Népszava, 1983. november (111. évfolyam, 258–282. sz.)
1983-11-01 / 258. szám
NÉPSZAVA 1983. NOVEMBER 1., KEDD Nyugat-európai rakétatelepítés Washingtont nemcsak katonai, hanem politikai érdekek is vezérlik Zaglagyin nyilatkozata az Nl Mondónak „Az Egyesült Államokat a nyugat-európai rakétatelepítésben nemcsak katonai szempontok, hanem politikai érdekek is vezérlik, növelni kívánja szövetségeseinek ellenőrzését” — jelentette ki az Il Mondo című olasz gazdaságpolitikai magazinnak adott nyilatkozatában Vagyim Zaglagyin, az SZKP Központi Bizottsága nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettese. A továbbiakban rámutatott: a szovjet nép 1941 óta különösen érzékeny a háborús veszélyre, ezért Moszkva nagy súlyt helyez az ország védelmi képességének biztosítására. A világ választás előtt áll: vagy megegyezés születik Genfben és folytatódik az enyhülés, vagy rendszerbe állítják az amerikai rakétákat és akkor a Szovjetunió válaszintézkedései elkerülhetetlenek lesznek. Arra a kérdésre, hogy van-e lehetőség egy Andropov Reagan találkozóra, Zaglagyin azt válaszolta, hogy ennek csak akkor lenne értelme, ha Reagan választási érdekein kívül más célt is szolgálna. A közel-keleti helyzetről kifejtette, a bejrúti merényletek egyértelműen bizonyítják, hogy az amerikai politika, valamint az izraeli—libanoni szerződés csődbe jutott, a Libanonba küldött nyugati négyhatalmi rendfenntartó erő pedig kudarcot vallott. A Szovjetunió politikai megoldást sürget a Közel- Keleten. Elítéli a merényleteket, nem ért egyet a terrorizmus semmiféle formájával sem. Ezek a cselekmények csak a feszültség fenntartására és az amerikai jelenlét igazolására szolgálnak. Vagyim Zaglagyin az SZKP és az OKP kapcsolatáról szólva azt „nagyon jónak” minősítette. Hozzátette: az SZKP továbbra is folytatni kívánja az elvtársi vitát. Megjegyezte, hogy éppen ezért rövidesen Moszkvába várják az Olasz Kommunista Párt magas szintű küldöttségét. Nagyszabású békemegmozdulások Európában (Folytatás az 1. oldalról.) szervezett tüntetéseken több mint kétszázezer ember tiltakozott a nyugat-európai rakétatelepítés ellen. A megmozdulás résztvevői követelték, hogy Észak-Európát nyilvánítsák atomfegyvermentes övezetté és valósítsák meg a leszerelést Keleten és Nyugaton egyaránt. A tüntetők elítélték az Egyesült Államok grenadai agresszióját. A Londontól nyugatra fekvő Greenham Common-i katonai támaszpont előtt — a szombati nagyszabású tüntetés után — vasárnap ismét több száz asszony gyűlt öszsze, hogy tiltakozzék a manőverező robotrepülőgépek Nagy-Britanniában való elhelyezése ellen. A rendőrség őrizetbe vett nyolc asszonyt. Hétfőre virradóra a Greenham Common légi támaszpontnál újabb tüntetés volt: asszonyok egy csoportja ismét megkísérelte átvágni a bázist körülvevő szögesdrótot. A rendőrség 30 asszonyt letartóztatott. Több mint száz asszony tüntetett vasárnap a szicíliai Comisóban, amelyet az Olaszországba telepítendő 112 robotrepülőgép befogadására szemeltek ki. Az aszszonyok, köztük külföldi békeharcos nők, a rakétatelepítés elleni tiltakozásuk kifejezéseként színes gyapjúfonalakat feszítettek ki a NATO-bázis bejárata előtt. Szombaton Lisszabonban hatalmas méretű békemenet tiltakozott az új amerikai nukleáris fegyverek nyugateurópai telepítése és az Egyesült Államok grenadai inváziója ellen. Az eső ellenére mintegy 200 ezres tömeg vonult végig a főváros sugárútjain háborúellenes jelszavakat hangoztatva. A békemenet résztvevői a város központi terén határozatot fogadtak el, amelyben a békéért folytatott harc aktivizálása mellett foglaltak állást. Több ezren tüntettek vasárnap Japánban is a Nakaszana-kormány fegyverkezési politikája ellen és a nukleáris fegyverek betiltását követelve. Hágában 500 ezren vonultak fel TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszolgálat Phnom Penh visszautasítja az ENSZ Kambodzsa-határozatát A kambodzsai külügyminisztérium közzétett nyilatkozatában visszautasította