Népszava, 1981. április (109. évfolyam, 77–100. sz.)

1981-04-22 / 93. szám

NÉPSZAVA 1981. ÁPRILIS 22., SZERDA ÉLJEN PÁRTUNK ÉS NÉPÜNK MEGBONTHATATLAN EGYSÉGE! Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ülése A gyógyítás nélkülözhetetlen feltétele­­ a vér A véradómozgalom és a vér­ellátás helyzetét tárgyalta meg kedden dr. Pesta László elnökletével az országgyűlés szociális és egészségügyi bi­zottsága. Az ülésen részt vett dr. Füzi István, az Egészség­­ügyi Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára és Péter Já­nos, az országgyűlés alelnö­­ke is. A Magyar Vöröskereszt, valamint az országos vérel­látó szolgálat — az Országos Haematológiai és Vértransz­fúziós Intézet (OHVI) — lel­kes, agitatív munkája ered­ményeként mintegy 700 ezer véradó segíti térítésmentesen a gyógyítást. Ahogyan dr. Medve László egészségügyi államtitkár elmondta, 1976 és 1980 között 3 millió véradás történt. Ez a széles körű ön­kéntes véradás a gyógyító­munka nélkülözhetetlen fel­tételévé vált. Enélkül elkép­zelhetetlen lenne az évi ezer szívműtét, a nélkülözhetetlen vérkészítmények előállítása, a szülő nők, újszülöttek egészségvédelme. Egy liter vér, mire a beteghez jut — a feldolgozás, a szerelvények költségei miatt — 1000 forint, akkor is, ha ingyen adják. Mindez indokolja, hogy a véradás fejlesztése a VI. öt­éves terv egyik kiemelt prog­ramja. Indokolják ezt a sok helyütt mostoha körülmé­nyek is. Jellemző például, hogy Vas megyében 1000 liter véradáshoz 446, Budapesten csak 30 négyzetméter terület jut. (Az egyik leginkább ked­vezőtlen viszonyok között működő — ahogyan dr. Zsol­­nay Mária képviselő mondta — a dunaújvárosi véradó­állomás.) A tárgyú személyi feltételek tökéletesítését sür­geti a nagy áldozatkészséget kívánó munka, ami termé­szeténél fogva halaszthatat­lan, és nehezen illeszthető a napi 8 órába. A véradás hi­vatásos dolgozói és az ön­kéntes véradók méltán tar­tana­k igényt a jelenleginél nagyobb megbecsülésre. A véradás fejlődésének gátjairól, feltételeiről szólva a képviselők sürgették a töb­bi között a palackok helyett műanyagtasakok alkalmazá­sát. Szóvá tették a szállítás gondjait, ami egyrészt a me­gyék közötti érthetetlen pénzügyi vitákhoz vezet, másrészt akadályozza a vér időbeni felhasználását. Fiala Tivadarné egri képviselő az üzemben dolgozó véradók szerepét méltatta. Dr. Schnitzler József Hajdú me­gyei képviselő a debreceni nagyüzemek példamutató szerepéről szólt. A kérdésekre Hollón Zsu­zsa akadémikus, az OHVI igazgatója válaszolt, hangsú­lyozva a térítésmentes vérel­látás további kiterjesztésének fontosságát, különös tekintet­tel a szívsebészet fejlődésé­vel való lépéstartásra. Az ülésen felszólaló dr. Hantos János, a Magyar Vö­röskereszt főtitkára rámuta­tott a véradók iránti erkölcsi felelősségre, hálára, aminek abban is meg kell nyilvánul­nia, hogy egyetlen csepp vér se menjen veszendőbe. Az elhangzottak alapján a bizottság több javaslatot ter­jesztett az illetékes miniszte­rek elé, a többi között a mű­anyag tasakok gyártásának megoldására, a vér gazdasá­gos felhasználásának, mozga­tásának rendezésére, a vér­csoportnak a személyi igazol­ványban való feltüntetésére. L. M. SZOT-küldöttség utazott Skóciába Gál László, a SZOT főtitkár­­helyettese vasárnap Skóciába utazott, hogy a Skót Szak­­szervezeti Kongresszus (STUC) meghívására részt vegyen a skót szakszerveze­tek április 20—24. között tar­tandó kongresszusán. * A Skót Szakszervezeti Kongresszus (STUC) 1897- ben alakult. Taglétszáma meghaladja az 1 milliót. Je­lentős részt vállal nemcsak Skóciában, de az egész szi­getországban egyaránt a dol­gozók érdekeinek védelméért folytatott gazdasági, politikai jellegű megmozdulásokból is. Jelenleg legfontosabb követe­lései közé a