Népszava, 1984. november (112. évfolyam, 257–281. sz.)

1984-11-23 / 275. szám

6 Kiállítási kalauz STÚDIÓ ’84 - A KŐBÁNYAI VÁSÁRVÁROSBAN A fiatal képzőművészek szo­kásos kollektív tárlatát az idén egy meglehetősen nehe­zen megközelíthető helyen, a kőbányai vásárváros 23-as pavilonjában rendezték meg — a hivatalos magyarázat szerint a fővárosi galériák betáblázottsága miatt (vidé­ken akadt volna megfelelő terem, de oda — miért, miért nem? — a fiatalok vonakod­tak lemenni), a rossz nyel­vek szerint egy esetleges kö­zönségbotrány elkerülése vé­gett. Akármi is volt azonban az igazi ok, a vásárvárosi „exodus” — mint félhivata­los forrásból megtudtam — több mint egymilliójába ke­rült a Stúdiót felügyelő Mű­vészeti Alapnak, ez a summa pedig elég komoly nagyság­­rendű ahhoz, hogy teljesít­ményeket kapjunk, illetve várjunk el érte. A fentiek szellemében vé­gigtallózva a tárlatot, nem éppen biztató konklúziók­hoz jutottam: fiataljaink — úgy tetszik — a manapság igen időszerű, s a művészeti termelésre is érvényes „va­lamit valamiért” elvet saj­nálatosan egyoldalúan értel­mezik. Többnyire csak kap­ni akarnak, de adni nem. Újítószellem­ükkel — mint már hagyományosan — most sincsen baj, a baj ott van, hogy ez az újítószellem tel­jesen elszakadt a magyar valóságtól. Most éppen az olaszoknál és a nyugatné­meteknél kibontakozott neo­­expresszionista piktúra di­vatja járja: egy tematikus elemeket is használó, de vol­taképpen teljesen szubjektív karakterű, jobbára vad szín­­hatásokból építkező festé­szet. Hogy ez az irányzat is tartalmaz értékeket, az két­ségtelen tény, komoly szép­séghibája azonban, hogy olyan társadalmi, politikai és művészeti viszonyok között jött létre, amely viszonyok időben és térben meghatá­rozottak. A mi viszonyaink pedig mások, s aki ezt nem tudja érzékelni, az nem képes sem realistán gondol­kodni, sem a közösség konk­rét szükségletei szerint al­kotni. Egy jellegzetesen bel­ső megosztottságra épülő társadalomban kikristályoso­dott, azt híven tükröző mű­vészeti mintákat bajos min­den átértékelés nélkül egy eredetileg közösségre orien­táló társadalomba importál­ni. Hogy a fiatalok már a kort megelőzve, a jövőnek dolgoznának? Ugyan. A mű­vészetben nincs jövő, csak jelen van, s annak a művé­szetnek, amelynek nincs je­lene, jövője sem lehet. (A gondolat egyébként Ficassó­­tól származik.) Szerencsére van vagy más­fél tucat olyan alkotó is, akinek a keresése nem me­rül ki csak a stílusformák­ban. Figyelnek szűkebb kör­nyezetükre is, s olykor tény­leges gondokat, aktuális szo­ciológiai jelenségeket is ér­zékelnek. Máskor csak szak­mai nóvumokhoz jutnak, így is eredetibbek azonban, mint a sok nagyhangú másoló. Hangjuk, igaz, elvész a zsi­vajban, a nevüket azonban érdemes megjegyezni. Töb­bek között Csaba Ivánra, Mulasics Lászlóra, Magyari Mártonra, Filep Sándorra, Fülöp Ilonára, Mózes Kata­linra, Rác Józsefre és Zsakó Istvánra gondolok. A XXXI. VÁSÁRHELYI ŐSZI TÁRLAT Az utóbbi évek bántó la­bilitásai után végre rende­ződni látszik a nagy múltú és szép nevű alföldi kiállí­tás helyzete: a XXXI. vásár­helyi őszi tárlat meglepően élménydús művekkel, mi több, realista atmoszférával fogadja a látogatókat a Tor­nyai Múzeumban. A tárla­tok törzsét alkotó, jobbára helyi illetőségű alkotók — nyilván a figurativitás nem­zetközi előretörésétől is ösz­tönözve — végre összefog­tak, s elszánták magukat a régen esedékes rostára, min­den olyan mű kiiktatására, amely szellemiség dolgában