Népszava, 1985. október (113. évfolyam, 230–256. sz.)

1985-10-17 / 244. szám

NÉPSZAVA 1985. OKTÓBER 17., CSÜTÖRTÖK Dél-Afrika Rendőrsortűz — három halálos áldozat A dél-afrikai rendőrök előzetes figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak az apartheidrendszer ellen tiltakozó személyek egy csoportjára kedden Athlone-ban, Fokváros félvérek lakta külvárosában. Három ember meghalt, többen megsebesültek — köztük két gyermek. Tíz személyt a rendőrök letartóztattak. Kedden több más dél-afrikai városban is tiltakozó akciók voltak, melyeknek résztvevői állami gépkocsikat dobáltak meg, barikádokat építettek. A rendőri beavatkozásnak több helyen is sebesült áldozatai voltak. Az akciók közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Pieter Botha dél-afrikai elnök elrendelte: pénteken hajtsák végre a halálos ítéletet Benjamin Moloise-on, az apartheid ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) tagján. Az ANC Lusakában kiadott közleményében felszólította a világközvéleményt: tegyen meg mindent a fiatal dél-afrikai hazafi megmentéséért. (AFP, UPI, Reuter) Négy rendőr üldöz egy menekülő színes bőrű fiatalt Fokvárosban, egy tiltakozó megmozduláson TELEFOTO / MTI Külföldi Képszerkesztőség Szakszervezeti vezetők szabadon bocsátásáért Többezres tüntetés Santiagóban A Chilei Dolgozók Országos Parancsnoksága (CNT) felhívására több ezren tüntettek kedden Santiagóban a múlt hónapban bebörtönzött 12 szakszervezeti vezető szabadon bocsátását követelve. A rendőrség könnygázgránátokkal és vízágyúkkal támadt a tüntetőkre. Az összecsapásokban öten megsebesültek. Legalább kétszáz embert letartóztattak. Kedden hajnalban 14 pokolgép robbant a nagyobb chilei városokat összekötő vasútvonalak különböző pontjain. A robbanások következtében néhány órára megbénult a forgalom. (Reuter, UPI) Sikerült ellenérzést kelteni a francia kísérletek ellen A Greenpeace befejezi tiltakozó akcióját A Greenpeace nemzetközi környezetvédő mozgalom képviselői úgy döntöttek, hogy lemondanak a Mururoa korallzátonyhoz, a francia nukleáris kísérletek színhelyére való visszatérésről. A környezetvédők úgy vélik, hogy akciójuk így is elérte célját: sikerült ellenérzést kelteniük a francia nukleáris kísérletek és általában az atomrobbantások ellen. A mozgalom zászlóshajójáról kedden távozott újságírók közlése szerint a tiltakozó akció befejezését jelentő döntést hétfő este a szervezet Greenpeace nevű hajóján tartott megbeszélés után hozták. A zászlóshajó jelenleg Tahiti és a polinéziai szigetvilághoz tartozó, Marion Brando amerikai filmszínész tulajdonában lévő kis sziget, Tetiaroa között vesztegel, műszaki hiba miatt. A Mururoa atollnál a mozgalomnak már csak egy hajója, a Vega jacht tartózkodik. Két másik hajójuk a Breeze és az Alliance a legutóbbi jelentések szerint a szigetek felé tart. A Greenpeace a szükséges javítások után Új-Zélandra megy, hogy ott felkészítsék a mozgalom következő akciójára, amelyet az év végére terveznek az Antarktiszon. A Déli-sarkon a környezetvédők az ellen tiltakoznak, hogy Franciaország a tudományos állomások ellátása miatt repülőtér építését tervezi, ami károsítaná az egész emberiség közös örökségét jelentő területet és élővilágát. (AFP, Reuter) A Kuba—Egyesült Államok Reagan intézkedése akadályozza a normális érintkezést Reagan amerikai elnök továbbra is ellenséges politikát folytat Kubával szemben, s egyidejűleg arra törekszik, hogy megakadályozza normális érintkezés Kuba és az Egyesült Államok állampolgárai között — jelentette ki Havannában a kubai külügyminisztérium szóvivője az amerikai kormánynak Kubával szemben hozott múlt heti megszigorító intézkedésével kapcsolatban. A Reagan által aláírt döntés szerint nem utazhatnak az Egyesült Államokba a kubai kormány tagjai, az állami szervek munkatársai és a kommunista párt diplomatavagy szolgálati útlevéllel rendelkező