Népszava, 1984. május (112. évfolyam, 102–126. sz.)

1984-05-30 / 125. szám

6 Bárhol jelen lehet a művészet A dombtetőn vakítófehéren hívja föl magára a figyelmet a nagy tornácos ház. Mint a falusi házak búcsú előtt. A méretén azonban látható, hogy nem lakóhely, hanem vendégfogadó. Neve: Arany­korona. Sok ilyen, a régi vidéki fo­gadókra emlékeztető vendég­lő épült mostanában, lehető­leg sok fával, lehetőleg zsúp­­tetővel, a külső, a belső falon, esetleg mindjárt a bejáratnál valamiféle népi ihletésű, vagy a betyárvilágot imitáló szim­bólummal. Ez az épület a solymári dombon nem ilyen imitáció. Valóban jó stílus­érzékkel tervezett, a paraszt­házak formai szépségét őrző ház. — Abban mindjárt kezdet­ben biztos voltam, hogy min­den hófehér lesz — mondja Moldoványi István a tulaj­donos. — Aztán egy átdolgo­zott éjszaka után, amikor fá­radt voltam, annyira, hogy már aludni sem tudtam, la­pozgatni kezdtem a Képes Újságot. Néhány sort közöl­tek arról, hogy él Solymáron valaki, aki mennyezetkazet­tákat fest. Megpróbáltam el­képzelni, milyen lehetne ez a vendéglő, ami akkor még tényleg csak képzelet volt... Megkerestem Máriát és meg­állapodtunk. Mária, dr. Pákayné Hajnal Mária társaságunkban ül az ő csodaszép festett mennye­zete alatt, az étteremben és leplezetlenül elégedett a munkájával. Valamennyi ka­zetta más-más minta, egysé­ges szerkezetben, olajjal fest­ve.. A színek éppúgy ragyog­nak, mint a kalocsai pingáló­­asszonyok ecsetje nyomán. — Ez nem kalocsai — til­takozik a művész —, nem is matyó, egyáltalán nem má­solat. Igaz, alaposan tanul­mányoztam a népművészetet, tanulmányoztam a templo­mok kazettás szerkezetét is, s mint valami turmixgépbe, hullottak belém az élmények, az ismeretek. Amikor bele­fogtam ebbe a munkába, ak­kor valóban spekuláltam, szerkesztettem, rajzoltam, de a festés stádiumában már magától jött föl belőlem mindaz, amit az évek során összegyűjtöttem. — Talán mégsem magától — vetem közbe, de Hajnal Mária letorkol, mint aki be­ismerő vallomást tesz: — Értem én, hogy amit mondok, meglehetősen dilet­táns kijelentés. Mi az,­­ hogy magától ment a festés? Nem tudtam, mit csinálok? Tudta az ecset és a kezem ... Amikor arról faggatom, hogyan, miből keverte az ele­ven színeket, milyen anyagra festett, s azt hogyan munkál­ta meg, akkor kiderül, hogy még a kőművest is ellenőriz­te — és persze utasította —, amikor a kész kazetták a mennyezetre kerültek, úgy­hogy az a bizonyos „ihlet” olyan tudatosan működött, ahogyan egy nyugalmazott politechnikai tanárnőtől el­várható. Hajnal Mária számára — bármily érzelmesen is hang­zik —, ez a hatalmas munka kései találkozás volt a haj­dani, ifjúkori szerelemmel. Mindig festőművész szeretett volna lenni, de úrilány lett, majd kiszolgáltatott feleség, azután kötelességtudó tanár­nő, s végül egy merész lépés után önmagát kutató szabad egyéniség, aki azt hitte, nagy diadalát véghezvitte azzal, hogy saját kezével felépítette a házát. — A manzárdon keresztül­fújt a szél — meséli —, s amikor felraktam a rostle­mezt és telefestettem, hogy szép is legyen, akkor gondol­tam először arra, hogy ön­magam előtt most is bizo­nyítanom kell. Elvittem a munkámat a Népművészeti Vállalathoz, ahol azt lezsű­­rizték és kaptam egy „útle­velet”. Kérdésemre, hogy most mihez kezdhetek ezzel az igazolással, hogy népmű­vész vagyok, valóban azt