Népszava, 1981. május (109. évfolyam, 101–126. sz.)
1981-05-19 / 115. szám
NÉPSZAVA 1981. MÁJUS 19., KEDD Pest megyei bérek A teljesítményekhez igazodva Mennyire ösztönöz a béremelés, ha az év végén adják? Hogy van az, hogy az egészséges bérdifferenciák az év végén kiáramló többletbért felosztásánál végül is kiegyenlítődnek? Mit szól az a teljesítménybérben dolgozó munkás, aki számára nem biztosítják a munka folyamatosságát, s drága órákat, napokat morzsolgat el tétlenül? A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának elnöksége közelmúltban tartott ülésén egyebek között ilyen kérdésekre keresett választ, amikor megvizsgálta a teljesítmény szerinti bérezés helyzetét a megyei székhelyű ipari vállalatoknál. Az elmúlt esztendő — már ami a bérfejlesztést illeti — az óvatosság jegyében telt a megye vállalatainál. A módosított szabályozók hatását kellőképpen fel nem ismerve, a vállalatok alacsony szintű bérfejlesztéseket határoztak meg, s az emelések végrehajtását a második, harmadik negyedévre halasztották. Az év közben jelentkező kedvező tényezők módot nyújtottak ugyan a többletbérek kiadására, de az év utolsó harmadában kiosztott bér már nyilván nem hatott ösztönzően a munkára. Új jelenség: megmutatkoztak a vállalatok közötti bérdifferenciálódás első jelei, a bérszínvonal növekedése ágazatonként jelentős eltérést mutat. A vállalati tervekben szereplő bérpolitikai elemek nem minden esetben valósultak meg. A bérnövekedés például sok vállalatnál meghaladta a termelékenység növekedését. A folyamatos munka feltételeit a teljesítménybérben dolgozók számára nem tudták mindig biztosítani, s bár teret kapott az egyének közötti bérdifferenciálás, év végén, a többletbér felosztásakor a különbségek általában kiegyenlítődtek. Ugyanakkor pozitívan értékelhető, hogy például az anyag- és energiatakarékosság számottevő eredményei is hozzájárultak a nagyobb mértékű béremelésekhez. Kedvező az is, hogy a termelési feladatok és eredmények alapján egy-egy vállalaton belül, az üzemek között is differenciálták a bérfejlesztés mértékét. Nem kis szépséghiba, hogy a többletbérek elosztása — melyre az év utolsó harmadában került sor — általában nem jutott az illetékes fórum elé, a bérfelhasználás során több esetben is megsértették a bérpolitikai törekvéseiket. Mi várható az idei esztendőtől? A vállalatok 3,6—7 százalékos bérszínvonal-növekedést terveznek. Az idei tervek arra utalnak, hogy például a teljesítménybérben dolgozók számára nagyobb béremelési lehetőséget kívánnak teremteni, hangsúlyos szerepet kap a minőségi bérezés, csökkentik a béremelésben részesíthetők számát, ugyanakkor szélesítik a béremelés határait. Jól kapcsolódtak be az idei tervezésbe — így a bérfejlesztésébe is — a szakszervezeti szervek. A gazdasági szabályozók hamarabb ismertté váltak, a tervek korábban készültek el, így lehetőség nyílt arra, hogy azokat széles körben megvitassák a dolgozók. Mint az SZMT elnöksége megállapította, az idei bértervek már több jó bérpolitikai elemet tartalmaznak. A bizalmi testületek sokoldalúan megvitatták e témát, s hasznos javaslatokkal éltek. A változatos tapasztalatok egy sor szakszervezeti feladatot jelölnek meg. Nevezetesen középtávú vállalati bérpolitikai koncepció kidolgozását, a változó gazdasági helyzethez igazodó alternatív megoldásokkal. El kell érniük, hogy a bérpolitika alapelve az ösztönző funkció kiteljesedése legyen. Vissza kell szorítaniuk a munkával nem arányos jövedelemszerzés lehetőségeit, s az eltérő teljesítményekhez igazodó bér- és keresetkülönbségek kialakítását kell támogatniuk. Ügyelniük kell arra, hogy a kifizetett munkabérek összhangban álljanak a termelés és a termelékenység alakulásával, s arra, hogy a mindenáron való létszámmegtakarítás helyett a bérpolitika tudatos, tervszerű munkaerő-gazdálkodással párosuljon. E célok megvalósításához jelentős segítséget adhat a szakszervezeti tisztségviselők agitációs, propagandamunkája