Népszava, 1982. június (110. évfolyam, 126–151. sz.)
1982-06-01 / 126. szám
NÉPSZAVA 1982. JÚNIUS 1., KEDD Leonyid Brezsnyev az élelmiszerprogram végrehajtásáról Ülést tartott el Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Az SZKP Központi Bizottsága által elfogadott élelmiszerprogram jelentőségét méltatta, a végrehajtással kapcsolatos feladatokról beszélt Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének hétfőn, Moszkvában megtartott ülésén. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke annak kapcsán szólalt fel, hogy az elnökség megvitatta, milyen feladatok hárulnak a tanácsokra (szovjetek) a KB határozatának végrehajtása során. Brezsnyev egyebek között megállapította: a program értelmében egységbe kell foglalni a mezőgazdaságot és az azt kiszolgáló ágazatokat. „Azt a feladatot szabjuk meg számukra, hogy biztosítsák a szovjet emberek zavartalan és folyamatos ellátását jó minőségű élelmiszerekkel — mondotta. — A cél elérésére nagy összegeket, sok ezer munkáskollektíva, gazdasági szakember, tudós és más szakember erőfeszítését mozgósítjuk.” Az SZKP KB főtitkára rámutatott: a szovjetekre igen nagy munka hárul az élelmiszerprogram végrehajtásában, hiszen az alkotmányos előírásoknak megfelelően a helyi tanácsok testesítik meg a területi és az ágazati igazgatás egységét. Ugyanakkor felelősek a termelés növeléséért és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások megjavításáért is. „A mezőgazdaság és az agráripari komplexum többi területének legfőbb irányító szerve a plénum határozata értelmében az agráripari egyesülések tanácsai lesznek — mondotta. — E tanácsok munkáját a választott tanácstagoknak kell rendszeresen irányítaniuk és ellenőrizniük. És ez azt jelenti, hogy jelentős mértékben megnövekszik a különböző szintű tanácsok felelőssége, szélesednek az előttük álló feladatok. Munkájuk fő irányát most annak kell jelentenie, hogy növekedjék a mezőgazdasági termékek termelése, emelkedjék minden egyes kolhoz és szevhoz munkájának színvonala a tervfeladatok végrehajtásában — mondotta Leonyid Brezsnyev és a tanácsok feladatai közé sorolta a háztáji és a kisegítő gazdaságok fejlesztésének segítését is. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége határozatában teljes támogatásáról biztosította az SZKP Központi Bizottságának határozatát, és felhívta a különböző szintű tanácsokat arra, hogy tegyenek meg mindent az élelmiszerprogram megvalósításáért. * Leonyid Brezsnyev hétfőn a Kremlben magas kitüntetéseket nyújtott át párt- és állami vezetőknek és másoknak. (MTI) Szerdán kezdődik Genfben az NMSZ 88. konferenciája Mitterrand és II. János Pál pápa látogatása Genfben, a Nemzetek Palotájában június 2-án nyílik meg és június 23-ig tart a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 68. konferenciája. Százötven tagország, kormány-, munkaadó-, munkavállaló- és szakszervezeti képviselőinek részvételével gazdasági, szociális, az emberi és szakszervezeti szabadságjogokkal kapcsolatos kérdések tárgyalására és a munkavállalók közvetlen érdekeit szolgáló egyezmények elfogadására kerül sor. Magyarország hármas öszszetételű küldöttséggel képviselteti magát. A kormányküldöttséget dr. Kőműves Imre nagykövet, a genfi magyar misszió vezetője vezeti; a magyar munkaadókat dr. Martos István, a Medicor Művek vezérigazgatója, a magyar szakszervezeteket Timmer József, a SZOT titkára képviseli. A konferencia napirendje: 1. Az Igazgató Tanács jelentése az 1981 óta végzett munkáról és a főigazgató beszámolója, különösen az ifjúság helyzetéről, foglalkoztatottságáról, perspektíváiról, valamint a szakszervezeti szabadságjogok érvényesüléséről. 2. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által elfogadott és a tagországok által ratifikált egyezmények és ajánlások alkalmazásával kapcsolatos tájékoztatók, jelentések. 3. A vendégmunkások társadalombiztosítási jogainak fenntartása és bővítése, a 48. sz. egyezmény módosítása. 4. Egyezmény a munkaviszony megszüntetéséről, a munkáltató kezdeményezésére. 5. Szakmai rehabilitáció. 6. Az ültetvényekkel kapcsolatos 1958. évi 118. sz. egyezmény és ajánlás módosítása. 7. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet felépítése és működésének módosítására vonatkozó, a struktúrával foglalkozó munkacsoport jelentése. 8. Határozatok. 9. A főigazgató és az Igazgató Tanács szociális jelentése a Dél-afrikai Köztársaság apartheid- és diszkriminációs politikájáról. A konferencia jelentős eseménye lesz, hogy június 2-án Mitterrand francia köztársasági elnök, június 15-én II. János Pál pápa részt vesz és beszédet mond a közgyűlésen. A szovjet-francia űrutazás részvevőinek sikeres vizsgája Miközben a Szaljut—7 űrállomás személyzete a megérdemelt hét végi pihenőt élvezte, addig Csillagvárosban vizsgáztak a szovjet—francia űrutazás résztvevői és tartalékaik. Berezovoj és Lebegyev szombaton és vasárnap csak a legfontosabb tennivalókat végezte el, és szabad programot bonyolított le. Csillagvárosban a hét végén fejeződtek be a szovjet— francia űrutazásra készülő űrhajósok utolsó vizsgái. Jean-Loup Chrétien és Patrick Baudry szovjet társaival együtt kiváló minősítést kapott az utolsó — elméleti és gyakorlati — vizsgán. A „kísérleti űrutazás” során a személyzet számos nehéz feladattal birkózott meg. Mind a rendes, mind a rendkívüli helyzetekben minden feladatot sikerrel oldottak meg a vizsgázók. (MTI) GYERMEKNAP Kisdobosavatás az V. kerületi iskolák úttörőtáborában Gyermek-VB a parkban Honvédelmi és gyermeknap a köbölkúti általános iskolában Síverseny a tabáni műanyaghavon T. Balogh László és Rédei Ferenc felvételei A két verseny Május első felében a Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése, május második felében a Budapesti Nemzetközi Vásár hívta fel a figyelmet a verseny jelentőségére, továbbfejlesztéseinek szükségességére. Az első a szocialista munkaversenyre, a második a gazdasági, piaci versenyre vonatkozott. Valamikor zavart engem, hogy mind a kettőt „versenyének hívtuk, pedig egymáshoz semmi közük. Aztán — vagy tíz éve — végiggondoltam, több helyen le is írtam, hogy a két verseny nemcsak kapcsolható, hanem egymással elevekapcsolatban is van. A SZOT ülésén előterjesztett javaslat újra megerősített ebben a felfogásomban. Gál László főtitkárhelyettes szóbeli kiegészítője rámutatott arra, hogy az utóbbi években szoros kapcsolat alakult ki a gazdaságpolitikai célok és a munkaverseny-mozgalom alapvető törekvései között. Az előterjesztés kiemelte, hogy a verseny résztvevői növekvő mértékben ismerik fel a korszerű gazdálkodás követelményeit. Számos kezdeményezés irányul a termékek és a szolgáltatások minőségének javítására, a hatékonyság növelésére, anyag- és energiatakarékosságra, új műszaki és szervezési eljárások