Népszava, 1985. január (113. évfolyam, 1-25. sz.)
1985-01-03 / 1. szám
NÉPSZAVA 1985. JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK3 Vezető államférfiak újévi üzenetei (Folytatás az 1. oldalról.) keves lesz. A Szovjetuniót illetően az eddiginél konstruktívabb kétoldalú viszony megteremtésének óhajáról beszélt ugyan, de ezzel kapcsolatban szovjet engedményeket sürgetett. A szovjet emberek optimizmussal tekinthetnek az 1985-ös év elé — állapítja meg az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet Legfelsőbb Tanács Elnökségének és a Minisztertanácsnak a szovjet néphez intézett újévi üzenete az elmúlt év eredményeit értékelve. A jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben a Szovjetunió a szocialista közösség országaival, és a világ összes békeszerető erejével együtt minden tőle telhetőt megtesz a politikai légkör javulásáért és az atomháború veszélyének elhárításáért — hangsúlyozza az üzenet. „Legfontosabb célunk, hogy elhárítsuk az emberiségre leselkedő nukleáris háború veszélyét és megbízhatóan szavatoljuk a békét” — hangsúlyozta Erich Honeckcker, az NDK lakosságához intézett, hagyományos, újévi nyilatkozatában. Európa már 40 éve békében él, és a békének a jövőben is a népek normális életformájává kell válnia. Ez vezeti az NDK-t Nyugat- Németországgal fenntartott kapcsolatainak alakításában is. A háború veszélye azonban ismét megnőtt, amióta megjelentek az első csapást mérő amerikai fegyverek az NSZK területén. „Nem kevesen biztatást merítettek ebből odaát, hogy kétségbe vonják az európai status quót. Ezek mindenkor megfelelő elutasításban részesülnek. Az európai határok sérthetetlenek. Számolunk az NSZK polgárai többségének erejével, azokéval, akik ellenzik, hogy az NSZK az amerikai nukleáris fegyverek kilövőállásává legyen” — hangsúlyozta Honecker. Henryk Jablonski, a lengyel Államtanács elnöke a varsói rádióban és televízióban elhangzott újévi beszédében hangsúlyozta: a világban a béke, hazánkban pedig a nyugalom a feltétele annak, hogy folytatódjon a lengyel nemzeti megújulás. A Koreai NDK és Dél-Korea közötti gazdasági tárgyalások sikere magasabb szintű politikai megbeszéléseket eredményezhet Phenjan és Szöul között — jelentette ki Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt főtitkára, köztársasági elnök újévi üzenetében. Kim Ir Szen sürgette az Egyesült Államokat, adjon választ a KNDK egy évvel ezelőtt tett javaslatára. Dél- Korea bevonásával a KNDK és az USA tartson háromoldalú tárgyalásokat. A Vietnami Szocialista Köztársaság államfője, Truong Chinh, az új esztendő alkalmából köszönetet mondott azoknak, akik hozzájárultak az ország szocialista építőmunkájában elért tavalyi jelentős eredményekhez. A nemzetközi feszültség enyhítésére szólított fel a jugoszláv Államelnökség újévi üzenete. Jugoszlávia mindent megtesz azért, hogy 1985 a békésebb világ felé vezető tárgyalások éve legyen. A kínai politikai és gazdasági vezetők összejövetelén Csao Ce-jang miniszterelnök kiemelte az ország gazdasági struktúrájának átalakítására vonatkozó 1985. évi feladatokat. Daniel Ortega nicaraguai elnök a nemzethez intézett újévi szózatában hangoztatta, hogy Nicaragua továbbra is minden tőle telhetőt megtesz a közép-amerikai problémák békés, politikai megoldásáért. Nicaragua népét felhívta a nemzetvédelem erősítésére és a gazdaság teljesítményének növelésére. Az Egyesült Államok inváziós fenyegetései miatt Nicaragua katonai kiadásai el fogják érni a nemzeti költségvetés 40 százalékát, szemben az 1984. évi 25 százalékkal — mondotta Ortega. Mauio Koivisto finn köztársasági elnök újévi rádiónyilatkozatában kifejezte reményét, hogy a genfi szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások gyümölcsözőek lesznek és szorgalmazta, hogy tiltsák be a manőverező robotrepülőgépeket. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár azt tartotta az 1934-es év legfontosabb külpolitikai eredményének, hogy nem szakadt meg a kelet— nyugati párbeszéd —, ezt azonban egyoldalúan a Nyugat „szilárdságának” tudta be. Az NDK-val szemben felemás hangot ütött meg. Kijelentette, hogy a „világosan megfogalmazott kül- és biztonságpolitikai álláspont alapján” fennmaradtak az NDK—NSZK kapcsolatok. Az év NDK—NSZK-közi eseményei közül azonban csak az NDK-ból való kivándorlásokat emelte ki újévi rádió- és tévényilatkozatában. Mitterrand francia elnök a párizsi televízióban és a rádióban sugárzott újévi üzenetében nemzeti egységre, hazafiasságra és megértésre szólította fel a franciákat. Reményét fejezte ki, hogy 1985-ben a kelet-nyugati kapcsolatokban áttörésnek lehetünk tanúi. Hétfőn közzétett újévi üzenetében Margaret Thatcher brit miniszterelnök pártja és kormánya eddigi stratégiájának folyamatosságát erősítette meg, a rend és a törvényesség védelme, valamint a„thatcherizmus” néven ismertté vált gazdaságpolitika következetes végigvitele kapott kiemelt helyet. Egy esetleges nukleáris háború az emberiség végét jelentené — állapította meg Sandro Pertini olasz köztársasági elnök újévi televíziós beszédében. Pertini felszólította az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, kössenek megállapodást a nukleáris fegyverzet korlátozásáról. 11. János Pál pápa „bölcs választásnak” nevezte a fegyverzetek korlátozásáról az Egyesült Államok és a Szovjetunió között Genfben kezdődő tárgyalásokat. A katolikus egyházfő mintegy negyvenezer ember előtt beszélt a római Szent Péter téren azt követően, hogy a világbéke napja alkalmából misét celebrált a Szent Péter Bazilikában. Kidolgozták az Egyesült Államok javaslatát a genfi találkozóra Schultz külügyminiszterrel, Weinberger hadügyminiszterrel és Mcfarlane nemzetbiztonsági tanácsadóval tárgyalt Kaliforniában Reagan elnök újév napján, hogy véglegesen kidolgozzák az Egyesült Államok tárgyalási javaslatát a jövő heti genfi szovjet—amerikai találkozóra. Magas rangú kormánytisztviselők szerint az amerikai fél azt javasolja majd, hogy kezdjenek két, párhuzamos tárgyalást a leszerelés kérdéseiről. Az egyiken a két ország képviselői tárgyaljanak az úgynevezett támadó nukleáris fegyverekről, — ebbe a kategóriába sorolva mind a hadászati, mind pedig a közepes hatótávolságú fegyverek korlátozását, — a másikon pedig a „védelmi” jellegű fegyverekről, vagyis a műholdelhárító fegyverekről, illetve az Egyesült Államok által tervezett „űrvédelmi” rendszerről. E tárgyalások Washington szerint már akár márciusban megkezdődhetnének. Az amerikai kormánytisztviselők jelezték, hogy az Egyesült Államok sem az egyik, sem a másik körben nem hajlandó előzetes korlátozásokat vállalni a tárgyalások megkezdésének feltételéül. Ez Weinberger álláspontjának felel meg: a hadügyminiszter eleve elutasított mindenfajta moratóriumot, akár az űrfegyverek, akár pedig a közepes hatótávolságú fegyverek terén. Arról viszont szó lehet — a genfi tárgyalásokon létrejött megállapodástól függően —, hogy az esetleges részletes leszerelési tárgyalások megindulásakor Washington vállaljon korlátozott moratóriumot műholdelhárító fegyverei kipróbálására, de semmiképpen sem „űrvédelmi” eszközeivel kapcsolatos kutatásaira. Reagan szerint ugyanis az ilyen kutatási program leállítása amúgy sem lenne ellenőrizhető. Az amerikai tárgyalási javaslatot egy 12 oldalas dokumentum tartalmazza a Washington Post jelentése szerint, s azon már nem várhatóak érdemi változtatások. Reagan a hét végén, Washingtonba visszatérve, még egyszer találkozik külügyminiszterével. Schultz szombaton utazik a szovjet—amerikai megbeszélés színhelyére, Genfbe. (MTI) Az amerikai fél konstruktív, reális hozzájárulása szükséges A Pravda a szovjet—amerikai tárgyalások