Népszava, 1983. január (111. évfolyam, 1–25. sz.)
1983-01-25 / 20. szám
6 Lovasok, lőportartók, művészéletrajzok Könyvek képzőművészetről s művészekről. A Corvina Kiadó utóbbi hetekben megjelent kötetei közül említünk néhányat. Elsőként egy most indult sorozat első kötetét. A sorozatnak külön elnevezése nincs, a kiadóban, házi használatra, ,,-ban, -ben” sorozatként emlegetik. Az első kötet LÓ ÉS LOVAS A MŰVÉSZETBEN címmel jelent meg, szerzője Artner Tivadar. Tanulmány, képek és képmagyarázatok adják a kötet egységes egészét, s a világ legszebb ló- és lovasábrázolásait ismerhetjük meg belőle. „Ismételni” lehet ebből a könyvből, mennyire emlékszünk képekre, szobrokra, de jól ismert alkotásokon is újszerű részletekre, összefüggésekre nyílhat rá a szemünk. „A ló alakja előbb jelent meg a művészetben, mint az emberé” — írja a tanulmány szerzője. A könyv negyvennyolc egész oldalas, színes képén láthatunk például ősi barlangfestményt, athéni fríz részletét, a Kolozsvári-testvérek Szent György lovas szobrát, Leonardo da Vinci-rajzot, Kernstok Károly Lovas című festményét, s így tovább, a negyvennyolcadik képig, amely Picasso Guernica című, világhírű alkotása. Munkatársak segítségével Manfred Bachmann írta A DREZDAI KÉPTÁR című, s Régi és új mesterek alcímű kötetet. Gyönyörű kiállítású könyv, igaz, ennek megfelelő az ára is: 420 forint. A Drezdai Képtár történetét kapjuk ezért és kétszáz színes reprodukciót, rövid képleírásokkal. Egész kis házi galéria. Köztük Botticelli, Tiziano, Correggio, Rubens, Rembrandt, Dürer, Renoir, Monet, Guttuso és mások alkotásai. A szöveg fordítása Hegymegi Kiss Áron munkáját dicséri. H. Takács Mariann kötete a SPANYOL FESTÉSZET A PRIMITÍVEKTŐL LIBERÁIG címet viseli. A budapesti Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményére támaszkodva ad képet négy évszázad spanyol festészetéről, felhasználva az esztergomi Keresztény Múzeum és néhány budapesti magángyűjtemény anyagát is. A tanulmányon kívül 48 színes reprodukció található a könyvben. Érdekes és tanulságos Borsos Béla MAGYAR VADÁSZLŐPORTARTÓK című kötete. A népművészet és iparművészet határterületén található tárgycsoporttal, a szarvasagancsból készült, gazdagon díszített lőportartókkal ismertet meg, amelyek készítése a vadászlőfegyverekével együtt kezdődött, s az előre gyártott töltényhüvely utalta aztán őket múzeumba. A szerző foglalkozik e tárgyak anyagával, technikájával, díszítésével, s szól az újabb kori hamisítványokról. A szöveget 31 szövegközti rajz és 40 színes fényképfelvétel egészíti ki. A jeles angol művészettörténész, Kenneth Clark LEONARDO DA VINCI című könyve a művészetek és a Leonardo személye, kora iránt érdeklődők tetszését egyaránt megnyerheti. Népszerű, nagyközönségnek szánt kiadvány, de teljesen tudományos alapon és felkészültséggel íródott. A Leonardókutatás alapműve, ugyanakkor művészéletrajz és pályakép. Hatvanhét képpel, Molnár Magda remek magyar fordításában jelent meg. Ugyancsak illusztrálva jelent meg El Greco életregénye, SZÍNEK ÉS FÉNYEK címmel. Szerzője Donald Braider ír—amerikai regényíró, magyarra Veressné Deák Éva fordította. Az író mozgalmas, színes világot épít a köré a néhány hiteles adat köré, amit El Greco életéről tudunk. M. I. Zongora, hegedű, fúvósok Tanárhiány akadályozza az arányos zeneoktatást A Fővárosi Tanács művészeti osztálya és a Fővárosi Pedagógiai Intézet a közelmúltban