Népszava, 1986. szeptember (114. évfolyam, 205–230. sz.)
1986-09-01 / 205. szám
NÉPSZAVA 1986. SZEPTEMBER 1., HÉTFŐ Elhunyt Urho Kekkonen Vasárnapra virradóra, életének 86. évében elhunyt Urho Kekkonen, egykori finn államfő. A közép-európai idő szerint nulla órakor, otthonában érte a halál. A finn hírügynökség rövid jelentése szerint a halál közvetlen oka agyi vérkeringési zavar volt. Finnországon nemzeti gyászt rendeltek el. Urho Kekkonen személyében nagy nemzetközi tekintélyű, kiemelkedő államférfit veszített el Finnország — jelentette ki Marii Koivisto finn köztársasági elnök vasárnap, Kekkonen elhunyta kapcsán mondott televíziós beszédében. — A nénai Kekkonen 1900. szeptember 3-án, egy erdei famunkás fiaként született a közép-finnországi Pielavesiben. Finnország 1917-es függetlenné válása után újságíróként dolgozott, közben Helsinkiben jogot hallgatott, majd tanulmányait Németországban folytatta. A politikai színpadra 36 esztendősen lépett ki az Agrárpárt (a ,mai Centrumpárt) képviselőjeként. Rövidesen belügyminiszter lett, majd az igazságügyi tárca élére került, s ezt a posztot töltötték be a II.világháború befejeződésekor. Miniszterként nagy szerepet játszott a Szovjetunióval 1948-ban aláírt kölcsönös barátsági, együttműködési és segítségnyújtási szerződés kidolgozásában. 1950—1956 között öt különböző összetételű kormány munkáját irányította. ,1956-tól 1981- ig volt Finnország köztársasági elnöke, s ebben a felelős pozícióban elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy hazája aktív, békeszerető semlegességi politikájával a világpolitika „perifériájáról” a nagy tekintélyű államok közé emelkedett. Népszerűsége államfőként egyenes arányban növekedett a finn külpolitika körüli belső csatározások csökkenésével. 1956-ban még csak egyetlen szavazat döntött — a 300 tagú elektori testületben — Kekkonen javára, hat évvel később imár a szavazatok csaknem kétharmada szólt mellette. 1974-ben — néhány szélsőséges politikai formációt leszámítva — az ország valamennyi jelentős politikai pártja elkötelezte magát az addigra hagyományossá vált finn külpolitika mellett, amelyet Paasikivi—Kekkonen-vonal néven emleget a világsajtó (Juho-Kusti Paasikivi volt elnökként Kekkonen elődje.) Azóta az elnökválasztás egyfajta népszavazás lett az ország külpolitikája mellett, míg a belpolitikai pártcsatározások színtere a parlamenti választás. Rekkonen legfontosabb külpolitikai célja a bizalom megteremtése és megszilárdítása volt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokban — hangoztatta vasárnapi televíziós beszédében az utód, Mauno Koivisto államfő. Mint mondta: erre épülnek Finnországnak a nyugati államokhoz fűződő jó kapcsolatai is. A finn—szovjet kapcsolatok szorosabbá válása hosszú évekig gyanakvást keltett Nyugaton a finnkülpolitikával szemben. Ezeket Finnország következetes munkával igyekezett eloszlatni, hangoztatva, hogy két eltérő társadalmi, politikai berendezkedésű ország között, függetlenül azok méreteitől, igenis, lehet az egyenjogúságra és a kölcsönös előnyökre, egymás tiszteletére épülő baráti viszony, gyümölcsöző együttműködés. Az aktív, békeszerető külpolitika gyakorlata azt jelenti, hogy a semleges Finnország korántsem semleges a viágbéke és a nemzetközi élet alapvető kérdéseiben. Kekkonen többmintkét évtizede vetette fel először az atomfegyvermentes Észak-Európa gondolatát, amelykemény viták, elutasítások ellenére sem került le a napirendről, sőt az északi országok éppen mostanában munkálkodnak annak felmérésén, milyen úton juthatnának el a kívánt célhoz. A finn politika nemzetközi tekintélyének