az úgynevezett kambodzsai probléma kapcsán hozott ENSZ-közgyűlési határozatot. A világszervezet mindaddig nem játszhat konstruktív szerepet a délkeletázsiai problémák megoldásában, amíg a polpotisták „demokratikus koalíciós kormányát” ismeri el a délkelet-ázsiai ország törvényes képviselőjének — mutat rá a nyilatkozat. A dokumentum hivatkozik a vietnami külügyminiszter által az ENSZ-közgyűlés elé terjesztett állásfoglalásra, amely kifejezi mindhárom ország véleményét. Ez elutasít minden olyan határozatot, amely nem szünteti meg a Vietnam, Laosz és Kambodzsa elleni agressziós veszélyt és nem biztosítja a függetlenséget, szuverenitást a térség valamennyi államának. (MTI) Argentin részeredmények A radikálisok vezetnek Az első részeredmények tanúsága szerint a Polgári Radikális Unió szerepelt a legjobban az Argentínában tartott általános választásokon. A hétfő hajnalig megszámlált szavazatokból a Polgári Radikális Unióra 4,1 millió (55 százalék), a Juszticialista Pártra (peronisták) pedig 2,8 millió szavazat (37 százalék) esett. A Polgári Radikális Unió vezetője, Raul Alfonsin a részeredmények ismertté válása után kijelentette, hogy megalakítandó kormányának célja a demokrácia helyreállítása. Kilátásba helyezte, hogy kabinetjében más pártok képviselői is helyet kaphatnak. (AFP, DPA, UPI) Chile Az ellenzék felhívása Nagyszabású tömegmegmozdulást hirdetett november 18-ra a chilei polgári ellenzéki erők nagy részét tömörítő Demokratikus Szövetség (AD), tiltakozásul Pinochet tábornok katonai kormányzata ellen. Ezt Hugo Zepeda, a politikai tömörülés elnöke jelentette be. (PL, AFP) Kohl Tokióban Hétfőn ötnapos hivatalos látogatásra ázsiai körútja első állomására a japán fővárosba érkezett Helmut Kohl nyugatnémet kancellár. A bonni kormányfő tárgyalásokat folytat vendéglátójával, Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnökkel, fogadja őt Hirohito császár, beszédet mond a japán parlamentben, majd vidéki körútra utazik. A tárgyalások középpontjában a nemzetközi helyzettel összefüggő kérdések állnak. 3 Ebek harmincadgán Kedves öreg kutyám napjában egyszer, de újabban inkább kétszer-háromszor is enni kér. Természetesen adok neki jó szívvel, de nem minden bűntudat nélkül. Mert bármennyire is családtagnak számít, beérné ő holmi állati takarmánnyal is, ám csak azt tehetek a tányérjába, amit az élelmiszerboltokban kapok. Drága kolbászt, sajtot, tejet, kekszet — csupa olyasmit, amit emberek számára gyártottak szigorú higiéniai előírások szerint, nagy ráfordításokkal. Úgy érzem, pazarló módon táplálom szeretett kutyámat. Kényszerű vásárlások Bűntudatomon enyhített egy tanulmány, amelyet a napokban olvastam a Kereskedelmi Szemle című szaklapban. A szerző, Berényi József ugyanis azt fejtegeti, hogy az ésszerű fogyasztás alapja az ésszerű kínálat. Azt írja: „Ha eltekintünk a fogyasztók szubjektív magatartásától (takarékos vagy sem), akkor valójában a pazarló fogyasztást alapvetően az árukínálat kényszeríti a fogyasztóra. A kínálatban jelentkező torzulások nemcsak azzal a következménnyel járnak, hogy a fogyasztók azonos szükséglet kielégítését csak a szükségesnél nagyobb ráfordításokkal tudják elérni, de azzal is, hogy a népgazdaság az adott szükséglet kielégítésére kénytelen több anyagot, energiát, importot, munkaerőt fordítani, kapacitásokat létrehozni. Az így keletkező kár méreteire jellemző, hogy a Belkereskedelmi Kutató Intézet által vizsgált 14 cikkcsoportban az ezek forgalmához viszonyított kimutatható veszteség mintegy 12— 13 százalék.” Amiből kitűnik, hogy távolról sem csak a kutyák tányérjába tett, emberi táplálkozás céljaira gyártott élelmiszerek jutnak ebek harmincadjára, hanem sok egyéb olyan termék is, amelyet nem megfelelő választékban vagy minőségben gyártottak. Felhozza a tanulmány a festékek ismert példáját, amelyekből olykor csak 4—10 kilós dobozok kaphatók ; ennyit kényszerül megvásárolni az is, akinek elég lenne egy kiló, vagy — kisebb