Népszava, 1982. november (110. évfolyam, 257–281. sz.)
1982-11-02 / 257. szám
NÉPSZAVA 1982. NOVEMBER 2., KEDD A békéért, az életért, a nukleáris háború ellen A BVT elnökségének tanácskozása A Nagygyűlés Düsseldorfban Lisszabonban folytatódik a Béke-világtanács elnökségének tanácskozása. Az elnökség megvitatja a nemzetközi békemozgalom helyzetét és a következő év akcióprogramját. Romes Csandra, a BVT elnöke sajtóértekezleten hívta fel a figyelmet arra, hogy az emberiséget fenyegető háborús veszély nagyobb, mint valaha , ugyanakkor a békemozgalom korábban soha nem látott méreteket öltött, ma már átfogja az egész világot. A BVT feladata most az, hogy további akciókkal növelje a mozgalom táborát, résztvevőinek összeforrottságát. E célt hivatott szolgálni a BVT közgyűlése, amelyet „A békéért, az életért, a nukleáris háború ellen” jelszóval Prágában rendeznek meg a jövő év júniusában. A rendezvényt előkészítő első ülést most Lisszabonban tartják november 23-án, az elnökségi tanácskozást követően. Sikeresnek értékelik a Szovjetunióban az október utolsó hetében megrendezett leszerelési világhetet. A siker elsősorban azt jelenti, hogy a Keleten és Nyugaton, Európában, Ázsiában és más földrészeken megrendezett békenagygyűlések, háborúellenes megmozdulások ismét ráirányították a figyelmet a béke megóvásának, a leszerelésnek a kérdésére. Aggodalommal figyeljük a világbékét fenyegető veszélyt. Az Egyesült Államok és a NATO reakciós erői felelősek a jelenlegi kiélezett helyzetért — állapítja meg az a felhívás, amelyet a Német Kommunista Párt és az Egyesült Államok Kommunista Pártja intézett országaik dolgozóihoz, demokratikus erőihez és békemozgalmaihoz a düsseldorfi nagygyűlésen. A felhívás elítéli a korlátozott nukleáris háborúról szóló amerikai stratégiát. Nincsen korlátozott nukleáris háború vagy „megnyerhető” háború — hangoztatja. Egy atomháborúban nem lenne sem győztes, sem vesztes. Ezért az atomfegyverkezést meg kell állítani. Felszólítjuk a munkásokat, az alkalmazottakat, az összes békeszerető és demokratikus erőket, még határozottabban követeljék a fegyverkezési hajsza megállítását. Ez volna az első lépés az atomleszerelést elősegítő további intézkedések felé. Nem szabad megengedni, hogy 1983 a közép-hatótávolágú amerikai rakéták telepítési éve legyen — mutat rá a dokumentum. Elítéljük a szovjetellenes kampányt. A Szovjetunió nem fenyegeti a békét. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban nincsenek a fegyverkezés fokozásában és a háborúban, érdekelt hadiipari monopóliumok és konszernek. A szocializmus és a béke elválaszthatatlan egymástól. Ezt bizonyítják a legutóbbi szovjet békekezdeményezések és leszerelési javaslatok is. Követeljük, hogy az amerikai kormány — a Szovjetunió példáját követve — mondjon le az atomfegyver elsőként való alkalmazásáról. Népeink a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő jó kapcsolatokat igénylik. Határozottan tiltakozunk a Reapan-kormányzat bojkott- és szankciópolitikája ellen. Ez a politika az amerikai és a nyugatnémet dolgozók alapvető érdekei ellen irányul — hangoztatja a felhívás. A finn népi demokratikus szövetség felhívással fordult a finn kormányoz, hogy vizsgálja meg az atomfegyverrel nem rendelkező európai államok konferenciája összehívásának lehetőségét. Amerikai kongresszusi választások Rekordösszeget — legalább félmilliárd dollárt