Népszava, 1989. március (117. évfolyam, 51–76. sz.)

1989-03-01 / 51. szám

2 BIKINI Még mindig csak elképzelni tudjuk, hogy mit jelentene az emberiség számára az atomfegyvermentes, egyáltalán, a fegyvermentes világ. Az viszont már — sajnos — régóta nem csupán a képzelet szülötte, hogy milyen pusztításra képesek eze­k a fegyverek, őrzi az emlékezet az első és a második világháború szörnyűségeit, Hirosima és Nagaszaki lakóina­k 1945-ös atomtragédiáját. S őrzi egy japán halász­­hajó legénységének megrázó „találkozását” korunk egyik pusztító fegyverével, a hidrogénbombával. Ma, a nukleáris fegyverek elleni harc napján — rájuk is emlékezünk. „Nézzétek csak, milyen furcsán kel a nap!" — kiáltott fel a Szerencsés Sárkány nevű japán hajó fedélzeti őre 1954. március 1-jén. Nem sejthette, hogy ő az első ember, aki a hidrogénbomba tűzgolyójába tekint, s hogy ez a Pil­lantás milyen szörnyű következményekkel jár majd a szá­mára. A radioaktív fertőzés, amely Kubojama Aikicsit ak­kor érte, hat hónap és huszonhárom nap múlva végzett ve­le. Vajon mire gondolt, amikor megtudta, hogy milyen nagy a baj? Megmondták-e neki, hogy rövidesen elpusztul? S mire gondolt huszonkét társa, akiket szintén surgárfertő­­zés ért? Néhány éve derült ki, hogy közülük tizenöten szin­tén hamarosan meghaltak, ám ezt, amíg lehetett, eltitkol­ták. A Kubojama Aikicsi számára halált jelentő sugárzás a Bikini-szigetekről érkezett. Ezért emlegetik világszerte már­cius elsejét csak így: a Bikini-nap. Meg azért is, mert nem csupán a­­japán halászok számára okoztak tragédiát az amerikai robbantások, hanem Bikini lakóinak is. Az Egyesült Államok 1946—1958 között 23 atom- és hid­­rogénbomba-kísérletet hajtott végre a Bikini-szigeteken, a tágabb térségben, a Marshall-szigetcsoport körzetében pedig ez idő alatt 66 robbantást végzett. A 35 éve ezen a napon felrobbantott 15 megatonnás amerikai bomba ható­ereje 750-szerese volt a Hirosimaiénak és ötszöröse a má­sodik világháborúban felhasznált összes robbanóanyagénak. Az amerikai kormány hiába nyilvánította „Amerika gyer­mekeinek” az 1946-ban kitelepített Bikini-lakókat, ők egy­re csak az emlékezetükben még mesevilágként élő szigetek­re vágyódtak vissza. Végül a legmakacsabbaknak, mintegy 140 embernek 1968-ban engedélyezték a hazatérést. Ám ez, mint utólag kiderült, bűnös felelőtlenség volt: a hazatér­tek szervezetében rövid idő múltán jelentkeztek a sugár­­fertőzés tünetei, ami többek között a túl magas cézium 137- es izotópszintben nyilvánult meg. Azonnal evakuálni kel­lett őket. 1978-ra az is kiderült: ahhoz, hogy Bikini újra lakható legyen, előbb meg kell tisztítani a radioaktív szeny­­nyeződéstől, különben mintegy száz évig ember be nem teheti lábát a földjére. A hazavágyakozók mégsem adták fel a harcot. A szigetek mielőbbi sugármentesítését követelik az amerikai kormánytól. A januárban leköszönt elnökhöz, Ronald Reaganhez intézett levelükben megrázóan írtak ar­ról, hogy miért ragaszkodnak szülőföldjükhöz: „Minden másnál a világon jobban szeretnénk hazatérni és újra a Bikini lakói lenni... Szülőföldünk az életet jelenti szá­munkra, ha elveszítjük az egyiket, elveszítjük a másikat is." A japán halászok és a szigetlakók sorsa sok felkiáltójeles üzenet az emberiség számára. Szimbolizálja az emberi élet, méltóság védelmének parancsoló szükségességét, a pusztító nukleáris és más fegyverek felszámolásának halaszthatat­lanságát. Hiszen a 