Népszava, 1986. november (114. évfolyam, 258–281. sz.)

1986-11-20 / 273. szám

2 A szovjet Legfelsőbb Tanács békefelhívása (Folytatás az 1. oldalról) másrészt a kellő rugalmas­ság hiánya magyarázza. Ezért a magántevékenység szükségképpen megjelenik a hiány talaján. Ugyanakkor mindeddig nem volt olyan átfogó dokumentum, amely az ilyen tevékenységet tár­sadalmi méretekben szabá­lyozta volna. Ez a helyzet egyfajta pszichológiai korlá­tot emelt mindazok elé, akik becsületes munkával kíván­ták fizetésüket kiegészíteni. Az elfogadott törvény — a bevezetés előkészítésével kapcsolatos feladatok bonyo­lultságát figyelembe véve — 1987 májusában lép hatály­ba. A törvény 29 olyan mun­kafajtát határoz meg, amely magántevékenység kereté­ben, az egyén vagy a vele együttélő családtagok mun­kájának felhasználásával végezhető. Ilyen egyebek kö­zött a cipő-, ruha-, bútor- és játékkészítés, az ajándéktár­gyak és horgászeszközök gyártása. A szolgáltatások közül a törvény megnevezi az építést, a lakásfelújítást, a mezőgaz­dasági és kertészeti munkát, az autójavítást, a háztartási gépek, a bútorok, a ruházati cikkek és a szőnyegek javí­tását. Ugyancsak lehetővé te­szik, hogy a személygépkocsi­tulajdonosok személyfuvaro­zást végezzenek, s engedélye­zett tevékenység a zene, a gyorsírás tanítása, a korre­petálás, az idegen­­nyelvekről vállalt fordítás. A törvény kimondja, hogy a felsorolás korántsem teljes, a helyi tanácsok szükség ese­tén bővíthetik a tevékenysé­gek körét. Meghatározza ugyanakkor azt, hogy milyen munkát nem vállalhatnak magánszemélyek. Ide tartozik bármiféle fegyver készítése, javítása, gyógyszerek, mér­gező anyagok és kábítószerek előállítása, sokszorosító- és másológépek és néhány más termék gyártása. Tilos für­dőket, játéktermeket üze­meltetni, szerencsejátékokat szervezni. Szerdai ülésén a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa a világ parlamentjeihez és né­peihez szóló felhívást foga­dott el. A felhívás szövegét Anatolij Dobrinyin, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára terjesztette elő. A felhívás tömören meg­ismétli a Szovjetunió legfon­tosabb javaslatait. A szovjet javaslatok értelmében öt év alatt felére kell csökkenteni a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati támadó­fegyvereit. Az ezt követő újabb öt évben, vagyis 1996. végére, meg kell semmisíteni a két ország ebbe az osztály­ba tartozó minden nukleáris fegyverét. A Szovjetunió javasolja, hogy semmisítsék meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok minden európai kö­zepes hatótávolságú rakétá­ját, az Ázsiába telepített ilyen osztályú rakéták szá­mát pedig jelentősen csök­kentsék. Ugyancsak javasolja: a Szovjetunió és az Egyesült Államok vállaljon kötelezett­séget, hogy ebben a tíz évben nem él az 1972-ben a rakéta­elhárító rendszerekről korlát­lan határidőre megkötött szerződés felmondásának jo­gával és szigorúan betartja az abban foglaltakat. A Szov­jetunió a „hadászati védelmi kezdeményezés” ellen és a rakétaelhárító rendszereikről költött szerződés megerősí­téséért száll síkra. A felhívás megismétli: a Szovjetunió azt javasolja, hogy a két ország haladékta­lanul kezdjen tárgyalásokat a nukleáris robbantások tel­jes beszüntetéséről. A nukleáris leszerelést cél­zó összes javasolt átfogó in­tézkedést a legszigorúbb el­lenőrzés mellett, így a hely­színi ellenőrzést is magában foglaló nemzetközi ellenőrzés mellett kell végrehajtani. A felsorolt mélyreható in­tézkedések egységes javaslat­­csomagot alkotnak. A felhívás rámutat, hogy Reykjavik nemcsak reménye­ket szül. Megmutatta azt is, milyen nehézségek mutatkoz­nak a nukleáris fegyverektől mentes világhoz vezető úton.