költenek az Egyesült Államokban a keddi kongresszusi választásokra. A féktelen költekezésben New York köztársasági párti kormányzójelöltje , a multimilliomos Lettis Lehman vezet. Lehrman tízmillió dollárt költött, nagyrészt saját zsebéből, a kampányra, de vesztésre áll a demokrata Mario Cuomóval szemben, aki „alig” ötmilliót fordított erre a célra. Tízmillión felül lesz a kaliforniai Jerry Brown és a republikánus Pete Wilson párharcának költsége a 33 szabad szenátusi hely egyikéért. A 435 képviselőházi helyért folyó versenyek résztvevői közül a The New Republic című hetilap szerint a kaliforniai demokrata Tom Lantos költötte eddig a legtöbbet újraválasztatására: 1,3 milliót. A választók pénzzel való megnyerésének betegsége olyan ragályos, hogy még Edward Kennedy szenátor is közel egymilliót adott ki, jóllehet újraválasztását a szenátusba egy pillanatig sem fenyegette veszély. Amerikai elemzők szerint a sokszor értelmetlen költekezésnek alapvetően két oka van. Az egyik az, hogy az egyes jelöltek megválasztása legtöbbször nem a választók hangulatától, hanem attól függ, hajlandók-e elmenni szavazni. A keddi közbülső választásokon — az előrejelzések szerint — az Egyesült Államok szavazásra jogosult polgárainak várhatóan kevesebb, mint negyven százaléka vesz majd részt. A másik ok, hogy a Watergate-botrány utáni szigorított törvényeket is könnyű kijátszani. Semmi sem korlátozza például a jelölteket abban, hogy saját pénzüket költsék, s ez eleve előnyt jelent a vagyonosoknak: a száz amerikai szenátornak körülbelül egyharmada jelenleg is milliomos. González a spanyol NATO-kapcsolatokról A pápa látogatása Felipe González, Spanyolország hivatalba lépő szocialista kormányának elnöke , a „Cambio 16” című hetilap legújabb számában kijelentette: a spanyol népnek joga van népszavazáson dönteni arról, hogy az ország tagja legyen-e a NATO integrált katonai szervezetének. A leköszönő centrista kabinet és a Reagan-kormány között nemrég aláírt, öt évre szóló spanyol—amerikai támaszpontegyezményről úgy vélekedett, hogy az technikailag sokkal jobb az az előző egyezménynél. Hozzátette: az egyezményt gondosan elemezik, mert lehetnek benne olyan elemek, amelyek elfogadhatatlannak bizonyulnak. A választási kampány során González hangoztatta, hogy a szocialisták fenntartják maguknak a jogot az egyezmény felülvizsgálatára. A vasárnap óta tíznapos látogatáson Spanyolországban tartózkodó II. János Pál pápa hétfőn a Madridtól 100 kilométerre nyugatra fekvő Avilába utazott Néhány napos „választási csend” után újból akcióba lépett Spanyolországban az ETA baszk terrorszervezet: hétfőre virradóra Vitoria városban egy időzített bomba megölt egy rendőrt nyolcat pedig megsebesített (AP, MTI). Manchester és London között Ellopták a brit pénzügyminiszter nadrágját Mind szemérmetlenebbé válnak a tolvajok az angol vonatokon. Erről panaszkodik — nem kisebb személyiség —, mint az Egyesült Királyság pénzügyminisztere. Sir Geoffrey Howe pénzügyminisztert ugyanis csúfosan meglopta egy ismeretlen betolakodó a Mancchester—London express egyik hálókocsijában. A tolvaj — ki tudja, mi módon — belopózott a fülkébe, miközben a gyanútlan miniszter aludt, s ellopta onnan Sir Geoffrey Howe nadrágját, benne összesen 100 fonttal. Nem tudni a tolvaj — szakmai szempontból — mit tartott nagyobb dicsőségnek, a 100 fontnyi nyereséget, avagy azt az önmagában