is. Felkészítésükben, oktatásukban ezért e kérdésnek megfelelő hangsúlyt kell biztosítani. H. I. Zajcsillapító fülkék Az iparban 85 decibel az átlagosan megengedett zajszint. Nem ritka azonban az ezt jóval meghaladó, a 100 decibelnél is erősebb zaj sem. Ezért a munkavédelmi előírások különféle zajcsökkentő eszközök használatát teszik kötelezővé. A Szellőző Művekben tavaly készült el az első zajcsillapító fülke, amelynek továbbfejlesztett változatán megoldották a szellőzést és a világítást is. A módosított konstrukció legnagyobb erénye, hogy míg elődje 25, az új fülke 35 decibellel csökkenti a zajszintet. Baráti megállapodás Hétfőn Moldován Gyula, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára együttműködési megállapodást írt alá Fjodor Ivanovics Oszkolkovval, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának igazgatójával. Az együttműködés célja a szovjet tudomány, kultúra és gazdaság, ezen belül a közlekedés és a szállítás eredményeinek, a szovjet emberek életének megismertetése a közlekedésben dolgozókkal. A szerződés értelmében a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza kiemelt rendezvényeiről előre tájékoztatja a budapesti közlekedési vállalatokat, művelődési házakat. Megszervezi, hogy a Magyarországra érkező szovjet szakemberek előadásokat tartanak a szovjet közlekedés gazdasági-technikai eredményeiről, újdonságairól. A közlekedési szakszervezet népszerűsíti a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának programjait, részt vesz a szocialista brigádklub munkájában, s a barátságutak résztvevőit is ott készítik majd fel, megismertetve, bemutatva azokat a tájakat, városokat, amelyeket meglátogatnak. Mivel a közlekedésnek sokrétű kapcsolatai vannak a szovjettechnikával — repülés, metró, troli, teher- és személygépkocsi —, ezért a szakszervezet szakmai találkozókat is szervez a gazdasági együttműködés megsegítése, a korszerű technika megismertetése érdekében. A 4-es számú Vörös Csillag Szakmunkásképző Iskola géplakatostanulói javítják a főváros szakoktatási intézményeinek gyalu- és fűrészgépeit. Így a szakma gyakorlati tudnivalóit hasznos munka közben sajátíthatják el a tanulók. A géplakatosok és a gépi forgácsolók a gépjavítást a tanműhelyek közötti kooperációban oldják meg, a javításhoz szükséges alkatrészeket ugyanis a tanulók készítik. Ebben a tanévben mintegy másfél millió forint értékű javítást végeznek el a jövő szakmunkásai. Képünkön Szenyán Mihály szakoktató Jakab György munkáját ellenőrzi. MTI Fotó - Fehér József felvétele Vastagon fogott a ceruza A szakszervezetek társadalmi ellenőrei május 1-én, a munka ünnepén sem pihentek. Mint a most elkészült összesítésből kitűnik, megállapították, hogy a vendéglátó vállalatok Budapesten a felvonulási útvonalakon és a majálisokon — közös megegyezéssel — alacsonyabb haszonkulccsal árusítottak, az édesipari termékeket is kiskereskedelmi áron adták. Az ártáblákat minden elárusítóhelyre kiküldték. Az ellenőrök viszont azt tapasztalták, hogy ezeket az árusok néhol úgy helyezték el, hogy a vásárló ne láthassa, sőt, előfordult, hogy ki sem tették. A felvonulási útvonalakon 130 esetben végeztek próbavásárlást és 43 alkalommal fedtek fel több számolást a társadalmi ellenőrök. Az Észak-pesti Vendéglátónál például átlag 6,40 forinttal, a Belvárosinál 3,30-cal, a Kelet-pestinél 3,20-szal számoltak többet. A társadalmi ellenőrök a majálisok területén 90 próbavásárlás közül 21 esetben átlagosan 4,30 forintos többszámolást állapítottak meg. A „pálmát” az Észak-pesti Vendéglátó elárusítói vitték el. Előfordult ugyanis, hogy 8,10 forinttal csapták be a vásárlót. Az Észak-budai Vendéglátó kihelyezett standjainál már „csak” 6,50-nel, az Észak-pesti ÁFÉSZ-nél 6,30 forinttal számoltak többet. A szakszervezeti ellenőrök jelzései alapján a kereskedelmi felügyelőség a felvonulási útvonalakon árusítók közül 36, a majálisok területén árusítók közül pedig 23 eladót vont felelősségre. Közülük 