető hegyi állomásokon éber figyelemmel kísérik, mi történik a járhatatlan sziklarengetegben. Kóródi József SZKP XXVI . Folytatódik Peru és Ecuador konfliktusa Fernando Belaunde Terry perui államfő szombaton elutasította Kolumbiának és Venezuelának azt a javaslatát, hogy a két ország közvetítsen a Peru és Ecuador között szerdán kiújult határvillongás elsimítása érdekében. A perui elnök arról tájékoztatta Luis Herrera Campins venezuelai és Julio Cesar Turbay Ayala kolumbiai államfőt, hogy Perunak feltett szándéka megőrizni az érintett területeket és szuverenitást gyakorolni felettük. Manuel Ulloa perui miniszterelnök pénteken bejelentette, hogy a perui csapatok az érintett területek nagy részét visszafoglalták az ország területére beszivárgott ecuadori egységektől. Ugyanakkor az ecuadori hadsereg főparancsnoksága közleményt adott ki, amely szerint a perui bejelentés „a lélektani hadviselés eszköze”. A közlemény szerint a perui légierő gépei pénteken este bombázták Paquishát. A történtek napok elteltével sem világosak: Ecuador azt állítja, hogy jogosan birtokolja a Paquisha nevű települést, mivel az ecuadori területen fekszik. Peru szerint azonban két ilyen nevű település van, amelyek közül az egyik Peruhoz tartozik. Peru állítólag csak akkor észlelte az ecuadori beszivárgást, amikor egy perui katonai helikoptert, rutinszerű szállítási útvonalán, hirtelen tűz fogadott Paquisha fölött. I Kanadaiamerikai tárgyalások Gyakorlati eredmény nélkül értek véget azok a tárgyalások, amelyeket Alexander Haig, az Egyesült Államok külügyminisztere és Mark MacGuigan kanadai külügyminiszter Washigtonban folytattak. MacGuigan az új amerikai kormány képviselőjével folytatott első megbeszélései során ha nem is a vitás kérdések megoldására, de legalább rendezésük lehető módozatainak kidolgozására számított. Ezek közé a problémák közé tartoznak többek között, a kereskedelemmel, a két ország közti tengeri határokkal, illetve az atlantióceáni halászattal, az energetikával és a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések. VASÁRNAP, 1981. FEBRUÁR 1. NÉPSZAVA „Hidegháborús hangvétel” Reagan és Haig nyilatkozatainak visszhangja Az amerikai sajtó a „mézeshetek” kötelezően tárgyilagos stílusában, egyetértés vagy ellenvélemény kifejezése nélkül ismertette a Ronald Reagan csütörtöki sajtóértekezletén elhangzottakat, egyöntetűen elfogadva az új elnöknek azt az állítását, hogy a republikánus kormányzat hatalomra jutásával ,,irányváltás” következett be az amerikai politikában. Ennek az irányváltásnak a lényegéről Hedrick Smith, a The New York Times washingtoni tudósítója megállapítja: „Reagan elnök jelzéseket ad arra, hogy szakít a Carter-korszak mérsékeltebb stílusával és tartalmával”. A tudósító szerint míg az elnök egyes kérdésekben, elsősorban a Szovjetunió elmarasztalásában éles stílust vett fel, más bel- és külpolitikai kérdésekben, mint a sorkötelezettség és a szovjetellenes gabonaembargó kérdésében „óvatosan tartózkodónak” mutatkozott, s elvetette az Irán elleni reváns gondolatát. Más helyen a lap azt emeli ki, hogy Reagan „egyirányú utcának” nevezte az enyhülést s rendkívül élesen beszélt a szovjet vezetők politikájáról. A The New York Times Reagannek a szovjet irányvonalra vonatkozó kijelentéseit „történelmileg vitathatónak” minősíti, s azt magyarázza olvasóinak, hogy az amerikai elnök a szovjet politikát a trockizmussal azonosítja. A Washington Post szerint az új amerikai elnök kifejezései „a hidegháború legfagyosabb napjaira emlékeztettek. „Reagan — írja a lap — olyan hangnemet kezdeményezett az amerikai—szovjet kapcsolatokban, amelyek erősen különböztek a hatvanas és hetvenes évekbeli republikánus és demokrata elődökétől.” A másik fővárosi lap,a Washington Star „éles szovjetellenes