Népszava, 1987. július (115. évfolyam, 153–179. sz.)
1987-07-01 / 153. szám
NÉPSZAVA 1987. JÚLIUS 1., SZERDA Befejeződött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) A következő napirendi pontként a szovjet parlament törvényt hozott arról, hogy az ország életének legfontosabb kérdéseit a jövőben össznépi vitára kell bocsátani. Ezáltal tulajdonképpen az alkotmány két cikkét pontosította: a szovjet állam alaptörvényének 5. cikke ugyanis kimondja, hogy az ország életének legjelentősebb kérdéseit az egész nép elé kell tárni megvitatásra, a 48. cikk pedig az állampolgároknak azt a jogát fogalmazta meg, hogy részt vehetnek a társadalom és az állam ügyeinek irányításában, a törvények és fontos döntések megvitatásában és elfogadásában. Most ezeket a cikkeket konkrét eljárásjogi formába öntötték. Ezentúl szabály lesz az ország politikai, gazdasági és szociális fejlesztése alapkérdéseinek, az alkotmányos jogok, szabadságjogok és az állampolgárok kötelezettségei, s más fontos kérdések össznépi megvitatása. A törvény előirányozza országos vita megszervezését, ami a nyilvánosság széles körű bevonását célozza. A megvitatandó dokumentumokat a sajtó, a rádió, a televízió, továbbá szakosított kiadványok útján hozzák a közvélemény tudomására, s a megvitatott tervezetekkel kapcsolatos javaslatokat is széles körben ismertetik, csakúgy, mint a vita végeredményét. A törvényben megfogalmazott fontos új elem, hogy egyes köztársaságokban, sőt, ennél kisebb közigazgatási egységekben — területeken, városokban, járásokban — is szervezhetők általános viták. A törvény értelmében a vita költségeit az állam viseli. Külön cikk szavatolja az állampolgárok szabad, akadályoztatástól mentes részvételét e vitákban. A szovjet törvényhozás által a mostani ülésszakon elfogadott harmadik törvény meghatározza, hogy az állampolgárok milyen módon kereshetik igazukat a bíróságoknál a vezető beosztásban levő személyek jogsértő cselekedeteivel szemben. A törvény értelmében minden állampolgárnak joga van a vezetők, illetve az általuk képviselt szervek ellen panaszt tenni, s ha az elkövetett, vitatott cselekedet nem tíz évnél régebben történt, a bíróság köteles azt megvizsgálni. A törvény előírja, hogy ilyen panaszt csak azt követően lehet tenni, miután a felügyelő szervhez benyújtott panaszra nem kaptak jogorvoslást. A bíróságok kötelesek tíz napon belül megtárgyalni az ügyet, és vagy megalapozatlannak minősíteni a panaszt, vagy pedig kötelezni az érintett vezetőt, hogy vonja vissza a jogsértő intézkedést. A bírósági döntés ellen nem lehet fellebbezni, a törvényességi felügyelet keretében az ügyész azonban törvényességi óvást nyújthat be az ítélettel szemben. Az állampolgár felelősségre vonható abban az esetben, ha rágalmazási céllal indított bírósági eljárást valamely vezető ellen. A Legfelsőbb Tanács küldöttei jóváhagyták az elnökség által a megelőző ülésszak óta eltelt időszakban hozott rendeleteket. Ezt követően az illetékes vezetők válaszoltak a küldöttek interpellációira. (MTI) Dél-Korea Cson Tu Hvan elfogadta a reformjavaslatokat Cson Tu Hvan dél-koreai elnök „elvben” elfogadta kijelölt utódjának reformjavaslatait, s szerdán rendkívüli televíziós beszédében maga is megerősíti őket — jelentette kedden a dél-koreai állami rádió. Cson Tu Hvan kedden reggel találkozott a kormánypárt elnökével, aki hivatalosan előterjesztette reformajánlatait. Az államfő ezt követően fogadta a parlament elnökét és a legfelsőbb bíróság elnökét, akikkel megvitatta a terv törvényhozási és jogi vonatkozásait. A nap folyamán Csen Tu Hvan elnökletével rendkívüli kormányülést tartottak a Kék Házban, ahogy az elnöki palotát nevezik. Az államfő ezután