Népszava, 1984. április (112. évfolyam, 78–101. sz.)

1984-04-12 / 86. szám

4 Kortanét, avagy kölcsönos érdiek II. Fanatikus türelem Hogy a XX. század első felében kik foglalkoztak Ma­gyarországon külkereskedelmi csereüzletekkel, azt ma már valószínűleg kevesen tudják. Arra viszont bizonnyal többen emlékeznek, hogy az 1945-48 között működő KELIMPEX nevű külkereskedelmi cég kedvelte az ilyen konstrukciót. Az ötvenes évek befelé fordulása után, 1959-ben — éppen 25 éve —, alakult meg a KON­­SUMEX, ahol már a kezdet kezdetén foglalkoztak szo­cialista belkereskedelmi árucserével, s tőkés csereüzle­tekkel, amelyek hol az ellenüzlet, hol a kompenzációs üzlet elnevezést kapták. Az 1968—74 közötti idő­szakban (a magyar gazdaság úgynevezett aranykorszaká­ban) visszaszorult ez a sajá­tos külkereskedelmi tranz­akció, hiszen többé-kevésbé érvényesült az alapelv: aki­nek forintja van, annak de­vizája is van. A hetvenes évek közepétől viszont egy­re szigorodó feltételekhez kell szokniuk a magyar ter­melőknek, belkereskedőknek. Az importlehetőségek ugyan­is meglehetősen szűkösek. A normál import felé így a belföldi ellátás szín­vonalát csak úgy lehet tarta­ni — a korábbinál kisebb tő­­késimport-lehetőségek mel­lett —, ha csereüzleteket hoz­nak létre külkereskedőink. Ebben szerepet kell vállalnia a termelésnek és a belkeres­kedelemnek éppúgy, min­t a külkereskedelemnek. A tét nem kevés: gazdasági (és politikai) közérzetünk szín­vonala forog kockán. Az alábbiakban a Konsumex te­vékenységébe pillantunk be, ahol megismerkedhetünk a „magyar módra készített barter (azaz csere)üzlet re­ceptjével”. A szocialista országok kül­kereskedelmi vállalataitól nem idegen a kapcsolt üzlet gyakorlata. Hiszen a teljes árucsere lényegében állami fennhatóság alatt álló, s köz­pontilag irányított barter, ahol kontingensek határolják be a forgalmat. A belkeres­kedelmi választékcsere, a ha­tár menti árucsere és az áru­házak kölcsönös „átruccaná­­sai” viszont új színt hoztak. A jelentőségüket mutatja, hogy a Konsumex által ta­valy behozott szocialista áruk értéke 150 millió rubel, ami 6 milliárd forinttal bővítet­te a magyar boltok választé­kát.­­ Mielőtt bárki is felkap­ná a fejét, hogy miért 40 forintért számítjuk át a ru­belt, miközben az államközi elszámolásban csak 26 forin­tot ér, gyorsan megmagya­rázom — kezdi a beszélge­tést Mizsák Gyula kereske­delmi igazgató. — A külön­böző rárakódások (forgalmi adó, szállítási költség stb.) következtében jön ki a 40 forintos fogyasztói rubel­szorzó. A Konsumex szocialista behozatalában egyébként az említett csereüzletek rész­aránya 50 százalék. S amíg a hagyományos import (fo­gyasztási cikkekről lévén szó, ahol a partnerek kínálata nem határtalan) alig-alig emelkedik, addig a kapcsolt üzletek értéke folyamatosan — olykor ugrásszerűen — nő. A nekünk szállítók ugyanis jól eladható magyar árukhoz is hozzájutnak, s így maguk is segíthetik a hazai árukí­nálat színesítését. Legnagyobb partnerünktől, Csehszlovákiától például 1983-ban kazánt, szilárd tü­zelésű kályhát, faházat és bútort, cipőt, konfekciót vá­sárolt, pontosabban cserélt a Konsumex. A lengyel árulis­tából a Kadét és a Pany tí­pusú mopedet, híradástech­nikai cikkeket, utcai textil­cipőket és a fagyasztott