Népszava, 1984. november (112. évfolyam, 257–281. sz.)
1984-11-23 / 275. szám
6 Kiállítási kalauz STÚDIÓ ’84 - A KŐBÁNYAI VÁSÁRVÁROSBAN A fiatal képzőművészek szokásos kollektív tárlatát az idén egy meglehetősen nehezen megközelíthető helyen, a kőbányai vásárváros 23-as pavilonjában rendezték meg — a hivatalos magyarázat szerint a fővárosi galériák betáblázottsága miatt (vidéken akadt volna megfelelő terem, de oda — miért, miért nem? — a fiatalok vonakodtak lemenni), a rossz nyelvek szerint egy esetleges közönségbotrány elkerülése végett. Akármi is volt azonban az igazi ok, a vásárvárosi „exodus” — mint félhivatalos forrásból megtudtam — több mint egymilliójába került a Stúdiót felügyelő Művészeti Alapnak, ez a summa pedig elég komoly nagyságrendű ahhoz, hogy teljesítményeket kapjunk, illetve várjunk el érte. A fentiek szellemében végigtallózva a tárlatot, nem éppen biztató konklúziókhoz jutottam: fiataljaink — úgy tetszik — a manapság igen időszerű, s a művészeti termelésre is érvényes „valamit valamiért” elvet sajnálatosan egyoldalúan értelmezik. Többnyire csak kapni akarnak, de adni nem. Újítószellemükkel — mint már hagyományosan — most sincsen baj, a baj ott van, hogy ez az újítószellem teljesen elszakadt a magyar valóságtól. Most éppen az olaszoknál és a nyugatnémeteknél kibontakozott neoexpresszionista piktúra divatja járja: egy tematikus elemeket is használó, de voltaképpen teljesen szubjektív karakterű, jobbára vad színhatásokból építkező festészet. Hogy ez az irányzat is tartalmaz értékeket, az kétségtelen tény, komoly szépséghibája azonban, hogy olyan társadalmi, politikai és művészeti viszonyok között jött létre, amely viszonyok időben és térben meghatározottak. A mi viszonyaink pedig mások, s aki ezt nem tudja érzékelni, az nem képes sem realistán gondolkodni, sem a közösség konkrét szükségletei szerint alkotni. Egy jellegzetesen belső megosztottságra épülő társadalomban kikristályosodott, azt híven tükröző művészeti mintákat bajos minden átértékelés nélkül egy eredetileg közösségre orientáló társadalomba importálni. Hogy a fiatalok már a kort megelőzve, a jövőnek dolgoznának? Ugyan. A művészetben nincs jövő, csak jelen van, s annak a művészetnek, amelynek nincs jelene, jövője sem lehet. (A gondolat egyébként Ficassótól származik.) Szerencsére van vagy másfél tucat olyan alkotó is, akinek a keresése nem merül ki csak a stílusformákban. Figyelnek szűkebb környezetükre is, s olykor tényleges gondokat, aktuális szociológiai jelenségeket is érzékelnek. Máskor csak szakmai nóvumokhoz jutnak, így is eredetibbek azonban, mint a sok nagyhangú másoló. Hangjuk, igaz, elvész a zsivajban, a nevüket azonban érdemes megjegyezni. Többek között Csaba Ivánra, Mulasics Lászlóra, Magyari Mártonra, Filep Sándorra, Fülöp Ilonára, Mózes Katalinra, Rác Józsefre és Zsakó Istvánra gondolok. A XXXI. VÁSÁRHELYI ŐSZI TÁRLAT Az utóbbi évek bántó labilitásai után végre rendeződni látszik a nagy múltú és szép nevű alföldi kiállítás helyzete: a XXXI. vásárhelyi őszi tárlat meglepően élménydús művekkel, mi több, realista atmoszférával fogadja a látogatókat a Tornyai Múzeumban. A tárlatok törzsét alkotó, jobbára helyi illetőségű alkotók — nyilván a figurativitás nemzetközi előretörésétől is ösztönözve — végre összefogtak, s elszánták magukat a régen esedékes rostára, minden olyan mű kiiktatására, amely szellemiség dolgában