találkozott az elnöki tanácsadó testület tagjaival. A kormánypárt elnöke, mint jelentettük, hétfőn reggel váratlanul nyolcpontos reformtervvel állt elő, amely gyakorlatilag az ellenzék valamennyi fő követelését — közvetlen és még az idén megtartandó elnökválasztást, alkotmányreformot, politikai amnesztiát és a sajtószabadság helyreállítását — magában foglalja. Ro Te Vu, aki négycsillagos tábornoki egyenruháját cserélte fel a politikusi pályával, és akit Csen Tu Hvan utódjául kiszemelt, azt is kijelentette: lemond valamennyi tisztségéről és feladja elnökjelöltségét is, amennyiben az államfő elveti reformcsomagját. Hétfőn az Egyesült Államok is nyíltan a reformjavaslatok elfogadására szólította fel a dél-koreai államfőt. Gaston Sigur külügyi államtitkár egy tévéműsorban határozott igennel felelt arra a kérdésre, hogy megfelelne-e az Egyesült Államok óhajának Ro Te Vu reformajánlatainak elfogadása. A dél-koreai ellenzék üdvözölte a kormánypárt elnökének váratlan javaslatait. ★ Az amerikai légierők stratégiai felderítésének egy CP —71 típusú (Blackbird) szuperszonikus gépe hétfőn a Japán-tenger parti vidéke fölött, Koszong város közelében behatolt a Koreai NDK légterébe — jelentette a KCNA hírügynökség. Ebben a hónapban ilyen típusú amerikai felderítő gépek már 11 alkalommal sértették meg a KNDK légterét. A hírügynökség a berepüléseket kapcsolatba hozza a dél-koreai feszültség fokozódásával. (AFP, DPI, TASZSZ) Kim De Dzsung, az ellenzék legismertebb vezetője is üdvözölte a kormánypárt váratlan javaslatát. Derűs integetése híveinek, tükrözi a dél-koreai ellenzéki erők bizakodó hangulatát TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztőség A lemondott Powell helyére Reagan újabb konzervatív bírót akar jelölni a legfelsőbb bíróságba Ronald Reagan amerikai elnök hétfőn Edwin Meese igazságügy-miniszterrel és Howard Bakerrel, a Fehér Ház személyzeti főnökével konzultált arról, hogy kit jelöljön a legfelsőbb bíróság pénteken megüresedett bírói helyére. Kiszivárgott hírek szerint a megbeszélésen kizárólag konzervatív felfogású bírák neve jött szóba. Az esélyesek listájának élén Robert Bork, Columbia szövetségi kerület (itt található Washington) fellebbviteli bíróságának bírája áll. Az üresedést e legfőbb bírói testületben, mely igen jelentős, politikai súlyú döntéseket is hozhat (alkotmányjogi kérdésekben is dönthet) Reagan és környezete kitűnő lehetőségnek tartja politikai pozíciói erősítésére, az iránikontra fegyverszállítási ügylet által megtépázott tekintélyének erősítésére — mutatnak rá megfigyelők. A kilenctagú testületben mostanáig nagyjából egyensúly volt a liberális és a konzervatív felfogású bírák között. Reagan konzervatív jelöltje — ha megkapja a szenátusi jóváhagyást — felboríthatja ezt az egyensúlyt. Az elnök egyébként már eddig is „szerencsés” volt e tekintetben. Hivatali idejére a mostanival együtt három ilyen alkalom jutott. Ez ritkaság, hiszen e testületből eltávolítani, leváltani senkit sem lehet. Üresedésre elhalálozás vagy lemondás miatt kerülhet sor. Most ez utóbbi történt: Lewis Powell bíró pénteken váratlanul lemondott tisztéről. Demokrata szenátorok — így Joseph Biden, a szenátus jogi bizottságának elnöke —, máris jelezték: ha Reagan saját politikai ízlése szerint jelöl bírót a legfelső bírói testületbe, akkor „nehézségei lesznek a szenátusi megerősítéssel”. (UPI) 24 órás általános sztrájk volt Haitin 24 órás általános sztrájk volt hétfőn Haitin. A munkabeszüntetést a karibi szigetország különböző politikai pártjai és szakszervezetei kezdeményezték. Tiltakozásnak szánták amiatt, hogy a katonákból,s polgári személyekből álló Kormányzó Tanács a múlt héten semmisnek nyilvánította