Népszava, 1985. augusztus (113. évfolyam, 179–204. sz.)
1985-08-01 / 179. szám
2 Az új szovjet moratóriumjavaslat visszhangja Vezércikkben üdvözli szerdán a Berliner Zeitung a Szovjetunió új moratóriumjavaslatát, a nukleáris kísérleti robbantások szüneteltetését. Ez a lépés — írja a lap — újabb bizonyítéka annak, hogy mennyire komolyan törekszik a Szovjetunió a nukleáris fegyverek teljes és mindenoldalú megsemmisítésére. Mint Heltai András, az MTI tudósítója jelentette, Walter Hacker, a Szocialista Internacionálé Leszerelési Bizottságának titkára Bécsben rámutatott: a szovjet javaslatra az amerikaiaknak hasonló pozitív lépésekkel kell válaszolniuk. Az osztrák politikus azt hangoztatta, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése az egyik legfontosabb intézkedés lenne a fegyverkezési verseny megfékezésére. Az el nem kötelezett országok nevében üdvözölte a szovjet javaslatot V. Vremya, a fejlődő államok nagy részét összefogó mozgalom öszszekötő irodájának soros elnöke. A szovjet lépés — mutatott rá az indiai politikus — újabb világos bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió el akarja hárítani az atomháború fenyegetését. (MTI) A Pravda szerkesztőségi cikke A Szovjetunió már a genfi tárgyalások első fordulóján javasolta, hogy a tárgyalások egész idejére hirdessenek moratóriumot az atom- és űrfegyver-kísérletekre, és a második fordulón határozottan értésre adta, hogy erre vonatkozólag megállapodást szeretne elérni — állapítja meg a Pravda a genfi szovjet—amerikai leszerelési tárgyalások eredménytelenségével foglalkozó csütörtöki szerkesztőségi cikkében, amelyet a TASZSZ hírügynökség egy nappal korábban közölt. Ezzel szemben az amerikai fél — mutat rá a cikk — folytatta az ürügyek keresését, hogy kibújhasson a Szovjetunió által javasolt intézkedés megtétele alól. A cikk a világűrrel kapcsolatban tarthatatlannak minősíti az amerikai félnek azt az állítását, hogy a moratórium befagyasztaná a „szovjet fölényt”. Mindebből kitűnik tehát, hogy az amerikai fél úgyszólván egyetlen területen sem tett semmit annak érdekében, hogy továbblépésre lehessen számítani a tárgyalásokon. Miközben a szovjet fél konkrét javaslatokkal állt elő, az Egyesült Államok egyetlen építő szellemű lépést sem tett, mindössze azzal foglalatoskodott, hogy akadályokat gördítsen a Genfben folyó komoly munka útjába — szögezi le a Pravda csütörtöki szerkesztőségi cikke. Zamjatyin a közel-keleti rendezésről A közel-keleti válság megoldásával kapcsolatos szovjet álláspontról, a térség legégetőbb problémáiról — többek között a palesztin mozgalom megosztottságáról és a libanoni helyzetről —, az irak—iráni háborúról, valamint a Szovjetunió és a térség országai közti kapcsolatokról adott nyilatkozatot egy kuvaiti lapnak Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB Nemzetközi Tájékoztatási Osztályának vezetője. Az Al-Kabasz című lap kérdéseire válaszolva Zamjatyin hangsúlyozta, hogy a közel-keleti válságot csak minden érdekelt fél együttes erőfeszítéseivel lehet megoldani. A Szovjetunió szerint olyan nemzetközi konferenciát kellene összehívni a térség problémáinak rendezésére, amelyen részt vennének a PFSZ, a Szovjetunió és az Egyesült Államok teljes jogú képviselői is. Zamjatyin kijelentette, hogy mindaddig, amíg fennállnak a szovjet—izraeli diplomáciai kapcsolat megszakadásának okai, minden realitást nélkülöznek a szovjet álláspont változásával kapcsolatos találgatások. (TASZSZ, MTI) A párizsi kormány két tengeren túli birtok függetlenségi törekvéseivel