ha­lat lehet kiemelni. A Szov­jetunióból hordozható tévé­ket, rádiókat, háztartási hű­tőgépeket, kerékpárokat, kar­órákat szereztünk be. Az NDK-ból elektromos háztar­tási készülékek, cipők, mé­teráru, írószer­ érkezett. A bolgár termékek közül meg­említhetők a férfiingek, a cipők, a munkaruhák és a játékok. A román árukínálat slágere 15 ezer varrógép volt, a többi tétel közül bútorral, cipőkkel és konfekcióval ta­lálkozhattak a magyar vá­sárlók. Kitartás nélkül nem megy — Az említett 150—150 millió rubeles forgalom lát­ványos és lélekemelő — fo­galmaz Sivó Róbert kereske­delmi igazgató. — Egyes té­telek azonban a legprecí­zebb egyeztetés után is el­halhatnak, vagy átváltoznak. Csehszlovák partnerünk pél­dául a gumiabroncsot kazán­ra, tűzhelyre váltotta fel. Mi viszont édesség helyett libát szállítottunk, paprika helyett pedig mosóport. A Konsumex szocialista csereüzlettel foglalkozó mun­katársai jól tudják, hogy fa­natikus türelemre és kitar­tásra van szükség a munká­hoz. A legkönnyebb ugyanis azt mondani, ha ezt a bizo­nyos tételt nem adják oda, akkor mi sem visszük ki az ellentételt. Nehezebb újabb és újabb variációt felvetni, megvizsgálni azok lehetsé­ges következményeit.­­ A határ menti árucsere, noha húsz éve kezdődött, igazán csak mostanában jön divatba — összegzi a szom­szédokkal lebonyolított for­galmat Mizsák Gyula. Itt is a csehszlovák „kap­­csolat”-tal kell kezdeni, hi­szen ez a legnagyobb. Északi szomszédunktól e konstruk­ció keretében például radiá­tort, sört, építőanyagokat (tetőcserép, tégla, csempe) hozunk be az idén. A szov­jet határ menti árucsere vi­szonylag új, 1980-as születé­sű, de most már mésfél mil­lió rubel értékű kölcsönös áruszállítást jelent. Az im­portlistán a mezőgazdasági szeráruk, a pezsgő és a vod­ka a legszembetűnőbb. A jugoszláv határ menti csere viszont már a hetvenes években virágzásnak indult, a nyolcvanas évtizedben bon­takozott ki igazán, így ta­valy csupán a Konsumexnél 43—43 millió dollár értékű áru cserélt gazdát. Néhány érdekesebb üzlet, illetve im­portárucikk : évente 5—6 millió pár harisnyát hozunk be, ehhez mi adjuk az alap­anyagot. Hasonló konstruk­cióban működik a Speedo­­program: fürdőruhát, mele­gítőt veszünk, amihez ma­gyar alapanyagot viszünk ki. Ezen kívül jugoszláv háztar­tási, vegyi áruk, barkácsgé­­pek, konzervek (dobozolt sonka), cipők, konfekciók te­szik színesebbé a magyar belkereskedelem választékát. A határ körüljárása Auszt­riával fejeződik be. Ez a kapcsolat kétéves, de tavaly már túllépte a 18 millió dol­láros árucserét. (Ezen belül az export 2 millióval több az importnál.)­­ Az értékesítési nehéz­ségek az osztrák cégeket is a csereüzletek felé terelik — értékeli a folyamatot Sivó Róbert. — Tehát a kölcsönös érdekeltség összehozott ben­nünket a sógorokkal. Kezdetben a magyar mező­­gazdasági termékfelesleg (al­ma, burgonya) elhelyezése volt a legfontosabb. Később aztán az ágynemű és a sö­rösüveg is felkerült a kivitt termékek közé. Ez utóbbi érdekessége, hogy cserébe sört, pacemakert szereztünk. De ebben a határ menti konst­rukcióban hoztunk be pá­colt halat (piacérett almáért), mezőgazdasági és kerti szer­számokat és pamut alsóne­­műt is. A jugoszláv és osztrák ha­tár menti cserébe néhány éve más magyar