Népszava, 1984. június (112. évfolyam, 127–152. sz.)
1984-06-24 / 147. szám
6 Arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Meztelenül aludtam. Pára, forró pára ült a szobán. Valahol rádió szólt. Híreket mondtak. Udine, kvaranta. Róma, kvaranta due, szűrődött fülembe az időjárás-jelentés. Negyvenkét fok árnyékban. De hol van itt árnyék? Az ágy alól előhalásztam a vívó-világbajnokság programfüzetét. Igen, itt van. Masculin Fleuret equipe eliminatore. Férfi tőrcsapat selejtező. Dögunalom. Négy csoport négy—négy csapattal. S ebből három továbbjut. Mi a fenének strapálják magukat? Nem is érdemes ki menni a Palazzo dello Sportba. Tegnapról maradt még egy kis chianti. Legjobb lenne betenni a mosdókagylóba, folyatni rá a vizet. Jó lenne még aludni. Már nem tudok. Ebben a melegben, ebben a csöndes unalomban ... Negyvenkét fok. Rómában megszűnt az élet. Aki tehette, elment a tengerpartra. Csönd van. A fenét csináljak? Menjek be a városba? Ebbe a fejfádító hőségbe? Vagy talán ... Ez az. Elmegyek a Shangri La uszodájába. Mintha légiriadó lenne, üresek az utcák. Jó félórás gyaloglás a Palazzo dello Sport mellett a Shangri La hotelig. Remélem, Stefan otthon lesz. Mert ez nem akármi Lepies György TUSHALÁL iyen uszoda, ez a felső tízezer szállóvendégeié. Csak úgy tudok bemenni, ha Stefan szobájában átöltözöm. Stefan reggelizett. Egyetértett velem, hogy ússzunk, napozzunk, ha már ilyen eszméletlenül süt a nap. Nem volt szerencsém ... Takarítási szünet volt. Három olasz fiatalember mosta a medencét... Nem maradt más, visszaballagtam a Pa lazzo dello Sportba. A magyar lányok a svédekkel vívtak. Ők sem a továbbjutásért. Mellettük kemény pengecsattogás hallatszott. A szovjetek vívtak az NSZK- sok ellen. Dongott alattuk a pást. Mindez alig jutott el a tudatomig. Nem is nagyon figyeltem oda. Csak az ordításra kaptam fel a fejem. A sikolyra. Az egyik fehér plasztronos — még nem tudtam, ki —, félbetörött tőrrel, üvöltött. A tőr véres volt! A pást másik oldalán akkor zuhant hátra, egyenes derékkal, a másik vívó. Esés közben messzire repült fejéről a sisak. — Jenő! — kiáltottam Kamuti Jenő doktornak, aki a lányok vívását figyelte. Amikor átnézett a másik pástra, már nem kérdezett semmit. Odarohant a hanyatt fekvő versenyzőhöz. Én is odaszaladtam. Alig ismertem rá. Szmirnov volt, kifordult szemmel. Tizenkettő óra 5 perc, tíz másodperc volt. Szmirnov szíve nem dobogott. Kamuti mellett orvosok, gyúrók, megkezdődött a mesterséges lélegeztetés. Huszonhét másodperc telt el, míg a sérült szemgolyó sarkában megjelent az első vércsepp. Van pulzus — könnyebbült meg újabb tizenöt másodperc múltán Kamuti doktor. Szinte puskagolyó-sebességgel hatolt át vívósisakján a tőr hegye, észlelésre lehetetlen sebességgel. Azt kell higgyem, fájdalom nélkül ment el. A többi páston nem tudták, mi történt. Tovább csattogtak a pengék. Aztán minden leállt. Halálsápadtan eresztették le pengéjüket a tőrözők. A „velem is megtörténhetett volna” jeges rémületével. Szmirnovot hordágyra tették és a mentőautóhoz szállították. A hatalmas test nem fért el a mentőautóban. Rövid volt a katonai mentőkocsi. Szmirnov lábát be kellett hajlítani... Idegeskedés, veszekedés, végre elindult a mentőautó a kórház felé. Csend. Rémült csend. A csend mögött a Nemzetközi Vívó Szövetség vezérkara tanácskozott. Ha Szmirnov életben marad, folytatják a versenyt, ha meghal, egynapos