Népszava, 1986. január (114. évfolyam, 1–26. sz.)
1986-01-02 / 1. szám
NÉPSZAVA 1986. JANUÁR 2., CSÜTÖRTÖK Szovjet—amerikai üzenetváltás (Folytatás az 1. oldalról) tivizáljuk a bizalom tényezőjét.” „Még mindig széles a bennünket elválasztó szakadék. Nem lesz könnyű ezt áthidalni, de Genfben úgy véltük, hogy megvan rá a lehetőség. Ha sikerül az áthidalás, akkor ez nagy ünnep lesz, olyan ünnep, amelyet népeink képesek megteremteni a béke érdekében" — mondotta Mihail Gorbacsov újévi üdvözletében, amelyet az amerikai néphez intézett. — „Biztosíthatom Önöket, hogy nem fogjuk sajnálni erőfeszítéseinket ennek érdekében.” Reagan amerikai elnök szerdán este a szovjet központi televízió híradójában üdvözölte a szovjet népet az új esztendő alkalmából. Beszédében felidézte az alig egy hónapja tartott genfi csúcstalálkozót, s azt olyan „jó kezdetnek” minősítette, amelyre az Egyesült Államok az elkövetkező hónapokban és években kész építeni. Az amerikai elnök a genfi tárgyalásokról szólva hangsúlyozta : „Bár sok kérdés volt, amelyben nem értettünk egyet — ami várható is volt —, úgy távoztunk Genfből, hogy jobban megértjük egymást és egymás céljait. Eltökéltek vagyunk abban, hogy az elkövetkező hónapokban és években tovább építünk erre a megértésre. Az egyik legfontosabb dolog, amelyben egyetértettünk, hogy mindkét oldalon csökkenteni kell a hatalmas nukleáris arzenált. Mint azt már sokszor elmondtam, a nukleáris háborút nem lehet megnyerni, és sosem szabad megvívni. Ezért megállapodtunk abban, hogy meggyorsítjuk a tárgyalásokat ott, ahol megvan a közös alap, hogy csökkentsük és végül is felszámoljuk a nukleáris pusztítás eszközeit.” Reagan a továbbiakban sokat bírált hadászati védelmi kezdeményezése mellett érvelt, s azt olyan rendszernek állította be, amely senkit nem veszélyeztet. Állította, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt folytat kutatásokat új technológiák ilyen rendszerben történő felhasználására. Az amerikai elnök állást foglalt az amerikai— szovjet kulturális kapcsolatok kibővítése mellett, méltatta az amerikai demokráciát és reményét fejezte ki, hogy a genfi megállapodások alapján 1986-ban sikerül messze előre lépni, és hogy a fegyveres konfliktusok békés megoldása terén is sikerül majd lépéseket tenni. „Úgy vélem, mozgalmas lesz az 1986-os év, amelynek során a Genfben kialakított alapokra építünk majd. Nagy munka áll előttünk. Az idén valamikor az Egyesült Államokba látogat Gorbacsov úr, és már nagyon várom, hogy megmutathassam neki csodálatos országunkat. 1987- ben látogatást tervezek az önök országába, és remélem, hogy sokukkal fogok találkozni” — mondotta Reagan végezetül az amerikai nép nevében boldog és egészséges új évet kívánt a szovjet népnek. Vezető államférfiak újévi üdvözletei Az újév alkalmából számos politikus intézett üzenetet a világ népeihez. Az óesztendő úgy él majd emlékezetünkben, mint a megfeszített munka, a remények és a jövőbe mutató bátor tervek éve — mondta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a szovjet televízióban elhangzott újévi nyilatkozatában. Emlékeztetett rá, hogy az év elején nehézségekkel kellett szembenéznie a szovjet gazdaságnak, de a párt és az egész szovjet nép jelentős erőfeszítései révén egészében jó eredményekkel lehet búcsúztatni az elmúlt esztendőt. Mihail Gorbacsov kijelentette: maradéktalanul ki kell használni a szocialista rendszerben rejlő hatalmas erőtartalékokat. Ez minőségi változásokat jelent a társadalomban, dinamikus előrehaladást az élet minden területén, a gazdasági, kulturális és szociális szférában egyaránt. A főtitkár kiemelte: az 1986- ban kezdődő új, 12. szovjet ötéves tervidőszak előirányzatait az ország