Népszava, 1988. január (116. évfolyam, 1–25. sz.)

1988-01-04 / 2. szám

Ut­ószilveszteri kérdezz-f­eletek így telt az új esztendő — Meg nem erősített források szerint: az új év olyan lesz, mint amilyen az első napjai voltak. Hogy ez valóban így van-e, arra vonatkozóan nyilván legalább annyi a bizonyíték, mint az ellenpélda. Játék — vagy inkább amolyan utószilvesztert kérdezz—felelek — tehát csupán mostani kis összeállításunk. Sportoló, edző és sportve­zető válaszol arra, hogyan telt az új esztendő — ed­dig ... SZABÓ JÓZSEF, világ- és Európa-bajnok úszó: — Igazi sporttársaságban szilveszte­reztem, a Ganz-csónakház­­ban. Ott volt Darnyi Tamás, Csípes Feri és még sokan mások. Elsején pihentem, szombaton viszont már le­mentem edzésre. Egyelőre inkább csak „lubickolni” ... — Ez mit jelent egy világ­bajnoknál? — Nem úszhattam többet 2000 méternél. A lábam miatt egyelőre nem szabad nagyon erőltetnem a dolgot. — Most, amikor beszélünk, vasárnap délután van. Sze­rintem az ország nyolcvan százaléka a tévé előtt ül, és nézi a My Fair Lad­yt. Te mit csinálsz? — Nem fogod elhinni! Né­zem a My Fair Ladyt.. . DR. HEGEDŰS CSABA, a birkózóválogatott szövetségi kapitánya: — Szombaton es­te jöttem haza kis családom­mal Csehszlovákiából, ahol az ünnepeket töltöttük. Na­gyon kellemes­­volt ez a „te­lelés”, még akkor is ha ha­vat nem láttunk, noha síelni indultunk. — A tegnap ezek szerint az első hazai­ nap volt ebből az évből. Ez hogyan telt? — Pihenéssel. . . 700 kilo­métert vezettem ugyanis egy­házamban, hazafelé jövet. Meg várakozással. . . Hétfőn már kezdődik az olimpiai fel­készülés! Egyébként, hogy nem csak én vagyok már tü­relmetlen, azt bizonyítja, Gáspár Tamás fölhívott tele­fonon, és valami ilyesmit mondott: „Te, Csaba, olyan hosszú ez a három nap, alig várom már­, hogy elteljen. Képzeld, már kétszer is le­mentem futni. Egyszerűen hiányzik ...” TOLNAI ZOLTÁN,­­a ke­rékpárszövetség főtitkára: — Szűk baráti körben, szo­lidan telt a szilveszter. Az új évet pedig kiadós futással kezdtük. Alvás nélkül, reg­gel 7 órakor úgy gondoltuk, hogy az a minimum, ha moz­gunk egy kicsit. Utána vi­szont tényleg jólesett a pihe­nés. — Azt mondják, a főtitká­rok legkevesebb húsz órát dolgoznak naponta. Nem volt furcsa ez a néhány nap „he­nyélés”? — Szó se róla, szokatlan volt. Nem emlékszem vissza arra az időre, amikor otthon, nyugodt körülmények között tudtam volna reggelizni, ebé­delni és vacsorázni is. Persze, azért nem csak lustálkodtam: átírtam a határidőnaplómat, a telefonkönyvemet. Munka­időben erre úgysem lenne le­hetőségem . . . . SZABÓ­­ BENCE, Univer­­siade-győztes válogatott kard­vívó. — Ez az év csak sze­rencsésebben kezdődhetett számomra, mint ahogy a eddig tavalyi végződött. Történt, hogy december 27-én, egy születésnapi buli után, haj­nali egy körül mentünk haza­felé az egyik haverommal, és láttuk, hogy a kocsimat fel­törték. Aztán, ahogy közelebb mentünk az autóhoz, észre­vettük, hogy a tolvaj még ott lapít az ülésen. Azonnal ér­tesítettük a rendőrséget. Ők nagyon megdicsértek minket, mert kiderült, hogy egy rég­óta körözött bűnözőt fogtunk el. . . — De, gondolom, mostan­ra kiheverted a „megrázkód­tatást” ... — Azt is, meg a szilvesztert is. Úgyhogy szombaton és va­sárnap tulajdonképpen egész nap otthon tanultam. A hó­nap