Népszava, 1984. május (112. évfolyam, 102–126. sz.)
1984-05-03 / 102. szám
NÉPSZAVA 1984. MÁJUS 3., CSÜTÖRTÖK Kádár János és Méhes Lajos találkozója külföldi szakszervezeti vezetőkkel Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Méhes Lajos, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára a Felvonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövetség képviselőivel és azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén. Kádár János bevezetőben szólt arról, hogy a magyar nép a nemzetközi szolidaritás e nagy ünnepén hitet tesz céljai mellett. Mint mondta: — Mi a békéért harcolunk, a népek szabad fejlődéséért, a társadalmi haladásért, a szocializmusért. Szolidaritást tanúsítunk minden haladó emberrel a világon, éljen bármely félrészen, bármely országban. A Központi Bizottság első titkára köszöntötte a vendégeket és mindazokat a népeket, haladó mozgalmakat, akiket képviselnek. Hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy a népek meg tudják védeni békéjüket, és a szabadság, a társadalmi haladás ügye győzni fog. — Mi ebben hiszünk, ezért küzdünk és ennek valóra váltását kívánjuk — mondotta végezetül Kádár János. Batha László és Kiss Árpád felvételei (Folytatás az 1. oldalról.) Jókora betűk alkotta sor indult meg ekkor az Ajtósi Dürer sor felől. A „Világ proletárjai egyesüljetek!" másfél évszázados jelszavának egyetemességét fejezte ki a legendás és lelkesítő mondatot követő tömör tömb, a nemzeteké, amelyben 1100 ifjú vitte Földünk csaknem másfél száz államának zászlóit. Újabb 500 fiatal alkotta azt az egységet, amely kék zászlók erdejével a békét szimbolizálta. Sok száz fiú és lány ért ezután a tribünök elé, színes kendőket lobogtatva vidám majálisi hangulatot idéztek. A zárótömb az „Éljen az MSZMP!” jelszót tette emlékezetessé Marx, Engels és Lenin portrézászlóival, s a tribünök előtt elhaladó feldíszített kocsival, rajta words csillag, körötte piros, fehér, zöld színű zászlók, mögötte vörös lobogók százai — ezzel véget ért a hatezer fővárosi alkotta nyitókép. Az impozáns tömegdemonstráció újabb részének kezdetét ismét a tér egész szélességét átívelő felirat jelezte: „Előre, az 1984. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért!”. Mögötte már a dolgozók menete következett. A feliratok, jelszavak, a kerületek legjellemzőbb vonásait bemutató modellek, az üzemek, termékeik makettjei — mind-mind jelezték: a főváros dolgozói cselekvő részt kérnek és vállalnak a párt XII. kongresszusa, a VI. ötéves és az idei népgazdasági terv céljainak megvalósításából. Felvonulások, majálisok országszerte Ünnepeltek kedden az ország minden városában, a nagyobb településeken és a kicsiny falvakban. A Bács- Kiskun megyei központi ünnepségen, Kecskeméten Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mondott beszédet. Pécsett mintegy 35 ezer dolgozó vonult fel a szakszervezetek megyei székházánál felállított díszemelvény előtt, a menet élén — a hagyományokhoz híven — a mecseki bányászok haladtak. Tatabányán több mint 100 üzem és intézmény 30 ezer dolgozója jó hangulatú demonstrációval tett hitet a munka és a béke elválaszthatatlansága mellett. Sopronban, a római kori hangulatot árasztó Dombi amfiteátrumban rendeztek nagygyűlést, amelynek szónoka Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára volt. Debrecen főutcáján délelőtt 45 ezer dolgozó és diák vonult végig, majd sokan kirándultak a Nagyerdőbe, ahol május elsején nyitotta meg kapuit a vidámpark. Az ünnepre fejeződött be a Heves megyei kórház rekonstrukciójának második üteme, s elkészült a megye eddigi legnagyobb új gyógyszertára is. Siófokon együtt haladtak a magyar ünneplőkkel a Balaton partján üdülő külföldi, köztük szovjet vendégek is. Szolnokon a Kossuth téri ünnepi nagygyűlésen Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetője mondott ünnepi beszédet. Törökszentmiklóson, a város főterén rendezett nagygyűlésen Péter János, az Országgyűlés alelnöke köszöntötte május elsejét, Pakson pedig, az „atomvárosban” együtt ünnepeltek a város lakói