Népszava, 1984. június (112. évfolyam, 127–152. sz.)

1984-06-01 / 127. szám

NÉPSZAVA 1984. JÚNIUS 1., PÉNTEK Súlyos harcok Nicaraguában Súlyos harcok folynak Nica­raguában, amelynek külön­böző tartományaiban a had­sereg az elmúlt napokban Hondurasból behatolt közel kétszázötven ellenforradal­márt tett harcképtelenné — jelentette be szerdán az or­szág északi körzeteinek kato­nai szóvivője. Különösen he­ves tüzérségi összecsapások voltak Matagalpa, illetve Ji­­notega tartományokban El Tigre, Las Torres és La Tronca térségében. A­ nicara­­guai hadsereg visszavonulás­ra , kényszerítette a betolako­dókat. Az ellenforradalmárok visszavonulásuk közben meg­támadtak egy termelőszövet­kezetet, megöltek egy parasz­tot, hét másikat megkínoztak. A nicaraguai Nemzeti Új­jáépítés Kormánya szerdán kiadott rendelete értelmében ötven nappal meghosszabbí­tották az országban 1983 márciusa óta érvényben lévő rendkívüli állapotot. A dek­rétum, amelyet Daniel Orte­ga, a kormányzó tanács koor­dinátora írt alá, a hosszabbí­tást azzal indokolta, hogy az utóbbi hónapokban fokozó­dott az ellenforradalmárok és az Egyesült Államok Ni­­caragua-ellenes, agresszív te­vékenysége. Szerdán pokolgép robbant egy ellenforradalmi szerve­zet, az ARDE sajtóértekez­letén. Az ARDE fegyveres akcióit Costa Rica területé­ről indítja és onnan kapja az utánpótlást is. A sajtókonfe­renciát nicaraguai területen a határ közelében tartották. A robbantás Eden Pastorá­­nak, az ARDE vezetőjének felszólalása közben történt. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint négy személy életét vesztette, huszonöten megsebesültek. Az ARDE szóvivőjének közlése szerint Eden Pastora is megsebesült. Az agresszív amerikai politika minden latin-amerikai ország ellen irányul A Kolumbiai EP főtitkárának cikke Az Egyesült Államok közép­­ameriikai politikaiját, vala­­­mint a Kolumbiai Köztársa­ság belpolitikai­­helyzetét s a kormány nemzetközi vonat­kozású pozícióját elemzi a Pravda csütörtöki számában megjelent írásában Gilberto Vieira, a Kolumbiai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának főti­tikára. Az Egyesült Államok ag­resszív, expanzionista politi­kája általában Latin-Ameri­­ka minden országa ellen irá­nyul. Az imperializmus je­lentős haszonra tesz szert az országban, amelynek állam­adóssága 9,6 milliárd dollár. Vieira utal arra, hogy a rendkívüli állapot 1982-es megszűnésével­­ új helyzet alakult ki a Kolumbiai Köz­társaságban, Belisario Be­­tancur kormányra jutásához , a kolumbiaiak nagy remé­nyeket fűztek. Az új hely­zetben megnövekedett a dol­gozó tömegek aktivitása, vi­szont az ország nagy mező­gazdasági területei a parasz­tok partizánmozgalma el­nyomásának ürügyével to­vábbra is katonai ellenőrzés alatt állnak. A Kolumbiai Kommunista Párt az ország belpolitikai helyzetének stabilizálása felé vezető fontos lépésnek te­kinti azt a tűzszüneti egyez­ményt, amely nemrégiben jött létre a kormány s Ko­lumbia forradalmi fegyveres erői között: ily módon meg­kezdődhet a megoldás kere­sése azokra az égető prob­lémákra, amelyek miatt a parasztok fegyvert fogtak. A kormány egy sor refor­mot terjesztett a par­lament elé, s bár ezek a reformok igen korlátozottak, mégis a választási rendszer tökélete­sítésére, a tömegtájékoztatá­si eszközöknek az ellenzéki erők számára való megnyi­tására i irányulnak. Ami a külpolitikát illeti, a jelenlegi kormány a nem­zeti szuverenitás megszilárdí­tásának útjára lépett. Hata­lomra jutásakor Betanne­ur ki­jelentette, hogy az ország az el nem kötelezettek mozgal­mához kíván csatlakozni, s Kolumbia 1983-ban be is lé­pett a mozgalomba. Betaneur ugyancsak részt vett a kö­zép-amerikai feszültség bé­kés megoldásán munkálkodó Contadora-csoport