Népszava, 1986. november (114. évfolyam, 258–281. sz.)
1986-11-20 / 273. szám
2 A szovjet Legfelsőbb Tanács békefelhívása (Folytatás az 1. oldalról) másrészt a kellő rugalmasság hiánya magyarázza. Ezért a magántevékenység szükségképpen megjelenik a hiány talaján. Ugyanakkor mindeddig nem volt olyan átfogó dokumentum, amely az ilyen tevékenységet társadalmi méretekben szabályozta volna. Ez a helyzet egyfajta pszichológiai korlátot emelt mindazok elé, akik becsületes munkával kívánták fizetésüket kiegészíteni. Az elfogadott törvény — a bevezetés előkészítésével kapcsolatos feladatok bonyolultságát figyelembe véve — 1987 májusában lép hatályba. A törvény 29 olyan munkafajtát határoz meg, amely magántevékenység keretében, az egyén vagy a vele együttélő családtagok munkájának felhasználásával végezhető. Ilyen egyebek között a cipő-, ruha-, bútor- és játékkészítés, az ajándéktárgyak és horgászeszközök gyártása. A szolgáltatások közül a törvény megnevezi az építést, a lakásfelújítást, a mezőgazdasági és kertészeti munkát, az autójavítást, a háztartási gépek, a bútorok, a ruházati cikkek és a szőnyegek javítását. Ugyancsak lehetővé teszik, hogy a személygépkocsitulajdonosok személyfuvarozást végezzenek, s engedélyezett tevékenység a zene, a gyorsírás tanítása, a korrepetálás, az idegennyelvekről vállalt fordítás. A törvény kimondja, hogy a felsorolás korántsem teljes, a helyi tanácsok szükség esetén bővíthetik a tevékenységek körét. Meghatározza ugyanakkor azt, hogy milyen munkát nem vállalhatnak magánszemélyek. Ide tartozik bármiféle fegyver készítése, javítása, gyógyszerek, mérgező anyagok és kábítószerek előállítása, sokszorosító- és másológépek és néhány más termék gyártása. Tilos fürdőket, játéktermeket üzemeltetni, szerencsejátékokat szervezni. Szerdai ülésén a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a világ parlamentjeihez és népeihez szóló felhívást fogadott el. A felhívás szövegét Anatolij Dobrinyin, az SZKP Központi Bizottságának titkára terjesztette elő. A felhívás tömören megismétli a Szovjetunió legfontosabb javaslatait. A szovjet javaslatok értelmében öt év alatt felére kell csökkenteni a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati támadófegyvereit. Az ezt követő újabb öt évben, vagyis 1996. végére, meg kell semmisíteni a két ország ebbe az osztályba tartozó minden nukleáris fegyverét. A Szovjetunió javasolja, hogy semmisítsék meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok minden európai közepes hatótávolságú rakétáját, az Ázsiába telepített ilyen osztályú rakéták számát pedig jelentősen csökkentsék. Ugyancsak javasolja: a Szovjetunió és az Egyesült Államok vállaljon kötelezettséget, hogy ebben a tíz évben nem él az 1972-ben a rakétaelhárító rendszerekről korlátlan határidőre megkötött szerződés felmondásának jogával és szigorúan betartja az abban foglaltakat. A Szovjetunió a „hadászati védelmi kezdeményezés” ellen és a rakétaelhárító rendszereikről költött szerződés megerősítéséért száll síkra. A felhívás megismétli: a Szovjetunió azt javasolja, hogy a két ország haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a nukleáris robbantások teljes beszüntetéséről. A nukleáris leszerelést célzó összes javasolt átfogó intézkedést a legszigorúbb ellenőrzés mellett, így a helyszíni ellenőrzést is magában foglaló nemzetközi ellenőrzés mellett kell végrehajtani. A felsorolt mélyreható intézkedések egységes javaslatcsomagot alkotnak. A felhívás rámutat, hogy Reykjavik nemcsak reményeket szül. Megmutatta azt is, milyen nehézségek mutatkoznak a nukleáris fegyverektől mentes világhoz vezető úton.A világközvélemény nagy része megértette, hogy az amerikai „csillagháborús tervek”, az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés vált a nukleáris fegyverek felszámolását célzó megállapodás fő akadályává. Ezt a reyikjavíki találkozó menete teljességgel igazolta. Az SDI törekvés arra, hogy megszerezzék a katonai erőfölényt, megtalálják a nukleáris háború olyan megvívásának a módját, amikor reményt táplálnak agyőzelemre. A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió mindig megtalálta a megfelelő választ a biztonságát fenyegető bármilyen lépésre. Ehhez az országnak megvannak a megfelelő szellemi, tudományos-műszaki és ipari eszközei. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felszólítja a világ parlamentjeit és népeit, hogy határozottan szánjanak síkra a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtéséért, a minden állam számára azonos, megbízható biztonság megteremtéséért. A szovjet parlament felhívásában ünnepélyesen megerősítette, hogy a Szovjetunió nem vonja vissza az összes nukleáris fegyver felszámolására Reykjavíkban előterjesztett egyetlen javaslatát sem. A genfi tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség megbízást kapott, hogy e javaslatok alapján folytassa a tárgyalásokat. Megerősítette a szovjet parlament azt is, hogy tovább folytatódik a nukleáris robbantásokkal kapcsolatban több mint 15 hónapja egyoldalúan vállalt szovjet moratórium." 1987. január 1-jéig még van idő arra, hogy az Egyesült Államok végre a józan ész szavára hallgasson, eleget tegyen az emberek százmilliós követelésének és beszüntesse a robbantásokat. A felhívás megerősíti, hogy a Szovjetunió változatlanul a vegyi fegyverek betiltása és a felhalmozott készletek megsemmisítése, a biológiai fegyvereket betiltó egyezségokmányban foglaltak szigorú betartása mellett foglal állást. A Szovjetunió a hagyományos fegyverek csökkentését akarja Európában a felek egyenlő biztonságának figyelembevételével. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama ezt célzó konkrét és széles körű javaslatai továbbra is érvényben maradnak. Szovjet részről a NATO válaszára várnak — mutat rá a felhívás. A Legfelsőbb Tanács ülésszaka szerdán a moszkvai Kreml Nagy Palotájában befejezte munkáját. Újabb csúcstalálkozóra készülnek az afrikai frontállamok vezetői , az idén már a harmadikra. Ezek az országok a kontinens déli részén fekszenek, és valamilyen formában mindig szemben álltak egykor a rhodesiai fajüldöző rendszerrel, manapság pedig a Dél-afrikai Köztársasággal. A hat frontország: Angola, Mozambik, Zimbabwe, Tanzánia, Zambia és Botswana. Figyelemre méltó a mostanra tervezett tanácskozás augusztusi, illetve októberi előzménye. Az előzőt, az augusztusit Kenneth Kaunda zambiai elnök kezdeményezte, és a megállapodás a Brit Nemzetközösség júliusi, londoni tanácskozásán történt, ahol Zambia (Zimbabwével együtt) gazdasági szankciókat követelt Dél- Afrika ellen. A találkozót az angolai fővárosban, Luandában tartották, hogy összehangolják a szankciókkal kapcsolatos politikájukat. Hiszen a frontországok gazdasági nyomása csak elenyésző lehet — vagy lehetne — az Egyesült Államok és Nagy- Britannia ilyen vonatkozású lépései mellett — amelyek bizonyos politikai megfontolásból nem sújtják túlságosan a Dél-afrikai Köztársaságot. A luandai értekezletnek volt egy rendkívülinek is mondható határozata: Kauada elnök a hat állam vezetőivel való találkozóra hívta meg Reagan amerikai elnököt, mint „a nyugati világ vezetőjét”. Az elképzelés Jesse Jackson tiszteletes, amerikai fekete politikus és polgárjogi aktivistától ered, aki nyáron a frontországok térségében tett látogatást. Mozambik fővárosában, Maputóban nyilatkozott úgy, hogy „azon fáradozik, hogy találkozó jöjjön létre Reagan és az itteni országok vezetői között”. Kifejtette nézetét, hogy „első lépésként meg kell hívni Reagant egy ilyen megbeszélésre”. A meghívás megtörtént, és a találkozó napirendjével kapcsolatban Kaunda azt javasolta, hogy vitassák meg a Dél-Afrika elleni nyugati gazdasági és politikai szankciókat. Miután Reagan a meghívást nem fogadta el, Kaunda kijelentette, „maga fogja felkeresni őt, hogy az Afrika déli részén kialakult helyzetről tárgyaljon vele”. De Kaunda sem utazott el, nyilván