Népszava, 1983. november (111. évfolyam, 258–282. sz.)

1983-11-01 / 258. szám

2 A kubai kormány közleménye (Folytatás az 1. oldalról.) karibi országok, valamint Jamaica és Barbados képviselői tanácskozást folytatnak a barbadosi fővárosban az új grenadai „kormány” létrehozásáról. A kubai kormány közleményben jelentette be, hogy az Egyesült Államok a Nemzetközi Vöröskeresztet kérte fel a grenadai harcokban megsebesült kubaiak hazaszállítására. Ugyancsak a Vöröskereszt segítségével juttatják el Kubába az elesett kubai állampolgárok holttestét. Az Egyesült Államok grenadai nagykövete arról tájékoztatta Kuba grenadai nagykövetét, hogy az amerikai inváziós erők 59 fogságba esett kubai sebesültet részesítenek orvosi ellátásban. Az amerikai külügyminisztérium hétfőn megerősítette, hogy őrizetbe vették a grenadai Forradalmi Katonai Tanács három tagját. A minisztérium szóvivője szerint Hudson Austin tábornokot, a tanács elnökét, Ewart Layne vezérezredest, a tanács elnökhelyettesét és Seon Cornwallt, a tanács egyik tagját az amerikai csapatok őrizetben tartják. Ezt megelőzően az amerikaiak elfogták Bernard Coardot, akit a Maurice Bishop miniszterelnök elleni puccs vezetőjének tartanak, és Selwyn Strachant, a grenadai kormány volt országos mozgósítási miniszterét. Letartóztatták Liam Jamest és Basil H. Gahagant, a Forradalmi Katonai Tanács további két tagját. Az amerikai állampolgárok evakuálása a szigetről befejeződött, összesen 599 amerikai és 121 más nemzetiségű állampolgár fejezte ki óhaját a távozásra — közölték a külügyminisztériumban. A sebesült és halott kubai állampolgárok hazaszállításának időpontjáról viszont nem szóltak. Az amerikai fogságban levő kubai építőmunkások távozásának részleteiről tárgyalások folynak a kubai kormánnyal. Az utóbbi néhány napon 61 brit állampolgárt (turistákat és helybeli lakosokat) evakuáltak Grenadáról, s további 50 szeretne távozni — jelentette be hétfőn a brit külügyminisztérium. Az invázió kezdetekor mintegy 200 brit állampolgár tartózkodott a szigeten. Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Sir Geoffrey Howe külügyminiszter ismét kifogásolta a Grenada ellen végrehajtott amerikai invázió újfajta reagani indoklását, ami — mint mondták — mindkettejük számára „meglepetés volt”. Az el nem kötelezett országok mozgalmának koordinációs irodája New Yorkban a nemzetközi jog és az ENSZ-alapokmány kiáltó megsértésével vádolta az Egyesült Államokat Grenada katonai megszállása miatt. (MTI, AFP, Reuter, UPI, AP) Még van lehetőség a megállapodásra Honecker-interjú a Sternben Amíg meg nem kezdődik az új amerikai közép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítése, addig van még lehetőség a megállapodásra — erősítette meg Erich Honecker a nyugatnémet Stern magazinnak adott interjújában. Az NSZEP KB főtitkára, államfő hangsúlyozta: „Egyetértünk azzal a véleménnyel, hogy az emberiség érdekében a telepítés helyett jobb tovább tárgyalni. 1983. október 5-én Helmut Kohl szövetségi kancellárhoz írt levelemben ezért ismét a szövetségi kormányhoz fordultam, hogy újfent gondolja meg magatartását ebben a kérdésben. Már csak történelmi szemszögből is kötelességünk szembeszállni a fejlemények olyan alakulásával, amely Európa népeinek, sőt az emberiségnek a pusztulását eredményezheti” — mondotta. Honecker hangoztatta, hogy a nemzetközi helyzet további kiéleződése nem válna javára a két német állam ma sem teljesen rendezett kapcsolatainak. Az új amerikai elsőcsapás-mérő fegyverek felállítása arra kényszerítené szövetségünket, hogy megtegye a szükséges politikai és katonai ellenintézkedéseket. Az