Népszava, 1982. december (110. évfolyam, 282–306. sz.)

1982-12-01 / 282. szám

4 Gutenberg leckéje Isten önnel, Gutenberg! — így szólt a televízió napok­ban sugárzott dokumentum­filmjének szellemes címe. A hírközlés forradalma küszö­bön áll — mondta, sugallta a műsor. Ám emellett Guten­berg késői utódaira igen nagy szükség van, s lesz még so­káig. A Zrínyi Nyomdában is, ahol könyveket is nyomnak, ám az üzem alapvető profil­ja a hetilap, folyóirat. Itt készül a Magyarország, a Magyar Ifjúság, s itt szedik a napi Világgazdaságot és a Rádióúj­ságot. A nyomda idei úgynevezett műveleti termelési terve 310 millió forint, ezt az év vé­géig valószínűleg 98 száza­lékra sikerül teljesíteni. Két százalék elmaradás látszólag nem sok, de az okoknak ér­demes utána nézni. Három helyett másfél műszak — Csökkent a folyóiratok példányszáma, s ezzel az ár­bevételünk is — kezdi a fel­sorolást Vágó Sándorné ve­zérigazgató. — Nem annyi­val, hogy a helyükbe más munkát iktathattunk volna, mert a nyomógép legfeljebb negyedórával kevesebbet működik; ez töredékidő. Vi­szont az előkészítő munka ugyanannyi maradt. Néhány könyv elkészítését is a jövő évre kellett átvinnünk, a ki­adókkal való megállapodás alapján, az egyre égetőbb létszámhiány miatt. Három évvel ezelőtt például negy­venöt gépmesterünk volt, azóta 22-re olvadt a számuk. Hogy a vállalt kötelezett­ségeket teljesíthessék, au­gusztus óta kilenc lengyel gépmestert foglalkoztatnak. Három helyett így is átlago­san másfél műszakban járnak a gépek. Továbbra is igen nagy a kisebb, úgynevezett házinyomdák elszívó hatása. Az emberek kevésbé kvalifi­kált munkára is elmennek, ha magasabb bért és jobb kö­rülményeket kínálnak, pél­dául egy műszakos beosztást. A létszámhiány mellett gon­dot okoztak az idén a szabá­lyozók változásai is, amelyek a nyereséget tíz százalékkal érintették, az ebből eredő veszteséget azonban belső tartalékokkal sikerült ellen­súlyozni, elsősorban a költ­ségek csökkentésével. A részletekről Petz Károlyné gazdasági igazgató tájékoz­tat: " Korlátoztuk a fenntar­tási keretet, a szakkönyvek, irodaszerek, fogyóeszközök beszerzését. Hir­ nyel le a nyomda? Nemcsak a veszteségek nehezítették a most záruló évet, hanem a fizetési köte­lezettségek is. Az idén több beruházással gyarapodott a Zrínyi. Huszonnégymillió fo­rintért vásároltak olyan ki­egészítő berendezéseket, ame­lyekkel kézi munkát lehet helyettesíteni, a termelé­kenységet növelni. Az új színbontó berendezés szűk keresztmetszeteket oldott fel, éppen az exportmunkákat tette biztonságosabbá, és a hazai folyóiratok, könyvek minősége is javul általa. Sőt, a szabad kapacitásból más nyomdáknak is jut. Ám a behozatal késett, így hát az üzembe helyezés ide­jét kellett rövidíteni. Más szóval: a próbaidő alatt is el­adható színvonalú kiadvá­­ványok hagyták el a szín­bontót. Ez is segítette a nyom­dát abban, hogy már az idén közel ötmillió svéd koronát teljesítsen. Szép pénz, de ez sem érkezett tálcán, mert az év során leértékelték a svéd koronát. A különbözetet — szem előtt tartva a népgaz­daság érdekét, devizaigényét — az idén még „lenyelte” a nyomda; kérdés, mi lesz