Népszava, 1985. augusztus (113. évfolyam, 179–204. sz.)

1985-08-01 / 179. szám

2 Az új szovjet moratóriumjavaslat visszhangja Vezércikkben üdvözli szer­dán a Berliner Zeitung a Szovjetunió új moratórium­­javaslatát, a nukleáris kísér­leti robbantások szünetelte­tését. Ez a lépés — írja a lap — újabb bizonyítéka annak, hogy mennyire komolyan tö­rekszik a Szovjetunió a nuk­leáris fegyverek teljes és mindenoldalú megsemmisíté­sére. Mint Heltai András, az MTI tudósítója jelentette, Walter Hacker, a Szocialista Internacionálé Leszerelési Bizottságának titkára Bécs­­ben rámutatott: a szovjet ja­vaslatra az amerikaiaknak hasonló pozitív lépésekkel kell válaszolniuk. Az osztrák politikus azt hangoztatta, hogy a nukleáris fegyverkí­sérletek megszüntetése az egyik legfontosabb intézke­dés lenne a fegyverkezési verseny megfékezésére. Az el nem kötelezett or­szágok nevében üdvözölte a szovjet javaslatot V. Vremya, a fejlődő államok nagy ré­szét összefogó mozgalom ösz­­szekötő irodájának soros el­nöke. A szovjet lépés — mu­tatott rá az indiai politikus — újabb világos bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió el akarja hárítani az atomhá­ború fenyegetését. (MTI) A Pravda szerkesztőségi cikke A Szovjetunió már a genfi tárgyalások első fordulóján javasolta, hogy a tárgyalá­sok egész idejére hirdesse­nek moratóriumot az atom- és űrfegyver-kísérletekre, és a második fordulón határo­zottan értésre adta, hogy erre vonatkozólag megálla­podást szeretne elérni — ál­lapítja meg a Pravda a gen­fi szovjet—amerikai leszere­lési tárgyalások eredményte­lenségével foglalkozó csü­törtöki szerkesztőségi cikké­ben, amelyet a TASZSZ hír­­ügynökség egy nappal ko­rábban közölt. Ezzel szemben az ameri­kai fél — mutat rá a cikk — folytatta az ürügyek kere­sését, hogy kibújhasson a Szovjetunió által javasolt in­tézkedés megtétele alól. A cikk a világűrrel kap­csolatban tarthatatlannak minősíti az amerikai félnek azt az állítását, hogy a mo­ratórium befagyasztaná a „szovjet fölényt”. Mindebből kitűnik tehát, hogy az amerikai fél úgy­szólván egyetlen területen sem tett semmit annak érde­kében, hogy továbblépésre lehessen számítani a tárgya­lásokon. Miközben a szovjet fél konkrét javaslatokkal állt elő, az Egyesült Államok egyetlen építő szellemű lépést sem tett, mindössze azzal foglalatoskodott, hogy aka­dályokat gördítsen a Genf­ben folyó komoly munka útjába — szögezi le a Prav­da csütörtöki szerkesztőségi cikke. Zamjatyin a közel-keleti rendezésről A közel-keleti válság meg­oldásával kapcsolatos szov­jet álláspontról, a térség leg­égetőbb problémáiról — töb­bek között a palesztin moz­galom megosztottságáról és a libanoni helyzetről —, az irak—iráni háborúról, vala­mint a Szovjetunió és a tér­ség országai közti kapcsola­tokról adott nyilatkozatot egy kuvaiti lapnak Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB Nemzetközi Tájékoztatási Osztályának vezetője. Az Al-Kabasz című lap kérdéseire válaszolva Zam­jatyin hangsúlyozta, hogy a közel-keleti válságot csak minden érdekelt fél együttes erőfeszítéseivel lehet megol­dani. A Szovjetunió szerint olyan nemzetközi konferen­ciát kellene összehívni a tér­ség problémáinak rendezésé­re, amelyen részt vennének a PFSZ, a Szovjetunió és az Egyesült Államok teljes jogú képviselői is. Zamjatyin kijelentette, hogy mindaddig, amíg fenn­állnak a szovjet—izraeli dip­lomáciai kapcsolat megsza­kadásának okai, minden realitást nélkülöznek a szov­jet álláspont változásával kapcsolatos találgatások. (TASZSZ, MTI) A párizsi kormány két ten­geren túli birtok függetlensé­gi törekvéseivel