NDK Nemzetvédelmi Tanácsának október 24-i közleménye — emlékeztetett rá Honecker — jelzi, hogy a megfelelő előkészületek már folyamatban vannak. Semmiképpen sem következhet be, hogy a békéhez elengedhetetlen katonai egyensúly megváltozzék a NATO javára. Ezért sokkal jobb lenne, ha a Nyugat lemondana a rakétatelepítésről. A két német állam kapcsolatairól szólva Honecker hangsúlyozta, hogy kormánya minden lehetőt megtesz a békés egymás mellett élés előmozdítására. Jurij Andropov legújabb leszerelési kezdeményezéseit méltatva megállapította, hogy azok nemcsak a szovjet—amerikai kapcsolatok mai állását értékelik tömör formában, hanem tartalmazzák a Szovjetunió álláspontjának több új, fontos elemét is, amelyeknek célja, hogy jótékonyan befolyásolják a dolgok menetét. A genfi tárgyalások az Egyesült Államok irreális, egyoldalú magatartása miatt kerültek zsákutcába. A Szovjetunió magatartását változatlanul a rugalmasság jellemzi. A Szovjetunió olyan megállapodásra törekszik, amelynek alapja az, hogy megőrizzék a fennálló európai egyensúlyt, azaz nem telepítenék az új amerikai rakétákat. Elvi jelentőségűnek nevezte Honecker Andropovnak azt a megállapítását, hogy lehetetlenné válna a genfi tárgyalások folytatása, ha megjelennek Nyugat-Európában az új amerikai rakéták. Másrészt folytatódnak a tárgyalások, ha az Egyesült Államok nem fog hozzá rakétáinak tényleges telepítéséhez.★ Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke hétfő délután fogadta hivatalában a nyugatnémet „Zöldek” parlamenti csoportjának és országos vezetőségének delegációját. (MTI) Az újjászerveződés, a pozitív folyamatok erősítése és az útkeresés egyként jellemezte a kínai szakszervezetek hét végén lezárt, 10. kongresszusát, a népköztársaság kikiáltása óta a harmadikat. A kongresszus főleg belső problémákkal foglalkozott, a külkapcsolatokra csak oldalpillantást vetettek. Elmondták, hogy immár 120 ország, vagy terület szakszervezetével van ismét kapcsolatuk, a kelet-európai szocialista országok szakszervezeteivel is készek felújítani a megszakadt kontaktusokat. Kína az idén ismét elfoglalta helyét a Nemzetközi Munkaügy Szervezetben. A 10. kongresszus önbecsülést óhajtott önteni egy olyan szakszervezeti mozgalomba, amely Kína elmúlt, több mint három évtizedes történetében sorozatos bírálatokat szenvedett el, a kommunista párt függvényeként funkcionált, vagy éppen a létezéshez való jogot tagadták meg tőle. Az ötvenes években a szindikalizmus és az ökonomizmus vádjával illették, a hatvanas évek közepén, a „kulturális forradalomban” szétverték. Az újjászerveződés vesződséges munkája 1976 után, a „kulturális forradalom” befejeződésekor indult meg. 1978 októberében, 21 évvel az előző után, kongresszust is tartottak, de ezt, mint a mostani tizediken fogalmazták, még erősen béklyóba szorította a „balos” befolyás. A mostani tanácskozáson jelentették be, hogy a szakszervezetek száma alapszervi szinten meghaladta a 400 ezret, a tagság létszáma pedig a 73 milliót. Az újjászervezés munkája azonban még mindig tart. A 10. kongresszus is viszszatükrözte, hogy Kínában a nagy modernizálás idején a szaktudás és az általános műveltség ismét piedesztálra került, szemben a szakszervezetek régi és most újjal felváltott — alkotmányában hangoztatott „osztályharc, termelési harc, tudományos kísérlet”, vagy „a folytatódó forradalom” balos jelszavaival. Megnőtt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a kínai szakszervezetek újjáválasztott vezető szerveiben is. A Szakszervezetek összkínai Szövetsége végrehajtó bizottságának 241 teljes jogú és 83 póttagjából 122-nek van