jö­vőre. Annál is inkább, mert havonta megjelenő képre­gényújságok készülnek svéd megrendelésre, amelyek be­leillenek a nyomda profiljá­ba, de egy piac mégiscsak egy piac. Nem lehetne bőví­teni a megrendelők körét, csökkenteni a nyomda ki­szolgáltatottságát ? — Kézenfekvő gondolat, csak megvalósítani nehéz — mondja Vágó Sándorné. — Technológiai adottságaink miatt nem könnyű átnyergel-­­ni. Amellett a svéd üzlet — amelyet már a jövő évre is megkötöttünk — azért is elő­nyös, mert túlnyomórészt ha­zai papírt használhatunk a képes folyóiratokhoz. Importkiváltás. Manapság minden gyári beszélgetés egy idő után erre a témára ka­nyarodik. A Zrínyi Nyomdá­ban sem titkolják, hogy ez a lecke sok gondot ad, különö­sen akkor, ha arra is ügyel­nek, hogy a belföldi papír alkalmazása során a minőség ne szenvedjen kárt. Nos, ezt az idén nem mindig sikerült megvalósítani. Többet sza­kadt a papír, mint korábban, több volt az állásidő, és a festékkel is sok volt a gond. Még akkor is, ha a megren­delők mindebből keveset vettek észre. De ez a kevés sem mindegy egy olyan pa­tinás nyomda esetében, mint a Zrínyi. Alternatív tervek Az anyagtakarékosság is sajátos problémákkal jár a nyomdában. — Évente 300 millió érté­kű papírt használunk fel, eb­ből 3 milliónyi a megtaka­rítás — magyarázza Furján Géza, a gazdálkodási főosz­tály vezetője. — Ezt az ösz­­szeget azonban teljes egészé­ben megrendelőnknek, azaz a kiadónak kell visszatéríte­nünk. A nyomdának tehát semmiféle érdekeltsége nincs abban, hogy mondjuk, válo­gassa a hulladékot fajták szerint, ami pedig a népgaz­dasági újrahasznosítás szem­pontjából cseppet sem volna mindegy. Pedig, ha a hulla­dékhasznosításon fennmara­dó összeget nem kellene visz­­szatérítenünk, ebből például érdekeltté tehetnénk dolgo­zóinkat. Az idei esztendő sok min­denre megtanította a Zrínyi nyomdabelieket is, ami a gazdálkodás eddig talán ke­vésbé ismert oldalait illeti. A kemény, de nem haszontalan tapasztalatok birtokában ho­gyan vágnak neki az új év­nek? — A legfőbb törekvésünk a termelés stabilizálása — foglalja össze Vágó Sándor­né. — Kapacitásunk nyolc­van százalékát máris lekö­töttük könyvekkel, folyóira­tokkal. Úgy véljük, hogy a megmaradó húsz százalék elég rugalmasságot tesz lehe­tővé számunkra. Amit pedig — alaposabb munkaszerve­zéssel — mi akarunk biztosí­tani megrendelőinknek, az az eddiginél fegyelmezettebb szállítás, és jobb, állandóbb minőség. Szeretnénk mind a termelést, mind pedig az ér­tékesítést az eddiginél üte­mesebbé tenni. Ezért mind­két területre két-három vál­tozatú tervet készítünk. Több munka, de úgy látjuk, meg­éri. Ennek a munkának az eredményét pedig valameny­­nyi olvasó érzékelheti majd, aki jövőre is kézbe veszi a Zrínyi Nyomdából kikerülő hetilapok, folyóiratok vala­melyikét. Varga Zsuzsa kézzel festett képregények Danis Barna felvételei Két kis darab a jövőből: fény­­szedés és... ... az új színbontó berendezés KGST kü­­lkereskedelem Moszkvában kedden meg­kezdte munkáját a KGST külkereskedelmi bizottságá­nak ülésszaka. A szervezet tagállamain kívül a munká­ban részt vesz Jugoszlávia képviselője is. A jelenlegi ülésszak feladata, hogy