munkanélküliség jelentős csökkentése, a kor­mány szociálpolitikájának bírálata, felülvizsgálata és érdemi javítása, a tör­b kül- és katonapolitikai felfogásá­nak elutasítása tartozik. Részvétnyilvánítás az NDK nagykövetségén Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Berecz János, a Köz­ponti Bizottság tagja, a KB osztályvezetője kedden rész­vétét nyilvánította az NDK budapesti nagykövetségén Gerhart­ Grünebergnek, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak elhunyta alkalmából. Könyvek Lenin születésének 111. évfordulója alkalmából Lenin születésének 111. év­fordulója alkalmából a ma­gyar könyvkiadás több kötet­tel is tiszteleg a szovjet ál­lam megalapítójának, a nem­zetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének emléke előtt. Negyedik kiadását érte meg Lenin válogatott művei­nek három kötete, amely három és fél évtized alatt több mint 200 ezer példány­ban jutott el az olvasókhoz. Már az üzletekben van A nemzeti és a gyarmati kérdésről című könyv. Még ezen a héten a könyvesbol­tokba kerül a Tudományos kommunizmusról című könyv is. Közélet_______ Katona István, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a KB osztályvezetője, aki a magyar párt képviseletében megfigyelőként részt vesz az MSZP szerdán kezdődő 42. kongresszusán, az Olasz Szo­cialista Párt meghívására kedden Palermóba utazott. Hazaérkezett Moszkvából az MSZBT küldöttsége, amely Bíró Gyula főtitkár vezetésével részt vett a Szov­jet Baráti Társaságok Szövet­ségének IV. össz-szövetségi konferenciáján. Czinege Lajos hadseregtá­bornok, honvédelmi minisz­ter Abu-Bakr Yunis Jaber dandártábornok, a Líbiai Arab Fegyveres Erők főpa­rancsnoka meghívására hiva­talos, baráti látogatásra Lí­biába utazott. Maia Mambóval, az MPLA Központi Bizottsága titkársá­ga vezetőjével, az Angolai Nők Szervezete országos bi­zottsága tagjával az élén­­ kéttagú angolai delegáció ér­kezett kedden Budapestre. Mohamed al Mangoush lí­biai építésügyi miniszter, aki vendéglátójával, Ábrahám Kálmán építésügyi és város­­fejlesztési miniszterrel tár­gyalásokat folytatott a két­oldalú építésügyi együttmű­ködés kiszélesítéséről, vasár­nap elutazott Budapestről. A terveknek megfelelő ütemben épül az észak-déli metró Élmunkás téri állomása. A szerkezetépí­tés mintegy 90 százalékával elkészültek már: 64 ezer köbméter betont és ötezer tonna vasat hasz­náltak fel. A Lehel tér felől a most épülő gyalo­gos aluljárón lehet elérni az állomást MTI Fotó : Tóth Gyula felvétele (Valenárium­ lakótelep A,s építők mostohagyereke­ i 1972-ben, amikor a Fővá­rosi Tanács illetékesei ünne­pélyes alapkőletétellel nyo­matékosították, hogy Buda­pest XVI. kerületében, az Ikarus Gyár szomszédságá­ban megkezdődött a csak­nem 2600 lakást magában foglaló Centenárium ifjúsági és munkás lakótelep építése, abban a meggyőződésben voltunk, hogy fővárosi, sőt, országos modellé válik majd a Centenárium. Nemcsak azért, mert­ ez hazánk leg­nagyobb munkáslakás-épít­­kezése, hanem és mindenek­előtt azért, mert ezen az épít­kezésen akartuk tanulmá­nyozni az ilyen munkák min­den gyengéjét és persze eré­nyét. A Szakszervezetek Bu­dapesti Tanácsa — a KISZ budapesti bizottságával kar­öltve — ezért vállalta el az építkezés védnöki tisztét. No­ha mindent elkövettünk azért, hogy hiánytalanul be­­töltsük a védnöki szerepkört, ma, kilenc esztendő múltán azt kell megállapítanunk, hogy a sok erőfeszítésünk el­lenére nem mintává, hanem inkább intő, figyelmeztető példává vált a Centená­rium ... Vundele Györgynek, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa titkárának a szavai ezek, amelyek alapján is le­szögezhetjük: való igaz, szin­te a fővárosi lakásépítkezé­sek mostohagyermeke lett ez a lakótelep. Csak a ki­v iskola meg a kollegák? Az