Népszava, 1983. augusztus (111. évfolyam, 180–205. sz.)

1983-08-14 / 192. szám

NÉPSZAVA 1983. AUGUSZTUS 14., VASÁRNAP Csádban fokozódik a francia katonai szerepvállalás A BT elnapolta Tripoli és N’Dzsamena panaszának vitáját Az ENSZ Biztonsági­­Taná­csa pénteken határidő nél­kül elnapolta a Líbia által az Egyesült Államok ellen, illetve a Csád által Líbia el­len benyújtott panasz vitá­ját. A BT tagjai a jövő hé­ten várhatólag konzultáció­kat tartanak esetleges hatá­rozatok megszövegezéséről. A viták eddigi menete alap­ján egyik panasz ügyében sem látszik kibontakozni a határozathozatalhoz szüksé­ges nagyhatalmi egyetértés. Gukuni Veddei volt el­nök csapatai a Reuter brit hírügynökség szerint elfog­laltak két települést, s ezzel ellenőrzésük alá vették Csád északi részének mintegy har­madát. A kormánycsapatok „tak­tikai visszavonulást” hajtot­tak végre és új védelmi vo­nalat létesítettek. A harctéri helyzet gyors romlása láttán Hisszén Hab­ré csádi kormánya nyilat­kozatában „a francia és amerikai fegyveres erők köz­vetlen, tömeges és haladék­talan" beavatkozását sürget­te az országban, hogy tar­tóztassák fel Gukuni Veddei volt államfő északról a fő­város felé előnyomuló csa­patait. A nyilatkozat Csád északi részének megszállá­sával vádolta Líbiát. A csádi elnök szombaton az Afrikai Egységszervezet Csáddal foglalkozó „ad hoc” bizottságának sürgős össze­hívását kérte. Moamer el-Kadhafi, a lí­biai forradalom vezetője amerikai tv-hálózatoknak élő adásban nyilatkozva cá­folta a vádakat. Aláhúzta, hogy Líbia „erkölcsi támo­gatásban” részesíti Gukuni Veddei volt elnököt. Figyel­meztette az amerikai kor­mányt, hogy lövetni fog az Eisenhower repülőgép-anya­hajóra, ha behatol a Szidiai­­öbölbe, és az amerikai AWACS felderítőgépekre is, ha behatolnak Líbia légte­rébe. A francia kormány egy­előre nem válaszolt egyene­sen a csádi segélykérésre. Max Gallo, a kormány szó­vivője kijelentette, hogy Párizs a Csáddal 1976-ban kötött védelmi paktum alap­ján jár el és azon lesz, hogy „Csád törvényes kormánya rendezze Csád problémáit”. N’Dzsamenában és Pá­rizsban közölték, hogy a Csádban állomásozó mintegy 500 főnyi francia ejtőernyős csapategységből szombaton egy megerősített századot Denis Riberon alezredes pa­rancsnoksága alatt a kelet­­csádi Abes városba vezé­nyeltek. Ez az egység „kizá­rólag a csádi csapatok ta­nácsadójaként működik, de nyilvánvalóan megvédi ma­gát, ha támadás éri” — mondotta N’Dzsamenában Bernard Messana ezredes. Párizsban Charles Hernu hadügyminiszter közölte az AFP hírügynökséggel, hogy „megfontolás alatt áll” a csádi francia különítmény megerősítése. A hadügyminisztériumban nem nyilatkoznak azokról a hírekről, hogy már legalább ezer francia katonát szállí­tottak az afrikai Banguiból, Libreville-ből és Franciaor­szágból N’Dzsamenába. •(AFP, AP, TASZSZ) Komoly akadályok a szovjet-NSZK kapcsolatok fejlődése előtt Szovjet tévékommentár A 13 évvel ezelőtt aláírt, a Szovjetúnió és az NSZK vi­szonyát szabályozó moszkvai szerződés bebizonyította élet­képességét, mivel megfelel mindkét nép, az európai béke és biztonság érdekei­nek. A szovjet televízió péntek esti kommentárja emlékez­tetett arra, hogy