Népszava, 1983. augusztus (111. évfolyam, 180–205. sz.)
1983-08-14 / 192. szám
NÉPSZAVA 1983. AUGUSZTUS 14., VASÁRNAP Csádban fokozódik a francia katonai szerepvállalás A BT elnapolta Tripoli és N’Dzsamena panaszának vitáját Az ENSZ BiztonságiTanácsa pénteken határidő nélkül elnapolta a Líbia által az Egyesült Államok ellen, illetve a Csád által Líbia ellen benyújtott panasz vitáját. A BT tagjai a jövő héten várhatólag konzultációkat tartanak esetleges határozatok megszövegezéséről. A viták eddigi menete alapján egyik panasz ügyében sem látszik kibontakozni a határozathozatalhoz szükséges nagyhatalmi egyetértés. Gukuni Veddei volt elnök csapatai a Reuter brit hírügynökség szerint elfoglaltak két települést, s ezzel ellenőrzésük alá vették Csád északi részének mintegy harmadát. A kormánycsapatok „taktikai visszavonulást” hajtottak végre és új védelmi vonalat létesítettek. A harctéri helyzet gyors romlása láttán Hisszén Habré csádi kormánya nyilatkozatában „a francia és amerikai fegyveres erők közvetlen, tömeges és haladéktalan" beavatkozását sürgette az országban, hogy tartóztassák fel Gukuni Veddei volt államfő északról a főváros felé előnyomuló csapatait. A nyilatkozat Csád északi részének megszállásával vádolta Líbiát. A csádi elnök szombaton az Afrikai Egységszervezet Csáddal foglalkozó „ad hoc” bizottságának sürgős összehívását kérte. Moamer el-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője amerikai tv-hálózatoknak élő adásban nyilatkozva cáfolta a vádakat. Aláhúzta, hogy Líbia „erkölcsi támogatásban” részesíti Gukuni Veddei volt elnököt. Figyelmeztette az amerikai kormányt, hogy lövetni fog az Eisenhower repülőgép-anyahajóra, ha behatol a Szidiaiöbölbe, és az amerikai AWACS felderítőgépekre is, ha behatolnak Líbia légterébe. A francia kormány egyelőre nem válaszolt egyenesen a csádi segélykérésre. Max Gallo, a kormány szóvivője kijelentette, hogy Párizs a Csáddal 1976-ban kötött védelmi paktum alapján jár el és azon lesz, hogy „Csád törvényes kormánya rendezze Csád problémáit”. N’Dzsamenában és Párizsban közölték, hogy a Csádban állomásozó mintegy 500 főnyi francia ejtőernyős csapategységből szombaton egy megerősített századot Denis Riberon alezredes parancsnoksága alatt a keletcsádi Abes városba vezényeltek. Ez az egység „kizárólag a csádi csapatok tanácsadójaként működik, de nyilvánvalóan megvédi magát, ha támadás éri” — mondotta N’Dzsamenában Bernard Messana ezredes. Párizsban Charles Hernu hadügyminiszter közölte az AFP hírügynökséggel, hogy „megfontolás alatt áll” a csádi francia különítmény megerősítése. A hadügyminisztériumban nem nyilatkoznak azokról a hírekről, hogy már legalább ezer francia katonát szállítottak az afrikai Banguiból, Libreville-ből és Franciaországból N’Dzsamenába. •(AFP, AP, TASZSZ) Komoly akadályok a szovjet-NSZK kapcsolatok fejlődése előtt Szovjet tévékommentár A 13 évvel ezelőtt aláírt, a Szovjetúnió és az NSZK viszonyát szabályozó moszkvai szerződés bebizonyította életképességét, mivel megfelel mindkét nép, az európai béke és biztonság érdekeinek. A szovjet televízió péntek esti kommentárja emlékeztetett arra, hogy moszkvai látogatásakor Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter kijelentette, hogy nyugatnémet részről a konstruktív együttműködés további bővítésére törekszenek. Senki előtt sem titok azonban, hogy a kapcsolatok további kedvező fejlődése előtt ma komoly akadályok állnak. Az NSZK-ban mindig is voltak, s manapság különösen aktivizálódnak azok az erők, amelyek meg kívánnak feledkezni a moszkvai szerződésről. Bonn hozzájárulásával az Egyesült Államok a Szovjetunióra és szövetségeseire irányuló rakéták bázisává kívánja változtatni az NSZK területét. Ez teljesen ellentétes a moszkvai szerződés megállapításaival