Népszava, 1984. május (112. évfolyam, 102–126. sz.)

1984-05-15 / 112. szám

2 Tizedik hetébe lépett a brit bányászsztrájk Hétfőn, a brit bányászsztrájk tizedik hetének első napján a Nottinghamshire-i bánya­mező központjában, Mans­­fieldben több tízezer — az ország legkülönfélébb pont­jairól érkezett — bányász vonult fel tüntető menetben. A tüntetés a helyi bányá­szoknak szólt, akik — egye­dül Nagy-Britanniában —, kezdettől fogva nem voltak hajlandóak részt venni a sztrájkban. „Megszégyeníteni és csatlakozásra bírni őket” — ez volt a felvonulók célja és jelszava. A mansfieldi menetet Ar­thur Scargill, a bányász­szakszervezet elnöke vezette, akit hősnek kijáró fogadta­tásban részesítettek. Scargill­­nek jelentős, személyes sze­repe van abban, hogy a sem­milyen munkabeszüntetési segélyben nem részesülő, megtakarításaikat felélő bá­nyászok a harmadik hónapja kitartanak már. A hétfő délutáni mans­fieldi tömeggyűlésen Scar­gill kijelentette: ha kell, a sztrájk „novemberig vagy decemberig is el fog tarta­ni”. Az elnöknek meggyőző­dése, hogy a bányászszakszer­vezet végül is térdre fogja kényszeríteni „a kormányt és politikáját”. Brit bányászfeleségek tüntető menete Tüntetés a líbiai fővárosban A líbiai általános népi kong­resszus vasárnap este Tripo­­liban sürgős ülésre ült össze és elhatározta, hogy az or­szágba behatolt és elfogott terroristákat hamarosan ki­­végzik — jelentette a JANA líbiai hírügynökség. Ezzel egyidőben a népi kongresszus titkárságának felhívására a líbiai főváros­ban hatalmas tüntetést ren­deztek. A tömegmegmozdulás több ezer résztvevője így til­takozott a terroristák és az egykori politikai pártok még megmaradt hívei ellen és követelték azok kivégzését. Az Al-Fadzsr al-Dzsadid című líbiai napilap vasárnap közölte, hogy szombaton me­nekülés közben lelőtték a terorista kommandó parancs­nokát. A JANA vasárnap este ki­adott kommentárja leszögezi: Líbiának és Tunéziának kö­zös erőfeszítéseket kell tenni, hogy a tunéziai területről ki­induló terroristákat leleplez­ze. II. Hasszán marokkói ki­rály vasárnap arról biztosí­totta Kadhafi ezredest, hogy országa támogatja Tripolit a Líbia ellen irányuló összees­küvések és terrorista akciók felszámolásában. A marokkói uralkodó Kadhafival folyta­tott telefonbeszélgetésében elítélte a múlt heti táma­dást. Líbia vasárnap tiltakozott az ellen, hogy London és Washington támogatást nyújtott az afrikai országba múlt héten beszivárgott fel­forgató elemeknek. Bush Indiában Indira Gandhi indiai minisz­terelnök hétfőn fogadta George Bush amerikai alel­­nököt, aki ázsiai körútja so­rán a hét végén érkezett In­diába. Megbeszélésükön át­tekintették a nemzetközi élet, az indiai—pakisztáni kapcsolatok, az afganisztáni helyzet és az iraki—iráni há­ború időszerű kérdéseit. In­dira Gandhi közölte Bush al­­elnökkel, hogy a korszerű amerikai fegyverek Pakisz­tánnak történő eladása fel­borítja a térségben kialakult katonai egyensúlyt, és ez fegyverkezési verseny kiala­kulásához vezethet Ázsiában. Az Egyesült Államok negy­ven F—16 típusú vadászgépet adott el Pakisztánnak. A The Observer Reaganról Közép-Amerika újabb Vietnam A The Observer című angol hetilap legfrissebb száma szerint az Egyesült Államok Közép-Amerikában „újabb Vietnam” felé sodródik, s az európai NATO-szövetségesek bölcsen tennék, ha éppoly határozottan elhatárolnák magukat ettől, mint ahogyan Amerika annak idején — 1956-ban — elhatárolta