javítási munkához — mondjuk 5—20 deka. Hogy mi történik a maradék festékkel, azt az olvasó fantáziájára bízhatják. Pontosabb számításokat közöl a tanulmány annak a pazarlásnak a mértékéről, amelyet a nem megfelelő méretű csomagolás okoz a háztartási vegyi áruk és kozmetikumok területén. A felmérések szerint a vásárlók 53 százaléka kénytelen többet költeni az ilyen termékek vásárlására, és kiadásuk emiatt 76 százalékkal több. A fogyasztó tehát gyakran kényszerűségből veszi meg azt, amit kínálnak. A termékek eladhatósága viszont a termelő számára azt a látszatot kelti, mintha hatékonyan dolgozott volna. Nyeresége képződik, függetlenül attól, hogy tevékenységével milyen többletráfordításokra kényszeríti vevőit, s hogy ezzel népgazdasági szinten netán veszteséget is okoz. Hasonló következményekkel jár az alkatrészek hiánya, amely gépipari termékek sorát teszi használhatatlanná. De miért hiányozak krónikusan az alkatrészek? Egyfelől azért mert a termelői érdekeltség és a verseny hiánya többnyire az alkatrészgyártásháttérbe szorítására, késztermék-centrikusságra ösztönöz. Másfelől azért, mert a termelő fontosabbnak ítéli a késztermékek előállítását, mint azt, hogy a már eladott termékei zavartalanul, biztonságosan működjenek. Mogyan tovább A rossz minőség következtében is pazarlásra kényszerül a fogyasztó, méghozzá olyan pazarlásra, amelyet nemcsak az ő zsebe bán, hanem a népgazdaságé is. Itt van például — hogy ismét személyes tapasztalattal hozakodjam elő — az a hűtőszekrény, amelyet nemrégiben vásároltam. Háromcsillagos, nagy a mélyhűtőtere; eleinte azt gondoltam, ezért növelte meg a villanyszámlát. De mikor azt vettem észre, hogy sűrűbben szorul leolvasztásra a réginél, gyanút fogtam: itt valami nincs rendjén. S valóban, ajtaja rosszul szigetel, ennek következtében rosszabb hatásfokkal működik, gyorsabban jegesedik. Miközben fűtjük a konyhát, a gép — az ajtaján kiengedett hideggel — hűti. És ezt nemcsak a mi háztartásunk fizeti meg a villany- és a fűtésszámla révén, hanem a népgazdaság is, amely energiahiánnyal küzd, és amely olcsóbban adja a háztartásoknak a villanyt, mint amennyiért megtermeli. Vajon hány rosszul szigetelt hűtőszekrény és bojler pazarolja az energiát? És hány százezer városi kutya fogyasztja az emberi táplálkozásra termelt élelmiszereket? És hány mázsa, tonna, hektoliter festék, kenyér, dezodor, tej megy veszendőbe azért, mert a szükségesnél nagyobb a csomagolása, mert rossz a minősége, mert az aerosolos flakonból csak egy része csalogatható elő, mert zacskója kiengedi tartalmát — és így tovább? Valóban, hogyan tovább? Az idézett tanulmány erre is igyekszik választ adni, amikor abból indul ki, hogy az álnyereség — amely a szükségleteknek, a felhasználásnak nem megfelelő módon termelőknél jelentkezik — veszteséget okoz. Javaslata: meg kell valósítani a gazdaság különböző területeinek — a termelésnek, a fogyasztásnak, a kereskedelemnek, a javításnak — az érdekazonosságát. Járjon súlyos gazdasági következményekkel a pazarlást okozó magatartás. Erősíteni a piaci hatásokat A bírság, a büntetés mindig kéznél van, ám a szerző távolról sem adminisztratív fellépést ajánl. Ellenkezőleg: gazdasági módszereket javasol, így például a monopolhelyzetek megszüntetését, illetve kibontakozásuk megakadályozását, vagy — ahol egyetlen gyár is elegendőt termel az ország ellátásához — olyan importot, amely rákényszeríti a termelőt a minőség javítására, a költségek csökkentésére, a technika fejlesztésére, a hatékonyság növelésére. A háttéripar oly sok gondot okozó lemaradása lényegesen csökkenthető lenne kis- és középüzemek létesítésével. Ez főként olyan cikkek esetében indokolt, amelyek iránt a kereslet gyorsan változik, illetve amelyek kis mennyiségben szükségesek vagy az alaptermelést egészítik ki. A gazdasági verseny feltételeinek erősítése mellett olyan iparpolitika kívánatos, amely nemcsaka termelésre, a termékre koncentrál, hanem a gazdaság teljes folyamatait