Népszava, 1984. február (112. évfolyam, 26–50. sz.)
1984-02-01 / 26. szám
2 Ciprus Körkörös rettegés A Ciprus iránti általános érdeklődést aligha magyarázhatják csupán a sziget természeti szépségei, turisztikai látványosságai. A klíma sem elegendő ehhez. A kiegyensúlyozott életvitel és a minden megpróbáltatás dacára is kielégítő életszínvonal sem. Az alig libanonnyi szigetország, hatszáz-egynéhányezer lakosával ugyancsak nem lenne elegendő a heveny politikai érdeklődés ébrentartásához, még akkor sem, ha világunkban a szolidaritás gyakran politikai értékké és néha politikai erővé válik. Ciprusra a rettegés irányítja a tekinteteket. Az európai országokban aggódnak: ha egy ugyancsak európai országgal megtörténhetett a felosztás, ha ott felülkerekedhetett a szeparatizmus , ki tudja, nem kerül-e sor máshol is hasonló folyamatokra? A Földközi-tenger menti országok attól tartanak, ha ezen az annyira reflektorfényben álló szigeten megtörténhetett a puccs, a török invázió, a kettészakadás, és az egyik országrész függetlenségének kikiáltása —, mi garantálhatja akkor a többi mediterrán ország integritását? Nyugtalankodnak az el nem kötelezettek is, hiszen, ha a mozgalom egyik élharcosával, oszlopával megtörtént, ami megtörtént, akkor... Ha a világ országai, regionális és globális szervezetei tudomásul veszik az erőszakos feldarabolást, a szuronnyal történt határkijelölést, akkor olyan eszközöket és módszereket szentesítenek, amelyeket évtizedeken át sikerült távol tartani Európától. A rettegés tette vájtfürűvé a közvéleményt, elsősorban az aggodalom motiválja a kíváncsiságot. 1983 november közepén kiáltották ki (ismételten) Ciprus megszállt északi részének függetlenségét, s ezzel a kezdeményezés átkerült a török térfélre. Denktasék lépéskényszerbe hozták Kiprianu elnököt és kormányát, de az athéni kabinetet is. Kiprianu ezután új rendezési tervet ismertetett az ENSZ főtitkárával, s Perez de Cuellar már vagy három hete a legkülönbözőbb nemzetközi fórumokon, tanácskozásokon kerít sort arra, hogy ismertesse a nikéziai elképzeléseket. A tervet egyébként Kiprianu szerényen csupán „keretnek" nevezte, amely elősegítené a gyors rendezést. Eredményeképpen független, szuverén, területileg egységes, egyesített, békeszerető és el nem kötelezett köztársaság jönne létre Cipruson, s a szigeten nem lennének külföldi megszálló csapatok és külső beavatkozás. Az új javaslattal megismerkedett már számos európai és nem európai kormány, s főbb pontjait megvitatták a Casablancai iszlám csúcskonferencián. A legfontosabb azonban a ciprusi lakosság mellett Athén és Ankara reagálása. A török vezetés hallani sem akar arról, hogy visszavonja az elismerést a ciprusi török államtól, sőt, úgy reagált az új Kiprianujavaslatra, hogy abból Athénban katonai fenyegetést olvastak ki. Andreasz Papandreu miniszterelnök pártja kádereinek értekezletén kijelentette: „Ha ismét török támadás éri Ciprust, nem elégszünk meg azzal, hogy megint csak az ENSZ- hez fordulunk." A görög kormányfő közben nemcsak Kiprianuval tárgyalt, hanem a legnagyobb ciprusi párt, a kommunista AKEL főtitkárával is, sőt, szakítva az eddigi hűvös elzárkózástól, tárgyalóasztalhoz ült a Görög KP vezetőjével, Harilaosz Florakisszal. A tárgyalásokat követő nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy bizonyos konszenzus alakult ki a felek között. Ám ez az egyetértés aligha vonatkozhat egy esetleges katonai akcióra, amit