vá­laszolták, azt, amit minden magyar állampolgár az út­levelével. Rajtam múlik, mi­re használom, hová jutok vele. De megsúgták, hogy a kazettafestésben látnak fan­táziát, mert senki sem csi­nálja. Na, akkor vártam. Moldoványi István — mint valami műértő — arról be­szél, hogy már mitológiai je­lentést is találtak intellektu­ális vendégei a stilizált vi­rágokban. Hajnal Mária til­takozik. Az étterem vezetője ritka vendéglátóipari filozó­fiát ad elő. Kijelenti, hogy ő boldog, mert szeret szép környezetben dolgozni. — A belépőkön is megfi­gyeltem — mondja —, hogy első tekintetük a mennyezet­re esik. Megállapítják: na­gyon szép. Amikor leülnek, fokozott figyelemmel vizs­gálják az abrosz tisztaságát. Az is rendben van. Ettől fog­va a klasszikus vendéglátás eleganciáját várják el. A kör­nyezet itt mindent meghatá­roz. Olyan lenyűgöző hatású Mária mennyezete, hogy a vendégek is először szinte megszeppennek, s csak az­után kezdenek el viselkedni. Tudja — néz rám teli mo­sollyal — a művészet min­denütt jelen lehet. Én ma­gam estére mindig megborot­válkozom és átöltözöm ... Hajnal Mária számára mindez mást jelent. — Képes voltam önma­gamnak bizonyítani. — Nagy lendülettel hátracsapja fehér haját. Egy idős hölgy hosz­­szú, küzdelmes évek után fel­ébresztette halottnak hitt tehetségét. Ugyanakkor egy intelligens, kitűnő szakember, akinek elegendő pénze volt a családi kasszában, s hozzá ötlete, fantáziája, jó ízlése — hangsúlyozom: nem álla­mi zsebre — mecénási sze­repre mert vállalkozni, létre­hozott egy ritka „vállalko­zást”, amelynek csodájára járnak. És persze, az étlap is vál­tozatos. Kovács Júlia Júniusi színházi előzetes Június ugyan már a színhá­zi évad végét jelzi (legtöbb színházunk a hónap közepe táján be is zárja kapuit), a színházkedvelők azonban , ebben az időszakban sem maradnak érdekes esemé­nyek nélkül. A hónap elején folytatód­nak például az országos színházi találkozó vendégjá­tékai. A vidéki társulatok közül a Vígszínházban sze­repel 2-án a székesfehérvári Vörösmarty Színház, Ten­nessee Williams: A vágy vil­lamosa című drámájával, a női főszerepben a színpadon régen látott Torday Terivel. 2-án és 12-én a miskolciak lépnek fel, Az ember tra­gédiája és a Rómeó és Júlia szerepel műsorukon. Június 5-én és 6-án a kaposváriak Bulgakov: A Mester és Mar­garita című játékát, 7-én a Hamletet, 8-án Molnár Fe­renc Liliom című darabját, 9-én és 10-én a Filmcsillag című operettet, 10-én dél­előtt és délután pedig a Diótörő című gyermekdara­bot játsszák, ugyancsak a Vígszínházban. A Pesti Színház június 1-én a nyír­egyháziak Al­bee előadásá­nak (Nem félünk a farkas­tól) ad otthont, 10-én a veszprémiek Zilahi Lajos Zenebohócok című darabját játsszák, 11-én pedig Füst Milán-ősbemutatót látha­tunk tőlük: Az árvák című drámát. Szintén veszprémi előadás, de már az Ope­rettszínházban, június 1-én, Dürrenmatt: A fizikusok című játéka. S ha már a vendégjátékoknál tartunk, megemlíthetjük, hogy az Operettben egy estén — jú­nius 4-én — fellép a Hol­land Nemzetközi Néptánc Színház. Amint véget ér a kőszín­házi évad, megkezdődik a nyári szezon. A fővárosban a Hild-udvaron lesznek az első előadások: a Játékszín vendégszerepei június 14- től, a Hyppolit, a lakáj cí­mű vígjátékkal, összesen ti­zenkét estén. A Városma­jori Színpad a tavalyi si­kert újítja fel: az Uraim, csak egymás után! című bohózatot 