moszkvai látogatásakor Kohl kancel­lár és Genscher külügymi­niszter kijelentette, hogy nyugatnémet részről a konst­ruktív együttműködés to­vábbi bővítésére töreksze­nek. Senki előtt sem titok azon­ban, hogy a kapcsolatok to­vábbi kedvező fejlődése előtt ma komoly akadályok áll­nak. Az NSZK-ban mindig is voltak, s manapság külö­nösen aktivizálódnak azok az erők, amelyek meg kíván­nak feledkezni a moszkvai szerződésről. Bonn hozzájá­rulásával az Egyesült Álla­mok a Szovjetunióra és szö­vetségeseire irányuló raké­ták bázisává kívánja változ­tatni az NSZK területét. Ez teljesen ellentétes a moszk­vai szerződés megállapítá­saival és szellemével. Az amerikai rakéták telepítése megnöveli a katonai veszélyt az NSZK részére és hátrál­tatni fogja a szovjet—nyu­gatnémet kapcsolatok fejlő­dését. Állásfoglalások az amerikai rakétatelepítés ellen Nyugat-Berlinben közzétet­ték a Dolgozó közösség­i katolikusok az atomfegyver­kezés ellen nevű szervezet­­ nyilatkozatát. A dokumen­tum szerzői hangsúlyozzák: az új amerikai atomrakéták európai telepítésének terve a háborús veszélyhelyzet to­vábbi kiéleződéséhez vezet. Svédországban véget ért a Göteborg környékén meg­rendezett tíznapos ifjúsági béketábor, amelynek lakói szovjet, svéd és amerikai fiatalok voltak. Részt vettek a Göteborgban megrendezett békehét ünnepségein, meg­vitatták a béke ügyével kap­csolatos legfontosabb kérdé­seket. A fiatalok közös nyi­latkozatukban hangsúlyoz­zák: meg kell hiúsítani az amerikai rakétatelepítések tervét, amely a világot az atomháború felé sodorhatja. ládja, a politika és a kenyér­­kereset határozták meg éle­tét mindaddig, amíg el nem kezdődött a harc a fasiszta betolakodók ellen. Ettől kezdve csak pártja utasítá­sára maradt vissza a falu­ban. Bázis és összekötő, aki­nek hírszerző tevékenysége nélkülözhetetlen a kibonta­kozó partizánmozgalom szá­mára. Végül is egy napon — egy partizán-rajtaütés alkalmával — Kis Ferenc „eltűnt” a faluból. Még az usztasa hatóságok sem gon­doltak arra, hogy Kis ön­ként csatlakozott a partizá­nokhoz. Pedig e naptól egyetlen dolog létezett szá­mára: hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar partizánegy­ség mielőbb létrejöjjön. Büszke volt magyar mivol­tára és büszke megbízatásá­ra. A partizánháború körül­ményei között gyors ütem­ben tűnt elő vezetési kész­sége, számos kiváló tulaj­donsága. Azok között volt, akiket a partizánhadsereg parancsnoksága 1943. május 1-én partizántisztekké kine­vezett. Ezek után magától értetődőnek hatott, hogy ő került a magyar zászlóalj élére. • A megalakulást követő esztendő jobbára politikai munkával telt el. Szívós an­tifasiszta agitációval, röpla­pokkal, fegyver- és lőszer­szerzéssel. Hírük túljutott a jugoszláviai magyarságon, elérte Somogy megye déli vidékét is. Kapcsolat jött létre a Barcson és környé­kén dolgozó magyar antifa­sisztákkal, akik ezt­ az utat használták föl arra, hogy politikai üldözötteket és zsi­dókat menekítsenek a ju­goszláv partizánhadsereg so­raiba, vagy tovább, bizton­ságos területekre. Eredmé­nyes vasútrobbantásokat hajtottak végre, majd soro­zatos ütközeteket v­ivtak az usztasákkal. Doljaniban két harckocsit zsákmányoltak. Különösen kitűnt