Népszava, 1987. április (115. évfolyam, 77–101. sz.)
1987-04-01 / 77. szám
NÉPSZAVA 1987. ÁPRILIS 1., SZERDA A Szovjetunió nem távolodott el a Reykjavíkban egyeztetett állásponttól Viktor Karpov hivatalos válasza az ellentmondó amerikai nyilatkozatra M. Lengyel László, az MTI tudósítója jelenti: A Szovjetunió az 1000 kilométernél kisebb hatótávolságú nukleáris rakéták kérdésében nem távolodott el a Reykjavikban egyeztetett állásponttól — szögezte le kedden Moszkvában tett nyilatkozatában Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium fegyverzetkorlátozási, és leszerelési főosztályának vezetője. Karpov felszólalása hivatalos válasz volt az amerikai elnök nevében a napokban közzétett nyilatkozatra, amely a genfi tárgyalások közepes hatótávolságú rakétákkal foglalkozó munkacsoportja befejeződött tárgyalási fordulójának eredményeit kommentálta, s elferdítette a szovjet álláspontot. Karpov hangsúlyozta: a Szovjetunió következetesen síkraszáll az ilyen rakéták korlátozásáért, csökkentéséért, s végső soron megsemmisítéséért. A szovjet fél Reyikjavíkban kijelentette: kész az 1000 kilométernél kisebb hatótávolságú rakéták számának befagyasztására, és kész tárgyalásokat folytatni azok további sorsáról. Ezt az irányvonalat követi Genfben a szovjet tárgyalóküldöttség. Az amerikai fél Genfben bejelentette, hogy növelni akarja az ilyen rakéták számát általában, így Európában is. A Szovjetunió sohasem egyezett bele a rakéták számának növelésébe, mivel nem a fegyverkezési hajsza törvényessé tételéről, hanem éppen beszüntetéséről kell párbeszédet folytatni — hangsúlyozta a szovjet diplomata. A közepesnél kisebb hatótávolságú rakéták kérdésében elfoglalt amerikai álláspont különösen sokatmondóvá válik annak az amerikai követelésnek a fényében, hogy a felszámolandó európai Pershing—2-ket ne leszereljék, hanem rövidebb hatótávolságú eszközökké alakítsák át. Nyilvánvaló, hogy ez esetben újra közepes hatótávolságúakká lehetne őket alakítani, vagyis gyakorlatilag fennmaradnának Európában a közepes hatótávolságú rakétaerők — mutatott rá Viktor Karpov. A jelenlevő Nyikolaj Cservov vezérezredes, a Szovjet Hadsereg vezérkarának főr csoportfőnöke az egyensúlyi összetevőket ismertette részletesen. Kijelentette, hogy a Szovjetuniónak valóban valamivel több rövidebb hatótávolságú rakétája van. A NATO azonban jelentős, másfélszeres fölényben van a csapásmérő, nukleáris fegyverekkel felszerelt légierő tekintetében. Közepes hatótávolságú rakétája is a NATO-nak van több. A rövidebb hatótávolságú rakéták kérdésének megvitatása során meg kell vizsgálni a csapásmérő légierőket, az előretolt állomásoztatású amerikai eszközök kérdését és a hagyományos fegyverzet, illetve a haderők nagyságát is. A hadműveleti-harcászati (500—1000 kilométer hatótávolságú) rakéták kérdése azonban nem tartozik a közepes hatótávolságú rakétákéhoz. Legfeljebb annyiban, hogy megállapodás esetén a Szovjetunió a saját területére vonja vissza a nyugat-európai telepítésekre válaszul Csehszlovákiába és az NDK-ba telepített megnövelt hatótávolságú hadműveletiharcászati rakétáit, ezek további sorsáról azonban már az e fegyverekről folytatandó tárgyalásokon kell dönteni — mondotta Nyikolaj Cservot. Az 500 kilométernél kisebb hatótávolságú harcászati rakéták kérdése ugyanakkor a Varsói Szerződés budapesti felhívásában megfogalmazott javaslatokkal áll szoros kapcsolatban, hiszen ezek a rakéták a hadosztályok és hadtestek fegyverzetének szerves részét képezik. Washington