valamiképp ütközött a „vá­sárhelyi gondolattal”. Ezek a művek még nem is olyan ré­gen előzékenyen fogadott vendégek voltak itt, s a ma­guk módján még értékesek és érdekesek is, mindenki tudta azonban, hogy nem idevalók, hisz Vásárhely ere­dendő célkitűzése mindig is a társadalmi indítékú maga­tartásra, illetve a konkrét valóság tényeire építő művé­szet felkarolása és megmu­tatása volt. Olyan műveké tehát, melyekben a művészi látás túlnőtt a szubjektivitá­son. Az operációt, amely bi­zonnyal nem volt fájdalom­­mentes, a zsűrizés megszigo­rítása mellett elsősorban a meghívásos rendszer felújí­tásával hajtották végre; en­nek keretében számos ro­kongondolkodású alkotót, köztük utolsó éves főiskolá­sokat nyertek meg, másrészt komolyabb teret adtak a táj­egység beérett, vagy beérő­ben levő művészegyéniségei­nek. Ez a kiállítók körének erő­teljes korlátozásával — illet­ve kibővítésével — elért hangulati egység természete­sen nem jelenti azt, hogy a kiállításon csupa színvonalas mű szerepelne. Ilyesmiről már csak azért sincs szó, mert a fiataloktól — éppen valósághű orientációjuk bá­torítása és elmélyítése érde­kében — olykor még tanul­­mányjellegű dolgokat is át­vettek, és a befutottak közül sem hozza mindenki a leg­jobb formáját. Kevés igazán emlékezetes mű akad ezen az őszi tárlaton is, ám ez a kevés most nem toronyként magasodik ki egy érdektelen és közömbös közegből, ha­nem rokonlelkű lényektől övezve kap teljesebb és tisz­tább megvilágítást. Komoly eredmény ez, s nemcsak amiatt, mert ezzel vissza­kaptunk egy határozott arc­élű tárlatot, hanem mert az észrevehető mennyiségi fel­­halmozódás talán nem is egészen távoli minőségi ug­rással kecsegtet. A legjelesebb teljesít­ményre korlátozva figyel­münket, örömmel konstatál­tuk a rokonszenves tehetsé­gű Fodor József festői elmé­­lyedtségét (Mártélyi panorá­ma, Tavaszvárók), és a vá­sárhelyi telep egyik „nagy ászának”, Fejér Csabának tematikaváltását. Rozzant al­földi tanyák helyett most embereket vesz szemügyre, öregeket is, de leginkább az újra és szebbre vágyó fiata­lok, a jövő ígéretét hordozó gyermekek érdeklik (Tanya­si gyerekek I—II.). Hézső Fe­renc, az alföldi változások szenvedélyes kutatója most már nem elemezni, de össze­gezni, szintetizálni törekszik a vidéki életforma új jelen­ségeit. Kiszáradt földje és Búzatáblája szép hírnöke ennek az új próbálkozásnak. Derűs optimizmus munkál Szurcsik János szikár falusi jelenetein is (Szénavásár, Piac), s ugyanez a jellemző­je a múltat új dimenzióban megjelenítő Szalay Ferenc­­képeknek is (Utazás, Tiszte­let a tsz-nyugdíjasoknak). Bár a festők között is akad néhány ígéretes fiatal, az ér­­mészet és részben a grafika terén valóságos új kirajzás­nak lehetünk szemtanúi: La­pis András, Németh Ágnes, Máté István, Klossy Irén, Parádi Tamás és mások lé­nyeges és fontos észrevéte­lekkel tágítják látókörün­ket. Műveik arról győznek meg, hogy létezik fiatal ma­gyar művészet a Stúdió ke­retein kívül is, s ezek a kí­­vülragadtak — vagy kiszorí­tottak? — sokszor egészsé­gesebben gondolkoznak, mint a kapukon belül levő, s a jelek szerint bőséggel tá­mogatott társaik. Tasnádi Attila Elvis Presley emlékezetére jelent meg Komár László negyedik nagylemeze A népszerű rockénekes és az MHV Favorit szerkesztőségé­nek közös ötlete nyomán je­lent meg Komár Lás­zló ne­gyedik nagylemeze, amelyen Elvis-dalokat énekel magya­rul. Ez Presser Gábor javas­lata volt, a 14 szám szövegét Juhász Sándorral