a Papandreu-nyilatkozat sejtet. Hiszen valójában kevesen veszik komolyan azokat a híreket és fenyegetőzéseket, amelyek újabb török támadást sejtetnek. Sokkal természetesebbnek tűnik, hogy Ankara valamiképpen megpróbálja konszolidálni pozícióját, semmint arra vállalkozna, hogy újabb bonyodalmakkal terhelje meg az amúgy is túlzottan szövevényes ciprusi problémát. Így az akár Ankarában, akár Athénban hangoztatott harciasság inkább belpolitikai használatra szólhat. A pillanatnyi katonai erőviszonyok egyébként sem ígérnének sok jót Athén számára. Hiszen ellenfele, Törökország, tartja fenn az egyik legnagyobb létszámú és legütőképesebb NATO-hadsereget, amelynek légiereje három és fél perc elteltével már képes arra, hogy támadja a szigetet. A görög vadászbombázók hatótávolsága kisebb, mint a légi bázisok és a ciprusi célpontok közti távolság. A török flotta tizenkét óra elteltével képes partraszállást lebonyolítani. Ehhez a görög tengerészetnek három napra van szüksége. De egy újabb török—görög konfliktus nélkül is éppen elegendő katona van Cipruson. A ciprusi nemzeti gárdában 14 500 ember szolgál, köztük 400 görögországi tiszt. Athén ezenkívül még ezer katonát és tisztet állomásoztatott. Az ENSZ 1400 katonát küldött a szigetre, 740-en szolgálnak a görög oldalon, 060-an a török térfélen. Törökország 16—18 ezer katonát állomásoztat Észak-Cipruson, s a ciprusi török nemzeti gárda létszáma is eléri az ötezret. A két brit támaszponton ötezer angol katona állomásozik, és — ahogy mostanában mind gyakrabban emlegetik — a Trodosz-hegységben működik egy francia támaszpont is. Tíz év óta egyébként ez a legszerényebb hadi létszám: eddig mindig több katona állt fegyverben a szigeten. De még a mostani katonasűrűség is egyre hangsúlyozottabbá teszi a megosztottságot, azt a veszélyes precedenst, amitől joggal iszonyodik a világ. Krajczár Imre Amerikai-hondurasi hadgyakorlat A „Big Pine—II" fedőnevű hondurasi—amerikai hadgyakorlat bejelentett utolsó nagyobb hadmozdulatára kerül sor Honduras keleti részén. Háromszáz amerikai és ötezer hondurasi katonát vontak össze Olandio tartományban a nicaraguai határtól mintegy kétszáz kilométerre. A hat hónapja tartó gyakorlat február 8-án fejeződik be, júniusban pedig Granadera—I. fedőnévvel újabb gyakorlatot tartanak az ország nyugati részén — derült ki hétfőn Gustavo Alvarez Martinez tábornoknak, a hondurasi hadsereg főparancsnokának nyilatkozatából. A gyakorlat egyik mozzanataként hatszáz hondurasi és 40 amerikai katona hajtott végre ejtőernyős ugrást C 130 típusú szállítógépből január 30-án. TELEFOTÓ : MTI Külföldi Képszerkesztőség Bukarestben folytatódtak a szovjet-román tárgyalások Andrej Gromiko beszéde a nemzetközi helyzetről Kedden Bukarestben folytatódtak a román—szovjet tárgyalások. Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, első miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter vezetésével hétfőn délben érkezett Bukarestbe a szovjet párt- és kormányküldöttség. A román sajtó kiemelt helyen, az első oldalon közli a román— szovjet tárgyalások kezdetéről szóló jelentet A bukaresti látogatáson tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese, külügyminiszter vezetésével kedden folytatta tárgyalásait a Nicolae Ceausescu, az RKP KB főtitkára, államfő vezette román delegációval. Mindkét fél hasznosnak nevezte a megbeszéléseket, amelyeken kifejezésre jutott a szovjet—román kapcsolatok