Népszava, 1983. március (111. évfolyam, 50–76. sz.)

1983-03-05 / 54. szám

2 Francia városházák KÉTFORDULÓS VIADAL Fordított 1911 lesz-e 1983-ban? Így fogalmazták meg nagyon sarkosan párizsi szakértők és kommentátorok a mostani francia községtanácsi választások nagy kérdését. Magyarul: sikerül-e az országvezetésből két éve kibukott és a nemzet­­gyűlésben is kisebbségbe szorult jobboldalnak visszaszerez­nie azokat a helyi hatalmi pozíciókat, amelyeket hat esz­tendővel ezelőtt az akkori ellenzék, a ma kormányzó balol­dal földcsuszamlásszerű győzelmével elhódított tőle? A talá­nyos kérdés — s hogy mennyire az, azt az utóbbi hetekben sorozatosan megejtett közvélemény-kutatások ellentmondó eredményei bizonyítják — vasárnap estére, legalábbis rész­ben, megoldódik. A kétfordulós választás első szavazási vasárnapján Fran­ciaország 36 412 településének polgárai járulnak urnákhoz, hogy megújítsák a helyi vezető szerveket, ahol pedig ez hol­nap nem sikerül, ott a jövő vasárnapi második fordulóban dől el a listák, jelöltek viadala. Polgármestert és tanácsnoko­kat választanak a csaknem hárommilliós Párizsban csakúgy, mint a 2500—3500 lakosú községekben, vagy az alig 100 em­bernek otthont adó falvakban. S hogy a 30 ezernél nagyobb lélekszámú 219 nagyváros 1977- ben meghódított háromnegyede, azaz 153 város közül hány marad baloldali vezetés alatt, újraválasztják-e a kisebb te­lepüléseken is a hat éve hivatalban levő szocialista, kommu­nista, baloldali radikális többségű tanácsokat, az nagymérték­ben az illető polgármester és a helyi tisztségviselők szemé­lyes népszerűségétől, teljesítményeik helyi megítélésétől függ. De nemcsak ettől. Az országos gondok, gazdasági nehézségek természetesen befolyásolják a közhangulatot, s a franciák voksaikkal — esetleges „büntető szavazataikkal” — a balol­dali kormányzat másfél éves teljesítményéről is véleményt nyilvánítanak. Ezeknek a választásoknak az eredményei ugyan még a kor­mányzó pártok komoly visszaesése esetén sem módosítják a parlamenti erőviszonyokat, nem érintik a köztársasági elnök 1988-ig érvényes mandátumát, mégis országos jelentőségűek. Az üzenet ugyanis, amit közvetítenek, meghatározó lehet az ezután követendő politika alakítása szempontjából. A tavaly életbe lépett új szabályok szerint a többségi és az arányos választási rendszer érdekes keverékét alkalmazzák most és jövő vasárnap. A 3500-nál kevesebb lakosú helyeken — mint eddig — az első fordulóban abszolút többség szük­séges a győzelemhez. (Az a lista, amely ezt első nekifutásra megszerzi, annak vezetője lesz a következő hat évben a pol­gármester.) Ha ez egyik listának sem sikerül, egy hét múlva ismét szavaznak, s ekkor már a viszonylagos többség is ele­gendő a városháza meghódításához. A 3500-nál több lakosú településeken másként van. Az a lista, amely az első fordulóban abszolút töbséget ér el, nyom­ban megkapja a tanácsnoki helyek felét. A többit a leadott szavazatok arányában elosztják a voksoknak legalább 5 szá­zalékával rendelkező többi lista között. De mivel a győztes nemcsak az első helyezés jogán, hanem arányosan is mandá­tumokhoz jut, a legtöbb szavazatot vonzó listáé lehet a ta­nácsnoki helyek 75 százaléka. Persze sok helyen nem dől el az első fordulóban a választási csata, s a jövő vasárnapi máso­dikban már viszonylagos többséggel is megszerezheti az „éllo­vas lista” a mandátumok felét és a polgármesteri posztot. Megint másként — még bonyolultabban — zajlik le és dől el a választás a három legnagyobb városban, Párizsban, Mar­­seille-ben és Lyonban. Itt újítás az is, hogy a polgármester