­­A világközvélemény nagy ré­sze megértette, hogy az ame­rikai „csillagháborús tervek”, az úgynevezett hadászati vé­delmi kezdeményezés vált a nukleáris fegyverek felszá­molását célzó megállapodás fő akadályává. Ezt a reyikja­­víki találkozó menete teljes­séggel igazolta. Az SDI tö­rekvés arra, hogy megszerez­zék a katonai erőfölényt, megtalálják a nukleáris há­ború olyan megvívásának a módját, amikor reményt táp­lálnak a­­győzelemre. A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a Szov­jetunió mindig megtalálta a megfelelő választ a biztonsá­gát fenyegető bármilyen lé­pésre. Ehhez az országnak megvannak a megfelelő szel­lemi, tudományos-műszaki és ipari eszközei. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felszólítja a világ parlamentjeit és népeit, hogy határozottan szánjanak síkra a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtésé­ért, a minden állam számára azonos, megbízható biztonság megteremtéséért. A szovjet parlament felhí­vásában ünnepélyesen meg­erősítette, hogy a Szovjet­unió nem vonja vissza az összes nukleáris fegyver fel­számolására Reykjavíkban előterjesztett egyetlen javas­latát sem. A genfi tárgyalá­sokon részt vevő szovjet küldöttség megbízást kapott, hogy e javaslatok alapján folytassa a tárgyalásokat. Megerősítette a szovjet parlament azt is, hogy to­vább folytatódik a nukleáris robbantásokkal kapcsolatban több mint 15 hónapja egyol­dalúan vállalt szovjet mora­tórium." 1987. január 1-jéig még van idő arra, hogy az Egyesült Államok végre a józan ész szavára hallgasson, eleget tegyen az emberek százmilliós követelésének és beszüntesse a robbantásokat. A felhívás megerősíti, hogy a Szovjetunió változatlanul a vegyi fegyverek betiltása és a felhalmozott készletek meg­semmisítése, a biológiai fegy­vereket betiltó egyezségok­mányban foglaltak szigorú betartása mellett foglal ál­lást. A Szovjetunió a hagyo­mányos fegyverek csökkenté­sét akarja Európában a felek egyenlő biztonságának figye­lembevételével. A Szovjet­unió­ és a Varsói Szerződés többi tagállama ezt célzó konkrét és széles körű javas­latai továbbra is érvényben maradnak. Szovjet részről a NATO válaszára várnak — mutat rá a felhívás. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka szerdán a moszkvai Kreml Nagy Palotájában be­fejezte munkáját. Újabb csúcstalálkozóra ké­szülnek az afrikai frontálla­mok vezetői , az idén már a harmadikra. Ezek az or­szágok a kontinens déli ré­szén fekszenek, és valami­lyen formában mindig szem­ben álltak egykor a rhodesiai fajüldöző rendszerrel, ma­napság pedig a Dél-afrikai Köztársasággal. A hat front­ország: Angola, Mozambik, Zimbabwe, Tanzánia, Zam­bia és Botswana. Figyelemre méltó a mos­tanra tervezett tanácskozás augusztusi, illetve októberi előzménye. Az előzőt, az augusztusit Kenneth Kaun­­da zambiai elnök kezdemé­nyezte, és a megállapodás a Brit Nemzetközösség júliusi, londoni tanácskozásán tör­tént, ahol Zambia (Zimbab­wével együtt) gazdasági szankciókat követelt Dél- Afrika ellen. A