Népszava, 1984. november (112. évfolyam, 257–281. sz.)

1984-11-01 / 257. szám

2 Magyar vezetők távirata Algéria nemzeti ünnepén ★ Harminc éve, 1954 november elsején kezdték függetlenségi, népfelszabadító, gyarmatosításellenes küzdelmüket az algé­riai hazafiak az Aures hegyeiben. Vadászpuskákkal támad­tak, nem volt más felszerelésük, a korszerű harci eszközöket csatákban vették el attól, akinek volt­ az ellenségtől. Akkor már 124 éve tartott a francia gyarmati uralom, és megdönthetetlenül szilárdnak látszott. A hírhedt idegenlé­gió, az ejtőernyősök, a kollaboránsok fegyveres ereje vigyá­zott a gyarmatosítók hatalmára, amikor — mint a felkelők november elsejei kiáltványa ország-világ tudtára adta — „fiatal vezetők és harcosok egy csoportja, maga köré gyűjtve a még egészséges és határozott elemek többségét, elérkezett­nek tartotta a pillanatot.. Megkezdődött a harc. A kiáltványt fogalmazó eddig isme­retlen fiatal vezetők nem ígértek könnyű győzelmet, de a diadalt egészen bizonyosnak mondták. A franciák vietnami vereségének — a Dien Bien Phu-i csatának — évében léptek fel, s csalhatatlanul megértették és megérezték: ütött a gyar­mati rendszer órája. Ez ellen nem tehetett semmit a gyarma­tosítók majd háromnegyed milliós megszálló hadserege sem. Algéria megfizetett a győzelemért. Egymillió halott maradt a csatatéren, a kínzókamrákban és a kivégzőosztagok előtt. Végül is Párizs tárgyalóasztalhoz kényszerült, és Algéria el­nyerte függetlenségét. A fegyveres és politikai harcot a Nemzeti Felszabadítási Front szervezte, s a Front, az FNL állt a győzelem után az újjáépítő, államszervező munka élére is. Sok volt a tennivaló. Az­ Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság a gyarma­tosítás maradványainak felszámolását, az igazságos társadal­­mi rendszer megteremtésének útját és az el nem kötelezett külpolitikát választotta. Ezt az utat járja létrejötte óta. Al­gír szoros szálakkal kötődik az afrikai kontinens, az arab vi­­lág progresszív erőihez, jellegzetes szerepet játszik az el nem kötelezetten, mozgalmában és szilárd kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal. Dinamikusan fejlődnek a még szá­mos tartalék kiaknázását kínáló magyar—algériai kapcsola­tok is, mint azt Sadli Bendzsedid elnök tavaszi magyar­országi látogatása alkalmával ismételten megállapították:­­ szabadságának, megújulásának útja ezen a napon kezdődött, harminc esztendővel ezelőtt. Dr. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára, és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte Sadli Bendzsedidet, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét az FLN Párt főtitkárát, hazája nemzeti ünnepe, a fegyveres felszabadítási harc kezdeté­nek 30. évfordulója alkalmá­ból. Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke Abdel­­hamid Brahimi miniszterel­nöknek küldött üdvözlő táv­iratot Vietnam bírálja az E­NSZ-k­özgyűlés kambodzsai állásfoglalásai A Bikini-szigetek lakosai Washington elleni panasszal fordultak kedden az ENSZ- közgyűlés dekolonizációs bi­zottságához. Felhívták a fi­gyelmet arra, hogy az Egye­sült Államok nem teljesíti szerződéses kötelezettségét, miszerint megtisztítja a szi­getcsoportot az évtizedekkel ezelőtt végrehajtott 23 nuk­leáris kísérleti robbantás kö­vetkezményeitől. Az ENSZ közgyűlése ked­den határozatban követelte minden külföldi fegyveres erő kivonását Kambodzsából. A 110 szavazattal, 22 ellené­ben, 18 tartózkodással