Népszava, 1982. július (110. évfolyam, 152–178. sz.)
1982-07-11 / 161. szám
6 mmmmimmmimmmmmMmmmmmmmmmmmimmm Jászberény felé menet, Rákoskeresztúron a Pesti út és az 502-es út közötti üres területen meglepő látvány, egy szobor születése fogadja az autóst. Paál István szobrászművész a helyszínen végzi ágaskodó pegazust ábrázoló süttői mészkőszobrának befejező munkálatait. A mű nyár végére készül el, a körülötte tervezett park azonban, anyagi lehetőségek során várat magára Fejér Gábor felvétele. JEGYZET Világirodalmi Lexikon Megjelent végre a hetedik kötet. Végre, mondjuk, hiszen az előzőt, a hatodikat 1979-ben vehettük kézbe. S legszívesebben már az egész sorozatot a polcunkon tudnánk, használnánk. Türelmetlenségünk egy remek, jól szerkesztett lexikonnak szól. Az utóbbi húsz évben megjelent hazai lexikonok egyik legjobbikának, amelyik átgondoltan vett fel címszavai közé írókat, irodalmakat, fogalmakat, valóban a világirodalom egészéről nyújtva információkat. A Világirodalmi Lexikon ez. Ebben a hetedik kötetben is az egyes írók munkásságán kívül találkozhatunk például olyan fogalmakkal, mint a lányregény, a latin, vagy akár a lapp irodalmi formák, a mágikus realizmus, a magnóirodalom. A nagy irodalmakon kívül röviden, de minden lényeges ismeretet említően hírt ad a lexikon többek között Luxemburg irodalmárólis, vagy az olyan, nálunk alig ismert „világokról”, mint amilyen a felső-voltai, kicsiny lobi irodalom. Türelmetlenséget említettünk az elején, s ez nemcsak a mostani, hetedik kötet hosszú készülésének szólt. A teljes sorozat megjelenése is nagyon elhúzódik. Gondoljunk bele: az első kötetbe még az 1970-es évszámot nyomtatták! A mostani, hetedik kötet pedig csak „Marg”-ig tartalmazza a címszavakat. Azaz az M betűsök elején tart. S itt már nemcsak egyszerűen személyes türelmetlenségről van szó. A főszerkesztő, Király István írta az első kötet előszavában: „Több, mint húsz esztendő telt el a legutolsó mű megjelenése óta is. Indokolttá teszi tehát az új vállalkozást az azóta felhalmozódott új ismeretanyag, új művek megjelenése, új írók feltűnte, s az irodalomtudomány számos új kutatási eredménye ..(A „legutolsó mű”, amelyre Király István — tizenkét éve! — utalt, a Révay József és Kőhalmi Béla által sajtó alá rendezett 1947-es Hungária Irodalmi Lexikon.) Éppen ezért aggasztó, hogy ez a jól használható lexikon tucat év alatt még csak M betűig jutott. Ha így halad tovább, első és utolsó kötetének megjelenése között eltelik két évized. Azaz, az előbbiek értelmében annyi új ismeretanyag halmozódik fel, hogy tulajdonképpen szükségessé válik akkor egy újabb világirodalmi lexikon. Ez azonban természetesen képtelenség. A fonák megoldás inkább az lehet, hogy az elkerülhetetlen avulást helyesbítő, az új tényeket közlő pótkötetekre lesz szükség — sürgősen. Szerény javaslat: már most gyűjtsék az anyagot a szerkesztők! Készítsék elő az első pótkötetet, amellyel együtt adataiban lényegesen frissebb lehet ez a lexikon, amikor már minden kötete a rendelkezésünkre áll. Lehet, hogy nyitott kapukat döngetünk, s ez a munka már folyik. Annál jobb! Kivált, ha az alapmű megjelenési üteme is gyorsul. (mátyás) Az Elveszett paradicsom Sarkadi-dráma Londonban „Ezt a hatalmas és megható szerelmi történetet most mutatjuk be először angol színpadon" - hirdeti a londoni Churchill Színház jövő évi bérleti felhívása. Ha nem is értünk egészen egyet Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című - utolsó - drámájának idézett aposztrofálásával, inkább a tényt tartjuk örömtelinek és figyelemre méltónak: a modern magyar drámairodalom egyik legjobb alkotását végre a londoniak is megismerhetik .