néz szembe. Mindkettő más-más világrészen van, jogilag nem, de lényegileg gyarmat. A „tengeren túli terület” — ilyen a Csendes-óceáni Új-Kaledónia sziget — és a „tengeren túli megye” — ilyen a Karibtengeri Guadeloupe — szépen hangzó közigazgatási rang ugyan, de csupán az újgyarmatosítás elfedésére szolgál. Új-Kaledónia problémája azért időszerű, mert a Mitterrand elnök által rendkívüli ülésre összehívott parlament a múlt héten fogadott el törvényt a sziget új, ideiglenes státusáról és jövőjéről. Guadeloupe szintén a napokban került a közfigyelem előterébe, heves erővel újultak ki ugyanis a függetlenségi megmozdulások. E két külbirtok 1946-ban kapta meg mai státusát. Abban az évben alakult meg a Francia Unió, amely látszatra egyenjogúság és egyenrangúság alapján egyesítette az anyaországot és az akkor még nagyon kiterjedt gyarmatbirodalmat. Ez a formai változás azonban nem tudta megállítani a népek küzdelmét, amely a gyarmati elnyomás ellen, a függetlenség kivívására irányult. Az ötvenes években felszabadult Vietnam, Laosz, Kambodzsa, Marokkó és Tunisz. Franciaország önként adta át indiai birtokait a függetlenné vált Indiának. 1958-ban tovább kozmetikázták Franciaország és meglevő gyarmatai kapcsolatát, a Gaulle-i alkotmány alapján az Unióból Francia Közösség lett. A névváltozás és a korlátozott önkormányzat, amelyet a köztársasággá vált gyarmatok kaptak, nem csillapította a népek függetlenségi vágyát. Algéria után egy tucatnyi más ország vált önállóvá fekete Afrikában. Ez a folyamat szinte a dominóelv szerint ment végbe, s kiterjedt a kisebb gyarmatokra, amelyek területi vagy éppen megyei szinten élveztek némi autonómiát, így vált például független köztársasággá a Comores-szigetek és Dzsibuti. Új-Kaledóniában a múlt ősszel lángolt fel nagy hevességgel az őslakos kanakok függetlenségi küzdelme. Bojkotálták a helyi választásokat, aminek eredményeképpen aztán a telepeseknek megfelelő kormány jött létre. Az utóbbiak — többségükben franciák — ragaszkodnak a sziget jelenlegi állapotához, a Franciaországhoz való tartozáshoz. A párizsi szocialista párti kormány a két törekvés között igyekezett egyensúlyt teremteni. Ezért választási ígéretéhez híven ez év elején tervezetet dolgoztatott ki Pisani miniszterrel Új-Kaledónia függetlenségéről, de sajátos, úgynevezett társult függetlenségéről. A terv szerint ez 1986 elején valósult volna meg. A társult függetlenség nem jelent elszakadást Franciaországtól. Lényegében újabb újgyarmatosítói fogás, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. A telepesek sokallják, a kanakok keveslik. A lakosságon belüli ellentétek sorozatos zavargásokban, véres összetűzésekben nyilvánultak meg, mire a párizsi kormány az év elején bevezette a szükségállapotot Új-Kaledónián. A sziget látszólagos függetlenségét is ellenzik a francia jobboldali pártok. Egyáltalán nem méltányolják, hogy a szocialista kormány a társult függetlenség tervével tulajdonképpen meg akarja védeni Franciaország gazdasági és stratégiai érdekeit a térségben. A francia polgári ellenzék azzal érvel, hogy a félfüggetlenség teljes elszakadáshoz vezet. Elfeledkezik arról, hogy a francia gyarmatbirodalom felmorzsolódását egyetlen korábbi nem szocialista kormány sem tudta megakadályozni. Az ellenzék magatartásában nemcsak nacionalizmus nyilvánul meg, hanem érződik benne a jövő év elején esedékes parlamenti választások előszele is. Ezért vádolják a nemzeti érdek elárulásával a hatalmon levő szocialista párt politikáját. S az ellenzék elérte, hogy