a június elején kidolgozott választási törvényt, szabad kezet biztosítva magának a közeljövőben tartandó törvényhozási választásokra és az elnökválasztásra. Hétfőn az ország több városában szünetelt a termelés, zárva maradtak az üzletek, megbénult a közlekedés. A rendőrség több helyen összecsapott a tüntetőkkel. Cap Haitiben egy fiatalembert lelőttek és hármat megsebesítettek a rendőrök. Port-au-Prince-ben egy személy megsebesült. (AP, Reuter, DPI) Csaknem 160 milliárd forinttal gazdálkodtak tavaly a tanácsok. Első hallásra ez talán óriási összegnek tűnik, valójában mégis kevés. Hiszen az iskolák, az egészségügyi, kulturális intézmények működtetése, fenntartása évről évre többe kerül, s szorítóak a gondok a településfejlesztésben is. Sokan kérdezik: hogyan lehet a tanácsok önkormányzati szerepének, önállóságának növekedéséről beszéli, amikor az ezt valóban megalapozni hivatott anyagi háttér hiányos. Válaszra a legilletékesebbet, dr. Papp Lajos államtitkárt, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökét kértük. Az önkormányzati szerep növekedése és a gazdasági nehézségek között én nem látok ilyen közvetlen ellentmondást. Több okból sem. Először is: a nagyobb önállóság nemcsak anyagi szempontból értendő. Az elmúlt években a döntési hatáskörök túlnyomó többsége a helyi tanácsokhoz került, amelyek így településük igazi gazdáivá válhattak. Ma már a falu, város életének, fejlődésének szinte valamennyi fontos kérdésében az ottani tanácstagok testülete mondja ki a végső szót, felülről, a megyétől, a minisztériumtól egyre kevesebb a lehetőség a beleszólásra. És ez jó dolog, hiszen erősíti a helyi tanácsok felelősségérzetét, aktivitását. Ami például a gazdálkodást illeti: ma már nincsenek „pántlikázott” pénzek, nincs külön fejlesztési alap és működési költségvetés, megszűntek az úgynevezett célcsoportok. Így a tanács a település fejlesztése, a lakossági szükségletek kielégítése szempontjából legfontosabb célok, igények kielégítésére költheti a pénzt. A kép teljességéhez tartozik persze, hogy a városok, községek vezetői már nem taktikázhatnak úgy, mint korábban. Nem kezdhetnek például úgy egy beruházásba, fejlesztésbe, hogy ha közben elfogy a pénz, majd a megye vagy a költségvetés segít. Csak saját bevételeikre támaszkodhatnak, nincs más fedezete kiadásaiknak. Ez is a költségérzékenyebb gazdálkodásra, a vállalkozói magatartásra ösztönöz. Sok helyen tapasztalni már jeleit ennek, például az egészségügyi, oktatási, kulturális intézmények önállóságának, érdekeltségének növelésében. Előfordul, hogy egy szakközépiskola úgy tesz szert többletbevételre, hogy külön pénzért az iskola szakirányú képzésébe vágó szolgáltatásokat vállal, másutt létszámmegtakarításból jutnak béremelési lehetőséghez. A vállalkozóbb tanácsok kommunális kötvényeket adnak ki, hitelügyleteket bonyolítanak le, újabb bevételekhez jutnak telekeladásokból, állami földek haszonbérbe, illetve közterületek bérbeadásából. Társadalmi munkák szervezése révén tavaly az 1985. évinél csaknem kétmilliárddal több, összesen 16 milliárd forinttal gazdagodtak a települések. S hogy még mekkorák a lehetőségek, azt bizonyítja: van, ahol egy lakosra ötezer, de van, ahol még csak négyszáz forint társadalmi munka jutott. Az utóbbi időben különösen gyakran hallani a kistelepülések gondjairól, az elmaradt térségek nehéz helyzetéről. Mit tehetnek itt a tanácsok ? — Az Országgyűlés által elfogadott új településfejlesztési koncepció lényeges változásokat hozott: a korábbi városcentrikus fejlesztések helyett egyre inkább a községek felé irányul a figyelem. A kormány az elmaradt térségek fejlesztésére külön programot dolgozott ki, és ennek támogatására