és szellemével. Az amerikai rakéták telepítése megnöveli a katonai veszélyt az NSZK részére és hátráltatni fogja a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok fejlődését. Állásfoglalások az amerikai rakétatelepítés ellen Nyugat-Berlinben közzétették a Dolgozó közösségi katolikusok az atomfegyverkezés ellen nevű szervezet nyilatkozatát. A dokumentum szerzői hangsúlyozzák: az új amerikai atomrakéták európai telepítésének terve a háborús veszélyhelyzet további kiéleződéséhez vezet. Svédországban véget ért a Göteborg környékén megrendezett tíznapos ifjúsági béketábor, amelynek lakói szovjet, svéd és amerikai fiatalok voltak. Részt vettek a Göteborgban megrendezett békehét ünnepségein, megvitatták a béke ügyével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket. A fiatalok közös nyilatkozatukban hangsúlyozzák: meg kell hiúsítani az amerikai rakétatelepítések tervét, amely a világot az atomháború felé sodorhatja. ládja, a politika és a kenyérkereset határozták meg életét mindaddig, amíg el nem kezdődött a harc a fasiszta betolakodók ellen. Ettől kezdve csak pártja utasítására maradt vissza a faluban. Bázis és összekötő, akinek hírszerző tevékenysége nélkülözhetetlen a kibontakozó partizánmozgalom számára. Végül is egy napon — egy partizán-rajtaütés alkalmával — Kis Ferenc „eltűnt” a faluból. Még az usztasa hatóságok sem gondoltak arra, hogy Kis önként csatlakozott a partizánokhoz. Pedig e naptól egyetlen dolog létezett számára: hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar partizánegység mielőbb létrejöjjön. Büszke volt magyar mivoltára és büszke megbízatására. A partizánháború körülményei között gyors ütemben tűnt elő vezetési készsége, számos kiváló tulajdonsága. Azok között volt, akiket a partizánhadsereg parancsnoksága 1943. május 1-én partizántisztekké kinevezett. Ezek után magától értetődőnek hatott, hogy ő került a magyar zászlóalj élére. • A megalakulást követő esztendő jobbára politikai munkával telt el. Szívós antifasiszta agitációval, röplapokkal, fegyver- és lőszerszerzéssel. Hírük túljutott a jugoszláviai magyarságon, elérte Somogy megye déli vidékét is. Kapcsolat jött létre a Barcson és környékén dolgozó magyar antifasisztákkal, akik ezt az utat használták föl arra, hogy politikai üldözötteket és zsidókat menekítsenek a jugoszláv partizánhadsereg soraiba, vagy tovább, biztonságos területekre. Eredményes vasútrobbantásokat hajtottak végre, majd sorozatos ütközeteket vivtak az usztasákkal. Doljaniban két harckocsit zsákmányoltak. Különösen kitűnt a zászlóalj az 1944. őszi Pakrac— Lipik környéki harcokban, amelyeket a VI. hadtest kötelékében vívtak. Tettükért és a parancsnok személyes bátorságáért Kis kapitány megkapta a Partizán Csillag 111. fokozatát. Októberben elkezdődött a szovjet—jugoszláv erők harca Belgrád felszabadításáért. Rendkívüli jelentősége volt annak, hogy maximálisan megbénítsák a német erők fő utánpótlási vonalát, a, Zágráb—Belgrád vasútvonalat és közutat. A Petőfi zászlóalj részese volt az akciónak, majd az itt folyó felszabadító harcoknak. Belgrád és a Vajdaság felszabadulása után a zászlóalj parancsot kapott, hogy vonuljon Barcsra. Itt tudták meg, hogy a Vajdaságban — a felszabadulást követően — három magyar zászlóalj alakult. A III. Jugoszláv Hadsereg parancsnoka úgy értékelte a helyzetet, hogy a szlavóniai „Petőfi zászlóalj" tapasztalt katonái, parancs- nokai nélkülözhetetlenek a magyar dandár megszervezésében. Valóban jelentős esemény zajlott le a sellyei Draskovich-kastélyban: dandárnyi magyar ölelkezett össze a fasizmus elleni harc jegyében Jugoszlávia népeinek oldalán. Véget ért a Petőfizászlóalj története és 1944. december 31-én életre kelt a XV. „Petőfi Sándor” Népfelszabadító Dandár, amelynek parancsnokává Kis Ferencet nevezték ki... ... 