38-at összesen 45 ezer 900 forintra bírságolt. Még egy adat: a szakszervezeti ellenőrök múlt év május 1-én is ellenőrizték a fogyasztói érdekvédelmet. A többszámolás átlaga akkor 3,20 forint volt. Az idén ez 4,10 forintra növekedett. Mindez azt bizonyítja, hogy szükség van a szakszervezeti ellenőrök munkájára. De arra is, hogy a vásárlók megkárosítóit szigorúbban vonják felelősségre. B. E. Három évvel a katasztrófa után A kezdő bányajáró szívesen részletezi, mit érzett, amikor zuhanni kezdett vele a kas, hogyan csetlett-botlott a sötét ereszkében, miként verte bele sisakját (bányásznyelven kobakját) az acéllámba, és mennyire kifáradt, mire a vár végre ért. A jó szerkesztő aztán rábeszéli, hogy ne sajnálja önmagát túlságosan: a bányászok mindennap megteszik ugyanazt az utat, és mellesleg még dolgoznak is. Az sem lenne több magánügynél, hogy a Tatabányai Szénbányák Keleti II. bányaüzemének XII/A aknájában, a 612-es fronti szocialista brigáddal való találkozásom után tréfás oklevéllel jutalmaztak, írásba adva, hogy rég nevettek olyan jót, mint amikor megláttak bányászöltözékben. Brigádtagok Azért utalok mégis e kis epizódra, mert 1978. február 16-án ennek az üzemnek a XlI/A aknájában történt a huszonhat emberéletet követelő bányászkatasztrófa, s a 612-esek — akik most átvehették a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét — akkor tizenegy brigádtagjukat vesztették el. Nem tudom, egyetértenek-e velem: ilyen előzmények után az a tréfás oklevél nagyon komoly dolog. Mintegy írásos dokumentuma annak, hogy ezek az emberek, akik a tragédia után sem oszlatták fel a megfogyatkozott brigádot, akik csak azért se választottak maguknak kevésbé robbanásveszélyes munkahelyet, s akik azóta sem feledkeztek meg szerencsétlenül járt brigádtársaik hozzátartozóiról, szóval ezek az emberek ismét megtanultak nevetni. Nem siralmas arckifejezéssel és vigasztalan korúval, hanem elsősorban munkájukkal, a bányához való hűségükkel őrzik halottaik emlékét, azzal, hogy továbbra is vállalják a veszélyt, és teszik, amit kell. Csak azt ne higgye valaki, hogy mindennek a legcsekélyebb köze van mostani kitüntetésükhöz. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjét azok a szocialista brigádok kaphatják meg, amelyek 15 éven belül legalább két alkalommal elnyerték a Szakma (ágazat) Kiváló Brigádja, vagy egy alkalommal a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést, és a munkaversenyben különösen kiemelkedő eredményt értek el. A 612-esek ötvenhat tagja közül e feltételek alapján 37-en érdemelték ki a brigádoknak adományozható legmagasabb kitüntetést. Erdei Andor huszonhét éve bányász, de viszonylag új brigádtag, nincs a kitüntetettek között. Természetesen azért ő is hivatalos volt az Országházba, és büszkén fogadta az egész kollektívának szóló elismerést. — Mindenütt megálltam a helyemet — mondja —, de most érzem csak, nagyon nem mindegy, hogy az ember kikkel dolgozik együtt, menynyire számíthat a pajtásaira. A 612-eseket, emlékszem, az ötvenes években is belevaló gyerekekként emlegették, jó érzés, hogy most már én is közéjük tartozom. — Mindig ő kezdi a nótát a brigádértekezleteken — teszi hozzá Köves Pál szakszervezeti bizalmi, aki Szőke Gábor brigádvezetővel együtt megsérült a nagy robbanásnál, és két hónapon át ápolni kellett. Az ő története szerinte szóra sem érdemes. Húsz évvel ezelőtt, frissen szabadult kovácsként csak azért vállalta a csillés beosztást , „akkor még fejjel is tolni kellett a csillét, hogy megmozduljon” —, mert később, bányalakatosként emlékezni akart a különbségre. De valahogy ittragadt. — Ebben a brigádban megvan a havi 9—10 ezer forintom, igaz legalább két szabadnap árán, és ha a kívülállónak furcsán is hangzik, otthon érzem magam a bánya mélyén. Tima Dénes 1954-ben 5 osztállyal került a bányához. Ugyanúgy három szakban dolgozott, mint a többiek, de valami nem hagyta nyugodni: munka mellett befejezte a 8 általánost, aztán a