továbbfejlesztésére irányuló kölcsönös törekvés. A szovjet delegáció kedd délelőtt látogatást tett a bukaresti Augusztus 23. gyárban. Az egyes üzemrészek megtekintése után nagygyűlést tartottak, amelyen Andrej Gromiko, valamint Gheorghe Oprea, az RKP KB PUB tagja, első miniszterelnök-helyettes mondott beszédet. Tárgyalásaink lehetővé teszik, hogy ismét felmérjük mindazt, ami a szovjet—román együttműködés különböző területein végbement, megvitassuk az együttmű-, ködés további fejlesztésének konkrét kérdéseit — mondotta többek között Andrej Gromiko. — Napjainkban a szovjet —román együttműködés töretlenül fejlődik — folytatta a szónok —, átfogja a legkülönbözőbb területeket: a politikát, a gazdasági életet, a kulturális életet és a tudományt. Mi amellett vagyunk, hogy ez az együttműködés tovább szilárduljon. Beszédének külpolitikai részében Gromiko rámutatott: a békére, a békés munkára nézve a fő veszély az Egyesült Államok imperialista politikája, amely a fegyverkezési hajsza fokozására, a katonai fölény elérésére irányul. Washington durván beavatkozik más országok és népek belügyeibe. Az amerikai nukleáris rakéták európai telepítése — folytatta Gromiko — megmérgezte a politikai légkört, emelte a katonai szembenállás szintjét, mégpedig nemcsak Európában. A Szovjetunió változatlanul amellett van, hogy az eurorakéták kérdését a nukleáris fegyverzet egész problémaköréhez hasonlóan, konstruktív módon, kölcsönösen elfogadható alapon, az egyenlőség és az azonos biztonság elvének szigorú betartásával oldják meg. Gromiko rámutatott: manapság Washingtonban azt a látszatot keltik, mintha először vették volna észre, hogy a Szovjetunió kész a párbeszédre, a tárgyalásokra. Pedig mi mindig a tárgyalások, és amellett voltunk, hogy békés megoldást találjunk a vitás problémákra, elsősorban a nukleáris fegyverzetre vonatkozó legélesebb problémákra. A szovjet vezetésnek a korábbiakhoz hasonlóan meggyőződése, hogy lehetséges a legélesebb és a legbonyolultabb nemzetközi probléma komoly megvitatása és megoldása. Csupán az szükséges, hogy a másik fél kellő felelősséggel közeledjen e kérdésekhez. A Szovjetunió és a többi szocialista állam elvi külpolitikai irányvonalát a béke iránti változatlan gondoskodás és az a törekvés diktálja, hogy elhárítsuk a háború veszélyét és biztosítsuk az emberiség jobb jövőjét — fejezte be beszédét Andrej Gromiko. (MTI) A TASZSZ cáfolja az amerikai külügyi szóvivő kijelentéseit A TASZSZ szovjet hírügynökség kedden kommentárban cáfolta Alan Romberg amerikai külügyi szóvivőnek a fegyverzetkorlátozás kérdéseivel kapcsolatos hétfői kijelentéseit. Romberg — kérdéses nyilatkozatában — visszautasította a washingtoni szovjet nagykövetség emlékeztetőjében foglaltakat, s azt mondta, hogy az Egyesült Államok eleget tesz szerződéses kötelezettségeinek a fegyverzeti korlátozás területén. A TASZSZ szerint a tények ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A jelenlegi amerikai kormányzat szétzilálta a fegyverzetek korlátozásának és csökkentésének folyamatát. Az Egyesült Államok katonai fölényre törekszik a Szovjetunióval szemben. A Reagan-kormányzat — eddigi három éve alatt — a korábban megkötött, s az egyenlő biztonság elvén alapuló szerződések elutasításának irányvonalát követte. Ezek a tények — írja a TASZSZ kommentárja — Washington militarista irányvonalának veszélyességét és kalandorságát tanúsítják. (TASZSZ) Shultz karib-tengeri és