néz szembe. Mindkettő más-más világré­szen van, jogilag nem, de lé­nyegileg gyarmat. A „tenge­ren túli terület” — ilyen a Csendes-óceáni Új-Kaledónia sziget — és a „tengeren túli megye” — ilyen a Karib­­tengeri Guadeloupe — szé­pen hangzó közigazgatási rang ugyan, de csupán az új­gyarmatosítás elfedésére szolgál. Új-Kaledónia problémája azért időszerű, mert a Mit­terrand elnök által rendkí­vüli ülésre összehívott parla­ment a múlt héten fogadott el törvényt a sziget új, ideig­lenes státusáról és jövőjéről. Guadeloupe szintén a napok­ban került a közfigyelem elő­terébe, heves erővel újultak ki ugyanis a függetlenségi megmozdulások. E két külbirtok 1946-ban kapta meg mai státusát. Ab­ban az évben alakult meg a Francia Unió, amely látszat­ra egyenjogúság és egyen­rangúság alapján egyesítette az anyaországot és az akkor még nagyon kiterjedt gyar­matbirodalmat. Ez a formai változás azonban nem tudta megállítani a népek küzdel­mét, amely a gyarmati el­nyomás ellen, a függetlenség kivívására irányult. Az ötve­nes években felszabadult Vietnam, Laosz, Kambodzsa, Marokkó és Tunisz. Francia­­ország önként adta át indiai birtokait a függetlenné vált Indiának. 1958-ban tovább kozmeti­kázták Franciaország és meg­levő gyarmatai kapcsolatát, a Gaulle-i alkotmány alapján az Unióból Francia Közös­ség lett. A névváltozás és a korlátozott önkormányzat, amelyet a köztársasággá vált gyarmatok kaptak, nem csil­lapította a népek független­ségi vágyát. Algéria után egy tucatnyi más ország vált ön­állóvá fekete Afrikában. Ez a folyamat szinte a dominóelv szerint ment végbe, s kiter­jedt a kisebb gyarmatokra, amelyek területi vagy éppen megyei szinten élveztek né­mi autonómiát, így vált pél­dául független köztársasággá a Comores-szigetek és Dzsi­­buti. Új-Kaledóniában a múlt ősszel lángolt fel nagy he­vességgel az őslakos kanakok függetlenségi küzdelme. Boj­­kotálták a helyi választáso­kat, aminek eredményekép­pen aztán a telepeseknek megfelelő kormány jött lét­re. Az utóbbiak — többsé­gükben franciák — ragasz­kodnak a sziget jelenlegi ál­lapotához, a Franciaország­hoz való tartozáshoz. A pá­rizsi szocialista párti kor­mány a két törekvés között igyekezett egyensúlyt terem­teni. Ezért választási ígéreté­hez híven ez év elején terve­zetet dolgoztatott ki Pisani miniszterrel Ú­j-Kaledónia függetlenségéről, de sajátos, úgynevezett társult függet­lenségéről. A terv szerint ez 1986 elején valósult volna meg. A társult függetlenség nem jelent elszakadást Fran­ciaországtól. Lényegében újabb újgyarmatosítói fogás, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. A telepesek sokallják, a kana­kok keveslik. A lakosságon belüli ellentétek sorozatos zavargásokban, véres összetű­zésekben nyilvánultak meg, mire a párizsi kormány az év elején bevezette a szükségál­lapotot Új-Kaledónián. A sziget látszólagos füg­getlenségét is ellenzik a francia jobboldali pártok. Egyáltalán nem méltányol­ják, hogy a szocialista kor­mány a társult függetlenség tervével tulajdonképpen meg akarja védeni Franciaország gazdasági és stratégiai érde­keit a térségben. A francia polgári ellenzék azzal érvel, hogy a félfüggetlenség teljes elszakadáshoz vezet. Elfe­ledkezik arról, hogy a fran­cia gyarmatbirodalom fel­­morzsolódását egyetlen ko­rábbi nem szocialista kor­mány sem tudta megakadá­lyozni. Az ellenzék magatar­tásában nemcsak nacionaliz­mus nyilvánul meg, hanem érződik benne a jövő év ele­jén esedékes parlamenti vá­lasztások előszele is. Ezért vádolják a nemzeti érdek elárulásával a hatalmon le­vő szocialista párt politiká­ját. S az ellenzék