felsőfokú végzettséget igazoló okmánya. Ni Cse-fu, a szakszervezetek újjáválasztott ötvenéves elnöke „stratégiai jelentőségű sürgető feladatnak” nevezte a korszerű tudományos és műszaki ismeretek elsajátítását. Vezérgondolat volt, hogy a tudásszint lényegi megemelése nélkül Kína lehetetlen vállalkozásba fog, amikor a század- és ezredfordulóra meg kívánja négyszerezni az ipari és mezőgazdasági termelés értékét. Különösen fontos a 110 millió munkás és alkalmazott kiművelése, hisz mint a közelmúltban kiadott statisztika közli, ők állítják elő a kínai társadalmi össztermék 70 százalékát, az állam jövedelmének 80 százalékát. Ezt azonban a szó szoros értelmében gyakran az alapoknál kell kezdeni. Sanghajban például 1982. májusától mostanáig 800 ezer fiatal munkás végzett úgynevezett tudásfelfrissítő tanfolyamokat, s ért el középiskolai szintet. 1985-ig további 1,2 millió munkásnak kell bepótolnia a „kulturális forradalom” idején elmaradt kémia, fizika, matematika és nyelvórákat. A munkásoktatás, írta a munkás-paraszt oktatással foglalkozó sanghaji bizottság, herkulesi feladat, mivel a „kulturális forradalom” kétmillió fiatal, gyengén képzett, vagy egyáltalán nem képzett munkást hagyott örökbe, akik nem képesek eleget tenni jelen munkájuk követelményeinek. A 10. kongresszus másik alapvonása, hogy ismét kísérlet történt a párt- és állami szervek gyűrűjében működő szakszervezetek autonóm vonásainak és jogköreinek megfogalmazására. Miközben a „balos időkben” a szakszervezetek napi munkája is szigorú pártellenőrzésnek volt alávetve, mostanra a képlet módosul. Mint a Hungcsi (Vörös Zászló), a kommunista párt elméleti folyóirata közli, a pártszervezetnek irányítania kell ugyan a szakszervezetet, úgy, hogy általános irányelveket és feladatokat szab meg. Ennek megtörténte után ,„a pártbizottságnak hagynia kell, hogy a szakszervezet végezze saját munkáját, a szakszervezetnek nem kell mindenben a pártbizottság jóváhagyását kérnie”. Ismét felerősödött a konkrét jogok védelmének óhaja, „kijavítva a múltnak azt a gyakorlatát, amikor az érdekazonosságot, a munkások konkrét érdekeinek rovására, túlhangsúlyoztuk”. Az új szervezeti szabályzat a demokratikus jogok gyakorlásában alapvető formának nevezte a munkásgyűléseket. A kongresszus idején a munkásgyűlések számát 200 ezerben jelölték meg, ami feltűnően magas szám. 1981 nyarán Van Li, jelenlegi miniszterelnökhelyettes, még 36 ezres számot adott meg, de azt is érzékeltette, hogy 75 százalékuk nem működik. Kérdés, a mostani 200 ezerből menynyi van csak papíron meg. Az időnként ülésező munkásgyűlésnek elsősorban javaslattevő jogköre van, míg lényegi beleszólása főleg a jóléti alapok felosztásakor van, bár a kínai sajtó jelzései szerint időnként ez is akadályba ütközik. A munkásgyűlés és a szakszervezet viszonyát hivatalosan úgy határozzák meg, hogy a szakszervezet a munkásgyűlés végrehajtó szerveként funkcionál. Amikor a munkásgyűlések nem üléseznek, a szakszervezetek azok képviselőiként folytatják a napi munkát. 1980 augusztusában Teng Hsziao-ping beszédet mondott a Politikai Bizottság kibővített ülésén. A beszédben, amelyet külföldön nyilvánosságra hoztak, Teng javasolta, hogy egy bizonyos kísérleti idő után kezdjék el népszerűsíteni és bevezetni az üzemi vezetők felelősségi rendszerét, ami például üzemirányítási bizottsággal az élén működne. Teng Hsziao-pingnek ez a beszéde bekerült válogatott műveinek idén kiadott kötetébe is, de az üzemi bizottságokat emlegető rész nélkül. A kínai szakszervezeti kongresszus, más jelenségekkel körítve, a kínai reformfolyamat tapogatózását is érzékelteti