átfogó vizsgálat során mérte fel a budapesti diákok tanulási, benne zenetanulási kedvét. Az utóbbi már több mint tíz évvel ezelőtt javasolta, hogy változtassák meg az egyes zenetanszakok között kialakult hibás arányokat. (1965-ben a zeneiskolák tanulóinak több mint fele zongoraórákra járt, kevesen választottak más hangszert, s ez már a kamarazenei és a nagyobb együttesek fejlesztését is akadályozta.) A zongora ugyan tovább őrzi „hegemóniáját” , a szakemberek mindenesetre már azt is nagy előrelépésnek tartják, hogy a zongorázni tanulók korábban 55 százalékos aránya az elmúlt évben 41 százalékra csökkent. Csökkent azonban sajnos a hegedülni tanulók aránya is, 25,7 százalékról 18,1 százalékra. A csökkenés fontos előidézője a tanárhiány. Ez akadályozza a gitároktatás fejlesztését is, pedig a fiatalok e kedvelt hangszere iránt változatlanul óriási az érdeklődés. A fúvóshangszeren tanulók száma nem egészen tíz év alatt több mint a duplájára nőtt. A fafúvós és rézfúvós tanszakok iránt egyaránt nagy az érdeklődés, de itt is rendkívül kevés a tanár. A széles körű vizsgálat tapasztalatait ismertették az érintett szakfelügyelőkkel és a zeneiskolák igazgatóival. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a budapesti zeneoktatás legsürgetőbb feladata a következő időszakban a hegedűtanszak létszámcsökkenésének és színvonalesésének megakadályozása. Sorstalan énekek Szepesi Attila verseskötetéről A könyv lényegét fejezi ki Szepesi Attila legújabb verseskötetének a címe: Sorstalan énekek. Szepesi azokhoz a költőkhöz tartozik, akik alapvetően még mindig tudnak hinni az emberi jóban, igaz, némi fenntartásokkal. Első verse is ezt a hangulatot tükrözi: „érzi-e osztatlan és elkeveredve a régi / utcapartokat a belédhasitó levegő / a dohányszín kapualjak istálló hűvösét hol egy-egy motyogó arca egész belemállik s a homályba s lesz távoli óarany ragyogás” (Városkép a hatvanas évekből). Jó érzés tölt el, mikor olyan verseket olvashatok, mint például a Sárkányrepülők. Nézzük az első strófát: „lesuhognak kék, zöld, piros vitorla / szárnyon a hegyről árnyuk átúszik / a völgyeken az utakon a tüske/ bokrok sötét torlaszain a bódék / kátránypapír tetején hol elzúg a levegő / megemeli a durva vásznat / a szél hajszálerezete”. Ehhez hasonlóan az egész versben természetes, árnyalt képek hömpölyögnek „tiszta forrású” mederben. Ezek a versek: Egy régi útlevél lapjaira, Kaukázusi versek, Kamaszkor, Psalmus, olyanok, mint az átvilágított szitakötőszárny, mely hangtalanul is tud szárnyalni mindenek fölött. Kevésbé tetszenek az olyan versek, mint például a Van Gogh pacsirtája, A hegyi házban, Fakanál-öltöztető, Miniátor. Ezekben bizony elég sok az „irodalom”. Az utóbbinak külön szépséghibája még az, hogy már megírt dolgokat rejt füle mögé a vers: „az U völgyébe éji máglyatűz ...” Ezt Utassy József eredetibben írta meg Szárnyas oltár című versében: „Hallod-e zúgni a nyílhegy A zivatarát az U völgyében”. Mindezek ellenére érdemes volt kezembe venni, s minden versszerető ember figyelmébe ajánlom Szepesi Attila legújabb könyvét. S végül az iménti sorok igazát hadd támassza alá a költő tán legnagyobb erejű verse, az Alkonyt etűd. „Vallató űző szaggató / e könnyű nap / évszakok körfűrésze jár / szeretteim zuhannak emléktelen s tükrét veszti az értelem / arcok szavamból elevenedő I sikátorok hol nem éltem soha... / közel a bálványok kora / kihűlt kövek vasak körül / táncolunk majd egy éjszakán / írja-e valaki / történetünket I görnyedve gyertyafénynél I mint egyiptomi írnokok / sort sor alá I hajókürtök messzi szavában”. (Magvető) Oláh Zoltán Péntek Öt színházi bemutató öt érdekes színházi bemutató lesz az országban január 28-án, pénteken. A Madách Színház Háy Gyula Isten, császár, paraszt című drámáját mutatja be (rendező Ádám Ottó), a Népszínház Gyárfás Miklós—Visky Tamás Férfiaknak tilos! című zenés darabját (rendező, vendégként : Lendvay Ferenc), a Békés megyei Jókai Színház Rostand—Mészöly Dezső —Viktor Máté Cyrano-átköltését (rendező: Rencz Antal), a debreceni Csokonai Színház Gounod Faust operáját (rendező: Kertész Gyula), a veszprémi Petőfi Színház Madách Imre A civilizátor című darabját (rendező: Katona Imre). Iskolatárlat, iskolaszínház Szolnok megyében Az idén ismét útjára indítják az iskolatárlatot Szolnok megyében. A Zagyva-parti művésztelepen, illetve a megye más tájain élő festők, szobrászok viszik el műveiket a tanintézetekbe, és vállalják a tárlatvezetést is. A sort a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban Fazekas Magdolna szolnoki festőművész kamaratárlata nyitotta meg. Újabb kiállítások lesznek a következő hetekben a Verseghy Ferenc Gimnáziumban, a Vegyipari, Műszeripari és Finommechanikai Szakközépiskolában, valamint a 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Hamarosan a diákközösség elé lép a szolnoki Szigligeti Színház Iskolaszínháza is: Szolnokon, Karcagon, Jászberényben, Mezőtúron és több más településen viszi színre Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című művét. A könyvtárak neveljenek olvasókat Szakszervezeti könyvtárosok tanácskozása Hétfőn a SZOT kulturális, agitációs és propagandaosztálya szervezésében országos tanácskozást tartottak a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában, amelyen mintegy hetven könyvtáros vitatta meg a szakszervezeti közművelődési könyvtárak időszerű feladatait. A tanácskozás feladatul határozta meg a könyvtáraknak, hogy a jövőben növeljék 620 ezer fős olvasói létszámukat. Ez azt kívánja meg, hogy még jobban igazodjanak az egyes dolgozók valós érdeklődéséhez, igényeikhez. A szépirodalom ajánlásával fokozottan segítsék a jövőben az emberek munkahelyen kívüli tevékenységét, hasznos szabadidős elfoglaltságait is. Megfogalmazódott a megbeszélésen, hogy a könyvtárak tevékenysége szorosabban és hatékonyabban kapcsolódjon a vállalat előtt álló megvalósítandó feladatokhoz, az adott munkahely termelési, gazdasági tennivalóihoz, valamint a szakszervezeti mozgalmi tevékenységhez. A tanácskozáson felszólalók megerősítették, hogy kiemelten és az eddiginél eredményesebben kell foglalkozni a sajátos körülmények között élő és dolgozó munkásrétegek rendszeres és igényes olvasóvá, könyvtárhasználóvá történő nevelésével, ezen belül a fiatalok, a szakmunkástanulók műveltségi szintjének emelésével. Szovjet képzőművészet a húszas—harmincas években Január 28-án déli 12 órakor nyílik a Szépművészeti Múzeumban a „Szovjet képzőművészet a húszas-harmincas években” című reprezentatív kiállítás a szovjet—magyar államközi kulturális munkaterv keretében. A tárlatot a nagy sikerű „Párizs—Moszkva” kiállítás anyagából állították össze a leningrádi Orosz Múzeum munkatársai. A kiállítást Aradi Nóra művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti kutatócsoportjának igazgatója nyitja meg. Horizont — Dél-dunántúli antológia címmel mutatták be műsoruk legjavát az országrész legjobb néptáncegyüttesei vasárnap a Pécsi Nemzeti Színházban. — A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban vasárnap nyílt meg a Szegeden élő és alkotó Pintér József festőművész kiállítása. — Ifjúsági tárlat nyílt vasárnap Szegeden, a November 7. Művelődési Házban, a múlt év nyarán rendezett mártélyi XVII. országos ifjúsági képzőművész tábor hallgatóinak alkotásaiból. — A Miskolci Nemzeti Színház megkezdte vendégszereplését a Pesti Színházban. Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk című kétrészes, „katonai vaudeville”-jét mutatják be még ma és holnap este, Vinkó József fordításában, Szőke István rendezésében. Egyetemtörténeti múzeum létrehozását határozták el Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Helye az egyetemi könyvtárban lesz, a selmeci műemléki könyvtár szomszédságában. Szovjet szakemberek részvételével indult megbeszélés a magyar egyetemek és tanárképző főiskolák orosz tanszékvezetőivel, oktatóival az orosz nyelv képzésének kérdéseiről. Budapest után a megbeszélések Debrecenben folytatódnak. — „Rablók és szentek” címmel Berlinben állítják ki a Néprajzi Múzeum anyagának egy részét január 31-étől. A bemutató négyszáz műtárggyal mutatja be az emberábrázolást a XVIII—XIX. század népművészetében. KEDD, 1983. JANUÁR 25. NÉPSZAVA A televízió előtt AZ ÚT VÉGE Különösen figyelemre méltó esemény, ha egy alig, vagy kevéssé ismert, fontos alkotás támad új „drámai” életre a képernyőn, olyan, amely eddig a könyvek rengetegében, az életművek zegzugos bozótjában szunnyadt és legfeljebb az irodalom számtartóinak leltáraiban létezett. Ezek közé sorolhatjuk például Kassák Lajos Az út vége című regényét, melyből Esztergályos Károly írt most forgatókönyvet és rendezett tévéfilmet. Az út végé-t 1946-ban írta Kassák Lajos és csak 1963- ban jelent meg, s ismét majd két évtizednek kellett eltelnie, hogy újra ráterelődjék a figyelem. Bizonyára elősegítette ezt a XX. századi s legújabb kori történelmünk mélyebb feltárásának és árnyaltabb megértésének igénye. Az is elképzelhető, hogy ma a feldolgozókra a Mefisztó című filmünk világsikere csábító-ösztönző erővel hatott, hiszen az író — noha más rétegben és körülmények között — szintén egy balról indult fasiszta „karrier”-t mutat be, s ezzel a művel rokonítható-társítható pszichológiai-erkölcsi problémák érdeklik ebben a regényében. Ki tagadhatná, hogy az effajta személyiség-„fejlődési” folyamatok beletartoznak a két világháború közti magyar társadalom minden osztályának, rétegének a színképébe. Hogyan, mi okból és miért került a regény, illetve a tévéfilm főalakja: egy aktív, dinamikus, baloldali, szocialista szellemiségű szakmunkás a kulturális, szakszervezeti s pártmozgalomból a fasizmus vonzáskörébe, s miképpen válhatott fanatikus hívévé, sőt, egyik vezetőjévé? E riasztó regresszív folyamat, iszonytató ember- és lélektorzulás s elembertelenedés képei tárulnak elénk a főhős felesége emlékeinek tükrében, immár férje felakasztása után. A rendező bravúrosan birkózott meg a regény bonyolult, erősen absztraháló s illusztratív, s főképpen a jellem, a psziché, a személyiség problémáira összpontosuló anyagával. Megtartotta az elemző emlékezés síkját, de ehhez egy másikat társított, ahol a közvetlenül megelevenedő szubjektív