Népszava, 1985. április (113. évfolyam, 76–100. sz.)
1985-04-25 / 96. szám
NÉPSZAVA 1985. ÁPRILIS 25., CSÜTÖRTÖK A tudomány és a gyakorlat Alkalmazás azonnal - Nem fékez, sarkall - Ember, út, jármű Dr. Csúcs Andrásné, a Közlekedési Tudományos Intézet osztályvezetője A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta. A kitüntetés több mint másfél évtizedes kiváló alkotómunkáját, tudományos tevékenységét ismeri el az OKBT tudományos-kutató egyik vezetőjének. — Hogyan került kapcsolatba a közlekedéssel? — Mérnök-közgazdász vagyok, a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága, a Volán Tröszt, s a Közlekedési Tudományos Intézet jelzi az „állomásokat”. Itt a KTI-b ben a közlekedésbiztonsági osztály vezetője vall gyök. — Kapcsolata az OKBT-vel? — Tulajdonképpen már a jogelőddel is hivatalból kapcsolatban voltam, de az OKTB 1972-es megalakulása óta vált igazán tartalmassá és hatékonnyá a köszös munka. Az intézetben tudományos, kutatótevékenységet folytatunk. Az OKBT-vel való intenzív, jó kapcsolat azt jelenti: elméleti kutatásaink gyakorlati megvalósítása szinte egy időben történik. Kevés tudományos kutatónak adatik meg ez a lehetőség. — Persze ennek az azonnaliságnak a felelőssége is. — Igaz. Ez azonban az embert inkább sarkallja, mint a fékezi munkájában. — Sokak számára túl elvontnak tűnik a „közlekedésitudomány”, mások viszont — hiszen Magyarországon mindenki ért a közlekedéshez — talán túlzottnak tartják a kifejezést. — Egyik oldalnak sincs igaza. Egy példa: maga a közlekedésbiztonság. Az osztályomon, de a szakbizottságunkban is szakmérnökökkel, pszichológusokkal, orvosokkal dolgozunk együtt. Munkánk lényege a tapasztalatokból kiindulva vizsgálni az ember, az út, a jármű és a környezet viszonyát, felmérni a közlekedés egészén belül a járművezetőktől elvárható alkalmazkodás mértékét, illetve a környezet alkalmassá tételének feltételeit. És természetesen a különböző magatartásvizsgála- t tok alapján ajánlásokat, javaslatokat tenni a közleke- s dés egész területén, ha tetszik, az oktatástól a szabályozásig. — Intézeti munkájának szinte folytatása az OKBT-n belüli tevékenység. Nem sok, nem terhelő ez? — Sőt! Egymást segítő, kiegészítő és inspiráló tevékenységek. S tudja, ha az évek során látja az ember megvalósult ötleteit, akkor csak a tervbe vett kutatási sajra gondol... I S. B. Környezetünk és az autó Ma a kipufogógázzal összefüggő levegőszennyezésért döntő részben a személygépjárművek a felelősek, nem azért, mintha a személyautók konstrukciós sajátosságai általánosságban nem lennének megfelelőek . .. Ha egy gépjármű a típusára jellemző fogyasztásnál 10 százalékkal több üzemanyagot fogyaszt, akkor többszázszorosára növeli a kibocsátott mérgező égéstermékek mennyiségét! A megkívánt kibocsátási normákhoz azonban a rendkívül kötött és kifogástalan műszaki állapot is hozzátartozik. A hazai szakemberek egyöntetűen állítják, hogy a túlzottan szennyező gépjárművek, s ezen belül a megengedettnél jobban füstölő dízelmotorok mindig a hibás, kifogásolható karbantartási munka bizonyítékai! A levegőszennyezés csökkentésével összefüggő magas szintű munka egyértelműen az üzemeltető érdekeit is szolgálja, mivel teljesen hasonló feltételekkel csökkenthető az üzemanyag-fogyasztás és növelhető a gépjárművek élettartama. Természetesen, ha hiányzik a rendszeres karbantartás, az elhanyagolt gépkocsikon már a szükséges technikai eszközökkel rendelkező szerviz sem tud csodát művelni. Néhány példa: az elhasznált gyújtógyertya, vagy a rossz megszakító — 30—50 százalékkal növeli a protor szénmonoxid-kibocsátását, a rossz porlasztó — rosszul beállított — pedig szinte már 100 százalékosan szennyezi a levegőt... Miskolcon randevúzott az ország Az ifjúság évében rendezett országos közlekedési döntőt Borsod megye az elmúlt napokban Miskolcon az általános és középiskolások részvételével: itt dőlt el, hogy hogyan sikerült a felkészülés a fővárosban, a megyékben a VI. KGST Ifjúsági Kupa, a XXIII. Nemzetközi Iskola Kupa, a X. Ifjúsági Közlekedésbiztonsági Kupa versenyeire. A tét nem volt kisebb, mint a nagyon szigorú megmérettetés: fejlődött-e és mennyit fejlődött az általános és középiskolások közlekedéstudása, milyen mértékű a felzárkózás a nemzetközi