Népszava, 1985. április (113. évfolyam, 76–100. sz.)

1985-04-25 / 96. szám

NÉPSZAVA 1985. ÁPRILIS 25., CSÜTÖRTÖK ­ A tudomány és a gyakorlat Alkalmazás azonnal - Nem fékez, sarkall - Ember, út, jármű Dr. Csúcs Andrásné, a Közlekedési Tudományos In­tézet osztályvezetője A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta. A kitüntetés több mint másfél évtizedes kiváló alkotómunkáját, tudományos tevé­kenységét ismeri el az OKBT tudományos-kutató­­ egyik vezetőjének. — Hogyan került kapcsolatba a közlekedéssel? — Mérnök-közgazdász vagyok, a Fővárosi Tanács­­ Közlekedési Főigazgatósága, a Volán Tröszt, s a Köz­lekedési Tudományos Intézet jelzi az „állomásokat”. Itt a KTI-b ben a közlekedésbiztonsági osztály vezetője va­ll gyök. — Kapcsolata az OKBT-vel? — Tulajdonképpen már a jogelőddel is hivatalból­­ kapcsolatban voltam, de az OKTB 1972-es megalaku­lása óta vált igazán tartalmassá és hatékonnyá a kö­s­zös munka. Az intézetben tudományos, kutatótevékeny­­­­séget folytatunk. Az OKBT-vel való intenzív, jó kap­csolat az­t jelenti: elméleti kutatásaink gyakorlati meg­valósítása szinte egy időben történik. Kevés tudomá­nyos kutatónak adatik meg ez a lehetőség. — Persze ennek az azonnaliságnak a felelőssége is. — Igaz. Ez azonban az embert inkább sarkallja, mint a fékezi munkájában. — Sokak számára túl elvontn­ak tűnik a „közlekedési­­tudomány”, mások viszont — hiszen Magyarországon mindenki ért a közlekedéshez — talán túlzottnak tart­ják a kifejezést. — Egyik oldalnak sincs igaza. Egy példa: maga a közlekedésbiztonság. Az osztályomon, de a szakbizott­ságunkban is szakmérnökökkel, pszichológusokkal, or­vosokkal dolgozunk együtt. Munkánk lényege a tapasz­talatokból kiindulva vizsgálni az ember, az út, a jármű­­ és a környezet viszonyát, felmérni a közlekedés egészén­­ belül a járművezetőktől elvárható alkalmazkodás mér­­­­tékét, illetve a környezet alkalmassá tételének feltéte­leit. És természetesen a különböző magatartásvizsgála- t tok alapján ajánlásokat, javaslatokat tenni a közleke- s dés egész területén, ha tetszik, az oktatástól a szabá­­­­lyozásig. — Intézeti munkájának szinte folytatása az OKBT-n­­ belüli tevékenység. Nem sok, nem terhelő ez? — Sőt! Egymást segítő, kiegészítő és inspiráló tevé­­­­kenységek. S tudja, ha az évek során látja az ember megvalósult ötleteit, akkor csak a tervbe vett kutatá­si sajra gondol... I S. B. Környezetünk és az autó Ma a kipufogógázzal össze­függő levegőszennyezésért döntő részben a személygép­járművek a felelősek, nem azért, mintha a személyautók konstrukciós sajátosságai ál­talánosságban nem lennének megfelelőek . .. Ha egy gépjármű a típusá­ra jellemző fogyasztásnál 10 százalékkal több üzemanya­got fogyaszt, akkor többszáz­­szorosára növeli a kibocsá­tott mérgező égéstermékek mennyiségét! A megkívánt kibocsátási normákhoz azon­ban a rendkívül kötött és ki­fogástalan műszaki állapot is hozzátartozik. A hazai szakemberek egyöntetűen ál­lítják, hogy a túlzottan szennyező gépjárművek, s ezen belül a megengedettnél jobban füstölő dízelmotorok mindig a hibás, kifogásolha­tó karbantartási munka bi­zonyítékai! A levegőszennyezés csök­kentésével összefüggő ma­gas szintű munka egyértel­műen az üzemeltető érdekeit is szolgálja, mivel