Népszava, 1985. június (113. évfolyam, 127–151. sz.)

1985-06-01 / 127. szám

NÉPSZAVA 1985. JÚNIUS 1., SZOMBAT A szakszervezetek részvéte­lének alapja a szocialista építésben, hivatásuk betöl­tésében a tömegekkel való élő, mindennapi kapcsolat, az, hogy a szakszervezetek a dolgozók egészének és minden rétegüknek a hely­zetét, véleményét, a jövőről alkotott elképzelését tárgyi­lagosan ítéljék meg, ismer­jék törekvéseit, szándékait, a társadalom és a dolgozók teherbíróképességének ha­tárát. A társadalom és a gazda­ság irányításának fejlesztése felgyorsult, ennek következ­tében a szakszervezetekben is előtérbe kerültek a vál­tozó követelményekhez iga­zodó, magasabb színvonalú mozgalmi munka elvi és gyakorlati kérdései. Ennek jelentőségét csak aláhúzza, hogy a­ mozgalom szerepe, tevékenysége iránti érdek­lődés a tagság körében szemmel láthatóan fölerő­södött. A szakszervezeteknek újabb, az eddigieknél ma­gasabb szintű erőfeszítése­ket kell tenniük azért, hogy tovább fejlesszék azokat a módszereket, amelyekkel a dolgozókat ismét és ismét meggyőzik és érdekeltebbé, aktívabbá teszik saját sor­suk alakításában. Ez nem­csak az általános és politi­kai műveltség, a felvilágo­sító munka és az agitáció javításának a kérdése, ha­nem elsősorban a minden­napos szakszervezeti mun­ka magasabb színvonalra emelése. Az, hogy a szak­­szervezetek alakítsanak ki olyan eleven, belső mozgal­mi életet és erősítsenek olyan színes és vonzó mun­kahelyi demokratizmust, amelyben a szervezett dol­gozók milliói a tényleges beleszólás, a valóságos aka­ratnyilvánítás és -érvényesí­tés révén a társadalom cse­lekvő, aktív tagjaivá for­málják önmagukat. Az új irányítási rendszer­­hez­ igazodva kell folytat­ni a szakszervezetek gya­korlati tevékenységét. Ez alapjában három feladat párhuzamos, de lehetőleg egységbe foglalt végrehajtá­sát kívánja meg: — a szakszervezeti testü­letek kezdeményező, dön­téselőkészítő, befolyásoló, ellenőrző szerepének fejlesz­tését; — a dolgozók részvételé­nek tömegessé, egyúttal konkrétabbá tételét és fo­kozását a vállalati tevé­kenység minden szintjén, — ennek alapján kell erő­síteni, javítani a szakszer­vezetek felvilágosító, nevelő, agitációs és propaganda te­vékenységét. Jól ismert az az igény, hogy határozott, nyílt, vilá­gos szakszervezeti „ízű és profilú” álláspontra van szükség az alapvető problé­mákat és a legfontosabb teendőket illetően. Ez nö­velheti a szakszervezetek tekintélyét és hitelét a dol­gozók körében. A vezetés színvonala a szakszervezeti testületekben is mindenek­. A szakszervezeti bizalmi aka­démián elhangzott előadás alap­ján. SZAKSZERVEZETI előtt abban tükröződik: ho­gyan tudják összefogni és a megfelelő irányba fordí­tani szervezetük erejét, ta­pasztalatait, tradícióit, mennyire tudják kibonta­koztani tömegméretekben , saját hivatásuk betöltéséért, tevékenységük továbbfej­lesztéséért — a dolgozók kezdeményezőkészségét, te­hetségét és felelősségérze­tét. A szakszervezetek önálló­sága és részvétele a politi­kában a napi tömegmunkán alapszik, s egyben a bér­ből és fizetésből élők cse­lekvő részvételét jelenti sa­ját sorsuk önálló alakítá­sában, a hatalom gyakorlá­sában. A szakszervezetek önállósága mindenekelőtt abban jut kifejezésre, hogy álláspontjukban, vélemé­nyükben többé-kevésbé pon­tosan kifejezik a bennük tömörülők értékítéletét, akaratát és javaslatait. Sa­játos partnerként tevékeny­kednek a szocializmus épí­tése során. Az önállóság ön­­tevékenységen, alulról jövő kezdeményezésen, felelős vé­leményen alapuló részvétel a szocialista építő munká­ban. A szakszervezetek el­kötelezettek a szocializmus építésének ügye iránt. Ugyanakkor a