Népszava, 1984. május (112. évfolyam, 102–126. sz.)

1984-05-17 / 114. szám

2 Masakra és Madrid A királyi vizit Világunk mai, zaklatott állapotában nagy fontosságú minden olyan esemény, amely nem a kapcsolatok leépítésének, hanem éppenhogy azok kiszélesítésének szándékát jelzi. Minden olyan találkozó, amely a hasonló megközelítések, közeli ál­láspontok, közös érdekek rögzítésével az együttműködés út­­jának-módjának felkutatását segíti elő az eltérő társadalmi berendezkedésű államok között. Mindenekelőtt ebből a szem­pontból tekintik Moszkvában jelentősnek a spanyol uralkodó, I. János Károly most befejeződött szovjetunióbeli látogatását. A vizit történelmi első volt, hiszen spanyol államfő még nem járt a Szovjetunióban, de a cári Oroszországban sem. Juan Carlos személyében pedig nem csupán egy protokolláris szerepet betöltő koronás fő érkezett a szovjet fővárosba, ha­nem országának józan gondolkodású, felelős államférfija, aki tevékeny elősegítője volt, s mindmáig őrzője maradt a spa­nyol demokratikus átalakulásnak. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő, és I. János Károly tárgyalásaival, amelyeket hasz­nos és konstruktív eszmecseréknek minősítettek, a legmaga­sabb szintre emelkedett az egyébként viszonylag rövid múltra visszatekintő szovjet—spanyol diplomáciai viszony. A Franco­­diktatúra négy évtizede alatt, érthető módon nem voltak hi­vatalos kapcsolatok a két állam között, s még a tábornok-el­nök halála után is két esztendőnek kellett eltelnie, mire 1977- ben sor került a nagykövetek cseréjére. Valamivel korábban kezdődött meg a gazdasági kapcsolatok kiépítése: 1972-ben kereskedelmi szerződést kötöttek, és kereskedelmi képvise­letek nyíltak a két fővárosban. 1973 óta tizenháromszorosára növekedett a külkereskedelmi forgalom — írta a kétoldalú viszonyt méltató cikkében a Pravda madridi tudósítója. A forgalom azonban még így is messze elmarad a lehetsé­gestől. A politikai kapcsolatokat jó ideig egy kölcsönös külügymi­niszteri látogatás jelentette, intenzívebb kontaktus csupán a spanyol szocialisták kormányra kerülése után jött létre, a spanyol külpolitikában bekövetkezett hangsúlyváltások alap­ján. Felipe González kormányzata ugyan változatlanul alá­húzza, hogy Spanyolország történelmi és társadalmi megha­tározottságainak megfelelően a nyugati szövetségi rendszer tagja, ám a korábbiaknál jóval nagyobb jelentőséget tulajdo­nít a párbeszédnek a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok között. A szocialista kabinet nagy figyelmet fordít a har­madik világ, elsősorban Latin-Amerika problémáira. A konf­liktusok politikai megoldásának, a nemzetközi béke és biz­tonság megőrzésének híve. Fernando Marán spanyol külügyminiszter egy évvel ez­előtti moszkvai látogatása, amelyet mindkét részről igen ered­ményesnek értékeltek, lökést adott a kezdeti fellendülés után visszaesett gazdasági kapcsolatoknak. Kulturális és tudomá­nyos együttműködési programot, valamint tengerhajózási megállapodást írtak alá. Időközben spanyol parlamenti, majd szakszervezeti delegáció járt Moszkvában. A szovjet—spanyol műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság ülésén egyebek között megállapodtak arról, hogy Spanyolország szovjet szénbányászati gépeket és technológiákat fog alkal­mazni. Idén februárban tíz évre szóló gazdasági és tudomá­nyos együttműködési megállapodást írtak alá Madridban. A tavalyi tárgyalások készítették elő I. János Károly mos­tani útját. A királyi vizit nem zárult konkrét megállapodá­sokkal, de nem is ez volt a célja. Az államfői tárgyalásokon, valamint a spanyol királyi pár tiszteletére adott díszebéden mindkét részről