teljesen hasonló feltételekkel csök­kenthető az üzemanyag-fo­gyasztás és növelhető a gép­járművek élettartama. Ter­mészetesen, ha hiányzik a rendszeres karbantartás, az elhanyagolt gépkocsikon már a szükséges technikai eszkö­zökkel rendelkező szerviz sem tud csodát művelni. Néhány példa: az elhasz­nált gyújtógyertya, vagy a rossz megszakító — 30—50 százalékkal növeli a protor szénmonoxid-kibocsátását, a rossz porlasztó — rosszul be­állított — pedig szinte már 100 százalékosan szennyezi a levegőt... Miskolcon randevúzott az ország Az ifjúság évében rende­zett országos közlekedési döntőt Borsod megye az el­múlt napokban Miskolcon az általános és középiskolások részvételével: itt dőlt el, hogy hogyan sikerült a fel­készülés a fővárosban, a me­gyékben a VI. KGST Ifjúsági Kupa, a XXIII. Nemzetközi Iskola Kupa, a X. Ifjúsági Közlekedésbiztonsági Kupa versenyeire. A tét nem volt kisebb, mint a nagyon szigo­rú megmérettetés: fejlődött-e és mennyit fejlődött az álta­lános és középiskolások köz­lekedéstudása, milyen mér­tékű a felzárkózás a nemzet­közi élmezőnyhöz. Ezekre a nagyon fontos szakmai kér­désekre is választ adott a há­romnapos rendezvény Mis­kolcon, túl azon, hogy egyé­ni és csapatküzdelmekben ki, vagy kik tudták megelőzni társaikat. Mindebből látható, hogy a távolabbi cél nem az öncélú versengések sorozata, évenkénti ismétlése, hanem a fejlődés mérésének lehetősé­ge, az előbbrelépés reményé­ben. Ünnepi hangulatban várta a miskolci Városi Sportcsar­nok az ország különböző me­gyéiből érkezett mintegy százhatvan tanulót és kísé­rőiket, hogy megfelelő kere­tek között indulhasson a hasznos vetélkedés a legjob­bak között. Túrós András rendőr ez­redes, Borsod megyei rendőr­­főkapitány hangsúlyozta: a szellemi és gyakorlati verse­nyeknek igazán nagy jelen­tőségük van a fiatalok közle­kedés nevelésében, hiszen or­szágosan mintegy kétszázezer diák vett részt az elődöntő­kön, területi versenyeken, hogy eljuthasson a döntőig, illetve a nemzetközi verse­nyek színhelyére, távoli, vagy közeli országok városaiba. A 101-es intézetben a ke­rékpárosok ügyességi rajtja indult, a Zalka Máté Gép­ipari Technikumban pedig az elméleti verseny vette kezdetét a segédmotorosok részvételével. A feladvány videóról ment és a beépített feleltetőgépek segítségével, mondhatni alig több, mint egy óra alatt minden részt­vevő letehette névjegyét. Ugyancsak videóról láthatták a résztvevők (a KGST-Kupa résztvevői) a Lengyelország­gal kapcsolatos kérdezz-fele­­lek anyagot is. A Városi Sportcsarnokban a segédmotoros ügyességi verseny zajlott, ahol a jók közül a legjobbak koncent­rálását figyelhettük meg. Mi is ez tulajdonképpen? Köz­lekedési kvíz, sport, vagy sze­met gyönyörködtető játék, tippeltek a nézők, akik ápri­lis ötödikén a kívülálló nyu­galmával nézelődtek? Mit is válaszolhattak volna nekik a rendezők? Verseny volt ez a javából, ahol sok, évek óta kiválóan vetélkedő fiatal adott randevút egymásnak és persze kvíz is volt, él­ményt adó játék is együtt. colettát — ózdi nyolcadikos — is szólították, aki két éve jár versenyekre. Mint mond­ta, egy ideje saját kerékpár­ján nem tudott már edzeni, mert a téliesített kedvence tavaszra eltűnt a közös táro­lóból. Nyáron dolgozni sze­retne és a munkabérből