találkozót az angolai fővárosban, Luandá­ban tartották, hogy össze­hangolják a szankciókkal kapcsolatos politikájukat. Hiszen a frontországok gaz­dasági nyomása csak elenyé­sző lehet — vagy lehetne — az Egyesült Államok és Nagy- Britannia ilyen vonatkozású lépései mellett — amelyek bizonyos politikai megfonto­lásból nem sújtják túlságo­san a Dél-afrikai Köztársa­ságot. A luandai értekezletnek volt egy rendkívülinek is mondható határozata: Kaua­­da elnök a hat állam veze­tőivel való találkozóra hív­ta meg Reagan amerikai el­nököt, mint „a nyugati vi­lág vezetőjét”. Az elképzelés Jesse Jackson tiszteletes, amerikai fekete politikus és polgárjogi aktivistától ered, aki nyáron a frontországok térségében tett látogatást. Mozambik fővárosában, Ma­­putóban nyilatkozott úgy, hogy „azon fáradozik, hogy találkozó jöjjön létre Rea­gan és az itteni országok ve­zetői között”. Kifejtette né­zetét, hogy „első lépésként meg kell hívni Reagant egy ilyen megbeszélésre”. A meghívás megtörtént, és a találkozó napirendjével kapcsolatban Kaunda azt ja­vasolta, hogy vitassák meg a Dél-Afrika elleni nyugati gazdasági és politikai szank­ciókat. Miután Reagan a meghívást nem fogadta el, Kaunda kijelentette, „maga fogja felkeresni őt, hogy az Afrika déli részén kialakult helyzetről tárgyaljon vele”. De Kaunda sem utazott el, nyilván viszont meghívás hiányában, továbbá — felte­hetően — a mozambiki elnö­köt, Samora Machelt ért re­pülőszerencsétlenség okozta bonyodalmak miatt. A ka­tasztrófa előtt tartották Ma­­putóban Machel elnökletével a következő, mindössze egy­naposra szabott csúcsérte­kezletet, ahol a Mozambik elleni közvetlen dél-afrikai katonai fenyegetésről volt szó... A jelenlegi csúcstalálkozó napirendjén elsősorban az Afrika déli részén kialakult robbanásveszélyes helyzet, illetve a Mozambikkal kap­csolatos problémák szerepel­nek. Az új államfő, Joaquin Chissano (a volt külügymi­niszter) a Machel-féle poli­tika töretlen folytatását ígé­ri, amennyiben az új helyzet ezt lehetővé teszi. Főleg az aszály miatti gazdasági gon­dok súlyosbítják az ország talpra állását, továbbá a Renamo (Resistencia Nacio­nal Mocambicana) nevű el­lenforradalmi szervezet ga­rázdálkodásai, amelyek már az ország tekintélyes részé­re kiterjedtek. A Renamót, továbbá a másik, hasonló, kisebb szervezetet, az MNR-t (Mozambiki Nemzeti­­Ellen­állási Mozgalom) is Dél-Af­rika látja el fegyverrel. Sem a Renamo, sem az MNR ed­digi akciói ellen még nem emelte fel szavát az Egye­sült Államok, holott Reagan elnök a „regionális konflik­tusok megszüntetéséről” be­szél. . Hasonlóképpen Angola esetében, itt az UNIT­A ne­vű ellenforradalmi csoporto­kat (valóságos kisebb hadse­reget) Washington nyíltan támogatja. Ez esetben mód­szere hasonlít a nicaraguai kontráknak nyújtott segít­séghez: először legmagasabb amerikai szinten fogadták az UNITA vezérét, majd anya­gi segélyben részesítették, amelyből — Dél-Afrika köz­reműködésével — fegyver­szállítmány lett. A fegyvere­ket a nyáron megkapta az UNITA — mindezek ellené­re súlyos vereséget mértek rá az angolai reguláris ala­kulatok. Miután ősszel még egy ütközetben megfutamod­tak, Dél-Afrika nem nézte tétlenül az eseményeket. Na­míbia északi részéből ismét betört Angola déli részébe (pontosabban a már meg­szállt déli angolai országrész még szabad területeire) a faj­üldöző rezsim