megalakí­tásában. A Kolumbiai Kom­munista Párt nem minden­ben ért egyet a jelenlegi kor­mány külpolitikai irányvo­nalával, de támogatja az or­szágnak az el nem kötelezet­tek mozgalmában és a Con­­tadora-csoportban való rész­vételét, s úgy véli, hogy a jelenlegi külpolitika az előző időszakhoz képest előrelépést jelent. Az ország bonyolult bel­politikai helyzetében a Ko­lumbiai Kommunista Párt elsősorban a tömegek köré­ben végzett munkára helye­zi a­ fő hangsúlyt, s elítél mindenféle kalandor- és ter­rorakciót. Felháborodás a Boitha-körút miatt Az Afrikai Egségszervezet hivatalos tiltakozása Magyar Péter, az MTI tu­dósítója jelenti: Az Afrikai Egységszerve­zet brüsszeli nagykövetei hi­vatalosan tiltakoztak, és tes­tületileg „megdöbbenésüket” fejezték ki amiatt, hogy a belga kormány kész fogadni Pieter Botha dél-afriikai kor­mányfőt, ,,az egyetemesen el­ítélt fajüldöző rendszer ve­zetőjét”. Rámutattak, hogy a dél-afrikai kormányzat utób­bi időben mutatott „önmér­séklete” és látványos „békü­­lési szándéka” csupán propa­­gandacélú ügyeskedés. A nyugat-európai körút a faj­üldöző rendszer nemzetközi elfogadtatását, az ellene ér­vényben levő gazdasági tilal­mak megszüntetését célozza. „Ha a belga kormány mégis fogadja Bolhát, ezt az afri­kai országok közössége egy­öntetűen barátságtalan lépés­nek minősíti” — figyelmezte­tett a közös afrikai állásfog­lalás. Belga demokratikus társa­dalmi szervezetek szintén tiltakoztak a látogatás ellen, s tüntetésre készülnek Botha ellen. A brüsszeli székhelyű kereszténydemokrata irány­zatú nemzetközi szakszerve­zeti szövetség (Munka Világ­­szövetsége) ugyancsak „mély­séges felháborodásának" adott hangot, hogy több nyu­gat-európai kormány is fo­gadja a dél-afriikai kormány­főt. Botha egyébként kétnapos hivatalos portugáliai látoga­tása befejeztével csütörtökön nyugat-európai körútjának következő állomására, Svájc­ba érkezett. hons/ianiyin Csernyenko fogadta a szíriai alelnököt Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütör­tökön Moszkvában fogadta Rifat Asszadot, az Arab Új­jászületés Szocialista Pártja vezetőségi tagját, Szíria al­elnökét. A találkozó szívé­lyes, baráti légkörben folyt le. A szíriai politikus a hét elején a Legfelsőbb Tanács Elnökségének meghívására érkezett szovjetunióbeli lá­togatásra. Lengyel felszólalás a stockholmi konferencián A Stockholmiban folyó euró­pai biza­lomerős­ítő és bizton­sági, valamint leszerelési konferencián szerdán felszó­lalt Wlodzimierz Konarski nagy­követ, a lengyel kül­döttség vezetője. Bírált több NATO-tagországot, amiért gátolják az érdemi tárgya­lásokra való áttérést. A Kelet és Nyugat közti jelenlegi viszony megnehe­zíti a konferencia munkáját — mondta a lengyel nagy­követ, aláhúzta azonban, hogy a stockholmi tanácsko­zás fontos szerepet játszhat a kapcsolatok javításában. A NA­TO-tagállamok képvi­selői által Stockholmban elő­terjesztett, szűk körű kato­nai -technikai javaslatok azonban nem befolyásolnák jelentősen az európai politi­kai és katonai­­helyzetet — hangoztatta. A madridi konferencián is leszögezték, hogy a­­bizalom­­erősítő intézkedéseknek az európai biztonságot kell szolgálniuk. Erre különösen alkalmasa­k lennének a po­litikai-katonai eszközök — folytatta Konarski. Az Egye­sült Államok és más NATO- hatalmak politkai akaratá­nak hiánya a fő oka annak, hogy még mindig nem sike­rült megkezdeni az érdemi tárgyalásokat — húzta ismé­telten alá a nagykövet. Az egyoldalú előnyök elérését célzó NATO-javaslaton kí­vül az eddig előterjesztett összes javaslat tartalmazza — igaz, különböző mértékben — a politikai és katona­i­­technikai intézkedések össze­kapcsolásának gondolatát. Ez a konferencia további mun­kájának alapjául szolgálhat­na — emelte­­ki végül