Népszava, 1984. augusztus (112. évfolyam, 179–204. sz.)

1984-08-25 / 199. szám

2 NDK—NSZK megbeszélés Az ADN hírügynökség jelen­tése szerint Herbert Haber, az NSZEP KB PB tagja, a KB titkára csütörtökön fo­gadta Volker Rühét, a CDU/ CSU parlamenti frakciójá­nak elnökhelyettesét. A fe­lek kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vi­tattak meg. Herbert Haber a leghatá­rozottabban visszautasította a Springer-sajtóban csütör­tökön megjelent támadást, amelyet a CDU/CSU parla­menti frakciójának elnöke, Alfred Dregger intézett az NDK és annak államfője el­len. Ezek a támadások — mondotta — az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok fejlődése ellen irányulnak, és csak arra jók, hogy meg­terheljék a két német állam viszonyát. Dregger úr botrá­nyos megnyilatkozásai álta­lános felháborodást keltet­tek. Senkinek sem szabad magát abban a hitben rin­gatnia, mintha az NDK Ál­lamtanácsának elnöke min­denáron el akarna látogatni az NSZK-ba. Az MTI bonni tudósítójá­nak jelentése szerint nyu­gatnémet kormánykörök csü­törtökön este közvetve elha­tárolták magukat Alfred Dregger minősíthetetlenül udvariatlan megnyilatkozá­sától. Dregger a Die Welt­­nek adott interjújában el­hangzott mondatát („Az NSZK jövője nem attól függ, hogy Honecker úr megtisz­­tel-e bennünket látogatásá­val”) nem egyeztette Helmut Kohl kancellárral, aki a lá­togatásra Erich Honeckert meghívta — hangoztatták Bonnban. A Szociáldemokrata Párt vezetése a történtekből azt a következtetést vonta le, hogy a bonni kormánykoa­líció nem egységes a szep­tember végére tervezett lá­togatás megítélésében, a CDU bizonyos konzervatív körei szeretnék megakadá­lyozni azt. Az SPD vezetői felszólították a Kohl-kor­­mányt: ne engedje, hogy nyugatnémet provokációk meghiúsítsák Erich Honecker nagy jelentőségű útját. Reagan záróbeszéde a dallasi republikánus konvención A Demokrata Párt és az elő­ző kormányzat elleni éles tá­madások, saját kormányzata eredményeinek felmagaszta­­lása volt a lényege Reagan elnök beszédének, amelyet csütörtökön este — magyar idő szerint péntek hajnalban — tartott Dallasban, a Re­publikánus Párt elnökjelölő tanácskozásán. Reagan eddi­gi politikájának folytatását ígérte és ennek támogatására szólította fel az amerikai vá­lasztókat. Az elnök beszédében csak röviden és általánosságban foglalkozott külpolitikai kér­désekkel. Kijelentette, hogy „a jövő legnagyobb kihívása a nukleáris háború veszélyé­nek csökkentése, a nukleáris fegyverek szintjének csök­kentése útján”. „Csak két olyan ország van, amely kö­zös megállapodással megsza­badíthatja a világot a vég­ítélet e fegyvereitől, az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió. Gyermekeinkért és a világ biztonságáért arra kér­jük a szovjeteket, hogy csat­lakozzanak hozzánk, csök­kentsük e fegyvereket és sza­badítsuk meg a világot ettől a szörnyű fenyegetéstől” — mondotta az elnök, de ugyan­akkor azzal vádolta a Szov­jetuniót, hogy „kivonult a tárgyalásokról”, és kijelen­tette, hogy az előző kormány­zat idején „egyik ország a másik után került szovjet iga alá”. Latin-Amerikáról szólva Reagan kijelentette, hogy az Egyesült Államok szövetsége­sei ebben a térségben „fenn­maradásukért küzdenek, azért, hogy megakadályozzák a kommunista hatalomátvé­telt, amelyet a Szovjetunió és Kuba fűt”. Reagan állást foglalt az Egyesült Államok fegyverke­zési politikájának folytatása mellett, azzal az indoklással, hogy „a gyengeség téves íté­letekre ösztönözheti a kalan­dor ellenfeleket”. „Nem sza­bad összetéveszteni mérték­­tartásunkat az eltökéltség hiányával” — hangsúlyozta, azzal büszkélkedve, hogy kormányzata idején az ame­rikai fegyveres erők harcér­­téke