végén lesz egy halasz­tott államvizsgám a Kereske­delmi és Vendéglátó-ipari Fő­iskolán ... BICSKEI BERTALAN, a Bp. Honvéd labdarúgócsapa­tának vezető edzője: — Otthon töltöttem az „évfordulót”, a családommal. Az új esztendő első napján édesapámat láto­gattam meg, aki vidéken él. Szombaton és vasárnap pe­dig készültem a hétfőre ... __ 99? — Nincs ebben semmi fur­csa, hiszen már most meg­kezdjük a felkészülést a ta­vaszi szezonra. Az edzéster­veket korábban elkészítettem, úgyhogy most csak át kellett néznem azokat, rendszerezni a gondolataimat. —­­A játékosok közül felhí­vott-e valaki boldog új évet kívánni ? — Közülük nem, de régi szép „hagyományainkhoz” híven Kovács Kálmán édes­­apja a gongütések után igen. Vele minden évben elbeszél­getünk egy kicsit — éjfél után . .. Bruckner Gábor • Juan Antonio Sama­ranch, a­ NOB elnöke inter­jút adott a Szovjetszkij Szportna­k. A sportvezető hangsúlyozta, hogy a mozga­­lom nem élhet a múlt ered­ményeiből, meg kell felelnie a korszerű elvárásoknak. • Mexikóvárosban a 18 éven aluli teniszezők világ­ranglista-viadalán a fiú pá­rosok között a Köves Gábor, Noszály Sándor kettős a dön­tőbe jutásért, 7—5, 6—4-re győzött a mexikói Ruiz, Her- Rövid hírek Sandez duó ellen. A leány­párosok fináléjában Noszály Andrea és Csurgó Virág 6—1, 6—3-ra kikapott a lengyel Mroz, Czopek párostól. • A VÁÉV—Bramac fér­fi­­kézilabdacsapata nyerte a Nyugat-Berlinben 31­. alka­lommal megrendezett nem­zetközi újévi tornát. • A Reuter hírügynökség szerint megállapodás készül a szovjet labdarúgó-játékos, Oleg Blohin szerződése ügyé­ben. Ezek szerint az osztrák II. ligában játszó Vorwärts Steyr együttesében folytatná pályafutását a szovjet spor­toló. • Mintegy 500 résztvevő­je volt a „Fussunk át 1988- ba!” elnevezésű, budapesti, szilveszter éjszakai futóver­senynek. A győzelmet Be­­reczki József, a DVTK, és Rácz Katalin, az V. Dózsa atlétája szerezte meg. A CÍMBEN SZEREPLŐ — mi tagadás, nem túl eredeti — „megállapítás” után • te­hettem volna akár kérdője­let, akár felkiáltójelet is . . . Pedig a látszat szerint hihe­tetlenül könnyű dolgom len­ne. Amolyan kellemes, ké­nyelmes év eleji dolgozatot írhatnék: olvasom ugyanis a lapokban, hogy a budapesti tűzoltóság parancsnokának Tímár István ezredest­­nevez­nék ki. Azt a Tímár Pistát, aki hajdan olimpiai ezüst- és bronzérmes, kétszeres világ- és Európa-bajnok kajakos volt, és utolsó, világverse­nyen aratott diadala után alig több, mint másfél évti­zeddel — ím! — a „civil” életben is karriert csinált. Tálcán kínálja magát a le­hetőség, ráadásul amúgy is régi vesszőparipám, hogy a sportolás és a tanulás, vagy­is a sport utáni életre való tudatos felkészülés jól meg­fér egymás mellett, te­hát hajrá, menjünk, és kérdezzük meg Tímártól, hogy ő hogyan ,csinálta, tud-e esetleg valamilyen általános érvényű receptet adni utó­dai számára? Mondom, ez volt az első, szinte reflexszerű gondola­tom, és már majdnem tár­csáztam is a kiszemelt in­terjúalanyt. Hiszen ez lehet ám az a példa, amit még so­kat emlegethetünk az esz­tendő során! Soha rosszabb évkezdetet. . . Idáig jutottam, amikor eszembe jutott: én, aki most okkal-joggal lelkesedem, és Aki á-t mond... szíves örömest lelkendeznék arról, hogy a sportnak milyen népszerűséget köszönhet az ember, néhány nappal ezelőtt