VSZ-dokumentumokat adtak át a külügyminisztériumnak A Szovjetuniónak az Egyesült Államokban akkreditált ideiglenes ügyvivője az amerikai külügyminisztériumban hivatalosan átadta azokat a dokumentumokat, amelyeket a Varsói Szerződés tagországai külügyminiszteri bizottságának kétnapos moszkvai üléséről adtak ki. A szóban forgó két dokumentum: az összeurópai folyamat továbbvitelére és a bécsi találkozó sikeres befejezésére felszólító nyilatkozat, valamint a VSZ-tagországoknak a vegyi fegyverek betiltására vonatkozó nyilatkozata. (TASZSZ) Reagan megbeszélése Chirackal Hétfőn, a késő éjjeli órákban Washingtonba érkezett a francia miniszterelnök. Jacques Chirac előzőleg New Yorkban az üzleti élet, a gazdasági körök képviselőivel találkozott. Kedden megbeszélést tartott Reagan amerikai elnökkel, aki este vacsorát adott tiszteletére. Ugyancsak még kedden tárgyalt a francia kormányfő Schultz külügyminiszterrel és Weinberger hadügyminiszterrel is. A megbeszélések középpontjában mindkét fél szerint a leszerelés kérdései, mindenekelőtt a közepes hatótávolságú európai nukleáris eszközök felszámolásának problémái állnak majd. Bár egy magas rangú amerikai kormánytisztviselő szerint a két fél azonos álláspontot képvisel, Chirac korábban fenntartásokat hangoztatott a szovjet—amerikai megállapodásokat illetően. Mivel Washington időközben újabb feltételeket támasztott a szerződés megkötése elé azzal a követelésével, hogy annak lényegében már a rövidebb hatótávolságú nukleáris rakéták kérdésében is meghatározó jellegű megállapodást kell magába foglalnia, a két fél közötti nézetkülönbség csökkent. (MTI) A pápa Dél-Amerikában II. János Pál pápa kedd este Uruguayba, kéthetes délamerikai útjának első állomására érkezett. A római katolikus egyházfő Uruguay után Chilét, majd Argentínát keresi fel. II. János Pálnak ez lesz eddigi leghosszabb utazása, amióta 1978-ban elfoglalta a pápai trónt. (MTI) Étolajmérgezési per bírósági tárgyalása zajlik Spanyolországban. Az 1981. évi mérgezés során maradandó testi károsodást szenvedett emberek egy csoportja tüntet Madridban, a perbe fogott 38 vádlott ellen. A mérgezés következtében 584 ember meghalt, mintegy 25 ezren gyógyíthatatlanul megbetegedtek TELEFOTO — MTI Külföldi Képszerkesztőség Szovjet nyilatkozat Párizsban A Szovjetunió párizsi nagykövetsége nyilatkozatot tett közzé az Ariane hordozórakéta körüli állítólagos kémkedési ügyről. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy a Le Figaro és a Liberation című lapok „nem hivatalos”, a francia kémelhárításhoz közel álló forrásokra hivatkozva azt állítják: a Szovjetunió párizsi nagykövetségének egyes munkatársai az Ariane-nal kapcsolatos „kémkedési ügybe” keveredtek. Mint a nyilatkozat megállapítja, az ügy kapcsán március 20-án közzétett szovjet nagykövetségi állásfoglalás óta a rágalomhadjárat nemhogy nem szűnt meg, hanem fokozódott, s az utóbbi napokban különösen durva, provokatív hangnemet öltött. A párizsi szovjet nagykövetség nyilatkozata felveti annak lehetőségét, hogy a „kémüggyel” csupán az Ariane hordozórakéta legutóbbi sikertelen felbocsátásáról akarják elvonni a közvélemény figyelmét. (TASZSZ) Az Európai Gazdasági Bizottság ülésszaka Kedden Genfben megnyílt az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ECE) 42. ülésszaka. A szervezet tagja 32 európai ország, (köztük a Szovjetunió mellett az Ukrán és Belorusz SZSZK is), valamint az Egyesült Államok és Kanada. Az ECE, amely az idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját, fontos