a kormány engedményt tegyen. Legalábbis annyiban, hogy 1987-re halasztotta a függetlenség kérdésének eldöntését, pontosabban a népszavazást. A halasztásban afféle „mosom kezeimet” felfogás tükröződik. Hiszen ki biztos abban, hogy milyen kormány lesz Franciaországban 1987-ben. Az akkori kormány álláspontja lesz a legdöntőbb az új-kaledóniai kérdésben. A francia parlament a múlt héten a sziget ideiglenes státusáról hozott döntést, illetve a szocialista párti képviselők elfogadták a kormány javaslatát. A törvény arról intézkedik, hogy a végső döntésig új igazgatás lesz a szigeten: négy részre osztják, ezekben szeptemberben regionális tanácsokat választanak. A tanácstagok alkotják a területi kongreszszust, amelynek korlátozott jogai lesznek, dönthet bizonyos gazdasági és szociális fejlesztésekről. A kongreszszus létrejöttével természetesen megszünteti munkáját a tavaly létrehozott területi kormány. Az új-kaledóniai lakossági ellentéteket tükrözi, hogy az új törvény kínos részletességgel intézkedik a szeptemberi választások lebonyolításának módjáról. Attól lehet tartani, hogy a kölcsönös terror megakadályozhatja a szabad véleménynyilvánítást. Ami a francia pártok közötti ellentéteket illeti: nem jutott közös nevezőre a szenátus és a képviselőház egyeztető bizottsága (a szenátusban jobboldali, a képviselőházban szocialista párti többség van), nem vált be a remény, hogy „fújdogál a kompromisszusm szele”. A vitát kiélezték a Guadeloupe-ról érkezett hírek. A jobboldali ellenzék szóvivője azzal vádolta a kormányt, hogy az új-kaledóniai politikájával olajat önt a tengerentúli függetlenségi mozgalmak tüzére. Utalt arra, hogy Guadeloupe-on „egy maroknyi lázadó” bénítja meg az életet. De távolról sem maroknyi lázadó küzd a „tengeren túli megye” elszakadásáért, hanem egy egész mozgalom, amely a fekete, illetve mulatt lakosság körében terjedt el. E mozgalom az utóbbi években sokat hallatott magáról. Utcai felirataik azt követelik: Franciák, menjetek haza! Sztrájkokat, felvonulásokat, tüntetéseket rendeztek, sőt bombamerényleteket is elkövettek. Guadeloupe-ot Kolumbusz Kristóf fedezte fel, később őslakosságát kiirtották, ezért fekete rabszolgákat szállítottak oda. Nagy részük keveredett a fehér telepesekkel, ezért aztán a sziget lakosságának többsége mulatt. Akárcsak Új-Kaledónián, itt is megoszlik a közvélemény a függetlenség dolgában. Sokan azért ragaszkodnak Franciaországhoz, mert gazdasági érdekeik így kívánják. A légkör időnként nagyon feszült. Így történt júliusban is, amikor súlyos zavargások törtek ki amiatt, hogy háromévi börtönre ítélték Georges Faisanst, a felszabadítási mozgalom egyik vezetőjét. Faisans egy fekete gyerek védelmében sebesített meg egy francia tanítót, aki mellesleg szidta a színesbőrűeket. A mozgalmi vezető éhségsztrájkot folytatott a börtönben, s ezalatt hívei kiszabadítását követelve, útakadályokat emeltek, tüntetéseket rendeztek, összecsaptak a rendőrökkel. Bebizonyosodott, hogy nem „maroknyi csoportról” van szó, hanem a háromszázezer lakosú, több szigetből álló megyének az életét is megbénítani képes mozgalomról. A kormány kénytelen volt fegyveres erősítést küldeni Goudeloupe-ra. A mozgalmiak győztek, Faisanst kiengedték a börtönből. A hatóságok nem akarták, hogy megismétlődjék az 1967-es helyzet, amikor az összetűzéseknek 50 halálos áldozatuk volt. Guadeloupe-on a nyugalom helyreállt, mint ahogy viszonylagos nyugalom van Új-Kaledónián is a fegyverek árnyékában. De ez a nyugalom aligha megnyugtató a mostani, vagy az