felesben írta az előadó. Nem fordítá­sok tehát, de ragaszkodtak az eredetihez, és igyekeztek az angol rímhez, bemondás­hoz hasonló ritmusú, vagy kiejtésű magyar szavakat ta­lálni. Ez többnyire sikerült is, példáud: One night with you — Van már egy lány. A lemez kiadását reme­kül időzítették, még kará­csony előtt kapható lesz ka­zettán is. 1985. január 8-án lenne 50 éves Elvis Presley, tehát egyúttal tisztelgés, egyben az első, hazánkban készített Presley-lemez, ideje volt már. A piros bo­rító ízléses, gusztusos, jó kézbe venni. — Hogy történt a váloga­tás — kérdeztem az előadót, akinek hangja köztudomá­súlag megtévesztően ha­sonlít az 1977-ben elhunyt „királyéra”. — A 654 megjelent Elvis­­nótából kellett kiválasztani ezt a 14-et, pedig én mind­egyiket szeretem — vála­szolta. — Az One night kedvencem, a My boy a filmben ragadott meg, vé­gül nem tudtam mit ki­hagyni. A Heartbreak Ho­tel, Suspicious Minds, A Fool Such As I, Hound Dog, That’s When Your Heartaches Begin bizony hiányzik, de hát valameny­­nyi sláger nem kerülhetett a lemezre. Még egy szem­pontom volt: olyan szerze­ményeiket kerestem, ame­lyek a régi Scampolo reper­toárján is szerepeltek és a közönség szerette őket. Kü­lönben próbáltuk az ötvenes, hatvanas évek zenei hangu­latát átmenteni, a mai tech­nika felhasználásával. Úgy érzem, nem volt hiábavaló a negyedszáz vendégzenész fáradozása, mindegyikük­nek köszönöm a segítséget, Faragó „Judy" István gitár­­virtuóz barátomnak külön is. A felvételek rögzítése 17 munkanapot vett igénybe, valamennyien nagyon él­veztük, jó a lemez minősé­ge is. A még nem említett címek az LP-ről: Landy, Miss Clawdy, Kiss Me Quick, She’s Not You, The Girl Of My Best Friend, When My Blue Moon Turns To Gold Again, Are You Lonesome Tonight?, Such a Night, So­mething Blue, Greensleeves, Can’t Help Falling in Love, Suspicion, Don’t Be Cruel. És a végén egy meglepetés. Nekem a sok kitűnő, szí­vemhez nőtt Elvis-dal közül a B/­ Such a night / Micso­da éjszaka tetszett legjob­ban, és úgy érzem, 1984 vé­gére megérkezett az év nagylemeze. Selmeczy Attila PÉNTEK, 1984. NOVEMBER 23. NÉPSZAVA Továbbra is: választék és színvonal Tavaly ilyenkor, ahogy kö­zeledett az év vége, egyre in­kább elborult a művelődési otthonokban dolgozó népmű­velők arca. Volt, aki már a vészharang kötele után mar­­kolászott. Közeledett ugyan­is 1984, amikortól több saját bevételt kellett és kell elér­niük a művelődési otthonok­nak, mint korábban. Termek bérbeadásától új szolgáltatá­sokig, sok mindennel elér­hetik ezt, csupán az a ké­rés, hogy ne engedjenek a tartalmi munkából, növel­jék annak színvonalát, bő­vítsék a választékot, s ne a művelődéstől idegen szolgál­tatásokat vezessenek be. Az elkomorulók, a vészha­rangot kongatni szándékozók attól tartottak, hogy a kény­szerű bevételnövelés gond­jai, fáradalmai közepette háttérbe szorulnak majd a hagyományos és szükséges művelődési formák. Hogy kevesebb lehetőség lesz a színvonalas művelődésre, a szabad idő hasznos, ugyan­akkor értékes-értelmes el­töltésére. Szerencsére, visz­­szatekintve az eltelt közel egy évre s ismerve az 1984— 85-ös művelődési évad ter­veit, maguk a népművelők cáfolták meg saját, érthető aggódásból támadt gondola­taikat. Minden bizonnyal, akik az ismert gazdasági körülmé­nyek közepette úgy döntöt­tek, hogy a művelődési ott­­honoknak így, nagyobb be­vételre törekedve kell foly­tatniuk tevékenységüket, ele­ve bíztak a népművelők em­beri