elfo­gadott határozat tervezetét az ASEAN-államok terjesz­tették elő, és éle mindenkép­pen Vietnam ellen irányul, hiszen 1978 óta — kambod­zsai kérésre — vietnami fegy­veres önkéntesek tartózkod­nak Kambodzsában. A hatá­rozat azonban nem nevezi meg név szerint Vietnamot, és ebben némiképp kifejező­dik az a tény, hogy thaiföldi területről, kínai és amerikai támogatással évek óta táma­dásokat hajtanak végre Kambodzsában a törvényes Heng Samrin-ko­rmány ellen küzdő ellenforradalmárok. Sajnálatos, hogy az ENSZ közgyűlése ismét az igazsá­got és a realitásokat figyel­men kívül hagyó határozatot hozott Kambodzsáról — álla­pítja meg a vietnami kül­ügyminisztérium szerdai ál­lásfoglalása. (MTI, ADN, AP) Con ladora-terv Nicaragua elutasítja a módosítási A nicaraguai kormány ked­den hivatalosan visszautasí­totta Salvador, Honduras és Costa Rica közös javaslatait a Contadora-csoport béketer­vével kapcsolatban Managua ellenzi a béketervnek a há­rom ország javaslatai alap­ján való módosítását — szö­gezi le a közlemény. A mexikói Manzanillo üdülőhelyen Victor Hugo Ti­noco nicaraguai külügymi­niszter-helyettes kedden is­mét tárgyalt Harry Shlaude­­mannal, Reagan elnök közép­amerikai különmegbízottjá­­val. Amerikai repülőgépek és őrhajók zaklattak egy Nica­raguába tartó bolgár hajót — közölte kedden Humberto Ortega nemzetvédelmi mi­­(AFP, DPI, AP) Nemzetközi hírek • Az FKP KB a hét ele­jén tartott kétnapos ülésén átfogó vita után elfogadta az 1985. február 6. és 10. között tartandó pártkongresszus irányelveit és rögzítette a kongresszus napirendjét. Moszkvában a Legfel­sőbb Tanács Elnöksége szer­dán Alekszandr Koldunov repülőmarsallt repülő fő­­marsallá, Fedor Krivda ve­zérezredest hadseregtábor­nokká nevezte ki.­­ Az ENSZ-közgyűlés 2. számú (gazdasági) bizottsá­gában a világszervezet Gaz­dasági és Szociális Tanácsa ez évi munkáját értékelő vi­tában szerdán felszólalt Föl­deák Tamás, a magyar kül­döttség tagja. A Pekingben a KKP KB fegyelmi-ellenőrző bizottsá­gának ötnapos üléséről ki­adott közlemény hangsúlyoz­za: a gazdasági reform vég­rehajtása érdekében erősíte­ni kell a párton belüli fe­gyelmet. # Szovjet küldöttség érke­zett kedden Algírba, Pavel Gilasvilinek, a szovjet Leg­felsőbb Tanács Elnöksége el­nökhelyettesének, a Grúz Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének vezetésével.­­ Az ENSZ főtitkára ked­den New Yorkban fogadta Jurij Zsukovot, a Szovjet Békevédelmi Bizottság elnö­két, aki jelentést nyújtott át az ENSZ leszerelési hetén tartott szovjet békemegmoz­dulásokról.­­ Romániában szovjet kulturális napokat tartanak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója alkalmából. Moszkva Gromiko a Hunnián találkozó Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első he­lyettese, a Szovjetunió kül­ügyminisztere szerdán, Moszkvában fogadta Arthur Hartmant, az Egyesült Álla­mok szovjetunióbeli nagykö­vetét. Az amerikai diplomata ké­résére megtartott vélemény­­csere során a szovjet—ameri­kai kapcsolatok néhány kér­dését és egyes nemzetközi problémákat vitattak meg. CSÜTÖRTÖK, 1984. NOVEMBER 1. NÉPSZAVA Tokió Megalakult Nakaszone új kormánya Nakaszone Jaszuhirót szer­dán hivatalosan is megerősí­tették a Japánban kormány­zó Liberális Demokrata Párt elnöki tisztségében. A párt parlamenti képviselői — szám szerint 392-en — ugyanis egyhangú támogatá­sukról biztosították Nakaszo­ne újabb két évre szóló meg­bízatását. Nakaszone szerdán megala­kította