esetleges hatalomra kerülő más színezetű kormány számára, mert az elszakadás folyamata fokozódhat és átterjedhet más francia latin-amerikai birtokokra, és csendes-óceáni területekre is. Kórodi József Georges Faisons, a guadeloupei felszabadítási mozgalom egyik vezetője CSÜTÖRTÖK, 1985. AUGUSZTUS 1. NÉPSZAVA Berecz János és Szűrös Mátyás moszkvai megbeszélései Berecz János, az MSZMP KiB titkára július 27. és 30. között a VIT-en részt vevő magyar küldöttség díszvendégeként részt vett a XII. Világifjúsági Találkozón Moszkvában. Fogadta őt Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára. Megbeszélést folytatott Konsztantyin Ruszakvval, az SZKP KB titkárával, valamint Oleg Rahmanyinnal, az SZKP KB tagjával, az SZKP KB nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettesével. A találkozókon véleménycserét folytattak az MSZMP és az SZKP időszerű feladatairól, továbbá a két párt együttműködésének további fejlesztéséről az agitáció és a propaganda terén. A megbeszéléseken részt vett Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete. Berecz János szerdán hazaérkezett Moszkvából. Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára szerdán Moszkvában találkozott Szűrös Mátyással, az MSZMP KB titkárával. A meleg és elvtársi légkörű megbeszélésen a felek áttekintették az SZKP és az MSZMP együttműködésének kérdéseit, s véleményt cseréltek a kommunista és a munkásmozgalom néhány problémájáról. (MTI) A Közös Piac levele a KGST-hez Levéllel fordult az Európai Közösségek Bizottsága a KGST titkárához a két gazdasági szervezet közötti kapcsolatfelvétel ügyében és ebben megerősíti az EGK készségét a párbeszédre. Az EGK egyben bővebb tájékoztatást kér a KGST részéről további elképzeléseit illetően. Az EGK a levélben a továbbiakban azt ajánlja a szocialista országok gazdasági szervezetének, hogy a két gazdasági csoport közötti kapcsolatfelvétel keretébe ne foglalják majd bele a KGST-tagországok és az EGK közötti bilaterális megállapodásokat. Ezzel kapcsolatban brüsszeli diplomásai források arra hívják fel a figyelmet, hogy az EGK, ha nem is zárkózik el a dialógustól, azt feltételekhez köti, mint eddig. (AFP, UPI, MTI) Új-delhi merénylet Két fiatalember szerdán lelőtte az indiai parlament egy tagját, feleségét és egy látogatójukat. Lalit Makent, aki Gandhi miniszterelnök kongresszus pártjának képviselője volt, akkor ölték meg, amikor házából kilépve gépkocsijába készült beszállni. A 34 éves képviselő jelentős szerepet játszott a szakszervezeti mozgalomban. Radzsiv Gandhi miniszterelnök szerint az ország egyik legdinamikusabb és ígéretesebb politikusa volt. A merénylet után szerdán riadókészültségbe helyezték az új-delhi rendőrséget, s a zavargások kirobbanásának veszélye miatt megtiltották a csoportosulást és a fegyverviselést az indiai fővárosban. A rendőrök kihallgatás céljából őrizetbe vettek három férfit. A rendőrség nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a merényletet szikhek követték el. Nemzetközi hírek • Háromoldalú megállapodást írtak alá a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Japán képviselői Tokióban a polgári repülés biztonságának növeléséről, a Csendes-óceán északi térsége felett átívelő repülőutak biztonságáról. Az Az amerikai kongreszszus megszavazta a következő két évre szóló külföldi segélyprogramot: a többi között 27 millió dollárt a nicaraguai, 15 milliót az afgán és 5 miliót a kambodzsai ellenforradalmároknak. Az ugandai katonai tanács szerdán kinevezte a kelet-afrikai ország új