eredeti határidő szerint 1982 végére át kellene adni mind a csaknem 2600 új ott­hont. De mivel fele sem ké­szült el a múlt év végéig, megjósolható, hogy jó néhány évet csúsznak majd az épí­tők. Ennek pedig mintegy 1300 család látja a kárát, ötven üzem fektette be ebbe az építkezésbe a pénzét, köz­tük például az Ikarus, a Bu­dapesti Vegyiművek, az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, az ÉRDÉRT, a Lakó­terv. Egyébként az elkészült la­kásokba már beköltözöttek sem élnek felhőtlen boldog­ságban. Ennek oka: noha már ötezer ember lakik e kis városrészben, idáig csak egy 16 tantermes általános isko­la épült fel a lakások mellett, amely olyan zsúfolt, mint a heringesdoboz. Még a szer­tárakban is szükségtanterme­ket kellett berendezni. Nem készült el az ígért óvoda és bölcsőde, ezért a munkába menő szülők nagyobb része már kora reggel felveri, s valahová messze cipeli az ál­mos kisgyermeket. S estefelé, ha hazatérnek, legfeljebb maszek „bodegákban” néz­hetnek az alapvető élelmisze­rek után, mert még a kilenc év is kevés volt egy bolt megépítéséhez. Senkit sem vigasztal az a tudat, hogy szinte mindent — ABC-áruházat, fodrászt, bisztrót — megterveztek az egyik épület földszintjére. Joggal mondják az emberek: tényleges létesítményeket ké­rünk, nem pedig terveket! Kisüzemi hitelezési módszer Sokszor bosszantja, sőt, el­keseríti az összefogás Ifjú­sági és Munkás Lakásépítő- Fenntartó Szövetkezet (ez rendezkedett be a Centená­rium lakótelepen) már ott élő és leendő lakóit, hogy noha minden, nehezen megtakarí­tott pénzüket a lakásépítke­zésbe fektették, mégis, szinte folyton-folyvást el vannak adósodva a Prosperitás, illet­ve az Április 4. Építőipari Szövetkezetnél. Ez a két szö­vetkezet építi a lakótelepet. Nyomatékosan aláhúzzák, hogy megalázó számukra ez a tudat, s erről nem ők te­hetnek. Való igaz, ezért a hitele­zési konstrukció a ludas. Ugyanis bár formailag a fent említett lakásépítő-fenntartó szövetkezet rendeli meg az építkezést, az OTP nem te­kinti jogi személynek az ösz­­szefogást. Más szavakkal: csak akkor nyitja meg szá­mára a hitelforrásokat é s te­szi képessé őt arra, hogy fi­zetőképes legyen az építők­nél­, ha a szövetkezet szinte az utolsó lakásépítő család­dal is szerződött már. Az OTP szerint ugyanis csak így érhető el, hogy biztosíték le­gyen a kibocsátandó hitelre. Minden bizonnyal sok igaz­ság van ebben a szakmai szempontból. Ám nem ok nélkül mondja, húzza alá már évek óta a Szakszerve­zetek Budapesti Tanácsa és a SZÖVOSZ, hogy az ilyen nagy, 2600 lakásos lakótelep építésénél már nem válik be ez a kisüzemi hitelezési mód­szer. Ugyanakkor az építő­ipari szövetkezetek számára nem nagy üzlet a lakásépí­tés, mert alig-alig hoz nekik hasznot. Más sem kell hát az ilyen körülmények között, mint hogy adós maradjon, fi­zetésképtelenné váljon az építőipari szövetkezetnél az építtető. Ilyenkor még a ma­radék kedvét is elveszíti a ki­vitelező. Nem ok nélkül hangsúlyoz­zák azt is az SZBT-n: a hi­telezési konstrukció hibái is közrejátszottak abban, hogy ennyire elhúzódott ez az épít­kezés. Joggal teszik hozzá, hogy az OTP érvelése szak­mai szempontból sem egé­szen helytálló. Tudniillik amíg ilyen nagy a lakás­hiány, fölösleges túlzottan aggódni a hitelfedezet miatt. Ha ugyanis az egyik család nem tudna fizetni, s kilép, azonnal van helyette más je­lentkező. Ennyire késni az építke­zéssel, ilyen sokat halogatni az üzleteket meg szolgáltató létesítményeket magában foglaló épület átadását, per­sze, még így sem lett volna szabad. (Ezért főként az Áp­rilis 4. Építőipari Szövetkeze­tet kell elmarasztalni, amely­nek új vezetése most fordu­latot ígér.) S valószínű, a két építőipari szövetkezet jobban dolgozott volna, ha a Fővá­rosi Tanács jobban