sem lebecsülendő tényt, hogy az ország pénzügyminiszterét sikerült meglopnia. A brit vasutak vezetői az esettel kapcsolatban mély sajnálkozásukat fejezték ki, s mentségként csak annyit mondtak, hogy úgy tudják: az ismeretlen tettes más fülkékből is lopott, pénzt és ruhaneműket... Az ügyben rendőrségi vizsgálat folyik. Arra a kérdésre azonban senki sem válaszolt, hogy a pórul járt pénzügyminiszternek ez volt-e az egyetlen nadrágja az útipoggyászában?... Az üggyel kapcsolatban Geoffrey Dickens, Howe egyik tanácsadója így méltatlankodott: „Rettenetes állapotok. Már egy minisztert is kirabolhatnak.” Kijelentette, hogy a képviselőházban nyilvánosan vonja majd kérdőre David Howell közlekedési minisztert: vajon mennyire van megelégedve a brit vasutak hálókocsijainak zárjaival és az éjszakai ellenőrzéssel? (MTI, AP) Haig volt a „mély torok” Alexander Haig az a személy, aki kiszivárogtatta a The Washington Post riporterének a Watergate-botrányt kirobbantó információkat — írja hamarosan megjelenő, az „Elveszett becsület” című könyvében John Dean, az ügy egyik szereplője. A „mély toroknak" elnevezett ismeretlen kiléte azért maradt titok, mert Bob Woodward, a The Washington Post fiatal riportere soha senkinek nem mondta el, hogy kitől kapta a Nixon elnök bukásával végződő politikai vihart felkavaró értesüléseket. A Time hírmagazin — bár kétségbe vonja az állítást — elmondja, hogy Dean érvelése szerint Haig egyike volt azoknak a keveseknek, akik tudhattak bizonyos információkról, így például arról, hogy a Fehér Ház egyes magnetofonszalagjain valaki utólagos törléseket végzett. Ezt az értesülést például minden bizonnyal a mindvégig bőséges információkkal szolgáló, ismeretlen „mély torok” szolgáltatta ki a Post riporterének 1973 novemberében. John Dean könyvében megírja, hogy a demokrata párti székházban történt lehallgatásokkal kapcsolatos információkról Nixon akkori elnökön kívül csak az elnök titkárnője és két másik személy tudott. Haig mint Kissinger akkori 2. számú tanácsadója és bizalmasa feltétlenül hozzájuthatott az értesülésekhez. Haig — mint Dean írja —, egy kivételével (amikor is külföldön tartózkodott), résztvevője lehetett valamennyi titkos ülésnek, amelynek részleteiről Woodward beszámol azóta világhírűvé vált „Az elnök emberei" című könyvében. (Ennek legtöbb részletéről ugyancsak a „mély torok” tájékoztatta őt.) 3 Befejezte tanácskozását a III. országos nőkonferencia (Folytatás az 1. oldalról) is érinteni fogják. Fontos szempont lesz azonban, hogy e feladatokat mindenütt humánusan, az egyén és a közösség érdekeit összehangolva hajtsák végre. Nőpolitikánk határozott törekvése, hogy mind több nő kerüljön vezető beosztásba — hangoztatta. — A fejlődés tagadhatatlan, de még nem kielégítő. A szilárd családi kötelék fontosságáról szólva elmondta, hogy tavaly csaknem százezer családjogi ügyet tárgyaltak a bíróságok, s ezek fele házassági bontóper volt. E statisztikai adatok joggal nyugtalanítják a közvéleményt, s arra ösztönözték az Igazságügyi Minisztériumot, hogy a MNOT- tal és más szervekkel karöltve, részletesen elemezze a helyzetet. A leszűrt tapasztalatokból kirajzolódtak a tennivalók fő irányai. Ám — miként az igazságügy-miniszter hozzáfűzte : a családok egy részénél hiányzik a kellő felelősségérzet, pedig enélkül a társadalom erőfeszítései sem lehetnek eredményesek. Markója Imre az ezzel