társadalmigazdasági fejlődésének meggyorsításával kell teljesíteni. Hangsúlyozta, hogy az új esztendő legjelentősebb politikai eseménye az SZKP küszöbönálló 27. kongresszusa lesz. Megemlékezett arról, hogy a tavalyi év a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója volt, majd kijelentette: a háborús veszteségek feletti fájdalom is arra kötelez, hogy mindent megtegyünk egy hasonló tragédia elkerülése érdekében. Az SZKP Központi Bizottsága és a kormány, a szovjet nép akaratához híven, mindent megtesz a béke megőrzéséért, a nukleáris összecsapás veszélyének száműzéséért és a jóvátehetetlen megakadályozásáért — mondta Mihail Gorbacsov újévi üzenetében. Az emberiség számára ritka alkalom nyílik 1986-ban arra, hogy megteremtse a békét — hangsúlyozta újévi üzenetében Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Cuellar különösen ígéretesnek nevezte, hogy a két nagyhatalom tavaly elindult csúcsszintű párbeszéde az idén folytatódik. Bulgária végrehajtotta tavalyi társadalmi-gazdasági fejlesztési tervét, az óesztendővel zárult 8. ötéves terv előirányzatait pedig túlteljesítette — közölte újévi üzenetében Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az Államtanács elnöke. Zsivkov hangsúlyozta: a bolgár gazdaság kiállta az elmúlt évek nehéz próbáit. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök újévi köszöntőjében meggyőződését fejezte ki, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség békepolitikája, valamint a békeszerető erők és a reálisan gondolkodó tényezők révén megóvható a béke a jelenlegi és eljövendő nemzedékek számára. A belső helyzet normalizálódását, a nemzeti egyetértés elmélyülését emelte ki újságírókkal folytatott újévi beszélgetésében Wojciech Jaruzelski, a lengyel Államtanács elnöke. Jaruzelski hangsúlyozta: e folyamat fenntartása 1986-ban is kulcsfontosságú az ország számára, s a lengyel népnek közös erőfeszítéssel kell felülkerekednie az anyagi gondokon is. Ha kedvező fordulatot nem is, de az irányába tett fontos előrelépést meghozta az 1985-ös esztendő — állapította meg újévi üzenetében Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke, méltatva Gorbacsov és Reagan genfi találkozóját. Az NDK fejleszteni kívánja kapcsolatait az NSZK-val, de a viszony alakulásának a béke biztosítását kell szolgálnia. Ezért azt várjuk, hogy az NSZK nem hoz olyan döntéseket, amelyek még inkább megterhelik a feszült nemzetközi helyzetet — hangsúlyozta a többi között az NDK vezetője. Újévi beszédében Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke a tavalyi év fontos eseményeként méltatta a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozót, konkrét megállapodásokat szorgalmazott. A népgazdaság kulcságazatainak gyors fejlesztését, a gazdasági tervektől való lemaradás behozását sürgette újévi üzenetében Kim Ir Szen, a Koreai NDK államfője. Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára szerint az 1985-ös esztendő minőségi ugrást hozott a kubai pártos állami szervek munkájában. A kubai állam- és kormányfő ezt értékelte az elmúlt év egyik legfontosabb eredményének abban a beszédében, amelyet a nemzetgyűlés szombati ülésén mondott el, s amelyet a hét elején hoztak nyilvánosságra Havannában. Az elmúlt évben dinamikusan fejlődött Mongólia gazdasága és kulturális élete, nőtt a mongol nép életszínvonala — ez áll abban az újévi nyilatkozatban, amelyet a Mongol Népi Forradalmi Párt KB, a Nagy Népi Hurál elnöksége és a Minisztertanács adott ki. Legyen 1986 a gazdaság stabilizálásának és dinamikus fejlesztésének esztendeje — hangsúlyozta újévi üdvözletében Truong Chinh, a VSZK Államtanácsának elnöke. Jugoszlávia a gazdasági nehézségek sikeres leküzdésének