Népszava, 1982. július (110. évfolyam, 152–178. sz.)

1982-07-27 / 174. szám

6 Korunk emberei Mutatom az újságkivágatot: „A francia biztosítótársaságok információs központja aggodalommal vegyes meghökkenéssel közölte az AFP hírügynökséggel: az országban naponta harminc kamiont és más, kisebb teherautót lopnak el. A tolvajlásokat rendszerint jól felkészültszakemberek’ hajtják végre pontos forgatókönyv alapján. A teherautókon talált áru értékesítésére valóságos ,párhuzamos piacot’ hoztak létre Európában és a Közel-Keleten.” Megbillenti szemöldökét: — Nekem mondja? Kérdése (visszakérdezése) zavarba hoz, ez csak nekünk újdonság, neki, aki Európa valamennyi országát bejárta, Párizst úgy ismeri, mint Budapestet, egy hír a sok közül, semmi rendkívülit nem talál benne — húsz esztendeje az országutak, a távolság neveltje. Kamionos. — Mégis sokan irigylik ... Arca mosolyt futtat: — Csupán csak azért, mert nem tudják, mit irigyelnek, nem ismerik a szakmát, a szebbik feléről ítélik meg: világot látunk, szebbnél szebb tájakat, városokat, viszonylag jól keresünk ... — A rosszabbik fele? Töpreng, mintha a rosszabbikat helytelenítené. — Helyénvalóbb, a nehezebb. Aki szereti csinálni, a nehezében is örömét leli. És itt nem a veszélyes pillanatokra gondolok, a veszélyes útszakaszokra, ahol a legkisebb figyelmetlenség is végzetes lehet. — Volt már veszélyben? Sorolásra való lélegzetet vesz. — Ha úgy vesszük, az ember minden percben életveszélyben van, különösen az olyan országokban, ahol nincs közbiztonság, nem sokba számítódik az emberélet. Egyszer borultam, ez még az elején történt, az egyik próbaszállításnál. Akkor még nem ismertük a szabályt, milyen magasságba kell rakni az akasztott húst, s az egész súly fenn volt, az első élesebb kanyarban elkönyökölt a kocsink. — Megsérült? — Leszakadt a mellhártyám. Ez csak itthon derült ki. — Haza vezette a kamiont? — Felváltva. Akkor még kétszemélyes járatok voltak. Több mint egy évig voltam betegállományban ... — Egyedül jár? Félbemaradt kézmozdulattal: — Egyedül, mint a többiek. — így a tájakból semmit se lát. Mosolyog: — Amit az oldalpillantás felfog. — Azelőtt! — Az egyik a volán mellett, a másik aludt, vagy belemerítkezett a tájba. Most csak a várakozás idejét használhatjuk ki... — Mivel tölti? Apró szeme a kézműves munkákon időzik. — Városnézéssel, járom a templomokat, a múzeumokat, az építészet, az építészeti stílusok régtől érdekelnek. Az NSZK-t sok mindenen túl azért csodálom: minden házat az eredeti állapotába építettek, építenek vissza. — Milyeneknek látja az embereket? — A németek nehezen barátkoznak, a bajban levőt átlépik, a franciák, különösen a hasonszőrű munkásemberek, segítőkészek, a spanyolok, tisztségük válogatja, hangulatteremtők és hangulatrontók. Hangulatrontók? Jó néhány esztendeje hetvenkét napig tartottak fogságban. — Két és fél hónapig? — Pontosan. — Mi volt a vád? — Kábítószer- és fegyvercsempészés. — A valóság? Rossz emlékű legyintéssel. — A kamiont az utolsó csavarig széjjelszedték, átkutatták, miután nem találtak semmit, kezet mostak, szó nélkül továbbmenesztettek. — Mit csináltak igen hoszszú ideig? — Ültünk és várakoztunk. Hat napig, bármit kérdeztünk, válaszra se méltattak, majd a határállomásról Barcelonába kísértek, a TIR- udvarban félreállítottak, újabb hat-hét napos várakozás következett. Aztán a katonák kirakták az árut, a spanyol televízió élőben közvetítette: „íme, a szocialista csempészek”, miután nem találtak semmit, a kamiont a garázsba vitték és szétszabdalták. — Mi lett az áruval? — Ráírták, hogy használhatatlan. — És a kamionnal? — Hazahoztuk, ócskavasnak. Hátradől, atlétatermete alatt felnyög a szék. — A tv? — Erről már nem tudósított. — Nem mondom ... Fejét megemeli. — Még az irigyeimnek se kívánom. Se az effajta tortúrát, se a többit, az embertelen napokat, a 48 fok fölötti meleget, az