kifejtették, hogy megvan a politikai akarat, a kölcsönös szándék a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvein alapuló kapcsolatok további bővítésére. Szovjet részről, amint azt Konsztantyin Csernyenko a dísz­ebéden elhangzott pohárköszöntőjében is kifejtette, nagyra értékelték a spanyol házigazdák szerepét abban, hogy a ked­vezőtlen nemzetközi körülmények ellenére sikerrel zárult a madridi értekezlet. Emlékeztetve az Atlanti Szerződés tag­jainak sorába lépett Spanyolországnak arra az elhatározá­sára, hogy nem hajlandó nukleáris fegyvert beengedni terü­letére, a szovjet államfő megismételte országa kötelezettség­vállalását, hogy nem alkalmaz nukleáris fegyvert olyan álla­mok ellen, amelyek nem gyártanak, s területükön nem tárol­nak ilyen eszközöket. A látogatás alkalmat teremtett egy újabb eszmecserére Andrej Gromiko és a király kíséretében levő Fernando Marán között. A spanyol diplomácia irányítója volt egyébként az olasz Andreotti után a második NATO-külügyminiszter, aki Csernyenko­­hivatalba lépése óta tárgyalásokat folytatott a szovjet fővárosban. (S hogy ezek a megbeszélések egy folya­mat részei, azt jelzi, hogy a közeljövőben Moszkvába készül a nyugatnémet és a brit külügyminiszter is.) A Gromikov Marán találkozón, amelyet tárgyszerűnek értékeltek, nyilván megvitatásra került jó néhány olyan kérdés is, amelyben el­lentétesek az álláspontok. Az alaphangot azonban itt is a politikai konzultációk gyakorlatának fejlesztésére, az együtt­működés módozatainak keresésére helyezték. Elekes Éva Az SZVSZ felhívása Szudánban azért hirdették ki a rendkívüli állapotot, hogy így vessenek véget az egész országra kiterjedt sztrájkhullámnak, amelyet a nép életszínvonalának ka­tasztrofális romlása váltott ki — hangsúlyozza a Szak­­szervezeti Világszövetség prágai székhelyén közzétett nyilatkozata. A Nimeri-rendszer poli­tikája tönkretette az ország gazdaságát, és a szudáni népnek gyakorlatilag még legelemibb létfenntartási szükségleteit sem tudja ki­elégíteni. Az SZVSZ azzal a felhí­vással fordul a világ dol­gozóihoz és szakszervezetei­hez, hogy nyújtsanak haté­kony támogatást a szudáni dolgozók harcához a szociá­lis és politikai elnyomás el­len. Az NSZK-beli Markgröningenben folytatódik a fémipari dolgozók sztrájkja. A képen­ a Mahle cég tüntető sztrájkőrei a markgrönin­­geni vállalat előterében TELEFOTÓ : MTI Külföldi Képszerkesztőség CSÜTÖRTÖK, 1984. MÁJUS 17. NÉPSZAVA Magyar-bolgár kormányfői tárgyalások Szófiában (Folytatás az 1. oldalról) nek tagjai, valamint bolgár részről Andrej Lukanov mi­niszterelnök-helyettes, Marij Ivanov, a külügyminiszter első helyettese, Aszen Vel­kov, a miniszterelnök kabi­netfőnöke, Najden Najdenov, az Állami Tervbizottság el­nökének első helyettese, Jor­dan Tenov gépgyártási mi­niszterhelyettes, Cenko Ceti­kon vegyipari miniszterhe­lyettes, Rasko Draganov, az Országos Agrár­ipari Szö­vetség központi tanácsának elnökhelyettese és Boncso Mitev, a Bolgár Népköztár­saság budapesti nagykövete. A miniszterelnökök tájé­koztatták egymást országaik szocialista építőmunkájának tapasztalatairól, újabb ered­ményeiről, időszerű felada­tairól, az MSZMP XII., és a BKP XII. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtásáról. A tárgyalások középpont­jában a kétoldalú kapcsola­tok, s azon belül is a gazda­sági együttműködés tovább­fejlesztésének konkrét lehe­tőségei álltak. Megkülönböz­tetett figyelmet fordítottak a gazdasági együttműködési fő irányokat meghatározó, a két ország kormányfői által 1983 júniusában aláírt dokumen­tumban előirányzott felada­tok teljesítésére. Megállapí­tották, hogy a magyar—bol­gár gazdasági együttműkö­dés eredményesen fejlődik, tovább bővült a gyártássza­kosítás és a termelési koope­ráció. Ugyanakkor rámutat­tak arra, hogy több terüle­ten még jelentős tartalékok vannak. Foglalkoztak az 1986 —1990-es időszakra szóló tervkoordinációs munkálatok fő feladataival. Az árucsere-forgalom ala­kulásáról megállapították, hogy az a jelenlegi ötéves tervidőszak első három évé­ben jelentősen bővült, 1983- ban 20,5 százalékkal halad­ta meg az előző évit, és 410 millió rubelt tett ki. A köl­csönös áruszállítások mint­egy 35 százalékát — főleg gépipari és vegyipari meg­állapodások alapján — a szakosított és kooperációban gyártott termékek teszik ki. Egyetértettek abban, hogy a kialakult magas árufor­galmi szint megőrzése és to­vábbi növelése érdekében mindkét részről újabb erő­feszítésekre van szükség. Elégedetten állapították meg, hogy eredményesen fejlődnek a műszaki-tudo­mányos kapcsolatok és bő­vül a kulturális együttmű­ködés. A tárgyaláson szó volt az idegenforgalmi kap­csolatok fejlesztésének lehe­tőségeiről is. A kormányfői tárgyalást valamennyi megvitatott kér­désben a teljes nézetazonos­ság jellemezte. Marjai József és Andrej Lukanov a nap folyamán különmegbeszélést tartott. Grisa Filipov szerdán es­te a szófiai Lozenec rezi­dencián vacsorát adott Lá­zár György tiszteletére. A vacsorán a két kormányfő pohárköszöntőt mondott. Arab-öböl Rakétatámadás egy szaúd-arábiai hajó ellen Egy kuvaiti hajózási szóvi­vő közlése szerint egy ed­dig azonosítatlan repülőgép szerdán rakétatámadást in­tézett egy szaúd-arábiai tar­tályhajó ellen szaúdi terü­leti vizeken. A kétszázezer tonnás hajó kigyulladt. A „Janbu Pride” úticélja Brazília lett volna. Kuvait­­ból indult, ahol százezer tonna kőolajat vett fel, és Rász Tam­urában töltötték volna fel teljesen. A táma­dás a kuvaiti közlés szerint már a kikötőben érte. A ha­jó egyik tartálya lángba bo­rult, de a tüzet később sike­rült eloltani. A legénység sértetlenül megmenekült. Kuvaitban rendkívüli ülésre ült össze a kormány, hiszen vasárnap óta két ku­vaiti hajót is támadás ért a térségben. Helyi lapok sze­rint a kormány esetleg fel­kéri a Biztonsági Tanácsot, hogy vizsgálja meg a hely­zetet. Sürgősen érintkezésbe léptek egymással az Arab­­öbölmenti Országok Együtt­működési Tanácsának tag­jai is, és szó van arról, hogy a külügyminiszterek hama­rosan rendkívüli ülést tar­tanak. Nemzetközi !. ......... " hírek ----------------_----------*— ifj. A várakozásnak meg­felelően, Gary Hart győzel­mét hozták kedden a neb­­raskai és oregoni demokrata párti előválasztások. A Lagos ismét megnyit­ja a nigériai-csádi határt. A lagosi televízió jelentése szerint a döntésre azután került sor, hogy kedden Abujában, Nigéria leendő fővárosában befejeződött Hisszéne Habré csádi elnök egynapos látogatása.­­ Francois Mitterrand francia elnök — norvégiai látogatása befejeztével — szerdán háromnapos hivata­los látogatásra Stockholmba érkezett. i­f. Alfred Dick bajor tar­tományfejlesztési és környe­zeti kérdésekkel foglalkozó államminiszter szerdán a lipcsei körzethez tartozó ta­nácsi vezetőkkel tárgyalt környezetvédelmi és mező­gazdaság-fejlesztési kérdé­sekről.­­ A chilei kormány el­fogadta az úgynevezett ter­­roristaellenes törvényt. Ez jogi kereteket biztosít a ka­tonai rendszernek a népi til­takozási akcióban részt ve­vők elleni megtorlásokhoz.