Népszava, 1984. január (112. évfolyam, 1–25. sz.)
1984-01-03 / 1. szám
NÉPSZAVA 1984. JANUÁR 3., KEDD Ma a népek közös erőfeszítésére van szükség Nyikolaj Tyihonov interjúja a Jomiuri Simbunnak Moszkvában nyilvánosságra hozták azokat a válaszokat, amelyeket Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke adott a Jomiuri Simbun című japán lap szerkesztőségének kérdéseire. Az új közepes hatótávolságú amerikai rakéták európai telepítésének megkezdése utáni nemzetközi helyzetről szólva Nyikolaj Tyihonov többek között kifejtette: Gondolom, újságuk sok olvasója egyetért azzal, hogy mindenkinek jobb volna, ha az új évet e rakéták nélkül kezdhetnénk. Visszataszító „ajándék” ez az európaiaknak, de nemcsak nekik. Az Egyesült Államok lépései következtében a világhelyzet sokkal bonyolultabb lett, a feszültség számottevően megnőtt. Emlékeztetnék rá, hogy éppen a Szovjetunió javasolta minden közepes hatótávolságú és harcászati nukleáris eszköz megsemmisítését Európában. Az Egyesült Államok azonban még tárgyalni sem kívánt erről. Ezt figyelembe véve mi olyan megoldásra törekedtünk, amely lehetővé tette volna, hogy mind Európában, mind pedig Ázsiában a lehető legalacsonyabb szinten megőrizzük a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök egyensúlyát. Sajnos, a másik fél egészen más, nyíltan önző megfontolásokból indult ki. Számára az a legfontosabb, hogy az első csapás megtételére alkalmas nukleáris fegyver Európába telepítésével katonai fölényre tegyen szert. Ezért hiúsította meg a genfi tárgyalásokat is. Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok szólni arról a negatív szerepről is, amelyet néhány más ország vezetése játszott. Azok, akik saját népük akaratával ellentétben beleegyeztek abba, hogy befogadják az amerikai rakétákat, közvetlenül felelősek a nemzetközi helyzet jelenlegi kiéleződéséért. Nem kismértékben bűnösök azok az európai, vagy ázsiai kormányok is, amelyek a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekről vallott álláspontjukkal valamilyen módon elősegítették a fegyverkezési hajsza új, veszélyes szakaszának megkezdését. Szeretnénk remélni, hogy a józan ész mégis diadalmaskodik, visszaáll az amerikai rakéták telepítésének megkezdése előtti helyzet, s ez lehetővé teszi a kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálását. Ez megfelelne minden nép vágyainak, a békés, nyugodt életbe vetett reményének. Milyenek a nemzetközi helyzet alakulásának kilátásai? Erre egy japán szólásmondással lehetne válaszolni: „holnap holnapi szél fog fújni”. Igaz, a japánok gyakran fatalistán értelmezik ezt a szólást. Mi, szovjet emberek, biztosak vagyunk abban, hogy csak a népek mai közös erőfeszítése képes meghatározni, milyen lesz a holnapi szél, s általában a holnapi nap. Az pedig, hogy ez az enyhülés és az együttműködés meleg szele legyen, sok szempontból a japán fél álláspontjától is függ. Tyihonov a szovjet—japán kapcsolatokról szólva megállapította, hogy azok jelenleg nem a legjobb időszakot élik át. Fejlődésük az utóbbi években lefékeződött, és ezért a Szovjetunió nem tekintheti felelősnek magát. Nem változott a Szovjetuniónak az az elvi irányvonala, hogy igazi jószomszédi kapcsolatokat hoz létre Japánnal. Az egyetlen ésszerű út a kölcsönösen előnyös kapcsolatok minden eszközzel történő szélesítése és szilárdítása a jószomszédság szellemében. Pontosan ezen az úton haladva lehet mindkét fél számára elfogadható módon legyőzni