nem lelkesedtem ennyire. Akkor, amikor a lapok hírül adták, hogy vádat emelnek az MLSZ hajdani főtitkára, a korábbi sokszoros váloga­tott futballista ellen ittas ve­zetés közben okozott balese­­miatt. Ez az ügy végered­ményben mindennapos, szin­te­ tucatügy, mégis belekerült a lapokba. Mi­ént? A képlet adott: ha megfe­lelően közismert vagy, s vál­lalod a közszereplés egyéb­ként többnyire kellemes ref­lektorfényét, akkor azt is el kell fogadnod, hogy léteznek árnyékos oldalak is. VAGYIS GONDOLJUK csak végig a két ellenkező előjelű esetet! Itt van Tímár Istvá­né... Persze, persze, hogy tudom: lehet valakiből ak­kor­ is budapesti tűzol­tóparancsnok, ha korábban nem volt élsportoló, netán — ahogy mondani szokták — egy egyeneset sem tudott rúg­ni még az állított labdába sem. Tehát, amennyiben én azt poentírozom ki, hogy — lám! — egy élsportolóból is lehet tűzoltóparancsnok (egyetemi tanár, politikus, diplomata, gyárigazgató stb.), akkor ezzel egyrészt ugyan pozitív, követendő példát ál­lítok mindezt sportoló fiatal elé, ugyanakkor — igen, léte­zik egy ilyen aspektus is — lebecsülöm a sportolók szel­lemi kapacitását. Eleve ... És — figyelem: innen a pár­huzam — elismerem, hogy a sportolók magánélete is a teljes nyilvánosság előtt zaj­lik. Tényleg . .. Előfordulhat az is, hogy a szakmájában nyilvánvalóan kimagaslót produkáló Tímár nem is örül­ne, ha most, karrierje — egyik — csúcsán sportmúltját emlegetném ... PRÓ ÉS KONTRA, tenye­res és fonák. Ki ismeri itt ki magát? Bevallom: én nem! Komo­lyan mondom, nem tudom, jó-e az, ha valaki hajdan él­sportoló volt, és ezt akkor is felidézzük, amikor évek múltán magánéletében is ki­magaslót teljesít. Abban, vi­szont biztos vagyok, hogy az nem jó, ha valaki élsporto­ló volt, aztán népszerű sport­vezető lett, és ittasan karam­bolozik .. . Most — úgy ér­zem — amolyan „aki á-t mond, mondjon b-t is!”-­gya­korlat uralkodik nálunk. Di­csérjük az egykori kedven­cet, ha maradandót alkot, és elmarasztaljuk, ha félrelé­pett, megbotlott... HOGY ÉVEK MÚLVA is ez lesz-e a módi, fogalmam sincs. Mert, ugye,, változnak az idők, s talán megnyugtat­hatok mindenkit, főleg, per­sze, a jelen sportolóit, hogy eljöhet majd az az idő is, amikor az magától értetődő lesz, hogy valaki közülük karriert csinál a privát élet­ben is, s ez nem vált ki írás­kényszert a pozitív példákat nagyítóval kereső újságírók­ból. Serényi Péter 18 éves labdarúgóink bravúrja Tornagyőztes a magyar válogatott Szombaton már csak két mérkőzést kellett lejátszani az izraeli Téli Torna után­pótlás labdarúgótornán. A döntőben Magyarország újabb győzelmet aratott, ha­todik izraeli találkozóját is megnyerte, így a­ 18 évesek­nél magyar siker szüle­tett. A döntőben: Magyaror­szág—Írország 1—0 (0—0); gólszerző: Fújsz (46. p.). Az első félidőben egyenlő erők küzdöttek, mégis a magyaroknak volt valami­vel több veszélyesebb meg­oldásuk. A 20. percben Jár­tás 16 méteres, bal alsó sa­rokra tartó lövését fogta az ír kapus. A 34. percben bal oldali magyar beadás után Scully rosszul találta el a labdát, az Báder elé perdült, de a szélsőt meglepte a­ le­hetőség, hat méterről fölé lőtt. A fordulás után a ma­gyar fiatalok óriási lendü­lettel kezdtek, ez meglepte az íreket. A 46. percben Fújsz viharzott el a jobb ol­dalon, az alapvonal