a hetedik ötéves tervre hárommilliárd forintot irányzott elő. A program hét megye 573 települését érinti, 430 ezer ember életkörülményeit javítja. Mint a számokból is kiderül, itt többnyire ezer lakos alatti községekről van szó, ahol elsődleges feladat új munkahelyek teremtése. A községek részesedése a tanácsi költségvetésből egyébként már a harmadik ötéves tervben növekszik. Ez az arány az ötödik ötéves tervben 10—13, a hatodikban 20 —22, a hetedikben pedig 30 százalék. A kisközségek vonzerejét növelte az elöljáróságok létrehozása. Új együttműködési formák alakultak ki a falvak között, a vízhálózat fejlesztésére, a szemétszállítás megszervezésére, az ügyintézés javítására, s több más hasznos célra. Elismerve az e területen elért eredményeket, s mégis több kisközség lakossága sérelmezi a tanácsok körzetesítését, s követeli, hogy újra legyen önálló tanácsa. Hazánkban jelenleg 2933 községi településen 1345 tanács működik, közülük 693 a közös tanács. Az önálló tanács nélkül maradt társközségek száma 1569. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a közös tanácsok az országot átfogó rendszerré fejlődtek. Meggyőződésem, hogy csak e társulások révéie lehetett biztosítani az anyagi eszközök jobb felhasználását, a felkészültebb tanácsi vezetést, a hozzáértőbb apparátust, a helyben történő ügyintézést, egyszóval a korszerűbb, olcsóbb közigazgatást. Ezt a nemzetközi tapasztalatok is egyértelműen alátámasztják. Ami az önállósulási törekvést illeti, ilyen igény a legutóbbi felmérések szerint 14 megyében egyáltalán fel sem merült. Jelenleg öt megyéből hat település önállósulási szándékát jelezték, ez a társközségek fél százalékát sem éri el. A gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a községi közös tanácsba szerveződött társközségek együttműködése mindenki számára előnyös. Az aprófalvas településeken a sok kis tanács szisztémáját egyébként már az ötvenes években kipróbáltuk, s éppen ennek későbbi sikertelensége vezetett a közös tanácsi szervezet kialakításához. A szórványosan felvetődő önállósulási törekvések, szerintem, elsősorban településfejlesztési gondokra, az anyagi eszközök hiányára, vezetési, személyi okokra vezethetők vissza. A székhelyközségre koncentráló településfejlesztés természetesen nem helyes, ezért fontos, hogy a társközséget megillető eszközök felett mindinkább az elöljáróságok döntsenek. Ha több társközség közös érdekeit szolgáló fejlesztéseket határoznak el, úgy erre adják az összes pénzüket. Hozzátenném még, hogy a társközségek különválása, s mindenütt önálló tanács létrehozása jelentősen megdrágítaná a közigazgatást, számításaink szerint községenként legalább félmillió forinttal. Ez is megfontolandó, hiszen a pénznek sok fontosabb helye van. Meggyőződésem szerint adott a lehetősége annak, hogy a közös tanácsok keretében egyenrangú települések éljenek egymás mellett önálló életet, s a közösen választott testület valóban a közös ügyekben hozzon döntést, s lássa el az apparátusi, államigazgatási, hatósági és adminisztratív feladatokat. Természetesen lehetnek az önálló tanács szervezésére egyedi kivételek; ezeket a kérelmeket alaposan meg kell vizsgálni. A döntéshozatal időpontját pedig célszerű a többi területszervezési intézkedéshez és a gazdasági év végéhez igazítani. Több mint három év telt már el a járások megszüntetése óta. Igazolta-e a gyakorlat ezt a döntést? — Igen, hiszen kevesebb lett az áttétel, a községek, városok közvetlenül a megyékkel kerültek kapcsolatba, s ennek révén is erősödtek az önkormányzatok. A felsőbb irányítás beleszólása a helyi ügyekbe nagymértékben csökkent, bár ezen a területen továbbra is bőven akad még teendő. A korábbi