iraki országutakat, a határállomások várakozásait (legutóbb az iraki határon 80 kilométeres sor vesztegelt), a kocsifülkében töltött éjszakákat, az út menti tisztálkodást, a minigáztűzhelyes vacsorákat... Soroljam még? Ennyi elég, bólintom, tudom ..., és mégis sokakat vonz a szakma, a Hungarocamiom az „elit” munkahelyek közé tartozik, rétegződő vállalat, világjárói közt van (volt) orvos, (volt) ügyvéd, (volt) mérnök, (volt) sportoló és vannak a többiek, akik semmiben sem különböznek a voltaktól, akik nem kényszerpályájukat futják, hivatásosak ... — Hogyan lett kamionos? — hagyom félbe töprengésemet, kicsit félve, hátha félreértik. — Elektromosgépész szakmával a zsebben, Gyuláról kerültem Budapestre, a mostani vállalat elődjénél, a 14-es TEFU-nál kezdtem. — Szerencsére vagy ... — Szerencsémre. — A következő út? — NSZK, de az is lehet, hogy Hollandia. — Honnan érkezett? — Az NSZK-ból. — Ha nincs fuvar? — Várakozunk. — Szabad idejét mivel tölti? Nevet, szemhéja összepréselődik . — Olvasok, sokat olvasok. Szeretem az útleírásokat, a történelmi könyveket, gyermekkorom óta vonz a régészet, gyűjtöm a fafaragásokat, a kézműves munkákat, amerre éppen az utam visz, Párizstól Iránig, s hogy mozgásban se szenvedjek hiányt, úszni járok. A színház is csábít, de nagyon nehéz jegyet szerezni, s ha éppen sikerül, közbeszól az útiparancs. — Nem unja az örökös útiparancsot? — Egyelőre nem. Még 5 évig világjáró szeretnék lenni, bár még mindig innen leszek az ötvenen, kimélőbb munkát keresek. Tamás Menyhért Konyecsni Mihály kamionos Gyurcsek Ferenc azon művészeink közé tartozik, akik a nagy elődök törekvéseihez kapcsolódva tudatot formáló, szocialista művészet létrehozásán munkálkodnak. Alkotásaiban a tartalom, a mondanivaló a döntő — a művészi megformálás minden esetben ehhez idomul, ennek az érvényesülését segíti elő. Gondolatait hol a kő zárt, tömbszerű kompozíciójában, hol a bronz érzékenyebb felületjátékra alkalmas anyagában, hol a rézlemez domborítással és hegesztéssel történt megmunkálásával bontja ki, éspedig olyan előadásmódban, amely a természetelvűség koncepcióján alapszik, ám ugyanakkor számol a plasztikai kifejezés modern vívmányaival is. Szoborépítkezése a magyar aktivisták, elsősorban Uitz Béla robosztus művészetéből merít, abból a dinamikus konstruktivizmusból, amely a kor változó, forrongó atmoszférájának kifejezését a tömegek és formák sajátos ritmusával, kifejező jelbeszédével oldotta meg. A szobor számára ideológiai és erkölcsi igazságok, társadalmi és szociológiai jelenségek megjelenítője a korkérdések hordozója. Közösségi alapállásából eredően elsősorban a monumentális feladatok érdeklik, s ha megbízás híján olykor kis- és középméretben gondolkozik, akkor is a köztéri megvalósítás lehetősége lebeg a szeme előtt. Innen, hogy kisléptékű dolgait is monumentális erő, tág lélegzetvétel feszíti — szobrai nemcsak sóvárogják, hanem kikövetelik maguknak a teret, a távlatokat. Eddig megvalósult tucatnyi köztéri műve, köztük a szolnoki Centenáriumi emlékmű, a váci Parasztforradalom, a gödöllői Tanácsköztársasági emlékmű újszerű szemléletmódja, illetve a szobor téralakító hatásának kiaknázása révén jelentékenyen kitágította az emlékműről alkotott eddigi elképzelésünket." Gyurcsek Ferenc szobrászi munkásságában — a forradalmi múlt és a forradalmas jelen ábrázolása mellett — kezdettől fogva nagy helyet foglal el a munka és a munkás megjelenítése. Ilyen tematikájú művei azonban sohasem munkástípusok vagy munkamozzanatok egyszerű leképezései: a kérdéskör keretében főként az ember és a munka viszonya, illetve e viszonyban megjelenő társadalmi változások vizuális prezentálása foglalkoztatja. Hőseit többnyire munkaeszközök társaságában, különböző ipari formákat idéző szerkezetek, állványok, vastraverzek között tevékenykedve láttatja, mintegy szembesítve az emberalakot az általa