külkereskedel­mi vállalatok is bekapcso­lódtak, így a dollárban el­számolt üzletek együttes ér­téke egy év alatt (1982-ről 83-ra) megkétszereződött, s tavaly 100 millió dollárt tett ki. Ha ezt az értéket átszá­moljuk fogyasztói árra, ak­kor 8 milliárd forint jön ki. S tegyük gyorsan hozzá azt is, hogy az ennek megfelelő árumennyiség nem gazdagí­totta volna boltjaink kínála­tát, ha lemondunk a kap­csolt üzletekről! Amihez Mizsák Gyula hoz­záteszi, hogy a partnereket akkor is meg kell tartani, ha kisebb az alma-, dinnye-, uborka-, burgonya- stb. ter­més. Hiszen a kölcsönös ér­dekeltség csak így tartható fenn, így konzerválható. Márpedig nekünk nemcsak arra van szükségünk, hogy agrárfeleslegeinket elhelyez­zük egy-egy évben, hanem arra is, hogy az import ré­vén bővítsük és kiegészítsük a belföldi kínálatot. Kapcsolat 52 szocialista áruházzal Amit az áruházi cserék is segítenek. A szocialista or­szágok közül 52-vel rendez­nek (kölcsönös) nemzeti he­teket a magyar áruházak, köztük a Skála, aki önállóan szervezi ezt. Egy-egy „ven­dégjáték” alkalmával csak­nem félmillió rubel (azaz 20 millió forint) értékű árut kínálnak a „vendégszerep­lők” nálunk,­ illetve a ma­gyar áruházak külföldön. A cserekereskedelem rene­szánsza tehát nekünk, vásár­lóknak, mindenképpen hasz­nos. Hiszen hozzájuthatunk olyan portékákhoz, amelyek a külkereskedelem hagyomá­nyos csatornáit — különbö­ző okok miatt — elkerülik. Tehát nem a forma a fontos, hanem hogy külkereskedő­ink formában legyenek, le­gyen szó barterüzletről vagy egyszerű adásvételről. Em­őd Pál Szikramentes bányamű­szerek Várpalotáról Gyújtószikramentes bánya­műszerek — vezérlők és ér­zékelők — sorozatgyártását kezdték meg a Veszprémi Szénbányák Vállalat várpa­lotai üzemében. Valameny­­nyit biztonságosan alkalmaz­hatják, még a sújtólégveszé­lyes bányákban is. Elsőként szikramentes szállítószalag­vezérlőket készítenek, ezt kö­vetően pedig sújtólégbiztos hangos telefonok előállításá­hoz fognak hozzá. Az iparágon belül a Veszp­rémi Szénbányák a gazdája a bányákban használatos irá­nyítástechnikai rendszerek tervezésének, gyártásának. A fejlesztésben szorosan együtt­működnek a Központi Bá­nyászati Fejlesztési Intézet­tel, újabban pedig a Közpon­ti Fizikai Kutató Intézet­tel is kapcsolatba léptek. Az ott kifejlesztett Camac típu­sú számítógépet kapcsolták össze az általuk kifejlesztett bányászati irányítástechni­kai rendszerrel. A várpalotai üzem évi ter­melési értéke már mintegy 40 millió forint. Legújabb szikramentes bányaműsze­reik iránt pedig már nem­csak itthon, hanem a KGST- országokban is érdeklődnek. Ez várhatóan a termelés to­vábbi növekedését vonja majd maga után. KGST könnyűipari bizottsági ülés Karl-Marx-Stadtban meg­kezdődött a KGST Könnyű­ipari Együttműködési Állan­dó Bizottságának 42. ülése. A tanácskozás résztvevői át­tekintik az elért tudományos és műszaki eredmények gya­korlati megvalósításának megszervezésével, a közszük­ségleti cikkek termelésében való együttműködés bővítésé­vel kapcsolatos kérdéseket. Napirenden szerepel a fűtő­anyag- és energiatakarékos­ság, és a műszaki-tudomá­nyos együttműködés tökélete­sítésének témaköre is. A küldöttségek tagjai az NDK több könnyűipari vál­lalatánál tesznek látogatást. CSÜTÖRTÖK, 