szándékával kezdi meg az új esztendőt — szögezi le a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének újévi üzenete. Kínában az idén — tűnik ki a Zsenmin Zsipao újévi számából — nem lesznek radikális reformintézkedések, hanem az elkövetkező reformlépéseket kívánják előkészíteni, tartóssá akarják tenni a már elért eredményeket. A KKP központi lapja újévi vezércikkében kemény munkát, kitartást, az üres fecsegés helyett tetteket sürgetett. Újévi üzenetében Francois Mitterrand francia államfő közölte: bármi lesz is a márciusi választások eredménye, elnöki megbízatásának hátralevő két esztendejét mindenképpen hivatalában tölti. Szokásos újévi üzenetében Margaret Thatcher brit miniszterelnök úgy vélekedett, hogy Nagy-Britannia „visszaküzdötte magát a vezető gazdasági hatalmak közé”. Neil Kinnock, a munkáspárti ellenzék vezetője viszont ezt a kijelentést „egy nem szavahihető kormány tarthatatlan állításának” minősítette. A novemberi szovjet— amerikai csúcstalálkozót méltatta újévi üzenetében Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. A kancellár nagy jelentőséget tulajdonított a kelet—nyugati párbeszéd folytatódásának, különös tekintettel az NSZK és az NDK közötti kapcsolatok erősítésére. Willy Brandt, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt elnöke újévi nyilatkozatában hangsúlyozta: az SPD legfőbb célja úgy felkészülni az 1987. januári parlamenti választásokra, hogy jogot szerezzen az egyedül való kormányzásra. Újévi sajtóértekezletén Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök vezető helyen említette a szovjet—japán viszony megjavítását. Megerősítette, hogy kormánya nagy várakozásokkal tekint Sevardnadze szovjet külügyminiszter január 15-én kezdődő japáni látogatása elé. Utalt arra, hogy kormánya Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának a meghívását tervezi, s megerősítette, hogy ő maga pedig a Szovjetunióba kíván látogatni. Aníbal Cavaco Silva portugál kormányfő újévi köszöntőjében azt emelte ki, hogy hazája január elsejétől tagja lett a Közös Piacnak. Hangot adott reményének, hogy a csatlakozással lehetővé válik az ország elmaradott gazdaságának korszerűsítése. Kaare Willoch norvég miniszterelnök újévi köszöntőjében kifejezte reményét, hogy a javuló kelet—nyugati kapcsolatok szilárd alapot teremtenek a feszültség csökkentésére. Mauno Koivisto finn államfő újévi tévé- és rádióbeszédében döntőnek nevezte az elkövetkező hat hónapot a fegyverkorlátozási tárgyalások szempontjából. Daniel Ortega nicaraguai államfő az óesztendő utolsó napján mondott rádióbeszédében felszólította a lakosságot: ha szükséges, fegyverrel védje meg az országot egy esetleges katonai agresszióval szemben. II. János Pál pápa újévi köszöntőjében az emberi nem családjának szolidaritásáért emelt szót. A Szent Péter bazilikában tízezer hívő előtt mondott szentbeszédében a Vatikán támogatásáról biztosította az Egyesült Nemzetek Szervezetét a világ békéjének megteremtésére kifejtett erőfeszítéseiben. Utcáink tartalékai Ha én utca volnék — amiként ezt a szép és népszerű énekesnő állítja magáról egy dalban —, én is szeretnék tiszta lenni. És a magam részéről akkor lennék boldog, ha nem tolpinganának rajtam, ha testemen, az úttesten békésen és kényelmesen elférne jármű és gyalogos ember. Ha a járdámon sétáló felnőttnek nem szorulna öszsze a torka, amikor egy szembejövő csöppséget lát, aki úgy térd magasságban szívja magába a sűrű és felnőtti magasságban is fojtogató füstködöt. Igen. Szeretnék szép, tiszta,kényelmes utca lenni. Azonban az a sors méretett ki rám, hogy gyalogos legyek. Zsúfolt, agyonhasznált, zajos és füstös, szegény, szegény, jobb sorsra érdemes utcák