a meglevő nehézségeket. Fontos, hogy mindkét fél először is jóindulatot, realitásérzéket tanúsítson, s figyelembe vegye a másik érdekelt fél álláspontját. A Szovjetunió nincs híján ennek a készségnek. TASZSZ-kommentár Gromiko és Shultz esetleges stockholmi találkozójáról Kommentárban foglalkozott a TASZSZ hírügynökség az amerikai külügyminisztériumnak azzal a bejelentésével, hogy Gromiko szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter találkozik egymással az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó, Stockholmban januárban kezdődő konferencia idején. Tökéletesen nyilvánvaló, — mutat rá a szovjet hírügynökség —, hogy sem a stockholmi konferencia, sem a kétoldalú érintkezések nem helyettesíthetik a genfi tárgyalásokat, amelyek az Egyesült Államok hibájából szakadtak meg. Washington ugyanis kezdettől fogva arra törekedett, hogy ne szülessen kölcsönösen elfogadható megállapodás az európai nukleáris fegyverzetről. A TASZSZ végezetül emlékeztet rá, hogy a stockholmi konferencia első szakaszának napirendjén csupán a bizalomerősítő intézkedések áttekintése szerepel. A Gromikov Schultz találkozóról, s a fegyverzetkorlátozási kérdések áttekintéséről szólva tehát Washington olyasmiről beszél, ami valójában nem is létezik. Ezeknek a nyilatkozatoknak nyilvánvaló célja a nyugateurópai és az amerikai közvéleménynek a megnyugtatása. Salvadori partizánakciók Salvador egyik legfontosabb közlekedési útvonalát szakították meg vasárnap a partizánok, amikor felrobbantották a San Salvadortól 90 kilométerrel keletre fekvő cuscatlani hidat. San Salvador-i hivatalos források közölték, hogy a híd teljes egészében megsemmisült. A fővárost és a keleti megyéket összekötő cuscatlani híd az Arany Híd után az ország második legnagyobb ilyen létesítményének számított. Az Arany Hidat a gerillák 1982-ben robbantották fel és azóta is romokban van. A partizánok az északi Chalatenango megyében a hét végén 25 katonai létesítményt támadtak meg. Hét végi legnagyobb fegyvertényük az El Paraiso-i helyőrség elfoglalása és lerombolása. Az FMLN szóvivője vasárnap közölte, hogy az El Paraiso-i harcokban 200 kormánykatona vesztette életét, közöttük két alezredes is. A lerombolt híd feleFOTó : MTI Külföldi Képszerkesztőség Heves harcok Nicaraguában Heves harcok zajlottak le a hét végén Nicaragua északi határvidékén a Hondurasból behatolt ellenforradalmárok és a sandinista népi hadsereg egységei között. Egy managuai szóvivő szerint a harcokban 40 ellenforradalmár és 25 kormánykatona vesztette életét. A nicaraguai kormány bejelentette, hogy az ország északi megyéiben a hét végén kétezer, Hondurasból behatolt ellenforradalmár indított újabb támadásokat a határvidék települései és létesítményei ellen. A kormány megítélése szerint a hondurasi támaszpontokon mintegy tízezer ellenforradalmár tartózkodik. (MTI, AP) Zavargások Baszkföldön Szilveszter éjszakáján, valamint az új év első napján spanyol Baszkföld több városában folytatódtak a zavargások. A felvonulók amiatt tiltakoztak, hogy feltevésük szerint a González-kabinet irányította az ETA-tagok ellen a közelmúltban elkövetett merényleteket. San Sebastiánban tüntetők csoportja az ETA baszk terrorszervezetét éltetve, ,Halál a spanyol rendőrségre” feliratokkal vonult az utcára. A kivezényelt rendfenntartó erőkre kövekkel, üvegekkel támadtak. Rendőrgyilkosság Madridban Hétfőn délelőtt a spanyol fővárosban két rendőrt meggyilkoltak. JoséRequena 