elérte, hogy a kormány engedményt te­gyen. Legalábbis annyiban, hogy 1987-re halasztotta a függetlenség kérdésének el­döntését, pontosabban a nép­szavazást. A halasztásban afféle „mosom kezeimet” fel­fogás tükröződik. Hiszen ki biztos abban, hogy milyen kormány lesz Franciaország­ban 1987-ben. Az akkori kor­mány álláspontja lesz a leg­döntőbb az új-kaledóniai kérdésben. A francia parlament a múlt héten a sziget ideigle­nes státusáról hozott döntést, illetve a szocialista párti képviselők elfogadták a kor­mány javaslatát. A törvény arról intézkedik, hogy a végső döntésig új igazgatás lesz a szigeten: négy részre osztják, ezekben szeptember­ben regionális tanácsokat választanak. A tanácstagok alkotják a területi kongresz­­szust, amelynek korlátozott jogai lesznek, dönthet bizo­nyos gazdasági és szociális fejlesztésekről. A kongresz­­szus létrejöttével természete­sen megszünteti munkáját a tavaly létrehozott területi kormány. Az új-kaledóniai lakossá­gi ellentéteket tükrözi, hogy az új törvény kínos részle­tességgel intézkedik a szep­temberi választások lebonyo­lításának módjáról. Attól le­het tartani, hogy a kölcsö­nös terror megakadályozhat­ja a szabad véleménynyilvá­nítást. Ami a francia pártok közötti ellentéteket illeti: nem jutott közös nevezőre a szenátus és a képviselőház egyeztető bizottsága (a sze­nátusban jobboldali, a kép­viselőházban szocialista pár­ti többség van), nem vált be a remény, hogy „fújdogál a kompromisszusm szele”. A vitát kiélezték a Guade­­loupe-ról érkezett hírek. A jobboldali ellenzék szóvivője azzal vádolta a kormányt, hogy az új-kaledóniai politi­kájával olajat önt a tenge­rentúli függetlenségi mozgal­mak tüzére. Utalt arra, hogy Guadeloupe-on „egy marok­nyi lázadó” bénítja meg az életet. De távolról sem maroknyi lázadó küzd a „tengeren túli megye” elszakadásáért, ha­nem egy egész mozgalom, amely a fekete, illetve mulatt lakosság körében terjedt el. E mozgalom az utóbbi évek­ben sokat hallatott magáról. Utcai felirataik azt követe­lik: Franciák, menjetek ha­za! Sztrájkokat, felvonuláso­kat, tüntetéseket rendeztek, sőt bombamerényleteket is elkövettek. Guadeloupe-ot Kolumbusz Kristóf fedezte fel, később őslakosságát kiir­tották, ezért fekete rabszol­gákat szállítottak oda. Nagy részük keveredett a fehér te­lepesekkel, ezért aztán a szi­get lakosságának többsége mulatt. Akárcsak Új-Kaledó­nián, itt is megoszlik a köz­vélemény a függetlenség dolgában. Sokan azért ra­gaszkodnak Franciaország­hoz, mert gazdasági érdekeik így kívánják. A légkör időnként nagyon feszült. Így történt júliusban is, amikor súlyos zavargások törtek ki amiatt, hogy há­romévi börtönre ítélték Georges Faisanst, a felszaba­­dítási mozgalom egyik veze­tőjét. Faisans egy fekete gye­rek védelmében sebesített meg egy francia tanítót, aki mellesleg szidta a színesbő­­rűeket. A mozgalmi vezető éhségsztrájkot folytatott a börtönben, s ezalatt hívei ki­szabadítását követelve, út­akadályokat emeltek, tünte­téseket rendeztek, összecsap­tak a rendőrökkel. Bebizo­nyosodott, hogy nem „ma­roknyi csoportról” van szó, hanem a háromszázezer la­kosú, több szigetből álló me­gyének az életét is megbéní­tani képes mozgalomról. A kormány kénytelen volt fegyveres erősítést küldeni Goudeloupe-ra. A mozgalmiak győztek, Faisanst kiengedték a bör­tönből. A hatóságok nem akarták, hogy megismétlőd­jék az 1967-es helyzet, ami­kor az összetűzéseknek 50 halálos áldozatuk volt. Guadeloupe-on a nyuga­lom helyreállt, mint ahogy viszonylagos nyugalom van Új-Kaledónián is a fegyve­rek árnyékában. De ez a nyu­galom aligha megnyugtató