szerepet játszik az európai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésében, mindenekelőtt a Kelet és a Nyugat között. Az idei jubileumi ülésszakon áttekintik az európai államok gazdasági fejlődésének, sokoldalú kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésének helyzetét és kilátásait, valamint az ECE hozzájárulását a helsinki záróokmány és a madridi záródokumentum ajánlásainak teljesítéséhez. (TASZSZ) Paragrafus és violinkulcs — Most aztán jól elhúzták az utcai zenészek nótáját — csettíntett a Fővárosi Tanács múlt heti ülése után a muzsikát csak fülhallgatóból kedvelő, s a rendet a rendeletekkel azonosító budapesti honpolgár. — Miért kell már az utcai zenélésre is rendeletet hozni? — kérdezték értetlenül mások, köztük egy fővárosi tanácstag is, aki a testület előtti hozzászólásával és ellenszavazatával is bátorkodott kifejezni egyet nem értését az új jogszabály felett. S a szavazás után megkezdődött a nyilatkozatháború, amit akár egyfajta társadalmi vitának is tekinthetnénk, ha nem a rendelet megalkotását követően, hanem az előtt került volna rá sor. Társadalmi sarradés Miközben a tanács szavazott, a Blaha Lujza téri aluljáróban egy fiatalember gondtalanul gitározott, a körülötte összesereglett járókelők nem kis örömére. A zenész arádióriportertől tudta meg, hogy az új rendelet szerint kétszeresen is szabálysértést követ el. Egyrészt, mert aluljáróban zenél, ami ezentúl szigorúan tiltott cselekedetnek minősül, másrészt pedig, mert erősítőt használ, amia rendeletalkotók szerint szintén nem tekinthető kívánatosnak. Az alkalmi muzsikus hallhatóan nemigen értette, miért nyilvánították a városatyák őt és a társait a fővárosi aluljárókban persona non givitanak, s azt javasolta a riporternek, kérdezné talán meg a közönségét, ők hogyan, vélekednek róluk és az erősítőikről. A válaszok meglepően egybehangzóak voltak. A járókelők kórusa dicshimnuszt zengett az utca hányatott sorsú zenészeiről, akik — úgymond — új színt, hangulatot varázsoltak a budapesti aluljárókban, ahol már megvalósult az újságárus, a hamburgeres és az utcai zenész békés egymás mellett élése. Ezek után igazán nem irigylem a rendőröket és a közterület-felügyelőket, akiknek majd a zenészeken végre kell hajtaniuk az ítéletet, a kiűzetést az aluljárókból. Az eset talán szót sem érdemelne, ha ez a tanácsrendelet lenne ma Magyarországon az egyetlen olyan jogszabály, amelynek paragrafusai nem feltétlenül találkoznak az emberek egy részének igazságérzetével. Hosszas példálózás helyett elég talán az utóbbi hetek, hónapok két olyan nagy jelentőségű jogszabályának tervezetére utalni, mint a családjogi, illetve a földről szóló törvény. Ezeket a törvényelőkészítés folyamatában egyre nagyobb szerepet vállaló parlamenti bizottságok vették benckés alá, számtalan fontos kiegészítő és módosító javaslattal. Az országgyűlési képviselők aktivitásának egyik legdöntőbb indítéka kétségkívül az volt, hogy a parlament mindkét esetben olyan törvényt alkosson, amely nemcsak szakmailag tökéletes, hanem egyszersmind az emberek többségének igazságérzetét, jól felfogott érdekét is tükrözi. Naivitás lenne persze azt hinni, hogy létezhet olyan paragrafus, amely mindenkinek tetszik, amellyel mindenki lelkesen egyetért. Hiszen nincsen jog kötelesség nélkül, az együttélési szabályok nem nélkülözhetik a kényszert, a szigorú szankciót. Az állam közhatalmat gyakorló szervei és polgárai a világon mindenütt társadalmi szerződést kötnek, amellyel