tagjai. (MTI) Sztrájk a Chryslernél Szerdán sztrájkba léptek a harmadik legnagyobb amerikai autóipari vállalat, a Chrysler munkásai, mivel a szakszervezet és a vállalat között folytatott bértárgyalások nem vezettek eredményre. A sztrájk mintegy 80 ezer munkahelyre terjed ki az Egyesült Államokban és Kanadában, ahol a Chrysler vállalatnak ugyancsak vannak telepei. A szakszervezet elsősorban azt akarja kivívni, hogy a Chrysler munkásai hasonló órabért kapjanak, mint amilyent a General Motors és a Ford biztosít. A vállalat munkásai ugyanis korábban, amikor a Chrysler súlyos anyagi válságba került, több mint egymilliárd dolláros csökkentést vállaltak magukra a bérek és az egyéb juttatások terén, hogy megmentsék munkahelyüket. A Chrysler vezetői jelezték, hogy készek a bértárgyalások újrafelvételére, mert a sztrájk naponta mintegy 19 millió dolláros kárt okozhat. (MTI) Film a középamerikai intervencióról Nem voltak hajlandóak forgalomba hozni a nagy amerikai filmforgalmazási vállalatok a világhírű rendező és producer, George Lucas stúdiójának új filmjét. A Latino című alkotás, amelynek forgatókönyvét Haskell Wexler kétszeres Oscar-díjas író írta, ugyanis az Egyesült Államok középamerikai intervenciójáról szól. A történet főhőse egy amerikai katona, akit Hondurasba vezényelnek, hogy ott képezze ki a sandinista kormány ellen bevetett nicaraguai ellenforradalmárokat. A Latino most — hosszú hónapok után — mégis vetítésre kerül: egy kisebb New York-i filmforgalmazó vállalta magára terjesztését. „A Fehér Ház nyilván jobban örült volna, ha a film mindörökre dobozban marad” — mondotta Wexler, aki rámutatott: filmje bírálja az amerikai kormány közép-amerikai beavatkozását. (MTI) Miből is van hiány? Nem volt különösebben könnyelmű Papp Endre kollégám, amikor a rádió Jó reggelt című adásának vezetése közben annak a feltételezésének adott hangot, miszerint jövőre nem lesz elég krumpli. Logikus következtetését , hogy most némely termelő 3 forintért sem talál vevőt a krumplira, tehát ezúttal kevesebbet, vagy egyáltalán nem fog vetni — alátámasztotta a tény, hogy ezidáig kevesebb vetőburgonya fogyott, mint tavaly. Kenyér a kukában Magam is megkockáztatok egy hasonló, bár optimistább prognózist: ezen a télen több szén lesz a szükségesnél, olyannyira, hogy a tavasz közeledtekor esetleg még panaszolják is a tüzépesek: ott porlad a telepeiken. Tudom, felkapják a fejüket azok, akik ma sorban állnak szénért, de azt is tudom, hogy az import java csak ezután érkezik. Persze, még az utóbbiból sem lehetne arra következtetni, hogy a tél végére eladatlan készletek maradnak. Feltételezésemet nem is erre, hanem arra a tapasztalati tényre alapozom, hogy efféle ügyekben mi a végletek országa vagyunk: a hiányt általában túlkínálat, azt pedig ismét hiány követi. Példaként szolgál a többnapos ünnepek előtti kenyérellátás hullámzása. Az alapállás eredetileg az volt, hogy a kereskedők mértéktartóan rendeltek, nehogy rájuk száradjon a maradék. Ment is ez egy darabig, egészen addig, amíg más körülmények közrejátszása folytán egyszercsak ünnep előtt olyan kenyérhiány támadt, hogy attól volt hangos az egész magyar sajtó. Vagyis kitört a botrány, mire illetékesek nyilatkoztak és ígértek, majd alárendeltjeiktől követeltek, s az eredmény nem maradt el: a következő kettős ünnepet megmaradt, elszáradt, eladhatatlan kenyérhegyek követték. Mi több, a kukák is tele voltak a drága kenyérrel. Természetesen erre ismét a felháborodás kapott hangot: ilyen luxust nem engedhetünk meg magunknak! S újfent a kereskedői mértékletesség nyert polgárjogot, míg ismét elő nem állt a hiányhelyzet, és kezdődött az egész folyamat elölről. Ennyit a jelenségről, a hiány és a túlkínálat váltakozásáról. De mit tartsunk a lényegről, a jelenség okáról? Mondhatnánk: lovas nemzet vagyunk, mindig átesünk a ló túlsó oldalára. Ami engem illet, az ilyesféle nemzeti