eddigi valóságos teljhatalmát valamelyest megnyirbálták és a kerületek vezetői nagyobb hatáskört kapnak majd. A választási kampány a jobboldal rendkívül szélsőséges kormányellenes támadásai közepette kezdődött. A régi hata­lom vezéregyéniségei a gazdasági problémákat és a nehézsé­gek, a gazdasági és szociális reformpolitika megtorpanása miatti morózus közhangulatot lovagolták meg és a baloldali kormányzat elkerülhetetlen bukásáról szónokoltak. A gyak­ran durván személyeskedő kirohanások, a korteshadjárat agyonpolitizálása azonban egy bizonyos ponton a visszájára fordult. Főként pedig mozgósította, ellentámadásra ösztönöz­te a baloldalt. A közvélemény-kutatások — amelyek decem­ber végén és január elején még valóban „fordított 1977-et”, a jobboldal előretörését jósolták — az utóbbi időben a kor­mány népszerűségének emelkedését mutatták ki. De a szakértők zavarban vannak, mert a legutóbbi felmé­rések városonként, vidékenként eltérő, egymásnak ellent­mondó tendenciákat tükröztek. Miután a választás előtti hé­ten már tilos közvélemény-kutatási eredményeket nyilvános­ságra hozni, a február végi felmérések adatai állnak rendel­kezésre. Ezek helyenként nagy jobboldali térhódítást jeleztek, másutt viszont azt regisztrálták, hogy a választók többsége úgy véli, nem lenne képes az ellenzék sem a jelenlegi nemzet­közi gazdasági körülmények és hazai adottságok közepette jobb teljesítményre, mint a baloldal. A tucatnyi felmérés egyik igen figyelemre méltó adata, hogy a megkérdezetteknek legalább öt százaléka nem döntött még, s lehetséges, hogy csak vasárnap, a szavazófülkében határozza el, melyik listá­ra adja voksát. A baloldal, illetve az ellenzék győzelme vagy veresége pedig számos választókörzetben a szavazatok egy­két százalékán múlhat. Nagy nyomatékkal hívták fel erre a választók figyelmét a kormányzó pártok és a baloldali országvezetést támogató po­litikai csoportok helyi és országos súlyú politikusai, Pierre Mauroy miniszterelnök és kabinetjének tagjai. A baloldali választási gyűlések szónokai egyúttal óva intették a franciá­kat attól, hogy távolmaradásukkal vagy „büntető szavazataik­kal” sikerhez segítsék a jobboldalt, amely ennek alapján min­den bizonnyal az eddigi reformpolitika megváltoztatását pró­bálná kikényszeríteni. A nagy visszavágásra nekigyűrkőzött jobboldal minden­esetre tompította tüzes retorikáját a kampány finisében. Jel­lemző, hogy az ellenzéki politikusok tavaly még az 1977-ben elvesztett 60 város „biztos visszaszerzéséről” beszéltek, de feb­ruárban már azt hangoztatták, hogy 30—40 város bevétele is a régi hatalom „elsöprő győzelmét, a baloldali kormányzat sommás elutasítását” mutatná. A közvéleménykutatás-mentes hét kortesbeszédei, a válasz­tási gyűlések hangulata alapján nehéz lenne megjósolni, mit hoz a francia községtanácsi választások első szavazási vasár­napja, vajon valóban „fordított 1977-re” utaló eredmények születnek-e. De Franciaország nehéz gazdasági helyzetében annyi nagyon valószínűnek látszik, hogy nem aratnak elsöp­rő győzelmet a hatalmon levők. Sőt, alighanem érzékeny vesz­teségeket szenvednek el. Köves Judit Készültség Madridban Madridban készültségbe he­lyezték az állambiztonsági erőket, valamint a terroriz­mus felszámolására alakult különleges egységeket. A kormány szóvivőjének pén­tek déli bejelentése szerint a hatóságok tudomására jutott, hogy az ETA baszk terror­szervezet akciókra készül a spanyol fővárosban. A bejelentéssel egy időben megerősítették a kormány­épületek, a fontosabb közhi­vatalok védelmét. A belügy­miniszter megerősítette, hogy letartóztatásokra