kölcsönösen alávetik magukat a jogrend előírásainak. Ez az alfája és ómegája mindenfajta rendezett együttélésnek, s egyben ez az alapja a törvényességnek is. Ebben a szerződésben, amit képletesen már a születésünkkel írunk alá, az állam, a joggyakorlat azt vállalja, hogy megvéd bennünket a törvénytelenségektől, hogy garantálja a rendet, a biztonságot, hogy üldözi és felelősségre vonja a törvénysértőket. Mi, állampolgárok, pedig arra vállalunk kötelezettséget, hogy tiszteljük a törvényeket, betartjuk a szabályokat. A gyakorlatban ez a képlet azonban nem mindig ilyen egyszerű. Ahogy változnak az életviszonyok, a jogszabályok, a paragrafusok újra meg újra megmérettetnek nemcsak Justicia mérlegén, hanem a közvélemény ítélete által is. Ha az emberek azt látják, hogy a törvény szigora nem mindig éri utol a bűnöst — ez a jogrend iránti bizalmat ássa alá. De nehezen kivehető foltokat ejt a jogbiztonságon, a törvényességen az is, ha egyeseket a rendeletek alapján megbüntetnek, miközben a józan közvélemény erkölcse ezt nem tartaná szükségesnek. Nemrégiben nagy visszhangot váltott ki azoknak a turistáknak az esete, akik a szabályosan vásárolt valutájukból megtakarított pénzen videomagnót, illetve személyi számítógépet hoztak Nyugatról, s utána ezeket a készülékeket annak rendje és módja szerint el akarták vámoltatni. Utólag — amikor büntetőeljárás indult ellenük — tudták meg, hogy jogsértést követtek el, mert a valutát elvileg csak a kinntartózkodás költségeinek fedezésére és apróbb ajándéktárgyak vásárlására lehet fordítani. Vajon mennyivel voltak tisztességesebbek náluk azok a turisták, akik a hasonló eseteken okulva, rögtön fiktív ajándékozólevelet is vettek a videóhoz, amely a jog szerint megfelelő igazolást jelentett a valutafedezetre. A jogi és hatósági szigor ez esetben alighanem többet ártott, mint használt a törvényességnek, hiszen szinte kényszerítette az érintetteket a paragrafusok kijátszására. A törvényelmént hitele Elgondolkoztató, hogy az átlagos erkölcsi felfogás ma sem tudja túlságosan elítélni a drákói devizarendelkezések megszegőit, az effajta „ügyeskedéseket” sokak inkább bocsánatos bűnnek tekinti. Pedig az erkölcsi és a hivatalos, jogi megítélés közötti tudathasadás súlyos károkat okoz, rontja a törvényesség hitelét, tekintélyét. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen felemás helyzet előbb-utóbb a valóban mindenki által elismert és szükségesnek tartott jogszabályok komolyságát is kétségbe vonja. Közlekedési hasonlattal élve olyan ez, mint amikor egy kis forgalmú útkereszteződésben lámpát szerelnek fel, s az rendszeresen olyankor is pirosat mutat, amikor a közelben-távolban láthatóan nem jön semmi. Ilyenkor az ember előbb-utóbb átbátorkodik a piroson, és sokadszorra már hajlamos azt hinni, hogy nem is mindig tilos a piros. Aztán idővel, már egy másik útkereszteződésben is így gondolja, átmegy a piroson , és elüti egy autó. Ezek az ütközések a jogban persze csak kivételesen járnak hasonlóan végzetes következményekkel. Sőt... sokan egyenesen jól megélnek abból, hogy ördögi ügyességgel kerülgetik a tilalomfákat, mindig megtalálják a kiskapukat. A tisztességes állampolgár ezt a magatartást elítéli. De ha ő kerül hasonló helyzetbe, meglehet, mérlegelni fogja: hogyan jár jobban? Ha kínosan ügyel valamennyi rá vonatkozó paragrafus betartására, vagy ha esetleg ő is megpróbálkozik néhány kegyes csalással. Gondoljunk csak az ingatlanok adásvételi szerződésébe beírt — mi tagadás, olykor