dél-amerikai körútra indult „Függetlenségi nap” Grenadán öt karib-tengeri és dél-amerikai országot érintő, latinamerikai körútra utazott kedden George Shultz, az Egyesült Államok külügyminisztere. Shultz útjának első és egyik legfontosabb állomása kedden Salvador lesz, ahol mindössze nyolc órát tölt, ám fontos és kiterjedt tárgyalássorozatot bonyolít le. Venezuelában, útjának második állomásán, Schultz több napot szándékszik tölteni. Részt vesz az új venezuelai kormány beiktatásán, és tárgyal a Contadora-csoporthoz tartozó országok külügyminisztereivel. Brazíliában Schultz főként a két ország gazdasági és ipari együttműködéséről tárgyal majd. A megbeszélés fő pontjai: Brazília 90 milliárdos adósságállományának kezelése és az amerikai—brazil atomenergetikai kapcsolat. Barbados ezúttal is szinte csak ugródeszkaként szerepel az amerikai diplomácia terveiben Grenada felé, ahol viszont teljes két napot tölt az amerikai külügyminiszter. Schultz részt vesz „a függetlenségi nap ünnepségein” és — mintegy demonstrálva, hogy semmiféle függetlenségről nincs szó, megtárgyalja a brit főkormányzóval, milyen kormányt szán a jövőben Washington és London a fegyveres erővel meghódított kis szigetország élére. (MTI) Nemzetközi hírek # Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára Prágában fogadta Cheddi Jagant, a guayanai Népi Haladó Párt főtitkárát. # A washingtoni képviselőház törvényjavaslatot szavazott meg, melynek értelmében kártérítést kaphatnak azok a Vietnamot megjárt amerikai katonák, akik az — éppen általuk — ott alkalmazott vegyi fegyverek következtében rákban vagy más betegségben szenvednek. # Francia—amerikai űrkutatási együttműködést javasolt Mitterrand elnöknek Ronald Reagan. # Betiltották az Iszlámábádban, Pakisztán fővárosában működő valamennyi diákszervezetet. Ziaul Hakk tábornokelnök hétfői döntésével a rendszerellenes diákmegmozdulásokat igyekszik megakadályozni. # Bettino Craxi, olasz kormányfő február 15-én Ausztriában folytat tárgyalásokat — közölték hétfőn este Rómában. A miniszterelnököt Giulio Andreotti külügyminiszter is elkíséri. Robert Hawke, ausztrál miniszterelnök, ötnapos hivatalos látogatásra Tokióba érkezett. SZERDA, 1984. FEBRUÁR 1. NÉPSZAVA Szovjet küldöttség Indiában Indira Gandhi indiai miniszterelnök kedden Új-Delhiben fogadta azt a szovjet kormánydelegációt, amelyet Venyiamin Dimsic, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese vezet. A küldöttség a szovjet segítséggel épült Bhilai Fémkohászati Kombinát fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre érkezett az indiai fővárosba. Dimsic átadta Indira Gandhinak Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának és Nyikolaj Tyihonovnak, a Minisztertanács elnökének üdvözletét. (TASZSZ) l'osta Rica-i döntés A Costa Rica-i nemzetbiztonsági tanács hétfői rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy nem engedi be az ország területére az Eden Pastora vezette nicaraguai ellenforradalmi szervezet gerilláit. Costa Rica felszólította az ellenforradalmárokhoz átállt volt sandinista vezetőt, hogy hagyja el az ország területét. Pastora korábban bejelentette, hogy mintegy háromezer harcosát Nicaraguából Costa Rica-i területre kívánja viszszavonni. (AFP) A LEMP elsőrendű feladata a szakszervezeti mozgalom fejlesztése A Lengyel Egyesült Munkáspárt elsőrendű feladata a szakszervezeti mozgalom fejlesztése — szögezte le kedden a Politikai Bizottság