sajátosságokban nem hiszek. Annál inkább abban, hogy lassan, késve reagálunk, ami nem magyar sajátosság, hanem a döntéshozatal körülményességével, az előrelátás hiányával függ össze. Térjünk vissza a krumplihoz. Vajon miért csak a rádiós műsorvezető gondolja végig, hogy ha ma a termelő nem tudja jó áron eladni a krumplit, akkor kevesebbet fog venni? Vajon akiknek gondoskodniuk kell a lakosság áruellátásáról, ne tudnák ugyanezt? Bizonyára tudják. A döntés hiányzik, nevezetesen az, hogy a termelői kedvet akár anyagi áldozatok árán is fenn kell tartani. Magyarán: megvenni a megtermelt árut, ha nem is magas, de elfogadható áron, és tárolni, feldolgozni vagy exportálni. Nem pedig megvárni, míg jövőre kitör a krumplihiány, s akkor szaladgálni fűhöz-fához importért, udvarolni a termelőnek állami dotációval. Hogy mégis váltakozva tapasztalunk hiányt és túlkínálatot alapvető termékekből — például építőanyagokból —, annak oka lehet a döntéshez szükséges információk lassú áramlása is. Egy néhai belkereskedelmi miniszterhelyettestől hallottam sek évvel ezelőtt: ha nincs elég autó, akkor neki felforrósodnak a telefonjai, de ha tízszer annyian hiába keresnek biciklit, azt esetleg meg sem tudja, az nem hajlik a miniszterhelyettesi szobáig. Ütések és hizottságok A kisebb, de széles társadalmi rétegeket érintő hiányok ma sem vernek nagy port. Ha súlyosodnak, terebélyesednek, akkor lassan megindul a gépezet. De hogyan? Először is jelentések íródnak a magasabb fórumokhoz. A papírok egy darabig elfekszenek, majd amikor újabbak érkeznek, valamelyik előadót megbízzák, hogy foglalkozzon velük. Az előadó a jelentésekből kimutatást készít. A kimutatás előbb-utóbb (inkább utóbb) valamilyen házon belüli testület elé kerül. A testület a jelentést komolyan veszi, megvitatja, sőt, dönt is. Többnyire úgy dönt, hogy a kérdés bonyolult, mert a hiányzó cikk alapanyaga itt készül, de csomagolóanyag import, ami egy másik, a kapacitás szűk, ez viszont egy harmadik tárca hatásköre, és meg kellene vizsgálni a készáruimport lehetőségeit is. Vagyis a döntés lényege, hogy tárcaközi bizottság elé kell terjeszteni az ügyet. A tárcaközi bizottság meghatározott időközönként ülésezik, napirendjét jó előre megtervezik. Mire a jelzett ügy eléje kerülhet, a hiány már égbekiáltó. S ekkor még mindig csak a mérlegelés időszakában vagyunk, hiszen a tárcaközi bizottság is csak keresi a kiutat. Mire megtalálja, már a fél ország a hiányzó cikket kajtatja, amiből az a látszat keletkezik, mintha kétszer annyit kellene gyártatni, termeltetni vagy importálni, mint amennyit valójában. Így azután a szükségesnek vélt mennyiség valahogy, valahonnan előteremtődik — s máris legalább kétszer annyi van belőle, mint kellene. Vagyis átestünk a ló túlsó oldalára. Egy kúposaim Az előrelátás hiányának illusztrálására hadd említsem a színes televíziós készülék esetét. A hiány most nagy, most vagyunk éppen abban a periódusban, amikor minden illetékes foglalkozik vele. A hiány okait kutatva vád éri a külföldi szállítót — messze van, nem tud visszabeszélni —, amiért késve szállítja a képcsövet. Vád ér másokat is kisebb mulasztásokért. Valaki úgy nyilatkozik: a fekete-fehér televíziók korábbi értékesítési görbéjéből kiszámítható, menynyi színes készülékre van most, és lesz az elkövetkező években szükség. Az ám! Csakhogy ez kiszámítható lett volna már korábban is, akkor, amikor a hazai gyártókapacitásokat megtervezték és kiépítették. Szólhatnék fejeskáposztáról és cementről, harisnyanadrágról és bútorról és még egy seregnyi fontos termékről, amely végigjárta a hiány—túlkínálat—hiány— túlkínálat ciklusok meganynyi kacskaringóját. Útjukat aktahalmok kísérték, irattárakat megtöltő dossziék, amelyek nem pótolhatták az előrelátást, a kockázatvállalást, az idejében hozott döntést, a jókor vállalt anyagi áldozatot. Mert valójában ezek az igazi ,hiánycikkek” — a szén hiánya