vesz majd újat magának. Nincs viszont ilyen gond­ja Fodor Zoltán miskolci gyereknek, aki az eredmény­­hirdetésre, mint néző gyalo­gosan sétált át az Avasról. Barátaival, osztálytársaival részt vett a közönségnek szánt közlekedési teszt ki­töltésében, ám mint később elmondta, ettől nem várt semmit, csupán játéknak, időtöltésnek tekintette. Sportszerű fiatal lövő, va­lahányszor élénken tapsolt, amikor barátai — hárman­­négyen is — átvették ap­­róbb-nagyobb nyereményü­ket. Akkor is tapsolt, amikor a műsorközlő, Harsányi Jó­zsef rendőrhadnagy éppen a nevét olvasta. A közeli hang­szóróból tisztán hallotta, hogy azt mondták: nyere­ménye egy kerékpár. Zoli hirtelen azt sem tudta, hogy merre induljon örömében a padsorok között. — Először is hajtok haza, hogy megmutathassam, hadd örüljenek velem együtt ott­hon is — mondta Zoli —, az­tán meg túrákra indulok a környéken. Az Avas tetején, a hadi­­technikai parkban találkoz­tak a segédmotorkerékpáro­sok. Itt bonyolították le az ügyességi és a terepverse­nyeket. Gyönyörű környe­zetben, az új lakónegyed szomszédságában sok-sok né­ző érdeklődésének kíséreté­ben ültek nyeregbe az or­szágos döntő „öregjei”, akik, mint látható volt, meglehe­tősen sokat tudnak a közle­kedésről, a gépről, amit rá­juk bíztak és ismerik alapo­san saját képességeiket is. Ennek megfelelően „felnőt­­tesen”, komoly küzdelem ala­kult ki. Ismerősök szorítot­tak egymásnak, vagy éppen csendesen reménykedtek egy­­egy hibapont összeszedésé­­ben, ugyancsak „felnőtte­­sen.” Az adatok egykettőre a gépre kerültek és a rendez­vény főszereplői között meg­kezdődött a diskurzus, ho­gyan is fest majd a végered­mény. . Kétség kívül a háromna­pos rendezvény egyik igazi sztárja Rapi Tamás Heves megyei diák volt, aki a ke­rékpáros egyéni verseny győzteseként hagyta el a „küzdőteret”. Sok éve ott volt már a legjobbak között, ám ahogy mondani szokták, mindig akadt valami kis hi­ba, ami elütötte a győzelem­től. Most viszont minden si­került, kijött a lépés. A siker titka, mint az utólag el­mondta: szisztematikus, ala­pos felkészülés, rengeteg gya­korlás. Kísérő tanára, Tóth Sándor pedig hozzáteszi: Ta­más kitűnő versenyző alkat, higgadt, kiegyensúlyozott ember, aki eddig négyszer nyert megyei, városi verse­nyeket. Ennyit egy 14 éves, általá­nos iskolás sztárolásáról és minden további késedelem nélkül hadd álljon itt. Rapi Tamásnál nem volt szeré­nyebb résztvevője ennek a háromnapos versenynek, őt hamar megszerette új kör­nyezete, mert csendes, segí­tőkész modorával akarata ellenére került a középpont­ba. Többen már régebbi dön­tőkről is ismerték, így kü­lön örültek az újbóli találko­zásnak. Eredményhirdetés után a sportcsarnok folyosóján be­szélgettünk Tamással, és szó­ba került a jövő, a folyta­tás. Nincs még határozott, kikristályosodott elképzelése a választandó pályáról, ám azt szeretné, ha az feltétle­nül kapcsolódna a közleke­déshez. A csaknem lányosan ked­ves arcú nyolcadikos szeme felcsillan, megérkeztek a szülei, akik megígérték, a harmadik napon átruccannak Egerből Miskolcra. Jó hírre érkeztek, az első percek az öröm és a gratulációé volt. Édesanyja, testvére, nagy­szülei fogták körbe és ami­kor végre édesapja is a kö­zelébe került, férfias, kemény kézszorítással