is sor ke­rült , de részleteket nem közölt. Spanyolországban nyugta­lanságot keltett az a hír, hogy a francia hatóságok — két­­hónapi fogvatartás után — csütörtökön szabadon bocsá­tották Domingo K­ubét, a „Txomin” néven ismert ter­rorista vezért. A Diario—16 című napilap szerint az ETA- vezető számos terrorakció­ban, gyilkosságban, ember­rablásban vett részt. (MTI) Folytatta munkáját az Olasz KP kongresszusa A magyar küldöttség programja Luciano Lama, a CGIL olasz szakszervezeti szövetség fő­titkára az Olasz Kommunista Párt XVI. kongresszusán el­hangzott felszólalásában csü­törtökön kijelentette, hogy a szükséges gazdaságpolitikai változások elengedhetetlen­né teszik a kommunista párt részvételét az ország kor­mányzásában. Figyelmeztette a kereszténydemokraták koa­líciós partnereként jelenleg a kormányban részt vevő Olasz Szocialista Pártot, hogy a ke­reszténydemokratáktól nem várhatnak reformokat. „A kereszténydemokraták nem akarják megváltoztat­ni azt, amit meg kell változ­tatni, nem akarnak változást sem a hatalmi rendszerben, sem a konkrét politikában, különösen gazdasági és tár­sadalmi téren” — mondotta L­ama. A szakszervezeti szövetség főtitkára támogatta az Enri­co Berlinguer által meghir­detett „demokratikus alterna­tíva” gondolatát. Az Olasz Kommunista Párt milánói kongresszusán csü­törtökön az olasz politikai pártok vezetőié volt az el­sőbbség a szónoki emelvé­nyen. Egy meghívott párt­nak, a kereszténydemokra­táknak viszont magyarázkod­niuk kellett, miért nem éltek a felkínált lehetőséggel. A Kereszténydemokrata Párt küldöttsége — a többi párt­tal ellentétben — csütörtökön már nem vett részt a kong­resszuson. Roberto Mazzotta főtitkárhelyettes a távolma­radást, a pártjuk részéről el­maradt üdvözletét azzal in­dokolta, hogy Berlinguer be­számolójában „semmi nem hangzott el, ami arra kész­tette volna a párt vezetőit, hogy szakítsanak a hagyo­mánnyal és felszólaljanak az OKP kongresszusán”. Germano Marri, Umbria tartomány tanácsának elnöke szerint a demokratikus alter­natíva „az olasz nép milliói­nak reményét testesíti meg”, éppen ezért szükségszerű, hogy olyan konkrét tartalom­mal töltsék meg, amely ta­lálkozik a közösség érdekei­vel.Az MSZMP Központi Bi­zottságának küldöttsége, amely Korom Mihály, a Po­litikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára veze­tésével részt vesz az Olasz Kommunista Párt Milánóban folyó XVI. kongresszusán, péntek délután több más de­legációval együtt látogatást tett Paviában. A magyar küldöttség talál­kozott és beszélgetést folyta­tott a városi kommunisták, valamint a helyi közigazgatás képviselőivel. (MTI) Sztrájk a Citroennél Minden jel arra mutat, hogy a Citroen vezetősége ezek­ben a napokban több gondot fordít az üzem dolgozóinak megrendszabályozására, mint a termelésre. Sőt, mint tegnap a CGT vállalati szakszervezeti bi­zottságának titkára a fran­cia rádióban kifejtette, oly­annyira fontosnak tartja az igazgatóság saját tekintélyé­nek megszilárdítását — a községtanácsi választások elő­estéjén —, hogy még a ter­melés akadályozását is elvi­seli, pontosabban: előidézi. A Citroen CX gyártási me­chanizmusát késleltetve pél­dául jelentősen visszaesett az elkészült kocsik száma. Vagy másik példa: a fényező­műhelyt olyan rossz minősé­gű festékkel látták el szán­dékosan, hogy a napi terme­lés 200-ról 60-ra esett visz­­sza. A Citroen veztesége min­denesetre — amellett, hogy a dolgozókat szabotázzsal vá­dolja — spanyolországi le­ányvállalatánál növeli a ter­melést. A Párizs melletti Aul­­nay-iek közül pedig 12 szak­­szervezeti vezetőt bocsátot­tak