hadserege, hogy lélegzetvételhez juttassa az UNITA-t. Hasonlóképpen egy másik, kisebb ellenforradal­mi szervezetet, az FNLA-t is, amely ugyan vesztett koráb­bi jelentőségéből, mert a fő erőt az UNITA képviseli. Washington azt szeretné, ha a törvényes angolai kormány megosztaná a hatalmat az UNITA-val — cserében az Egyesült Államok gazdasági segítségben részesítené An­golát. De csak azután, ha kivonnák a kubai katonai alakulatokat Angolából. Ezzel kapcsolatban — mint ismeretes — egy korábbi hi­vatalos megállapodás érvé­nyes Kuba és az Angolai Né­pi Köztársaság között. Ami pedig az amerikai és dél-af­rikai álláspontot illeti ez ügyben, azzal összefüggésben Fidel Castro kubai államfő, az El Pais spanyol napilap­nak adott nyilatkozata a mérvadó. Castro szerint „nagy hiba lenne az egyol­dalú kubai csapatkivonást elrendelni az előtt, hogy ah­hoz létrejönnének a megfe­lelő feltételek”. A térségbeli feszültség a viszonylag konszolidált Zim­babwét is érinti. Ugyanis a mozambiki Renamo ellen folytatott harchoz zimbab­wei reguláris alakulatok nyújtanak segítséget. (A mo­zambiki hadsereg egymaga nem tudná felvenni a küz­delmet a nagy létszámú és erősen felfegyverzett, folya­matos utánpótlásban része­sülő Renamóval.) Robert Mugabe zimbab­wei miniszterlenök gazdasá­gi reformprogramja minden eddigi eredményei ellenére sem nélkülözhet bizonyos óvatosságot. Csak nemrég csitultak el a törzsi viszá­lyok. Tekintettel kell lenni a hatalmas szomszédra, Dél- Afrikára is; a­­ kormány kénytelen kereskedelmi kap­csolatokat tartani a fajüldö­zőkkel, mert létérdekei így kívánják. Nemcsak azért, mert külkereskedelmének 20 százaléka Dél-Afrikába irá­nyul, hanem, mert export­cikkeinek 70 százalékát a Dél-afrikai Köztársaság ki­kötőiben rakják hajóra. És Dél-Afrika bármikor elzár­hatja ezeket a kikötőket Zimbabwe elől... Bizonyos vonatkozásban hasonló problémái vannak a tengerektől elzárt Zambiá­nak (az egykori Észak-Rho­­desiának), mert fő termékét, devizahozó nyersanyagát, a rezet, csak Dél-Afrikán ke­resztül szállíthatja megren­delőinek. Tanzánia szintén nem dicsekedhet gazdasági sikerekkel, holott ez a fej­lődő ország az utóbbi évek­ben óriási erőfeszítéseket tett, hogy talpra álljon. Az aszály szintén nem kerülte el, közben legfontosabb me­zőgazdasági kiviteli cikkei­nek világpiaci ára csökkent. Jelenleg Afrika egyik leg­szegényebb országa — a leg­nagyobb külföldi adósságok­kal. És végül Botswana, mint a fajüldöző Dél-Afrika közvet­len szomszédja. Földrajzi el­szigeteltsége hasonló az elő­ző államokéhoz, ugyanis raj­ta halad keresztül a Zimbab­wét a Dél-afrikai Köztársa­sággal összekötő vasútvonal. Elnöke Peter Mmusi a közel­múltban tett washingtoni lá­togatása után nyilatkozatá­ban felrótta vendéglátóinak, hogy az Egyesült Államok­nál még olyan kis országok is többet tesznek a dél-afri­kai haladó államok megse­gítéséért, mint Hollandia, vagy a skandináv államok. Jankovszky János FRONTORSZÁGOK FESZÜLTSÉGREN Nemzetközi hírek # A Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szö­vetségének küldöttsége dr. Mándity Marin főtitkárnak, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa tagjának veze­tésével, november 17. és 19. között hivatalos látogatáson a Szerb Szocialista Köztársa­ságban tartózkodott. # Marian Orzechowski lengyel külügyminiszter szer­dán ötnapos hivatalos láto­gatásra Tokióba érkezett. # Az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszaka szerdán vitát kez­dett az Egyesült Államok ez év áprilisában Líbia ellen el­követett katonai támadásá­ról. # Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere november 26—27-én hivatalos­ látogatást tesz Belgiumban — közölte szerdán sajtótájékoztatóján a belga külügyminisztérium szóvivője.