közelé­ből félmagasan kapura bombázott, és lövése O’Briant is érintve a jobb alsó sarokba került (1—0). A 67. percben Cousins arcba rúgta Oroszt, ezért sárga la­pot kapott. Az utolsó tíz percben főként jól sikerült cseréikkel az írek fölénybe kerültek, de a magyar hát­védnégyes nagyszerűen össz­pontosított. Ritka szép sorozat végére tett pontot­ a magyar 18 évesek válogatottja, hiszen hét nap leforgása alatt hat győzelmet aratott, a döntő­ben a jellegzetesen, brit stí­lust játszó Írországot is ma­gabiztosan fektette két váll­ra. A hátvédnégyesből Czumpf emelendő ki, míg a csatárok közül Fajsz ját­szott nagyszerűen. A táma­dó négy találatával gólki­­rály lett, de nem csak ezért kapott emlékserleget, hanem azért is, mert őt választot­ták meg a torna legjobb labdarúgójává. Az ajánlatot megtették, a válasz késik Lesz-e Nagyréden még egy futballpálya ? Sok helyütt fontos, hogy az illetékesek minden segít­séget megadjanak a tömegsport-egyesületek megala­kulásához. Üzemben, lakótelepen, városban egyaránt. De mindennél fontosabb, hogy ezt a tevékenységet se­gítsék a községekben, ahol hosszú évtizedek óta leg­rosszabb a helyzet. S elsősorban a létesítmények hiá­nya akadályozza az egészségesebb sportélet kialakí­tását. Ugyanakkor még az is gondot jelent, hogy az embereket a háztáji munkából a pályákra csábítsák. „A nagyrédei ellencsapat” címmel nemrégiben cikk je­lent meg lapunkban, amely arról szól, hogy Megamorv— Nagyréde Futball Klub né­ven új futballcsapat alakult december 10-én Nagyrédén, kizárólag nagyrédei lakosok­ból, s a Megamorv igazga­tója, Morvai Ferenc biztosít­ja a futballcsapat részére mindazokat a költségeket, amely létezéséhez szükséges. Csak hát futballcsapat ré­szére elsősorban futballpálya szükséges. Már az is meglepő volt, hogy első írásunk idején Hor­­ki János, a nagyrédei tanács vb-titkára, aki ugyan azt ál­lította, hogy senki elől sincs elzárva a labdarúgópálya, még sietve hozzátette, hogy a jelenlegi­ pálya nagyon ki­használt, odajárnak az isko­lások is testnevelési órákon, és nehéz lesz egy új labda­rúgócsapat számára helyet találni. Majdnem egy hónap telt el, de mint megtudtam Morvai Ferenctől, a tanácstól még semmire sem kaptak választ. Pedig a községi tanácshoz elküldték a megalakulásuk­ról szóló jegyzőkönyvet, s azt is jelezték, hogy milyen se­gítséget kérnek. Több­­ variációt ajánlottak fel. Az egyik, hogy segítik a jelenlegi pálya felújítását, és fizetnek bérleti díjat. De, ha a nagyrédei pályán mégsem lenne számukra hely, kérel­met terjesztenek elő a parla­gon levő terület kihasználá­sára. Valójában arról van szó, hogy Nagyrédén van egy ré­gi labdarúgópálya, amelyet jelenleg senki sem használ, amit szeretnének ismét sportpályává alakítani. — Honnan lenne erre pénz? — kérdeztem Morvai Ferenctől. — A gyöngyösi Zalka SE vezetői megígérték, hogy a honvédség a földmunkákban térítésmentesen segítséget nyújt. Ezenkívül a 21 lab­darúgójátékos és családja társadalmi munkát vállal az építkezés során, ha erre le­hetőség van. Mindezeken kí­vül a Megamorv rendelkezés­re bocsátja azokat az össze­geket, amelyek a pályaépí­téshez szükségesek. — Pusztán a pálya még nem sok. Oda öltöző, fürdő és egyéb kiszolgáló létesít­mény is szükséges. — Természetesen ezeket is felépítenénk. Csak az a kéré­sünk, hogy kapjuk