formált környezettel. Munkásai nem rabjai, hanem élvező urai a munkának; tudják, hatalom van a kezükben, amelynek birtokában modern Prométheuszként nemcsak a maguk, de az egész társadalom megváltását mozdíthatják elő. Gyurcsek Ferenc 1968-ban fejezte be főiskolai tanulmányait Somogyi József növendékeként, s 1967 óta kiállító művész. Állandó résztvevője a magyar művészet hazai és külföldi bemutatóinak. Számos kiállítási és pályázati díj tulajdonosa, a Munkácsydíj kitüntetettje. Művészete és közéleti munkássága az újabb szobrászgeneráció legjobbjainak műhelyébe enged értékes kezdeményezéseket, kiforrott eredményeket , és reményteljes tárlatokat is felkínáló betekintést. T. A. SZOT-ösztöndíjasok között Gyurcsek Ferenc Építőmunkás Salzburg és Bayreuth Ünnepi játékok Dr. Rudolf Kirchschläger osztrák köztársasági elnök vasárnap hivatalosan megnyitotta az 1982. évi salzburgi ünnepi játékokat. Mozart festői szépségű szülővárosa ezzel öt hétre az európai zenekultúra fővárosa lesz. A programban összesen 111 rendezvény szerepel. Wagner Parsifal-jának felújításával nyílt meg vasárnap este a bayreuthi ünnepi játékok idei rendezvénysorozata. Wagner utolsó operáját száz évvel ezelőtt mutatták be Bayreuthban. Leletmentő ásatások A miskolci Herman Ottó Múzeum régészeti szakembereinek vezetésével tegnap egy hónapig tartó leletmentő ásatások kezdődtek az Esztramos-hegyen. A nagyarányú munkához segítséget kapnak a régészek a Környezetvédelmi Hivatal Észak-magyarországi Felügyelőségétől és a Borsod megyei Természetvédelmi Egyesülettől, s tevékenyen bekapcsolódnak a kutatásba a Borsod megyében és az ország más területén élő barlangászok is. ők vállalták — minden ellenszolgáltatás nélkül — fizikai munka jelentős részét. KEDD, 1982. JÚLIUS 27. NÉPSZAVA. A televízió előtt két héttel ezelőtt a műsorújság alapján kissé könnyelműen levontuk a következtetést: úgy látszik, véget ért a tévés uborkaszezon. A múlt hét műsora aztán „tartalmasan” cáfolt rá az elhamarkodott kijelentésre. Persze, a kritikus számára némileg mást jelent az uborkaszezon, mint a nézőnek. Utóbbi nem bánja, ha két krimi is kijut egy hét alatt — a Célpont és a Madigan —, s tán azt sem, ha frissen készült hazai tévéjátékok helyett kevésbé friss külföldi filmeket lát. A magyar mezőnyt a múlt héten ismét a Telepódium képviselte, Kutyakomédia című darabjával. Ízlés dolga, hogy a kritikai minősítéseket nem a címből szaporított szójátékok helyettesítik, sőt, a kritikától inkább eltekintünk. Helyette utalni szeretnénk a két héttel ezelőtt megjelent írásra, amely a Szeszélyes évszakok ürügyén szólt a szórakoztató műsorokról, s amely ide is változtatás nélkül illik. Halvány vigasz, hogy az illetékesek már látják a sorozat végét. És úgyse létezik kritika, amely azt előbbre hozná ... A Kutyakomédia egyébként szombaton a főműsoridőt „érdemelte meg”, s csak éjszaka kerülhetett sor a Bertolucci rendezte hajdani mozisikerre, a Megalkuvóra. Ha már „muszáj” a Telepódium, meg kellett volna cserélni a kettőt, épp úgy, mint a két hét múlva jelentkező résznél, amelyet — szintén késő éjszaka — A 22-es csapdája című film fog követni, nyilván kárpótlásul a kitartó nézőknek. Bertoluccin kívül a Bergmann rendezte sorozat, a Jelenetek egy házasságból vigasztalhatta meg azokat, akik a tévé előtt töltötték az estéket. A többi külföldi film legfőbb erénye, hogy nem mi követtük el... Visszatért nyári szabadságáról a Kapcsoltam. A vasárnap esti jelentkezés meggyőzött arról, hogy a szünetet igazán pihenésre fordították az alkotók, a talán ennél fontosabb felfrissülés, ötletgyűjtés helyett. Kezdetben a telefonos játék egy ország szórakozása volt, mindenki szurkolt a válaszolónak, háborgott a tévedéseken, a nehéznek ítélt kérdéseken. Aztán — éppen mivel semmi sem változott — lassan unalmassá váltak a fordulatok, a viccek, kedveskedések, modorossá a stílus. Mintha