viszont meghívás hiányában, továbbá — feltehetően — a mozambiki elnököt, Samora Machelt ért repülőszerencsétlenség okozta bonyodalmak miatt. A katasztrófa előtt tartották Maputóban Machel elnökletével a következő, mindössze egynaposra szabott csúcsértekezletet, ahol a Mozambik elleni közvetlen dél-afrikai katonai fenyegetésről volt szó... A jelenlegi csúcstalálkozó napirendjén elsősorban az Afrika déli részén kialakult robbanásveszélyes helyzet, illetve a Mozambikkal kapcsolatos problémák szerepelnek. Az új államfő, Joaquin Chissano (a volt külügyminiszter) a Machel-féle politika töretlen folytatását ígéri, amennyiben az új helyzet ezt lehetővé teszi. Főleg az aszály miatti gazdasági gondok súlyosbítják az ország talpra állását, továbbá a Renamo (Resistencia Nacional Mocambicana) nevű ellenforradalmi szervezet garázdálkodásai, amelyek már az ország tekintélyes részére kiterjedtek. A Renamót, továbbá a másik, hasonló, kisebb szervezetet, az MNR-t (Mozambiki NemzetiEllenállási Mozgalom) is Dél-Afrika látja el fegyverrel. Sem a Renamo, sem az MNR eddigi akciói ellen még nem emelte fel szavát az Egyesült Államok, holott Reagan elnök a „regionális konfliktusok megszüntetéséről” beszél. . Hasonlóképpen Angola esetében, itt az UNITA nevű ellenforradalmi csoportokat (valóságos kisebb hadsereget) Washington nyíltan támogatja. Ez esetben módszere hasonlít a nicaraguai kontráknak nyújtott segítséghez: először legmagasabb amerikai szinten fogadták az UNITA vezérét, majd anyagi segélyben részesítették, amelyből — Dél-Afrika közreműködésével — fegyverszállítmány lett. A fegyvereket a nyáron megkapta az UNITA — mindezek ellenére súlyos vereséget mértek rá az angolai reguláris alakulatok. Miután ősszel még egy ütközetben megfutamodtak, Dél-Afrika nem nézte tétlenül az eseményeket. Namíbia északi részéből ismét betört Angola déli részébe (pontosabban a már megszállt déli angolai országrész még szabad területeire) a fajüldöző rezsim hadserege, hogy lélegzetvételhez juttassa az UNITA-t. Hasonlóképpen egy másik, kisebb ellenforradalmi szervezetet, az FNLA-t is, amely ugyan vesztett korábbi jelentőségéből, mert a fő erőt az UNITA képviseli. Washington azt szeretné, ha a törvényes angolai kormány megosztaná a hatalmat az UNITA-val — cserében az Egyesült Államok gazdasági segítségben részesítené Angolát. De csak azután, ha kivonnák a kubai katonai alakulatokat Angolából. Ezzel kapcsolatban — mint ismeretes — egy korábbi hivatalos megállapodás érvényes Kuba és az Angolai Népi Köztársaság között. Ami pedig az amerikai és dél-afrikai álláspontot illeti ez ügyben, azzal összefüggésben Fidel Castro kubai államfő, az El Pais spanyol napilapnak adott nyilatkozata a mérvadó. Castro szerint „nagy hiba lenne az egyoldalú kubai csapatkivonást elrendelni az előtt, hogy ahhoz létrejönnének a megfelelő feltételek”. A térségbeli feszültség a viszonylag konszolidált Zimbabwét is érinti. Ugyanis a mozambiki Renamo ellen folytatott harchoz zimbabwei reguláris alakulatok nyújtanak segítséget. (A mozambiki hadsereg egymaga nem tudná felvenni a küzdelmet a nagy létszámú és erősen felfegyverzett, folyamatos utánpótlásban részesülő Renamóval.) Robert Mugabe zimbabwei miniszterlenök gazdasági reformprogramja minden eddigi eredményei ellenére sem nélkülözhet bizonyos óvatosságot. Csak nemrég csitultak el a törzsi viszályok. Tekintettel kell lenni a hatalmas szomszédra, Dél- Afrikára is; a kormány kénytelen kereskedelmi kapcsolatokat tartani a fajüldözőkkel, mert létérdekei így kívánják. Nemcsak azért, mert külkereskedelmének 20 százaléka Dél-Afrikába irányul, hanem, mert exportcikkeinek 70 százalékát a Dél-afrikai Köztársaság kikötőiben rakják hajóra. És Dél-Afrika bármikor elzárhatja ezeket a kikötőket Zimbabwe elől... Bizonyos vonatkozásban hasonló problémái vannak a tengerektől elzárt Zambiának (az egykori Észak-Rhodesiának), mert fő termékét, devizahozó nyersanyagát, a rezet, csak