szünet... — hallatszott döntésük. Az első jelentés a Gemelli klinikáról, ahová a pápát is vitték az emlékezetes merénylet után, öt órakor érkezett . Szmirnov állapota válságos. Szmirnov ellenfele, Behr, idegösszeroppanással ugyancsak kórházba került. A férfi tőr csapatverseny, ezután folytatódott. Nem volt komoly vívás. Nem volt küzdelem, nem volt harc. Technikás tusok estek. A szovjet csapat, amely esélyese volt ennek a világbajnokságnak, képtelen volt magára találni. A sajtóközpontban az újságírók pedig csak egyre a kórházi jelentések után érdeklődtek. Állapota változatlan, ... állapota változatlan... — ismétlődtek a jelentések. Újabb nap ... A páston folytatódik a küzdelem. A sisakok alól folyt az izzadság, a pengék szikráztak, mintha senki sem gondolt volna már arra, mi történt tegnapelőtt. Szmirnov keringési rendszerét már a gép sem tudja biztosítani, érkezett a végleges hír... Már nem volt szenzáció. A krónikás Csütörtök este mutatta be a Rock Színház legújabb darabját A krónikás címmel. Stefán Heym Dávid király krónikája című regényét felhasználva a darab szövegkönyvét Miklós Tibor írta, zenéjét Kemény György és Kocsák Tibor szerezte. A díszlet Menczel Róbert, a jelmez Szekulesz Judit, a koreográfia Reinthaller Éva munkáját dicséri. A darabot, amelyet Halasi Imre rendezett, kilenc előadáson keresztül a Budai Parkszínpadon, majd a Pataky Művelődési Házban láthatja a közönség. Kiss Árpád felvétele Nagysikerű kiállítást rendezett az NSZK- beli Oronau Epe-ben Szabó Zoltán festőművész olaj- és pasztellképeiből az Almsick Galéria. A Munkácsy-díjjal és érdemes művészi címmel kitüntetett mester tárlatáról igen pozitívan nyilatkozott a sajtó is; a kritikusok kiemelték embercentrikus témavilágát és festői hangütésének optimista jellegét. Képünkön a művész Anyaság című kompozíciója. Színház a múzeumudvarban Az idei nyáron ismét színházi előadások színhelye lesz a szolnoki Damjanich János Múzeum árkádos udvara. A harmadik alkalommal megszervezett nyári színház társulata ezúttal a Nimovégiai Márika csudálatos kalandjai egy kanördöggel című ismeretlen szerzőtől származó mirákulumot mutatja be. A darabot Csizmadia Tibor rendezi, a zeneszerző — vendégművészként — Darvas Ferenc, a díszlet- és jelmeztervező pedig Kálmán László lesz. A főbb szerepekben Tóth Józsefet, Bajcsay Máriát, Fazekas Zsuzsát, Zala Márkot, Egri Katit és Takács Gyulát láthatja majd a közönség. A tíz alkalommal színre kerülő darab bemutatója július 2-án lesz. (MTI) VASÁRNAP, 1984. JÚNIUS 24. NÉPSZAVA Veszprémben, korosodnak hazai tévétalálkozóink. A miskolci szemle a minap lépett férfikorba, a holnap kezdődő veszprémi találkozó meg elérte a kamaszkort: tizennegyedszer gyűlnek össze a drámai és a szórakoztató tévéműsorok, tévéjátékok versengésére a művek, alkotók, kritikusok, televíziós szakemberek — és a külföldi televíziós társaságok képviselői, akik műsorok vásárlása céljából érkeznek (idén mintegy ötven cégtől). Az előzetes tájékoztatások változatos programot ígérnek. Mindegyik kategóriában tizenegy—tizenegy _ mű verseng; a drámai művek összesen 620 perc időtartammal. E 24 óra 37 perces versenyprogramot nemcsak a veszprémi Dimitrov művelődési központban láthatják az érdeklődők, hanem országszerte is: a Televízió holnap rendkívüli adásnap beiktatásával az 1. csatornán, keddtől péntekig pedig a 2. csatornán mind a huszonkét versenyfilmet vetíti. Ez annyit jelent, hogy a veszprémi tévétalálkozó gyakorlatilag országos kereteket kap, hiszen teljes hivatalos műsorát hozzáférhetővé teszi. Másfelől azt is jelenti, hogy egy héten át a tévé műsorának igen jelentős részét az ismétlések képezik, hiszen ez a huszonkét film nem új bemutató, hanem az elmúlt egy esztendő (mármint az előző veszprémi találkozó óta eltelt év) terméséből válogatott reprezantatív gyűjtemény. Lehet, hogy lesznek majd, akik ezt az ismétlés-dömpinget nem szeretik — de leg tizennegyedszer alább annyian lesznek, akik szívesen veszik az ötletet, méghozzá igen egyszerű okból: sok művet nem láttak annak idején, s most legalább pótolhatják a mulasztást. Akadhat aztán olyan „elvetemült” néző is, aki szívesen megnézi újra azt, ami — esetleg hónapokkal ezelőtt —, tehát eléggé feledésbe merülten — tetszett neki, hogy az intézményesen biztosított meg nemtekintést is említsük: nem kevés versenydarabot sokan azért nem láttunk, mert a vetítés időpontjában valami más, nem kevésbé érdekes műsor ment a másik csatornán, s így a kényszerű választással valamiről lemaradtunk. (Csinál néha ilyen tréfákat a tévé műsorszerkesztése...) A versenyprogramban egyébként, érdemes és bemutatásukkor többnyire jól fogadott művek szerepelnek. A drámai kategóriában például Nemeskürty István tévéjátéka, A béke szigete, Munkácsi Miklós A sárkány menyegzője és László-Bencsik Sándor A piac című mai tárgyú műve; a zenés-szórakoztató kategóriában A canterville-i kísértet, Jacobi: Sybill című nagyoperettje, az Osztrigás Mici, vagy Törőcsik Mari Micsoda útjaim... című műsora. Nem kevésbé figyelemreméltók a súlyosabb drámai alkotások tévéváltozatai : Szophoklész Oedipus Kolonosban című tragédiája, Teleki László—Illyés Gyula A kegyenc című drámája, Gorkij, Vassza Zseleznova, vagy Németh László Papucshős című műve. S akad a zenés show-k közt is jó emlékezetű munka: például a Pardon, hogy bocsánat, Paudits Béla műsora, vagy a Vigyél el, Katona Klári programja. Ez a versengő huszonkét mű azonban csak az egyik vetülete a veszprémi találkozónak. A másik, s nem kevésbé fontos, de kevésbé széles körű vetítéssorozat az ősbemutatóké. Ez is hagyomány Veszprémben: a képernyőre kerülés előtt, mintegy megméretés céljából premier előtti vetítésen látható néhány új mű. Idén hét ilyen előbemutató lesz, köztük egykét ígéretes alkotás: Szobotka Tibor Megbízható úriember című regényének tévéváltozata, Galgóczi Erzsébet nagy visszhangot kiváltott Szent Kristóf kápolnája című kisregényének televíziós feldolgozása, vagy az Örkény István művei alapján készült tévéjáték, A hattyú halála. S amint az megint csak hagyományos, bemutatnak pár művet a Fiatal Művészek Stúdiója alkotásai közül is. És van újdonság is: a két vidéki stúdió, a szegedi és a pécsi is bemutatkozik, egyenként két-három munkával. S hogy a veszprémi találkozó ne csak a szemeket foglalkoztassa, naponta rendeznek beszélgetéseket az előző napi programokról az alkotók és a kritikusok, s más szakemberek bevonásával. Ismerve e körök nem mindig békés egymás mellett élését, elképzelhető, hogy ezeken a beszélgetéseken élénk, a feleknek egyenlő esélyeket adó és hasznos véleménycserékre kerüljön sor. (takács) Az élet szeretője Száz éve született Gyóni Géza Törvényszerű, hogy éppen a védteleneket, az érzékeny lelkűeket választja szép szenvedésre az élet? Mert Gyóni Géza rövid életében kevés volt az öröm, több a keserű hányódás, és