nyugtázták, ki nem mondott, egészen ponto­­an egyformára fogalmazott véleményüket. Aligha kétsé­ges, valami hasonlóra előre számítottak. Ez látszott a szemük sarkában bújkáló mosolyból is, a kedves bic­centésből : szép volt fiú ... — Otthon a kedvenc éte­leidből válogathatsz, kedves­kedik a mama. Palacsinta is, gombóc is készül neked. Hát ilyen egy tinédzser sztár, aki a döntőben babérokat szer­zett magának, mint a leg­jobb kerékpáros az országban általános iskolás tanulótár­sai között... Nem kell semmiféle elíté­lendő cselekedetre gondolni, az új kerékpáros nem sza­bálytalan eszközökkel jutott új tulajdonához, sőt! Az eredményhirdetés után oldódott már a hangulat a sportcsarnok lelátóin és a küzdőtéren felsorakozott ver­senyzők körében, akik ér­meiket, ajándékaikat forgat­ták, gratuláltak egymásnak. A háromnapos rendezvény még nem ért véget, mert ez­után került sor a közönség­díjak átadására. A miskolci, Miskolc környéki üzemek, intézmények által felajánlott ajándékok és tiszteletdíjak is mind igazán jó helyre kerül­tek. Így a legjobb borsodi lányversenyzőt, Gulyán Ni­ A miskolci döntő győztesei közül jó néhányan nemzetkö­zi versenyekre szereztek út­levelet, akik határainkon túl is híve nevet szerezhetnek közlekedésünknek, a közle­kedésre nevelés jelenlegi eredményeinek. A fiúk egyéni kerékpáros­versenyében Rapi Tamás He­ves megyei végzett az első helyen Csomós Ferenc béké­si, Kozó László vasi és Tő­kei Zsolt borsodi versenyző előtt. A fiúk kerékpáros csa­patversenyét a hevesiek nyerték Vas és Pest megye előtt. A lányoktól Pinczés Laura (Hajdú) győzött Pus­kás Apollónia (Fejér) és Füri Anikó (Bács-Kiskun) előtt a kerékpárosok verse­nyében. Csapatban lányoknál Hajdú, Nógrád és Fejér lett a sorrend. A segédmotorosok között Irimiás Zoltán (Békés) ke­rült az első helyre Túri Jó­zsef (Pest) és Takács Miklós (Baranya) előtt. Csapatban pedig Baranya, Csongrád és Pest a sorrend. A Portugáliában sorra ke­rülő nemzetközi versenyen Rapi Tamás, Csomós Ferenc és Irimiás Zoltán képviseli majd színeinket. Lengyelor­­­­szágba utaznak a KGST- versenyre: Kozó László, Tő­kei Zsolt, Radovics Gábor. Következik Kaposvár A verseny befejeztével Kalanovics László alezredes, az OKBT titkára így foglal­ta össze a három nap ered­ményeit: " Mindenki elégedett le­het, aki ezen a rendezvényen részt vett, mert jó eredmé­nyek születtek, az országos döntő legjobbjai fokozatosan felzárkóztak a nemzetközi versenyeken részt vevők mö­gé. Sok évi munka gyümöl­cse ez, amiért dicséret illeti a közlekedés jövőjén mun­kálkodó tanárokat, társadal­mi segítőket. Mindig jobbak és jobbak érkeznek a döntő­re és ennek igazán örülhe­tünk. Örömünk akkor lehet­ne teljesebb, ha a kis falvak igyekezetéhez hasonlóan a nagyobb városokban is min­denütt egyformán nagy je­lentőséget tulajdonítanának ennek a versenysorozatnak. Ahhoz, hogy a döntőre indu­ló gárda kialakuljon, most kétszázezer iskolás nevezett. Mi ennél is több gyerek és ifjú részvételét nyugtáznánk szívesen. Sok múlik az isko­lákon, a tanárokon és egy­­egy ilyen sikeres döntő után okkal várhatjuk, hogy jövő­re bővül a felzárkózók köre. Miskolcon egy jól szervezett, frappáns döntő részesei le­hettünk. Ilyen folytatást sze­retnénk jövőre Kaposvá­rott.” 13

Next