­­ Náci külsőségek köze­pette temették el kedden a chilei fővárosban Walter Rauff német háborús bű­nöst, aki a dél-amerikai or­szágban bujkált az igazság­szolgáltatás elől. A hetven­nyolc éves Rauffot, aki hét­főn halt meg tüdőrákban, volt SS-tisztek és újfasisz­ták náci köszöntéssel, és Heil Hitlert-kiáltással bú­csúztatták. Citroen-sztrájk Tovább szélesedett a Citroen Művek gyáraiban a dolgo­zóknak a tervezett elbocsá­tások elleni mozgalma. Pá­rizs környékén immár a Cit­roen Művek öt üzemében sztrájkolnak a munkások, s Aulnay-ban továbbra is megszállva tartják az ottani gyáregységet. A Citroen-gyár igazgatósá­ga hatezer munkahelyet akar megszüntetni. A CGT üzemi szervezete tárgyalásokat sür­get arról, hogy heti 3-5 órára csökkentsék a munkaidőt, s így kerüljék el a munkahe­lyek megszüntetését. Pierre Bérégovoy a szo­ciális ügyek minisztere, aki kedden a gyár igazgatóságá­nak képviselőivel tárgyalt, majd fogadta a CGT küldött­ségét is, kijelentette: az igaz­gatóság, a szakszervezetek és a kormány képviselői mi­előbb üljenek le a tárgyaló­­asztalhoz a Citroennél kiala­kult helyzet megvizsgálásá­ra. A miniszter azonban nem nyilatkozott a CGT-nek ar­ról a követeléséről, hogy a munkaidő csökkentését vál­tozatlan bérek mellett hajt­sák végre, csak azt hangoz­tatta, hogy biztosítani kell a francia gépkocsiipar ver­senyképességét. (MTI) Washington követé­lése Japán fokozza a fegyverkezést A Japánban kormányzó Li­berális Demokrata Párt ka­tonai kérdésekkel foglalkozó albizottsága elhatározta a szigetország katona­politiká­jának felülvizsgálatát. A bi­zottság, amely két év óta először ülésezett, egyebek kö­zött állást foglalt annak az 1976-ból származó kormány­­döntésnek a felülvizsgálata mellett, amely szerint a ja­pán katonai kiadások nem haladhatják meg a bruttó nemzeti termék egy százalé­kát. Szorgalmazta a szintén 1976-ban elfogadott hosszú távú fegyverkezési program revideálását is. Az 1984-es költségvetési előirányzat a bruttó nemzeti termék 0,99 százalékát teszi ki. A fegyverkezési ráfordí­tások növekedési ütemét te­kintve megfigyelők szerint már 1985-től bizonyos az em­lített egyszázalékos küszöb túllépése. Az 1990-ig szóló japán hosszú távú fegyver­kezési programot a fő szö­vetséges, az Egyesült Álla­mok sokszor bírálta azzal az ürüggyel, hogy­ az — úgy­mond — elavult. Washington valójában azt követeli To­kiótól, hogy vállaljon foko­zottabb szerepet az ázsiai és csendes-óceáni térségre vo­natkozó szovjetellenes ame­rikai stratégiai tervekben. A japán katonapolitika leg­főbb elemeinek felülvizsgá­latára irányuló konzervatív törekvés célja kettős: elébe menni az amerikai követelé­seknek, másrészt pedig le­dönteni az önként vállalt fegyverkezési korlátokat. Nicolas Ardito Barletta az új panamai elnök A választási bíróság szer­dán Panama új elnökévé kiáltotta ki Nicolas Ardito Barlettát, a Nemzeti De­mokratikus Unió (UNADE) jelöltjét. A május 6-i álta­lános választásokon leadott szavazatok — igen heves vi­ták közepette történt — vég­leges összeszámlálása alap­ján a testület közölte, hogy a győztes 300 750 szavazatot szerzett, vagyis mindössze 1713-mal többet, mint Ar­­nulfo Arias Madrid, a jobb­oldal jelöltje. Politikai kö­rökben valószínűnek tart­ják, hogy a jobboldali pár­tok nem fogják elfogadni a végeredményt, és „válasz­tási csalásnak” fogják mi­nősíteni azt. Nicolas Ardito Barletta a volt elnök, Omar Torrijos haladó politikájának foly­tatását ígérte a lakosságnak. Jelöltségét az ország egyet­­len fegyveres testülete, a torrijosi irányvonal hívének számító Nemzeti Gárda is támogatta. Az új államfő és az ugyancsak szerdán győztes­nek kikiáltott két alelnök — a republikánus Erik Del Valle és a liberális Rode­rick Esquivel — októberben lép hivatalába. Megbízatá­suk 1989-ig szól, akárcsak a parlament hatvanhét tag­jáé, akiknek nevét később hozzák nyilvánosságra. (MTI, AP) Iraki jelentés III.