valamiképp ütközött a „vásárhelyi gondolattal”. Ezek a művek még nem is olyan régen előzékenyen fogadott vendégek voltak itt, s a maguk módján még értékesek és érdekesek is, mindenki tudta azonban, hogy nem idevalók, hisz Vásárhely eredendő célkitűzése mindig is a társadalmi indítékú magatartásra, illetve a konkrét valóság tényeire építő művészet felkarolása és megmutatása volt. Olyan műveké tehát, melyekben a művészi látás túlnőtt a szubjektivitáson. Az operációt, amely bizonnyal nem volt fájdalommentes, a zsűrizés megszigorítása mellett elsősorban a meghívásos rendszer felújításával hajtották végre; ennek keretében számos rokongondolkodású alkotót, köztük utolsó éves főiskolásokat nyertek meg, másrészt komolyabb teret adtak a tájegység beérett, vagy beérőben levő művészegyéniségeinek. Ez a kiállítók körének erőteljes korlátozásával — illetve kibővítésével — elért hangulati egység természetesen nem jelenti azt, hogy a kiállításon csupa színvonalas mű szerepelne. Ilyesmiről már csak azért sincs szó, mert a fiataloktól — éppen valósághű orientációjuk bátorítása és elmélyítése érdekében — olykor még tanulmányjellegű dolgokat is átvettek, és a befutottak közül sem hozza mindenki a legjobb formáját. Kevés igazán emlékezetes mű akad ezen az őszi tárlaton is, ám ez a kevés most nem toronyként magasodik ki egy érdektelen és közömbös közegből, hanem rokonlelkű lényektől övezve kap teljesebb és tisztább megvilágítást. Komoly eredmény ez, s nemcsak amiatt, mert ezzel visszakaptunk egy határozott arcélű tárlatot, hanem mert az észrevehető mennyiségi felhalmozódás talán nem is egészen távoli minőségi ugrással kecsegtet. A legjelesebb teljesítményre korlátozva figyelmünket, örömmel konstatáltuk a rokonszenves tehetségű Fodor József festői elmélyedtségét (Mártélyi panoráma, Tavaszvárók), és a vásárhelyi telep egyik „nagy ászának”, Fejér Csabának tematikaváltását. Rozzant alföldi tanyák helyett most embereket vesz szemügyre, öregeket is, de leginkább az újra és szebbre vágyó fiatalok, a jövő ígéretét hordozó gyermekek érdeklik (Tanyasi gyerekek I—II.). Hézső Ferenc, az alföldi változások szenvedélyes kutatója most már nem elemezni, de összegezni, szintetizálni törekszik a vidéki életforma új jelenségeit. Kiszáradt földje és Búzatáblája szép hírnöke ennek az új próbálkozásnak. Derűs optimizmus munkál Szurcsik János szikár falusi jelenetein is (Szénavásár, Piac), s ugyanez a jellemzője a múltat új dimenzióban megjelenítő Szalay Ferencképeknek is (Utazás, Tisztelet a tsz-nyugdíjasoknak). Bár a festők között is akad néhány ígéretes fiatal, az érmészet és részben a grafika terén valóságos új kirajzásnak lehetünk szemtanúi: Lapis András, Németh Ágnes, Máté István, Klossy Irén, Parádi Tamás és mások lényeges és fontos észrevételekkel tágítják látókörünket. Műveik arról győznek meg, hogy létezik fiatal magyar művészet a Stúdió keretein kívül is, s ezek a kívülragadtak — vagy kiszorítottak? — sokszor egészségesebben gondolkoznak, mint a kapukon belül levő, s a jelek szerint bőséggel támogatott társaik. Tasnádi Attila Elvis Presley emlékezetére jelent meg Komár László negyedik nagylemeze A népszerű rockénekes és az MHV Favorit szerkesztőségének közös ötlete nyomán jelent meg Komár László negyedik nagylemeze, amelyen Elvis-dalokat énekel magyarul. Ez Presser Gábor javaslata volt, a 14 szám szövegét Juhász Sándorral felesben írta