beidegződéseket kritikusan felül kell vizsgálni, a még meglévő formális adminisztratív elemeket a különböző szintű tanácsok kapcsolatából ki kell iktatni. A községek, a városok és a megyék új kapcsolatrendszerében a legfontosabb cél az önkormányzatok további erősítése. Egyre inkább igaz az a tétel, ha valaki végigmegy egy településen, annak képéből megállapíthatja, milyen emberek élnek ott, és főleg, milyen a tanács vezetése. Mert a fejlettség egyre inkább a helyi öntevékenységtől, kezdeményezőkészségtől, a lehetőségek feltárásától, a gazdálkodás minőségétől, a tanácsok és a lakosság kapcsolatának milyenségétől függ. Ami ez utóbbit illeti, országszerte azt tapasztaljuk, hogy egyre több a konfliktus a tanács és a lakosság között. A választópolgárok egyre türelmetlenebbek, és egyre élesebb vitákban vetik fel a gondokat. Nekünk is ez a tapasztalatunk. A változások részben az új választójogi törvény által bevezetett kötelező kettős jelöléssel is összefüggenek, hiszen ma már nem csak a választók, hanem a megválasztott tanácstagok is egyre kritikusabban teszik szóvá a nehézségeket, nem megszépítve viszik a gondokat a tanácsi vezetés elé. Országos tapasztalat, hogy ebben a választási ciklusban a tanácsülések, a viták sokkal élesebbek lettek, gyakoribb az ellenszavazat, a tartózkodás, az interpelláció. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy 1985-ben a tanácstagoknak csaknem a fele kicserélődött, sok közöttük a fiatal, aki még kevesebb közéleti tapasztalattal rendelkezik. Az elmúlt hetekben, hónapokban lezajlott tanácstagi beszámolókat helyenként a választók érdektelensége jellemezte, ők úgy vélik, hogy hiába teszik szóvá évről évre a problémákat, hiába hallgatják meg a tanácstag véleményét, ígéreteit, ha utána nem változik semmi. — Ez teljesen jogos felvetés, s véleményem szerint a tanácsi vezetés felelősségére is figyelmeztet. A tanácstagoknak mindig reális és alapos információt kell adni arról, hogy mennyi pénz van a település fejlesztésére, mi szerepel az éves tervben, milyen egyéb lehetőségekkel számolhat a lakosság. A tanácstag csak így adhat érdemi választ azokra a kérdésekre, amelyek a különböző lakossági fórumokon felmerülnek. Jó kezdeményezésnek tartom, hogy országszerte többfelé alakultak tanácstagi klubok, amelyek egyebek között éppen a naprakész informáltságot, a rendszeres véleménycserét segítikk. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a tanácstagok egyre határozottabban élnek jogaikkal a tanácsi apparátus munkájának ellenőrzését illetően is, ami a társadalmi kontroll egyik fontos eszköze. Sok helyen ma már nem érik be a különböző előterjesztések gépies megszavazásával. Hanem újabb alternatívák, döntési változatok kidolgozását sürgetik. Ezáltal is sokszínűbb, tartalmasabb lett az érdekképviselet. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ön véleménye szerint az önkormányzati szerep mellett a tanácsok népképviseleti jellege is erősödött? — Úgy vélem, igen, s ez a mai nehéz gazdasági helyzetben különösen fontos. Az állampolgárok ugyanis megértik a gondokat, ha őszintén beavatják őket a döntések előkészítésébe, ha valóban a település lakói dönthetik el, hogy a kevesebb pénzből mire jusson. A népképviseleti jelleget erősíti, ha egyre több helyi tanácsrendelet megalkotásáról szerveznek társadalmi vitát, ha a fejlesztés kényes kérdéseit — vállalva a nyilvánossággal járó "konfliktusokat — rendszeresen lakossági fórumok elé viszik. Mert az emberek hajlandók sokkal többet tenni a közös ügyekért, ha naponta érzik, hogy a városuk, a községük — annak tanácsával együtt — valóban az övék. Deák András A tanácsok és az önkormányzat Hosnelfrtés dr. Papp Lajos államtitkárral