bevezetésére. ülönös vonások Az előterjesztés és a vita egyaránt sugallta — bár nem mondta ki —, hogy a munkaversenyt a piaci, a gazdasági verseny szolgálatába kell állítani mindenütt, ahol piacra orientált, úgynevezett verseny tevékenység folyik. Gondoljuk csak meg, mennyi közös vonás van a két versenyben. Mindkettőnek a lényege a kezdeményezés, a vállalás, a vállalkozás. Mindkettőnél követelmény, a mozgékonyság, a rugalmasság, a helytállási kényszer. Mindkettő külön haszonra, külön eredményretör. Mindegyik annyit ér, amennyit hoz; csak úgy van értelme, ha önfinanszírozó,létrehozza önmaga fenntartásának, fejlesztésének, ösztönzésének forrásait. Jellemzője mindkét versenynek, hogy a csoportok, vállalatok, versenyképessége eltérő, feltételeik különbözőek. De az eredményt nem kizárólag a feltételek, körülmények teszik különbözővé,hanem a versenyben résztvevők szubjektív versenyképessége is. A munkaverseny és a gazdasági verseny egyaránt a célszerűség és az egyéni ambíciók ötvözete. Egyaránt igénylik a vállalatibelső mechanizmus és az irányítási rendszer korszerűsítését, valamint a vezetés, a szervezés szakszerűségét. Szervezése éppen olyan szakértelmet kíván, mint a munka- és üzemszervezés. Sem a munkaverseny, sem a vállalati üzletpolitika nem lehet a belső mechanizmustól elkülönült, önálló tevékenység. Érdekes és közös vonásuk, hogy igénylik a megítélést, az értékelést, az általuk létrehozott eredménynek saját magukra való ellenőrző és korrigáló visszahatását, viszszacsatolását. Mindkettő csak a normativitás — azonos mércével értékelő egybevetése mellett lehet egészséges és életképes. Csak másodlagos megítélési szempont lehet munkaversenynél és piaci versenynél egyaránt az, hogy a versenyben állók mennyivel jobbak tavalyi önmaguknál. Végül: közös vonásuk, hogy nem önmagukért vannak, hanem másokért, a közösségért — bár közvetlen indítékaik gyakran egyéni és csoportérdekből adódnak. Megújulóképesség Mostanában sokat beszélünk cselekvési holtpontról, patthelyzetekről. Valószínű, hogy a politikai rendszerek és a gazdasági rendszerek megújulóképessége az elmúlt két évtizedben csökkent. A külpolitikai feszültségek, a világválság-jelenségek a belpolitikáiban defenzívára, megmerevedésre vezetnek. Objektív cselekvési holtpontok jönnek létre és olyan belső erőegyensúlyok, amelyek nem engedik a kimozdulást ebből a furcsa, merev stabilitásból. Azt hiszem, valóban van egy problémamegoldási válság a világban. Van egy kis elakadás. Nem mindig tudják egyes politikusok, hogy merre kell menni. A világpiac felmondott saját törvényeinek, elbocsátotta őket. Raipszódhikus, kiszámíthatatlan lett. Orientáló erejéből akkor vesztett, amikor számos ország éppen belekényszerült a hozzá való „rugalmas igazodásba”. Sok ország túlzott „kifelé fordulása” elveszi az energiát a „befelé fordulástól”. Intenzívebbé vált a gazdasági eszközök külpolitikai célú, és a külpolitikai eszközök gazdasági célú felhasználása. Megnőtt a gazdaság politikaérzékenysége. Fokozódott a kockázatvállalás kifelé, csökkent befelé. Ha radikális, nagy, lépéseket nem is teszünk mi sem, de számos apró lépéssel közeledünk a reálisabb megoldások felé. Valljuk, hogy a szocializmus mind gazdasági, mind társadalmi-politikai vonatkozásban képes megújulni — még olyan hagyományos és sémákkal teli területen is, mint a szocialista munkaverseny. Elismerjük, hogy