az előadó. Nem fordítások tehát, de ragaszkodtak az eredetihez, és igyekeztek az angol rímhez, bemondáshoz hasonló ritmusú, vagy kiejtésű magyar szavakat találni. Ez többnyire sikerült is, példáud: One night with you — Van már egy lány. A lemez kiadását remekül időzítették, még karácsony előtt kapható lesz kazettán is. 1985. január 8-án lenne 50 éves Elvis Presley, tehát egyúttal tisztelgés, egyben az első, hazánkban készített Presley-lemez, ideje volt már. A piros borító ízléses, gusztusos, jó kézbe venni. — Hogy történt a válogatás — kérdeztem az előadót, akinek hangja köztudomásúlag megtévesztően hasonlít az 1977-ben elhunyt „királyéra”. — A 654 megjelent Elvisnótából kellett kiválasztani ezt a 14-et, pedig én mindegyiket szeretem — válaszolta. — Az One night kedvencem, a My boy a filmben ragadott meg, végül nem tudtam mit kihagyni. A Heartbreak Hotel, Suspicious Minds, A Fool Such As I, Hound Dog, That’s When Your Heartaches Begin bizony hiányzik, de hát valamenynyi sláger nem kerülhetett a lemezre. Még egy szempontom volt: olyan szerzeményeiket kerestem, amelyek a régi Scampolo repertoárján is szerepeltek és a közönség szerette őket. Különben próbáltuk az ötvenes, hatvanas évek zenei hangulatát átmenteni, a mai technika felhasználásával. Úgy érzem, nem volt hiábavaló a negyedszáz vendégzenész fáradozása, mindegyiküknek köszönöm a segítséget, Faragó „Judy" István gitárvirtuóz barátomnak külön is. A felvételek rögzítése 17 munkanapot vett igénybe, valamennyien nagyon élveztük, jó a lemez minősége is. A még nem említett címek az LP-ről: Landy, Miss Clawdy, Kiss Me Quick, She’s Not You, The Girl Of My Best Friend, When My Blue Moon Turns To Gold Again, Are You Lonesome Tonight?, Such a Night, Something Blue, Greensleeves, Can’t Help Falling in Love, Suspicion, Don’t Be Cruel. És a végén egy meglepetés. Nekem a sok kitűnő, szívemhez nőtt Elvis-dal közül a B/ Such a night / Micsoda éjszaka tetszett legjobban, és úgy érzem, 1984 végére megérkezett az év nagylemeze. Selmeczy Attila PÉNTEK, 1984. NOVEMBER 23. NÉPSZAVA Továbbra is: választék és színvonal Tavaly ilyenkor, ahogy közeledett az év vége, egyre inkább elborult a művelődési otthonokban dolgozó népművelők arca. Volt, aki már a vészharang kötele után markolászott. Közeledett ugyanis 1984, amikortól több saját bevételt kellett és kell elérniük a művelődési otthonoknak, mint korábban. Termek bérbeadásától új szolgáltatásokig, sok mindennel elérhetik ezt, csupán az a kérés, hogy ne engedjenek a tartalmi munkából, növeljék annak színvonalát, bővítsék a választékot, s ne a művelődéstől idegen szolgáltatásokat vezessenek be. Az elkomorulók, a vészharangot kongatni szándékozók attól tartottak, hogy a kényszerű bevételnövelés gondjai, fáradalmai közepette háttérbe szorulnak majd a hagyományos és szükséges művelődési formák. Hogy kevesebb lehetőség lesz a színvonalas művelődésre, a szabad idő hasznos, ugyanakkor értékes-értelmes eltöltésére. Szerencsére, viszszatekintve az eltelt közel egy évre s ismerve az 1984— 85-ös művelődési évad terveit, maguk a népművelők cáfolták meg saját, érthető aggódásból támadt gondolataikat. Minden bizonnyal, akik az ismert gazdasági körülmények közepette úgy döntöttek, hogy a művelődési otthonoknak így, nagyobb bevételre törekedve kell folytatniuk tevékenységüket, eleve bíztak a népművelők emberi értékeiben, szakmaszeretetében, elhivatottságában. S