1944—45 tele kemény megpróbáltatásokban telt el, a németek utolsó próbálkozásaikat tették. Különösen kemények voltak a márciusi védelmi harcok, amelyek kapcsolódtak a szovjet hadsereg balatoni hadműveleteihez. Szovjet, bolgár, jugoszláv erők közösen hárították el a német áttörési kísérleteket a bolmani hídfőben. Itt küzdött a „Petőfidandár” is. Március 21-én győzelmesen ért véget a csata, de a magyar dandárt súlyos veszteség érte. A Dráva menti fákon rejtőző német lövész golyója kioltotta Kis Ferenc életét. 1965, Bolman: Közös díszsírba helyezik Kis Ferencet és bajtársait, a II. világháború hőseit. Hetés Tibor Armand Hammer Bulgáriában Todor Zsivkov, a bolgár Államtanács elnöke pénteken fogadta dr. Armand Hammert, a neves amerikai üzletembert, az Occidental Corporation vezetőségének elnökét. Hammer azért érkezett Szófiába, hogy megnyissa a képgyűjteményéből rendezett kiállítást. Todor Zsivkov a találkozón méltatta az üzletembernek a bolgár és az amerikai nép közötti viszony erősítése érdekében tett erőfeszítéseit. (BTA) Kanadai kormányátalakítás Pierre Elliott Trudeau kanadai miniszterelnök jelentős kormányátalakítást hajtott végre, öt miniszteri tárca élén történt változás, de a külügyminiszteri és pénzügyminiszteri poszton továbbra is Allan Mac-Eachen, illetve Marc Lalonde maradt. A hadügyminiszteri posztra most Jean-Jaques Blais, eddigi közellátási és szolgáltatási miniszter került Gilles Lamontagne helyére. (AFP, AP) Újszerű ószerek : Dóóószeres ... ! De rég hallottuk a házról házra járó, használt cipőt, rongyot, foltozott fazekat, minden limlomot megvásárló ószeres kiabálását a függőfolyosókkal övezett bérházak udvarából! Az ószereseket elmosta a változó idő. Az a kor, amelyben nőttön-nőtt a bőség, és divatba jött minden, ami eldobható, a tejeszacskótól a papírruhán át az egyszer használatos injekcióstűkig. Azután újabb fordulat következett: rohamos gazdagodásunk megtorpant, és ma ismét növekvőben van a használt tárgyak becsülete. A feleslegessé vált bútort, ágyneműt, edényt, ruhát olykor— amikor éppen lomtalanítás van — kitesszük a ház elé, de azért egy kicsit fáj a szívünk érte. Valakinek valamire még jól jönne a működésképtelen televízió, mosógép, hűtőgép, amint hasznosítható lenne az öreg bútor is, ha másnak nem, hát alapanyagnak valami barkácsolandó polchoz, asztalhoz, amint bizonyára akadna, aki még felvenné a divatjamúlt kabátot, a kinőtt gyerekcipőt. Hogy ott vannak a bizományi felvevőhelyek? Ott bizony, szinte minden nagyobb városban. Csakhogy ezeken a helyeken jószerivel már csupán a legdivatosabb holmikat, a legkorszerűbb és működő gépeket veszik át, és fitymálva vizsgálgatják mindazt, ami használt. A Bizományi Áruház Vállalat nagy céggé nőtte ki magát, amely a műkincsek, az ékszerek, a perzsaszőnyegek, az ezüsttárgyak iránt jóval nagyobb érdeklődést tanúsít, mint a háztartásban feleslegessé váló mindennapi használati cikkek ügyében. Szó ami szó, az ember nem is szívesen megy be ezekbe a többnyire kapualji, eldugott helyiségekbe, és ha mégis rászánja magát, gyakran inkább hazaviszi megunt holmiját, semmint hogy krajcárokért, netán bizományba otthagyja. Pedig sokan vannak, akik a használt tárgyakat szívesen megvennék alacsony áruk miatt. Hogy ez nemcsak feltételezés, azt bizonyítja a Keravill és az Of etért példája. A két kereskedelmi vállalat — kihasználván a BÁV fehér foltjait — az utóbbi időben berendezkedett a használt masinák felvásárlására és újraértékesítésére. Még hasznuk is származik belőle. Most újabb társuk akadt: a Szivárvány Áruház Vállalat. A napokban nyitja meg első ilyen üzletét a Rottenbiller utcában, ahol használt sportszereket vásárol fel, majd — ha elég összegyűlt, úgy szeptember elseje táján — árusítani is kezd. Miért