Ko­­waiiski nagykövet. A legfontosabb népgazdasági célokra összpontosít az MTESZ (Folytatás az 1. oldalról) A szövetség munkájában előtérbe kerültek az anyag­takarékosságra és az ener­giagazdálkodás racionali­zálására, az elektronika szé­les körű alkalmazására és kultúrájának terjesztésére, az élelmiszer-gazdaság ipa­ri hátterének szélesítésére, a gyógyszeripar fejlesztésé­re, valamint az innovációs folyamatok meggyorsítására irányuló törekvések. Az egyesületekbe tömö­rült szakemberek sokoldalú­an kapcsolódtak ehhez a munkához, ezt jól példázza egyebek közt, hogy az MTESZ energiatakarékos­sági pályázatára 161 pálya­mű érkezett, amelyeknek ed­dig mintegy fele már a gya­korlatban meg is valósult. A pályázatok révén 4 mil­liárd forint értékű energia­­hordozó takarítható meg. Hasonlóan sikeres munkát végeztek az MTESZ külön­böző bizottságai, és területi szervei. Fejlődött az üze­mekben működő MTESZ- szervezetek tevékenységé­nek színvonala. 1200-ra emelkedett azoknak a válla­latoknak, intézményeknek és gazdaságoknak a száma, ahol az egyesületek valami­lyen képviselete működik. Elégedetlenségének adott hangot a beszámoló a fia­tal értelmiség aktivizálásá­val kapcsolatban. Felméré­sek bizonyítják, hogy a pályakezdés anyagi és er­kölcsi gondjai, a közösségi munka elismerésének hiá­nya visszatartja a fiatalokat a közéleti munkától. Szük­séges lenne egyebek közt a vezetővé válásuk fokozot­tabb támogatása és arányuk növelése a választott testü­letekben. Ez egyebek mel­lett csökkentheti a magas beosztású, elfoglalt állami vezetők terhelését is. Az MTESZ nemzetközi kapcsolatainak fejlődését jelzi, hogy megalakult a FENTO, a szocialista orszá­gok műszaki-tudományos szervezeteinek szövetsége, amelynek munkájában az MTESZ a Környezetvédelmi Bizottság tevékenységét szervezi. Az együttműködés­nek azonban még számos kihasználatlan területe van, például a határ menti kap­csolatok erősítésében. Emel­lett a fejlett és a fejlődő or­szágokkal is több területen alakult ki együttműködés. Az MTESZ aktívan részt vesz a Mérnökszervezetek Világszövetsége (WFEO) munkájában is, összességében a szövetség munkája szinkronba került a társadalom tényleges szükségleteivel — állapítot­ta meg a főtitkár. — Az El­nöki Tanács 1983-ban hatá­rozatot hozott az MTESZ jogállásáról és állami fel­ügyeletéről , ennek alapján társadalmi szervezetként fejti ki tevékenységét. — Ez azonban korántsem feledteti munkánk még fel­lelhető fogyatékosságait — hangsúlyozták többen a be­számolót követő vitában. El­sősorban a fórumrendszer, a szakmai propaganda- és fel­­világosító, döntéselőkészítő, és szakértő tevékenységük­ben kell összpontosítani a legfontosabb célokra. Az innováció meggyorsításához az üzemi és a megyei szer­vezetek erősítésére, a felté­telek javítására van szük­ség. Az MTESZ oktatási és szakmai továbbképzési te­vékenysége azokon a szak­területeken szorul fejlesz­tésre, ahol kiegészítheti az állami képzést. Nem hibát­lan az MTESZ különböző szervezeteinek együttműkö­dése sem. Többen rámutat­tak az MTESZ növekvő sze­repére a népgazdaság VII. ötéves tervének kidolgozá­sában, valamint az ipar­­fejlesztés koncepciójának megvalósításában. Szóltak emellett a biotechnológia fejlesztésének szükségessé­géről és a vállalati önálló­ság érvényesítésének fon­tosságáról. Foglalkoztak a műszaki értelmiség körében felgyülemlett feszültségek­kel, amelyek feloldására az MTESZ-nek különösen nagy figyelmet kell fordítania. Az országos elnökség el­fogadta a szövetség munká­jának félidős értékelését, és megválasztotta az 1986-ban sorra kerülő 14. tisztújító közgyűlést előkészítő bizott­ságokat. O. S. . A tisztesség első hallásra egyértelműen erkölcsi kate­gória. Meglehet ugyanis, hogy valaki a