előtt Az amerikai sajtó szerint Reagan elnök továbbra is a szovjet—amerikai kapcsolatok javítására törekszik — írta a moszkvai Pravda, emlékeztetve arra, hogy második elnöki időszaka egyik fő feladatának tartja, hogy megállapodást érjen el a nukleáris fegyverek korlátozása területén. A Washington Post szerint Reagan, mint minden másodszor megválasztott elnök, komolyan elgondolkodik azon, hogy milyen értékelést ad a történelem a béke megerősítése érdekében végzett tevékenységéről. Egy nemrégiben tartott sajtóértekezleten maga az elnök is úgy nyilatkozott: elégedettséggel tölti el az a tény, hogy Konsztantyin Csernyenko a nukleáris fegyverek megsemmisítésére való törekvésének adott hangot, s hogy az Egyesült Államok kész a szovjet javaslatok megvitatására — írta a Pravda tudósítója. Ám — mint az amerikai közmondás tartja —, tangót csak ketten táncolhatnak — figyelmeztet a Pravda. Hogy a január hetedikén Genfben kezdődő párbeszéd eredményes lehessen, a kölcsönösen elfogadható döntésekre irányuló szovjet törekvések mellett az amerikai fél konstruktív hozzáállására is szükség van. Sajnos az ilyen konstruktív, reális hozzáállásra még várni kell — mutat rá a Pravda. Az elmúlt négy év tapasztalata azt bizonyítja, hogy a katonai fölény megszerzésére, a szocialista országokkal szembeni, az erő pozíciójából folytatott politika alkalmazására irányuló törekvések kudarcot vallanak. Ezek súlyos teherként nehezednek magára az Egyesült Államokra, nukleáris katasztrófával fenyegetik a világot. A jövő megmutatja, hogy a világunkban ma annyira szükséges realizmus és józan gondolkodás az Egyesült Államok kormányzatának sajátjává válik-e az új évben — írta szilveszteri számában a Pravda. Kiskapukeresők Kivétel erősíti a szabályt — tartja a népi bölcsesség. — Ha ez igaz, a mi rendeleteink igencsak „erősek” lehetnek — jegyezte meg a múltkoriban egy jogász ismerősöm. S hogy szavainak megfelelő nyomatékot is adjon, három hivatalos közlönyt tett az asztalra. A rendeletszövegekben vastag filctollal húzta alá a rendhagyó eseteket, amelyeket a jogalkotók, persze, megfelelő diplomáciai érzékkel fogalmaznak meg. Például így: „Ha jogszabály másként nem rendelkezik ...” Vagy: „e rendelkezés alól... a miniszter felmentést adhat... jogszabályban meghatározott szerv kivételt tehet.” Nem csak az élet, e jog is tele van tehát kivételekkel. De egyetérthetünk-e azzal, hogy a paragrafusok szinte világgá kiáltják a kivételezés lehetőségeit? Hiszen a jogszabályok lényege éppen az kellene legyen, hogy mindenkire egyformán vonatkoznak. A társadalmi közmegegyezés a jog nyelvére lefordítva azt jelenti: valamenynyien magunkra nézve kötelezőnek ismerjük el azokat a játékszabályokat, amelyek cserébe a jogrendet, a biztonságot garantálják az állam polgárainak. Egy szélsőséges példát véve alapokon nem nyúlok a máséhoz, de ezért joggal várhatom el, hogy a jogrend megvédje bárkivel szemben azt, ami az enyém. A társaatcsal Nem szükséges persze egészen a büntetőjog területéig mennünk, ha a közmegegyezés mindennapi hiányosságaira keresünk példákat Tulajdonképpen ez a megnyilvánulási forma már nem is igazán érdekes. Hiszen ha valaki vállalja, hogy a BTK- val kerül szembe, az már egy pillanatra sem tagadhatja: előre megfontolt szándékkal megsértette a közmegegyezést, fittyet hányt a társadalmi együttélés legalapvetőbb normáira. Az igazságszolgáltatás reagálása az effajta magatartásra nyilvánvalóan csak egyféle lehet: a szigorú büntetés. A társadalmi közfelfogás, az erkölcsi értékítélet a hasonlóan kirívó esetekben általában egységesen az ítélkező bíróság mögé áll, saját jól felfogott érdeke miatt is. Csakhogy az élet és a jog konfliktusai az esetek döntő többségében nem a büntetőbíróságok színe előtt csapódnak le. Sőt, egyátalán nem kerülnek a bíróságok ítélőszéke elé. Például