az ott dolgozó szovjet és lengyel munkásokkal. A szovjet szakszervezeti küldöttség egyik tagjától, Bokareva tanárnőtől, a Legfelsőbb Tanács most megválasztott képviselőjétől azt kérdeztük, hogyan fogadta a hírt, hogy a május elsejét Budapesten tölti. — Végtelenül boldog voltam. Mindenekelőtt, mert így közelebbről megismerkedhetem a baráti magyar néppel. De azért is, mert tanítványaimnak sokat beszélek az internacionalizmusról, a népek barátságáról, s ezt most saját magam a gyakorlatban is láthatom, érezhetem. Kedves epizód volt a találkozón, amikor Léopold Trémourou, a Belga Vasutasszakszervezet vezetője egy nagy vörös kendőt adott át Kádár elvtársnak: a belga szocialista munkások jelképét. — Tizenharmadik alkalommal töltöm Budapesten május elsejét — mondta. Számomra rendkívül lelkesítő ez a látvány. Ami minden alkalommal megfogott: a magyar dolgozók békeakarata. Azért is szívesen jövök az önök fővárosába, mert rengeteg külföldivel van alkalmam találkozni, igaz emberi kapcsolatokat kialakítani. Nagyobb következetességgel haladjunk a magunk választotta úton Méhes Lajos ünnepi rádió- és televízióbeszéde A világ dolgozói hagyományos, nagy ünnepének előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm hazánk minden dolgozóját, állampolgárát. Köszöntöm az idősebbeket, akik sok május elsejét éltek meg, és az unokákat, akik talán holnap találkoznak először a munka, a dolgozó ember ünnepével. Köszöntöm azokat, akik most is szolgálatban vannak, az otthonuktól távollevőket, az útra indulókat, és köszöntöm az otthonmaradókat — mondotta bevezetőjében Méhes Lajos, majd így folytatta: Május elseje az értéket teremtő munka és az alkotó ember iránti tiszteletadás napja. Megbecsülése a munkának, és megbecsülése a munkásnak, a parasztnak, az értelmiséginek, akiknek tudásából, erejéből, képességéből, szorgalmából gyarapszik népünk és nemzetünk. Ennek az ünnepnek már csaknem százesztendős története van. A munkásság a májusi ünnepét sem ajándékba kapta, hanem kiharcolta magának. Még köztünk élnek a részesei és tanúi annak az időnek, amikor a legkevésbé volt szabad ez a nap a szervezett dolgozók érzelmeinek kifejezésére. A munkások az ünneplés szándékával, egy jobb élet követelésével, az úri osztály félelemmel és teljes fegyverzettel készült május elsejére. Lenézte a parasztot, és félt a munkástól. Az egyiket cselédjének tartotta, a másiktól rettegett Rettegett attól a nagy erőtől, amelyet a munkásosztálynak a legnagyobb fegyvere, a szervezettsége, az öntudata jelentett. A dolgozók élete, a munkássors sohasem volt könnyű. Többszörösen nehéz volt azoknak, akik a közösségért, az osztály egészéért cselekedtek, harcoltak, kifejezve az egész osztály küzdelmét, szenvedését, egy szebb élet utáni vágyát. Tisztelettel gondolunk ma azokra, akik vállalták e harcot. Május elseje ebben a küzdelemben emelkedett ki a hétköznapok szürke egymásutánjából ünneppé, így vált a munkásszolidaritás, a nemzetközi összefogás, a munkásosztály jogaiért vívott küzdelem jelképévé, az egész világon. E napon üdvözletünket küldjük a szocialista országok dolgozóinak, akikkel szoros egységben küzdünk népeink boldogságáért, a világbékéért, a társadalmi haladásért. Szolidaritásunkról biztosítjuk azoknak az országoknak a dolgozóit, akik a létbizonytalanság, a munkanélküliség ellen küzdenek, és mély együttérzéssel gondolunk ezen a napon azokra, akik függetlenségükért, szabadságukért harcolnak. A munkásmozgalom korai szakaszában született valahol itt Közép-Európában egy négysoros vers, mely szinte kifejezte a jobb életért, a szocializmusért harcba indulók programját: „Azt kívánjuk, te jövendő távol, asztalunkon kenyér mindig álljon, s legyen munkánk, gyermekünknek iskola, öregjeink ne kolduljanak már soha.” Ez a vers lehet, hogy ma már inkább tűnik fohásznak, mint harci programnak Pedig, ha jól meggondoljuk, ezért folyt, folyik ma is a harc. A századfordulón, de még az 1930-as években is munkát-kenyeret követelnek a tüntető budapesti munkások. Május elsején fő jelszava ez. És mi minden történt