Dél-Afrikán keresztül szállíthatja megrendelőinek. Tanzánia szintén nem dicsekedhet gazdasági sikerekkel, holott ez a fejlődő ország az utóbbi években óriási erőfeszítéseket tett, hogy talpra álljon. Az aszály szintén nem kerülte el, közben legfontosabb mezőgazdasági kiviteli cikkeinek világpiaci ára csökkent. Jelenleg Afrika egyik legszegényebb országa — a legnagyobb külföldi adósságokkal. És végül Botswana, mint a fajüldöző Dél-Afrika közvetlen szomszédja. Földrajzi elszigeteltsége hasonló az előző államokéhoz, ugyanis rajta halad keresztül a Zimbabwét a Dél-afrikai Köztársasággal összekötő vasútvonal. Elnöke Peter Mmusi a közelmúltban tett washingtoni látogatása után nyilatkozatában felrótta vendéglátóinak, hogy az Egyesült Államoknál még olyan kis országok is többet tesznek a dél-afrikai haladó államok megsegítéséért, mint Hollandia, vagy a skandináv államok. Jankovszky János FRONTORSZÁGOK FESZÜLTSÉGREN Nemzetközi hírek # A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének küldöttsége dr. Mándity Marin főtitkárnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának vezetésével, november 17. és 19. között hivatalos látogatáson a Szerb Szocialista Köztársaságban tartózkodott. # Marian Orzechowski lengyel külügyminiszter szerdán ötnapos hivatalos látogatásra Tokióba érkezett. # Az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszaka szerdán vitát kezdett az Egyesült Államok ez év áprilisában Líbia ellen elkövetett katonai támadásáról. # Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere november 26—27-én hivatalos látogatást tesz Belgiumban — közölte szerdán sajtótájékoztatóján a belga külügyminisztérium szóvivője. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus szerdán a délafrikai fajüldöző rezsimet tette felelőssé öt lesothói politikus meggyilkolásáért. Phenjanban szerdán befejeződtek Kim Ir Szen és Dzsambin Batmond tárgyalásai. Leszerelési kérdésekről folytatott megbeszéléseket szerdán a csehszlovák külügyminisztérium illetékeseivel két amerikai szakértő. Brazília adósságállománya 107 milliárd dollár. Tegnapi lapszámunkban sajnálatos hiba folytán téves adat jelent meg. #: „Nem elég a részleges leszerelés, ha az emberiség élni akar, teljes leszerelésre van szükség” — jelentette ki Alessandro Pertini, az Olasz Köztársaság volt elnöke a lengyel fővárosban. # Ázsiai körútjának első állomására, Bangladesbe érkezett II. János Pál pápa. # Folytatódtak szerdán az összecsapások a libanoni főváros közelében található Bordzs el-Baradzsne palesztin menekülttábor körül. # Ünnepi ülésen emlékeztek meg szerdán, Moszkvában, a Szovjetunió Nagyszínházának épületében a világhírű tudós, Mihail Lomonoszov születésének 275. évfordulójáról; a megnyitón részt vett Mihail Gorbacsov, Andrej Gromiko és Nyikolaj Rizskov. A csádi Nyugat-barát kormány Líbia elleni panaszával foglalkozott az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése. Ali Triki, Líbia ENSZ-képviselője, a csádi panaszt olyan kísérletnek minősítette, amellyel megpróbálják elterelni a figyelmet az Egyesült Államok Líbia elleni áprilisi agressziójáról. CSÜTÖRTÖK, 1986. NOVEMBER 20. NÉPSZAVA Szovjetunió rakétacsapatok napja A rakétacsapatok és a tüzérség a Szovjetunió fegyveres erőinek más haderő- és fegyvernemeivel együtt megbízhatóan őrködnek a szovjet nép békés építőmunkája és a szocializmus vívmányai fölött — állapította meg a rakétacsapatok és a tüzérség napja alkalmából szerdán kiadott napiparancsában Szergej Szokolov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. A napiparancs a bonyolultnak ítélt nemzetközi helyzetről szólva felhívja rá a figyelmet, hogy a washingtoni kormányzat a szovjet békejavaslatok ellenére katonai fölényre tör a Szovjetunióval szemben. A rakétások és a tüzérek ebben a helyzetben mélyen átérzik azt a történelmi felelősséget, amelyet a szocializmus és világbéke sorsáért viselnek és tisztességgel lépnek a hon korábbi védőinek