szocialista építés, a gazdálkodás, a feladatok végrehajtása rész­letkérdéseiben és módsze­reiben a szakszervezetek ön­álló véleményükkel segítik a legjobb megoldások meg­találását, a magasabb szín­vonalú munka kibontakoz­tatását. A szakszervezeti tisztség­­viselők és aktivisták számá­ra biztosítani kell a rend­szeres és érdemi tájékozta­tást. Ha tőlük színesebb, az adott helyzethez jobban iga­zodó, az embereket jobban megközelítő és rájuk job­ban ható szakszervezeti munkát várunk, akkor kap­ják meg azt a feltételt mun­kájukhoz, hogy tájékozot­tabbak legyenek helyzetük­ről, feladataikról, azok összefüggéseiről, indokairól, lehetséges változatairól és következményeiről. Ez ele­mi feltétel, mert nekik is szükségük van arra a szi­lárd meggyőződésre, hogy amit végeznek, az valóban szükséges, azt érdemes és kell csinálni. Enélkül nem lehet meggyőző érvelést el­várni tőlük az intézkedések megmagyarázásában, elfo­gadtatásában, és ők sem tudnak széles és szilárd bá­zist teremteni a bizalmi tes­tületek döntéseihez. állás-Ezért mindenképpen el kell érnünk, hogy minden valamirevaló kérdésben a bizalmi, mielőtt dönt, állást foglal vagy vitába bocsátko­zik, beszélje meg vélemé­nyét a hozzá tartozó dolgo­zókkal. És ezután az ő vé­leményüket képviselve men­jen a bizalmi testületi ülés­re. Így a mindennapi élet­ben is érvényesül a munka­helyi demokrácia, az egyé­nek beleszólási joga, mert leginkább ezekben a konk­rét kérdésekben tud a dol­gozók közösségi aktivitása kibontakozni; az egyén itt tud közvetlenül hozzászólni a személyét, élet- és munka­­feltételeit érintő kérdések­hez, s a bizalmin keresztül tudja érvényesíteni érdekét, véleményét a munkahelyen. Ezt a közös gondolkodást akadályozza, ha a gazdasági vezetés és a szakszervezet közötti véleménykülönbsé­gek „egymás között” marad­nak. Ilyen esetekben a szakszervezetekről esetleg kialakulhat helyileg a „fej­bólogató János” benyomása, teljesen indokolatlanul és hamisan. A vélemény- és érdekkülönbségek a munka­helyi és a szélesebb közvé­lemény elé tárása nem gyengíti, hanem éppen el­lenkezőleg erősíti a céljaink helyességébe vetett hitet és a közös akaratot. A dolgozókban megvan a szándék, az akarat a cselek­vésre. De sok helyütt nem tud érdemben kibontakozni ez a cselekvő aktivitás, mert olyan korlátok állnak a dolgozók előtt, amelyek csökkentik lelkesedésüket, cselekvési lehetőségüket. Ezek a korlátok nemcsak a hatékonyabb termelést, az ésszerűbb gazdálkodást oka­Ezért van kulcsszerepe a szakszervezeti munkában a bizalmi, a csoport tevékeny­sége révén az egyéni megkö­zelítésnek, az emberekkel való egyéni foglalkozásnak, törődésnek. A dolgozó em­bert megilleti az, hogy is­merje a központi és a helyi célokat, a törekvések mögött meghúzódó okokat és a vár­l­ható következményeket. Jo­gosan igényli az ügyeivel va­ló gondos törődést s érdemi választ vár személyes prob­lémáira, kérdéseire. A demokrácia továbbfej­lesztését mindenekelőtt ott igényli és érzékeli a­­dolgo­zó, ahol a napi munkaidejét eltölti, ahol közvetlenül érin­tik őt az intézkedések. Ter­mészetes hát, hogy a munka­helyén kapjon választ, ma­gyarázatot kérdéseire, ott ér­veljünk, vitatkozzunk vele és érte. Mindebben sok még a tennivalója a szakszerve­foglalásaihoz. A bizalmi, az egész bizalmi testület vita­képesebbé, „harcképesebbé” válik, ha pontosan ismeri a döntés körülményeit és ma­ga mögött tudhatja a dol­gozók egyetértését, aktív támogatását, dályozzák, hanem károsan befolyásolják az emberek magatartását, gondolkodását is. Visszafogó erejű lehet például a munkaszervezés alacsony színvonala, a de­mokratizmus formális érvé­nyesülése, az anyagi és mo­rális