­­ Az Afrikai Nemzeti Kongresszus szerdán a dél­afrikai fajüldöző rezsimet tette felelőssé öt lesothói po­litikus meggyilkolásáért.­­ Phenjanban szerdán be­fejeződtek Kim Ir Szen és Dzsambin Batmond tárgya­lásai.­­ Leszerelési kérdésekről folytatott megbeszéléseket szerdán a csehszlovák kül­ügyminisztérium illetékesei­vel két amerikai szakértő.­­ Brazília adósságállomá­nya 107 milliárd dollár. Teg­napi lapszámunkban sajnála­tos hiba folytán téves adat jelent meg. #: „Nem elég a részleges leszerelés, ha az emberiség él­ni akar, teljes leszerelésre van szükség” — jelentette ki Alessandro Pertini, az Olasz Köztársaság volt elnöke a lengyel fővárosban. # Ázsiai körútjának első állomására, Bangladesbe ér­kezett II. János Pál pápa. # Folytatódtak szerdán az összecsapások a libanoni fő­város közelében található Bordzs el-Baradzsne palesz­tin menekülttábor körül. # Ünnepi ülésen emlékez­tek meg szerdán, Moszkvá­ban, a Szovjetunió Nagyszín­házának épületében a világ­hírű tudós, Mihail Lomono­szov születésének 275. évfor­dulójáról; a megnyitón részt vett Mihail Gorbacsov, And­rej Gromiko és Nyikolaj Rizskov.­­ A csádi Nyugat-barát kormány Líbia elleni pana­szával foglalkozott az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése. Ali Triki, Líbia ENSZ-kép­­viselője, a csádi panaszt olyan kísérletnek minősítette, amellyel megpróbálják elte­relni a figyelmet az Egyesült Államok Líbia elleni áprilisi agressziójáról. CSÜTÖRTÖK, 1­986. NOVEMBER 20. NÉPSZAVA Szovjetunió­­ rakéta­­csapatok napja A rakétacsapatok és a tüzér­ség a Szovjetunió fegyveres erőinek más haderő- és fegy­vernemeivel együtt megbíz­hatóan őrködnek a szovjet nép békés építőmunkája és a szocializmus vívmányai fö­lött — állapította meg a ra­kétacsapatok és a tüzérség napja alkalmából szerdán ki­adott napiparancsában Szer­­gej Szokolov marsall, a Szov­jetunió honvédelmi minisz­tere. A napiparancs a bonyo­lultnak ítélt nemzetközi helyzetről szólva felhívja rá a figyelmet, hogy a washing­toni kormányzat a szovjet béke­javaslatok ellenére ka­tonai fölényre tör a Szovjet­unióval szemben. A rakétá­­sok és a tüzérek ebben a helyzetben mélyen átérzik azt a történelmi felelősséget, amelyet a szocializmus és vi­lágbéke sorsáért viselnek és tisztességgel lépnek a hon korábbi védőinek nyomdo­kaiba. Éberen végzik katonai szolgálatukat, állhatatosan korszerűsítik hadi tudomá­nyukat, mindig magasfokú készültségben vannak, hogy határozottan szétzúzhassa­nak bármilyen támadót. (MTI) Közzétették a lengyel szakszervezeti kongresszusra kidolgozott dokumentumot Zsebesi Zsolt, az MTI tudó­sítója jelenti: „A szocializmusért és a torzulások ellen vívott éles politikai küzdelemben meg­született lengyel szakszerve­zetek alapvető feladata a munkásérdekek védelme, az ország sorsának meghatáro­zásában való részvétel és fe­lelősség” — szögezi le a szak­­szervezetek 2. országos kong­resszusára kidolgozott prog­ramtervezet. A kis füzet for­májában megjelentetett