a zászló­alj az 1944. őszi Pakrac— Lipik környéki harcokban, amelyeket a VI. hadtest kö­telékében vívtak. Tettükért és a parancsnok személyes bátorságáért Kis kapitány megkapta a Partizán Csillag 111. fokozatát. Októberben elkezdődött a szovjet—jugoszláv erők har­ca Belgrád felszabadításáért. Rendkívüli jelentősége volt annak, hogy maximálisan megbénítsák a német erők fő utánpótlási vonalát, a, Zágráb—Belgrád vasútvona­lat és közutat. A Petőfi zász­lóalj részese volt az akció­nak, majd az itt folyó fel­szabadító harcoknak. Belgrád és a Vajdaság fel­­szabadulása után a zászlóalj parancsot kapott, hogy vo­nuljon Barcsra. Itt tudták meg, hogy a Vajdaságban — a felszabadulást követően — három magyar zászlóalj alakult. A III. Jugoszláv Hadsereg parancsnoka úgy értékelte a helyzetet, hogy a szlavóniai „Petőfi zászlóalj" tapasztalt katonái, parancs-­ nokai nélkülözhetetlenek a magyar dandár megszerve­zésében. Valóban jelentős esemény zajlott le a sellyei Drasko­­vich-kastélyban: dandárnyi magyar ölelkezett össze a fa­sizmus elleni harc jegyében Jugoszlávia népeinek olda­lán. Véget ért a Petőfi­­zászlóalj története és 1944. december 31-én életre kelt a XV. „Petőfi Sándor” Nép­felszabadító Dandár, amely­nek parancsnokává Kis Fe­rencet nevezték ki... ... 1944—45 tele kemény megpróbáltatásokban telt el, a németek utolsó próbálko­zásaikat tették. Különösen kemények voltak a márciusi védelmi harcok, amelyek kapcsolódtak a szovjet had­sereg balatoni hadművele­teihez. Szovjet, bolgár, ju­goszláv erők közösen hárítot­ták el a német áttörési kí­sérleteket a bolmani hídfő­ben. Itt küzdött a „Petőfi­­dandár” is. Március 21-én győzelmesen ért véget a csa­ta, de a magyar dandárt sú­lyos veszteség érte. A Drá­va menti fákon rejtőző né­met lövész golyója kioltotta Kis Ferenc életét. 1965, Bolman: Közös dísz­sírba helyezik Kis Ferencet és bajtársait, a II. világhá­ború hőseit. Hetés Tibor Armand Hammer Bulgáriában Todor Zsivkov, a bolgár Ál­lamtanács elnöke pénteken fogadta dr. Armand Ham­­mert, a neves amerikai üz­letembert, az Occidental Corporation vezetőségének elnökét. Hammer azért ér­kezett Szófiába, hogy meg­nyissa a képgyűjteményéből rendezett kiállítást. Todor Zsivkov a találkozón mél­tatta az üzletembernek a bolgár és az amerikai nép közötti viszony erősítése ér­dekében tett erőfeszítéseit. (BTA) Kanadai kormány­átalakítás Pierre Elliott Trudeau ka­nadai miniszterelnök jelen­tős kormányátalakítást haj­tott végre, öt miniszteri tárca élén történt változás, de a külügyminiszteri és pénzügyminiszteri poszton továbbra is Allan Mac-­Eachen, illetve Marc Lalon­­de maradt. A hadügyminisz­­teri posztra most Jean-Ja­­ques Blais, eddigi közellá­tási és szolgáltatási minisz­ter került Gilles Lamon­­tagne helyére. (AFP, AP) Újszerű ószerek : Dóóószeres ... ! De rég hallottuk a ház­ról házra járó, használt cipőt, rongyot, foltozott fazekat, minden limlomot megvásárló ószeres kiabálását a függőfolyo­sókkal övezett bérházak udvarából! Az ósze­reseket elmosta a változó idő. Az a kor, amely­ben nőttön-nőtt a bőség, és divatba jött min­den, ami eldobható, a tejeszacskótól a pa­pírruhán át az egyszer használatos injekciós­tűkig. Azután