« brtofl »hi* powerful »m» mowing tow* *tory K> th* »tag* tor ttw f1r*l time. Nyár derekán, nyárutón Molnár, a tudományos munkatárs mást se hallott az intézetben meg a társaságokban, mint panaszt, panaszt — persze dicsekvésnek szánt panaszt, hogy milyen fáradságos volt egyhuzamban autózni Münchenig, milyen, szeles idő volt Angliában, mekkora tömeg nyüzsgött a nudistastrandon. Krk szigetén száz dinárt is elkérnek az almáért — ráadásul rétesalma ! Aztán a vezetői bravúrok a szerpentineken. Harc egy erkélyes szobáért Szicíliában, a kis hotelban. A párizsi tülekedés, a benzinárak, a vendéglőkben az adagok, a tengeri út viszontagságai, a komp Svédországból ... az indiai buszsofőrök, a legyek Ankarában, az a pisztolyos férfi, a felrobbant bank, a hőség Athénban ... csupa, csupa szenvedés. — Hát ezért, nem utazom — mondta Molnár minden alkalommal. Elég hallanom ezt a sok izgalmat, kellemetlenséget. Még fizessek is érte? — De menten lehurrogták. — Ó, hát azért megéri, de mennyire, felejthetetlen emlék, majd megmutatjuk a fényképeket, majd levetítjük a diafilmeket, jaj, ne haragudj, írtunk volna, de az is valuta, ugye ... Majd levetítjük ... Molnár mégsem utazott. Évek óta a Balatonra sem vitte el a feleségét, nem mintha nem vakarhattak volna össze annyi pénzt (ahogy mások is), de semmi kedve sem volt a sok hercehurcához. A Balaton melletti két hét is belekerül ma anynyiba, mint egy külföldi út, s ha már arra nem költ, hogy utazási irodák szeszélyeinek, vagy a maga gyámoltalanságának az áldozata legyen, hát nem akar kiütéseket kapni a fertőzött víztől, sem büfésekkel, kiszolgálókkal és felszolgálókkal veszekedni, sem boltokban sorba állni. Egy külföldi út előkészületeitől meg egyenest irtózott. Papírokat kitölteni, útlevelet kérni, várni, valutával bajmolódni, hivatalokkal tárgyalni... Akkor már inkább egy kis kirándulás ide-oda az országban a Trabanttal. — És a benzin? — Hát az se olcsó mulatság, a szállodák is drágák, hat-, hét-, meg nyolcszáz forint egy kétágyas szoba, ha főszezonban egyáltalán hozzájut a belföldi vendég. Hanem ez így nem mehetett tovább, világot kell látni, mondták szinte megrovón az ismerősök. — Azt nem tudod elképzelni, milyen egy kis hotel Svájcban, meg ahogy az ember a kocsiján csak úgy átsuhan a francia határon, anélkül, hogy a tisztelgésen kívül figyelemre méltatná a határőr. Meg az építészet csodái! A múzeumok! De akár csak egy kis vendéglő a tengerparton !... Hát igen. Erre Molnár is vágyódott. De a hercehurca! Látta, hogy agyonnyúzva érkeznek meg a kollégák. Az idén mégis azt mondta a feleségének: — Utazunk! — Hová? — Ahová parancsolod ! — Hazahozott két útlevélkérő lapot. Beírták: Görögország. — Törökországba is átugorhatnánk! — Ugorjunk! — Hát Jugoszláviába? — Írd be az egész Balkánt. — mondta nagylelkűen Molnár. — Legfeljebb Albániát hagyd ki... Az intézetben, miután megkapta az engedélyező aláírást és a pecsétet, pillanatok alatt elterjedt a hír, hogy Molnárék bejárják az egész Balkánt. Ez igen! ő pedig fogta azútlevélkérő lapot, összehajtogatta, s ezzel elintézettnek vette a hivatalos részt. Napokig a nagyobb ABC- üzletekben látták őket, konzerveket, tartós tejet, dobozos sört, fóliás húst vásároltak. — Csak nem hosszabb túra? — De, bizony! — Ó, Görögország! Ott mi már háromszor voltunk! Delphiben van egy kis borozó ... A kollégák is ellátták néhány tanáccsal. Az újoncot. A zöldfülűt. Molnár udvariasan bólogatott. Hazamenet vett néhány pakli külföldi levelezőlapot. Elérkezett a szabadság első napja. Mindenkitől elbúcsúztak , és bezárkóztak harmadik emeleti lakásukba. A telefont pokrócba csavarva a szekrénybe zárták. Az erkélyen rendezkedtek be. Szép nyári napok jöttek. Fogyott a készlet, de kitartott, bár ki sem mozdultak a két hét alatt a lakásból. Reggel hűs vízzel lezuhanyoztak, bőségesen reggeliztek, aztán a soros felolvasott a görög, a török meg a jugoszláv útikönyvekből. Megmutatták egymásnak a képeket. Elkészítettek