a mostani, vagy az esetleges hatalomra kerülő más színe­zetű kormány számára, mert az elszakadás folyamata fo­kozódhat és átterjedhet más francia latin-amerikai birto­kokra, és csendes-óceáni te­rületekre is. Kórodi József Georges Faisons, a guadeloupei felszabadítási mozgalom egyik vezetője CSÜTÖRTÖK, 1985. AUGUSZTUS 1. NÉPSZAVA Berecz János és Szűrös Mátyás moszkvai megbeszélései Berecz János, az MSZMP KiB titkára július 27. és 30. között a VIT-en részt vevő magyar küldöttség díszven­dégeként részt vett a XII. Világifjúsági Találkozón Moszkvában. Fogadta őt Bo­risz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titká­ra. Megbeszélést folytatott Konsztantyin Ruszakvval, az SZKP KB titkárával, va­lamint Oleg Rahmanyinnal, az SZKP KB tagjával, az SZKP KB nemzetközi osztá­lya vezetőjének első helyet­tesével. A találkozókon véle­ménycserét folytattak az MSZMP és az SZKP idősze­rű feladatairól, továbbá a két párt együttműködésének to­vábbi fejlesztéséről az agitá­ció és a propaganda terén. A megbeszéléseken részt vett Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete. Berecz János szerdán haza­érkezett Moszkvából. Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára szerdán Moszkvában találkozott Szűrös Mátyással, az MSZMP KB titkárával. A meleg és elvtársi lég­körű megbeszélésen a felek áttekintették az SZKP és az MSZMP együttműködésének kérdéseit, s véleményt cse­réltek a kommunista és a munkásmozgalom néhány problémájáról. (MTI) A Közös Piac levele a KGST-hez Levéllel fordult az Európai Közösségek Bizottsága a KGST titkárához a két gaz­dasági szervezet közötti kap­csolatfelvétel ügyében és eb­ben megerősíti az EGK kész­ségét a párbeszédre. Az EGK egyben bővebb tájékoztatást kér a KGST részéről további elképzeléseit illetően. Az EGK a levélben a to­vábbiakban azt ajánlja a szocialista országok gazda­sági szervezetének, hogy a két gazdasági csoport közöt­ti kapcsolatfelvétel keretébe ne foglalják majd bele a KGST-tagországok és az EGK közötti bilaterális meg­állapodásokat. Ezzel kapcso­latban brüsszeli diplomásai források arra hívják fel a figyelmet, hogy az EGK, ha nem is zárkózik el a dialó­gustól, azt feltételekhez köti, mint eddig. (AFP, UPI, MTI) Új-delhi merénylet Két fiatalember szerdán le­lőtte az indiai parlament egy tagját, feleségét és egy láto­gatójukat. Lalit Makent, aki Gandhi miniszterelnök kong­resszus pártjának képviselő­je volt, akkor ölték meg, amikor házából kilépve gép­kocsijába készült beszállni. A 34 éves képviselő jelen­tős szerepet játszott a szak­­szervezeti mozgalomban. Radzsiv Gandhi miniszter­­elnök szerint az ország egyik legdinamikusabb és ígérete­sebb politikusa volt. A merénylet után szerdán riadókészültségbe helyezték az új-delhi rendőrséget, s a zavargások kirobbanásának veszélye miatt megtiltották a csoportosulást és a fegy­verviselést az indiai fővá­rosban. A rendőrök kihallgatás cél­jából őrizetbe vettek három férfit. A rendőrség nem zár­ja ki azt a lehetőséget, hogy a merényletet szikhek követ­ték el. Nemzetközi hírek • Háromoldalú megálla­podást írtak alá a Szovjet­unió, az Egyesült Államok és Japán képviselői Tokió­ban a polgári repülés biz­tonságának növeléséről, a Csendes-óceán északi térsé­ge felett átívelő repülőutak biztonságáról. Az Az amerikai kongresz­­szus megszavazta a követke­ző két évre szóló külföldi se­gélyprogramot: a többi kö­zött 27 millió dollárt a nica­­raguai, 15 milliót az afgán és 5 miliót a kambodzsai ellen­forradalmároknak.