jelentősen megnőtt. Bár Reagan óvakodott at­tól, hogy pontos programot adjon a belpolitikai és gaz­daságpolitikai kérdések meg­oldására, azt ígérte, hogy a választások megnyerése után folytatódik az országban a gazdasági fellendülés, min­denekelőtt a magántőke be­ruházásai révén. A TASZSZ kommentárja A Reagan-féle párt plat­formja semmi kétséget sem hagy afelől, hogy az Egyesült Államok jelenlegi vezetői to­vábbra is csendőrként szán­dékoznak fellépni, és minde­nütt, ahol csak lehetségesnek tartják, a számukra megfele­lő rendszert akarják megte­remteni — írja a TASZSZ hírmagyarázója. Jurij Kornyilov, az ameri­kai Republikánus Párt Dal­lasban elfogadott programját elemezve rámutat: ez a poli­tikai platform hajszálponto­san megvilágítja a jelenlegi washingtoni kormányzat kül­politikájának agresszív lé­nyegét és hegemonisztikus irányzatát. A kommentár megállapítja, hogy a világot veszélyeztető nukleáris katasztrófa fő for­rása Washington, amely a világ politikai térképének át­rajzolására törekszik, és kí­sérleteket tesz a világon ki­alakult hadászati paritás mérlegének felborítására. Kornyilov a világ különbö­ző részeiben található ve­szélygócokat említve, rámu­tat, hogy Washington az, amely a terrorizmust az álla­mi politika rangjára emelte. Washington idéz elő újabb konfliktusokat, feszültséggó­cokat Afganisztántól Közép- Amerikáig és Libanontól a Csendes-óceánig. Washington az — fejeződik be a kom­mentár —, amely durván be­avatkozik szuverén országok ügyeibe, szankciókkal, bloká­dokkal, intervenciókkal igyekszik elnyomni világszer­te a forradalmi és a felsza­badító mozgalmakat. (MTI) Ifjabb meghallgatás az indián polgárjogi harcos ügyében A Leonard Peltierre szaba­don bocsátásáért küzdő de­mokratikus erőknek sikerült elérniük, hogy az egyesült államokbeli Saint Louis vá­ros (Missouri állam) fellebb­­viteli bírósága újabb meg­hallgatásokat rendelt el az indián polgárjogi harcos ügyében. Peltierre-t 1976-ban azzal a koholt váddal juttatták börtönbe, hogy meggyilkol­ta az FBI két ügynökét. A bíróság kétszeres életfogy­tiglani börtönbüntetést sza­­­bott ki reá. A börtönben ed­dig letöltött nyolc év nem törte meg az indián polgár­jogi harcost, nemrég két hó­napig éhségsztrájkot foly­tatott, tiltakozva törvényte­len fogva tartása ellen. Az ügyvédje újabb bizo­nyítékokat kíván bemutat­ni a bíróságnak, többek kö­zött egy ballisztikai vizs­gálat eredményét, amely megdönti azt az állítást, hogy Peltierre fegyveréből lőtték ki a gyilkos golyókat. — Meggyőződésem, hogy csak azért börtönözték be őt, mert cselekvően síkra­­szállt az amerikai indiánok politikai,­­szociális és gazda­sági jogainak érvényesítésé­ért — mondta a TASZSZ tudósítójának az ügyvédnő. Letartóztatások Dél-Afrikában Mély aggodalmának adott hangot Javier Pérez de Cuellar, a dél-afrikai ese­ményekkel kapcsolatban. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete főtitkárának állásfogla­lása szerint dél-afrikai po­litikai vezetők egy csoport­jának letartóztatása csak to­vább súlyosbítja az ottani helyzetet. Az új alkotmány értelmé­ben a félvérek számára megrendezett választás előtt a dél-afrikai hatóságok le­tartóztatták a szavazás boj­kottjára felszólító, a faji megkülönböztetésen alapuló rendszerrel szemben fellépő politikai szervezetek számos vezetőjét. Pérez de Cuellar, az ENSZ-titkárság által közzé­tett nyilatkozatában emlé­keztetett rá: a Biztonsági Tanács az új alkotmányt úgy ítélte meg, hogy az „az őslakos afrikai többség nem­zeti létének megsemmisíté­sére irányuló folyamat ré­sze” — nem más, mint az apartheidrendszer meg­erősítése. A testület állás­pontja szerint a módosított alaptörvény ellentmond a világszervezet