éppen sportszereket? Mert a korcsolyát, a sícipőt, a ródlit, a sílécet a gyerekek hamar kinövik, akárcsak a téli sportokhoz használatos ruhaneműket. Jóval gyorsabban, semmint elhasználódna. Meg azután a sportszerek — teniszütők, szörfök, hátizsákok, futócipők és egyebek — divatja is gyorsan változik, és vannak, akik megtehetik, hogy követik a divatot, mások — nem. Mások örülni fognak, ha olcsón jutnak a használthoz, a tavalyi módihoz. Mert az új, a divatos sportszereknek borsos az áruk. A Szivárvány ennek az első lépésnek a megtételénél már messzebbre is tekint. A használt sportcikkek nemzetközi cseréjének gondolata is foglalkoztatja, különös tekintettel arra, hogy Ausztriában virágzó üzletág az efféle kereskedelem. Merthogy a használt tárgyak becsülete nemcsak Magyarországon van növekvőben. Gál Zsuzsa Szellemi turizmus . Uborkaszezon ... Hovatovább törölnünk kell szótárunkból ezt a szót s fogalmat. Mert hol van már az az idő (az a nyár), amikor a július—augusztus azonos volt a csendes unalommal, a kulturális eseménytelenség szezonjával. Napjainkban annyi érdekes esemény akad nyáron , hogy nincs az a makacs színházbarát, táncrajongó, külföldi és hazai zenebarát, aki mindenüvé, mindenhova eljuthatna ... Városmajor, Körszínház, Budai Parkszínpad, Óbudai Teátrum, Zichy-kastély, Hilton-udvar. Opera, operett, prózai bemutató, kamarazene és szólókoncert... A budapesti színterek mellett igen fontos szerepet vállal e kulturális folytonosságban a vidék is. Szeged és Gyula, Egervári Nyári Esték, Szentendrei Teátrum, Agria Játékszín, Kőszegi Várszínház és a Pécsi Nyári Színház ... S hol vannak még a különböző balatoni, megyei kulturális „csemegék”. Miskolc, Kisvárda, Nagyvázsony ... Szóval, az embernek egyszerre több alakban kellene léteznie — hogy mindenütt, egy időben ott lehessen ... A rövid — és címszavakból összeállót — felsorolásból már kiderülhetett: idén is sokféle szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget kínált a nyár uborkaszezonja. De ami a leglényegesebb: a szabadtéri színpadok ma már nemcsak a könnyű szórakozás híveinek nyújtanak élvezetes programot, hanem az igényes kikapcsolódás fórumai is. Mert van minőségi változás is — a nyári, kulturális események rendjében. A minőségi változás nemcsak az előadások színvonalát érinti (mert ma már nem divat lekicsinyelni a nyári feladatokat, sem színésznek, sem rendezőnek), hanem a műsorpolitika egészét is. Illetve egyik-másik nyári színházunk már kezdi kialakítani a helyhez, hagyományokhoz, közművelődéshez kötődő műsorpolitikáját. Sajátos arculatát. Szeged például elsősorban a szuperprodukciók helyszíne. Hagyományőrző szerepe is nyilvánvaló. Hisz idén is a régi sikerekhez kapcsolódóan állították össze a programot. Mert szép hagyománynak számít a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál s a híres gálaműsor, a Hegyen-völgyön lakodalom, melyet több száz táncos adott elő, Novák Ferenc rendezőkoreográfus irányításával. De hagyomány Az ember tragédiája felújítása, a Háry műsorra tűzése. A másik fontos nyári színházi fórum: a Gyulai Várszínház. A huszadik évadját ünneplő nyári színház az elmúlt évek alatt a magyar dráma műhelyévé vált. Sőt, a gyulai ősbemutatók rangja ma már a budapesti premierekkel vetekedik. (Idén Hubay Miklós, Kolozsvári Grandpierre Emil egy-egy új darabját láthattuk. Bemutatták Musatescu Titanic-keringőjét is, amely ősztől a pesti Nemzetiben folytatja sikerszériáját. A Városmajor viszont a könnyű bolondozások, a nyári mulatságok színtere. A Budai Parkszínpad a különböző revüknek, vendégegyütteseknek ad otthont. (Szép sikernek számított a Kirov Balett nagyszerű előadássorozata, a Kolumbiai Népi Táncegyüttes bemutatkozása.) De a többi nyári színház — a Szentendrei Teátrum, az Agria