1984. ÁPRILIS 12. NÉPSZAVA Harmincöt kétoldalú szerződés Magyar—­szovjet áruforgalom, kooperáció Az idén tovább bővülnek a magyar—szovjet kereskedel­mi szállítások, s újabb terü­letekre is kiterjednek a gyár­tási kooperációk, szakosítá­sok. A kölcsönös szállítások értéke előreláthatóan meg­haladja a 8,5 milliárd ru­belt, ennek jelentős része gépipari termék. Az iparban összesen 35 kétoldalú szako­sítási és kooperációs egyez­mény van érvényben, az eze­ken alapuló szállítások adják az ipari termékcsre 60—70 százalékát. Ezek a kooperá­ciók felölelik az ipar, elsősor­ban a gépipar valamennyi ágát. Hatékony munkameg­osztás, közös fejlesztés és gyártás alakult ki egyebek között az építő- és útépítő gépek, a szerszámgépek, a festékszóró automaták, a kü­lönféle csomagolási és gumi­ipari berendezések előállítá­sában is. A legjelentősebb együttműködés a járműipar­ban bontakozott ki, az idei szállítások értéke megközelí­tően egymilliárd rubel. Hír­adástechnikai és számítás­­technikai termékekből pedig mintegy 250 millió rubel ér­tékű áru cserél gazdát. A gépiparon belül az átla­gosnál gyorsabb ütemben fej­lődik az együttműködés a járműipari vállalatok között. A Szovjetunióba ebben az évben csaknem 7500 Ikarus buszt szállítanak, köztük vá­rosi, távolsági és csuklós jár­műveket. Az év első negye­dében már mintegy 2100 au­tóbuszt átadtak partnerük­nek. Az Ikarus részt vállal a Szovjetunióban a likinói autóbuszgyár rekonstrukció­jában is. Ennek első szaka­szában egy közösen kialakí­tott autóbusztípus rázópadon való próbáit az Ikarus dolgo­zói befejezték és összeállí­tották a gyártáshoz szüksé­ges technológiai előterveket. A rekonstrukció második szakasza most kezdődik, en­nek keretében az alkalma­zandó gépsorokra műszaki feladattervet készítenek a magyar mérnökök. Ennek alapján nyújtják be gép­­szállítási ajánlataikat a szov­jet cégnek. A szovjet külkereskedelem a Magyar Hajó- és Darugyár­nak is legnagyobb megrende­lője. Az év végéig csaknem százmillió rubelért szállíta­nak Angyalföldről és Óbu­dáról úszó- és portáldarukat, valamint tolóhajókat. Ez utóbbiból rövidesen már a nyolcadikat adják át, a toló­hajókat a szibériai vizeken használják. Valamennyi ha­jógyári terméket az MHD műszaki gárdája tervezte, egyes típusokat kifejezetten a szovjet vevő igényeinek megfelelően. Korábban a szovjet ipar jelentős szerepet vállalt a hajógyári rekonst­rukció gyors megvalósításá­ban, az új gépsorok üzembe helyezésében. A Ganz-MÁVAG vasúti járművei is igen kelendőek a szovjet piacon. A gyártó­­csarnokokban már szerelik azokat a négyrészes motor­vonatokat, amelyekből az év utolsó negyedében húszat ad­nak át megrendelőjüknek. A gyár évtizedekkel ezelőtt há­romrészes motorvonatokkal aratta első sikereit a Szov­jetunióban, s a vállalat mér­nökei a szovjet igényeknek megfelelően alakították ki, tervezték meg a nagy telje­sítményű, négyrészes vonato­kat. Jelenleg több mint 500 Ganz-motorvonat fut a szov­jet vasútvonalakon, s ez vi­lágviszonylatban egyedülál­lónak számít, hiszen a Ganz- MÁVAG-on kívül egyetlen más vasútgyártó cég sem szállított még exportra egy termékből ilyen nagy szériát. A Ganz-vonatok a Szovjet­uniónak főleg a déli köztár­saságaiban járnak, a 100— 150 kilométer távolságra eső városokat