történelmi elismerése volt 1975 nyara, amikor Helsinki vált az európai enyhülés „fővárosává”. Példa nélküli világesemény volt, hogy — a Varsói Szerződés budapesti felhívásának valóra válásaként — a finn fővárosban találkozott 33 európai és két észak-amerikai állam első számú vezetője, hogy aláírja egy többéves tárgyalássorozat eredményeit tartalmazó záródokumentumot. Budapest és Helsinki között természetesen nem ez volt az egyetlen politikai kötelék Kekkonen idejében sem. Urho Kekkonen mindig tudatosan ápolta a magyar—finn rokonságot, de ezt nem a régmúltba révedezően tette. A két ország számára e történelmi kapocs alapot nyújtott egy szocialista és egy tőkés berendezkedésű állam addig ritkaságszámba menő jó viszonyának kiépítésére és erősítésére. Ezt jelezték magyarországi látogatásai is,1963 és 1976 .között többször is volt hazánk vendége. Kekkonen személyében nagy sportbarátot is búcsúztat a világ. A 80. évében még aktívan síelő férfi 1928-ban és 1932-ben atlétaként vett részt az olimpián. 1981-től, amikor egészségi okokból lemondott és visszavonult, magánemberként élt korábbi elnöki rezidenciáján. Utódjául Mauno Koivistót választották meg, nagy többséggel. Az ország első szocialista párti államfője hűséggel munkálkodik tovább elődeinek külpolitikai művén, elnök által elért eredmények hosszú időre meghatározzák országunk további útját — mondta. Urho Kekkonen legfontosabb külpolitikai célja a bizalom megteremtése és megszilárdítása volt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokban. Ez az az alap, amelyre Finnországnak a nyugati államokhoz fűződő jó és hatékony kapcsolatai is épülnek — hangsúlyozta Koivisto. A szovjet vezetés és a szovjet nép nevében részvéttáviratot küldött a finn veze tésnek Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Urho Kekkonen egykori finn államfő elhunyta alkalmából. Chilei KP egységre szólított fel a szeptember 4-i tiltakozónapon A Pinochet-rezsim elleni harc fokozására szólította fel az ország népét Santiagóban kiadott nyilatkozatában a Chilei Kommunista Párt. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a zsarnokság megdöntése érdekében olyan helyzetet kell teremteni az országban, amelyet a diktátor már nem képes ellenőrizni. A fasiszta katonai diktatúra bukása esetén a KP támogatná egy ideiglenes nemzeti egységkormány létrehozását, amelynek feladatai közé tartozna a demokratikus és szabadságjogok helyreállítása, törvényhozó nemzetgyűlés összehívása és a nép jogos követeléseinek kielégítése. A nyilatkozat végezetül felszólítja a Chileieket, hogy lépjenek fel egységesen a szeptember 4-re meghirdetett nemzeti tiltakozási napon. Germán Correa, az ellenzéki chilei népi demokratikus front elnöke Rio de Janeiróban kijelentette, hogy a Chile északi részén feltárt állítólagos titkos fegyverraktárak ügyében valójában a kormány provokációjáról van szó, a diktatúra egyebek között erre hivatkozva akarja igazolni az elnyomó intézkedéseket. A baloldali pártokat tömörítő szervezet vezetője elmondta, hogy a július elejei országos tiltakozás után a chilei kormány újabb tervet készített az ellenzékkel való leszámolásra és a fegyverraktárak „feltárása” e terv részét képezi. (MTI, TASZSZ, Reuter) Szakadás a legfontosabb pakisztáni ellenzéki pártban Rácz Péter, az MTI tudósítója jelenti: Szakadás következett be a pakisztáni ellenzéki mozgalom fő erejét képező Pakisztáni Néppártban. A hét végén Lahorban tartott kétnapos konvención új szervezet alakult Nemzeti Néppárt néven, befolyásos politikusok — volt főminiszterek és kormányzók — kezdeményezésére. A párt elnöke Gulám Musztafa Dzsatoi