chartájában lefektetett elveknek. Johannesburgi jelentések szerint csütörtökön robba­nás rongálta meg egy kor­mányhivatal épületét a dél­afrikai nagyvárosban. Sze­mélyi sérülés nem törént. A rendőrség pokolgépes akciót gyanít a robbanás mögött. Látszatválasztásnak mi­nősítette a dél-afrikai fél­vérek számára rendezett vá­lasztásokat az Afrikai Egy­ségszervezet Felszabadítási Bizottsága. Desmond Tutu anglikán püspök, a Dél-afrikai Egy­házak Tanácsának főtitkára csalásnak nevezte az emlí­tett választásokat egy Nai­robiban megrendezett kon­ferencián, amelyen ötven or­szág egyházainak vezetői vettek részt. A fajüldöző dél-afrikai re­zsim felelős a namíbiai ren­dezés elhúzódásáért. Felelős­ség terheli a pretoriai kor­mányzatot támogató országo­kat, mindenekelőtt az Egye­sült Államokat is — állapít­ja meg a Béke-világtanács nyilatkozatában, amelyet Namíbia napja (augusztus 26.) alkalmából adott ki. A dél-afrikai rendszer ve­zetői minden erejükkel csök­kenteni próbálják a namí­biai nép felszabadító harcá­nak erejét, késleltetni akar­ják a fajgyűlölő, gyarmati rendszer összeomlását — ál­lapította meg Sam Nujoma, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke Namíbia napja alkalmából nyilvánosságra hozott nyi­latkozatában. (TASZSZ, ADN, Reuter) Nicaragua és Costa Rica határán ifjabb ellenforradalmi frontot készít elő a CIA Az amerikai titkosszolgálat, a CIA több száz nicaraguai fegyveres ellenforradalmárt szállított át Hondurasból Costa Ricába, hogy Nicara­gua déli határán újabb fron­tot nyisson a sandinista rendszer ellen — jelentette be csütörtökön Daniel Orte­ga, a nicaraguai kormányzó tanács koordinátora. Daniel Ortega hangsúlyoz­ta, hogy a washingtoni kor­mány egyre szélesíti a Nica­ragua elleni agressziót és a helyzet csak romlani fog, ha Ronald Reagant újra elnök­ké választják. A Republiká­nus Párt választási program­jából egyértelműen kiderül, hogy Reagan-kormány egyik fontos külpolitikai céljának tekinti a sandinista forrada­lom megsemmisítését — mondta a politikus. Hozzá­tette, hogy az Egyesült Ál­lamok már minden előkészü­letet megtett egy Nicaragua elleni katonai akció megin­dításához. Nicaraguában a „Politikai Pártok Országos Tanácsa” (CNPP) úgy döntött, hogy megfosztja jogi státusuktól azokat a pártokat, amelyek nem állítottak jelölteket a november 4-én megtartandó általános választásokra. A döntés a jobboldali ellenzék három csoportosulását: a ke­resztényszocialista, az alkot­mányos liberális és a szo­ciáldemokrata pártot érinti. A választási törvény ki­mondja, hogy megszűnnek politikai pártként létezni azok a szervezetek, amelyek nem állítanak jelölteket a választásokra. Hugo Mejia, a CNPP el­nöke a döntést ismertetve közölte, hogy a három meg­szüntetett párt megtarthatja anyagi javait és változatlan néven, de csak politikai moz­galomként működhet tovább. Ugyanakkor elvesztik jogu­kat a választási kampányban való részvételre, és nem vo­natkoznak rájuk a politikai pártok tevékenységét meg­könnyítő rendelkezések. Elbocsátások lesznek a Citroennél A francia munkaügyi mi­nisztérium engedélyezte a Citroen gépkocsigyár igazga­tósága által tervezett elbo­csátásokat. Az igazgatóság legutóbb olyan tervet terjesztett elő, amely szerint 1909 munkást bocsátanak majd el, és azok előbb tízhónapos átképző tanfolyamon vehetnek részt, hogy esetleg másutt el tud­janak helyezkedni. A C­ST szakszervezet a terv ellen tiltakozott, mert az semmiféle biztosítékot nem tartalmaz arra, hogy az átképzendő dolgozók, akik túlnyomórészt segédmunká­sok, valóban munkához is jutnak majd. A CGT arra kérte a kormányt, hogy a minisztérium egyelőre ne döntsön e tervről, hanem előbb azt vitassák meg a dolgozókkal. A