ma­gát Nagy-Britannia és Fran­ciaország szuezi kalandjától. A lap egyebek között ezt írta: „Hidegháborús meg­szállottsága arra indította Reagan elnököt, hogy kinyil­vánítsa: a salvadori junta, amely sok ezer ártatlan em­ber életét oltotta ki, a de­mokráciát védelmezi. Ugyan­ez a megszállottság sodorta az elnököt hadüzenet nélkü­li háborúba Nicaragua ellen, a nemzetközi viselkedés min­den normájának megsértésé­vel, ahogyan ezt a múlt he­ti ítéletében a hágai nemzet­közi bíróság világossá tette.” A jövő hónapban — foly­tatta a The Observer — ami­kor Reagan Európába érke­zik, a szövetségeseknek meg kell ragadniuk az alkalmat, hogy erőteljesen tudomásá­ra hozzák azokat a kifogásai­kat, amelyeket az elmúlt né­hány hónapban csöndben és minden hatás nélkül hangoz­tatták. „Nemcsak azt kell megmondaniuk az elnöknek, hogy ellenzik a nicaraguai kikötők elaknásítását és az európai hajók, az európai tengerészek biztonságának, életének kockára tételét. ­ A Pánhellén Szocialis­ta Mozgalom első kongresz­­szusa ismét Andreasz Pa­­pandreut választotta meg a mozgalom elnökévé.­­ Francois Mitterrand francia köztársasági elnök hétfőn skandináviai látoga­tásának első állomására, Nor­végiába érkezett. A francia államfő két napot tölt Osló­ban, majd szerdán és csü­törtökön Stockholmban tár­gyal.­­ Nagygyűlést tartottak vasárnap Új-Delhi legna­gyobb sportcsarnokában a szovjet,indiai közös űrrepü­lésben részt vett űrhajósok tiszteletére. Az ünnepségen, a szovjet és indiai űrhajóso­kat sok ezres tömeg, az új­delhi kormány miniszterei, parlamenti képviselők, és más indiai közéleti személyi­ségek üdvözölték.­­ Az UNITA, a törvényes angolai kormány ellen har­cot folytató ellenforradalmi szervezet 16 brit és egy por­tugál túszt bocsátott szóbad Nemzetközi hírek­ ben vasárnap. A szabadon bocsátásra azután került sor, hogy előzőleg Jambában, az UNITA főhadiszállásán Sir John Leahy, brit külügyi ál­lamtitkár-helyettes közvetlen tárgyalásokat folytatott a kérdésről Jonas Savimbivel, az UNITA vezetőjével.­­ A Párizs melletti Ar­­genteuilben véget ért a fran­cia békemozgalom kétnapos országos konferenciája.­­ Egy gerillacsoport hét­főre virradóra rakétatáma­dást intézett egy olajfinomí­tó ellen a dél-afrikai Durban városa közelében. Hírügy­nökségi jelentések szerint a finomító egy része kigyul­ladt. A robbanás után lövöl­dözés volt a finomító közelé­ben. A dél-afrikai biztonsági erők közlése szerint négy gerilla életét vesztette, egy rendőr megsebesült. Az Af­rikai Nemzeti Kongresszus (ANC) nevű szervezet vál­lalta magára a merénylet el­követését.­­ Sadli Bendzsedid algé­riai elnök vasárnap amnesz­­tiarendelete értelmében ki­lencven politikai foglyot he­lyeztek szabadlábra Algír­ban. Közöttük van Ben Bella egykori algériai elnök kor­mányának két minisztere — Ali Jahia Abdenur ügyvéd és Mohamed Szegir Nekkas — és több iszlám fundamenta­lista , Bettino Craxi beszédé­vel és — közfelkiáltással tör­tént — főtitkárrá választásá­val fejeződött be hétfőn Ve­ronában az Olasz Szocialista Párt négynapos kongresszu­sa.