még a 30-as évek után, amíg a magyar dolgozók kezükbe vehették sorsuk intézését! De soha nem felejtjük, milyen mélységből kellett 1945-ben elindulni. Milyen távoli jövőnek tűnt akkor a régi vers egyetlen sorának elérése is. Küzdelmes úton jutottunk el a mához. Jó érzésekkel vehetjük ezen az ünnepi napon is számba életünknek azokat a tényeit, amelyekre büszkék vagyunk: annak természetességét, hogy aki dolgozni akar, dolgozhat, tisztességes munkával keresheti meg a kenyerét, iskoláztathatja gyermekét, és öregjeink nyugdíjban részesülnek. Hogy emberi módon élhetünk, és ha nagy erőfeszítések és áldozatok árán is, de rendszeresen javulnak lakáskörülményeink, üzleteinkben egyenletesen kielégítő az árukínálat. Hogy anyagi gondjaink, növekvő terheink ellenére megőriztük a szociális gondoskodást, az egész társadalomra kiterjedő egészségügyi ellátást. Ezért érdemes volt küzdeni. Mindezt népünk saját szorgalmával, tudásával, munkájával, tehetségével érte el. Nagy támaszt jelentett ebben az, hogy a szocialista országok családjába tartozunk. De az ünnep sem feledteti el velünk a gondokat. Tudjuk, hogy élnek közöttünk emberek, akiknek a sorsa ma is nehéz. Idősek és családalapító fiatalok, nagy családok tagjai. De egész népünk igényei is előremutatnak, senki sem tartja végső célnak a mai napig elért eredményeket A világgazdaság mozgásai sem engednek pihenőt. A további útról tárgyalt a párt Központi Bizottságának legutóbbi, április 17-i ülése. A párt az eddigi út folytatására szólít fel, de arra is, hogy nagyobb következetességgel haladjunk a magunk választotta úton. Csak a munka, a jól végzett, a fegyelmezett, a szorgalmasabb, találékonyabb munka lehet a jövőben is a fejlődés biztosítéka, forrása. Most olyan célokért kell harcba menni és jobban érvényesíteni, amelyek arra ösztönöznek, hogy aki jobban dolgozik, az jobban boldoguljon; tartsa mindenki kötelességének a takarékosságot az anyaggal, energiával, a nemzet vagyonával, a teljes foglalkoztatottság országos fenntartása mellett, mindenütt csak annyi embert alkalmazzanak, amennyi a munkához feltétlen kell; igazságosabb legyen a közteherviselés az élet minden területén; törődjenek mindenütt jobban az emberrel, ne tűrjék el a fegyelmezetlenséget, a lélektelenséget, az igazságtalanságot. Mi itt Magyarországon békében és szabadon ünnepelhetjük május elsejét. A világon azonban nincs mindenütt béke. Szinte egyfolytában dörögnek a fegyverek a Közel-Keleten, Afrikában, és Latin-Amerikában. De földünknek azokon a részein is nagyon törékeny a csend, a béke, ahol most hallgatnak az ágyúk, a géppuskák. Az emberiséget ma foglalkoztató sorskérdések közül legfontosabb a nukleáris háború fenyegetésének elhárítása, a világ békéjének megőrzése. Hiszen ettől függ minden, a létezés, az élet, a megmaradás és a felemelkedés lehetősége. Ezért lesznek az idei május elsejei demonstrációk fő jelszavai a világ minden részén: Békét a világnak! Csökkenjen a fegyverkezési hajsza! Háborús félelmektől mentes világban akar élni az emberiség! Ezekkel a gondolatokkal hívjuk a májusi menetekbe, nemzeti lobogónk és a munkásnemzetköziség vörös zászlója alá mindazokat, akik tettekre, cselekvésre készek boldogulásunkért, szocialista céljainkért, a békéért. Kívánom, hogy közös ünnepünk s a felvonulás élménye adjon mindannyiunknak új erőt a munkához és vidámságot, örömet az élethez — mondotta befejezésül Méhes Lajos. Népünnepély a Városligetben A felvonulók tízezreit a seregszemle befejeztével a fővárosban a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának immár hagyományos városligeti majálisa várta. Különösen sokakat vonzott a Népszabadság délutáni politikai fóruma, amelynek vendégei — Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, dr. Medve László egészségügyi államtitkár, Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár, Buda István államtitkár, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke, Szikszay Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökhelyettese, Stadinger István, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, valamint Berecz János, a Népszabadság főszerkesztője és a lap több vezető munkatársa válaszolt a sokakat érdeklő társadalompolitikai, gazdasági, kulturális, bel- és külpolitikai kérdésekre.