új kormányát. A 21 fős kabinetben a legtöbb tár­ca gazdát cserélt, s a kor­mánynak 1962 óta először női tagja is van. Ami a legfőbb posztokat il­leti, Abe Sintaro megmaradt a külügy­, és Takesita No­­boru a pénzügyminisztérium élén. Nakaszone azonban Kató Koicsi személyében új politikust nevezett ki a nem­zetvédelmi hivatal, azaz a hadügyminisztérium vezető­jévé, és Murata Keidzsiro személyében új ember került a külkereskedelmi és ipari minisztérium élére is. A kabinet egyetlen női tagja, a 71 éves Isimoto Si­­geru a környezetvédelmi hi­vatal — miniszteri rangú — vezetője lett. A kormányalakítás előtt a Liberális Demokrata Párt és a hasonlóan konzervatív, de egy ideig ellenzéki Új Libe­rális Klub megállapodott ar­ról, hogy fennmarad a köz­tük tizenegy hónappal ezelőtt létrejött parlamenti koalíció. Az új kormány — amely a harmadik 1982-ben történt hivatalba lépése óta — ma teszi le az esküt Hirohito csá­szár előtt. (MTI) A Popieluszko-gyilkosság gyanúsítottjait kizárták a LEMP-ből Glemp bíboros üzenete Immár mindhárom lengyel politikai párt állást foglalt a Popieluszko-ügyben. Az Egyesült Parasztpárt kedd esti nyilatkozatával csatlako­zott a lengyel kormányhoz, a LEMP-hez, illetve a Demok­rata Párthoz az emberrablás szigorú elítélésében. Kizárták a LEMP-ből a lengyel belügyminisztérium­nak azt a három tisztjét, aki­ket Jerzy Popieluszko varsói pap elrablásával és meggyil­kolásával gyanúsítanak. Er­ről a három tiszt alapszer­vezete hozott határozatot, s azt keddi ülésén megerősítet­te a minisztérium pártbizott­sága. A LEMP belügyminiszté­riumi bizottsága határozat­ban foglalt állást a Popie­luszko-ügyben. Ez élesen el­ítéli a bűntény elkövetőit. Jerzy Popieluszko meggyil­kolásával kapcsolatban Józef Glemp bíboros, Lengyelor­szág prímása üzenetet inté­zett a lengyel hívőkhöz. Eb­ben hangoztatja, hogy Po­pieluszkót előre megfontolt szándékkal és kegyetlenség­gel ölték meg, s nem minden célzatosság nélkül aláhúzza: az egyház ragaszkodni fog az igazságszolgáltatáshoz, vagyis a bűnösök megbüntetéséhez. Az üzenetet varsói politikai megfigyelők mérsékelt hang­vételűnek tartják. A püspöki kar sajtóirodája egyidejűleg bejelentette, hogy a meggyilkolt Popie­luszko holttestének boncolá­sánál az egyházi hatóságok által meghatalmazott ügyvéd és törvényszéki orvosszakértő is jelen lehet. II. János Pál pápa szer­dán a Vatikánban tartott nyilvános audienciáján fel­szólította honfitársait: „Ke­resztény méltósággal és bé­kében adjuk meg a végső tisztességet Jerzy Popielusz­­kónak. Ne sértse meg és ne árnyékolja be semmi ennek a halálnak nagy erkölcsi mondan­i­v­aló­j­át. ” (MTI) KI LESZ A KÖVETKEZŐ? Juttathat-e valamely kon­szern, nagy tőkével rendelke­ző vállalkozás az egyszerű munkavállaló szemében hor­ribilisnek látszó összegeket hatalmon, avagy ellenzékben levő politikai pártok részére? Bizonyára mindenütt a tőkés világban találni erre példá­kat. A konszern vezetőinek politikai meggyőződése két­ségtelenül ösztönözhet arra, hogy a szívükhöz közel álló pártot anyagilag is támogas­sák. Természetesen minden ellenszolgáltatás nélkül. Ma már világszerte köztu­dott, hogy az NSZK-beli Flick-cég a hetvenes években rendkívül bőkezű volt. Még­hozzá sajátos módon, hiszen vagyonából valamennyi par­lamenti párt kasszájába te­kintélyes összegek folytak be. Nyugatnémet lapok összeg­szerűen is közlik, mennyi ju­tott a kereszténydemokrata CDU-nak, mennyi a szabad­­demokrata FDP-nek, s