értékeiben, szakmasze­retetében, elhivatottságában. S jó érzés tapasztalni, hogy nem csalódtak. A művelődési otthonok lényegesen nagy többségének kínálatát, mun­kásságát továbbra is a gaz­dag választék és a magas színvonal jellemzi. Itt van például a XXII. kerületi, vagy ahogy emle­getik, budafoki művelődési központ 1984—85-ös prog­ramja. Több mint tíz tanfo­lyamot, nyelvtanulási lehe­tőséget kínál, elérhető áron. A nyelvtanfolyamokon kívül a többi átlag százötven fo­rintba kerül havonta. Ugyan­ott az ifjúsági klubok és szakkörök száma is közelíti a tízet, s havi tagdíjuk 20—50 forint között van. Nem csök­kent a szórakoztató rendez­vények, a nyugdíjasoknak ajánlott időtöltési formák, a klubok száma sem. S ugyan­ezt mondhatnánk el az or­szágban nagyon sok műve­lődési központról. Ami vál­tozott: most havonta tíz-húsz forintot kell fizetni a leg­több helyen olyan kiscsopor­tos formákban való részvé­telért, ami azelőtt kevesebbe került, esetleg ingyenes volt. S hogy a színvonal sem csökkent, arra­­említsük pél­dának a pesterzsébeti Csili ifjúsági klubját. (Itt is talál­hattunk volna sok más, ha­sonló példát). Novemberi összejöveteleiken volt diszkó és sporttörténeti előadás, de emellett irodalmi összeállítás is a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom tiszteletére, találkozás Márkus László színművésszel, rendhagyó irodalomóra. Jó példának említhetünk olyasmit is, hogy a Postás Művelődési Köz­pontban egymással párhuza­mosan, jól működik a szo­cialista brigádok és a szak­munkástanulók klubja. Még kihelyezett rendezvényeket is szerveznek. Az sem mindegy, s jól tud­ják ezt a népművelők, ho­gyan szerveződnek a progra­mok. A legjobb megoldás: a résztvevők bevonása már az előkészítésbe, a szervezésbe is. Nagyon jó példája ennek „a házigazda a brigád” for­ma, amely ugyancsak több helyen évek óta létezik. Itt most példának hadd említsük a Danuvia Gorkij Művelődé­si Központban működő szo­cialista brigádok klubjának rendezvényeit, amelyeken kivétel nélkül mindig vala­melyik brigád a házigazda. S ez a szerepe már a téma javaslásával, illetve kiválasz­tásával kezdődik, de a házi­gazda dolga az előadók, köz­reműködők és közönség meg­hívása, az előkészítés és le­bonyolítás is. Mi mindent szerveznek a brigádok? Pél­dául külpolitikai előadást, útiélményekkel társítva, mű­szaki könyvankétot, környe­zetvédelmi előadást kisfil­­mekkel illusztrálva, játékos fejtörőt híres mondásokból, irodalmi ünnepi műsort és hasonlókat. Ismét közeledik az év vé­ge, de már nem komorul el annyi népművelő arca. Tele ötletekkel és elképzelésekkel, javában szervezik az 1985-ös rendezvényeket. Mint pél­dául Csepelen is, ahol a Rad­nóti Miklós Művelődési Ház, a Rideg Sándor Művelődési és Ifjúsági Ház, az Ifjúsági Klubház és a Csepel Galéria semmivel sem kínál szegé­nyebb programot, mint a ko­rábbi években. Sőt! Kiscso­portos foglalkozásaik száma együttesen mintegy három tucat. S programajánlatuk végén ez olvasható: „Január­tól minden tanfolyamunkat és szakkörünket újraindít­juk. Nyelvtanfolyamainkat közép-haladó csoportokkal egészítjük ki.” Nem kell ezt tovább magyarázni; a példák mindennél meggyőzőbbek. (mátyás) Jubileumi rádióműsorok A Rádió stúdióiban ezekben a hetekben, hónapokban fo­lyamatosan készülnek azok az összeállítások — riport és dokumentumműsorok, soro­zatok —, amelyek a közelgő 40. évforduló alkalmából fel­elevenítik a felszabadulásért vívott küzdelem egyes ese­ményeit, az elmúlt négy év­tized