egyúttal. Peking, október 31. Sarkad! Kovács Ferenc A kínai szakszervezetek kongresszusa The Washington Post Recept egy katasztrófához ? „Külpolitika, vagy recept egy katasztrófához?” — ezzel a kérdéssel teszi mérlegre Reagan külpolitikáját vasárnapi számában a The Washington Post. A lap rendkívül éles bíráló elemzésnek veti alá a Fehér Ház magatartását, amely az elmúlt hét drámai eseményeihez, a bejrúti katasztrófához és a grenadai invázióhoz vezetett. „Az az ember, aki az amerikai diplomáciáért felelős, úgy látszik, gyakorta képtelen felélni ésszel saját akcióinak jelentőségét. Márpedig ezek az akciók világszerte nagy bajba juttattak bennünket” — állapítja meg Robert Kaiser, a The Washington Post szemleírója. Az elnök egyetlen hét alatt kockázatos mértékben megemelte az amerikai tétet Libanonban, s az Egyesült Államok ellen fordította a nemzetközi közvéleményt, a Grenada elleni invázióval ...” Az több éves moszkvai tudósítói tapasztalattal rendelkező Kaiser a továbbiakban kifejti, bizonyosnak látszik, hogy a Szovjetunió, ígéretét betartva, a nyugateurópai rakétatelepítés kezdetének időpontjában kivonul a közép-hatótávolságú rakétatárgyalásokról és megteszi ellenintézkedéseit — saját rakéták telepítésével. Ez a fejlemény példátlanul kiélezi a NATO-n belüli feszültségeket. „Európában sokan megkérdezik majd, valóban érdekük-e, hogy egy amerikai vezetés alatt álló tömb tagjai legyenek.” ■ Ugyancsak a The Washington Postban látott napvilágot vasárnap Mary McGrory elemzése a grenadai invázió hátteréről és céljáról, amelynek lényege: „Ezen a héten Washingtonban optimistának az mondható, aki nem gondolja, hogy a grenadai invázió csak kosztümös főpróba volt Nicaragua megtámadásához.” # Szovjet meghívásra hétfőn Moszkvába érkezett a holland parlament képviselőházának küldöttsége. # Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Irak és Irán között immár három éve folyó háború mielőbbi befejezésére szólította fel a harcban álló feleket. # A Francia Szocialista Párt kongresszusa ,a különböző irányzatok közötti megegyezésen alapuló határozat elfogadásával ért véget. A nyugatnémet fővárosban hivatalosan bejelentették, hogy Otto Wieshaut, a bajor Keresztényszociális Nemzetközi hírek Unió főtitkárát bíróság elé állítják, mert erősen ittas állapotban vezette gépkocsiját, és összeütközött egy másik autóval, amelynek vezetője életét vesztette. Váratlanul elhunyt hétfőn Saraf Rasidov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Legfelsőbb Tanács tagja — jelentették be Moszkvában. Rasidov 1917-ben született. # Ferdinand Marcos, Fülöp-szigeteki elnök hétfőn Cesar Virata kormányfőt jelölte utódnak, arra az esetre, ha nem állna módjában hivatali ideje lejártáig, 1987-ig ellátni az elnöki teendőket. # Maputóban hétfőn megnyílt Mozambik szocialista szakszervezeteinek alapító konferenciája. Az amnesztiatörvény hatályának meghosszabbítását indítványozta a Lengyel Hazafias Nemzeti Újjászületési Mozgalom a lengyel parlamentnek. Az Al-Ahram című kairói újság hétfői jelentése szerint Egyiptomban tizenhárom embert letartóztattak, további hármat pedig köröznek a kormány fegyveres megdöntését szolgáló szervezkedés vádjával. A fekete bőrű Jesse Jackson tiszteletes, amerikai polgárjogi harcos bejelentette, hogy a Demokrata Párt színeiben indulni kíván az elnökjelöltségért folyó versenyben. Szovjet-vietnami megállapodás A Szovjetunió határozottan támogatja Vietnamnak a Kínával való viszony megjavítására tett javaslatait, valamint Vietnamnak, Laosznak és Kambodzsának a térség békéjének megteremtésére irányuló erőfeszítéseit — hangoztatta a hanoi Ba Dinh