Népszava, 1984. január (112. évfolyam, 1–25. sz.)
1984-01-29 / 24. szám
NÉPSZAVA 1984. JANUÁR 29., VASÁRNAP A Sárrét új városa M Maróthy László busáért a nagygyűlésen Városavató ünnepi tanácsülést tartottak szombaton Szeghalmon. Az utána tartott nagygyűlésen Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a párt budapesti bizottságának első titkára mondott beszédeit, s átadta a várossá nyilvánításról szóló okmányt Kozák Sándornak, a városi tanács elnökének. Az ünnepi szónok tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága és az Elnöki Tanács üdvözletét, majd arról szólt, hogy a várossá válás minőségi változást hoz Szeghalom életében, amelynek most még inkább tényleges munkahelyi, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási és kulturális központként kell működnie. Felelőssége megnőtt, mert a városkörnyék fejlesztése, gazdagodása nemcsak előnyöket, hanem kötelezettségeket is jelent. Elmondta: a Viharsarok népe sohasem egyezkedésekre, félmegoldásokra, hanem történelmi fordulatokra vágyott, s a nagy sorsfordulót Szeghalom életében is a felszabadulás hozta meg. Az elmúlt, közel négy évtizedben végbement fejlődés eredményeként itt is kialakult a lakosság többségét alkotó munkásosztály. Szeghalom mai iparosodott jellegét mutatja, hogy ezer lakosra csaknem ugyanannyi ipari foglalkoztatott jut, mint Békés megye többi városában.* Sárréten — város? Ott, ahol mindig a mezőgazdaság adta a kenyeret — a szó átvitt értelmében is? Ott. Várossá lett a Sárrét központja, Szeghalom. Szemmel ma már nem látható, amit neve után várna az ember, hogy kiemelkedik az alföldi tájból. Éppoly síkan fekszik a valaha nád-, ma búzaringató Nagyalföld tenyerén, Békés megye fölső csücskében, mint Füzesgyarmat, Körösladány, Vésztős Zsadány vagy Dévaványa, amelyek körülveszik. S ha odáig nem látszik is a szeghalmi templomtorony, ott is érezni lehet majd: Szeghalom emelkedett. Majd? Érződik ez már évek óta. A megindulást talán az 1970-es év jelentette, ekkor vált a nagyközség középfokú központtá, ekkor vett lendületet Szeghalmon is az ipartelepítés. Enélkül — évszázadok bizonyítják — nem ment volna a felemelkedés. Mindig szorgalmas, igyekvő, a jövővel törődő, de mindig szegény nép lakta ezt a tájat, ahol a Sebes-Körösbe torkollik a Berettyó. A láp, a mocsár, a nád és az idegen ember volt úz mindig ezen a vidéken, az itt lakó mindig csak zsellér. Nincstelen. Így nem csoda, hogy a valamikor alig lakott Zequdumuból a történelem „vörös szögletet” formált: a század eleji földmunkásmozgalmak egyik zászlótartó bástyáját. Itt született Tildy Zoltán is, a baloldali, népi érzelmű református pap, a felszabadult ország későbbi köztársasági elnöke. A felszabadulás után, de különösen a közös gazdálkodás megindulásával végre könnyebbedett az itt élők sorsa is. Nem láncolta már őket a földhöz a mindennapi robot, sőt, a korszerű technika és az életmódváltozás a hatvanas évek végére elkerülhetetlenné tette a felszabaduló munkaerő ipari foglalkoztatását. Az első gyárat a Fővárosi Ruhaipari Vállalat telepítette ide, olyan sikerrel, hogy néhány év múlva paplan- varró üzemmel kellett bővíteni. A Csepel Autógyár alkatrész-gyáregysége 1971- ben vette fel itt az első munkásokat, majd a Budapesti Harisnyagyár nyitott telephelyet. Hamarosan termelni kezdett a tejüzem, a Volán-szerviz. Húszmillió