politikai, gazdasági és kulturális életének kiemel­kedő állomásait. December 21-én — a deb­receni Ideiglenes Nemzet­­gyűlés megalakulásának év­fordulóján — hangzik el az a dokumentumműsor, amely az 1944. decemberi esemé­nyekről, az ideiglenes nem­zeti kormány létrejöttéről és tevékenységéről szól. Több műsor emlékezik majd a vi­lágháború utolsó hónapjaira, a fasizmus elleni harc már­tírjaira is. Visszaemlékezések, archív hanganyagok, valamint el­hangzott írások felhasználá­sával a moszkvai Kossuth rádióról készít műsort Barát Apollónia. A felszabadulás óta eltelt évek történetét ele­venítik fel azok a sorozatok, amelyek első adásait már hallhatta is a közönség. El­kezdődött az ipartelepítés négy évtizedét feldolgozó összeállítás; egyéni sorsok és életutak tükrözik a négy év­tized politikai, gazdasági, valamint kulturális életének folyamatait és eseményeit a Vallomások a szülőföldről című hatrészes, valamint Az utak összefutnak című tizen­két részes riportműsor adá­saiban. Jövő év március 27-én lesz a döntője a Visszapillantó tükör című irodalmi vetélke­dőnek. A havonta jelentkező játék résztvevői a kortárs magyar irodalom legjelentő­sebb alkotásainak ismereté­ről adnak számot. A negyven esztendő zene­­történetét illusztráló műso­rok közül kiemelkedik az a 12 részes összeállítás, amely a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának négy évtizedét idézi fel. Kroó György hat részből álló sorozata negy­ven év magyar zeneszerzé­sét dolgozza fel zenei illuszt­rációkkal, a kortárs zene­szerzők vallomásaival, a leg­emlékezetesebb hangverse­nyek felidézésével. (MTI) Klimatizált mozi épül Kispesten Csütörtökön Budapesten, a Kálvin tér mellett, az Üllői út elején újra megnyitotta kapuit a csaknem 14 évig zárva tartott Vörösmarty mozi. A felújított filmszín­ház átadása alkalmából Nagy Sándor, a Fővárosi Filmfor­galmazási és Moziüzemi Vál­lalat igazgatója sajtótájékoz­tatót tartott, átfogó képet ad­va a főváros mozirekonst­rukcióinak helyzetéről. Jelenleg két nagyszabású munka van folyamatban. A Flórián téri Felszabadulás filmszínház teljes átépítése várhatóan a jövő év első ne­gyedévében fejeződik be, 20 millió forintos költséggel. A jövő év végén tervezik átad­ni a kispesti lakótelep köz­pontjában a régi, lebontott filmszínház helyén épült új, 400 személyes, klimatizált nézőterű Hunyadi mozit, amelynek építése 65 millió forintba kerül. A tervek sze­rint ugyancsak jövőre meg­kezdődik a Puskin filmszín­ház teljes felújítása, ami kö­rülbelül két évig tart, 25 mil­lió forintért. Az igazgató beszámolt ar­ról is, hogy a most felavatott Vörösmarty mozi programját — különösen a délutáni, es­ti előadásokat — esztétikai­­lag művészileg kiemelkedő al­kotásokból fogják összeállí­tani, s itt tervezik néhány új magyar film bemutatását is. A délelőtti műsoron főleg szórakoztató filmek szerepel­nek majd. D. A. Az Elektrotechnika Ipari Szövetkezet (Budapest XIII., Lőportár u. 14/a.) felvételre keres: anyag­áruforgalmi osztályvezetőt középfokú szakképesítéssel, vezetői gyakorlattal. Jelentkezés személyesen vagy a 409-196-os telefonon. Tekintse meg decemberi festmény- és ékszeraukciónkat a MAGYAR OPTIKAI MŰVEK SZAKASITS ÁRPÁD MŰVELŐDÉSI KÖZPONTJÁNAK KUPOLATERMÉBEN (Budapest XII., Csörsz u. 18.) A kiállítás nyitva: december 1-én 12-től 18 óráig, december 2-től 9-ig 10-től 18 óráig. Festmény- és ékszerárverés: december 11-én és 12-én (kedden és szerdán) 17 órától Bizományi Áruház Vállalat

Next