kapcsolatos feladatok s a nők helyzetének további javítását célzó más tennivalók elvégzéséhez a nőmozgalom további támogatását kérte. A KISZ zászlóbontása óta eltelt negyedszázados tevékenysége során fontos feladatának tekintette a fiatal nők szocialista szellemű nevelését, politikai, közéleti aktivitásuk fejlesztését, sajátos érdekeik képviseletét, védelmét — mondotta felszólalásában Nyitrai István, a KISZ KB titkára. Szólt a munkába állás, az önálló életkezdés, a családalapítás időszakának jellegzetes problémáiról, kiemelve, hogy e területeken különösen nehéz a fiatal nők helyzete. A gyermekgondozási segély felemelése, a bölcsődei és az óvodai ellátás javítása jelentős eredményeket hozott, azonban gondot okoz, hogy a juttatások nagy része nem terjed ki az egyetemistákra és a főiskolásokra. Pedig azok a fiatal házasok, akik tanulás mellett vállalják a gyermeknevelést, s jövedelmük jószerivel a csekély ösztöndíj, rászorulnak arra, hogy támogatást kapjanak — hangoztatta a KISZ KB titkára, hozzátéve, hogy tapasztalatok szerint e fiatalok tanulmányi eredménye nem rosszabb, mint társaiké, tehát meg is érdemelnék a segítséget. A vitában felszólalók közül többen beszéltek a nők foglalkoztatásának, szakmai fejlődésének, előléptetésének lehetőségeiről. Elismeréssel állapították meg: a nőpolitikai határozat megjelenése óta országszerte sokkal több lehetőséget adnak a nőknek arra, hogy részt vegyenek a termelő munkában. Példákkal bizonyították: a nők ezreit alkalmaztákaz új ipari létesítményekben, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek bővülő melléküzemeiben. Azok a budapesti vállalatok, amelyek vidékre telepítették üzemegységeiket, mert a fővárosban nem pótolhatták a hiányzó munkaerőt, szintén sok nőt alkalmaztak. Helyenként azonban, így például Szabolcs, Borsod és Szolnok megyében sok munkaképes, dolgozni kívánó nő nem talál megfelelő munkahelyet. Javasolták, hogy a fővárosi vállalatok újabb üzemeket telepítsenek azokba a helységekbe, ahol még sok a szabad munkaerő. Egyetértettek a szóbeli beszámolóban elhangzott javaslattal, hogy a helyi párt- és állami szervek segítsék a nők elhelyezkedését, a többi közt a bővülő szolgáltató hálózatban, a mezőgazdaságban. Az ipar különböző ágazataiban dolgozók közül több felszólaló beszámolt arról, hogy üzemeikben javítják a munkafeltételeket, szakképzésben részesítik a fiatalokat, kedvező munkahelyi légkört alakítanak ki. A konzervgyáriak viszont elmondták, hogy az élelmiszerfeldolgozó ipar műszaki színvonala alacsony, a heti 40—42 órában nem képes feldolgozni a nagy mennyiségű mezőgazdasági terméket. Javasolták: a konzervgyárakban a műszaki fejlesztés, a termelékenység növelését elősegítő intézkedések révén tegyék lehetővé, hogy minél kevesebb műhelyben, üzemrészben dolgozzanak három műszakban. A felszólalók közül jó néhányan szóvá tették: helyenként a nők még mindig hátrányos helyzetűek. A mezőgazdaságban dolgozó férfiak és nők évi jövedelme azért is különböző, mert — miként elmondták — a férfiakat télen is foglalkoztatják, a nőknek azonban ebben az időszakban nem sok munka jut. Emiatt nemcsak a keresetük, a szabadságuk is kevesebb, mivel a teljes szabadság azokat illeti meg, akik az előző évben 2180 óra munkaidőt teljesítettek. A fiatalok gondjait tolmácsoló küldöttek felhívták a figyelmet arra, hogy az ifjúsági mozgalomban tevékenykedő nők közül