meg­vizsgálja: milyen intézkedé­sek szükségesek a KGST- tagállamok közötti külkeres­kedelem további bővítése és tervszerű irányítása érdeké­ben. A KGST fennállása óta a tagállamok közötti kereske­delem évi növekedési üteme elérte a 11 százalékot, ami jóval meghaladja a nemzeti jövedelem és az ipari ter­melés növekedési ütemét. Idén a külkereskedelem ér­tékének növekedése az elő­ző évihez képest kereken tíz százalék lesz. A korábbiakhoz hasonlóan a jövő­ben is a Szovjetunió lesz a szervezet alapvető fű­tőanyag-, nyersanyag- és fémexportőre. Igen jelentős a gépipari együttműködés: a KGST-tagállamok export­jából 40 százalékkal része­sedik ez az ágazat. Elég eternit A tavalyinál kétmillió négy­méterrel több, 13 millió négyzetméter hullámlemezt készítenek az év végéig a Nyergesújfalui Eternitgyár­ban, s ebből 12 millió négy­zetméternyit már el is szál­lítottak a megrendelőknek. Az elmúlt hónapokban vá­ratlanul megnőtt az igény. Korábban elsősorban az üzemek megrendelésére gyártották, újabban viszont a családi házak, az emele­tes lakóépületek fedésére is tömegesen használják a hul­­lámosított elemitlemezeket. A nyergesújfaluiak gyorsan igazodtak a kereslethez: az egyik gépsort , amin eddig síklemezt készítettek — fel­szerelték kiegészítő beren­dezésekkel, s így alkalmas­sá tették a shullá­mlemez gyártására is. Megkezdték a második gyártógépsor átala­kítását, saját erőforrásból, csekély költséggel. Világgazdaság ■ Lisszabon. Portugália csereügyletet kötött Angolá­val, amelynek alapján az af­rikai ország kőolajjal fizet egy vízi erőmű bővítéséért. A munkálatok költsége 156 mil­lió dollár, ennek felét egyen­líti ki Angola kőolaj szállítá­sával. Az ügylet mindkét or­szág számára előnyös. Angola a devizahiány miatt kényte­len volt visszafogni import­ját, s ezt megsínylette a por­tugál kivitel is. Portugáliá­nak pedig, amely 12 milliárd dollár külföldi adósságot hal­mozott fel, nehézségei van­nak az exportja sikeres lebo­nyolításához szükséges ver­senyképes fizetési feltételek nyújtásában. ■ Moszkva: Két legyet le­hetne ütni egy csapásra, ha az üzemek a hulladékanyago­kat olyan közszükségleti cik­kek előállítására használják fel, amelyeknek termelését nem rögzítik központi tervek és amelyek bizony gyakran eltűnnek a boltokból — erre mutatott rá az Izvesztyija. A lap számos olvasói levél alap­ján számol be arról, hogy hol, milyen tárgyak nem kapha­tók — például konyhai ülő­kék, lapátnyelek, ruhacsipe­szek, konyhai kések —, holott a hiány jelentkezésének kö­zelében nem csupán erdő van, hanem fűrészüzem is, amely szinte mindezeket a cikkeket elő tudná állítani, ha figye­lembe venné a kereskedelem igényeit. ■ Emden. Gyorsan bővül a szovjet—nyugatnémet áru­csere-forgalom. A kölni szov­jet kereskedelmi képviselet adatai szerint a két ország az idén várhatóan 22—23 mil­liárd nyugatnémet márka ér­tékű kereskedelmi forgalmat bonyolít le. Ez 12—15 százalé­kos növekedést jelent 1981- hez képest. ■ Madrid: Az idén nőtt Spanyolország acéltermelése. Az év első tíz hónapjában 10,8 millió tonna acélt állítot­tak elő, ez közel 2 százalékos emelkedést jelent 1981 hason­ló időszakához