meny­nyi az akkoriban a koalíció élén álló szociáldemokrata SPD-nek. Ebből nyilvánvalóan kide­rül, hogy a Flick egyszerre valamennyi vas tűzbentartá­­sára törekedett. Időközben azonban arra is fény derült, hogy a mammutvállalat kö­zel sem érdek nélkül cseleke­dett. Adakozó kedvét gazda­sági és politikai érdekek egy­aránt motiválták. A nemrégiben lezajlott Lambsdorff-ügy kapcsán be­bizonyosodott, hogy a volt gazdaságügyi miniszter révén az FDP-nek juttatott össze­gekért cserébe a Flick meg­károsíthatta az államot, jog­talan adóelengedésben és kedvezményben részesült." Többről van szó, mint egy­szerű morális vétségről, mert miközben a konszern jogta­lan gazdasági előnyhöz jutott, ezt a miniszter tette lehető­vé, visszaélve pozíciója, ha úgy tetszik, hatalma adta le­hetőségeivel. S most újabb, erkölcsileg még súlyosabb ügy került napvilágra a hamburgi Der Spiegel közvetítésével. Idő­közben az érintett, Rainer Bartel, a nyugatnémet parla­ment CDU-s elnöke le is mondott tisztségéről. Lambsdorff Flick­ kapcso­­latában lehetőséget ad a volt miniszter védekezésére az a tény, hogy pártja érdekében cselekedett, s ha" el is­­ lehet marasztalni, szerepe csak a közvetítés volt. A pénz a pártkasszába folyt be. Nem így Barrel esetében. A keresztény jobboldal a hetvenes évek elején benne látta a megfelelő embert az 1969-ben elveszített hatalom visszaszerzésére. Két ízben is kudarcot vallott azonban, s a háta mögött állók módosí­tották álláspontjukat. Bartel akkor — voltaképpen várat­lanul — lemondott parlamen­ti és pártelnöki tisztéről, és átengedte a terepet az azóta kancellárrá lett Helmut Kohlnak. Fiatalít a CDU? Valóban az akkori rajna-pfalzi mi­niszterelnökben, Kohlban látják a jövő emberét? — ta­lálgatott akkoriban a hazai és a nemzetközi sajtó. Bartel „politikai halálát” nem fir­tatta senki, hiszen az üstökö­­si pályát befutott politikus régebbi sikereit homályba borították a kudarcok. Ami­kor két esztendeje hatalomra jutott ismét a CDU, ugyan­csak nem csodálkozott senki, hogy Barzel ismét helyet kér magának a nap alatt. , Ha nem tette volna, most mind ő, mind pedig politi­kai barátai nyugodtabban hajthatnák esténként álomra a fejüket. Barzelen keresztül ugyanis nem a CDU vagyonát gyarapították Flickék, hanem személyesen őt vásárolták meg. Az összeg is jelentős: közel kétmillió márka, de az ellentétel sem csekélység, Bartel annak idején vállalta a visszavonulást, hogy Kohlt országos pozícióba juttathas­sák. Ugyanakkor — tanácsadó­ként — belépett egy barátja ügyvédi irodájába, ami ter­mészetesnek látszott, hiszen maga is jogász. A lemondás árát pedig Flick az iroda köz­beiktatásával juttatta — fo­lyamatosan — Bartel zsebé­be. Ily módon — mutatnak rá a bonni elemzők —, ha átté­telesen is, de Flickék „vásá­rolták meg” Helmut Kohl számára a pártelnökséget és a kancellárjelöltséget. Aligha szükséges különö­sebb tanulságokat levonni. A tények önmagukért beszél­tek. Mégis, az események kí­váncsivá teszik a nyugatné­met és a nemzetközi közvé­leményt. Vajon Lambsdorff és Bartel bukása után ki lesz a következő: ki okoz újabb gondot Kohl kancellárnak? Thurzó Tibor DER SPIEGEL FLICK A nyugatnémet hírmagazin leg­újabb számának címlapja. A szöveg: Flick, a köztársaság kincstárnoka Közlemény Szűrös M­átyás nagy-britanniai látogatásáról A brit kormány meghívására október 28—31. között láto­gatást tett Nagy-Britanniá­­ban Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. Szűrös