lett, aki a néhai kormányfő, Zulfikar Ali Bhutto egyik legközelebbi munkatársa volt. Már jó ideje tapasztalható, hogy a szakadás elkerülhetetlen. A jelenleg bebörtönzött Benazir Bhutto, a Pakisztáni Néppárt vezetője, áprilisi hazatérte után leváltotta addigi elnöki tisztségégéből Dzsatoit, aki viszonzásul „diktátori és zsarnoki" hajlamokkal vádolta meg Ali Bhutto lányát. A személyes ellentéteken kívül politikai különbségek is hozzájárultak a pártbomláshoz: Dzsatoi a földbirtokosi tőkés rétegek érdekeit kiszolgáló mérsékelt vonal szószólója, Bhutto viszont a tömegbázis szerepét hangsúlyozó radikálisok irányába nyitott a „feudális pártfőnökökkel'' szemben. Az új pártformáció nemcsak az ellenzéki mozgalom sorait bonthatja meg, hanem az országos hatalmi törekvések képletét is megváltoztathatja. A Néppártból most kivált politikusok nem kevés befolyással rendelkeznek: Dzsatolnak kétszer is felajánlotta a kormányfői tisztséget Ziaul Hakk elnök. KNDK-memorandum A KNDK a párbeszéd felújítására szólította fel Dél-Koreát a napokban közzétett memorandumban. A KNDK elégedetlen azzal, hogy a korábban elért haladás ellenére megszakadtak a tárgyalások. A Phenjanban kiadott közlemény szerint a felelősség ezért kizárólag Dél-Koreát terheli, mert hadgyakorlatok egész sorával — köztük az év elején tartott Team Spirit—86 közös amerikai— dél-koreai hadgyakorlattal alkalmatlanná tette a légkört a párbeszéd folytatására Korea békés újraegyesítésének bizottsága a közleményben sürgeti Dél-Koreát, hogy hagyjon föl a hadgyakorlatokkal, szüntesse be az ellenzéki diákmozgalom elnyomását és ezzel teremtsen olyan légkört, amelyben felújítható a párbeszéd. (MTI) Dél-Korea Kim De Dzsung házi őrizetben Ismét házi őrizet alá helyezték Kim De Dzsungot, az ismert dél-koreai ellenzéki vezetőt. Házát hírügynökségi jelentések szerint 500 rendőr fogja körül. Az intézkedéssel — amely rendőrségi források szerint két napra szól — azt próbálják megakadályozni, hogy a politikus részt vehessen az ellenzéki szervezetek által meghirdetett tüntetéseken és nagygyűléseken. Kim De Dzsung egyébként a múlt év februárja óta, amikor hazatért az Egyesült Államokból, már harmincegyszer volt házi őrizetben. (TASZSZ. AP) Figyelem és fegyelem Valahogy mintha mostanában zaklatottabb, rohanóbb tempójú, idegesebb és egy cseppet szürkébb lenne ez a nagyváros, Budapest. Elszaladnak egymás mellett az emberek, mindenki a maga útján, mintha ama képzeletbeli lóhoz hasonlatosan szemellenzőt viselne, hogy vágtájában az oldalvást eső világ, a látvány meg ne zavarja. Csatangolok kisfiammá a Városligetben. Valaki a játszótér közepén apró, alig látható, ám stabilan feszülő cölöpöket vert „tréfából" a pázsitba. Úgy, hogy senki ne vehesse idejében észre. A gyerek szalad, és elbotlik rögvest, meghemperedve az alattomos kis csapda fölött. És — persze — bömböl, sírdogál, hiszen alaposan megütötte magát. A túlsó sarkon hatalmas, borjúnyi kutyák kergetőznek. Láthatóan önfeledten. Német juhászok, dogok, és ki tudja még milyen fajták. Póráz, szájkosár nélkül, alkalmasint meg-megállva, a járókelőkre lihegve, telepiszkítva a labdateret. Nem az ő hibájuk, nem ők a vétkesek. Gazdáik csapatba verődve söröznek a hús platánok alatt. A Körúton egy kisebb csoport — az ifjabb nemzedékből — sörösüvegekkel megpakolva halad a zebrán. Megcsúszik az egyik bütykös, a földre zuhan. Fortyogva habzik az elszabadult nedű, az üvegcserepek az út szélén lármáznak. Szemük se rebben, az ifjak vágtatnak tovább. Ám mit szól majd az az autós, aki a parkolóba állva hallja, hogy a pengeéles darabok szétszabdalják a kerekek