miniszterelnökét Paulo Muwanga, a megbuktatott Obote elnök rendszere alatt egyidőben alelnöki és hadügyminiszteri tisztséget látott el. A szejm utolsó plenáris ülése Varsóban pontosan egy hónappal azelőtt, hogy megbízatása lejár, megtartotta utolsó, plenáris ülését a lengyel parlament. Ezúttal a reform végrehajtásáról, a vállalati önigazgatásról, a parlamenti képviselők jogairól és kötelességeiről tanácskoztak, valamint elfogadták a rendőri szolgálattal foglalkozó törvényjavaslatot. A szejm jelen összetételében több mint öt esztendőn át ülésezett, az első tanácskozást még 1980 márciusában, a válság előtt tartották. Amint a PAP hírügynökség kommentárja megállapítja, a kritikus időkben a parlament a lengyel állam jelképévé vált, és tekintélyét a megújulás politikájához adott aktív támogatással, a társadalmi konfliktusok politikai megoldásával csak erősítette. Elég talán emlékeztetni arra, hogy a szejm megteremtette a gazdasági reform jogi kereteit, és mint a szerdai ülésen is kiderült, ezt nem tekinti örökérvényűnek. A kormány tavalyi munkáját értékelve a szejm határozatában megállapította, hogy az összességében pozitív volt, és tovább kell vinni a reformot, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a lengyel gazdaság fokozatosan a növekedés útjára lépett. Ugyanakkor az ország helyzete és az emberek élete továbbra is nehéz — szögezi le a határozat. A szejm szerdai ülése után a képviselők párt- és állami vezetőkkel találkoztak. Ott volt Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, kormányfő is. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szejm eredményes munkát végzett és egyben a lengyel parlamentarizmus minőségileg új szakaszát nyitotta meg, ami kifejeződött a parlament munkastílusában is. (MTI) Újabb öngyilkos akció Dél-Libanonban Újabb ellenállási akciót hajtottak végre szerda reggel a megszállt dél-libanoni Arnun városban egy izraeli katonai járőr ellen. Az akciót végrehajtó fiatalember — egy Szíria-barát libanoni politikai párt tagja — robbanóanyaggal megrakott gépkocsiban parkolva megvárta, amíg a járőr a közelébe ért, majd felrobbantotta az autót. Hírek szerint nyolcan vesztették életüket, köztük három izraeli katona és öt libanoni polgári személy. A robbantásra két nappal azután került sor, hogy az izraeli légierő palesztin célpontokat bombázott a kelet-libanoni Bekaavölgyben. Heves tűzharcok voltak szerdán virradóra Bejrútban a város két övezetét elválasztó „zöld vonal” mentén. Az összecsapásokban hárman meghaltak és tizenheten megsebesültek — közölte a bejrúti rendőrség. Szerdán a libanoni síita Amal szervezet milicistái elhelyezték Bejrútban és főváros körüli pontokon azokat a harckocsikat, amelyeket a szervezet kedden kapott meg Szíriától. A több mint 40 harckocsi egyes megfigyelők szerint érezhetően módosítja a libanoni erőviszonyokat. Az Amal eddig nem rendelkezett páncélozott harcjárművekkel. (AFP, Reuter, MTI) Kisebb kormányátalakítás Rómában Kisebb kormányátalakítást hajtottak végre Rómában. Craxi miniszterelnök Viterio Zanonét, a liberális párt főtitkárát nevezte ki környezetvédelmi miniszternek Alfredo Biondi helyett. Biondi korábban kérte felmentését, miután a liberális párt országos titkárává választották. Francesco Fortét, a közös piaci ügyek miniszterét Boris Fortuna váltotta fel. Fortuna korábban polgári védelmi miniszter volt. Fortét nemrégiben az éhínség sújtotta országok megsegítésével foglalkozó új kormánybizottság élére nevezték ki. Craxi kormánya 1983 augusztusa óta van hivatalban. (AP)