­ HÁBORÚT S­EM FELEJTETTÉK EL Nehéz igazat adni azoknak, akik a Közép-Kelet leg­hosszabb háborúját „elfelejtett háborúnak" nevezik. Ezt a háborút nem lehet elfelejteni, erről nem lehet tudomást nem venni. A háború mindent átformált és deformált. Negyedik éve gyöngíti a két szomszéd, Irak és Irán gazdasági, politikai és katonai erejét, pusz­títja népét. És állandóan fokozódik a veszély, hogy a konfliktus kicsap most sem szűk medréből, s iszonyatos szívóhatásával újabb segítőket, közép-, kis- és nagyobb hatalmakat sodor a háború örvényébe. A világ nem engedheti meg magának, hogy megfeledkezzen erről a háborúról. A két ország népe pedig, ha akarná, sem tudná nem tudomásul venni, hogy a határövezetben tovább folyik a reménytelen kimenetelű párbaj.­ ­ Az iraki nép egy pilla­natra sem tud hátat fordí­tani a mindennapokat is meghatározó háborúnak — mondja a hivatalos hírügy­nökség vezérigazgatója, Ta­hid Jászri Al-Bakri. — Szét­tárja karját. — Látja, az, hogy most itt találkozunk, nem pedig a Tigris-parti nagy székiháziban, az is a há­ború következménye. A hírügynökség reprezen­tatív, modern központját bomba rongálta meg, öngyil­kos terrorista vezette robba­nóanyaggal megrakott teher­kocsiját az épület elé, s ami­kor az őr megállította a ka­­mikázét, a szállítmány, a gépkocsivezető, az épület be­járatával együtt a levegőbe repült. A székház megrop­pant. Néhány napig még dol­goztak benne, de ma már csak őröket látni a környé­kén. Irán-barát elemeknek tulajdonítják a merényletet, mint még jó néhány öngyil­kos akciót a városban és a városon kívül. Többemeletes garázsok, középületek men­tek tönkre így, s nem késhe­tett a válasz sem: a szigorú biztonsági intézkedések jobb légkört, nagyobb biztonságot teremtettek. Igaz, a biztonságnak ára van. Bagdadban is, más vá­rosokban is utcákat, utca­részeket zártak le, szigorú az ellenőrzés. A középületek előtt, a korszerű szállodák előtt fegyveres őrség áll. Az ötcsillagos hotel elé sem le­het csak úgy odahajtani — rendszerint sorompó állítja meg a jövevényt. A szálloda környéke tele van tűzdelt­ve vaskos betonoszlopokkal, hogy fennakadjon rajtuk a bombarakománnyal közeledő gépkocsi. Az exponáltabb épületek körül gyakori a szö­kőkút, a vízzel töltött me­dence: nemcsak a szemet gyönyörködteti az ilyesmi, elsősorban a biztonságot fo­kozza. Terrorakciók elvétve vol­tak régebben is, ám a hábo­rú mozgósította az Irán-barát csoportokat, pártokat. A szi­gorú ítéletek ugyan megbé­nították például a perzsa szimpatizáns DAWA párt ak­tivitását, de aligha vették el a kedvét a mennyországtól annak alkui amúgy is a para­dicsomba akar jutni, így a megelőzés manapság mindennél fontosabb. Az igazgató az iraki és az iráni politika céljairól be­szél, a szakadéknyi különb­ségekről, majd váratlanul megjegyzi: a mi népünkben nem él gyűlölet Irán népei iránt. Furcsa, nem is közvetett bizonyítékait lehet látni en­nek. Bagdadban — igaz, erő­sen csökkentett létszámmal — a háború óta továbbra is működik Irán nagykövetsége. (És viszonossági alapon az iraki képviselet is funkcio­nál Teheránban.) A leszállí­tott szintű misszió vezetője zöld-fehér-vörös zászlós au­tóján, ahogy az ügyek meg­kívánják , a külügyminisz­tériumba hajt, mert az ille­tékes tisztviselőkkel tovább­ra is fennáll a kapcsolat. Sem a bagdadi utcán, sem a fel­lobogózott követségi épület előtt nem került sor eddig semmiféle incidensre. Találkoztam olyan iráni állampolgárral, aki az Iráni Iszlám Köztársaság útlevelé­vel a zsebében érkezett. Igaz, óvatosan közlekedett, mert egy igazoltatásnál időbe tel­hetett, amíg esetleg kima­gyarázta különleges helyze­tét — de van ilyen is. Mint ahogy az is igaz, óvatosan bánnak a nemzeti zászló használatával azok a külkép.

Next