Népszava, 1985. június (113. évfolyam, 127–151. sz.)
1985-06-01 / 127. szám
NÉPSZAVA 1985. JÚNIUS 1., SZOMBAT A szakszervezetek részvételének alapja a szocialista építésben, hivatásuk betöltésében a tömegekkel való élő, mindennapi kapcsolat, az, hogy a szakszervezetek a dolgozók egészének és minden rétegüknek a helyzetét, véleményét, a jövőről alkotott elképzelését tárgyilagosan ítéljék meg, ismerjék törekvéseit, szándékait, a társadalom és a dolgozók teherbíróképességének határát. A társadalom és a gazdaság irányításának fejlesztése felgyorsult, ennek következtében a szakszervezetekben is előtérbe kerültek a változó követelményekhez igazodó, magasabb színvonalú mozgalmi munka elvi és gyakorlati kérdései. Ennek jelentőségét csak aláhúzza, hogy a mozgalom szerepe, tevékenysége iránti érdeklődés a tagság körében szemmel láthatóan fölerősödött. A szakszervezeteknek újabb, az eddigieknél magasabb szintű erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy tovább fejlesszék azokat a módszereket, amelyekkel a dolgozókat ismét és ismét meggyőzik és érdekeltebbé, aktívabbá teszik saját sorsuk alakításában. Ez nemcsak az általános és politikai műveltség, a felvilágosító munka és az agitáció javításának a kérdése, hanem elsősorban a mindennapos szakszervezeti munka magasabb színvonalra emelése. Az, hogy a szakszervezetek alakítsanak ki olyan eleven, belső mozgalmi életet és erősítsenek olyan színes és vonzó munkahelyi demokratizmust, amelyben a szervezett dolgozók milliói a tényleges beleszólás, a valóságos akaratnyilvánítás és -érvényesítés révén a társadalom cselekvő, aktív tagjaivá formálják önmagukat. Az új irányítási rendszerhez igazodva kell folytatni a szakszervezetek gyakorlati tevékenységét. Ez alapjában három feladat párhuzamos, de lehetőleg egységbe foglalt végrehajtását kívánja meg: — a szakszervezeti testületek kezdeményező, döntéselőkészítő, befolyásoló, ellenőrző szerepének fejlesztését; — a dolgozók részvételének tömegessé, egyúttal konkrétabbá tételét és fokozását a vállalati tevékenység minden szintjén, — ennek alapján kell erősíteni, javítani a szakszervezetek felvilágosító, nevelő, agitációs és propaganda tevékenységét. Jól ismert az az igény, hogy határozott, nyílt, világos szakszervezeti „ízű és profilú” álláspontra van szükség az alapvető problémákat és a legfontosabb teendőket illetően. Ez növelheti a szakszervezetek tekintélyét és hitelét a dolgozók körében. A vezetés színvonala a szakszervezeti testületekben is mindenek. A szakszervezeti bizalmi akadémián elhangzott előadás alapján. SZAKSZERVEZETI előtt abban tükröződik: hogyan tudják összefogni és a megfelelő irányba fordítani szervezetük erejét, tapasztalatait, tradícióit, mennyire tudják kibontakoztani tömegméretekben , saját hivatásuk betöltéséért, tevékenységük továbbfejlesztéséért — a dolgozók kezdeményezőkészségét, tehetségét és felelősségérzetét. A szakszervezetek önállósága és részvétele a politikában a napi tömegmunkán alapszik, s egyben a bérből és fizetésből élők cselekvő részvételét jelenti saját sorsuk önálló alakításában, a hatalom gyakorlásában. A szakszervezetek önállósága mindenekelőtt abban jut kifejezésre, hogy álláspontjukban, véleményükben többé-kevésbé pontosan kifejezik a bennük tömörülők értékítéletét, akaratát és javaslatait. Sajátos partnerként tevékenykednek a szocializmus építése során. Az önállóság öntevékenységen, alulról jövő kezdeményezésen, felelős véleményen alapuló részvétel a szocialista építő munkában. A szakszervezetek elkötelezettek a szocializmus építésének ügye iránt. Ugyanakkor a