* Városliget, majális. Az egyik helyen diszkózene, másutt a tévékabaré egyik népszerű száma harsog, a harmadik helyen citera szaporázza. Mit adott az idei majális? Lehetetlenség volna fölsorolni. Karatebemutatót és látványos break-dance előadást, ami magyarul annyit tesz, „törő-tánc”. De ezt ne úgy tessék venni, mintha karateharcosok jó ritmusú zenére egymás sípcsontjait csapdosnák. Hanem inkább mintha ifjú gumiemberek a fent nevezett ritmusra megkísérelnék rövid időre fölfüggeszteni a fizika és a gravitáció törvényeit. A legújabb táncstílus tizenhaton alul ajánlott, úgy is mint testedzés, húszon felül viszont még nézni is veszedelmes. Györök Péter szobafestő ifjú unokaöccsével a nyakában és várandós feleségével kézenfogva érkezett a majálisra. Körülnézve a forgatagban, egy kissé tanácstalan, mivel is kezdjék a délutáni majálist. Az azonban aligha kétséges, hogy a nyakában ülő fiatalember kedvéért a gyermekműsoroknak főszerep jut. A főváros csaknem minden központjában volt egyébként valamilyen rendezvény, vásár, műsor. A Tabán színpadán gyerekműsort, táncbemutatót, divatbemutatót láthatott a közönség és persze körhintázhattak is a nem szédülősök. Sokan látogattak el a nyolcadik kerületi Asztalos János Ifjúsági Parkba, ahol ugyancsak egész nap tartott a program. A Hűvösvölgyben mitagadás hűvös volt, mégis sokan felkeresték, s aki sokallotta a távolságot, az a Városmajorban már megállhatott. Kőbányán, Angyalföldön ugyancsak változatos rendezvény kínálatból válogathattak felnőttek és gyerekek De kétségkívül a legfőbb majális mégis a városligeti, hiszen ide tódul a felvonulók népes serege, és a ligetnek elévülhetetlen hagyományai vannak a tavaszünnepen. Levonták az Állami Zászlót Szerdán reggel Budapesten, a Kossuth Lajos téren katonai tiszteletadás közepette levonták az Állami Zászlót a Parlament előtt. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták le a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél. Esőkémlelő, fázós reggelben topognak a rendezők és szervezők Budapesten, a Hősök terén és a Dózsa György úton. Didergetős ez a május elseje és aggasztóan borús az ég. Faragó Miklós munkásőr társai vízhatlan köpenyt kerekítenek a vállukra. Ez a mozdulat bizony — már ami az időjárást illeti — nem sok jót ígér. De a kezében tartott spárgákba akaszkodó, repülni vágyó léggömbök feloldják a reggel borongás hűvösét. A léggömbökkel már megérkezett az ünnep. — A vállalatom tagjaival találkoztam a Nefelejcs utcában, tőlük kaptam. — Szabad szolgálatos munkásőrnek léggömböt tartania? — Nem tiltja a szabályzat. Reggel háromnegyed ötkor kelt fel Faragó Miklós és a gyors reggeli után indult Lőrincről az egység gyülekezőhelyére. A rend őrzése a feladatuk egyébként derűlátó, talán azért is tart léggömböt. — Három évvel ezelőtt éppen igy kezdődött az ünnep. Reggel olyan borús volt az ég, hogy arra is felkészül Reggeli hangulat ünk: az eső eláztatja az ünnepet, de amikor a felvonulás megkezdődött, kisütött a nap, így hát én ma a három évvel ezelőtti példában reménykedem. Bodonyi Jóska, Majtényi Csaba és osztálytársaik sem fáznak a hűvös reggelben. Igaz, jó melegen felöltöztek az Országos Szakipari Vállalat világoskék overallja alá. Mind a harminchét diák, akik ebben az egyenruhában vonulnak fel. Jóska az érettségi után testnevelőnek szeretne tanulni, Csaba viszont festő és mázoló lesz. De az még messze van, hiszen csak elsőévesek. A mai programjuk kötetlen. Majd eldöntik, hová mennek, és mit választanak maguknak a majálison. Üres még a tér, bár a mellékutcákban már egyre népesebb a kisvártatva felvonulók színes tömege. És a levegőben egyre-másra elszabadult léggömböket látni. Május elsejét el sem tudnám képzelni a levegőbe szabaduló színes léggömbök nélkül. Amelyek néha csapatba kapaszkodva röppennek el a vigyázatlan kézből. 3