egy-két ínyencséget az illető ország szokásai szerint. Lapokat írtak az ismerősöknek, mindegyikre ráírták: „Sajnos, nincs a közelben trafik, elnézést a portóért!” Pihentek, de főleg diskuráltak. Végre volt idejük egymással foglalkozni. És csakis egymással. Házasságuk szinte újjáéledt. Fájó szívvel váltak meg a napsütötte erkélytől. A kollégák csodálkoztak, milyen napbarnítottan, kigömbölyödve, kiegyensúlyozottan álltak munkába. Pedig mennyi utat bejártak, menynyi mindent láthattak, hiszen nem győztek mesélni! — Jövőre északra megyünk ... Norvégia, Svédország, Finnország .. . Aztán megint délre. A feleségem kíváncsi Afrikára is. Miért ne? Egyik évben meg átrepülünk a tengerentúlra ... — Na, na! Csak legyen pénzetek! — Egy csendes kis szoba, napos erkéllyel csak adódik — nevetett kajánul Molnár. “ • »,*- -J**. - ki- ""*■ 'j.j. * B * . Szakonyi Károly SZOBA ERKÉLLYEL Kiküldött tudósítónk jelenti Karlovy Varyból Holnap mutatják be a magyar versenyfilmet ... Amikor Heinrich Mann Ronda tanár ura — a regényhős — beleszeret Fröhlich művésznőbe — még tényleg lehetetlennek tűnik a jónevű polgár és a kétes hírű énekesnő házassága. A századvég kora ez. A polgári rend alapjai még szilárdan állnak. Legfeljebb csak az erkölcs hajszálrepedésein szivároghat be a zűrzavar és a félvilági káosz a kínosan tiszta ebédlőkbe, hálószobákba ... Amikor Emil Jannings híres német színész monda tanár ura meglátja a bárpult mellett Lolát, már senki sem csodálkozik azon, hogy ez a szemüveges nyárspolgár feláldozza karrierjét a Kék angyalért. Akkoriban a Weimari Köztársaság még a szabadság rövid közjátékában él. A polgárság és a fél világ kapcsolata csillogó tartós szórakozásnak tűnik. Az építő vállalkozó Lolája Amikor Rainer Werner Fassbinder újra megfilmesíti a Kék angyalt, a cselekményt Lübeckből áthelyezi a takaros, tiszta Coburgba, Ronda tanár úrból lelkiismeretes építési előadót farag, aki a porosz hivatalnokok szigorával, naivitásával intézi a város ügyeit. S amikor az 1950- es évek „Ronda tanár ura” megtudja, hogy miféle ipart űz kedvese, az idilli kirándulások, a templomi énekórák mellett, szabályos dührohamot kap, s a Heinrich Mann-i irodalmi elődhöz hasonlóan erkölcsi vádiratban foglalja össze a mai polgár hazugságait. De hát Fassbinder filmjei sohasem végződtek szentimentálisan. Következésképp, az 50-es évek „Ronda tanár ura” is megkapja dalos pacsirtáját — aki természetesen talpig fehérben lépi át a templom küszöbét — és hozományként a jól jövedelmező bordélyházat is. Rainer Werner Fassbinder Loláját — melyet 1981 végén forgatott Barbara Sukowa főszereplésével — bemutatták Karlovy Varyban. Ez a film jelentette az első igazi izgalmas moziélményt az idei fesztiválon. Fassbinder, a tragikus hirtelenséggel meghalt filmköltő, megtalálta az igazi összekötő kapcsot a több mint hetvenéves irodalmi alkotás és a mai világ szellemisége között. Pontosan tudta, érzékelte, hogy az ötvenes évek gazdasági csodája, Adenauer korszaka, nagyon is hasonlít Vilmos császár „állig erkölcsbe” gombolkozott századfordulós világára. A testvérpár hiteles története A másik Németországot idézi meg Michael Verhoeven A fehér rózsa című munkája. Az NSZK-produkcióban forgatott versenyfilm — melynek világpremierjét ünnepelhettük Karlovy Varyban — a Scholl testvérek hiteles történetét rekonstruálja. Hans és Sophie 1942-ben a müncheni egyetem diákja volt. Három társukkal és filozófiatanárukkal együtt megpróbálták a lehetetlent. Ám Hitler-ellenes harcuk gyorsan kudarcba fulladt. Néhány hónap után lebuknak és a vésztörvényszék azonnal halálra ítélte őket. „Úgy csináltam meg a filmet, ahogy történt, vagy ahogy történhetett" — mondta Michael Verhoeven. Rokonszenves, tisztességes film. .Gallipoli „Mint a heroikus legendák többsége, ez a történet sem a