forintért szennyvíztisztító telepet építettek, és 1976-ban megkezdődött a csatornahálózat fektetése is. A községközpont fokozatosan városiasodott. Nemcsak az emeletes házak épültek fel a régi, lapos főutcák kereszteződésében, de világító reklámfényekkel a Gelka-szerviz is, és a Pákász étterem. Gimnáziuma, korszerű ABC-áruháza, a nagy választékú Centrum-áruház már korábban vonzotta a környék lakosait. Sokan voltak, akik az ingázás helyett itt vettek maguknak házhelyet, lakást. Lélekszáma meghaladja a 11 ezret. Szeghalom mégsem ezért érdemelte meg a most elnyert rangot. Sokkal inkább, mert lakói az elmúlt évtizedekben számos jelét adták annak, hogy nemcsak szeretik lakóhelyüket, hanem áldozatot is vállalnak érte. Így született a város közepén húzódó gyönyörű sétány, s részben ennek is köszönhető, hogy Szeghalomnak ma már hat óvodája, korszerű orvosi rendelője, új általános iskolája és ifjúsági háza is van. A szeghalmiak büszkék rá, hogy mindez nemcsak őket szolgálja, hanem a Sárrét többi településének lakóit is. V. S. : új város egyik új lakótelepe MTI Fotó : Plavecz Pál felvétele Útikönyv a minennapi joghoz Mi kell ahhoz, hogy valaki maga építhessen lakást? Mik a feltételei , különböző esetekben mekkora a kedvezmény, a kölcsön, az állami, munkáltatói támogatás mértéke? Hová, kihez kell fordulni? Mi a menete, honnan, hogyan, s milyen hivatalos papírokat, okmányokat kell beszerezni ? A Népszava Kiadó Mindennapi ügyeink lexikona címet viselő, nemrégiben megjelent könyvének több száz címszava ezekre a kérdésekre is választ ad. A szerkesztő bizottság, a népes szerzőgárda — 50 jogász —, különböző területek szakértői olyan „útikönyvvel” szolgálnak az olvasónak, amely bizton segít eligazodni a joggyakorlat olykor igencsak szövevényesnek tűnő, labirintusokkal teli világában. Címében hű a mindennapokhoz, egész évben haszonnal forgatható. Az óvodától a betegségig és az anyasági ellátásig, a vásárlási formáktól a szolgáltatásokig, az oktatástól az üdültetésig minden területet átölel 600 betűrendes lapja. Munkajogról, jogsegélyről, juttatásokról, vagyonjogról és adókról egyaránt szól. Több fejezete hasznos tanácsokkal segítheti a vállalkozók és a gazdálkodók munkáját. A jogszabályokat, törvényeket nemcsak idézik, hanem magyarázzák, emberközelbe is hozzák. Az állampolgári alapismeretek, az államapparátus intézményrendszerének bemutatása mellett épp úgy helyet kapnak a peres ügyek is, mint az egy ember életében mindennaposak: a kártérítés, a becsületsértés, a hibás teljesítés. Vagy a különlegesek: hangfelvétel nyilvánosságra hozatala, eltűnt személyek keresése, és így tovább. Az év lakóháza Az év lakóháza címmel hirdetett pályázatot a Nógrád megyei Tanács; erre a már megépült családi házak, sorházak, több szintes lakóépületek tervezői, építtetőitulajdonosai és kivitelezői együttesen nevezhetnek be. A pályázatra március 30-ig lehet jelentkezni. Naturisták közgyűlése A Magyar Naturisták Egyesülete — melyet a múlt év végén hivatalosan is bejegyeztek — szombaton tartotta első közgyűlését. A szervező bizottság és ideiglenes vezetőség beszámolójában elhangzott, hogy ma már több tízezer híve van a hazai naturista mozgalomnak. Több idegenforgalmi hivatal is támogatja a mozgalmat, hiszen a naturista üdülés új színfoltot jelenthet a hazai idegenforgalom kínálatában