közvélemény szemé­ben, az emberek megítélése szerint tisztességtelenül cse­lekszik, de ezért jogilag még felelősségre nem vonható, mert magatartása semmilyen jogszabályba nem ütközik. Ezek szerint a gazdasági életben, a vállalatokra, szö­vetkezetekre másfajta nor­mák érvényesek? — kérdez­hetné az olvasó, aki már ér­tesülhetett róla, hogy új jog­szabálytervezet készül a tisz­tességtelen gazdasági tevé­kenység tilalmáról. Nem er­ről van szó. Csupán arról, hogy a változó gazdasági kö­rülmények és szabályzók kö­zött különösen fontos egyér­telműen tisztázni, melyek azok az erkölcstelen, tisztes­ségtelen magatartások, ame­lyeket már nem lehet elin­tézni egy méltatlankodó fej­­csóválással, amelyek elköve­tését jogi szankciókkal is til­tani kell. az erőfölénnyel A tisztességtelen verseny­ről jelenleg Magyarországon egy több mint hatvanéves jogszabály, az 1923. évi V. törvény rendelkezik, amely ma már több szempontból is „nyugdíjjogosult”. Például azért, mert csak az egyik ver­senytársat védi a másik üz­leti tisztességbe ütköző cse­lekménye ellen, a szabályo­zás a fogyasztók érdekeinek védelmére egyáltalán nem terjed ki. Mivel nálunk a piacon a legtöbb területen még messze vagyunk a ke­reslet és a kínálat egyensú­lyától, ennél sokkal jellem­zőbb a hiány, ezért fokozott jogvédelmet kell biztosítani a gazdasági erőfölénnyel való visszaéléssel szemben is. A jogszabálytervezet — amelyet már több parlamenti bizottság is megvitatott — általános érvénnyel is tiltja a tisztességtelen gazdasági tevékenységet, de több konk­rét tilalmat is tartalmaz és jogkövetkezményekkel fe­nyeget. Ilyen például a hír­névrontás, az üzleti titok tisztességtelen megszerzése és jogosulatlan nyilvánosság­ra hozatala, a fogyasztók megtévesztése a termékekkel kapcsolatban, az árukapcso­lás, a tisztességtelen őr érvé­nyesítése. Kérdéses persze — s ez az országgyűlési bizottságok vi­táiban is többször elhangzott —, hogy megvédhet-e ben­nünket, vásárlókat, fogyasz­tókat, megrendelőket a jog, az újabb tilalomfák felállítá­sával megszűnik-e kiszolgál­tatottságunk a kereskedelem­nek, az iparnak, a szolgálta­tóknak? Aligha. A kétségte­lenül korszerű paragrafusok megfelelő érvényesüléséhez egy olyan gazdasági környe­zet szükséges, amelyben tényleges versenyhelyzet van, ahol a kivitelezők versenge­nek a megrendelésekért és nem fordítva. A gazdasági mechanizmus továbbfejlesztése egyebek kö­zött éppen azt szolgálja, hogy hosszabb távon egyre inkább a piaci értékítélet váljon a gazdálkodó szervezetek tevé­kenységének legfontosabb mércéjévé, hogy a kínálat változatosabb, sokszínűbb le­gyen, jobban alkalmazkod­jon a kereslethez. Azon aligha lehet vita, hogy amíg a hiánygazdálko­dás, egyes vállalatok mono­polhelyzete jellemzi a piacot, addig mindig újratermelődik a tisztességtelen gazdálkodás lehetősége, bármilyen szigo­rú jogkövetkezményeket is helyeznek kilátásba ezért a paragrafusok. Jó példa erre a szerződéses fegyelem je­lenlegi helyzete, amit inkább szerződéses fegyelmezetlen­ségnek kellene nevezni. Hiá­ba a jogi lehetőség arra, hogy a késedelmesen, rossz minő­ségben szállító vállalattal szemben a bíróság előtt köt­bérigényt érvényesíthet a megrendelő, ha az a követ­kező szállítást is csak ettől a cégtől várhatja. Előfordul, hogy néhány nagyobb válla­lat eleve csak egyoldalú elő­nyökkel hajlandó szerződni, vagy még megállapodást sem köt, biztos ígéretet sem ad a szállításra. Mit tehet ilyenkor a meg­rendelő? Kénytelen-kelletlen tudomásul veszi a helyzetet, eltűri azt, ami tulajdonkép­pen tűrhetetlen. S ezek a ne­gatív jelenségek továbbgyű­rűznek a szerződéses kapcso­latokon, amelyek láncolatá­nak végén a fogyasztó, a vá­sárló áll, s kapja a legna­gyobb ütést. Gondoljunk csak a