szocialista építés, a gazdálkodás, a feladatok végrehajtása részletkérdéseiben és módszereiben a szakszervezetek önálló véleményükkel segítik a legjobb megoldások megtalálását, a magasabb színvonalú munka kibontakoztatását. A szakszervezeti tisztségviselők és aktivisták számára biztosítani kell a rendszeres és érdemi tájékoztatást. Ha tőlük színesebb, az adott helyzethez jobban igazodó, az embereket jobban megközelítő és rájuk jobban ható szakszervezeti munkát várunk, akkor kapják meg azt a feltételt munkájukhoz, hogy tájékozottabbak legyenek helyzetükről, feladataikról, azok összefüggéseiről, indokairól, lehetséges változatairól és következményeiről. Ez elemi feltétel, mert nekik is szükségük van arra a szilárd meggyőződésre, hogy amit végeznek, az valóban szükséges, azt érdemes és kell csinálni. Enélkül nem lehet meggyőző érvelést elvárni tőlük az intézkedések megmagyarázásában, elfogadtatásában, és ők sem tudnak széles és szilárd bázist teremteni a bizalmi testületek döntéseihez. állás-Ezért mindenképpen el kell érnünk, hogy minden valamirevaló kérdésben a bizalmi, mielőtt dönt, állást foglal vagy vitába bocsátkozik, beszélje meg véleményét a hozzá tartozó dolgozókkal. És ezután az ő véleményüket képviselve menjen a bizalmi testületi ülésre. Így a mindennapi életben is érvényesül a munkahelyi demokrácia, az egyének beleszólási joga, mert leginkább ezekben a konkrét kérdésekben tud a dolgozók közösségi aktivitása kibontakozni; az egyén itt tud közvetlenül hozzászólni a személyét, élet- és munkafeltételeit érintő kérdésekhez, s a bizalmin keresztül tudja érvényesíteni érdekét, véleményét a munkahelyen. Ezt a közös gondolkodást akadályozza, ha a gazdasági vezetés és a szakszervezet közötti véleménykülönbségek „egymás között” maradnak. Ilyen esetekben a szakszervezetekről esetleg kialakulhat helyileg a „fejbólogató János” benyomása, teljesen indokolatlanul és hamisan. A vélemény- és érdekkülönbségek a munkahelyi és a szélesebb közvélemény elé tárása nem gyengíti, hanem éppen ellenkezőleg erősíti a céljaink helyességébe vetett hitet és a közös akaratot. A dolgozókban megvan a szándék, az akarat a cselekvésre. De sok helyütt nem tud érdemben kibontakozni ez a cselekvő aktivitás, mert olyan korlátok állnak a dolgozók előtt, amelyek csökkentik lelkesedésüket, cselekvési lehetőségüket. Ezek a korlátok nemcsak a hatékonyabb termelést, az ésszerűbb gazdálkodást okaEzért van kulcsszerepe a szakszervezeti munkában a bizalmi, a csoport tevékenysége révén az egyéni megközelítésnek, az emberekkel való egyéni foglalkozásnak, törődésnek. A dolgozó embert megilleti az, hogy ismerje a központi és a helyi célokat, a törekvések mögött meghúzódó okokat és a várlható következményeket. Jogosan igényli az ügyeivel való gondos törődést s érdemi választ vár személyes problémáira, kérdéseire. A demokrácia továbbfejlesztését mindenekelőtt ott igényli és érzékeli adolgozó, ahol a napi munkaidejét eltölti, ahol közvetlenül érintik őt az intézkedések. Természetes hát, hogy a munkahelyén kapjon választ, magyarázatot kérdéseire, ott érveljünk, vitatkozzunk vele és érte. Mindebben sok még a tennivalója a szakszervefoglalásaihoz. A bizalmi, az egész bizalmi testület vitaképesebbé, „harcképesebbé” válik, ha pontosan ismeri a döntés körülményeit és maga mögött tudhatja a dolgozók egyetértését, aktív támogatását, dályozzák, hanem károsan befolyásolják az emberek magatartását, gondolkodását is. Visszafogó erejű lehet például a munkaszervezés alacsony színvonala, a demokratizmus formális érvényesülése, az anyagi és morális ösztönzés