odafigyel munkájukra az elmúlt kilenc év alatt. Kettő mellé harmadik A Fővárosi Tanács — a két éve megalakult beruházási főosztály jóvoltából — javí­tani akar a hibán, a két épí­tőipari szövetkezet mellé egy harmadik kivitelezőt is ke­res. — Minthogy a Centenáriu­mon dolgozó építőipari szö­vetkezetek nem­­ jeleskedtek a munkában, vannak, akik már így teszik fel a kérdést: vajon rá lehet-e bízni az építőipari szövetkezetekre egy ilyen nagy lakótelep épí­tését? — jellemzi a körülmé­nyeket Vundele György. — De az építőipari szövetkezet is megbízható partner lehet, ha elhárítjuk az építkezés útjában álló együttműködési, pénzügyi és egyéb akadályo­kat. Sőt, mi több, kifejezet­ten előnyös építőipari szövet­kezetekkel dolgoztatni, hiszen ezeknél nagyobb lehetőség van rá, hogy bevonjuk az építésbe a nem építőipari jel­legű vállalatok építőipari szórványkapacitásait. Minthogy állami építőipari vállalatok nemigen építenek lakásokat a Centenáriumon felhasznált anyagokkal, csaknem bizonyos, hogy a Fővárosi Tanács által kere­sett harmadik kivitelező is építőipari szövetkezet lesz. Magyar László Társadalmi munkával is gyarapodik a közvagyon Szegeden Szegeden az elmúlt eszten­dőben 218 vállalat, illetve szocialista brigád tett konk­rét vállalást társadalmi mun­ka végzésére. A közvagyon így 50 millió forint értékű munkával gyarapodott. A szegedi Városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága a Hazafias Népfronttal közösen az idén is közzétette tervezett társa­dalmi munkáinak program­ját. Főbb célkitűzéseik között szerepel, hogy a testi fogya­tékosok, mozgássérültek, il­letve a velük foglalkozó in­tézmények jobb anyagi fel­tételek közé kerülhessenek. Továbbra is szeretnék segí­teni az idős, beteg, magányos embereket. Ezért a munka­­programban meghirdették: közös munkával nyújtsanak segítséget a szociális ottho­nok fokozottabb támogatásá­hoz. Az Egy üzem, egy isko­la, óvoda mozgalom kereté­ben javítják majd a bölcső­dék, óvodák felszereltségét, s gyarapítják az iskolák szem­léltető eszközeit. A Tisza-parti városban nem bővelkednek sportléte­sítményekben. Ezért a prog­ram külön kitér arra, hogy a segítség formája terjedjen ki evezőspálya, tanmedence, tornatermek, valamint sport­pályák társadalmi összefo­gással való építésére, illetve az abban való részvételre. A munkaprogramban számos feladatot jelöltek meg, ame­lyek közül nagyon soknak fo­lyamatos a határideje, így például a város szépítése, csi­nosítása, a lakótelepeken a zöldterületek gondozása, az új parkok megvalósításában való részvétel és még sorol­hatnánk. Szeged vezetői szá­mítanak a lakosság önkéntes munkavégzésére, olyannyira, hogy a programfüzetben pontosan feltüntették az egyes feladatok elvégzésé­nek felelősét, annak tele­­fonszámát és címét, így a szocialista brigádok és az ál­lampolgárok a lehető leg­könnyebben felvehetik velük a kapcsolatot, megbeszélhe­tik, kik, miben, hogyan gaz­dagíthatják a várost. M. Sz. I. A Körösi Csorna Társaság tisztújító közgyűlése Az elmúlt években jelentő­sen nőtt a népünk történe­tének keleti kapcsolatai irán­ti érdeklődés — mondotta Terjék József főtitkár beszá­molójában a Körösi Csorna Társaság tisztújító közgyűlé­sén kedden, a Magyar Tudo­mányos Akadémián. A tanácskozáson Róna-Tas András, a József Attila Tu­dományegyetem professzora Ujgurok, kazárok, magyarok címmel tartott tudományos előadást. A közgyűlésen ki­emelkedő munkássága elis­meréséül Vásáry Istvánt, az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem török tanszékének tudományos munkatársát a Körösi Csoma-díjjal tüntet­ték ki. A tisztújító közgyűlés elnö­kévé ismét Czeglédy Károlyt, főtitkárrá Terjék Józsefet választotta. 5 (Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból)

Next