ösztönzés torzulása, szubjektivitása. A szakszervezetek arra törekednek, hogy a tagság, a szakszervezeti mozgalom segítségével mindenütt meg­találják a gazdálkodásban és a közéletben való részvé­tel széles körű lehetőségét. A szakszervezetek vallják: nehezebb és bonyolultabb helyzetben is lehet nagyobb felelősségérzetet és eleven alkotó kedvet kiváltani a dolgozókból. Ezért sürgetik, igénylik a dolgozói kollek­tívák jobb tájékoztatását, s támogatják a konkrét, ér­demi vitákat a demokrati­kus fórumokon és azokon túl is, a hétköznapok során. Gondjaink megoldásának lehetőségei jórészt a ke­zünkben vannak. Jobban végezhetnénk munkánkat, nagyobbak lehetnének ered­ményeink, ha szélesebben ki tudnánk bontakoztatni az emberek tenniakarását, al­kotókészségét. Amennyiben céljaink, törekvéseink min­denki számára közérthetően jelennek meg, és egyértel­műbbé válik, hogy a tár­sadalom érdeke összecseng valamennyiünk személyes érdekével, akkor tudatos és elfogadott megértésre, cse­lekvőkészségre találunk. Ha a mindennapok demokratiz­musában egyre több dolgozó válik „beavatottá", lesz ré­szese a közös gondolkodás­nak és felelős megvalósítója törekvéseinknek, akkor az újabb hasznos energiákat szabadít fel e­zetnek, különösen a bizal­miaknak. A bizalmi együtt él dolgozótársaival, ő ismeri legjobban őket és minden­napi problémáikat, mindazt, ami foglalkoztatja és érdek­li a munkatársakat. A szakszervezeti csoport­nak legyen nagyobb hatása tagjaira, a dolgozók munká­jára, magatartására, a min­dennapos emberi problémák megoldására. De legyen ha­tása megfontolt jelzéseivel, javaslataival, határozott vé­leményével a csoportnak, a tagságnak, a bizalminak — felfelé — a szakszervezeti bizottság munkájára, sőt, azon keresztül az egész moz­galomra is. Érvényesüljön jobban a csoport felelőssége és elkötelezettsége tagjai iránt, hogy­­tisztességes mun­kája és magatartása alapján minden egyes ember kapjon ezáltal is segítséget és ösz­tönzést egyéni felemelkedé­séhez. A bizalmi vezetésével a csoportnak legyen szerepe és felelőssége abban, hogy a dolgozók mindenről tudja­nak, ami hazánkban és első­sorban a saját munkahelyü­kön történik, értsék a végbe­menő folyamatokat és vál­lalják a cselekvést közösen kialakított céljaik megvaló­sításáért. Arra törekszünk, hogy a csoporton belül — bármilyen munkahelyről van szó — személyesítsék meg a munkasikereket, az eredmé­nyeket, de a hibákat is. Napjaink fokozódó követel­ménye, hogy a közösség a mainál fokozottabban törőd­jön a tisztességesen végzett munka anyagi és erkölcsi el­ismerésével. A szakszervezeteknek ez a mindennapos jelenléte és egyénre irányuló hatása a munkahelyeken ma még na­gyobb jelentőséggel bír a vállalati önállóság megnöve­kedése, valamint a közelgő szakszervezeti választások miatt. A szakszervezeti bi­zottság, a bizalmi testület, a bizalmi új és nehezebb fel­­adatok elé került. Az alap-Ebben a munkában jobban kell építeni a természetes emberi kapcsolatokra, mert minden valamirevaló kérdés szóba kerül a szakszervezeti csoportban. Lehet, sőt, kell vitatkozni, egymás között egyeztetni, ami azt jelenti, hogy a csoport kollektívája és a bizalmi is tájékozódik és egyezteti a véleményeket, javaslatokat a döntések előtt. Ezzel lehetőség nyílik a rend­szeres tájékoztatásra, mozgó­sításra, meggyőzésre is. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a mozgalom számára nélkü­lözhetetlen, hogy a bizalmiak révén közelebb kerüljön az egyes emberhez, éreztessük naponta a tagsággal, mit akarunk és érzékeljük nap nap után, hogy a dolgozók mit akarnak. Csakis ezáltal mehet végbe az egyes ember megnyerése, befolyásolása, a politikánk iránti hit és bi­zalom erősítése. Különösen szükség van az egyéni megközelítésre a szocialista munkaversenyben ahhoz, hogy leküzdjük a for­mális, bürokratikus módsze­reket. Az egyén megszemé­lyesíthető munkáján, hozzá­értésén alapuljon az érté­kelés, a munka szerinti bé­rezés, mindenfajta anyagi, erkölcsi elismerés. Ki vitatja azt, hogy a munkának, a munkaversenynek személyre szabott szervezésére, figye­lemmel kísérésére és érté­kelésére nincs alkalmasabb fórum, mint maga a dolgo­zó kollektíva. Az élő demokratizmus a legjobb eszköz arra, hogy a még fellelhető visszahúzódó, apolitikus, sőt, cinikus ma­gatartást mindinkább fel­váltsa az aktivitás, az elkö­telezettség, az áldozatválla­lás. Persze, ennek az is fel­tétele, hogy a dolgozók tu­datában legyenek, valóban befolyást tudnak gyakorolni a döntések, állásfoglalások alakulására. szervezet munkájától döntő mértékben függ, hogy a kol­lektíva hogyan áll a felada­tokhoz, hogyan erősödik meg a dolgozók tulajdonosi érzé­se és felelőssége, hogyan ér­vényesül a dolgozók tapasz­talata a tervezésben, az egyéni érdekeltség kialakítá­sában, a felkészültebb, ma­gasabb színvonalú munkát végzők megbecsülésében. Egyszóval: hogyan tudják az egész kollektívát összefogni, mozgósítani a feladatok ellá­tására, kinek-kinek jól fel­fogott egyéni érdekében és a társadalom érdekében. A szakszervezetek hivatá­sa, szervezeti élete, százezer­nyi aktivistája lehetővé te­szi, hogy ezernyi szállal kö­tődjenek a dolgozók min­dennapi életéhez, problémái­hoz, igényeihez csakúgy, mint a társadalmi feladatok­hoz. A szakszervezeti moz­galom meg tudja oldani több milliós tagsága között a na­pi jelenlétet, segíteni az adott munkahely gazdálko­dását, ellátni érdekvédelmi, érdekképviseleti munkáját, a dolgozók számára is érzé­kelhetően. Ez a bizalmi mun­ka alapja, illetve fő felada­ta; ezt az egyénre leginkább ható szakszervezeti munkát kell mind erőteljesebbé ten­ni. A bizalmiak zöme együtt él a tagsággal, naponta hall­ja a dolgozók gondjait, örö­meit és segíthet az előbbiek megoldásában, az utóbbiak gyarapításában. Ha megvan benne a készség és az aka­rat, hogy ezt a megbízatást jól végezze, és van is érzéke hozzá, munkáját a hozzá tar­tozó dolgozókkal együtt — nem pedig egyedül, közremű­ködésük, támogatásuk nélkül végzi —, akkor ennek meg is lesz az eredménye. Minden egyes szakszerve­zeti tag legyen résztvevője az ilyen módon végzett mun­kának, lássa, mi a tennivaló­ja, segítsen annak elvégzésé­ben, legyen tudatos résztve­vője önmaga és munkatársai sorsa alakításának. Ahhoz, hogy a szakszerve­zet változtasson munkastí­lusán, nem utolsósorban ar­ra van szükség, hogy legyen minden tisztségviselő, akti­vista igényesebb önmaga munkája iránt. Jellemezze munkáját az életközelség, a tömegek közti folyamatos je­lenlét, a tagság véleményé­nek érzékelése, a dolgozók életének, hangulatának, tö­rekvéseinek érzékelése. Olyan aktivistákra, tiszt­ségviselőkre van szükség — és jórészt ma már ilyenek vannak, akik a dolgozók kö­zött élve képesek felismerni és mindinkább közkinccsé tenni az újat; képesek ha­tással lenni a tagságra, mert élvezik az emberek bizalmát. A szakszervezetek törek­véseit áthatja a tudat: az, hogy ebben az országban mi­lyen társadalmat, életszínvo­nalat, állampolgári nyugal­mat, biztonságot teremtünk, az elsősorban rajtunk, mindannyiunkon múlik. En­nek a tudatnak a felelőssé­gével és munkánk megújí­tásának szándékával dolgo­zunk. Tömegkapcsolat és együttműködés írta: Vinnatay Gyula, a Saukssserveszetek Orsangos Tanácsának titkára * Legyünk igényesebbek önmagunk iránt !Biutasítanunk kell a cselekvés lehetőségeit Egyéni n megküld­ié és is­ van