ez a verseny is magán viseli mindenkor a társadalom és a gazdaság fejlettségének jegyeit, nem lehet fejlettebb ezeknél. De azért azt is tudjuk, hogy a munkamozgalmaik kicsit elmaradtak társadalmunk általános fejlettségétől — tartalmukban, formáikban és mechanizmusukban egyaránt. Fejlődésük lassúsága miatt eltávolodtak a dolgozók elvárásaitól, igényeitől, értékrendjétől. Sok bennük a formális, bürokratikus vonás. A versenyszervezés gyakran elszakadt a munka- és üzemszervezéstől, az értékelés a munkaértékeléstől, a jutalmazás a bérezéstől. Nem mentség az, hogy gazdaságunk, társadalmunk is távol van fejlettségben az ideálistól. Ott kell lépni, ahol lehet. És most a gazdasági versenyben és a munkaversenyben egyszerre kell lépnünk. Jók a sémák és a jelszavak, de csak akkor, ha még nem öregedtek el. Jó az elvszerűség, de csak ha az elveket folyamatosan feltölti új tartalommal a velük állandóan feleselő gyakorlat. Roszszak az elvek, ha a tehetetlenséget, a patthelyzetet, a cselekvési holtpontokat, a megújulásra való képtelenséget, a problémákkal való passzív együttélést szentesítik, fedik, ideologizálják. *Más növekedési pálya Mind a gazdaságnak, mind a munkamozgalmaknak „új növekedési pályára”kell lépniük. A gazdaságban nagyjából tudjuk, ez mit jelent: intenzív fejlesztést,gazdasági és műszaki megújulást, egyensúlycentrikus gazdaságpolitikát. Jelenti továbbá azt, hogy most már nem lassítani kel, hanem a lassulást fékezni. Nemcsak a külső egyensúlyi helyzetet kell javítani, hanem abelsőt is: jobb ellátással, a belső erőforrásokra és a hazai felvevőpiacra való fokozott támaszkodással, a meglevő kapacitások jobb kihasználásával, a vállalatok vállalkozásokká alakításával, a szervezeti formáknak a tevékenységek jellegéhez való igazításával, a gazdaság teljes mozgósításával. Az új növekedési pálya a munkamozgalmakban lényegében azt jelenti, hogy a mumkaversenynek szorosabban kell kapcsolódnia a piaci versenyhez. Olyan versenyfeladatokat kell kitűzni, mint a jobblakossági ellátás, a határidők tartása, a kooperációs fegyelem, a devizahozam javítása, új termékek bevezetése, a termékszerkezet korszerűsítése. A termelékenységnövelés iskolapéldája napjainkbannem az, hogy egy dolgozó négy gép helyett hatot kezel, hanem, hogy a kollektíva egydollárt nem 25, hanem 20 forinttal állít elő. Ennek az új „növekedési pályáinak” nemcsak gazdasági, hanem politikai haszna is van. Olyan versenyfeladatokat kapnak a dolgozók, amelyeket értenek, okosnak, racionálisnak tartanak. Olyanokat, amelyekért szívesen áldoznak időt és energiát, hiszen arról van szó, hogy a mennyiségi ésminőségi többletteljesítések révén a megnövekedett terhek egyrészét a fogyasztó lakosságról át lehet hárítani a termelő, a dolgozó lakosságra. Mert könnyebb tíz százalékkal többet nyújtani, mint ugyanennyivel kevesebbet fogyasztani. Könnyebb a vállalat helyzetén javítani, mint mindenféle hangzatos felajánlást kitalálni. Jobb aktív szocialista köztulajdonosként viselkedni, mint formális elvárásoknak eleget tenni. Akikor nem lesz sehol a munkaverseny a vállalatban idegen test, ha funkciói az immanens — a vállalat jellegéből adódó — funkciókhoz igazodnak, azokra települnek. Halványodni fognak mesterséges, konstruált vonásai, erősödni fog önfejlesztő, önkonrigálóképessége. Napjainkban a legjobb táptalaj számára agazdasági, a piaci verseny. Dr. Pirityi Ottó 3