retorikaként” jellemzi Reagan szavait. A Wall Street Journal pedig, amely kifejezetten támogatta Reagan megválasztását, s általánosságban politikájával is egyetért, most nem látszik rajongani a hangnemért, amelyben Reagan szovjetellenes vádjait előadta: „az ítélet, amellyel Reagan a Szovjetuniót illette — írja —, teljesen egybevágott a kampánynyilatkozatokkal, de szokatlanul kemény vádaskodásnak tűnt az elnöki pódiumról”.Az amerikai értelmezések szerint Reagan nem vágta el az utat a SALT-tárgyalások folytatásához, s megfontoltnak mutatkozott a gabonaembargó kérdésében. Az Európai Gazdasági Közösség tagállamai pénteken Alexander Haig külügyminiszterhez intézett levelükben „mély sajnálkozásukat” fejezték ki amiatt, hogy az Egyesült Államok a felére szándékozik csökkenteni a világ legszegényebb országainak támogatásához még a Carter-kormány idején ígért hozzájárulását. Rámutattak, hogy az ígért amerikai hozzájárulás lefaragása semmissé tenné a segélyt felajánló államok hosszú tárgyalások eredményeként kötött megállapodását, s a legsúlyosabb következményekkel járhat a világ legszegényebb, legkevésbé fejlett országaira. Mindez — óvnak — károsan érintené a tőkés világnak a fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatait. Reagannek, Haignek a nemzetközi terrorizmusról szóló kijelentéseit kommentálva Giancarlo Pajetta, az OKP vezetőségi tagja azt mondta, az olasz kommunistákat aggodalommal tölti el az efféle külpolitikai felfogás. A L’Unitá-nak, az OKP lapjának szombati számában közölt interjújában Pajetta Nyugat-Európa kötelességének nevezte, hogy dolgozzék a párbeszéd felújításán, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek korlátozását célzó tárgyalások folytatásán, hiszen a kérdés közvetlenül is érinti. „Rendkívül súlyos volna, ha olasz részről megfeledkeznének az ország és a parlament előtt vállalt kötelezettségükről, arról, hogy békés együttműködési politikát folytassanak” — mondta. Az olasz kommunista vezető szerint ezekben a napokban „Olaszország politikai hitele forog kockán”. Hiszen aligha férhet az emberek fejébe, hogyan rágalmazhatják a nemzetközi terrorizmus, benne az olaszországinak a szításával azt a Szovjetuniót, amellyel tegnapig baráti kapcsolatokat ápoltak. Rómában szombaton hivatalosan bejelentették, hogy a kormánykoalíciót alkotó pártok vezetői hétfőn a miniszterelnökkel tanácskoznak az ügyről. A megbeszélés azért vált szükségessé — vélik tudni —, mert a miniszterek egymásnak ellentmondóan értékelték a terrorizmus „nemzetközi szálait” és Forlani szeretné közös nevezőre hozni őket a kedden kezdődő képviselőházi vita előtt. Hidegháborús offenzívaként jellemzi a párizsi L’Humanité az amerikai adminisztráció új vezetőinek nyilatkozatait. A Le Matin washingtoni tudósításában hasonló motívumokat vél felfedezni az éles amerikai nyilatkozatok mögött. Háborús fenyegetésnek minősítette az Egyesült Államok külügyminiszterének kijelentéseit a salvadori hazafias erők főparancsnoka. A közép-amerikai országban a junta megszigorította a külföldi tudósítók tevékenységének ellenőrzését. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) főparancsnoksága a salvadori független sajtóügynökségnek (AIP) adott nyilatkozatában válaszolt Alexander Haignek arra a szerdai kijelentésére, amely a salvadori junta segélyezésének további fokozását helyezte kilátásba. Victor Guerrero, az FMLN szóvivője rámutatott, hogy az „észak-amerikaiak szemmel láthatólag nem tanulnak a történelemből. Ez abból is nyilvánvaló, hogyha tanultak volna, akkor tiszteletben tartanák népünk jogát a saját kormányzási forma megválasztására”. Lengyelország Megállapodás a kormány és a szakszervezetek között Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: Varsóban hosszas tárgyalások folytak a lengyel kormány és a három szakszervezeti tömörülés képviselői között. Ezek egyik fő témája a munkaidő csökkentése volt. Szombat reggel a tárgyalások eredményeként, mint távlati célt, elfogadták a heti 40, napi 8 órás munkahét bevezetését, amelynek részleteiről az idei év folyamán tárgyalásokon döntenek. 