palotában hétfőn megtartott vietnami—szovjet barátsági nagygyűlésen Gejdar Alijev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese. A nagygyűlést, amelyen Pham Van Dong kormányfő is megjelent, a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződés ötödik, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója alkalmából tartották. Hétfőn Hanoiban hosszú távú gazdasági és műszakitudományos együttműködési programot írtak alá a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság képviselői. KEDD, 1983. NOVEMBER 1. NÉPSZAVA Londoni telexjelentésünk Általános sztrájkra készülnek a hajóépítők Nagy-Britannia 62 ezer hajógyári munkása általános sztrájkra készül. Valamenynyiükre megélhetési gondjaik további súlyos növekedése vár, sok ezren kenyérkereső munkájukatis elvesztik az elkövetkező hónapokban Az állami kézben levő hajóipar elnöke bejelentette: a munkások a jövő évben — akárcsak az eltelt 18 hónapban — egy fillér fizetésemelésre sem számíthatnak. Még az idén 2100 dolgozó elveszti munkáját, márciusig további 9000 munkahelyet felszámolnak. S ezzel még nem érnek véget az elbocsátások: a tydeside-i javító dokkok 1120 munkása e héten megkapja az önkéntes felmondásra felszólító levelet. Három kisebb üzem 1500 dolgozójának munkahelye ugyancsak nagy veszélyben van. A hajóépítő ipar szerte a világon válságos időket él át. Napjainkban a világ hajóépítő kapacitásának 40 százaléka kihasználatlan. A brit dokkok amelyek pedig egykor ontották a kereskedelmi és hadihajókat és így lehetővé tették a modern kor legnagyobb gyarmatbirodalmának kiépítését. Ma viszont rendre alulmaradnak az olcsóbban és termelékenyebben dolgozó dél-koreai, szingapúri, máltai hajóiparral szemben a rendelésekért folyó öldöklő küzdelemben. A brit hajóipar az elmúlt hat évben 30 ezer munkahelyet vesztett el. Jelenleg hét újabb hajógyár bezárása elkerülhetetlennek látszik. A hajóépítő munkások fizetése az ipari jövedelmi listán négy év leforgása alatt a negyedik helyről a huszadikra esett vissza. A hajógyári szakszervezetek az ipar helyzetére tekintettel évek óta nagyfokú önmegtartóztatást tanúsítva, együttműködtek munkáltatókkal, mérsékelték követeléseiket és munkabeszüntetéssel csak ritkán veszélyeztették a megrendeléseket. Most azonban úgy tűnik, elfogyott a dolgozók türelme. Jim Murray, a szakszervezetek tárgyaló bizottságának elnöke kijelentette: — Valamennyi hajógyár kész bármilyen akcióba lépni. A munkahelyek megőrzése, összezsugorodott jövedelmünk kiegészítése életfontosságú számunkra. Hargitai Pál Genfben megnyílt a libanoni megbékélési konferencia A genfi Intercontinentalszállóban hétfőn délután megkezdődött a libanoni megbékélési konferencia. A megnyitó ülésen, amelyen Amin Dzsemajel libanoni és Pierre Aubert svájci elnök mondott beszédet, a konferencia összes résztvevője megjelent. Ezt követően a tanácskozást elnapolták keddre. A résztvevőknek végül is sikerült megegyezniük az asztal kérdésében. A megállapodás szerint a tárgyaló felek kör alakban elhelyezett öt külön asztalnál foglalnak helyet a genfi szálloda 18. emeletén. A konferencia megnyitása előtt Abdel Halim Haddam szíriai külügyminiszter Genf mellett megbeszélést folytatott a libanoni ellenzék képviselőivel. Ezzel egyidejűleg Camille Samun, volt libanoni köztársasági elnök a konferencia színhelyén találkozott Pierre Dzsemajellel, a Falangista Párt vezetőjével, Amin Dzsemajel apjával. Hivatalos források szerint hétfőn délután Genfbe érkezett Yitzak Lior, az izraeli külügyminisztérium közelkeleti osztályának vezetője, hogy „közelről figyelje” a konferencia munkáját. (MTI, AFP, Reuter)