el pár napja. Ez azon­nal a szakszervezetek ellen­akcióját váltotta ki, s sztráj­kokkal tiltakoznak a munkál­tatók eljárása ellen. S mint ahogy a gyár szakszervezeti bizalmija megerősítette: a ve­zetés nem hajlandó tárgyal­ni, minden szakszervezeti ja­vaslatot visszautasít. A lényeget Henri Krasucki, a CGT főtitkára fogalmazta meg, amikor bejelentette, hogy a CGT vizsgálatot kö­vetel a szakszervezeti jogok helyzetéről, alakulásáról a Citroennél, s általában a munkához való jog érvénye­süléséről. A szakszervezetek a dolgo­zókat foglalkoztató gondola­tot fogalmazzák meg követe­léseikben — mondotta André Sainton, a vasasok vezetője. Olyan valódi társadalmi dia­lógusnak kell elsőbbséget biztosítani a társadalmi élet valamennyi területén, amely mindenekelőtt a dolgozók, az értékeket előállítók érdekeit veszi figyelembe — mondta a vasas főtitkár. Ezért követik országszerte nagy figyelemmel és szimpá­tiával citroenbeli kollégáik küzdelmét, hiszen országos méretekben is ugyanezek a gondok. A lehetőség még nem valóság­o­s Franciaor­szágban a dolgozók a lehető­séggel élve akarnak érvényt szerezni jogaiknak a Citroen­nél is, s másutt is. (szt) Sztrájkoló munkások Citroen-vázakban TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat SZOMBAT, 1983. MÁRCIUS 5. NÉPSZAVA Nyikolaj Tyihonov és Andrej Gromiko megbeszélése Stefan Olszowskival Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken Moszkvában fogad­ta Stefan Olszowskit, a LEMP KB PB tagját, a Lengyel Nép­­köztársaság külügyminiszte­rét. A megbeszélésen szó esett a Szovjetunió és Lengyelor­szág közötti politikai és gaz­dasági kapcsolatok mindkét nép érdekeit szolgáló továb­bi fejlesztésének kérdéseiről, valamint a szocialista közös­ség összeforrottsága megszi­lárdításának néhány kérdé­séről. Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere pénteken Moszkvában megbeszélést folytatott Stefan Olszowski­val, a LEMP KB PB tagjá­val, a Lengyel Népköztársa­ság külügyminiszterével. A miniszterek megvitatták a szovjet—lengyel kapcsola­tok további fejlesztésének kérdéseit, valamint néhány nemzetközi kérdést, főként Európa biztonságával kapcso­latban. A baráti, szívélyes légkörű tárgyalás megerősí­tette, hogy a két fél között minden megvitatott kérdés­ben teljes nézetazonosság áll fenn. Moszkvában pénteken kö­zös szovjet—lengyel közle­ményt hoztak nyilvánosságra a tárgyalásokról. A közleményből kitűnik: Annak kapcsán, hogy bi­zonyos nyugatnémet kö­rökben felerősödtek az NSZK néhány hivatalos sze­mélyisége által is bátorított revansista irányzatok, a két külügyminiszter hangsúlyoz­ta : a mai Európa területi, politikai realitásainak vál­tozatlan formában való meg­őrzése alapvető jelentőséggel bír az európai béke és biz­tonság szempontjából. Vo­natkozik ez a megállapítás a Lengyel Népköztársaság ha­táraira is. E határok nem­zetközi jogi és védelmi szem­pontból is kellőképpen bizto­sítottak, s e határokon be­lül a lengyel nép már csak­nem négy évtizede építi szu­verén, szocialista államisá­gát. (MTI) Mieczyslaw Rakowski a lengyel szakszervezetekről Ha állandóan csak a válság­ról beszélünk, az nem ösztö­nöz tettekre. Türelemre és minimális jóakaratra van szükség ahhoz, hogy túljus­sunk a legnehezebb idősza­kon. Ezt hangsúlyozta Mieczys­law Rakowski miniszterel­nök-helyettes a gdanski Le­nin hajógyár üzemi pártszer­vezetének gyűlésén, amelyen a gyár mintegy kétezer dol­gozója, köztük számos meg­hívott pártonkívüli vett részt. Az új szakszervezetekkel kapcsolatos kérdésekre vála­szolva úgy fogalmazott, hogy a dolgozók jelentős része ma még