gyalogosa. Pedigszeretem ezt a várost, Budapestet. És nemcsak azért, mert itt születtem. Azért elsősorban, mert ez a város igenis tud viszontszeretni, mert ennek a városinak van arca és az az arrc megérdemelné, hogy tisztára mossák, hogy illően tündököljön. Hogy a világ lássa, ez az arrc, ez a város a világ egyik legszebb városa. Lehetne. Ha nem akarna utcáin annyi autó elférni, sőt közlekedni, amennyi a világ legnagyobb városában is csak szűkösen férne el. Ha szűk és jobbára gyaloglásra szánt utcáin nem kívánna erőnek erejével is elférni egy főutcányi forgalom. Csadar és véretlen Ha forgalmi dugók emészthetetlen tömege nem rekesztené el a város egészséges vérkeringését (ez a vérkeringés a közlekedési trombózisok tömegétől állandóan valamiféle feszültségben, zaklatott kiútkeresésben vibrál), s ha a vibrálás nem hatna a város lakóira, akik látnak és futnak, idegesek és tülekedők, holott voltaképpen a világ egyik legkényelmesebb városa az övék. Ámde az a kérdés, miféle végzet intézte ezt így. Miért muszáj Budapestnek zsúfoltnak és túlterheltnek lennie, holott vannak nála nagyobb, vagy ha kisebb, hát akkor is sűrűbben lakott városok. Vannak, ahol alig találhatni tömegközlekedést, ahol mindenki a maga kocsijával jár, s olyan város is van, ahol akad ez is, az is, de valahogy mégis elfér mindenki, és nem zuhan le a fákról súlyos szilikózisban a téli veréb. Próbálom a rejtélyt megfejteni, és a véletlen siet a segítségemre. Azzal, hogy még véletlenül sincsen szerencsém. Hatos csavart szeretnék venni szárnyas anyával. Szerethetnék venni bármi mást is. Műanyag fóliát például, vagy alkatrészt az elromlott autóba, az éppen nekem tetsző illatszert, vagy akármit, de én most hatos csavart szeretnék. Számomra a megvilágosodást a nemlétező csavar hozza meg. Én ugyanis közület vagyok, és egy egész láda hatos csavarra volna szükségem, s egy másik ládában a szárnyas anyákra. Közületi célból. De fogalmam sincs, hol keressem, így hát a megszokott beszerzőhelyemre utazok — autóval — ahol is megtudom, hogy csavar is, anya is hosszú hónapok óta a nemlétező világokba költözött. De kapok egy tippet, vagyis egy címet, ahol talán ... A többit ki-ki maga kitalálhatja. A dolog lényege most az, hogy én, a vásárló, úgy is mint magán, és úgy is mint közület, egy hétköznapi hiány kielégítése végett kénytelen vagyok a főváros utcáin legalább hatszor megjelenni, merthogy hat címet járok be, míg valahol ezt, máshol azt megtalálom. Hatszor, hat helyen Mármost hatszor állok meg, tehát rövid idő leforgása alatt hat autó helyét foglalom el, hatszor szentségelek az egésznapos csúcsforgalom miatt, miközben én magam hatszor vagyok okozója a csúcsforgalomnak. Ez a hatszori megjelenés valójában csak becsült, de az az érzésem, hogy korántsem túlbecsült érték. És ebből bizony az következik, hogy ha holnapra eljönne az álmok birodalma, vagyis a boltokban mindaz megkapható lenne, ami ma nem, akkor bizony hatodannyian lennénk az utcán. És mindez azt jelentené, hogy a parkolók őrei hirdetéseket adnának fel, amelyben mindenféle vonzó árcsökkentések és szabadidős programok csábítanák egy kis parkolásra az autóst. És azt is jelentené, hogy a kényelmesen sétáló emberek — horribile dictu(!) — csak úgy leállhatnának egy jó ismerőssel diskurálgatni a járdán. És senki sem ütközne beléjük, és nem kéne ordítozni sem, hogy a forgalom zajában hallják egymás hangját. Mert olyan egyszerű az egész, mint az éjszakai szállítás, ami legföljebb csak a vicclapban jelenik meg, mint álomelriasztó Intézmény, a valóságban szinte ismeretlen. Ha nem az volna, akkor nappal nem ácsorogna annyi teherautó járdán és bent az úttesten a harmadik sorban, menthetetlenül elrekesztve a