­­ Az észak-indiai Pan­­dzsáb, valamint a szomszé­dos Ham­ana és Himácsal Prades szövetségi államok­ban a hindu lakosság hétfőn általános sztrájkkal tiltako­zott egy hindu újságíró meg­gyilkolása miatt. KEDD, 1984. MÁJUS 15. NÉPSZAVA Sztrájkolnak a fémipari dolgozók az NSZK-ban Hétfőn nulla órakor meg­kezdődött az NSZK-ban a fémipari sztrájk. Célja a több mint kétmilliós mun­kanélküliség csökkentése a heti munkaidő leszállításá­nak kikényszerítésével. A Fémipari Szakszervezet (IG Metall) felhívására egyelőre csak az észak­­württembergi, észak-badeni üzemek 13 ezer dolgozója szüntette be a munkát, kö­vetelve a 35 órás munkahét fokozatos bevezetését. Az IG Metall ugyanis a közvé­lemény előtt szeretné kivé­deni a tőkés munkaadóknak azt a vádját, hogy a sztrájk­kal veszélyezteti a nyugat­német gazdaság éppen meg­kezdődött fellendülését. A szakszervezet a sztrájk kor­látozott jellegével lehetősé­get akar kínálni a munka­adóknak arra, hogy az utol­só pillanatban módosítsanak merev, elutasító álláspont­jukon. A sztrájkoló üzemeket azonban úgy választották meg, hogy alkatrész-szállí­tásaik kiesése nyomán né­hány héten belül fennaka­dások keletkezhetnek az egyik kulcsiparág, az autó­ipar termelésében. A tőkés cégek viszont felkészültek erre az eshetőségre is, és az alkatrész-ellátást külföldről kívánják biztosítani. A munkáltatók mind a fémiparban, mind a nyom­daiparban, ahol szintén sztrájkok folynak, a munká­sok tömeges elbocsátását helyezték kilátásba. Mindezek alapján hosszabb küzdelemre lehet számítani, hacsak közben nem kerül sor közvetítésre a két fél között, amit — többek kö­zött — Lothar Späth, a CDU elnökhelyettese, baden­­württembergi miniszterel­nök is felajánlott. A Nyugatnémet Fémipari Szakszervezet (Ig Metall) országos elnöksége hétfőn úgy döntött, hogy az Észak- Württembergben, Észak-Ba­­denben megkezdődött fém­ipari sztrájkot jövő hétfőtől Hessen tartományra is kiter­jesztik. Honecker levele Kevesebb fegyverrel kell több biztonságot teremteni Európában A Varsói Szerződés tagálla­mainak néhány napja a NATO-államokhoz intézett felhívása ismét bizonyítja a szocialista államok készségét arra, hogy érezhető lépése­ket tegyenek a nemzetközi helyzet megjavítására — hangsúlyozta Erich Honecker René Peyre-hez, a Francia Frontharcosok és Háborús Áldozatok Társaságainak Szövetsége elnökéhez inté­zett, hétfőn közzétett levelé­ben. Egyúttal ismét leszögez­te: a Német Demokratikus Köztársaság mindent meg­tesz a helsinki záróokmány­ban foglaltak megvalósítá­sáért. René Peyre­ a közelmúlt­ban arról kért tájékoztatást az európai biztonsági érte­kezleten részt vett államok kormányfőinek­ címzett leve­lében, hogy országaik milyen mértékben járulnak hozzá a helsinki záróokmány teljesí­téséhez és a stockholmi biza­lomerősítő konferencia sike­réhez. Az NDK azért száll síkra, hogy a helsinki elvek szelle­mében folytatódjék a párbe­széd minden józan erővel. Minden lehetőséget ki kell használni a fegyverkezési hajsza megállítására, a fegy­verzet korlátozására és a leszerelésre. Ebben az összefüggésben Honecker ismét aláhúzta a szocialista országok Prágá­ban, Moszkvában és Buda­pesten tett békekezdeménye­zéseinek jelentőségét és idő­szerűségét. E javaslatok a megoldás elfogadható útját kínálják, mert az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvé­re épülnek. A Varsói Szerződés tagál­lamainak néhány napja a NATO-hoz intézett felhívása megerősítette, hogy kevesebb fegyverrel kell több bizton­ságot teremteni Európában a katonai egyensúly megőrzé­se mellett. Ennek feltétele annak a helyzetnek a vissza­állítása, amely az új ameri­kai első csapást mérő fegy­verek nyugat-európai telepí­tése előtt állt fenn. A béke­akaratról és a tárgyalási készségről tett szólamok mindaddig hasztalanok, amíg elmaradnak a tettek — mu­tatott rá Honecker. Glemp bíboros beszéde „Lengyelországban meg­érett a helyzet a nemzeti megegyezésre és együttmű­ködésre” — állapította meg Józef Glemp bíboros. Vasár­napi krakkói szentbeszédé­ben azzal foglalkozott, hogy a marxista államban lehetsé­ges-e az állami és az egyházi hatóságok együttműködése a nemzet közös java érdekében. Glemp kijelentette, hogy Lengyelországban ez az együttműködés lehetséges. A prímás emlékeztetett arra, hogy a második Vati­káni zsinat óta a katolikus egyház álláspontja szerint az állammal való kapcsolatokat az együttműködésnek és az eltérő sajátosságok tisztelet­ben tartásának kell jelle­meznie. Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának közleménye A TASZSZ hírügynökség hétfőn közzétette a Szovjet­unió Honvédelmi Miniszté­riumának alábbi közlemé­nyét: Nyugat-Európában folyta­tódik az amerikai közepes hatótávolságú rakéták telepí­tése. Ezért a Szovjetunió és más szocialista országok kénytelenek válaszintézkedé­seket tenni saját biztonságuk garantálása érdekében. A Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormánya közötti megál­lapodás értelmében — vála­szul az amerikai rakéták nyugat-európai országok te­rületén történő telepítésére — az NDK területén továb­bi megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti raké­ták komplexumainak telepí­tésére kerül sor. A Varsói Szerződés tagál­lamainak válaszlépései a jö­vőben is szigorúan olyan ha­tárokon belül maradnak, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az erőegyensúly fenntartásához, a Szovjet­uniót és szövetségeseit fe­nyegető konkrét veszély sem­legesítéséhez, nevezetesen azokból az irányokból, ahol sor került az új amerikai rakéták telepítésére. Jugoszlávia Alkotmányos személyi változások A Horvát Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságá­nak elnöksége hétfői ülésén az elnökség elnökévé válasz­totta Mika Spiljakot, aki­nek kedden — a kollektív államfői testület többi tagjá­hoz hasonlóan — lejár meg­bízatási ideje a jugoszláv államelnökségben. A szövetségi képviselőház­ban kedden iktatják be az új összetételű államelnökség nyolc tagját, akiket már meg­választottak ötéves megbíza­tási időszakra az egyes tag­­köztársaságok, illetve tarto­mányok képviselőházai. (Az elnökség kilencedik tagja hi­vatalból a JKSZ KB elnök­ségnek mindenkori elnöke). Horvátországot a testületben Spiljak után Joszip Vrhovec, a Horvát KSZ KB elnöksé­gének eddigi elnöke képvi­seli. Az államelnök megválasz­tott tagjai között van Sztane Dolanc és Lazar Mojszov, a kétéves munkájáról hétfőn számot adott Planinc-kor­­mány belügyi, illetve külügyi titkára (minisztere), akik ily módon kiválnak a szövetségi végrehajtó tanácsból (kor­mányból). Iraki jelentés I. A MADZSOT10N Most csend van az iraki-iráni front déli részén. Hall­gatnak az ágyúk a bászrai szektorban, álmos, nyomott csend üli meg a Madzsrun-szigetet is. Japán terep­járó kúszik az úttalan utakon. A vezető mellett iraki kísérő tiszt, a kocsi beborított, ponyvás platóján né­hány külföldi újságíró. Spanyolok ülnek mellettem, s csodálkoznak, amikor a Toyota átgázol a híradósok vezetékein, s a kísérő is inkább arra vigyáz: amíg nem érünk a helyszínre, tokban maradjanak a felvevő­gépek, senki ne nyúljon a fotómasinához. A Madzs­nun — mesterséges sziget, a vízzel körülvett hatvan négyzetkilométernyi mocsárvilág őrzi az iraki olajtar­talékok zömét. Amikor Irán megindította