25 éves őrmester, valamint 28 éves társa Marcelino Clemento gépkocsizó járőr szolgálatot teljesített Madrid külvárosában. Amikor egy piros jelzésnél megálltak , eddig ismeretlen tettesek — egy gépkocsiból géppisztolysorozatot adtak le rájuk. Mindketten meghaltak. Rendőrségi feltételezések szerint az ETA baszk terrorszervezet megkezdte azon fenyegetésének valóra váltását, hogy a Miguel Goicoetchea ETA-vezér elleni múlt heti merényletért tíz rendőrrel végez. (MTI) 3 Iparunk eredményei és gyengéi A népgazdasági terv 1983- ra a korábbinál nagyobb feladatokat tűzött az ipar elé a gazdálkodás minden területén, s az előirányzatok — a mezőgazdaság számára kedvezőtlen természeti viszonyok miatt — év közben még növekedtek is. Kedvezőtlen külső piaci és belső feltételek mellett kellett növekvő konvertibilis elszámolású kivitelt, az államközi szerződéseknek megfelelő szocialista exportot megvalósítani, s ugyanakkor változatlan színvonalon kielégíteni a hazai igényeket energiából, termelőeszközökből és fogyasztási cikkekből. A feladat megoldását nehezítette, hogy az ipar a termelés 1—2 százalékos növekedéséhez a korábbinál lényegesen kevesebb importtal s csökkentett mértékű fejlesztési eszközökkel számolhatott. Hármas feladatának ennek ellenére — lényegében — eleget tett az ipar. Az eddigi adatok szerint a termelés növekedése némileg meghaladja az tervelőirányzat alsó határát. Az előző évhez képest (forintban számolva) 15—18 százalékkal növelte konvertibilis, 11—13 százalékkal rubelexportját. Mindemellett a konvertibilis devizában mért növekedés nem éri el az előirányzatot a cserearányromlás, a nehéz piaci körülmények és az ezzel együtt járó árcsökkenések következtében. (Voltaképpen egyetlen ágazat termékei iránt sem volt konjunkturális kereslet.) Elmaradás után nekilendülés A szocialista országokkal folytatott külkereskedelmünk ebben az esztendőben is növekedett. Az export és az import egyaránt dinamikusan bővült, s a kivitel előirányzatát lényegében teljesítjük. Az év folyamán különösen legnagyobb partnerünkhöz, a Szovjetunióba irányuló szállítások teljesítésére fordítottunk megkülönböztetett figyelmet. A fejlődésnek azonban mind az áruforgalomban, mind az együttműködés más területein jelentősek a tartalékai. A gazdasági kapcsolatok színvonalának fenntartása, illetve nagyon is szükséges fejlesztése, a számunkra kedvezőtlen cserearányok megváltoztatása azonban csak akkor lehetséges, ha a versenyképes áruk arányát növelni tudjuk kivitelünkben. Ehhez leginkább a szakosítás és a kooperáció elmélyítése kínál jó esélyeket. A hazai igények kielégítése — a termelés szerény mértékű emelkedése mellett — ugyancsak nagy feladatot jelentett, ha tekintetbe veszszük, hogy a belkereskedelem importja jelentősen csökkent az elmúlt esztendőben. Ennek ellenére — az év közben tapasztalt átmeneti nehézségektől, választékbeli hiányoktól eltekintve — a lakosság áruellátása kielégítő volt. Az ipar munkáját mindazonáltal megnehezítette a gazdálkodás néhány külső és belső tényezője. Jelentős rendeléshiány, gyakori zavarok az anyagellátásban, a háttéripar teljesítőképességének gyengeségei, valamint a munkaerő fokozódó hiánya nemcsak 1983 elején az előirányzottnál lényegesen kisebb termelésben, hanem később is, szinte az egész esztendőben éreztette hatását. A teljesítmények növelésére csak a termelést akadályozó tényezők elhárítását, a gazdálkodási feltételek megjavítását követően