feltűnően alacsony — vételárakra, amelyek nagyságától a befizetendőilleték összege függ, az adóbevallásra vagy éppen egy válóperrel együttjáró vagyonmegosztásra. A pénz nagy úr, s bizonyos szempontból érthető is, hogy ezekben az ügyekben mindenki a saját érdeke szerint cselekszik. Ezért is lenne különösen fontos a hasonló esetekre a mainál egyértelműbb, kevesebb kijátszási lehetőséget kínáló szabályozást alkotni. Mert amíg kikezdhető, ez is lejáratja a jog tekintélyét. Amit nem lehet isteltiltani Néha hiányzik, máskor felesleges a szabályozás, olykor pedig az a baj, hogy az élet bizonyos területeken túlhaladja a jogot és a paragrafusokat nem igazítják időben az új követelményekhez. Ez is tudathasadást okozhat, hiszen mindennapi cselekedeteink nem a kódexekben, hanem a valóságban, léteznek, először ott kapnak cáfolatot, vagy igazolást. Az utóbbi időben főleg a gazdasági életben, s azon belül is leginkább a kisvállalkozások területén találkozni olyan jelenségekkel, hogy jóformán már nem is lehet tudni, mi a szabályos, és mi a szabálytalan, mire és hogyan vállalkozhat, mire és hogyan nem — például egy gazdasági munkaközösség. Ha belegondolunk, a törvényesség és a jogbiztonság szempontjából ez a helyzet még az emlékezetes meggymagos históriánál is zűrzavarosabb, hiszen ott legalább tudtuk, hogy az illetőt a büntetőbíróság elítélte azért, amiért sokak szerint inkább kitüntetést érdemelt volna. Látszólag messzire kanyarodtunk az utcai zenélésről alkotott tanácsrendelettől. De azért van valami jelképes abban, hogy megszületett ugyan a tiltó rendelet, de amikor és ahol csak lehet, az utca muzsikusai — akik tán még a paragrafust is molinkulcsnak látják — tovább pengetika gitárjukat. Az aluljárókban is, erősítőkkel is. Mert ők nem a törvénykönyvekből, hanem a kottájukból olvasnak. Legyinthetnénk rájuk, hogy egy húron pendülnek. De ha nem játszanak hamisan — mindig vannak, akik tapsolnak nekik. S rendelettel a tapsot megtiltani nem lehet. Deák András Felavatták a TVK új műanyaggyárát (Folytatás az I. oldalról) zárták. Ebben az évben az eredetileg előirányzott 120 ezer tonna helyett legalább 135 ezer tonna terméket szándékoznak előállítani, ami megközelíti a gyár tervezett névleges kapacitását. Ezután Lázár György mondott avatóbeszédet. Tolmácsolta a Tiszai Vegyi Kombinát dolgozóinak Kádár János, az MSZMP főtitkára és a Minisztertanács üdvözletét, s elismeréssel szólt a munkában részt vevő hazai és külföldi vállalatok kitűnő együttműködéséről. Elsősorban ennek köszönhető — hangsúlyozta —, hogy a beruházás a tervezettnél gyorsabban és alacsonyabb költséggel valósult meg. A mai gyáravatás iparpolitikai esemény hazánkban — mondotta Lázár György —, annál is inkább, mert az új lineáris polietiléngyár évente három és fél milliárd forinttal javítja az ország devizamérlegét. Csak ilyen üzemekkel nyílik lehetőség a világszínvonalhoz való felzárkózásra, arra, hogy a magyar termékek a nemzetközi piacokon is versenyképesek legyenek — mondotta egyebek között. Az avatóünnepségen kitüntetéseket adtak át a gyár tervezésében, építésében és felszerelésében kimagasló érdemeket szerzett több mint 200 dolgozónak. A Munka Érdemrend arany fokozatát vette át Mohácsi Dezső, a TVK beruházási igazgatója, valamint Stickl László, a TVK budapesti kirendeltségének igazgatója. A gyáravató előtt Lázár György rövid látogatást tett a már 20 ezer lakosú Leninvárosban, ahol Hegedűs György tanácselnök tájékoztatta a város életéről, dinamikus fejlődéséről. 3