lakásárakra ... M­i van a számla mögött ? A gazdálkodás törvényes­ségének jelenlegi állapotáról sokatmondó példákat említett a minap a Fővárosi Tanács előtt tartott beszámolójában a fővárosi főügyész. Egy vi­déki termelőszövetkezet Bu­dapesten működő szolgáltató főágazata földmunkák elvég­zését vállalta, s ezért csak­nem 2,5 millió forintos szám­lát nyújtott be. Ügyészségi vizsgálat során derült ki, hogy a vállalkozó a munká­ban egyáltalán részt sem vett, azt egy kisiparossal vé­geztette el — 250 ezer forin­tért. A szövetkezet tehát ár­drágítással több mint 2 mil­lió forint tisztességtelen hasz­not próbált szerezni. Egy másik ügyben a vállalat a megrendelőnek a tényleges ár mintegy huszonkétszere­sét (!) számlázta le, több mint egymillió forint tisz­tességtelen hasznot zsebelve be ezzel. Az esetben a döbbenetes az, hogy a megrendelő vita nélkül fizetett. Vajon miért? Úgy tűnik, megvolt rá a pénze. S ilyenkor áll elő az a visszás helyzet, hogy az ügyészségnek, a népi ellenőr­zésnek kell fellépnie a tör­vényesség védelmében, a megrendelő érdekében — akarata ellenére is. Nyilvánvaló, hogy a nor­mális az lenne, ha a meg­rendelőket nem a külső, ad­minisztratív beavatkozások, hanem saját jól felfogott ér­dekük, gazdasági érdekeltsé­gük kényszerítené arra, hogy alaposabban­­ utánanézzenek, mi van a számla mögött, megfelelő határidőre és mi­nőségben történt-e a teljesí­tés? Ehhez persze egyebek között az is kell, hogy adott esetben más potenciális vál­lalkozót is találjanak a pia­con. Az igazsághoz tartozik, hogy bizonyos területeken már tapasztalhatók kezdeti jelei a versenynek, a vállal­kozásnak. Az ingatlankezelő vállalatok például néhány éve még óriási gondban vol­tak, ha a sortatarozásokra, épületfelújításokra kivitele­zőt kerestek. Amióta gazda­sági társulások, kisszövetke­zetek, sőt munkaközösségek is vállalkoznak ilyen mun­kákra, egyre gyakrabban vá­lik lehetővé a versenyezte­tés, bár ez egyelőre a válla­lási díjak csökkenésében még nem nagyon tükröződik. Vagy egy egészen más terü­letről vett példa: a magán­taxizás széles körű engedé­lyezésével valódi konkurren­­ciaharc indult az utasokért, ami — ha az árakat a növek­vő költségek miatt nem is csökkentette — érezhetően javította ennek a szolgálta­tásnak a minőségét. Minden a fogyasztókért , ha már az állampolgáro­kat közvetlenül is érintő té­máknál tartunk, érdemes kü­lön is megemlíteni azt az új­szerű javaslatot, amelyet a tisztességtelen gazdálkodás tilalmáról szóló jogszabály­­tervezet a közérdekű igény érvényesítésére vonatkozóan tartalmaz. E szerint a jövő évtől a Fogyasztók Országos Tanácsa, a Magyar Kereske­delmi Kamara, illetve a szö­vetkezetek országos érdek­­képviseleti szerve a fogyasz­tók széles körét érintő és je­lentős nagyságú hátrányt okozó tisztességtelen gazdál­kodóval szemben pert indít­hat a fogyasztók jogainak ér­vényesítése iránt. Rendkívül fontos rendelkezés, hogy er­re akkor is lehetőség lesz, ha a sérelmet szenvedett fo­gyasztók személye már nem állapítható meg. Lehetőség lesz arra is, hogy a megfele­lő nyilvánosság érdekében a jogsértő gazdálkodó szerve­zet költségére a bíróság íté­letét országos napilapban közzétegyék. Talán e néhány kiragadott példa is igazolja, hogy a tisz­tességtelen gazdálkodás tilal­máról készülő új jogszabály széles körben érinti majd nemcsak a vállalatokat, szö­vetkezeteket, hanem az ál­lampolgárokat is. De az új rendelkezés önmagában sem­miképpen sem lesz csoda­szer, nem teremt rendet. Az elérni kívánt cél csakis ak­kor válhat realitássá, ha a tisztességes gazdálkodás kö­vetelménye nemcsak erköl­csi óhaj és jogi parancs, ha­nem egyszersmind a gazdasá­gi környezetből fakadó kény­szer is lesz. Deák András Versenyben a tisztességért

Next