forgalmat. Ha volna éjszakai szállítás, akkor nem a karácsonyi csúcsforgalom legádázabb délutáni csúcstülekedésében állna be szépen a teherautó a körúti ajándéküzlet elé, s nem hordanák be a tolongó vásárlók kellős közepébe az izzadó és fáradt szállítómunkások az otromba faládákat, amelyből a holtfáradt eladók kénytelenek azon melegében kirámolni a frissen érkezett ajándékokat, miközben a vevőtömeg izzad, türelmetlenkedik és mindenféle kellemetlen megjegyzést tesz. Mindez egy jól megszervezett és következetesen végrehajtott éjjeli szállítással például nagyban csökkenthető volna. Meg egy sereg más szolgáltatással, amely könynyítené a vevő tájékozódását, s így csökkentené fölösleges odisszeáját a város utcáin. Ha a város úgy lenne ellátva üzletekkel, hogy aki a peremkerületben él, az ne kényszerülne unos-untalan a boltokkal aránylag jól ellátott belvárosi negyedbe jönni, hanem a maga portája környékén is megtalálna mindent. Ha elegáns éttermet éppen úgy találna Pestlőrincesn vagy Kőbánya-külsőn, mint a belvárosban, s megfelelően alkalmatos kis és nagy üzleteket is, akkor ugyan miinek jönne be félórás, órás utazással a belvárosba vásárolni? Ha pedig csak éppen átutazóban volna kies fővárosunkban, ugyan miért a legforgalmasabb főútvonalat választaná soktengelyes, bomba járművével, amikor vannak arra kijelölt terelőútvonalak is? Mint ahogy sajnos, nincsenek. De bármennyire is elhiszem, hogy kevés a közlekedés fejlesztésére fordítható pénz, azt már kötve hiszem, hogy ötletre sem futja. Nem hiszem például, bármennyit is bizonygatják, hogy minden teherautónak és kamionnak a Nagykörúton kell haladnia, s hogy a Rákóczi út, meg a Kerepesi út egyszersmind kereskedelmi fővonal és teherszállító főcsatorna. Hiszen az csak elhatározás és térképrebökés kérdése, hogy bizonyos monstrumok ne rombolják az amúgy is túlterhelt belváros egészségét tovább. Lehet ingyérteni Aztán itt van ez a fővárost elkerülő autópálya-gyűrű, amivel nyílt kapukat döngetnek, hiszen elkészül, ha elkészül és olyan hosszú, vagy rövid lesz, amilyenre telik a ráfordítható pénzből. Az már biztos, hogy önmagában túl nagy változást nem hoz. Többféle okból. A boltról-boltra járást az M0-ás autópálya sem szünteti meg. A külterületekről hiányzó ellátást az elkerülő útgyűrű sem pótolja. S végül maga az elkerülő út olyan rövidke szakaszon épül meg — föltehetően, de még ma sem bizonyosan —, amit a főváros egésze bizony nemigen fog észrevenni. Mit mondjon mindezekre az egyszerű pesti gyalogjáró, aki néhány külhoni világvárosi mintára gondolván, azon tűnődik magában, hogy ha máregyszer a boltok és áruházak túlnyomó többsége a Rákóczi útra került, ugyan mi volna, ha egy szerencsés szombaton, ezüst-, vagy aranyvasárnapon szépen lezárná egy szakasz rendőr könnyen mozdítható táblákkal ezt a ziháló, túlterhelt Rákóczi utat a járműforgalom elől, és odaajándékozná a gyalogló, boltból-boltba rohanó gyalogosoknak? Ehhez aztán igazán nem kellene pénz, csak szándék. És akkor az egy áruért hat helyre rohanó emberek szombat reggeltől délutánig azon a széles Rákóczi úton már bizonyára elférnének. Enyhülne a tolongás, a zaj, a füst, és az ötlet még turisztikai szempontból is megfontolandó. A javaslat nem a saját kútfőmből támadt, volt ilyen élményben részem, sajnos nem hazám fővárosában. De láttam és arra gondoltam, továbbadom. Mert nem kell mindig mindent milliárdos tételben fontolgatni. Néha adódnak megoldások jóformán ingyért is. Csak figyelni kéne, az eddiginél egy kicsit jobban. Bencsik András 3 Bemérik a szovjet exportra készülő 4, 8 és 10 csatornás keverőpultokat a Budapesti Elektroakusztikai Gyárban. A vállalat tavaly sikeresen eleget tett exportkötelezettségének