a kérdések is kevésbé izgalmasak, kevésbé szórakoztatóak lennének — lassan két ember magánügye lesz a kapcsolás, s csak a telefonálónak igazán izgalmas a játék. Nem változott Rózsa György sem; humora és modora éppoly kedves avagy irritáló a nézőknek, mint az emlékezetes paródiapárbaj előtt. És ezt is meg lehet unni. Hanem az ismétlésdömpingben újra feltűnt Kántor. Sokak régi kedvence szerintünk ma is sztár ... Csáki Judit Érdekes, fontos könyvet jelentetett meg az Akadémiai Kiadó Köpeczi Béla tollából, Döntés előtt címmel. Az alcím jelzi a könyv témáját: Az ifjú Rákóczi eszmei útja. Mint a szerző írja: „...ha a személyiség fejlődésének vizsgálatát akarjuk elvégezni, kiindulópontunk az irányultság s ezzel együtt az értékrendszer és az ezen alapuló világrendszer lehet.” Már az előszóban feleletet ad Köpeczi Béla arra is, hogy minek alapján vizsgálja az ifjú Rákóczi Ferenc eszmei irányultságának kialakulását, személyiségének formálódását; a gyermekkortól a bécsújhelyi börtönből való szabadulásáig. A Rákóczi által írt szövegeket, azok egészen kis részleteit elemzi, nagy gondossággal. Elsősorban a Vallomásokat. Továbbá: „... elemeznünk kell a korabeli szövegeket, leveleket, gazdasági iratokat és beadványokat is, mert gyakran egy-egy szó, egy-egy utalás módot ad arra, hogy pontosabban lássuk Rákóczi akkori gondolkodásának jellemzőit.” De az ifjú olvasmányait is számba veszi, könyvtári jegyzék alapján rekonstruálva, s beépíti tanulmányába természetesen saját levéltári kutatásainak eredményeit. Az egyes fejezetek Rákóczi neveltetéséről, kollégiumi időszakáról, Bécsben maradásáról, itáliai útjáról s ifjúkori életének más állomásairól szólnak, időrendben, természetesen mindvégig eszmei, személyiségbeli fejlődését állítva középpontba. A szerző a befejezésben megfogalmazza, mi volt a szándéka e tanulmánykötet megírásával: „Talán sikerült a valóságos, változó, fejlődő embert az olvasó elé állítanunk jó és rossz tulajdonságaival, gyöngeségeivel és erényeivel, ingadozásaival és eszményeivel együtt, s megmutatni, hogy a magánélet csendes örömeit kereső főúr végül is hogyan lett a Habsburg-ellenes függetlenségi harc vezetője." A könyv ismeretében mondhatjuk, nagyon is jól sikerült ez; élvezetes, tanulságos olvasmányt s egy újszerű ifjú Rákócziképet kaptunk. A kötetben megtaláljuk Rákóczi ifjúkori olvasmányainak felsorolását a könyvtári jegyzékek és a Vallomások alapján, majd ezt mintegy nyolcvan kép követi. (mátyás) A hét könyvei AKADÉMIAI KIADÓ Máthé Gábor: a magyar burzsoá igazságszolgáltatási szervezet kialakulása 1867—1875. EURÓPA KÖNYVKIADÓ Balzac: Huhogok, avagy Bretagne 1799-ben, Bunyin: A szerelem nyelvtana, Dante: Isteni színjáték, Dosztojevszkij : A Karamazov testvérek, Üvöltés (Vallomások a beat-nemzedékről). GONDOLAT KÖNYVKIADÓ Lennart Meri: Az éjszakai fény kapujában. KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Ki kicsoda? (Életrajzi lexikon). Réti Ervin: Háború a világ végén, A szocialista integrációról. MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Valentyin Katajev: Szkuljani temető, Kodolányi János: Boldog Margit, Szilágyi János György: Paradigmák (Tanulmányok antik irodalomról és mitológiáról), MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Benedek Elek: A kékliliom és más mesék, Geréb László: Búvár Kund, Nemes Nagy Ágnes: Mit látunk az utcán?, Őzikehűség, Teknős Péter: Kérdezz! Felelek mindenre. Vidor Miklós: Kökörcsin, a király bolondja. KOZMOSZ Szanyin: Bolygónk ruhatára, Sziklaszálon szép galamb (A Szovjetunió népeinek folklórjából). NÉPSZAVA LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ Nyomástartó edények biztonságtechnikája. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Suzanne Prou: Bernardiniék terasza (Olcsó Könyvtár) IMPORT KIADVÁNYOK Csanda Sándor: Első nemzedék. Gál Sándor: Új Atlantisz (Válogatott versek).