Játékszín — a legfiatalabb „tájjellegű” pódiumunk is kezdi kialakítani saját műsorpolitikáját és állandó közönségét ... ... Lassan véget ér a nyár szezonja. Adatok, számok még nincsenek. Ám a minőségi változás már érzékelhető. És az is bizonyosnak látszik: idén is érdemes volt a művészi élmények nyomába eredni. Mert az ilyesfajta kulturális utazás — a hazai turizmus talán legkellemesebb, legtartalmasabb, leghasznosabb formája. Gantner Ilona Kikapcsolódás, új környezet a Az igazi nyári pihenés: a hely- és környezetváltozás. Ha az esztendő megszokott hétköznapjaiból kiléphetünk. Ha más napirend szerint élünk, más tájak, más arcok vesznek körül. Aki teheti — és egyre többen tehetjük — él is ezzel a lehetőséggel és megpróbálja kellemes tartalommal, valódi pihenéssel és kikapcsolódással tölteni nyári szabadsága idejét. Kinek-kinek adott lehetősége és elérhető vágya, kedve szerint jut néhány hete arra is, hogy új erőgyűjtést jelentő pihenéssel töltsön el rövidebb-hosszabb időt. Van, akinek a teljes csend és nyugalom, talán éppen a választott magány az igazi nyaralás. Mások „nomád” életvitelre vágynak kikapcsolódás gyanánt és nyakukba veszik a szűkebb és tágabb hazát vagy éppen a határainkon túli, felfedezésre váró tájakat. Ismét mások — munkahelyi beutalóval, gondtalan pihenéssel tölthetnek egy-két hetet. Mások számára az jelenti a megvalósult szünidei vágyakat, ha utazhatnak — egyéni felfedezőkedvük szerint, családdal, barátokkal vagy éppen kényelmet, biztonságot jelentő társasutazásokon. Mindenki természetes vágya, hogy kellemesen, gondtalanul és kedve szerint tölthesse ráérő napjait. Épp ezért nem feledkezhetünk meg arról sem: az alkalmazkodás készsége, a megváltozott környezetbe való beilleszkedés képessége nélkül megvalósíthatatlan a szép emlékű üdülés, túra, pihenés. Aki nem képes arra, hogy beidegződött szokásain változtasson — legyen ez új ízekhez, másfajta szokásokhoz és új emberarcokhoz való alkalmazkodás —, nemcsak maga, de mások számára is kellemetlenné teheti a kellemes pihenésre, feltöltődésre szánt napokat. A jó üdülés emlékei mindig személyekhez is kötődnek. A korábban ismeretlen tájak adta szépségeken kívül az is lényeges: milyen volt a fogadtatás, az ellátás, kik és hogyan vettek körül, milyen volt körülöttünk a társaság? S a mások szép vagy kevésbé kellemes élményeiben magunk is óhatatlanul szereplők vagyunk. A természetes önismeret arra is kötelezne, kinek-kinek tudnia kellene, milyen körülmények és feltételek között érezheti jól, mások és önmaga számára zavartalanul magát. A könnyen fáradó ember aligha vállalkozik szívesen hegyi túrákra, az úszni nem tudó nyilván nem a mély vizek partjára vágyik, a kényes gyomrú ember lehetőleg nem terheli meg idegen ízekkel magát. A mély csendre vágyóknak kevéssé való a lármásabb fiatal társaság, a társasági ember nem húzódik vissza ember nem járta vidékre egyedül. De bárhol, bármilyen terv és program szerint töltjük is el a szabadságunk idejét, mindenkire egyaránt kötelező a megváltozott környezethez való alkalmazkodás készsége. Akit nem hoz zavarba, ha miatta — egy közösen elhatározott program megvalósításakor — több tucat ember várakozik, nyilván nem igazán közösségi ember megszokott környezetében, a munkahelyén sem. Aki külön kívánságokkal terheli — vagy éppen gyötri — alkalmi környezetét, az nyilván önző ember a családjában és munkahelyén is. Végül pedig aki egymaga választotta üdülés idején kényelmetlenül vagy rosszul érzi magát, annak tudomásul kell vennie: nem a környezetében, hanem benne van a hiba. Mert helyesen tartják: nem csupán lakva ismerszik meg az ember, de a hely- és környezetváltozáskor is igazán megmutatkozik: ki milyen természetet hordoz, ki a közösségi ember, és ki az, aki alkalmazkodásra képtelen. Rab Nóra 3