gumiköpenyeit? Vagy az az anyuka, akinek kicsinye megbotlik netán, s a szilánkok között landol? Nem sorolom tovább, bár — mint mindenkinek, nekem is — akadna még bőven példálózni való. A hivatali ajtó embercsoportoktól, a széttárt karoktól kezdve a türelmetlen, netán goromba, nemet intő kereskedőig, aki romlott szeletet csempész a friss párizsi halomba, a szolgáltatóig, aki dúlt csatatérként hagyja ott a félig felbontott fürdőszobát, tört csempézetével és kificamított csapjaival a munkaidő közepén, mondván: neki sürgős, halaszthatatlan magánügyei akadtak. Vannak, akik a maguk helyén elemi szándékaink szerint sem akarnak megfelelni vállalt dolguknak, vagy az emberhez illő és méltó magatartás minimális normáinak. Annak, hogy ki-ki a maga pályáján, a maga céljai, választásai és vonzásai felé halad, azért mégiscsak ugyanabban a közösségben, városban, kerületben, utcában él. Annak a gondolatnak, hogy akárhogy is, akármilyen feszítő gondok szorítanak is valamennyiünket, azért figyelnünk kell, kellene egymásra, a másikra, a többiekre. Hogy ha már segíteni nem tudunk, vagy nem akarunk, az említett pályák kereszteződéséből ne származhassanak felfoghatatlanul értelmetlen, kellemetlen helyzetek. Veszélyek. Ezekben a históriákban még csak arra sem hivatkozhatunk, hogy közismerten nehezek a gazdaság, a gazdálkodás, a hétköznapok körülményei, bár tudom, hatásuk, jelenlétük a személyes viselkedésben is tetten érhetők. Ám az elemi figyelemhez nem szükségeltetik grandiózus befektetés. Nem kíván milliárdos beruházásokat, banki hitelt és nemzetközi konzorciumot. Csupán némi belátást, türelmet. Deáki László fi iskolák az új tanévre (Folytatás az 1. oldalról) kai haladás eredményeinek hazai alkalmazásához, a gazdaság fejlesztéséhez, a társadalom demokratizálásához, a személyiség sokoldalú, humanista szellemű formálásához. — Hassa át egész nevelésünket és oktatásunkat a munka megbecsülése, a haza és a nép szeretete, a béke megőrzésének vágya — mondta beszéde végén a miniszter, majd újító szellemű, eredményes, örömet hozó tanulást és tanítást kívánva megnyitotta az 1986 87-es tanévet. Szombaton, illetve vasárnap mintegy 3550 általános, 560 közép- és 270 szakmunkásképző iskolában tartottak évnyitókat, hogy az első tanítási napon, szeptember 1-jén, hétfőn, mindenhol megkezdődhessék az oktatás. Az alsó- és a középfokú iskolákban az első félév 1987. január 31-ig tart. Az iskolák 1987. február 6-ig értesítik a szülőket a diákok első félévi munkájának eredményéről. A téli szünet első napja december 20., az utolsó napja 1987. január 4. lesz. A tavaszi szünet április 4-től április 12-ig tart. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban 1987. június 12., a középfokú iskolákban június 5. Szombaton ünnepélyes, nyilvános tanévnyitó ülést tartott a Debreceni Orvostudományi Egyetem tanácsa. Tanévnyitó ünnepség volt Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán is. Az ünnepség végén jubileumi oklevelek kiosztására került sor. Rubin-, gyémánt- és aranydiplomát öszszesen 75-en vettek át. Az 1986—87-es tanév kezdetére a hét végén országszerte több új iskolát, illetve kollégiumot avattak. Határidőre, a tanév kezdetére elkészült mind a négy, idei tanévre tervezett, új budapesti gimnázium. A pestlőrinci, az angyalföldi, és a káposztásmegyeri intézményben szombaton rendezték meg a tanévnyitót, a III. kerületi Csobánka téren vasárnap. A XVIII. kerületi, Thököly utcai gimnáziumban 16 tanulócsoportnak készült tanterem. Az intézmény —a kerület harmadik középiskoláját — a 23. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói építették. Az ünnepélyes avatáson — amelyen megjelent Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter — Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke mondott beszédet. Az iskolaavatáson a kiemelkedő munkát végző építők kitüntetéseket vehettek át Somogyi Lászlótól, és Szépvölgyi Zoltántól. (MTI) A székesfehérvári Lenin városrész új, 16 tantermes iskolája MTI Fotó : Kopáczy Szilárd felvétele 3 Az amerikai General Motors autógyár alkalmazottainak egynegyedétől kíván megválni a következő három év alatt, az irodai dolgozók jelentős részét megkísérli önkéntes távozásra bírni. Ilyen hírek hallatán rendszerint kihúzzuk magunkat: lám, a mi szocialista rendszerünkben efféle veszély aligha fenyeget . . . Pedig nem is olyan biztos, hogy okunk van a melldöngetésre: gyanítom, hogy a fölösleges papírcsinálók aránya nálunk sem sokkal alacsonyabb, mint a General Motorsnál. És az amerikai mamutcég éppen azért határozta el a létszám leépítését, mert jelenleg egy-egy dolgozója évi átlagban csak 12 autót gyárt, míg a termelékenyebben dolgozó konkurenciánál — a Chryslernél és a Fordnál — 18 kocsi jut egy alkalmazottra, s így nyereségesebben termelnek az iparág vezető vállalatánál. Ezt a hátrányát reméli behozni az ésszerűsítéssel. Ésszerűsítés pedig jócskán ráférne a mi életünkre, a mi gazdaságunkra is. Szóval, ha jól meggondoljuk, el lehetne — vagy inkább el kellene — képzelnünk hasonló híreket hazai tájakról is. Mert igaz, hogy a teljes foglalkoztatás fontos vívmányunk — nincs is szándékunk föladni —, de a hatékony foglalkoztatástól még elég messze vagyunk. Munkahely jut mindenkinek, de meglehetősen sokan vannak, akik nem ott dolgoznak, ahol valóban szükség lenne rájuk, ahol igazán hasznos lenne, amit csinálnak. Munkaerőhiány az egyik oldalon — a szolgáltatásban, a kereskedelemben, az egészségügyben, a közlekedésben és az ipar egy részében is —, és túlméretezett létszám a másikon. Mértéktelenül felduzzasztott irodai apparátusok, haszontalan, vagy éppen látszatmunkát végző akta- és jelentésgyártók sokasága. Amivel nem azt akarom mondani, hogy minden irodai munka, minden adminisztráció fölösleges. Mint ahogy nem csak az irodákban kell keresni azokat, akiket lehetne értelmesebb, hasznosabb munkára fogni. Hiszen a gépesítés alacsony foka, a még mindig jórészt emberi erővel végzett anyagmozgatás éppúgy pazarolja a jobb sorsra érdemes, az értékteremtésre alkalmas emberi munkaerőt. De a fölös papírmunka, a bürokrácia, nemcsak pazarolja a nemzeti jövedelmet, hanem még ráadásul hátráltatja is annak megtermelését. Mert elvesz azoknak az idejéből is, energiájából is, gyilkolja azoknak az idegeit, akiknek a munkáját nem nélkülözheti az ország, a társadalom. Akik új gépeket terveznek, házakat és hidakat, akik nagyértékű termelőberendezéseket kezelnek, akik gyógyítanak, tanítanak, szórakoztatnak, kiszolgálnak a boltban, vagy vonatot, autóbuszt vezetnek. És akikből ma nincs az országban elegendő. Gazdaságunk fejlődése nem nélkülözheti az emberek ésszerűbb, hatékonyabb foglalkoztatását. A szocializmus és a kapitalizmus közötti különbség nem lehet az, hogy nálunk érdemi munka nélkül is adnak fizetést, hogy szabad pazarolnunk a munkaerőt. A különbségnek a másfajta gondoskodásban kell megnyilvánulnia. Abban, hogy akire többé nincs szükség az eddigi munkahelyén, annak segítsünk — ha kell, átképzéssel is — olyan újat találni, ahol a munkájának nagyobb haszna lehet. Mert csak az értelmes munkában van köszönet. És fizetni is csak azért lenne szabad, hiszen a meg nem szolgált bérek kifizetésével azokat károsítjuk meg, akik megteremtették az értékeket. Franek Tibor