torzulása, szubjektivitása. A szakszervezetek arra törekednek, hogy a tagság, a szakszervezeti mozgalom segítségével mindenütt megtalálják a gazdálkodásban és a közéletben való részvétel széles körű lehetőségét. A szakszervezetek vallják: nehezebb és bonyolultabb helyzetben is lehet nagyobb felelősségérzetet és eleven alkotó kedvet kiváltani a dolgozókból. Ezért sürgetik, igénylik a dolgozói kollektívák jobb tájékoztatását, s támogatják a konkrét, érdemi vitákat a demokratikus fórumokon és azokon túl is, a hétköznapok során. Gondjaink megoldásának lehetőségei jórészt a kezünkben vannak. Jobban végezhetnénk munkánkat, nagyobbak lehetnének eredményeink, ha szélesebben ki tudnánk bontakoztatni az emberek tenniakarását, alkotókészségét. Amennyiben céljaink, törekvéseink mindenki számára közérthetően jelennek meg, és egyértelműbbé válik, hogy a társadalom érdeke összecseng valamennyiünk személyes érdekével, akkor tudatos és elfogadott megértésre, cselekvőkészségre találunk. Ha a mindennapok demokratizmusában egyre több dolgozó válik „beavatottá", lesz részese a közös gondolkodásnak és felelős megvalósítója törekvéseinknek, akkor az újabb hasznos energiákat szabadít fel ezetnek, különösen a bizalmiaknak. A bizalmi együtt él dolgozótársaival, ő ismeri legjobban őket és mindennapi problémáikat, mindazt, ami foglalkoztatja és érdekli a munkatársakat. A szakszervezeti csoportnak legyen nagyobb hatása tagjaira, a dolgozók munkájára, magatartására, a mindennapos emberi problémák megoldására. De legyen hatása megfontolt jelzéseivel, javaslataival, határozott véleményével a csoportnak, a tagságnak, a bizalminak — felfelé — a szakszervezeti bizottság munkájára, sőt, azon keresztül az egész mozgalomra is. Érvényesüljön jobban a csoport felelőssége és elkötelezettsége tagjai iránt, hogytisztességes munkája és magatartása alapján minden egyes ember kapjon ezáltal is segítséget és ösztönzést egyéni felemelkedéséhez. A bizalmi vezetésével a csoportnak legyen szerepe és felelőssége abban, hogy a dolgozók mindenről tudjanak, ami hazánkban és elsősorban a saját munkahelyükön történik, értsék a végbemenő folyamatokat és vállalják a cselekvést közösen kialakított céljaik megvalósításáért. Arra törekszünk, hogy a csoporton belül — bármilyen munkahelyről van szó — személyesítsék meg a munkasikereket, az eredményeket, de a hibákat is. Napjaink fokozódó követelménye, hogy a közösség a mainál fokozottabban törődjön a tisztességesen végzett munka anyagi és erkölcsi elismerésével. A szakszervezeteknek ez a mindennapos jelenléte és egyénre irányuló hatása a munkahelyeken ma még nagyobb jelentőséggel bír a vállalati önállóság megnövekedése, valamint a közelgő szakszervezeti választások miatt. A szakszervezeti bizottság, a bizalmi testület, a bizalmi új és nehezebb feladatok elé került. Az alap-Ebben a munkában jobban kell építeni a természetes emberi kapcsolatokra, mert minden valamirevaló kérdés szóba kerül a szakszervezeti csoportban. Lehet, sőt, kell vitatkozni, egymás között egyeztetni, ami azt jelenti, hogy a csoport kollektívája és a bizalmi is tájékozódik és egyezteti a véleményeket, javaslatokat a döntések előtt. Ezzel lehetőség nyílik a rendszeres tájékoztatásra, mozgósításra, meggyőzésre is. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a mozgalom számára nélkülözhetetlen, hogy a bizalmiak révén közelebb kerüljön az egyes emberhez, éreztessük naponta a tagsággal, mit akarunk és érzékeljük nap nap után, hogy a dolgozók mit akarnak. Csakis ezáltal mehet végbe az egyes ember megnyerése, befolyásolása, a politikánk iránti hit és bizalom erősítése. Különösen szükség van az egyéni megközelítésre a szocialista munkaversenyben ahhoz, hogy leküzdjük a formális, bürokratikus módszereket. Az egyén megszemélyesíthető munkáján, hozzáértésén alapuljon az értékelés, a munka szerinti bérezés, mindenfajta anyagi, erkölcsi elismerés. Ki vitatja azt, hogy a munkának, a munkaversenynek személyre szabott szervezésére, figyelemmel kísérésére és értékelésére nincs alkalmasabb fórum, mint maga a dolgozó kollektíva. Az élő demokratizmus a legjobb eszköz arra, hogy a még fellelhető visszahúzódó, apolitikus, sőt, cinikus magatartást mindinkább felváltsa az aktivitás, az elkötelezettség, az áldozatvállalás. Persze, ennek az is feltétele, hogy a dolgozók tudatában legyenek, valóban befolyást tudnak gyakorolni a döntések, állásfoglalások alakulására. szervezet munkájától döntő mértékben függ, hogy a kollektíva hogyan áll a feladatokhoz, hogyan erősödik meg a dolgozók tulajdonosi érzése és felelőssége, hogyan érvényesül a dolgozók tapasztalata a tervezésben, az egyéni érdekeltség kialakításában, a felkészültebb, magasabb színvonalú munkát végzők megbecsülésében. Egyszóval: hogyan tudják az egész kollektívát összefogni, mozgósítani a feladatok ellátására, kinek-kinek jól felfogott egyéni érdekében és a társadalom érdekében. A szakszervezetek hivatása, szervezeti élete, százezernyi aktivistája lehetővé teszi, hogy ezernyi szállal kötődjenek a dolgozók mindennapi életéhez, problémáihoz, igényeihez csakúgy, mint a társadalmi feladatokhoz. A szakszervezeti mozgalom meg tudja oldani több milliós tagsága között a napi jelenlétet, segíteni az adott munkahely gazdálkodását, ellátni érdekvédelmi, érdekképviseleti munkáját, a dolgozók számára is érzékelhetően. Ez a bizalmi munka alapja, illetve fő feladata; ezt az egyénre leginkább ható szakszervezeti munkát kell mind erőteljesebbé tenni. A bizalmiak zöme együtt él a tagsággal, naponta hallja a dolgozók gondjait, örömeit és segíthet az előbbiek megoldásában, az utóbbiak gyarapításában. Ha megvan benne a készség és az akarat, hogy ezt a megbízatást jól végezze, és van is érzéke hozzá, munkáját a hozzá tartozó dolgozókkal együtt — nem pedig egyedül, közreműködésük, támogatásuk nélkül végzi —, akkor ennek meg is lesz az eredménye. Minden egyes szakszervezeti tag legyen résztvevője az ilyen módon végzett munkának, lássa, mi a tennivalója, segítsen annak elvégzésében, legyen tudatos résztvevője önmaga és munkatársai sorsa alakításának. Ahhoz, hogy a szakszervezet változtasson munkastílusán, nem utolsósorban arra van szükség, hogy legyen minden tisztségviselő, aktivista igényesebb önmaga munkája iránt. Jellemezze munkáját az életközelség, a tömegek közti folyamatos jelenlét, a tagság véleményének érzékelése, a dolgozók életének, hangulatának, törekvéseinek érzékelése. Olyan aktivistákra, tisztségviselőkre van szükség — és jórészt ma már ilyenek vannak, akik a dolgozók között élve képesek felismerni és mindinkább közkinccsé tenni az újat; képesek hatással lenni a tagságra, mert élvezik az emberek bizalmát. A szakszervezetek törekvéseit áthatja a tudat: az, hogy ebben az országban milyen társadalmat, életszínvonalat, állampolgári nyugalmat, biztonságot teremtünk, az elsősorban rajtunk, mindannyiunkon múlik. Ennek a tudatnak a felelősségével és munkánk megújításának szándékával dolgozunk. Tömegkapcsolat és együttműködés írta: Vinnatay Gyula, a Saukssserveszetek Orsangos Tanácsának titkára * Legyünk igényesebbek önmagunk iránt !Biutasítanunk kell a cselekvés lehetőségeit Egyéni n megküldié és is van szükség 