vagy a krumpli túlkínálata, szerény véleményem szerint, csak következmény. Még akkor is, ha télen nagyon hideg volt, a nyáron pedig nagyon meleg. Gál Zsuzsa A SZOT és az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőinek megbeszélése Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság és a SZOT illetékes vezetői szerdai megbeszélésükön hangsúlyozták, hogy a társadalombiztosítás irányításában bekövetkezett változás a lakosság társadalombiztosítási ellátásában nem okozott zökkenőket, a korábbi szakszervezeti és az új önkormányzati jellegű testületek munkája között biztosított volt a folyamatosság. A korábbi szakszervezeti irányítás jó tapasztalatai hasznosultak, megmaradt a szervezett szakszervezeti háttér, amelynek kapcsolatai szélesedtek és új tartalmat kaptak. A megbeszélésen kölcsönösen megállapították, hogy az önkormányzati jellegű testületek jog- és hatáskörüknél, összetételüknél fogva eredményesen töltik be hivatásukat, megfelelő érdekegyeztető és jogorvoslati fórumként működnek. A fővárosi, megyei társadalombiztosítási tanácsok és a Vasutas Társadalombiztosítási Tanács jogszabályi felhatalmazás, valamint az Országos Társadalombiztosítási Tanács által jóváhagyott működési szabályzat alapján végzik feladataikat, a társadalombiztosítás jogorvoslati fórumaként is eredményesen működnek. Ezen testületek munkájában a mintegy félezer szakszervezeti képviselő tevékenysége meghatározó, jelentős feladatokat végeznek, munkájuk elismerést érdemel. A most folyó szakszervezeti választások során az alapszervezetek beszámolói alapján megállapítható, hogy a munkahelyi társadalombiztosítási tanácsok jogorvoslati és mozgalmi testületi feladataikat egyaránt eredményesen látták el, és az újraválasztásuk alkalmával megfogalmazott új követelményeknek a személyi összetételük folytán a jövőben is megfelelnek. Továbbra is fontos feladatuk a nyugdíj előtt állók felkészítése, a nyugdíj-előkészítés segítése, a nyugdíjasokkal való foglalkozás, törődés, a betegek látogatása, a társadalombiztosítási kifizetőhelyek ellenőrzése és a dolgozók egészségét, védelmét szolgáló egyéb tennivalók ellátása. A tanácskozás résztvevői az újonnan megválasztott munkahelyi társadalombiztosítási tisztségviselők szervezett felkészítésére akcióprogramot fogadtak el. A megbeszélés során egyetértettek abban, hogy az elért eredmények biztatóak, azonban mind az önkormányzati jellegű, mind az igazgatási és mozgalmi munkában, a munkamegosztás és az együttműködés alakításában számos tekintetben még szükséges és indokolt a továbbfejlesztés. A továbbiakban áttekintették az 1985. szeptember 1-ével bevezetett társadalombiztosítási intézkedések kezdeti tapasztalatait, amelyről elmondható, hogy az érintettek kedvezően fogadták az anyasági segély 4000 forintra történő emelését; a gyermekápolási táppénz szülői joggá válását, az igénybe vehető napok számának 350 naptári napra történő emelését, az ellátásra jogot adó gyermek életkorának 10 éves koráig történő kiterjesztését, a terhességi, gyermekágyi segély időtartamának 24 hétre történő emelését, amelyből 4 hetet a szülés várható időpontja előtt kell kivenni. A SZOT vezetői igényelték, hogy az Országos Társadalombiztosítási Tanács a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa előtt tekntse át az ez évben bevezetett táppénzrendelkezések tapasztalatait, a táppénzfegyelem erősítését szolgáló tennivalókat. A SZOT ezáltal is kezdeményezően kívánja segíteni a vállalati táppénzellenőrzésii rendszer kialakítását. A szakszervezetek támogatják az üzemi balesetekre és ezen belül a munkába és onnan hazamenet közben történt balesetekre vonatkozó szabályozás és elbírálási gyakorlat — a jelenlegi keretek közötti — szigorítását. A találkozó résztvevői áttekintették az 1986. évi főbb társadalombiztosítási tennivalókat, feladatokat, amelynek részleteit a következő találkozójukon egyeztetik.