a támadást a szigetért - az iraki olajért nyújtotta ki a kezét. Pedig ez az olaj még csak a jövőé. A szigeten olajfúrótor­nyok helyett ágyúk merednek, a mocsárvilágot jól ki­épített állások félelmetesen fenyegető vonala szab­dalja fel. A hivatalos iráni hírügy­nökség nem egyszer bejelen­tette már a sziget elfoglalá­sát. Bagdad is hírt adott a nagyerejű ellentámadásokról, s most a külföldi újság­írók előtt is bizonyítani akarja: a Madzsnun egy ré­sze iraki kézben van. Útközben kísérőinket fag­gatjuk: mekkora része? A válaszok sejtelmesek: „Talán majd meglátjuk. De lehet, hogy csak hallunk róla.” Indokolt az óvatosság. A Madzsnunon gyakran kiújul­nak a harcok — ilyenkor idegen és civil nem nagyon kerülhet a közelébe. Most még csak a mocsárvilág elő­szobájában vagyunk. A túl­telt csatornákból kicsordult víz feláztatja a talajt, de nö­vényzetnek se híre, se ham­va. Csak odébb, kilométer­nyire fénylik valami. Fáradt klorofilzöld csíkocska, besa­tírozza egy mesterséges csa­torna partját. Az árok előtt már ott húzódik a front. Megállunk. Ez­­ a második vonal. Egy gigantikus töl­tés. Az emeletnyi magas földfalból ágyúcsövek néznek előre, s a földbástya mögött katonák levegőznek. A föld­falat néhol megtöri egy-egy áteresz, ahol az utánpótlás, a váltás megy tovább az első vonalba. A hatalmas kapuk mellett katonák cigarettáz­nak, levegőznek. Elöl nem látszik semmi. Hátul teher­autók, óriáskamionok százai állnak, a helyi háborúk tör­ténetében talán még soha nem mozgattak meg ennyi szállítóeszközt, mint itt. A közeli kapuhoz lassan kúszik egy gépkaraván. Va­lahova, talán az első vonal­ba megy a váltás. A leta­kart kocsikon katonák, és ágyúk, ágyúk, ágyúk. Ami­kor a konvoj megáll, a lég­védelmi tüzér elfoglalja he­lyét az ülésen. Nagyon „ka­tonás”, harcias minden. Az európai legfeljebb azon mo­­solyodik el, hogy a kényel­mére ügyelő katona a vas­székre odateszi a ki tudja honnan odakerült rózsaszínű párnát. Aztán meglódul a menet. Az egyik kocsiban kárpito­zott bútorokról libben fel a ponyva, a másikon ágynemű­ről. — Ne csodálkozzanak — mosolyodik el kísérőnk. — Ez a háború már negyedik éve tart, megviseli az em­bert. A katonák joggal tar­tanak igényt némi kénye­lemre. Ha lehetőség van rá, hát ne is nélkülözzék. A mi kocsink is áthajt az átereszen, dagasztja a sárgás­vörös földet. A sík mezőn óriási földkúpok állnak, tete­jén ágyúk. Egy-két légvédel­mi ikerágyú, gépfegyver­ű repülők és helikopterek el­len. A háború sztrájkja lett a helikopter: várost, falut, üze­met, lövészárkot, tankot, konvojt és mindent támad­nak vele, mi csak mozog. Meg ami nem mozog. Hirtelen fékezünk, lefor­dulunk a kerékvágta úttalan útról és bekanyarodunk a gépkocsik közé. Az autók egy homokzsákhalom mellett áll­nak — ide várják a vezér­őrnagyot, aki a helyszíni tá­jékoztatót tartja. A lépcsőhöz tessékelnek bennünket, ce­mentlépcső vezet a föld alá, a homokzsákok mögött. Ma­hagóni lambériával borított terembe érünk, az asztalon gyümölcs, frissítő. A tábornok lassan jön, óriási bot van nála — vala­melyik sebesülése után adták a kezébe. — Kié most a Madzsrun? Az irakiaké, vagy az iránia­ké? Mennyit ellenőriznek be­lőle az irakiak? Mintha csak diplomatát faggatnánk — a válaszokból nehezen rajzolódik ki a kép. — Éppen eleget ellenőr­zünk a szigetből. A helyzet urai vagyunk. Hogy hány százalékban? Pontosan any­­nyi van a kezünkben, ameny­­nyi a jó vadászathoz szük­séges.

Next