meg a te­rületet. Nagyrédén tehát, a jelenle­gi pálya mellett társadalmi munkával épülne egy újabb. S hogy ezt mennyire komo­lyan gondolják a Megamorv —Nagyréde futballcsapat tagjai, jellemző, hogy a SZOT sportosztályához eljut­tatták nevezésüket a társa­dalmi pályaépítési akcióra. Mint ismert, a SZOT ezen kezdeményezése alapján már nagyon sok községben épült különböző sportlétesítmény, s a SZOT ezt nemcsak ösz­tönzi és támogatja, hanem a legjobb pályaépítőket 50, 20 ezer forintos díjakkal is ju­talmazza. Nagyrédén kaphatnak-e ilyen jutalmakat a társadal­mi munkások? Úgy tűnik, ez azon múlik, kapnak-e te­rületet a társadalmi munká­ra ajánlkozók, vagy sem! De miért ne kapnának? Persze, az is tény, hogy a tanács vezetői eddig nem siették el a választ — a nagyrédei lakosok kérésére. Lepies György Szorgalmasak az asztaliteniszezők Szerdán Bulgária az ellenfél Talán még sohasem voltak olyan szorgalmasak az asz­taliteniszezők, mint ezekben a napokban. Szilveszter dél­előttjén kiadós edzésen vet­tek részt, csak újévkor pi­hentek, aztán szombaton és vasárnap ismét gyakorlással töltötték idejüket. A serény készülődés érthető: szerdán Szófia mellett évnyitó Szu­per Liga-mérkőzést játsza­nak Bulgária csapatával. — Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy a bolgár együttes na­gyobb feladat elé állítson bennünket — mondta a kö­zelgő hétközi találkozóról Pigniczki László,­a férficsa­pat edzője. — De változott a helyzet, mi gyengültünk, a bolgárok erősödtek, ezért rendkívül nyíltnak ígérke­zik a találkozó. A magyar válogatott nem lehet teljes, mert Bátorfi Csilla — miután térdműté­ten esett át — hosszú hete­kig nem jöhet számításba. Volper László, a női válo­gatott edzője Urbán Edit mellett szavazott. NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: Fodor László Szerkesztőség: Bp. VII., Rákóczi út 54. Telefon: 224-810 Postacím: 1964 Budapest Kiadja a Népszava Lap- és Könyvkiadó 1964 Bp. VII., Rákóczi út 54. Telefon: 224-810 Levélcím: 1964 Bp. Pf. 32. Felelős kiadó: Kiss Jenő, a Népszava Lap- és Könyvkiadó igazgatója Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, kézbesítőnél Előfizetési díj egy hónapra 43.— Ft Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Nyomtatás: Szikra. Lapnyomda Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató Index: 25 005 • ISSN Bp.: 0133-1701 Vidék: 0237-3785 1­2 16 ­ AZ ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT ANTIKVÁR OSZTÁLYA 1988. JANUÁR 4-15-IG VESZ ÁT XXVII. TAVASZI KÖNYVÁRVERÉSÉRE (M) ritka könyveket, kéziratokat, metszetekkel illusztrált magyar és idegen nyelvű munkákat, bibliofil, dedikált műveket, aprónyomtatványokat. Az árverésre felajánlott köteteket naponta 9—13 és 14—16 óráig veszik át aukciós termükben (1053 Budapest V., Múzeum krt. 21., udvar). Telefon: 174-932. Állami Könyvterjesztő Vállalat Totóeredmények Pótmérkőzések: 14. Sampdoria—Inter­naZionale 1—1 X 15. Sambenedettese— Messina 0—0 x 16. Triestina—Genoa 1—0 1 1. Avellino—Ascoli 1—1 x 2. Cesena—Pisa 1—1 x 3. Fiorentina—Roma 1—0 1 4. Milan—Napoli 4—1 1 5. Pescara—Como 2—0 16. Torino—Juventus 2—2 x 7. Arezzo»—Taranto 3—1 18. Barletta—Parma 1—1'X 9. Lazio—Bari 0—0 X 10. Lecce—Cremonese 0—0 x 11. Modena—Catanzaro 0—0 x 12. Padova—Udinese 0—3 2 13. Piacenza—Bologna 0—0 x

Next