újabb fordulat következett: ro­hamos gazdagodásunk megtorpant, és ma is­mét növekvőben van a használt tárgyak be­csülete. A feleslegessé vált bútort, ágyneműt, edényt, ruhát olykor— amikor éppen lom­talanítás van — kitesszük a ház elé, de azért egy kicsit fáj a szívünk érte. Valaki­nek valamire még jól jönne a működéskép­telen televízió, mosógép, hűtőgép, amint hasznosítható lenne az öreg bútor is, ha másnak nem, hát alapanyagnak valami bar­kácsolandó polchoz, asztalhoz, amint bizo­nyára akadna, aki még felvenné a divatja­múlt kabátot, a kinőtt gyerekcipőt. Hogy ott vannak a bizományi felvevőhe­lyek? Ott bizony, szinte minden nagyobb városban. Csakhogy ezeken a helyeken jó­szerivel már csupán a legdivatosabb holmi­kat, a legkorszerűbb és működő gépeket ve­szik át, és fitymálva vizsgálgatják mindazt, ami használt. A Bizományi Áruház Vállalat nagy céggé nőtte ki magát, amely a műkincsek, az ék­szerek, a perzsaszőnyegek, az ezüsttárgyak iránt jóval nagyobb érdeklődést tanúsít, mint a háztartásban feleslegessé váló min­dennapi használati cikkek ügyében. Szó ami szó, az ember nem is szívesen megy be ezekbe a többnyire kapualji, eldugott helyi­ségekbe, és ha mégis rászánja magát, gyak­ran inkább hazaviszi megunt holmiját, sem­mint hogy krajcárokért, netán bizományba otthagyja. Pedig sokan vannak, akik a használt tár­gyakat szívesen megvennék alacsony áruk miatt. Hogy ez nemcsak feltételezés, azt bi­zonyítja a Keravill és az Of etért példája. A két kereskedelmi vállalat — kihasználván a BÁV fehér foltjait — az utóbbi időben berendezkedett a használt masinák felvá­sárlására és újraértékesítésére. Még hasz­nuk is származik belőle. Most újabb társuk akadt: a Szivárvány Áruház Vállalat. A napokban nyitja meg első ilyen üzletét a Rottenbiller utcában, ahol használt sportszereket vásárol fel, majd — ha elég összegyűlt, úgy szeptember elseje táján — árusítani is kezd. Miért éppen sportszereket? Mert a kor­csolyát, a sícipőt, a ródlit, a sílécet a gye­rekek hamar kinövik, akárcsak a téli spor­tokhoz használatos ruhaneműket. Jóval gyorsabban, semmint elhasználódna. Meg azután a sportszerek — teniszütők, szörfök, hátizsákok, futócipők és egyebek — divatja is gyorsan változik, és vannak, akik meg­tehetik, hogy követik a divatot, mások — nem. Mások örülni fognak, ha olcsón jutnak a használthoz, a tavalyi módihoz. Mert az új, a divatos sportszereknek borsos az áruk. A Szivárvány ennek az első lépésnek a megtételénél már messzebbre is tekint. A használt sportcikkek nemzetközi cseréjének gondolata is foglalkoztatja, különös tekin­tettel arra, hogy Ausztriában virágzó üzlet­ág az efféle kereskedelem. Merthogy a használt tárgyak becsülete nemcsak Magyarországon van növekvőben. Gál Zsuzsa Szellemi turizmus . Uborkaszezon ... Ho­­­­­­­vatovább törölnünk kell szótárunkból ezt a szót s fogalmat. Mert hol van már az az idő (az a nyár), amikor a július—au­gusztus azonos volt a csen­des unalommal, a kulturális eseménytelenség szezonjával. Napjainkban annyi érdekes esemény akad nyáron , hogy nincs az a makacs szín­házbarát, táncrajongó, kül­földi és hazai zenebarát, aki mindenüvé, mindenhova el­juthatna ... Városmajor, Körszínház, Budai