fényes győzelmekről szól, hanem egy bátran végrehajtott, de eleve balsorsra ítélt akcióról” — írja David Robinson londoni kritikus, Peter Weir híres Gallipolijáról. Az izgalmas ausztrál filmnek (mely az 1915-ös gallipoli ütközet eseményeire épül), a történelmi háttere, valóságanyaga is rendkívül érdekes. Az ausztrál és az Új Zéland-i expedíciós hadsereget azért vezényelték Gallipolihoz, hogy elterelő támadással fedezze a brit csapatok partraszállását. A hadműveleteket az akkori tengerészetügyi miniszter, Winston Churchill szorgalmazta, aki később belebukott az eleve kudarcra ítélt és felesleges katonai akcióba. A visszaemlékezések szerint az ausztrál és az Új- Zéland-i katonák közül sokan lelkileg teljesen összeomlottak, amikor hátra kellett hagyniuk halott bajtársaikat. (Legalább 10 ezer katona maradt a sebtiben megásott lövészárkokban.) A java hátravan A XX. század bonyolult történelme, az első és a második világháború után kialakult nemzetközi helyzet teszi különösen érzékennyé, s egyszersmind többrétegűvé a szlovák versenyfilm, A segéd témáját is. Zoro Zahon munkája, amely Jaroszlav Ballek kisregénye nyomán készült, az Ipoly túlpartján játszódik, közvetlenül a második világháborút követő esztendőkben. A magyar— szlovák nemzetiségű kisfalu meglevő feszültségeit tovább bonyolítja hogy az új társadalom megszervezése nem megy zökkenőmentesen. Sok a zavaros, tisztázatlan, elsietett döntés, amely utat enged a korrupciónak, a kispolgári önzésnek, a csűrő-csavaró törvénykijátszásnak. Zahon, különösen a film első felében realista tisztánlátással vezeti a cselekményt. A film külön érdekessége, hogy a két főszerepet két magyar színész, Pécsi Ildikó és Koncz Gábor alakítja. Egyébként a fesztivál első hetének végén, most a hét végén, megkezdődik a magyar filmek bemutatósorozata itt Karlovy Varyban. Tegnap este már levetítették a város szabadtéri mozijában Szabó István híres Mephistóját, és holnap este mutatják be Böszörményi Géza Szívzűrjét. Ugyancsak holnap este vetítik Szergej Bondarcsuk nagyszabású, Vörös harangok című munkájának első részét, amely John Reed életművét dolgozza fel. S hogy ki kapja az idei Karlovy Vary-i fesztivál fődíját, az talán a következő napokban dől el. Hisz a versenyfilmek igazi érdekességeit még csak a következő napokban láthatjuk. Gantner Ilona John Reed megszemélyesítője, Franco Nero - Bondarcsuk Vörös harangok (Mexikó lángjai) filmjében — A kupavári Pátzay Múzeum — a művész özvegyének jóvoltából — több jelentős alkotással gyarapodott. Többek között a múzeum birtokába került a „Fátyolos női fej” című, carrarai márványból készült, életnagyságú portré, valamint egy bronzból formált női akt. Gyarapodott a Pátzay Pál munkásságával kapcsolatos írásos, illetve fotódokumentumok sora is. A Néprajzi Múzeum júliusi programjában különös érdeklődésre tarthat számot Gönyey Sándor „Falusi krónika 1920—1944” című fotókiállítása, amely az ismert néprajzi fotográfus, a múzeum egykori munkatársának hatalmas életművéből mutat be dokumentumértékű felvételeket. VASÁRNAP, 1982. JÚLIUS 11. NÉPSZAVA Budapesti színházműsor VASÁRNAP: Zichy kastély: Bakkhánsnők elmarad Városmajori Színpad: Irma, te édes! (fél 9), Hiltonszálló: A néma levente (fél 9), Körszínház: Vissza Matuzsálemhez (fél 8), Operettszínház: Egy kis hazai (7), Telepódium: Csak semmi politika — Tökéletes házasság (este 11), Szentendrei Teátrum: Három a kislány (fél 9), Főv. Nagycirkusz: Bűvös kör (de. 10, du. fél 4 és fél 8), Hűvösvölgyi Szabadtéri Színpad: Vásári bábkomédiák (de. 11). HÉTFŐ: Budai Parkszínpad: Katona Klári koncertje (fél 9), Városmajori Színpad: Irma, te édes! (fél 9), Telepódium: Csak semmi politika — Tökéletes házasság (éjjel 11), Zichy kastély: A Benkó dixieland band (8., esőnap: 13-án), Főv. Nagycirkusz: Bűvös kör (fél 8).