munkaügyi minisztérium azonban nem tett eleget e kérésnek, ha­nem haladék nélkül hozzá­járult az igazgatóság tervé­hez. André Sainton, a CGT-hez tartozó Fémipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, elfogadhatatlannak minősí­tette a munkaügyi minisz­térium döntését, s hangsú­lyozta, hogy az nagy elége­detlenséget kelt a dolgozók körében. (MTI) Nemzetközi hírek Itt A Honvédő Háború Ér­demrend első fokozatát tűz­te pénteken Kisinyov város jelvényére Vaszilij Kuznye­­cov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­ge elnökének első helyette­se. Számos üzem munká­sai sztrájkolnak Bolíviában szélsőjobboldali elemek kez­deményezésére — jelenti a TASZSZ hírügynökség. Megbénult a közlekedés, be­zártak a kórházak és a pos­tahivatalok. A jobboldali el­lenzék arra használja föl a helyzetet, hogy nagyszabású támadást indítson a demok­ratikus népi egység kormá­nya ellen.­­ Lemondott a chilei munkaügyi és szociálisügyi miniszter, miután komoly nézeteltérése támadt a mun­kaügyi törvényreformok kérdésében a haditengeré­szet főparancsnokával. A re­formokat a munkaügyi mi­niszter a szakszervezetek ja­vaslatait figyelembe véve próbálta megvalósítani. 'ijf- Hét tömegsírban nyolc­vankilenc holttestet találtak a perui hatóságok csütörtö­kön Ayacucho megye egy településén. A tömeggyilkos­ságról beszámoló AFP hír­­ügynökség utal rá, hogy Ayacucho megye a Sendero Luminoso (Fényes ösvény) nevű maoista gerillaszerve­zet fellegvára. SZOMBAT, 1984. AUGUSZTUS 25. NÉPSZAVA Nem mi írjuk... hanem a hamburgi Der Spiegel a PS 2 ügyét vizsgáló olasz parlamenti bizottság elnökével, Tina Anselmivel a minap készített interjújában. SPIEGEL: — Anselmi asz­­szony, Itáliában a legutóbbi évek sok sötét ügyét kivizs­gálták a különböző parla­menti bizottságok. Mégis legtöbbször akkor maradt el a teljes magyarázat, ami­kor a nyomok közvetlenül a politikai központokhoz ve­zettek. Lett légyen a maf­fiáról, pénzügyi botrányok­ról, avagy a Moro-gyilkos­­ságról szó. Másként lesz-e most? 30 hónapon át vizs­gálódtak, míg megszületett a világos politikai ítélet: a P— 2 titkos irányítási centrum volt, amely az olasz demok­rácia ellen operált. Mi volt a páholy politikai célja? ANSELMI: — A P—2 po­litikai célja nem a rendszer megdöntése volt. Nem kato­nai megoldás lebegett a sze­mük előtt. Az államappará­tust belülről akarták ellen­őrizni, de a demokratikus rendszer formális fenntartá­sa mellett. A legveszélyesebb terveikben az szerepelt, hogy az államapparátus legfonto­sabb vezető pozícióinak meg­hódításával meghatározzák a politikai döntéseket. Ezért ültek a PS 2 tagok a titkos­­szolgálat kulcspozícióiban, vezető posztokon a minisz­tériumokban, az igazságszol­gáltatásban, a pénzügyi irá­nyításban, a tömegtájékozta­tásban. Befolyásolták a kor­mányt és meghatározták a köztársaság életét. — SPIEGEL: — Ott ültek, avagy még mindig ott ülnek a kulcspozíciókban, jóllehet a titkos páholyt 1982-ben il­legálisnak minősítették és a titkosszolgálat új vezetést kapott? ANSELMI: — A P—2 tag­listáját véletlenül találták meg a hatóságok Gelli pá­holyfőnök házának átkutatá­sakor. A lista kétségkívül valódi. A 962 név tulajdo­nosa — tábornokok, bírók, diplomaták, bankárok, új­ságírók, képviselők és párt­emberek — bejegyzett tagjai voltak a PS 2-nek. Azonban tudjuk, hogy a páholy jóval szerteágazóbb volt ennél is, lényegesen több tagja volt, mint amit a lista mutat. SPIEGEL: — Mennyi? ANSELMI: A rendelkezé­sünkre álló adatokból arra következtetünk, hogy mint­egy 2500. SPIEGEL: — Ez azt jelen­ti, hogy a páholytestvérek több mint a fele még nem lepleződött le. ANSELMI: A másfél ezer­nyi tag, akiket név szerint még nem ismerünk, termé­szetesen