Parkszínpad, Óbudai Teátrum, Zichy-kastély, Hil­­ton-udvar. Opera, operett, prózai bemutató, kamaraze­ne és szólókoncert... A bu­dapesti színterek mellett igen fontos szerepet vállal e kulturális folytonosságban a vidék is. Szeged és Gyula, Egervári Nyári Esték, Szent­endrei Teátrum, Agria Já­tékszín, Kőszegi Várszínház és a Pécsi Nyári Színház ... S hol vannak még a külön­böző balatoni, megyei kultu­rális „csemegék”. Miskolc, Kisvárda, Nagyvázsony ... Szóval, az embernek egy­szerre több alakban kellene léteznie — hogy mindenütt, egy időben ott lehessen ... A rövid — és címszavak­ból összeállót — felsorolásból már kiderülhetett: idén is sokféle szórakozási, kikap­csolódási lehetőséget kínált a nyár uborkaszezonja. De ami a leglényegesebb: a szabad­téri színpadok ma már nem­csak a könnyű szórakozás híveinek nyújtanak élvezetes programot, hanem az igényes kikapcsolódás fórumai is. Mert van minőségi válto­zás is — a nyári, kulturális események rendjében. A minőségi változás nemcsak az előadások színvonalát érinti (mert ma már nem di­vat lekicsinyelni a nyári fel­adatokat, sem színésznek, sem rendezőnek), hanem a műsorpolitika egészét is. Il­letve egyik-másik nyári színházunk már kezdi kiala­kítani a helyhez, hagyomá­nyokhoz, közművelődéshez kötődő műsorpolitikáját. Sa­játos arculatát. Szeged pél­dául elsősorban a szuperpro­dukciók helyszíne. Hagyo­mányőrző szerepe is nyilván­való. Hisz idén is­­ a régi sikerekhez kapcsolódóan ál­lították össze a programot. Mert szép hagyománynak számít a nemzetközi szak­­szervezeti néptáncfesztivál s a híres gálaműsor, a He­gyen-völgyön lakodalom, me­lyet több száz táncos adott elő, Novák Ferenc rendező­koreográfus irányításával. De hagyomány Az ember tragédiája felújítása, a Háry műsorra tűzése. A másik fontos nyári színházi fórum: a Gyulai Várszínház. A hu­szadik évadját ünneplő nyá­ri színház az elmúlt évek alatt a magyar dráma mű­helyévé vált. Sőt, a gyulai ősbemutatók rangja ma már a budapesti premierekkel ve­tekedik. (Idén Hubay Mik­lós, Kolozsvári Grandpierre Emil egy-egy új darabját lát­hattuk. Bemutatták Musates­­cu Titanic-keringőjét is, amely ősztől a pesti Nem­zetiben folytatja sikerszé­riáját.­ A Városmajor vi­szont a könnyű bolondozá­sok, a nyári mulatságok színtere. A Budai Parkszín­pad a különböző revüknek, vendégegyütteseknek ad ott­hont. (Szép sikernek számí­tott a Kirov Balett nagysze­rű előadássorozata, a Ko­lumbiai Népi Táncegyüttes bemutatkozása.) De a többi nyári színház — a Szent­endrei Teátrum, az Agria Já­tékszín — a legfiatalabb „tájjellegű” pódiumunk is kezdi kialakítani saját mű­sorpolitikáját és állandó kö­zönségét ... ... Lassan véget ér a nyár szezonja. Adatok, számok még nincsenek. Ám a minő­ségi változás már érzékel­hető. És az is bizonyosnak látszik: idén is érdemes volt a művészi élmények nyomá­ba eredni. Mert az ilyesfaj­ta kulturális utazás — a ha­zai turizmus talán legkelle­mesebb, legtartalmasabb, leghasznosabb formája. Gantner Ilona Kikapcsolódás, új környezet a­ Az igazi nyári pihenés: a hely- és kör­­­­nyezetváltozás. Ha az esztendő meg­szokott hétköznapjaiból kiléphetünk. Ha más napirend szerint élünk, más tájak, más