viszonyítva. Az év első felében Spanyol­­ország több mint háromszor annyi acélterméket értéke­sített külföldön, mint ameny­­nyit importált. ■ Genf. Kedvezően alakul a kelet—nyugati kereskede­lem, a kétoldalú áruforgalom kiegyensúlyozódik — állapí­totta meg jelentésében az ENSZ európai gazdasági bi­zottsága. Gyorsan bővül a Szovjetunió kereskedelme a nyugati országokkal, elsősor­ban a növekvő csőszállítások révén. Az ENSZ az idei évre jelentős kereskedelmi több­letet jósol a Szovjetunió ja­vára. A kisebb szocialista or­szágok is javították a tőkés forgalomban kereskedelmi mérlegüket. Főként az import mérséklésének köszönhető, hogy 25 év óta először vár­hatóan ők is többletet mutat­nak fel a Nyugattal folytatott kereskedelemben. Mindennek eredményeként az idén nem emelkedik a szocialista kö­zösség Nyugattal szembeni nettó adóssága. szőni jó­ ­gyes kezű lányok, asszonyok számára lehet érdekes a hír: januártól szőni tanulhatnak az Ady Endre Művelődési Házban. Jelentkezni decem­ber közepéig lehet, szemé­lyesen vagy a 691-915-ös te­lefonszámon. Az oktatást a tanfolyam három hónapja alatt heti 3 órában tartják, s gondoltak rá, hogy az itt megszerzett tudást a résztvevők valóban hasznosíthassák is: új „szol­gáltatása" lesz a művelődési háznak, hogy tavasztól heten­te egy alkalommal a szőni tu­dók térítésmentesen igénybe vehetik a szövőgépeket. A kisgyermekes anyákra gon­dolva, kiegészítik ezt azzal, hogy e napokon gyermekfog­lalkoztatást is szerveznek. SZERDA, 1982. DECEMBER 1. NÉPSZAVA Műanyag cikkek exportra Fejlesztésük alapja a takarékosság Régi bér­ház hátsó udvará­ban, alacsony, roskadozó épületekben találhatók a Műanyagipari Vállalat iro­dái és műhelyei. Több mű­helye is van a város külön­böző pontján hasonló álla­potban. Éppen ezért 1975-től tudatosan elkezdték takaré­koskodni, és mint a jó házi­asszony, megteremtették egy méltó új „otthon” beruhá­zásának anyagi előfeltéte­leit. Ezután láttak hozzá­, hogy kivitelezőt keressenek. — 1977-ben megterveztet­tük és 1978-ban kezdődött el az építkezés a Generál ki­vitelező vállalat irányításá­val. Azért választottuk őket, mert olyan korszerű és jó szerkezetet tudnak csinálni, amely elbírja a nagyobb terhelést is — mondja Win­­disch Ferenc, a vállalat igazgatója. — Most október végéig kellett volna átadni az épületet, de nem készült el. Egyrészt, mert időközben csökkent a kivitelezők lét­száma, másrészt, mert az al­vállalkozók nem tartották be a határidőket, így aztán jö­vő év márciusára ütemeztük át az átadását. — Bizonyára várják már, hogy az új épületbe beköl­tözhessenek. Milyen tevé­kenységeket vonnak itt majd össze? — Zuglóban négyszintes épület, hétezer négyzetmé­teres műhellyel és hatszáz­­hetven négyzetméteres iro­dákkal. Azonkívül orvosi rendelő, melegítő konyha, öltözők, zuhanyozók. Több profilt fogunk egy helyre összpontosítani. A csomago­lóanyag telepet, amely po­lisztirolhab tálcákat készít, 55—60 millió darabot éven­te. (Ezekbe a tálcákba cso­magolja az élelmiszeripar a termékeinek egy részét.) A golyóstol, töltőtoll és a fröccsöntő, valamint a po­liészter gomb üzemünket. Utóbbiban évente 250—300 