3 Meghatározó a bizalmiak munkája mxmmmmmmmmmsmmmittmsmmmm BIZALMI AKADÉMIA MMMMMHWMMWnMMMWMWtáMiáMMKMMNMá NDK-NSZK A szakszervezetek kiállnak az űrfegyverkezés ellen Az NSZK és az NDK szakszervezeti szövetsége egyaránt ellenzi a világűr katonai célú felhasználását, mivel az a fegyverkezési verseny fokozását, nem pedig a biztonság növelését jelenti. Az erről szóló közös közleményt pénteken tette közzé Düsseldorfban a nyugatnémet DGB és az NDK- beli FDGB. Harry Tisch, az FDGB elnöke, az NSZK-beli látogatását lezáró sajtóértekezleten közölte: a tárgyalásokon a két német szakszervezeti szövetség arra összpontosította figyelmét, hogy mit tehetnek közösen a béke biztosításáért. A két fél abban is egyetértett, hogy a második világháború után kialakult európai határokat tiszteletben kell tartani. A francia kormányfő Berlinbe látogat Párizsban pénteken bejelentették, hogy Laurent Fabius miniszterelnök június 10-én és 11-én hivatalos látogatást tesz Berlinben, ahol megbeszélést folytat majd Erich Honeckerrel, az NDK államtanácsának elnökével, s találkozik Horst Lindermann-nal, a népi kamara elnökével is. (MTI) Szovjet felszólalás Stockholmban A stockholmi konferencia azon nemzetközi fórumok közé tartozik, amelyek arra hivatottak, hogy segítségükkel kitörjünk a konfrontáció — fegyverkezési hajsza — konfrontáció ördögi köréből — mondotta Oleg Grinyevszkij, a stockholmi európai biztonság- és bizalomerősítő, valamint leszerelési konferencián részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Ebben nagy szerepe lehetne annak a szocialista javaslatnak, amely az erő alkalmazásáról való lemondást célozza — hangsúlyozta a szovjet diplomata. Az ENSZ-főtitkár nyilatkozata a moszkvai VIT-ről A nyáron megrendezendő moszkvai VIT révén a fiatalok jelentős mértékben járulnak hozzá az ifjúság éve alkalmából kitűzött célok és feladatok megvalósításához — olvasható Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárnak a világszervezet székhelyén nyilvánosságra hozott jelentésében. A jelentés utal arra, hogy az ENSZ-közgyűlés hat évvel ezelőtti határozata 1985-öt az ifjúság évének nyilvánította. A béke az élet fennmaradásának elengedhetetlen feltétele, ezért az ifjúságnak is csatlakoznia kell azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyek a fegyverkezési verseny leállítását és az államok közti bizalom erősítését szolgálják — olvasható az ENSZ-főtitkár jelentésében. 3 Heng Samrin interjúja a Novoje Vrefijának Felszámolták a határ menti ellenforradalmi bázisokat A kambodzsai—thaiföldi határ mentén mindenütt felszámoltuk az ellenség megerősített állásait és támaszpontjait — jelentette ki Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, az ország Államtanácsának elnöke a Novoje Vremja című szovjet hetilapnak adott nyilatkozatában. Ezzel sikerült keresztülhúzni a polpotisták és szövetségeseik számítását, hogy 1984—1985-ben megdöntsék a néphatalmat Kambodzsában. Az ellenséges propaganda által megtévesztett lakosság körében — folytatta Heng Samrin — a humánus párt- és állami politika eredményeként sokakat sikerült megnyerni a nép ügyének. Diáktüntetés Chilében A chilei fővárosban csütörtökön a rendőrség és a biztonsági erők könnygázzal és gumibottal oszlatták szét a katonai kormányzat megtorlásai ellen tiltakozó tüntetőket. A többségében diákokból álló felvonulók egy temetőben tüntettek a terror legutóbbi hét áldozatának sírjánál, a gyilkosságok kivizsgálását követelve. A rendőrség támadására válaszul a békés tüntetők barikádokat emeltek. Santiagóban csütörtök reggel tíz kisebb pokolgépet robbantottak.