do­kumentum fölött egy hét múlva kezdi meg az 1500 küldött a vitát. A programtervezet egészé­nek szelleme és alapgondola­ta jól mutatja azt az átala­kulást, amin 1982 óta eltelt években a lengyel szakszer­vezeti mozgalom átment. Az üzemi szakszervezeti csopor­tokból, tehát alulról újjá­épült és immár közel 7 mil­lió tagot számláló lengyel szakszervezetek szakítottak az 1980 előtti időszakot jel­lemző passzivitással és for­malizmussal, de felhagytak az 1980—81-et jellemző fele­lőtlen, parttalan követelé­sekkel, s a közös felelősség elutasításán alapuló, az or­szág alapvető gazdasági és politikai érdekeit veszélyez­tető gyakorlattal is. A doku­mentum alapgondolata: rész­vétel a döntéshozatalban és felelősségvállalás a megvaló­sításért. „A szakszervezetek tuda­tában vannak annak, hogy csak az osztható el, amit előbb megtermeltek és ezért következetesen kiáll a gaz­dasági reform mellett. A programot értékelve a párt központi lapja, a Try­­buna Ludu úgy vélekedik, hogy azon érzékelhető a mozgalom tapasztaltabbá és érettebbé válása a két évvel ezelőtti 1. kongresszus óta. Kínai szóvivői nyilatkozat Kína reméli, hogy minden ország őszinte erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy mielőbb véget érjen a hábo­rú Irán és Irak között, s nem ennek az ellenkezőjére tö­rekszik — jelentette ki a kí­nai szóvivő arra utalva, hogy amerikai részről azzal vádol­ták meg Kínát, hogy fegyve­reket szállít Iránnak. Mint mondotta, különösen ez év eleje óta az amerikai hírköz­lő szervek ismételten azt ál­lították, hogy Kína fegyvere­ket ad el Iránnak. A kínai kormány nem egy alkalom­mal utasította vissza ezeket a rémhíreket. Ugyanakkor viszont megerősítést nyert és világszerte aggodalmat vál­tott ki, hogy az Egyesült Ál­lamok titokban fegyvereket szállított Iránnak — tette hozzá a szóvivő. A kínai szóvivő azt a szov­jet javaslatot kommentálva, hogy hívjanak össze ázsiai biztonsági értekezletet, han­goztatta: Kína őszintén re­méli, hogy a béke és a stabi­litás megőrizhető Ázsiában, s a maga részéről minden tő­le telhetőt megtesz ennek ér­dekében. Másrészt reméli, hogy ugyanezt teszik a többi érdekelt országok is. Ugyan­akkor a szóvivő azt is sür­gette, hogy a Szovjetunió ne telepítsen több rakétafegy­vert a­­ térségben, illetve nagymértékben csökkentse már telepített rakétafegyve­reinek számát. A Szovjetunió gyakorlati lépéseket tehet az ázsiai feszültség csökkentése érdekében azzal is, ha elő­mozdítja a feszültségi gócok felszámolását Afganisztán­ban és Kambodzsában — je­lentette ki a kínai szóvivő, azokra az „akadályokra” utalva, amelyek Peking fel­fogása szerint a két ország közötti kapcsolatok normali­zálását fékezik. (MTI) Kétszázezer ember menekült el Mozambikból A mozambiki—malawi határ körzetéből mintegy 200 ezer mozambiki állampolgár me­nekült el a szomszédos Mala­wiba — jelentette szerdán az AIM mozambiki hírügynök­ség. A menekülők áradatát a törvényes mozambiki kor­mány megdöntésére törekvő MNR-nek a térségben felerő­södött tevékenysége váltotta ki. A hírügynökség egy tarto­mányi vezető szavait idézte, aki szerint nagyon súlyos a menekültek helyzete: a sza­bad ég alatt alszanak, egyet­len táplálékuk a kukorica­kása. Az AIM idézett egy elfo­gott lázadót is, aki szerint Malawiban a hatóságok tud­tával az MNB teljesen szaba­don tevékenykedik. (Reuter)

Next