is. FelNívás agrár SZET-tanfolyamra Az agrár-felsőoktatási intézmények felvételi előkészítő bizottsága szakmunkásokat előkészítő tanfolyamra (SZET) felvételt hirdet a tanfolyam 1984/85. tanévére. A tanfolyamra jelentkezhetnek azok a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban, erdészeti, fagazdasági üzemekben, MEZŐGÉP-vállalatoknál, szakszövetkezetekben dolgozó fiatal szakmunkások, akik a 10/1978. (VIII. 29.) OM—MüM. sz. együttes rendelet 3. és 4. paragrafusában foglalt feltételeknek megfelelnek. A tanfolyamra előzetesen levélben 1984. február 28-ig lehet jelentkezni az alábbi címen: Agrár-felsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága SZET- tanfolyam, Gödöllő, Páter Károly utca 1. 2103. A jelentkező szakmunkásoknak a tanfolyam vezetősége megküldi a SZET részletes felvételi tájékoztatóját és a felvételhez szükséges jelentkezési lapot. Ez utóbbit kitöltve 1984. április 15-ig kell a tanfolyam címére eljuttatni. A felvételi feltételeknek megfelelt pályázók 1984 májusában pályaalkalmassági vizsgán vesznek részt, végleges felvételükről ennek alapján történik döntés. A képzési idő tíz hónap (szeptember—június), ebből 28 hét intenzív, bentlakásos oktatás. A tanfolyam elvégzése után a hallgatók bármelyik agrár-felsőoktatási intézményben felvételi vizsgát tehetnek. Sikeres felvételi vizsga után a választott intézmény képzési céljának és idejének megfelelő agrármérnöki, üzemmérnöki diplomát szerezhetnek. A Somogyban a hóvihar után kedden eső, havas eső, majd nagy fajsúlyú, tapadós hó zúdult Somogy megyére. Kövéredni kezdtek a légvezetékek, a villanydrótok és telefonhuzalok. A szemtanúk azt mondják, volt olyan vezeték, amely a ráfagyott víztől-hótól 5 centiméter átmérőjűre vastagodott, így kezdődhetett a folyamat, amelynek következtében szerdára szinte egész Somogy megye sötétbe borult, és telefon nélkül maradt. — Mint a dominósor, úgy működik ez ilyenkor —magyarázza szombaton reggel kialvatlan, karikás szemekkel Gyöngy Endre, a Posta Somogy megyei Távközlési üzemének helyettes vezetője. Ahol az amúgy is elálmosodott vezetékekre még a fákról is hó zuhant, elszakadtak a drótok. A póznák között egyenlőtlenné vált húzóerő egymás után roppantotta meg a beton, vagy fa oszlopokat, mondom, mint a dominó, úgy vágódtak sorra a földre, volt olyan hely, ahol 60 egymás után. Volt, ahol szakaszosan. A végeredmény ugyanaz: szinte csak a föld alatti kábelek maradtak épen, hatvan községgel szűnt meg a telefonkapcsolat. — Ne haragudjon, ha boszszantani fogja a következő kérdésem... — Engem ma már senki és semmi sem tudna fölboszszantani! — Szóval, a posta nincs fölkészülve arra, hogy esni fog a hó? — Higgye el, hogy az oszlopok karbantartása folyamatos, és egy sem volt közöttük a szabványban előírtnál gyengébb. A szabványt sem lehet gyengének mondani. Nagyon drága dolog lenne, ha az ilyen, rendkívüli időjáráshoz mérve terveznénk meg a vonalainkat. — A mostani, több milliós kárnál is drágább? — Minden bizonnyal. Az, hogy most először eső esett, ami a vezetékekre fagyott, és jó alapot adott a havas eső és a vizes hó tapadásának, s mindehhez rendkívüli, viharos erejű szél társult, ritkán jön így össze. Én harmincöt éve szolgálok, ilyennel most találkoztam először. S valószínű, hogy többet soha, legfeljebb rémálmaimban. — Nem történt baleset? — ez