élmezőnyhöz. Ezekre a nagyon fontos szakmai kérdésekre is választ adott a háromnapos rendezvény Miskolcon, túl azon, hogy egyéni és csapatküzdelmekben ki, vagy kik tudták megelőzni társaikat. Mindebből látható, hogy a távolabbi cél nem az öncélú versengések sorozata, évenkénti ismétlése, hanem a fejlődés mérésének lehetősége, az előbbrelépés reményében. Ünnepi hangulatban várta a miskolci Városi Sportcsarnok az ország különböző megyéiből érkezett mintegy százhatvan tanulót és kísérőiket, hogy megfelelő keretek között indulhasson a hasznos vetélkedés a legjobbak között. Túrós András rendőr ezredes, Borsod megyei rendőrfőkapitány hangsúlyozta: a szellemi és gyakorlati versenyeknek igazán nagy jelentőségük van a fiatalok közlekedés nevelésében, hiszen országosan mintegy kétszázezer diák vett részt az elődöntőkön, területi versenyeken, hogy eljuthasson a döntőig, illetve a nemzetközi versenyek színhelyére, távoli, vagy közeli országok városaiba. A 101-es intézetben a kerékpárosok ügyességi rajtja indult, a Zalka Máté Gépipari Technikumban pedig az elméleti verseny vette kezdetét a segédmotorosok részvételével. A feladvány videóról ment és a beépített feleltetőgépek segítségével, mondhatni alig több, mint egy óra alatt minden résztvevő letehette névjegyét. Ugyancsak videóról láthatták a résztvevők (a KGST-Kupa résztvevői) a Lengyelországgal kapcsolatos kérdezz-felelek anyagot is. A Városi Sportcsarnokban a segédmotoros ügyességi verseny zajlott, ahol a jók közül a legjobbak koncentrálását figyelhettük meg. Mi is ez tulajdonképpen? Közlekedési kvíz, sport, vagy szemet gyönyörködtető játék, tippeltek a nézők, akik április ötödikén a kívülálló nyugalmával nézelődtek? Mit is válaszolhattak volna nekik a rendezők? Verseny volt ez a javából, ahol sok, évek óta kiválóan vetélkedő fiatal adott randevút egymásnak és persze kvíz is volt, élményt adó játék is együtt. colettát — ózdi nyolcadikos — is szólították, aki két éve jár versenyekre. Mint mondta, egy ideje saját kerékpárján nem tudott már edzeni, mert a téliesített kedvence tavaszra eltűnt a közös tárolóból. Nyáron dolgozni szeretne és a munkabérből vesz majd újat magának. Nincs viszont ilyen gondja Fodor Zoltán miskolci gyereknek, aki az eredményhirdetésre, mint néző gyalogosan sétált át az Avasról. Barátaival, osztálytársaival részt vett a közönségnek szánt közlekedési teszt kitöltésében, ám mint később elmondta, ettől nem várt semmit, csupán játéknak, időtöltésnek tekintette. Sportszerű fiatal lövő, valahányszor élénken tapsolt, amikor barátai — hármannégyen is — átvették apróbb-nagyobb nyereményüket. Akkor is tapsolt, amikor a műsorközlő, Harsányi József rendőrhadnagy éppen a nevét olvasta. A közeli hangszóróból tisztán hallotta, hogy azt mondták: nyereménye egy kerékpár. Zoli hirtelen azt sem tudta, hogy merre induljon örömében a padsorok között. — Először is hajtok haza, hogy megmutathassam, hadd örüljenek velem együtt otthon is — mondta Zoli —, aztán meg túrákra indulok a környéken. Az Avas tetején, a haditechnikai parkban találkoztak a segédmotorkerékpárosok. Itt bonyolították le az ügyességi és a terepversenyeket. Gyönyörű környezetben, az új lakónegyed szomszédságában sok-sok néző érdeklődésének kíséretében ültek nyeregbe az országos döntő „öregjei”, akik, mint látható volt, meglehetősen sokat tudnak a közlekedésről, a gépről, amit rájuk bíztak és ismerik alaposan saját képességeiket is. Ennek megfelelően „felnőttesen”, komoly küzdelem alakult ki. Ismerősök szorítottak egymásnak, vagy éppen csendesen reménykedtek egyegy hibapont összeszedésében, ugyancsak „felnőttesen.” Az adatok egykettőre a gépre kerültek és a rendezvény főszereplői között megkezdődött a diskurzus, hogyan is fest majd a végeredmény. . Kétség kívül a háromnapos rendezvény egyik igazi sztárja Rapi Tamás Heves megyei diák volt, aki a kerékpáros egyéni verseny győzteseként hagyta el a „küzdőteret”. Sok éve ott volt már a legjobbak között, ám ahogy mondani szokták, mindig akadt valami kis hiba, ami elütötte a győzelemtől. Most viszont minden sikerült, kijött a lépés. A siker titka, mint az utólag elmondta: szisztematikus, alapos felkészülés, rengeteg gyakorlás. Kísérő tanára, Tóth Sándor pedig hozzáteszi: Tamás kitűnő versenyző