mindent elkövet, hogy rejtve maradjon. SPIEGEL: — 1500 taggal, akik a politikai élet vezeté­sében vannak, még mindig, egy ilyen szervezet továbbra is elég jól működhet. ANSELMI: — A szolidari­tás, amely a leleplezett és a még megbúvó tagokat ösz­­szeköti, változatlanul azzal a jelszóval működik, hogy „én védelek téged, te védsz en­gem”. SPIEGEL: — Tapasztaltak önök munkájuk során ellen­állást a vizsgálattal szem­ben? ANSELMI: — Igen. Vol­tak olyan bűncselekmények is az eltérítésünkre, ame­lyekről okkal feltételeztük, hogy közük van a P—2-höz. A munkánkat leginkább az nehezítette, hogy egy bizo­nyos mértékig „élő tárgy” után nyomoztunk — hiszen a „páholytestvérek” még kö­zöttünk vannak. SPIEGEL: — Találkozott ön ilyen konkrét eltérítési kísérletekkel? ANSELMI: — A legutolsó választások előtt a P—2 egész apparátusát bevetette — bár hiába — hogy engem választókörzetemben kibuk­tasson. SPIEGEL: — Bár Pietro Longo miniszter, a P—2 be­jegyzett tagja visszalépett, úgy véli-e ön, hogy Itália végleg leszámolt a P—2-vel? ANSELMI: — Elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy a titkosszolgálatunk új­ra korrektül dolgozzon. Biz­tosítanunk kell, hogy a po­litikai rendszert illegálisan ne kontrollálhassák. Az álla­mi karriereket — táborno­kok, főhivatalnokok kineve­zését — nem szabad egy tit­kos szervezetnek megszab­nia. SPIEGEL: — Jelenleg azonban látható jelei vannak annak, hogy Craxi ötpárti koalíciója nem képes közös magatartást kialakítani a pá­holytestvérek ellen. ANSELMI: — A P—2 ta­gokat a hivatalokból és a pártokból el kell bocsátani. Pártom, a Kereszténydemok­rata Párt már tett lépése­ket, hogy minden P—2 tag képviselőt eltávolítson. SPIEGEL: — Hogyan le­hetséges, hogy egy demokra­tikus állam két és fél ezer vezető embere kész legyen egy matrackereskedő paran­csainak engedelmeskedni? ANSELMI: — Vizsgála­tunk szerint Gelli nem volt egyéb egy ügyvezető igazga­tónál, a politikai koncepciót nem ő szabta meg. SPIEGEL: — Hát ki? ANSELMI: — Gelli és a PS 2 eszköz volt a titkosszol­gálati frakciók kezében, bár bizonyos önállósággal dol­goztak. És biztosíthatom önö­ket, hogy nem csak az olasz titkosszolgálat rejtőzik a pá­holy mögött. Már a taglistán is sok argentin és uruguayi tábornok és diplomata nevét találtuk. A páholy bank- és üzleti ügyeinek szálai is Észak- és Dél-Amerikába ve­zetnek. A P—2 azt akarta Itáliában, amit Gelli Dél- Amerikában már elért. SPIEGEL: — Részt vett-e a páholy az ultrajobboldal számtalan itáliai merényleté­nek rendezésében ? ANSELMI: — A súlyos fa­siszta merényletek hátteréről még nem tudunk mindent. Nem állíthatjuk ezért, hogy a hetvenes évek közepéig történt véres ultrajobboldali akciókban a P—2 szerepet játszott volna. De tény, hogy a hetvenes évek elejétől a közepéig szoros kapcsolat állt fenn a P—2 és a neofasiszta terroristák között. A P—2 emberei politikailag ott áll­tak a szélsőjobboldali bom­­lasztás mögött és finanszí­roztak neofasiszta merény­lőket. SPIEGEL: — Vannak spe­kulációk, amelyek szerint a Moro-ügy idején a­ Vörös Brigádokat is befolyásolta volna a P—2. ANSELMI: — A Moro-ügy még ma sem teljesen tisz­tázott. Például, hogy végül is ki rendelte el Moro lelövé­­sét, amikor a vörösbrigádo­­sok nem voltak egységesek ebben. SPIEGEL: — Nem tudnak erről valami közelebbit a tit­kosszolgálat akkori vezetői, a P—2 tagjai? ANSELMI: — Magam is feltettem a kérdést, hogy a nyomozás csődjében nem ját­szott-e szerepet, hogy az irá­nyító bizottság öt tagja — köztük mindkét titkosszolgá­lati főnök — is a P—2 em­bere volt. De bizonyítékunk nincs erre. A P—2 nagymestere, Gelli, akit megszöktettek egy genfi, szu­­perbiztosnak mondott börtön­ből

Next