jó érzés tapasztalni, hogy nem csalódtak. A művelődési otthonok lényegesen nagy többségének kínálatát, munkásságát továbbra is a gazdag választék és a magas színvonal jellemzi. Itt van például a XXII. kerületi, vagy ahogy emlegetik, budafoki művelődési központ 1984—85-ös programja. Több mint tíz tanfolyamot, nyelvtanulási lehetőséget kínál, elérhető áron. A nyelvtanfolyamokon kívül a többi átlag százötven forintba kerül havonta. Ugyanott az ifjúsági klubok és szakkörök száma is közelíti a tízet, s havi tagdíjuk 20—50 forint között van. Nem csökkent a szórakoztató rendezvények, a nyugdíjasoknak ajánlott időtöltési formák, a klubok száma sem. S ugyanezt mondhatnánk el az országban nagyon sok művelődési központról. Ami változott: most havonta tíz-húsz forintot kell fizetni a legtöbb helyen olyan kiscsoportos formákban való részvételért, ami azelőtt kevesebbe került, esetleg ingyenes volt. S hogy a színvonal sem csökkent, arraemlítsük példának a pesterzsébeti Csili ifjúsági klubját. (Itt is találhattunk volna sok más, hasonló példát). Novemberi összejöveteleiken volt diszkó és sporttörténeti előadás, de emellett irodalmi összeállítás is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére, találkozás Márkus László színművésszel, rendhagyó irodalomóra. Jó példának említhetünk olyasmit is, hogy a Postás Művelődési Központban egymással párhuzamosan, jól működik a szocialista brigádok és a szakmunkástanulók klubja. Még kihelyezett rendezvényeket is szerveznek. Az sem mindegy, s jól tudják ezt a népművelők, hogyan szerveződnek a programok. A legjobb megoldás: a résztvevők bevonása már az előkészítésbe, a szervezésbe is. Nagyon jó példája ennek „a házigazda a brigád” forma, amely ugyancsak több helyen évek óta létezik. Itt most példának hadd említsük a Danuvia Gorkij Művelődési Központban működő szocialista brigádok klubjának rendezvényeit, amelyeken kivétel nélkül mindig valamelyik brigád a házigazda. S ez a szerepe már a téma javaslásával, illetve kiválasztásával kezdődik, de a házigazda dolga az előadók, közreműködők és közönség meghívása, az előkészítés és lebonyolítás is. Mi mindent szerveznek a brigádok? Például külpolitikai előadást, útiélményekkel társítva, műszaki könyvankétot, környezetvédelmi előadást kisfilmekkel illusztrálva, játékos fejtörőt híres mondásokból, irodalmi ünnepi műsort és hasonlókat. Ismét közeledik az év vége, de már nem komorul el annyi népművelő arca. Tele ötletekkel és elképzelésekkel, javában szervezik az 1985-ös rendezvényeket. Mint például Csepelen is, ahol a Radnóti Miklós Művelődési Ház, a Rideg Sándor Művelődési és Ifjúsági Ház, az Ifjúsági Klubház és a Csepel Galéria semmivel sem kínál szegényebb programot, mint a korábbi években. Sőt! Kiscsoportos foglalkozásaik száma együttesen mintegy három tucat. S programajánlatuk végén ez olvasható: „Januártól minden tanfolyamunkat és szakkörünket újraindítjuk. Nyelvtanfolyamainkat közép-haladó csoportokkal egészítjük ki.” Nem kell ezt tovább magyarázni; a példák mindennél meggyőzőbbek. (mátyás) Jubileumi rádióműsorok A Rádió stúdióiban ezekben a hetekben, hónapokban folyamatosan készülnek azok az összeállítások — riport és dokumentumműsorok, sorozatok —, amelyek a közelgő 40. évforduló alkalmából felelevenítik a felszabadulásért vívott küzdelem egyes eseményeit, az elmúlt négy évtized politikai, gazdasági és