1981-ben a munkahét 42 órás lesz, mégpedig úgy, hogy három egymást követő szombat szabad, a negyedik pedig 8 órás munkanap. A bányászatban továbbra is érvényben marad az összes szabad szombat rendszere, amelyet a jastrzebiai megállapodásnak megfelelően már az idei év elejétől bevezettek. Miután a kormány képviselői és a Szolidaritás országos egyeztető bizottságának megbízottai között egyetértés jött létre a munkaidő csökkentésének alapelveiről, megállapodtak abban is, hogy akik a hivatalosan munkanappá nyilvánított január 10-i, illetve a január 24-i szombaton nem jelentek meg munkahelyükön, ezeket a napokat februári szabad szombatokon ledolgozhatják, és akkor a januári mulasztásért nem éri őket anyagi veszteség. A januári fizetés azonban csak a ténylegesen ledolgozott órákra jár. A „Szolidaritással” folytatott megbeszélések második témaköre a tömegtájékoztatási eszközökben való véleménynyilvánítási lehetőség volt. Egyebek között megállapodtak abban, hogy a „Szolidaritás” a jövőben országos terjesztésű hetilapot adhat ki. Egy harmadik témakörben megállapodtak arról, hogy a kormány bizottságot küld Rzeszowba, az ottani sztrájkbizottsághoz, amely úgynevezett falusi szolidaritás bejegyzéséről kíván tárgyalni. A Lengyel Egyesült Munkáspárt, az Egyesült Parasztpárt és a kormány álláspontja szerint a földművesek érdekeinek képviseletére a nagy hagyományokkal rendelkező gazdakörök a legalkalmasabbak. Egy új szervezet létrehozása károsan befolyásolná ezek tevékenységét. A „falusi szolidaritás” létrejöttének ezenkívül még jogi akadálya is van, hiszen az egyéni gazdák egy személyben munkaadók és munkavállalók, s mint ilyenek, nem alakíthatnak hagyományos értelemben vett szakszervezetet. A lengyel fémmunkások szakszervezetének meghívására január második felében Lengyelországban tartózkodott a Fémipari Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének küldöttsége. A látogatás tapasztalatairól nyilatkozott a Trud című lapnak V. Goscsinszki, a delegáció vezetője. „A gyárakban folytatott beszélgetések megerősítették azt a benyomásunkat, hogy a lengyel munkásság széles rétegei a nehézségek megoldására törekszenek. Az ágazati szakszervezetek vezetői és a szakszervezeti aktivisták bírálták azoknak a Szolidaritás köntöse alá rejtőző erőknek a tevékenységét, amelyek jelentős károkat okoznak a szocialista Lengyelország népgazdaságának és a dolgozók életszínvonalának. A látogatásról kiadott közlemény kiemeli, hogy a lengyel ágazati szakszervezetek a munkásosztály érdekeit védik, és törekszenek a szocializmus vívmányainak megerősítésére az országban.” Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság, a magyar társadalom együttérzését kifejezve, teljes szolidaritásáról biztosítja a dél-afrikai nép igazságos küzdelmét, a nemzetközi imperializmus által támogatott kegyetlen fehértelepes uralom ellen. Követeljük a brutális támadások megszüntetését, a bűnösök felelősségre vonását. Nemzetközi hírek : Belgrádban szombaton befejeződött a Korea békés újraegyesítését támogató nemzetközi bizottság tanácskozása, amelyen úgy döntöttek, hogy ez év áprilisában Algírban megtartják a Korea békés egyesítését támogató harmadik világkonferenciát. Egy római vizsgálóbíró pénteken óvadék ellenében ideiglenesen szabadlábra helyezte a L’Espresso című olasz hetilap két őrizetbe vett munkatársát. A vádat azonban nem ejtették el ellenük: bűnpártolásért, cinkosságért és hamis tanúzásért kell felelniük a bíróság előtt.