arcok vesznek körül. Aki teheti — és egyre többen tehetjük — él is ezzel a lehetőséggel és megpróbálja kellemes tartalommal, valódi pihenéssel és kikapcsolódással tölteni nyári szabadsága idejét. Kinek-kinek adott lehetősége és el­érhető vágya, kedve szerint jut néhány hete arra is, hogy új erőgyűjtést jelentő pihenéssel töltsön el rövidebb-hosszabb időt. Van, akinek a teljes csend és nyugalom, ta­lán éppen a választott magány az igazi nya­ralás. Mások „nomád” életvitelre vágynak kikapcsolódás gyanánt és nyakukba veszik a szűkebb és tágabb hazát vagy éppen a határainkon túli, felfedezésre váró tájakat. Ismét mások — munkahelyi beutalóval, gondtalan pihenéssel tölthetnek egy-két he­tet. Mások számára az jelenti a megvalósult szünidei vágyakat, ha utazhatnak — egyéni felfedezőkedvük szerint, családdal, barátok­kal vagy éppen kényelmet, biztonságot je­lentő társasutazásokon. Mindenki természetes vágya, hogy kelle­mesen, gondtalanul és kedve szerint tölt­­hesse ráérő napjait. Épp ezért nem feled­kezhetünk meg arról sem: az alkalmazkodás készsége, a megváltozott környezetbe való beilleszkedés képessége nélkül megvalósítha­tatlan a szép emlékű üdülés, túra, pihenés. Aki nem képes arra, hogy beidegződött szokásain változtasson — legyen ez új ízek­hez, másfajta szokásokhoz és új emberar­cokhoz való alkalmazkodás —, nemcsak ma­ga, de mások számára is kellemetlenné te­heti a kellemes pihenésre, feltöltődésre szánt napokat. A jó üdülés emlékei mindig személyekhez is kötődnek. A korábban ismeretlen tájak adta szépségeken kívül az is lényeges: mi­lyen volt a fogadtatás, az ellátás, kik és ho­gyan vettek körül, milyen volt körülöttünk a társaság? S a mások szép vagy kevésbé kellemes élményeiben magunk is óhatatla­nul szereplők vagyunk. A természetes önismeret arra is kötelezne, kinek-kinek tudnia kellene, milyen körül­mények és feltételek között érezheti jól, má­sok és önmaga számára zavartalanul magát. A könnyen fáradó ember aligha vállalkozik szívesen hegyi túrákra, az úszni nem tudó nyilván nem a mély vizek partjára vágyik, a kényes gyomrú ember lehetőleg nem ter­heli meg idegen ízekkel magát. A mély csendre vágyóknak kevéssé való a lármá­­sabb fiatal társaság, a társasági ember nem húzódik vissza ember nem járta vidékre egyedül. De bárhol, bármilyen terv és program sze­rint töltjük is el a szabadságunk idejét, min­denkire egyaránt kötelező a megváltozott környezethez való alkalmazkodás készsége. Akit nem hoz zavarba, ha miatta — egy közösen elhatározott program megvalósítása­kor — több tucat ember várakozik, nyilván nem igazán közösségi ember megszokott kör­nyezetében, a munkahelyén sem. Aki külön kívánságokkal terheli — vagy éppen gyötri — alkalmi környezetét, az nyilván önző em­ber a családjában és munkahelyén is. Végül pedig aki egymaga választotta üdü­lés idején kényelmetlenül vagy rosszul érzi magát, annak tudomásul kell vennie: nem a környezetében, hanem benne van a hiba. Mert helyesen tartják: nem csupán lakva ismerszik meg az ember, de a hely- és kör­nyezetváltozáskor is igazán megmutatkozik: ki milyen természetet hordoz, ki a közösségi ember, és ki az, aki alkalmazkodásra kép­telen. Rab Nóra 3

Next