nyílt lehetőség kormányzati beavatkozással. A termelés üteme a második negyedév után emelkedett számottevően, s év eleji lemaradását ekkor az ipar jelentősen mérsékelni tudta. Az év fontos eredményének kell tekinteni, hogy az energetikai ágazatok (a bányászat, a villamosenergia-ipar, a gáz- és kőolajipar) az igen nehéz gazdasági helyzet ellenére zavartalan, kiegyensúlyozott ellátást nyújtott. A beruházások mértéke az iparban meghaladta mind az 1982. évit, mind az 1983-ra előirányzott színvonalat, de szervezettség és a megvalósítás ütemessége tekintetében fejlődés tapasztalható. A gazdálkodást ellentmondásai A vállalatok gazdálkodásában mérséklődött készletfelhalmozás, növekedett a forgási sebesség. Egészében csökkent az ipar készletigényessége. A változás részben a szigorúbb szabályozás, részben pedig a takarékosabb anyagfelhasználás következménye. Ez a termékek alacsonyabb anyagköltséghányadában is tükröződik. Mindebben jelentős része volt a racionálisabb anyagfelhasználást, technológiai korszerűsítést, valamint a hulladék- és másodlagos hasznosítást szorgalmazó programok kezdeti eredményeinek. Figyelemre méltó, hogy 1978 óta lényegében változatlan az energiafelhasználás, s az 1983-as évben előreláthatólag 9— 10 százalékkal kevesebb a VI. ötéves tervben időarányosan előirányzottnál. (Akkor is, ha ez részben a termelés növekedési ütemének a lassulásával van összefüggésben, s a kedvező időjárással.) Kedvezőbbé vált az energiafogyasztás szerkezete: a kőolaj részaránya hat év alatt 40,7 százalékról 32-re csökkent. Az intenzív fejlesztési, gazdálkodási módszerek nagyobb elterjedésének a vállalati eszközök szűkössége szab határt, másrészt több olyan megkezdett program befejezése, üzembe állítása késik, halasztódik — fejlesztési alap vagy hitel hiánya miatt —, amelynek termelésbe állítása a jövőt szolgálná. Nem csökkentek a kívánt mértékben a bérgazdálkodás gondjai. Az ipari átlagbérek a tervben előirányzott 3,5— 3,8 százaléknál jobban, 4,5 százalékkal emelkedtek. (Ezen belül a kohászat és a vegyipar dolgozói az átlagnál magasabb, a bányászatban és a könnyűiparban foglalkoztatottak az átlagnál alacsonyabb bérfejlesztésben részesülhettek.) A nagyobb arányú emelkedés sem nyújtott módot azonban az egyes iparágak közötti béraránytalanságok megszüntetésére, vagy legalábbis csökkentésére. Még kevésbé arra, hogy az oly kívánatos differenciálás megkezdődjön. Egyes vállalatok ugyan tettek ilyen kísérleteket, de a bérfejlesztésben — általánosságban — még igen jelentős a szociális indíték. A bérezési problémák is közrejátszanak, hogy tavaly — a tervezettnél is nagyobb mértékben — 32 ezerrel csökkent az ipar termelő létszáma. Legtöbbet a könynyűipari vállalatoké, de a gépipar tízezres létszámvesztesége is súlyos. Az így keletkezett feszültségeket részben és helyenként a vállalati gazdasági munkaközösségek növekvő számával ellensúlyozták, de a gondoknak csak egy részét lehetett így megoldani. A kohászatban a létszám apadása a korszerű termelőkapacitások kihasználását veszélyezteti. Az, hogy a bányászatban a szükségesnél ötszázzal kevesebb a dolgozó — és a termelés változatlan színvonala miatt —, a szabadnapi műszakok számának növelését követelte meg. Az iparban dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításához a vállalatok forrásai kisebbek voltak a szükségesnél. Ennek következtében általában nőttek az étkezési és üdültetési díjak, egyes vállalatoknál pedig a