Mátyást fogadta Margaret Thatcher minisz­terelnök, megbeszélést foly­tatott Sir Geoffrey Howe külügyminiszterrel, Peter Rees-szel, a pénzügyminisz­térium főtitkárával, a kabi­net tagjaival, továbbá Mal­colm Rifkind külügyi állam­miniszterrel. Áttekintették a nemzetközi és különösen az európai helyzet időszerű kér­déseit, és véleményt cserél­tek a magyar—brit kapcsola­tok fejlesztésének lehetősé­geiről. Szűrös Mátyás találkozott Gordon McLennan-nal, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkárával. Meg­beszélést folytatott a brit po­litikai élet több más képvi­selőjével, köztük Robin Cook-kal, a munkáspárti „ár­nyékkormány” tagjával. Lá­togatást tett Oxf­órában, a Brasenose College-ban, ahol tudományos kutatókkal talál­kozott. Kerekasztal-beszélge­­tésen vett részt a londoni ki­rályi külpolitikai intézet szakértőivel, és találkozott a brit sajtó vezető képviselői­vel is. Magyar felszólalás a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon Heltai András, az MTI tudó­sítója jelenti: A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások a NATO hibájá­ból 11 év alatt sem vezettek megállapodáshoz — hangoz­tatta a konferencia szerdai ülésén Petrán János nagykö­vet, a magyar küldöttség ve­zetője. Ennek egyik leglényege­sebb oka az, hogy a NATO- államok igyekeztek folyama­tosan eltorzítani a tárgyalá­sok mandátumát. Elzárkóz­tak olyan lényeges kérdések megvitatásától, mint a légi­erő korlátozása, a fegyverze­tek csökkentése. Egyidejűleg olyan kérdésekre helyezték a fő hangsúlyt, amelyek a tár­gyalások közösen elfogadott tartalma szerint „kísérő in­tézkedéseknek” számítanak. Azokat mintegy a tárgyalá­sok központi kérdésévé emel­ték s megpróbálták kiterjesz­teni ezen intézkedések ható­körét a tárgyalásokon külön­leges státussal részt vevő or­szágok területére is. A szocialista országok te­vékenységét a bécsi fórumon ezzel szemben a közösen el­fogadott mandátum követke­zetes tiszteletben tartása jel­lemzi — mutatott rá a ma­gyar küldöttség vezetője. A szocialista országok 1983. évi javaslatai meggyőződésünk szerint mindmáig a legalkal­masabb alapot nyújtják a mandátumban rögzített célo­kat szolgáló megállapodásra" — mondotta. Petrán János nagykövet befejezésül hangsúlyozta, hogy a magyar nép, a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya továbbra is érdekelt a bécsi tárgyalások eredményes befejezésében s küldöttsé­günk változatlanul minden tőle telhetőt meg fog tenni ennek érdekében. A termelés csökkentéséről döntött az OPEC rendkívüli értekezlete Genfben szerdán este befe­jeződött a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) rendkívüli értekez­lete. A tanácskozáson az együttes termelés napi 1,5 millió hordóval való csök­kentését határozták el az árak további esésének meg­akadályozása végett. Az ed­digi, napi 17,5 millió hordó­ban meghatározott plafonhoz képest ez 9 százalékos csök­kenést jelent. A termelés visszafogásá­ból adódó terhek oroszlánré­szét a világ vezető olajex­portőre, Szaúd-Arábia vál­lalta magára, s elvben 647 ezer tonnával csökkenti sa­ját olajtermelését. A 13 tagország közül Irak­nak és Nigériának az egyez­ség alapján egyáltalán nem kell csökkentenie termelését. A tanácskozás után mind Jamani szaúdi miniszter, mind Subroto, az értekezlet elnöke elégedettségének adott hangot. Mint mondták, bíznak abban, hogy a kíná­lat visszafogása az árak sta­bilizálódását eredményezi. (UPI, AFP, Reuter)

Next