alkat, higgadt, kiegyensúlyozott ember, aki eddig négyszer nyert megyei, városi versenyeket. Ennyit egy 14 éves, általános iskolás sztárolásáról és minden további késedelem nélkül hadd álljon itt. Rapi Tamásnál nem volt szerényebb résztvevője ennek a háromnapos versenynek, őt hamar megszerette új környezete, mert csendes, segítőkész modorával akarata ellenére került a középpontba. Többen már régebbi döntőkről is ismerték, így külön örültek az újbóli találkozásnak. Eredményhirdetés után a sportcsarnok folyosóján beszélgettünk Tamással, és szóba került a jövő, a folytatás. Nincs még határozott, kikristályosodott elképzelése a választandó pályáról, ám azt szeretné, ha az feltétlenül kapcsolódna a közlekedéshez. A csaknem lányosan kedves arcú nyolcadikos szeme felcsillan, megérkeztek a szülei, akik megígérték, a harmadik napon átruccannak Egerből Miskolcra. Jó hírre érkeztek, az első percek az öröm és a gratulációé volt. Édesanyja, testvére, nagyszülei fogták körbe és amikor végre édesapja is a közelébe került, férfias, kemény kézszorítással nyugtázták, ki nem mondott, egészen pontoan egyformára fogalmazott véleményüket. Aligha kétséges, valami hasonlóra előre számítottak. Ez látszott a szemük sarkában bújkáló mosolyból is, a kedves biccentésből : szép volt fiú ... — Otthon a kedvenc ételeidből válogathatsz, kedveskedik a mama. Palacsinta is, gombóc is készül neked. Hát ilyen egy tinédzser sztár, aki a döntőben babérokat szerzett magának, mint a legjobb kerékpáros az országban általános iskolás tanulótársai között... Nem kell semmiféle elítélendő cselekedetre gondolni, az új kerékpáros nem szabálytalan eszközökkel jutott új tulajdonához, sőt! Az eredményhirdetés után oldódott már a hangulat a sportcsarnok lelátóin és a küzdőtéren felsorakozott versenyzők körében, akik érmeiket, ajándékaikat forgatták, gratuláltak egymásnak. A háromnapos rendezvény még nem ért véget, mert ezután került sor a közönségdíjak átadására. A miskolci, Miskolc környéki üzemek, intézmények által felajánlott ajándékok és tiszteletdíjak is mind igazán jó helyre kerültek. Így a legjobb borsodi lányversenyzőt, Gulyán Ni A miskolci döntő győztesei közül jó néhányan nemzetközi versenyekre szereztek útlevelet, akik határainkon túl is híve nevet szerezhetnek közlekedésünknek, a közlekedésre nevelés jelenlegi eredményeinek. A fiúk egyéni kerékpárosversenyében Rapi Tamás Heves megyei végzett az első helyen Csomós Ferenc békési, Kozó László vasi és Tőkei Zsolt borsodi versenyző előtt. A fiúk kerékpáros csapatversenyét a hevesiek nyerték Vas és Pest megye előtt. A lányoktól Pinczés Laura (Hajdú) győzött Puskás Apollónia (Fejér) és Füri Anikó (Bács-Kiskun) előtt a kerékpárosok versenyében. Csapatban lányoknál Hajdú, Nógrád és Fejér lett a sorrend. A segédmotorosok között Irimiás Zoltán (Békés) került az első helyre Túri József (Pest) és Takács Miklós (Baranya) előtt. Csapatban pedig Baranya, Csongrád és Pest a sorrend. A Portugáliában sorra kerülő nemzetközi versenyen Rapi Tamás, Csomós Ferenc és Irimiás Zoltán képviseli majd színeinket. Lengyelországba utaznak a KGST- versenyre: Kozó László, Tőkei Zsolt, Radovics Gábor. Következik Kaposvár A verseny befejeztével Kalanovics László alezredes, az OKBT titkára így foglalta össze a három nap eredményeit: " Mindenki elégedett lehet, aki ezen a rendezvényen részt vett, mert jó eredmények születtek, az országos döntő legjobbjai fokozatosan felzárkóztak a nemzetközi versenyeken részt vevők mögé. Sok évi munka gyümölcse ez, amiért dicséret illeti a közlekedés jövőjén munkálkodó tanárokat, társadalmi segítőket. Mindig jobbak és jobbak érkeznek a döntőre és ennek igazán örülhetünk. Örömünk akkor lehetne teljesebb, ha a kis falvak igyekezetéhez hasonlóan a nagyobb városokban is mindenütt egyformán nagy jelentőséget tulajdonítanának ennek a versenysorozatnak. Ahhoz, hogy a döntőre induló gárda kialakuljon, most kétszázezer iskolás nevezett. Mi ennél is több gyerek és ifjú részvételét nyugtáznánk szívesen. Sok múlik az iskolákon, a tanárokon és egyegy ilyen sikeres döntő után okkal várhatjuk, hogy jövőre bővül a felzárkózók köre. Miskolcon egy jól szervezett, frappáns döntő részesei lehettünk. Ilyen folytatást szeretnénk jövőre Kaposvárott.” 13