bányaipari technikumot is elvégezte. A kitüntetésről szűkszavúan csak ennyit mond: — Hosszú évek kemény munkáját ismerték el ezzel, és azért örülünk neki, mert van mögötte teljesítmény. Jávorka István talán meg is sértődne, ha nem mondhatná el véleményét a 612-esekről. Nem azért, mert a vszb közgazdasági bizottságának vezetője és a város országgyűlési képviselője, hanem mert több mint húsz éven át tagja volt a brigádnak, ma is erősen kötődik hozzájuk érzelmileg. — Igen, annak idején ők szóltak mellettem a jelölőgyűlésen, most meg én kísérhettem el őket a Parlamentbe. Jobban örültem, mintha engem tüntettek volna ki. Amióta brigádmozgalom létezik, ezzel a társasággal számolni kell, abban is nagy szerepet játszottak, hogy május elseje alkalmából a Keleti II. bánya élüzem lett, és elnyerte a szénbányászati tröszt kiváló aknaüzemének címét. Főnökök S ha már parlamenti jelenésük ismételten szóba került, a brigádnak nem volt szíve veszni hagyni emiatt egy teljes munkanapot. Azzal álltak elő, hogy szívesen kipróbálnák az ötnapos munkahetet, vagyis azt, hogyan lehet egy nappal kevesebbet dolgozni úgy, hogy ne csökkenjen a teljesítmény. Csak a rend kedvéért teszem hozzá: „kísérletüket” siker koronázta. Kuburczik Gyula üzemvezető a brigád sokoldalúságát szakmai oldalról igyekszik érzékeltetni. — A hagyományos kamrafejtéssel kezdték, s egy-egy brigádtag műszakonként 12— 13 csillét termelt ki. Áttérve a széles homlokú iszaptömedékes frontfejtésre, 18—19 csillére növelték egy emberre számított napi teljesítményüket. Ekkor még fával biztosítottak. Az egyedi acéltámos biztosítás sem hozott többet, de olcsóbbá tette a kitermelést. Körülbelül három éve komplex gépesítéses frontfejtéssel tövesztik a szenet, angol önjáró biztosítóval, újabban pedig az ennél is jobb várpalotai pajzzsal, és vásáronként 40—45 csillés teljesítménnyel műszakonként. Forisek István főmérnök, mintha csak saját magával vitatkozna, így beszél: — Régi, összeforrott kollektíva a 612-es; a hatos szám például azt jelzi, hogy egy, még 1953-ban megszűnt aknában kezdték a bányászkodást. De hát a vállalatnál 406 brigád működik, köztük jó néhány régi is. Kiemelkedően dolgoznak, az sem vitás, azonban ki állíthatná, hogy ők egyedül. Nem, szerintem elsősorban az különbözteti meg őket a többiektől, hogy mindig gyorsan és jól alkalmazkodtak a gyakran változó körülményekhez, művelési technológiákhoz. Szakmailag érdekelte őket az új, s vállalták az időleges keresetveszteség kockázatát. Hogy jól értse, az többnyire nem is volt kétséges, hogy csökkenni fog a keresetük, bízni abban kellett — és abban tudtak bízni —, hogy csak átmenetileg. A brigádvezető Máris magyarázni kezdi azt a legeslegújabb eljárást, amelyet tatabányai szakemberek dolgoztak ki. Amikor dönteni kellett, kire bízzák a kipróbálását, mindenki természetesnek tartotta, hogy a 612-esekre. Később, már a külszínen Szőke Gábor brigádvezető rokonszenves nyíltsággal tereli a szót ugyanerre: — Ha most itt ülne közöttünk néhány társ szocialista brigád vezetője, valamelyikük azt mondaná: „Szép dolog valóban, hogy ti mindig vállaltátok a kockázatot. De ismerjétek el, azért vállalhattátok, mert a főnökség az utóbbi időben a legtöbbször hozzátok fordult, ha bármilyen új dologról volt szó." Sok igazság van ebben, és mi büszkék vagyunk rá, mert nehéz volt eljutni idáig. Néhányszor új munkahelyen, nem éppen előnyös helyzetben kellett bizonyítanunk, hogy tudunk és akarunk dolgozni. Ezután még jobban kell majd. A 612-es fronti szocialista brigád eddig négy bányát „rabolt ki”. A XII/A akna szénvagyona az eredeti becslések szerint 1988-ig elegendő, de a brigád eddigi munkája azt sejteti, hogy 1984-re ez az akna is kimerül. Nagy kérdés még, hol fognak dolgozni utána, de emiatt főjön a főnökség feje. A kitüntetett brigádnak pedig, amely nem szerencsével, hanem megfeszített munkával érte el eddigi kimagasló eredményeit, ezúton is kívánjunk . Jó szerencsét! Kéri Tamás 7