28-ától játsszák, s a főbb szerepekben Ga­lambos Erzsit, Haumann Pé­tert, Rátonyi Róbertet, Cse­­ke Pétert, Felföldi Anikót láthatjuk. Új bemutató vi­szont a Budai Parkszínpadon a Rockszínház produkciója: 21-én kerül színre a vidéken már „előjátszott” A króni­kás, Miklós Tibor—Kocsák Tibor—Kemény Gábor rockoperája, Szakácsi Sán­dor, Kovács Kriszta, Nagy Anikó, Szolnoki Tibor fel­léptével. S újdonsággal je­lentkezik a Körszínház is természetesen: az idén a közismert kínai klasszikus regény, a Szép asszonyok egy gazdag házban színpadi vál­tozatával jelentkeznek, elő­ször június 29-én. Megkezdődnek a vidéki szabadtéri események is. Kisvárdán már június 1-én és 2-án tartanak előadáso­kat: a debreceni színház először egy operaműsorral lép fel (Parasztbecsület — Bajazzók), majd Szirmai Al­bert: Mágnás Miska című operettjét játsszák. Utánuk a békéscsabaiak Eisemann Mihály: Bástyasétány 77 című operettjét játsszák, jú­nius 7-én. 10-én a Magyar Színkör „felnőtt” Lúdas Ma­­tyi-előadása, 11-én a Nép­színház Én és a kisöcsém című zenés produkciója ke­rül színre. Fellépnek még a szolnokiak 17-én és 18-án az Egy szerelem három éjsza­kája című musicallel és színre kerül — június 25-én — Sütő András Nagyenyedi fügevirág című önéletrajzi összeállítása. A hónap végén nyit az Agria Játékszín is. Először Bornemissza Péter Magyar Elektráját játsszák, Almási Éva, Szirtes Ági, Reviczky Gábor és mások felléptével, június 28-tól, az egri Vár Romkertjében. Pécsett a Nyári Színház június 20-án nyit, a tavalyi sikerrel: a La Mancha lovagja kerül színre a Tettyei Romoknál. 27-étől négy estén a Prágai Balett vendégszerepel a Szabadtéri Táncszínen, az Anna Udvarban pedig szin­tén egy múlt nyári produk­ció, a Danaidák című ka­marabalett kerül felújítás­ra, 29-én. T. I. — A Radnóti-pályázat ered­ményhirdetése május 31-én, csütörtökön lesz a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban. A kiállí­táson 31 alkotó 45 művét mu­tatják be, a grafikai alkotá­sok túlnyomó többsége Rad­­nóti-vers illusztrációja., — Dabason, az orvosi rendelő előtti téren Tóth Ju­li szobrászművész alkotását állítják fel, Cegléden pedig Perczel Mórnak, az 1848-as szabadságharc híres honvéd­­tábornokának állítanak em­léket. Az egész alakos bronz­szobor Konyorcsik János szobrászművész műalkotása — az első Perczel Mór-em­lékmű lesz az országban. Horizont — A Holland Nemzetközi Néptáncszínház vendégsze­repei június 4-én este hét órakor a Fővárosi Operett­színházban. Jegyek a Tánc­fórumnál (Budapest I., Cor­vin tér 8.) kaphatók.­­ A Szépművészeti Mú­zeum Goyától Toulouse- Lautrecig című grafikai ki­állítása az eredeti tervtől el­térően július 6-án nyílik meg. Az A táj három évszá­zad grafikus művészetében című kiállítás június 25-ig látható.­­ A Danuvia Gorkij Mű­velődési Központ brigád­klubja a TIT budapesti szer­vezetével és az ÁKV-val iro­dalmi délutánt rendez május 30-án a művelődési központ­ban. Közreműködik Czine Mihály egyetemi tanár, Do­bos László író Pozsonyból, Fehér Ferenc költő és Gion Nándor író Újvidékről, va­lamint Faragó Laura nép­­dalénekes.­­ Felújították a zsennyei alkotóházat. A Művészeti Alap tulajdonában levő egy­kori Bezerédy-kastély júni­ustól áll az alkotóművészek rendelkezésére. írók a könyvsátraknál Ma a budapesti könyvsá­trak­­n­ál a következő íróik dedikál­nak. 11 órától Esterházy Pé­ter a Váci utcáiban. 