az első kérdésünk a DÉDÁSZ Kaposvári Üzemigazgatóságának osztályvezetőjéhez. — Túlvagyunk rajta nagyobb baj nélkül — sóhajtja Barna József. — De bajunk van elég. Az igazgatóság valamennyi húszezer foltos vezetékén, összesen ezeregyszáz kilométer hosszúságban keletkezett üzemzavar. Szerdán este a hozzánk tartozó területeken csak Kaposváron, Nagyatádon és Dombóváron volt villany. Az első két napon éjjel-nappal dolgoztunk a helyreállításon, hiszen az áramkimaradás háromszázezer embert érintett. Harminchat óra hajtás után úgy elfáradtak az emberek, hogy muszáj volt megpihenni. Azóta csak nappal dolgozunk. A posta vonalain másfél százan, az elektromos hálózat javításán kétszázan dolgoztak egész szombaton. Néhányukkal találkoztunk. Tóth Józsefet és Neubajer Istvánt Alsótapaszdról hozta be reggel hatra Kaposvár határába a Posta kocsija. — Nem elég, hogy négy napig nem volt a falunkban se villany, se telefon, az első három nap még a munkahelyünkről is elkéstünk, úgy csúszott az út, hogy a busz csak cammogni tudott — zörgeti meg kesztyűs markában a drótszálakat Neubajer István. — Pedig, ha valamikor, hát most igyekeztünk. Rossz volt nézni, ahogy a háromszáz személyes szociális otthonunkba vödörrel vitték a vizet főzni, mosakodni. Meg nekünk se volt mindegy, gyertyával pislákolni! — Nem szédül odafönt? — kérdezem, inkább csak a beszélgetés megkezdése végett az előbb még a magasfeszültségű vezetéken tornázó Varga Lászlót, hiszen mozdulataiból látom, hogy nincs tériszonya. — Az a szerencse, hogy jó az idő — válaszolja —, nem fúj a szél. Viszonylag gyorsan haladunk. Mike az utolsó községek közé tartozik, ahol még nincs primér vonal, de úgy számolom, estére lesz. Jó is volna. Kedd óta tizenkét órákat dolgozunk. Nemcsak az emberek, a táj is fáradtnak látszik. Amerre megyünk, az útszéleken letört gallyakat, kócos erdőket találunk. Barcs, Nagybajom térségében a fiatal fenyveseket az ágakra fagyott hóréteg szinte leborotválta, amikor az enyhült időben csúszni kezdett. Még csúfabbul járt a Mike melletti kiserdő, itt a szélvihar derékba törte a fákat. A fafeldolgozó gazdaság előzetes becslése szerint mintegy 50 ezer köbméter fa pusztult el a hét elején Somogyban. Mikére érve találomra állunk meg az egyik ház előtt: két gyerek a lógó vezetékeket óvatosan kerülgetve söpör. — Unalmunkban — mondja a 13 éves Laci —, tévét nézni kedd óta nem tudunk. A háziasszony, Szabó Lajosné cseppet sem unatkozik. A kályhára éppen most tett fel egy nagy fazék havat — az így olvasztott vízzel mos és mosogat majd. Az áramhiány miatt víz sincs: a hidroglóbusz motorja kedden este leállt. — Mit isznak? — A szomszédból, a kútról hozhatunk vizet, a boltból üdítő italt. — Lehet kapni? — Jótól kérdi, én vagyok a boltos. Lehet, persze. Az lenne a legkevesebb. De a hús megromlott, mert nem tudom hűteni, a forgalmam megcsappant, mert sötétedéskor be kell zárnom. Úgyhogy vége lehetne már. Ha a helyreállítóknak sikerült megvalósítaniuk elképzelésüket, a somogyiak, köztük Szabóék is fellélegezhetnek. Szombaton este talán már ők is látták a tévében a krimit. Ám a munka apróléka még így is a jövő hétre marad. Vigh Sándor Szombati helyszín Varga László nem szédül, pedig több mint húsz méter magasban dolgozik Minden vezetéket újra feszesre kell húzni Szabó Lajosné nem szilvás gombócot főz - havat olvaszt