közömbösen, sőt rész­ben ellenségesen viseltetik irántuk. Idővel azonban nyil­ván ezek az emberek is rá­jönnek arra, hogy az ő érde­keiket szolgálják a szakmai szervezetek. Tudatosul majd bennük, hogy az ország ered­ményes fejlődése elképzelhe­tetlen jól működő szakszer­vezetek és munkásönkor­mányzati szervek nélkül. Ra­kowski szerint az újjászülető szakszervezeti mozgalom ed­digi fejlődéséből is látható, hogy az említett felismerés egyre inkább tért hódít. A miniszterelnök-helyet­tes foglalkozott az ifjúsággal is, amelynek nevelésében, mint mondotta, hibákat kö­vettek el. A találkozó végén a részt­vevők határozatban tiltakoz­tak Friedrich Zimmermann nyugatnémet belügyminisz­ter megnyilatkozásai ellen, amelyekben kétségbe vonta Lengyelország nyugati hatá­rainak végleges jellegét.­­ A lengyel állambiztonsági szolgálat az ország déli ré­szén levő Jastrzebiában és környékén több illegális cso­portot leplezett le, amelyek tagjai az elmúlt év folyamán államellenes kiadványokat terjesztettek, támadásokra készültek ipari objektumok és középületek ellen. Ez utóbbi célból robbanóanya­gokat és mérgeket halmoz­tak fel, amelyek egy részét a hatóságok most megtalál­ták. Az egyik, 16 tagú banda ügyével a katowicei katonai helyőrségi bíróság foglalko­zik. További 24 személy el­len folyamatban van a vizs­gálat (MTI) Az „Antonov-ügy” nem ronthatja meg a bolgár-török viszonyt Pék Miklós, az MTI tudósí­tója jelenti: Boján Trajkov, a BTA hír­­ügynökség vezérigazgatója pénteken Szófiában sajtó­­konferencián foglalkozott a Rómában teljesen alaptala­nul letartóztatott Szergej An­tonov bolgár állampolgár ügyével. Az MTI szófiai tudósítójá­nak kérdésére válaszolva Bo­jan Trajkov kifejtette, hogy az „Antonov-ügy” egyebek között a bolgár—török jó­szomszédi kapcsolatok meg­rontását is célozza. I­ter Türkmen török külügymi­niszter februári szófiai tár­gyalásain mindkét részről megerősítették, hogy a két ország baráti viszonyát és sokoldalú együttműködését nem árnyékolhatja be ez a politikai provokáció. További kérdésekre vála­szolva a BTA vezérigazgató­ja rámutatott, hogy nincs szó Szergej Antonov és a Bulgá­riában letartóztatott, jelen­leg Szófiában kémkedés miatt bírósági eljárás alatt álló két olasz állampolgár ki­cseréléséről. Bojan Trajkov elmondta, hogy egyes nyugati sajtóje­lentésekkel ellentétben sem tanúk, sem adatok nem bizo­nyítják, hogy Ali Agca török terrorista, a pápa merénylője a római merényletet megelő­zően járt volna Bulgáriában. Nemzetközi hírek ire­ II. János Pál pápa pén­teken félnapos látogatásra Nicaraguába repült. A római katolikus egyházfő Costa­ Rica fővárosából, San José­ból Managua repülőterére érkezett, ahol a sandinista ve­zetők és a nicaraguai püspö­kök fogadták. A társadalomtudományi kutatások tematikájának ösz­­szehangolásáról, az e téren tartandó nemzetközi konfe­renciák terveinek egyezteté­séről tanácskoztak a Varsó közelében levő Serockban a Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország, az NDK, Cseh­szlovákia, Bulgária, Mongólia és Vietnam társadalomtudo­mányi intézeteinek, illetve pártfőiskoláinak rektorhe­lyettesei. Walter Kutschmann, az argentin Miramar városában Pedro Olmos álnéven élő ná­ci háborús bűnös eltűnt há­zából. A helyi rendőrség csü­törtökön azonosította a több ezer lengyel zsidó haláláért felelős, egykori SS-tiszttel, de letartóztatni már nem tud­ta, mert feleségével együtt is­meretlen helyre távozott. ifc A Szudáni Szocialista Unió, az ország egyetlen le­gális politikai pártja, csütör­tökön, ezúttal harmadszor, ismét elnökévé választotta Gaafar Nimerit.

Next