15 órakor Krunák Emese a Deák téren. 16-tól Bart István a József körúton, a Népszabadság Könyvesboltban, Major Ta­más a Petőfi Sándor utcá­iban, Szakonyi Károly a Váci utcáiban, Rákos Sándor a Liszt Ferenc téren. 17 órától a könyvhét kül­földi íróvendégei közül Mir­­cea Ciobanu és Nino Nikolov a Váci utcáiban. Ugyanott de­dikál­ ebben az időpontban Pusztaszeri László is. A Víg­színház ellőtt Kolozsvári Grandpierre Emil. A Liszt Ferenc téren Molnár Géza, 18-tól a Vígszínháznál Han­­kiss Ágnes. Interfórum ’84 Idén hatodik alkalommal rendezik meg az Interfóru­­mot, amelynek most má­sodízben Keszthely a ven­déglátó városa. 1971 óta 2­ 3 évenként az MTV és a Nemzetközi Koncertigazga­tóság koprodukciójában if­jú zeneművészek lépnek a pódiumra nemzetközi szak­­tekintélyek előtt. A sereg­szemle célja nemzetközi vi­szonylatban is sajátos, mi­után nem verseny, nem fesztivál, „csupán” bemu­tatkozási lehetőség az új te­hetségek számára lemezgyá­rak, rádiós szakemberek, kritikusok előtt. Az idei Interfórumra a rendezők számos országból várnak művészeket. A záróhangversenyt (júni­us 5-én) a Pesti Vigadóból közvetíti a televízió, ahol fellép Ránki Dezső. Az es­ten közreműködő rádiózene­kart a legutóbbi karmester­­verseny egyik legjobbja, Ro­bert Houlihan vezényli. (k.) Ellenségeim Az Ellenségeim című ameri­kai tudományos-fantasztikus film forgatási terveiről tar­tottak kedden sajtótájékozta­tót a 20 th Century Fox kép­viselői a Hilton-szállóban. Az Ellenségeim forgató­stábja már felvételeket ké­szített Izlandon, s az ősszel magyarországi helyszíneken folytatódik a rögzítés. Az amerikai—magyar filmkop­rodukcióban a magyar szak­emberek tudását is felhasz­nálják. A Videoton és a No­votrade RT is készít beren­dezéseket. Az 1985-ben már forgalomba kerülő film for­gatását egy müncheni stú­dióban várhatóan az év végé­re fejezik be. SZERDA, 1984. MÁJUS 30. NÉPSZAVA A rádió mellett A PODOLINI KÍSÉRTET Hétköznapi, józanul tárgyias világunkban olykor jólesik egy-egy romantikus történe­tet megismerni, vagy felele­veníteni, különösen akkor, ha olyan neves szerző művéről van szó, mint Krúdy Gyula. Talán ezért is volt idősze­rű húsz év távolából, némi nosztalgiával nézni a feltá­madott remek hangjátékot, A podolini kísértetét, amelyet Turián György készített a re­gényből, és rendezett meg. A tízrészes monstre vállal­kozás összesen háromszáz perce időben is elég tág ke­reteket teremtett a mesének, amelyben van (a cím után úgyis kitaláljuk), kísértet, párbaj, szerelem, sírig tartó érzelmek, csalafintaság, ál­nokság, hűtlenség és mégoly sok egyéb romantikus kellék. A két szálon induló, majd összefonódó és bonyolódó történetben nem is annyira a színesen kavargó, indula­tokban gazdag sztorit élvez­zük, mint inkább a nagysze­rű, ma is érvényes színészi alakításokat. Felejthetetlen művészek játszottak a Krúdy-adaptá­­cióban főleg Demján Edit bűbájos alakítása tetszett, de Ladomerszky Margit, Pethes Ferenc, Kőműves Sándor, Kállai Ferenc, Máthé Erzsi, Avar István, Fülöp Zsigmond — és egyáltalán a társulat minden tagja azonos lelkese­déssel, stílusosan játszott. A szerkesztő Albert Zsuzsa a rendezővel összhangban megtalálta a történet drama­turgiai csomópontjait, ahol meg-megszakítva a szálat, érdekeltté tette a hallgatókat abban, hogy a folytatásra kí­váncsian várjon. AZ ÁR ELLEN - AZ Romantikus hevület hatja át azt a másik, nagy sodrású, hétrészes hangjátékot is, amelynek eddig több mint a fele hangzott el. Címe: Az ár ellen — az árban. Siklós Ol­ga írta és rendezte a Széche­nyiről szóló „arcképet”, ter­mészetesen az eredeti művek alapján. Nagy divat egy ide­je a Naplót olvasgatni, idő­ről időre kézbe venni. Úgy látszik, Siklós Olgát is meg­ragadta annak lehetősége, hogy a „legnagyobb ma­gyar” portréját most minden eddiginél teljesebb dokumen­tumok alapján megfesthesse. Széchenyi életrajza amúgy is bővelkedik a kalandos fordu­latokban, eseményekben. Még inkább gazdag szellemi arculata, jelleme. Magyar­ságtudatának, forradalmi el­kötelezettségének áradó szen­vedélye ma is példa, akár­csak emberi nagysága, lelki tisztasága, állandó önellenőr­ző vizsgálódása. ÁRBAN Regények, esszék, újabb és újabb portrékötetek után mit adhat pluszként a rádió? El­sősorban is igazolást arra nézve, hogy Széchenyi alak­jának állandóan jelen kell lennie a köztudatban, így a rádióban is, másfelől egy szí­nes, érdekes megközelítési módra nyújt lehetőséget: a színészek által eljátszott szó­rakoztató történet, a reform­kori élet felvázolása, és eb­ben Széchenyi Mécs Károly által imponálóan megformált alakja igen közel kerülhet hozzánk. A disputák, a belső mono­lógok intim hangulatot te­remtenek, szinte részesei va­gyunk a Széchenyit körülfo­­nó eseményeknek. Különösen jól sikerült a főhős és Wes­selényi barátságának megraj­zolása, Bánffy György karak­teres Kossuth, és a nők kö­zül a Crescence-t játszó An­­dai Györgyi kitűnő. DETEKTÍVEK SZABADNAPJA Könnyű kis délutáni krimit kínált a Délutáni Rádiószín­ház Detektívek szabadnapja címmel. Tauno Yliruusi szín­művéből Sós György készí­tett hangjátékot. A kriminek induló történetben minden eszköz látszólag ezt a mű­fajt szolgálta — ám a végé­re kiderül, nem is annyira detektívregényről, mint an­nak paródiájáról van szó. Még az úgynevezett „beszé­lő” nevek — Simkola, Mam­id stb­. — is arra utalnak, könnyed gúnyolódást hal­lunk a műfaj fölött. S eb­ben a játékosságban a ren­dező Tasnádi Mártonnak nagy segítségére voltak a vi­­dáim kedvű színész­ek, első­sorban a főfelügyelővé elő­lépni kívánó felügyelőt ala­kító Kállai Ferenc, Vajda László, Incze József, Kalo­­csay Miklós és Horesnyi László egymástól jól eltérő hangszínt alkalmazva, a de­tektívek különféle fajtáit tes­tesítették meg. Mégsem éreztük teljesnek a játék örömét. A rádióban — nehéz enshimm­i, de így van — a krimi hatása kisebb, miint a televízióban; a lát­vány hiánya alig­­pótolható. A tévéiben ugyanis látjuk, hogy a hulla hátából kiáll egy tőr, és egyetlen szót sem­­kell mondania senkinek eh­hez. A rádióban viszont va­lamelyik színésznek be kell jelentenie, hogy a hulla há­tában van egy tőr... És ez az elmesélése a dolgoknak nem ugyanaz, mint az azon­nali megmutatása. Az el­mondás pedig árt a krimi­nek, lelassítja folyamatát, gyermekdeddé teheti. Ezúttal a naivitásra bizonyos fokig szükség volt, lévén paródiáról szól. Háry Márta A Szabadsajtó úti Budapest Kiállítóteremben Polony Elemér, Amerikában élő, magyar származású festőművész mutatkozik be május-júniusban. Az egykori Rudnay-tanítvány elsősorban a mitológiai témák iránt érdeklődik, amelyek keretében napjaink emberi problémáiról vall allegorikus,szim­­bolikus célzattal. Képünkön a Csellószonáta című kompozíció

Next