nyomdokaiba. Éberen végzik katonai szolgálatukat, állhatatosan korszerűsítik hadi tudományukat, mindig magasfokú készültségben vannak, hogy határozottan szétzúzhassanak bármilyen támadót. (MTI) Közzétették a lengyel szakszervezeti kongresszusra kidolgozott dokumentumot Zsebesi Zsolt, az MTI tudósítója jelenti: „A szocializmusért és a torzulások ellen vívott éles politikai küzdelemben megszületett lengyel szakszervezetek alapvető feladata a munkásérdekek védelme, az ország sorsának meghatározásában való részvétel és felelősség” — szögezi le a szakszervezetek 2. országos kongresszusára kidolgozott programtervezet. A kis füzet formájában megjelentetett dokumentum fölött egy hét múlva kezdi meg az 1500 küldött a vitát. A programtervezet egészének szelleme és alapgondolata jól mutatja azt az átalakulást, amin 1982 óta eltelt években a lengyel szakszervezeti mozgalom átment. Az üzemi szakszervezeti csoportokból, tehát alulról újjáépült és immár közel 7 millió tagot számláló lengyel szakszervezetek szakítottak az 1980 előtti időszakot jellemző passzivitással és formalizmussal, de felhagytak az 1980—81-et jellemző felelőtlen, parttalan követelésekkel, s a közös felelősség elutasításán alapuló, az ország alapvető gazdasági és politikai érdekeit veszélyeztető gyakorlattal is. A dokumentum alapgondolata: részvétel a döntéshozatalban és felelősségvállalás a megvalósításért. „A szakszervezetek tudatában vannak annak, hogy csak az osztható el, amit előbb megtermeltek és ezért következetesen kiáll a gazdasági reform mellett. A programot értékelve a párt központi lapja, a Trybuna Ludu úgy vélekedik, hogy azon érzékelhető a mozgalom tapasztaltabbá és érettebbé válása a két évvel ezelőtti 1. kongresszus óta. Kínai szóvivői nyilatkozat Kína reméli, hogy minden ország őszinte erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy mielőbb véget érjen a háború Irán és Irak között, s nem ennek az ellenkezőjére törekszik — jelentette ki a kínai szóvivő arra utalva, hogy amerikai részről azzal vádolták meg Kínát, hogy fegyvereket szállít Iránnak. Mint mondotta, különösen ez év eleje óta az amerikai hírközlő szervek ismételten azt állították, hogy Kína fegyvereket ad el Iránnak. A kínai kormány nem egy alkalommal utasította vissza ezeket a rémhíreket. Ugyanakkor viszont megerősítést nyert és világszerte aggodalmat váltott ki, hogy az Egyesült Államok titokban fegyvereket szállított Iránnak — tette hozzá a szóvivő. A kínai szóvivő azt a szovjet javaslatot kommentálva, hogy hívjanak össze ázsiai biztonsági értekezletet, hangoztatta: Kína őszintén reméli, hogy a béke és a stabilitás megőrizhető Ázsiában, s a maga részéről minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében. Másrészt reméli, hogy ugyanezt teszik a többi érdekelt országok is. Ugyanakkor a szóvivő azt is sürgette, hogy a Szovjetunió ne telepítsen több rakétafegyvert a térségben, illetve nagymértékben csökkentse már telepített rakétafegyvereinek számát. A Szovjetunió gyakorlati lépéseket tehet az ázsiai feszültség csökkentése érdekében azzal is, ha előmozdítja a feszültségi gócok felszámolását Afganisztánban és Kambodzsában — jelentette ki a kínai szóvivő, azokra az „akadályokra” utalva, amelyek Peking felfogása szerint a két ország közötti kapcsolatok normalizálását fékezik. (MTI) Kétszázezer ember menekült el Mozambikból A mozambiki—malawi határ körzetéből mintegy 200 ezer mozambiki állampolgár menekült el a szomszédos Malawiba — jelentette szerdán az AIM mozambiki hírügynökség. A menekülők áradatát a törvényes mozambiki kormány megdöntésére törekvő MNR-nek a térségben felerősödött tevékenysége váltotta ki. A hírügynökség egy tartományi vezető szavait idézte, aki szerint nagyon súlyos a menekültek helyzete: a szabad ég alatt alszanak, egyetlen táplálékuk a kukoricakása. Az AIM idézett egy elfogott lázadót is, aki szerint Malawiban a hatóságok tudtával az MNB teljesen szabadon tevékenykedik. (Reuter)