veszi figyelembe, komplex módon, a fogyasztásig bezárólag. „A pazarlás, a célszerűtlen választékkonstrukciók, a hiányok felszámolásában rejlő tartalékok feltárása elsődlegesen a gazdasági mechanizmus piaci hatásokat erősítő továbbfejlesztését követeli meg.” Ami egyáltalán nem jelenti azt, mintha mi, fogyasztók nem folytatnánk azt a pazarlásfolyamatot, amelyet olykor termelői minőségünkben indítunk el. Pazarolunk akkor is, ha az árukínálat erre egyébként nem kényszerít rá, s ez alól nem mentség, hogy számos esetben bizony rákényszerít. Gál Zsuzsa Az önállóság színe és fonákja Átalakuló, átszerveződő szolgáltatások közepette élünk, s ezeknek az intézkedéseknek olykor szemlélői, ám a leggyakrabban többé vagy kevésbé szenvedő alanyai vagyunk. Például olyankor, amikor bezár egy kis bolt, vagy felvevőhely. Nagy forgalmat bizonyára nem bonyolított, ám közel volt lakásunkhoz, megszoktuk, megkedveltük. Sajnáljuk, és — ami a dolog szubjektív oldalát illeti — hiányozni fog. De ez a hiány gyakran objektíven is igaz, mert ha nehezebben érjük el a szolgáltatást, ha messzebb kell menni utána, akkor máris romlott a minősége, akármilyen kedvesen fogadják is köszönésünket az új helyein. Előfordul azonban fordított eset is. Nemrégiben történt, hogy egy nagy szolgáltató vállalat úgy döntött: bezár egy olyan boltot, amely évek óta minimális, sőt, kimutathatóan csökkenő forgalmat bonyolít le. Feltehetően nem fog hát hiányozni. A változás hírének örültek az ott dolgozók, hiszen keresetük függ a forgalomtól, szívesebben mentek volna hát jobban jövedelmező munkahelyre. Úgy tűnt, jól jár a vállalat is, mert évek óta pincehelyiségben sínylődő részlegét ezentúl végre emberi körülmények között tudhatja a megürülő felvevőhelyen. Azazhogy: tudta volna. Ugyanis — kár az érdeklődést tovább csigázni — az apró átszervezésből nem lett semmi. Mert a vállalati önállóság ugyan — törvénybe foglaltan — megengedte volna ezt a lépést, de a felügyelő hatóság már nem. A vállalat kérelmét elutasították, a bolt nyitva maradt, s tengődött tovább, majdhogynem teljesen üresen, a másik részleg dolgozói pedig maradtak a pincében. Ne higgye azonban senki hogy az említett cég valamiféle bürokratikus túlkapás áldozata lett. A helyzet, ahogy ez általában lenni szokott, jóval sokrétűbb, árnyaltabb annál, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Túlságosan is egyszerű volna az újságíró dolga, ha nagy hévvel leszedhetné a keresztvizet a „rosszakról", hogy kiállhasson a „jók" mellett. Csakhogy a főhatóság érvei sem légből kapottak, ők az ellátási felelősségre hivatkoznak, a lakosság igényeinek figyelemmel kísérésére, a szolgáltatások minőségének védelmére. Ki söpörhetné le az asztalról jó lelkiismerettel ezeket a szempontokat, ki legyintene rájuk mint figyelmen kívül hagyhatókra?! A bölcsek persze nyilván azt mondják, ha idáig érnek az olvasásban, ugyan, minek kell ilyen apróságból ügyet csinálni? Hosszú távon úgyis megoldódik minden, az élet a legjobb dramaturg, előbb-utóbb bizonyosan a főhatóság is belátja, hogy az adott apró, konkrét esetben nemcsak a vállalat, hanem a lakosság érdekei sem szenvednek csorbát. Bizonyára. Csakhogy addig sokak napjai keserednek meg, teljesen érdemtelenül és feleslegesen. Vajon nem kellene-e valamiféle, a jelenleginél reálisabb medret szabni vállalatok és főhatóságok kapcsolatának? Hiszen, ha a vállalat önállóan gazdálkodik, miért ne dönthetne maga az említetthez hasonló horderejű kérdésekben is? Különösen, mivel a kérdés felvetésével nyitott kapukat döngetünk, ugyanis — fentebb utaltunk is rá — a vállalati törvény lehetőséget nyújt ilyen és ehhez hasonló elhatározások végiggondolásához, keresztülviteléhez. Az ügy mégis szabályozást kíván. Nem, nem hivatalosat; a törvények betűjén alapuló emberi megítélés, a „hozzáállás” az, ami kiigazításra szorul. Mert erre az esetre is igaz a mondás: minden törvény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Varga Zsuzsa