történések, elhangzó dialógusok hátterében a valóságos történelmi és társadalmi események tárulnak elénk. Stilizáltan, jelképesen, elvontan ugyan, de nemegyszer szuggesztív erővel, leleményesen és hiteles légkört árasztva egy színjátszó, illetve pantomimegyüttes előadásában. Ezt a főhős szervezi meg, a húszas évek végén, de fokozatosan elidegenedik tőle s válik torzuló személyiségének kritikai ellenpontjává. Elismeréssel szólhatunk Esztergályos Károly rendezői munkájáról, több szereplő színészünk erőteljes és szuggesztív megjelenítő művészetéről (Hámori Ildikó, Iglódi István, Ivancsics Ilona í. h., Szerény Zoltán f. h., Kovács Titusz), s nemkülönben a közreműködő, kitűnő Dominó pantomimegyüttesről és a Térszínházról. Más kérdés, hogy a különböző személyiségek, jellemek eltérő mozgása, fejlődési útja csak részben válik érthetővé és indokolttá e többé-kevésbé elvont, a nyers realitástól elvonatkoztató ábrázolásban. SZÜLŐFÖLDEM... Magával ragadó és megrendítő hitelű s líraiságú, tényekben, gondolatokban, érzésekben gazdag műsorral ajándékozott meg bennünket Vas István jeles költőnk s írónk a Szülőföldem ... sorozatban. Műsorral? Amit kaptunk, arra nem elég ez a szó, mert felejthetetlen élmény lett osztályrészünk, megtisztelő „beavattatás” és „baráttá fogadás”, amikor végigkalauzolt bennünket — Sumonyi Zoltán költő-riporter társával gyermekkora, ifjúsága s férfikora tájain, Budapest utcáin, terein, hegyein, ház- és épületerdejében. Aki most látta s megismerte őt, szülőföldjén s múltjában bolyongva, az sohasem felejtheti el eltűnődő alakját, örömöt és szomorúságot, ezernyi érzést tükröző arcát, beszédes gesztusait. Hallani fogjuk újra meg újra bensőséges vallomásait és fel-feltörő emlékezéseit és látjuk-idézzük, ahogy állt egy-egy téren, utcasarkon s lakásban ... Mi mindent tett hallhatóvá, láthatóvá és átélhetővé? Korántsem csak egy igazi költő életének epizódjait, apró vagy nagy történéseit! Ezek kétségkívül mindig érdekesek és megrendítők, mert erről azután gondoskodott felettébb „találékonyan és könyörtelen leleményességgel” a XX. század ... Vas István azokat az embereket is megjelenítette, akikkel tanult, találkozott, küzdött, bujdosott és boldog volt. Diáktársait, tanárait, az egykori Berzsenyi Gimnázium padjában ülve, Hegedűs Géza íróval együtt, tragikusan meghalt első feleségét, az önfeláldozó másodikat, író mestereit s barátait: Kassák Lajost, Radnóti Miklóst és másokat. Találkozott többek közt Ottlik Gézával, aki szerény emberséggel nyújtott neki menedéket az üldöztetések iszonyú korszakában. Vas István felidézte meghatódva azokat az embereket, akiknek — úgymond — nemcsak életét köszönheti, hanem a hitét az emberben, a nemzethez tartozás éltető tudatát, optimizmusát s azt a meggyőződését, hogy ez a nép, ez az ország még a legiszonyúbb ésszörnyűbb időkben sem volt fasiszta. E szép műsor után — aligha csak magam nevében beszélek! — másképpen járunk egy kissé Budapesten. Illés Lajos Ti kértétek! Gálaestet rendez fenti címmel az Ifjúsági Rendező Iroda és a PM a Körcsarnokban február 4-én, jövő pénteken este 6-10 óra között. A műsorban fellép Szikora Róbert új együttese, az R-GO (képünk), Szűcs Judit és a Fregoli, a Solaris, az I. emelet, a Rock Színház tánckara, és meglepetésként ismert vendégmuzsikusok. Lesz nosztalgiadiszkó is, a 60-as évek slágereiből, műsorvezető B. Tóth László és Fábián Tibor.