nem is bírta sokáig sem a test, sem a lélek. Utoljára huszonöt éve jelent meg könyve, akkor Csak egy éjszakára címmel válogatott verseit vehették kézbe az olvasók. Többnyire azok, akik amúgy is őriztek róla valamilyen emléket. A fiatalabb nemzedék számára inkább csak egyetlen, furcsán csengő név volt, amelyhez egyetlen versem kapcsolódott. Csak egy éjszakára ... Költői sorsa hasonló volt életsorsához. Száz éve, 1884. június 25-én született, a Pest megyei Gyónón. (E község nemrég Dabassal egyesült.) Apja, ahogy a kötet bevezető tanulmányában Z. Szalai Sándor is írja: „Áchim Mihály lelkész, az evangélikus egyház bátor magyarosítója” volt. A szülőtáj hatással van rá — Dabas temetőjében nyugszik Kossuth Lajos apjának holtteste — miként a szabadságharcban részt vett Áchim nagyapa legendája, s a másodunokatestvér Áchim L. András viharsarki tettei is. Az ifjú Áchim Géza is lelkésznek készült, ez illett búskomorságra hajlamos alkatához, háttérben a tragikus sorsú édesanyával. De vesszőfutása, a sors különös és kegyetlen játéka nem ért véget. Meg is koronázódott azzal, hogy végül hazájától távol, orosz hadifogságban halt meg. 1917. június 25-én, születésnapján. „A szemtanúk leírása szerint több ezren kísérték utolsó útján, ezúttal a tábor őrei is fegyver nélkül vonultak ki. A sok nemzetségből összegyűltek végtisztelete jelképpé nőtt, a hányatott költősors jóvátételéül.” — írja Z. Szalai Sándor. Harminchárom évet élt. Elméje is elborult, és a krasznojarszki kórház falára már a léten túli világból üzenve, véste utolsó verstöredékét. Az első világháború kitörését még lelkesedéssel fogadta, mint annyian az elámítottak, az első hónapokban, de csakhamar éppen a háború irtózatos közelségében rádöbbent arra, amit a többször említett versében örök figyelmeztetésül megírt: „Csak egy éjszakára küldjétek el őket: / A pártoskodókat, a vitézkedőket. / Csak egy éjszakára: / Akik fent hirdetik, hogy mimi nem felejtünk, / Mikor a haláig ép muzsikál felettünk; / Mikor láthatatlan magja kél a ködnek, / S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek... Csak egy éjszakára küldjétek el őket: / Gerendatöréskor szálkakeresőket. / Csak egy éjszakára: / Mikor süketítőn bőgni kezd a gránát, / S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák; / Robbanó golyóknak mikor fénye támad, s S véres vize kicsap a vén Visztulának.” Gyóni Géza költő sorsának méltó föltámasztására vállalkozott Z. Szalai Sándor, amikor válogatta, sajtó alá rendezte a költő műveit. Az Élet szeretője című kötethez nemcsak eligazító előszót, hanem kitűnő tanulmányt írt, olyan fogódzót a számunkra, amelynek segítségével jobban megértjük, és befogadjuk e tetszhalott verseket, segítve ezzel is a jóvátehetetlen jóvátételt! Köszönet illeti a Szépirodalmi Könyvkiadót azért, hogy a költő születésének századik évfordulóját e kötettel is ünnepelhetjük. Kiss Dénes Népművészeti vásár Győrött Az idén július 1-én rendezik meg Győrött a hagyományos nyári népművészeti vásárt. A színtere ezúttal is a műemléki belváros sétálóutcája lesz. Az ország minden részéből várnak népművészeket, népi iparművészeket, neves fafaragókat, kézimunkázókat, fazekasokat, vessző- és csuhéfonókat, bőrdíszműveseket, gyertyaöntőket, mézeskalácsosokat. Több népművész arra is vállalkozott, hogy a vásárlók, nézelődők tarka áradatát bevezeti mestersége titkaiba, őket munka közben láthatják az érdeklődők.