sokan házasságkötésük után kimaradnak a közéleti munkából. Egyetértettek a beszámolónak azzal a megállapításával, amely szerint egyes életszakaszokban sokasodnak a kettős szerepből adódó feladatok. A megoldás módja kihat a családok életére, és a nők pályájára is. A szociális ellátásról szólva a felszólalók szükségesnek vélték, hogy az egészségügyi alapellátást egészítsék ki főfoglalkozású gondozónőkkel, akik az egészségügyi szolgálattal összhangban gondozhatják az egyedül élő, beteg embereket. Emellett továbbra is szélesíteni kell a társadalmi gondozói hálózatot. Nagy súllyal szerepeltek a hozzászólásokban a családdal összefüggő kérdések. A küldöttek kifejtették a véleményüket arról, miként alakult át az elmúlt évtizedekben a családmodell. A változások irányait nem egyformán ítélték meg, de abban mindenki egyetértett, hogy a kapcsolatokat semmiféle társadalmi mozgalom nem pótolhatja. Többen kifogásolták a szülő—gyermek kapcsolat hibás felfogását. Mintha „szeretetversengés” alakulna ki egyes családokban — hangzott el a vita során —, a szülők a gyermekek kegyeit keresik, s a követelmények csökkenése sokszor okozza a kapcsolatok lazulását. Ugyanide vezet a másik véglet is: a gyermekek elhanyagolása, a türelmetlenség vagy a nemtörődömség nem ritkán a hátrányos helyzetűek, a veszélyeztetettek, sőt az állami gondozottak számát növeli. A különböző társadalmi szervezetek — köztük a MNOT — sokat tettek a fiatalok családi életre neveléséért. A tanácskozáson is többen hangsúlyozták: igazságtalan lenne elhallgatni e törekvések eredményeit. Gyakran megfigyelhető ma már, hogy — különösen a fiatal házasoknál — átalakul a családi munkamegosztás, a férfiak a korábbiakhoz képest többet vállalnak az otthoni feladatokból. A nőmozgalomnak is azért kell munkálkodnia, hogy az ilyen példaadó, az egyenjogúságon alapuló kapcsolatok általánossá váljanak. A konferencia munkáját Duschek Lajosné, a MNOT elnöke összegezte. Elmondta, hogy a tanácskozás betöltötte hivatását, áttekintette a nőpolitikai munka eredményeit, a nők gondjait, problémáit. Harminchét hozzászóló véleményével, értékes javaslataival elősegítette a nőpolitikai feladatok teljesítését, a nők gondjainak megoldását, eszmei, politikai útmutatást adott a nőszervezeteknek. A konferencia ezután megválasztotta a Magyar Nők Országos Tanácsának 235 tagját és a tanács 35 tagú elnökségét, valamint a tisztségviselőit. A MNOT elnöke újra Duschek Lajosné lett. Alelnökök: Czerván Mártonné dr., a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Jókai Anna író, Kakucsi Gabriella, a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet elnöke, Kis Imréné, a KISZ Komárom megyei bizottságának első titkára, Makoldi Mihályné nyugdíjas pedagógus és Nádasi Lászlóné, a Csepel Művek vezérigazgató-helyettese. A tanácskozás végeztével a III. országos nőkonferencia szolidaritási nyilatkozatot fogadott el, amelyet eljuttatnak az Országos Béketanácshoz. A nyilatkozatban a magyar asszonyok, lányok kifejezik szolidaritásukat a békéért, a szabadságukért, nemzeti függetlenségükért és népük felemelkedéséért küzdő milliókkal, követelik a fegyverkezési hajsza megállítását, a katonai kiadások csökkentését és ezeknek az összegeknek békés célokra való felhasználását, valamint a női egyenjogúság megvalósítását, az anyaság, az emberi élet megbecsülését mindenütt a világon. Rédei Ferenc felvételei