kulturális életének kiemelkedő állomásait. December 21-én — a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának évfordulóján — hangzik el az a dokumentumműsor, amely az 1944. decemberi eseményekről, az ideiglenes nemzeti kormány létrejöttéről és tevékenységéről szól. Több műsor emlékezik majd a világháború utolsó hónapjaira, a fasizmus elleni harc mártírjaira is. Visszaemlékezések, archív hanganyagok, valamint elhangzott írások felhasználásával a moszkvai Kossuth rádióról készít műsort Barát Apollónia. A felszabadulás óta eltelt évek történetét elevenítik fel azok a sorozatok, amelyek első adásait már hallhatta is a közönség. Elkezdődött az ipartelepítés négy évtizedét feldolgozó összeállítás; egyéni sorsok és életutak tükrözik a négy évtized politikai, gazdasági, valamint kulturális életének folyamatait és eseményeit a Vallomások a szülőföldről című hatrészes, valamint Az utak összefutnak című tizenkét részes riportműsor adásaiban. Jövő év március 27-én lesz a döntője a Visszapillantó tükör című irodalmi vetélkedőnek. A havonta jelentkező játék résztvevői a kortárs magyar irodalom legjelentősebb alkotásainak ismeretéről adnak számot. A negyven esztendő zenetörténetét illusztráló műsorok közül kiemelkedik az a 12 részes összeállítás, amely a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának négy évtizedét idézi fel. Kroó György hat részből álló sorozata negyven év magyar zeneszerzését dolgozza fel zenei illusztrációkkal, a kortárs zeneszerzők vallomásaival, a legemlékezetesebb hangversenyek felidézésével. (MTI) Klimatizált mozi épül Kispesten Csütörtökön Budapesten, a Kálvin tér mellett, az Üllői út elején újra megnyitotta kapuit a csaknem 14 évig zárva tartott Vörösmarty mozi. A felújított filmszínház átadása alkalmából Nagy Sándor, a Fővárosi Filmforgalmazási és Moziüzemi Vállalat igazgatója sajtótájékoztatót tartott, átfogó képet adva a főváros mozirekonstrukcióinak helyzetéről. Jelenleg két nagyszabású munka van folyamatban. A Flórián téri Felszabadulás filmszínház teljes átépítése várhatóan a jövő év első negyedévében fejeződik be, 20 millió forintos költséggel. A jövő év végén tervezik átadni a kispesti lakótelep központjában a régi, lebontott filmszínház helyén épült új, 400 személyes, klimatizált nézőterű Hunyadi mozit, amelynek építése 65 millió forintba kerül. A tervek szerint ugyancsak jövőre megkezdődik a Puskin filmszínház teljes felújítása, ami körülbelül két évig tart, 25 millió forintért. Az igazgató beszámolt arról is, hogy a most felavatott Vörösmarty mozi programját — különösen a délutáni, esti előadásokat — esztétikailag művészileg kiemelkedő alkotásokból fogják összeállítani, s itt tervezik néhány új magyar film bemutatását is. A délelőtti műsoron főleg szórakoztató filmek szerepelnek majd. D. A. Az Elektrotechnika Ipari Szövetkezet (Budapest XIII., Lőportár u. 14/a.) felvételre keres: anyagáruforgalmi osztályvezetőt középfokú szakképesítéssel, vezetői gyakorlattal. Jelentkezés személyesen vagy a 409-196-os telefonon. Tekintse meg decemberi festmény- és ékszeraukciónkat a MAGYAR OPTIKAI MŰVEK SZAKASITS ÁRPÁD MŰVELŐDÉSI KÖZPONTJÁNAK KUPOLATERMÉBEN (Budapest XII., Csörsz u. 18.) A kiállítás nyitva: december 1-én 12-től 18 óráig, december 2-től 9-ig 10-től 18 óráig. Festmény- és ékszerárverés: december 11-én és 12-én (kedden és szerdán) 17 órától Bizományi Áruház Vállalat