kötik össze. Hét­közben munkásokat szállíta­nak, a hét végén pedig főleg turistákat. (MTI) Az Erőmű Javító- és Karbantartó Vállalatnál ellenőrzik üzembe helyezés előtt a Paksi Atomerőmű egyik új turbinájának forgórészét. Barabás Imre a 40 tonnás forgórészt méri, egyensúlyozó beren­dezéssel MTI Fotó : Fehér József felvétele Május 2-án nyit a Skála-Metró Áruház Május 2-án nyitja meg ka­puit a Nyugati pályaudvarral szemben Budapest legújabb áruháza, a Skála-Metró. Az új létesítmény jellemzőiről, áruválasztékáról tartottak sajtótájékoztatót szerdán a Skála-Coop szövetkezeti vál­lalat vezetői. Amint elmondták, a sor­rendben hatvanadik Skála­áruház öt szintjén, összesen 13 ezer négyzetméter terüle­ten árusítanak majd, s az in­duló árukészlet értéke eléri a 300 millió forintot. Külön élelmiszer-, ruházati és ve­­gyesiparcikk-osztályt alakí­tottak ki. Az áruértékesítést és az utánpótlást elektroni­kus pénztárgép és informá­ciós rendszer segíti. Az újdonságok egész sorát kínálják majd, a — számí­tások szerint — napi 30 ezer vásárlónak. Az élelmiszer­­osztályon igen gazdag lesz a kenyérválaszték, csupán len­magos készítményekből 12- féle kap helyet a polcokon. Előkészített pontyszeletek és békacomb is kapható lesz. Italújdonságokat is árusíta­nak majd. A ruházati cikkek osztályén kínált termékeknek több mint felét csupán itt le­het megvásárolni, kisszériás, egyedi termékeket adnak el. Az Iparművészeti Vállalat közreműködésével a kalaptól a cipőig azonos stílusjegyet viselő öltözéket is ajánlanak. A műszaki osztályon a vá­laszték színesítésére fokoza­tosan kihasználják a Ská­­la-Coop kapcsolatait más or­szágok szövetkezeti vállala­taival, áruházaival. Árusítják egyebek mellett a különféle típusú személyi számítógépe­ket, videomagnókat, telefon­üzenetközvetítőket és elekt­ronikus vagyonvédelmi rend­szereket is. Az új áruház a főváros idegenforgalmi vérkeringésé­be igyekszik bekapcsolódni. Vendéglátó egységeinek egy része az áruház esti hét órai zárása után is fogadja a ven­dégeket. A második emeleti étterem például magasabb színvonalú, éjfélig nyitva tar­tó vacsorázóhellyé alakul át. A Skála-Metróban külön színháztermet is kialakítot­tak, ahol szórakoztató műso­rok megrendezésére is lehe­tőség lesz. (MTI) Brnói vásár Harmincnyolc ország több mint hétszáz kiállítójának részvételével szerdán meg­nyitotta kapuit Brnóban a fo­gyasztási cikkek 15. nemzet­közi vására. Az ágazat vala­mennyi csehszlovák külke­reskedelmi és jelentősebb termelő vállalata mellett tíz szocialista ország mutatja be élvonalbeli termékeit, a résztvevő 28 tőkés és fejlő­dő országból pedig 278 vál­lalat érkezett. A vásár szer­ves része az Intermoda 84/85 divatáru-seregszemle és az Insport elnevezésű sport­szer- és turisztikai árubemu­tató. Megnyitó beszédében Ru­dolf Rohlicek, a csehszlovák kormány elnökhelyettese méltatta a vásár jelentőségét az ország külkereskedelmé­ben és gazdasági életében. Mint rámutatott, a kiállítás ezúttal is a világszínvonallal való összevetés lehetőségét kínálja a csehszlovák külke­reskedőknek, és gyártóknak, s ennek tapasztalatait a to­vábbi döntéseknél kamatoz­tatni lehet. Emlékeztetett ar­ra, hogy Csehszlovákia nem­zeti jövedelmének harmada a külkereskedelem révén reali­zálódik.

Next