azért, mert akik kénytelen-kelletlen találkoznak a jog tiltó parancsaival, azok csendben, csinnadratta nélkül próbálják azokat megkerülni. Nem ütköznek tehát a joggal, hanem ügyesen bujkálnak paragrafusok között, kerülgetik a tilalmakat. A kiskapukeresőkről van szó, akik egy-egy jó ötletükkel a jogszabályok mindenkori tökéletlenségéről rajzolnak sokatmondó karikatúrát. Nem túlzás azt állítani, hogy lassan már külön tudománya alakul ki ennek a paragrafusok közötti bujkálásnak. Jogászok társaságában forgolódva szinte naponta tapasztalhatja az ember: nincs már egy igazán jóízű beszélgetés néhány „kiskapus” ötlet nélkül. A fiktív lakáscsere-szerződésektől a színlelt vállalkozásokig felsorolhatatlanul széles a skála. Hallani olyan jogászokról, akik egy-egy rendeletet, paragrafust elolvasva igazából nem is az előírásokra kíváncsiak, hanem rögtön a kibúvókat, a „lehetőségeket” keresik. Több minisztériumi szakembertől hallottam már a gyakorlati tapasztalatok alapján megfogalmazott véleményt: a magyar embereknek páratlan érzékük, született tehetségük van a rendeletek alóli kibúváshoz, a kiskapukereséshez. Nem akarom, persze én ezt vitatni, miért is tenném. Mégis elgondolkoztat ez a fellendülőben levő össznemzeti társasjáték, a kiskapukeresgélés, amely valamivel károsabbnak látszik a komámasszony hol az olló címűnél. Például azért, mert a társadalmilag még elfogadható és a tisztességtelen magatartás közötti határmezsgyét az ezen egyensúlyozók rendre a tisztességtelenség felé szélesítik. S eközben kínosan igyekeznek úgy feltüntetni a dolgokat, mintha még a társadalmilag elfogadható normák szerint cselekednének. De a látszat — csal. Ezekben az esetekben a jog szerepe akkor válik létfontosságúvá, ha a kínálkozó — ámde tisztességtelen — lehetőség mellé nem ajánl tisztességes, s legalább megközelítően egyenrangú alternatívát. Gondoljunk csak például a tanácsi bérlakások feketepiacára. A bérlők hamar rájöttek, hogy bár ők nem lakástulajdonosok, bérleti jogviszonyukat is pénzre válthatják. Igaz, hogy a bérlakásukat hivatalosan csak a tanácsnak adhatták le — jelképes összeg visszafizetése ellenében. Jogukban áll viszont azt elcserélni egy öröklakásra, ami viszont minden további nélkül eladható — súlyos százezrekért. Egyértelműen kialakult tehát a képlet: valaki vagy élelmes és akkor jól jár, vagy tisztességes, a törvényes megoldást választja, de azért nagy árat kell fizetnie. B Bocsánatos bűn? Ha hosszú éveken át fennáll egy ilyen állapot , az nyilván zavart kelt a fejekben, társadalmi értékeket, erkölcsi normákat rombol. Olcsó moralizálás lenne most azon meditálni: elítélhetjük-e az egyébként anyagi gondokkal küzdő főbérlőt, aki lakásügyében a jóval több pénzt fiadzó megoldást választotta? Tény, hogy a kívülálló, átlagember szemében egyre inkább bocsánatos bűnnek számítottak a hasonló ügyeskedések, sőt... Nem titok, hogy a paragrafusok útvesztőiben magát mindig a saját érdekei szerint feltaláló ember bizonyos körökben egyenesen magatartásminta lett. Példa arra, hogyan kell egy-egy okos jogi manőverrel új sínrezenni az életünket. Az ilyen konfliktushelyzetek kialakulására a jogalkotó válasza csakis egy lehet. Hozzá kell igazítani a paragrafust az élethez, mert az élet többnyire nem igazodik a paragrafushoz. Ez a bölcsesség módosíttatta immár többször is a akásügyi jogszabályokat, amelyek most már jóval reálisabb összeg fizetését teszik lehetővé hivatalosan is a tanácsi bérlakás leadásáért. Az említett példát azóta egy sor új, hasonló követte, különösen a kisvállalkozásokkal kapcsolatban. Nem szeretnénk itt és most különféle tippeket adni a kötelességek alóli kibúvás legális vagy féllegális lehetőségeire — meglehet, hamarosan erre is alakul majd egy kisvállalkozás? —, de tény, hogy a különféle rendelkezésekben igen sok a kétértelműség, a