és a kormányelnökség együttes tanácskozása, amelyen több országos szakszervezeti szövetség vezetője is részt vett. Az ülésen megelégedettséggel nyugtázták a szakszervezeti mozgalom fejlődését. A tanácskozás résztvevői különösen jelentősnek minősítették azt a tényt, hogy az új szakszervezetekben, amelyeket az összes régi szakszervezet 1982-as feloszlatása után alulról, a munkahelyeken kezdtek meg létrehozni, a munkások dominálnak. Megjelent a madridi találkozó záródokumentuma A napokban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában füzet alakban megjelent a madridi találkozó záródokumentuma. A záróközlemény pontos címe: Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten részt vevő államok képviselői 1980. évi — a Záróokmánynak az értekezletet követő intézkedésekről szóló rendelkezései alapján tartott — Madridi Találkozóján elfogadott Záródokumentum. A kiadvány tartalmazza e dokumentumot, amely az európai biztonsággal öszszefüggő kérdésekkel, a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén való együttműködéssel; a földközi-tengeri biztonsággal és együttműködéssel; a humanitárius és egyéb területeken lehetséges együttműködéssel; valamint az értekezletet követő intézkedésekkel foglalkozik. Reflektor CSATAZAJ A SIVATAGBAN Bekövetkezett az, amire előbb-utóbb számítani lehetett: a Csádban állomásozó francia csapatok fegyveres összeütközésbe bonyolódtak Veddei egyik harckocsiosztagával. A támadás ellen rakétával védekező egység katonái egy francia repülőgépet, egy Jaguárt, pilótájával együtt lelőttek. A francia változat szerint Veddei harcosai behatoltak a vonalak mögé, megsemmisítették Habré csapatainak egyik állását, foglyokat ejtettek. Veddei párizsi képviseletén kijelentették, hogy jogtalan volt a francia támadás, aminek egyébként több gépkocsi áldozatul esett. Mindeddig a beavatkozó francia csapatok, és az ország északi területét birtokukban tartó Veddes-féle katonaság között nem történt fegyveres összetűzés. Tavaly augusztusban a franciák azzal a céllal érkeztek Csádba, hogy elválasszák a polgárháborúban szemben álló feleket. A polgárháború befagyasztása mindeddig sikerült. Csakhogy csődöt mondott az a kísérlet, hogy az Afrikai Egységszervezet megbékélési értekezletet hozzon létre, miután ezen Habré nem jelent meg. Ez a kudarc azt jelentette, hogy továbbra is veszélyes tűzfészek marad a közép-afrikai ország, ahol Weddes mögött Líbia áll, a francia egységek pedig nyilvánvalóan azért érkeztek oda, hogy Habré érdekében megállítsák az észak felőli előrenyomulást. A helyzet megoldatlansága vezetett a sivatagi fegyveres epizódhoz, s némely jelből arra lehet következtetni, hogy a franciák nem annyira a megbékélést szorgalmazzák, mint jelenlétük fenntartását. Az összecsapás után ugyanis Henri francia hadügyminiszter arra ösztönözte a csádi egységeket, hogy vonuljanak száz kilométerrel északabbra. Ezzel összébbszűkült az északi és déli feleket elválasztó sáv. A franciák a hatalmas homokvihar ellenére elfoglalták új vonalaikat. Ugyanakkor Habré megsegítésére Párizs újabb harci repülőgépeket küldött, Jaguárokat és Mirage-okat. Washington pedig sietett kinyilatkoztatni, hogy helyesli a franciák csádi akcióját. A tűzfészek fellobbanása érthetően az afrikaiakat izgatja a legjobban. Nigéria új elnöke például üzenetet intézett az Afrikai Egységszervezethez, hogy vesse latba ismét befolyását a veszélyes tűzfészkek kioltására. K. J.