millió darabot csinálunk fe­hérnemű-, divat- és bútor­­huzat gombokból. Végül ro­tációs üzemünket, ahol po­lietilén tartályokat készíte­nek 100 litertől 4,5 ezer lite­rig, illetve üvegszálas poli­­észtercső- és tartálygyártó üzemünket. A budapesti beruházással egy időben készül a hatvani is, ahol főleg a gombgyár­tást igyekeznek bővíteni. A jelenlegi termelés a duplá­jára szándékoznak növelni, miivel várható, hogy az idei visszafogottabb termelés után a jövőben nő majd a termelés a ruhaiparban. Ez a beruházás valószínűleg határidő előtt elkészül és jö­vő év augusztusára üzemibe helyezik.­­ Milyenek az exportfej­lesztési terveik? — A háromdimenziós töl­tőtollakból szállítunk Auszt­riába, továbbá van egy ösz­­szerakható, variálható mű­anyag játékunk, amelyet egy iparművésszel közösen, ma­gunk fejlesztettünk ki, és az elmúlt évben már egy va­gonra valót szállítottunk be­lőle az NSZK-­ba. Most igyekszünk népszerűsíteni a skandináv országokban és Nyugat-Európában. Remél­jük, mind nagyobb lesz az érdeklődés iránta, mert praktikus játék, a gyerekek maguk is összerakhatják, kombinációs készségüket fej­leszthetik. Több hazai óvo­dában és bölcsődében nép­szerű. Az NSZK-ból újabb megrendelést kaptunk ezek­re a játékokra, és remél­jük, hogy töltőtollból is 10 százalékkal tudjuk növelni exportunkat. — Van-e elegendő alap­anyaguk? — Alapanyagunk húsz szá­zalékát itthonról, negyven százalékát szocialista és negyven százalékát tőkés importból kapjuk. Idén vol­tak kisebb problémák né­mely import alapanyagok­kal, de átcsoportosítással tudtuk biztosítani a folya­matos termelést. Hogy mit hoz a jövő, azt még nem teljesen látjuk. K. I. Magyar-uruguai tárgyalások Chiarino Rossi, uruguayi gazdasági és pénzügyminisz­ter-helyettes vezetésével no­vember 27—30. között gaz­dasági küldöttség folytatott tárgyalásokat hazánkban a kétoldalú kapcsolatok to­­vábfejlesztésének lehetősé­geiről. A delegáció vezetőjét fogadta Veress Péter külke­reskedelmi miniszter is. Titok Napok óta minden reggel következetesen felszólít a rádióreklám, hogy fo­gyasszam én is a mecseki szódiababtermékeket. Haj­lamos lennék a dologra, csakhogy hiába kérdem az ABC-ben, a kutya se tud­ja, mi fán terem, ami a reklám szerint a Mecsek táján terem. A rádióhallgató sem tudhatja, mivel a „fo­gyassza ön is” felszólítás mindössze azzal csinál kedvet az újdonsághoz, hogy nem kevesebb, mint hatféle szójababkészít­­ményt kínál, különösen annak, aki cukorbeteg. De hogy a szójababkészít­­ményt levesként, főzelék­ként, húsként vagy des­szertként fogyasszuk, ne­tán kenyérre kenjük vagy szalonnával tűzdelve süs­sük ki — azt nem tudjuk a reklámból kisütni. A „Cipőt a Cipő­bolt­ból !*’ ehhez képest igazán sokatmondó, jól eligazító reklám volt annak idején. Bár, mint az eddigiekből is kitűnik, azért ez a me­cseki antireklám is jó va­lamire: felkelti a kíván­csiságot, és lám, ingyen­­reklámot szül eme sze­rény glossza formájában. De minek is? A szójabab­készítményeknek. Hogy mik azok? És hogy mi a különbség közöttük? Ez, és még sok egyéb, a gyár­tó titka. Vajon mennyit fizetett a rádiónak azért, hogy gondosan megőrizze? (g. ns.)

Next