bizonytalanság. Tudjuk persze, hogy nincs tökéletes jogrendszer, és minden paragrafus alól valamilyen módon előbb vagy utóbb lehet találni kibúvókat. De ha már a szabályozás sem elég következetes, ha indokolatlan különbségeket tesz az egyes gazdálkodási formák között — vagy éppen lényegükben különböző formákat hoz közös nevezőre —, akkor törvényszerűen szaporodik meg a szabályokat elfopatni nem tudók, a paragrafusokat megkerülni igyekvők száma. A társadalom védekezési reflexe ez azzal a joggal szemben, amit nem érez sajátjának, amit nem tud és nem akar befogadni. Legyinthetnek persze erre a szabályok védelmezői azzal: micsoda balgaság, hiszen a kötelességek teljesítése nem hit és érzelmek kérdése. Ilyen alapon egyetlen adójogszabály sem léphetne hatályba, hiszen ki tud igazán azonosulni azzal a tudattal, hogy fizetnie kell. ASSMMbelff és a kivétel A dolog mégsem ilyen egyszerű. Történelmi példák sorával bizonyíthatnánk, hogy még a legdurvább kényszer és erőszak segedelmével sem érte el célját az a jog, amelyet idegen testként erőltettek a társadalomra, amely nem tudhatta maga mögött támaszul az emberek többségének igazságérzetét, egyetértését. S különösen így van ez ma. A jogrend, a jogbiztonság sokat — és büszkén — hangoztatott fogalmai mindennapos tapasztalatainkkal egybehangzóan bizonyítják: a szocialista állam által kibocsátott jogszabályok valóban a többség érdekében születtek, s végrehajtásukra is ez a legfontosabb fedezet. Éppen ebből a háttérből tűnnek ki éles kontúrokkal azok a rendelkezések, amelyeket nem kellő körültekintéssel, előrelátással alkottak, amelyek bonyolultságukkal, következetlenségükkel a közvélemény szemében szinte menlevelet adnak a kiskapukeresőknek. Hasonlóan elfogadhatatlan szemléletet sugallnak a rendeletekben egyre-másra megtalálható „hivatalos" kiskapuk, az olykor túlságosan is széles körű legális kivételezési lehetőségek. A kivétel erősíti a szabályt — idéztük bevezetőnkben a népi bölcsességet. De talán nem ártana emellé gyakrabban odaírni a jogászbölcsességet is. Ami szerint az igazán jó szabály mindenkire egyformán vonatkozik, s nem teremt, — sőt nem tűr — kivételt. Deák András Harmincöt évvel ezelőtt kezdődött Az első ötéves terv Társadalmunknak akadnak olyan lehetőségei, amelyeknek a fejlett ipari államok híján vannak, vagy éppen tőlünk tanulgatják. Ilyen például a gazdasági, társadalmi élet tervezése is. A lehetőség azonban önmagában nem elegendő... Mindez arról jut eszembe, hogy úgy gondolom, tiszteletlenség lenne szótlanul elmenni olyan dátum mellett, mint például a tegnapi, amely az első ötéves tervidőszak 35 évvel ezelőtti kezdetét is jelzi. Tiszteletlenség lenne, még akkor is, ha ez a terv a tervezés gyermekbetegségeinek nagyon sok jelét magán hordozta. Mindazonáltal összefogta a gazdasági életet, megpróbált arányokat teremteni, célokat kitűzni, s a célok megvalósításának eszközeit garantálni. Mindennek eredménye az a gyors iparosítás, amely a pentelei kohó- és acélműről, az inotai erőműről, a tiszalöki vízlépcsőről, a komlói új bányákról, a barcikai vegyi üzemről és még többszáz új, az első ötéves tervidőszak alatt alapított ipari létesítményről juthat eszünkbe. Az első ötéves terv eredményei és kudarcai, a mindent legyőzni tudó nekiveselkedések és a realitásokon túlszárnyaló elképzelések egyaránt tanulságul szolgálnak. Méghozzá megszívlelt tanulságul, hiszen terveink még a megnehezült körülmények között is reálisabbak, mint korábban voltak. Részben azért, mert fejlődött a tervezés tudományos alapja, és fejlődtek a tervezési módszerek. Részben pedig azért, mert sikerült olyan gazdálkodási és irányítási formát megvalósítani, amely nem a mindenkori terv mindenáron való megvalósítását erőlteti, hanem csupán azokat a célokat szorgalmazza, amelyek a társadalom hasznát szolgálják. m. p.