szociális szolgáltatások fenntartása is gondot okozott. A munkavédelmi feladatok jelentős részét a vállalatok a költségek terhére oldották meg. Sajnálatos, hogy a balesetek súlyossága az előző évhez képest nem enyhült, s figyelmeztető, hogy többségük a fegyelmezetlenségre, az előírások megszegésére vezethető vissza. Ilyen okok váltották ki a súlyos júniusi bányaszerencsétlenségeket is, amelyek következtében 48 bányász vesztette életét és tizenheten szenvedtek sérüléseket. Az ipar ezen legszomorúbb eseményéből, megdöbbentő tapasztalataiból valamennyiünknek okulnunk kell. Az iparvállalatok gazdálkodásának eredményei — a szigorúbb feltételek ellenére — előreláthatólag mind az előző évit, mind pedig az 1983-ra tervezett színvonalat meghaladják. Az általában kedvező tendenciák mögött azonban nagyon jelentősek az eltérések. A kiemelkedő eredményt elérők mellett, a vállalatok viszonylag szűkebb körében súlyosbodtak a pénzügyi gondok, tizennégy vállalat tartósan alacsony hatékonyságú lett. Ezek helyzetének rendezése részben népgazdasági feladat, a megoldás elé azonban teherviselő képességünk korlátokat állít. Indokolt, hogy ezeknek a problémáknak a rendezésénél a vállalatok tartalékainak feltárását, az ésszerű szervezeti változtatásokat helyezzük előtérbe. A hatékonyság javítására az elmúlt években sokoldalú üzem- és munkaszervezési tevékenység bontakozott ki. Kezdeti eredményei hozzájárultak a nehezebb gazdasági feltételek ellensúlyozásához. Elsősorban az intenzív fejlődést meggyorsító racionalizáló jellegű, hamar megtérülő és a fajlagos ráfordítást csökkentő megoldások, valamint a külföldi szervezési tapasztalatok átvétele érdemelnek figyelmet. A következő években a vállalatok belső irányítási és érdekeltségi rendszerének korszerűsítése, a szervezés személyi és szervezeti feltételeinek javítása lesz igen fontos feladat. Megújuló szervezés és irányítás A vállalati gazdálkodás, az irányító munka fejlesztésére folyamatosan tesz intézkedéseket a minisztérium. Szorgalmazzuk a belső mechanizmus korszerűsítését, 25 vállalatnál előkészítettük a döntési joggal felruházott igazgató tanácsok megalakítását. Október 1-től nyolc nagyvállalat munkáját megnövelt hatáskörű felügyelő bizottság kíséri figyelemmel. Módosítottuk a vezető állású dolgozók kiválasztási és kinevezési gyakorlatát, kidolgoztuk a pályázati rendszert, a határozott idejű kinevezések és a konkrét körülmények előírásának egységes eljárását. A tavalyi esztendőben tizenegy magasabb vezetői beosztásra írtunk ki pályázatot, amelyből kilencet zártunk le, s öten kaptak ennek alapján igazgatói kinevezést — meghatározott időre. Az év eseményeit áttekintve megállapítható, hogy az ipar teljesítette a népgazdasági tervben foglalt feladatok többségét. A nehéz körülmények között elért eredmények azonban sok esetben rendkívüli erőfeszítéseket követeltek a vállalati kollektíváktól. Az új év és az elkövetkező esztendők feladatainak megvalósítása új munkastílust, szemléletmódot kíván. Megalapozott az a reményünk, hogy a gazdaságirányítás továbbfejlesztése, a vállalatok működési feltételeit befolyásoló közgazdasági szabályozórendszer módosítása a fejlődést szolgálja. Meg kell újulnia a termékeknek, a gyártástechnológiáknak, az emberi tudásnak, alkotókészségnek. E célokat s a hozzájuk vezető módszereket fogalmazzuk meg az elkövetkező hónapokban, az ipar megújulási programjában. Zsednai Pál, az Ipari Minisztérium főosztályvezetője