­­ Az ugandai katonai ta­nács szerdán kinevezte a ke­let-afrikai ország új minisz­terelnökét Paulo Muwanga, a megbuktatott Obote elnök rendszere alatt egyidőben al­elnöki és hadügyminiszteri tisztséget látott el. A szejm­ utolsó plenáris ülése Varsóban pontosan egy hó­nappal azelőtt, hogy megbí­zatása lejár, megtartotta utolsó, plenáris ülését a len­gyel parlament. Ezúttal a re­form végrehajtásáról, a vál­lalati önigazgatásról, a par­lamenti képviselők jogairól és kötelességeiről tanácskoz­tak, valamint elfogadták a rendőri szolgálattal foglalko­zó törvényjavaslatot. A szejm jelen összetételé­ben több mint öt esztendőn át ülésezett, az első tanács­kozást még 1980 márciusá­ban, a válság előtt tartották. Amint a PAP hírügynökség kommentárja megállapítja, a kritikus időkben a parlament a lengyel állam jelképévé vált, és tekintélyét a megúju­lás politikájához adott aktív támogatással, a társadalmi konfliktusok politikai meg­oldásával csak erősítette. Elég talán emlékeztetni ar­ra, hogy a szejm megterem­tette a gazdasági reform jo­gi kereteit, és mint a szer­dai ülésen is kiderült, ezt nem tekinti örökérvényűnek. A kormány tavalyi munká­ját értékelve a szejm hatá­rozatában megállapította, hogy az összességében pozi­tív volt, és tovább kell vinni a reformot, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a lengyel gazdaság fokozatosan a növekedés útjára lépett. Ugyanakkor az ország hely­zete és az emberek élete to­vábbra is nehéz — szögezi le a határozat. A szejm szerdai ülése után a képviselők párt- és állami vezetőkkel találkoztak. Ott volt Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, kormányfő is. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szejm eredményes munkát végzett és egyben a lengyel parla­mentarizmus minőségileg új szakaszát nyitotta meg, ami kifejeződött a parlament munkastílusában is. (MTI) Újabb öngyilkos akció Dél-Libanonban Újabb ellenállási akciót haj­tottak végre szerda reggel a megszállt dél-libanoni Ar­­nun városban egy izraeli ka­tonai járőr ellen. Az akciót végrehajtó fia­talember — egy Szíria-barát libanoni politikai párt tagja — robbanóanyaggal megra­kott gépkocsiban parkolva megvárta, amíg a járőr a közelébe ért, majd felrob­bantotta az autót. Hírek sze­rint nyolcan vesztették éle­tüket, köztük három izraeli katona és öt libanoni polgári személy. A robbantásra két nappal azután került sor, hogy az izraeli légierő pa­lesztin célpontokat bombá­zott a kelet-libanoni Bekaa­­völgyben. Heves tűzharcok voltak szerdán virradóra Bejrút­ban a város két övezetét el­választó „zöld vonal” men­tén. Az összecsapásokban hárman meghaltak és tizen­heten megsebesültek — kö­zölte a bejrúti rendőrség. Szerdán a libanoni síita Amal szervezet milicistái el­helyezték Bejrútban és fő­város körüli pontokon azo­kat a harckocsikat, amelye­ket a szervezet kedden ka­pott meg Szíriától. A több mint 40 harckocsi egyes megfigyelők szerint érezhe­tően módosítja a libanoni erőviszonyokat. Az Amal eddig nem rendelkezett pán­célozott harcjárművekkel. (AFP, Reuter, MTI) Kisebb kormányátalakítás Rómában Kisebb kormányátalakítást hajtottak végre Rómában. Craxi miniszterelnök Viterio Zanonét, a liberális párt fő­titkárát nevezte ki környe­zetvédelmi miniszternek Alf­redo Biondi helyett. Biondi korábban kérte felmentését, miután a liberális párt or­szágos titkárává választották. Francesco Fortét, a közös piaci ügyek miniszterét Bo­ris Fortuna váltotta fel. For­tuna korábban polgári védel­mi miniszter volt. Fortét nemrégiben az éhínség súj­totta országok megsegítésé­vel foglalkozó új kormány­­bizottság élére nevezték ki. Craxi kormánya 1983 au­gusztusa óta van hivatalban. (AP)

Next