szükség 3 Meghatározó a bizalmiak munkája­ mxmmmmmmmmmsmmmittmsmmmm BIZALMI AKADÉMIA MMMMMHWMMWnMMMWMWtáMiáMMKMMNMá NDK-NSZK A szakszervezetek kiállnak az űrfegyverkezés ellen Az NSZK és az NDK szak­­szervezeti szövetsége egy­aránt ellenzi a világűr ka­tonai célú felhasználását, mivel az a fegyverkezési verseny fokozását, nem pe­dig a biztonság növelését jelenti. Az erről szóló közös közleményt pénteken tette közzé Düsseldorfban a nyu­gatnémet DGB és az NDK- beli FDGB. Harry Tisch, az FDGB elnöke, az NSZK-beli láto­gatását lezáró sajtóértekez­leten közölte: a tárgyalá­sokon a két német szak­­szervezeti szövetség arra összpontosította figyelmét, hogy mit tehetnek közösen a béke biztosításáért. A két fél abban is egyet­értett, hogy a második vi­lágháború után kialakult európai határokat tisztelet­ben kell tartani. A francia kormányfő Berlinbe látogat Párizsban pénteken beje­lentették, hogy Laurent Fa­­bius miniszterelnök június 10-én és 11-én hivatalos lá­togatást tesz Berlinben, ahol megbeszélést folytat majd Erich Honeckerrel, az NDK államtanácsának elnökével, s találkozik Horst Linder­­mann-nal, a népi kamara elnökével is. (MTI) Szovjet felszólalás Stockholmban A stockholmi konferencia azon nemzetközi fórumok közé tartozik, amelyek arra hivatottak, hogy segítsé­gükkel kitörjünk a konfron­táció — fegyverkezési haj­sza — konfrontáció ördögi köréből — mondotta Oleg Grinyevszkij, a stockholmi európai biztonság- és biza­lomerősítő, valamint lesze­relési konferencián részt vevő szovjet küldöttség ve­zetője. Ebben nagy szerepe le­hetne annak a szocialista javaslatnak, amely az erő alkalmazásáról való lemon­dást célozza — hangsú­lyozta a szovjet diplomata. Az ENSZ-főtitkár nyilatkozata a moszkvai VIT-ről A nyáron megrendezendő moszkvai VIT révén a fia­talok jelentős mértékben járulnak hozzá az ifjúság éve alkalmából kitűzött cé­lok és feladatok megvalósí­tásához — olvasható Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár­­nak a világszervezet szék­helyén nyilvánosságra ho­zott jelentésében. A jelentés utal arra, hogy az ENSZ-közgyűlés hat év­vel ezelőtti határozata 1985-öt az ifjúság évének nyilvánította. A béke az élet fennmaradásának elenged­hetetlen feltétele, ezért az ifjúságnak is csatlakoznia kell azokhoz az erőfeszíté­sekhez, amelyek a fegyver­kezési verseny leállítását és az államok közti bizalom erősítését szolgálják — ol­vasható az ENSZ-főtitkár jelentésében. 3 Heng Sam­rin interjúja a Novo­je Vre­fi­jának Felszámolták a határ menti ellenforradalmi bázisokat A kambodzsai—thaiföldi ha­tár mentén mindenütt fel­számoltuk az ellenség meg­erősített állásait és támasz­pontjait — jelentette ki Heng Samrin, a Kambod­zsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, az ország Ál­lamtanácsának elnöke a No­­voje Vremja című szovjet hetilapnak adott nyilatkoza­tában. Ezzel sikerült ke­resztülhúzni a polpotisták és szövetségeseik számítását, hogy 1984—1985-ben meg­­döntsék a néphatalmat Kambodzsában. Az ellenséges propaganda által megtévesztett lakosság körében — folytatta Heng Samrin — a humánus párt- és állami politika eredmé­nyeként sokakat sikerült megnyerni a nép ügyének. Diáktüntetés Chilében A chilei fővárosban csü­törtökön a rendőrség és a biztonsági erők könnygáz­zal és gumibottal oszlatták szét a katonai kormányzat megtorlásai ellen tiltakozó tüntetőket. A többségében diákokból álló felvonulók egy temetőben tüntettek a terror legutóbbi hét áldo­zatának sírjánál, a gyilkos­ságok kivizsgálását követel­ve. A rendőrség támadására válaszul a békés tüntetők barikádokat emeltek. San­­tiagóban csütörtök reggel tíz kisebb pokolgépet rob­bantottak.

Next