35 éves felrobbantott bomba ma már elavultnak számít. A Földünkön felhalmozott fegyverkész­let sokszorosa az akkorinak, a pusztítóereje úgyszintén. Ezért van rendkívüli értéke minden leszerelési kezdemé­nyezésnek. Annak az 1986 januárjában közzétett szovjet csomagtervnek, amely — ha megvalósulna — Földünket az ez­redfordulóra megszabadítaná mindenfajta nukleáris fegyver­től. Az 1987 decemberében létrejött szovjet—amerikai rakéta­megállapodásnak, amelynek értelmében ugyan az atomfegy­vereknek csupán 3—4 százalékát semmisítik meg, de amely­­lyel — és ez a korszakos fordulat! — kezdetét vette a tény­leges leszerelési folyamat. S ezért rendkívül értékesek az előttünk álló lehetőségek. Hogy létrejöjjön a megállapodás a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csökkentéséről. Hogy ne telepítsenek atom-, illetve sugárfegyvereket a világűrbe. Hogy megszűnjenek a nukleáris kísérleti robbantások. Ám még ez sem elég. El kell tűnniük, vagy legalábbis a biz­tonsági követelmények legalacsonyabb ésszerű szintjére kell csökkeniök a hagyományos fegyvereknek is. Ezért fonto­sak a Bécsben néhány nap múlva kezdődő tárgyalások az európai hagyományos fegyveres erőkről, valamint a biza­lom- és biztonságerősítő intézkedésekről. Hiszen a hagyo­mányos fegyverek is szörnyű pusztításra képesek korunk­ban. Csernobil példája bizonyította, hogy atomerőművi rob­banás szándékosság nélkül is nagy tragédiát tud okozni, hát még ha akarattal idézik elő. A XXI. századba megér­kezni akaró emberiségnek ezért is kell megtanulnia fegy­verek és erőszak nélkül alakítania sorsát. Ha sikerül, törölhetjük a naptárból a Bikini-napot. Vagy ez még mindig cs­ak a képzelet játéka? Kocsi Margit Sátáni verseik Teherán szakít Londonnal Az iráni parlament kedden nagy többséggel megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely kötelezi a külügymi­nisztert, hogy szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Nagy-Britanniával, amennyi­ben London egy héten belül nem másítja meg Salman Rushdie Sátáni versek című könyvével kapcsolatos állás­pontját. Az IRNA iráni hírügynök­ség jelentése szerint a medzs­­lisz ülésén jelen lévő 201 képviselő csaknem teljesen egyhangúlag szavazott a tör­vényjavaslat elfogadása mel­lett. A törvényjavaslatot a szavazás után a teológusok­ból és jogtudósokból álló, vétójoggal felruházott fel­ügyelőtanács elé terjesztették végső jóváhagyásra. A felügyelőtanács kedden jóváhagyta a parlament dön­tését — jelentette az IRNA hírügynökség. Lynda Chalker brit kül­­ügy- és nemzetközösségi ál­lamminiszter „nagyon sajná­latosnak” minősítette kedden a medzslisz állásfoglalását. A BBC rádiónak adott nyi­latkozatában a politikus kije­lentette, hogy az iráni beje­lentés „nem teljesen várat­lan, de semmit sem változtat azon az állásponton, hogy egyetlen országnak és egyet­len ország vallási vezetőjé­nek sincs joga arra, hogy egy másik ország területén végrehajtandó gyilkosságra izgasson”. A brit kormány hivatalo­san még nem válaszolt a tel­jes diplomáciai szakítással fenyegető egyhetes ultimá­tumra. Londoni megfigyelők azonban bizonyosra veszik a teheráni követelés elutasítá­sát. Kedden elutazott a brit fő­városból Irán londoni dip­lomáciai képviseletének ügy­vivője, Akhudzadeh Baszi. A Szovjetunió közvetítő szerepet vállalt a Rushdie­­ügyben. Erről Gennagyij Geraszimov, a szovjet kül­ügyminisztérium szóvivője tájékoztatta kedden Moszk­vában a nemzetközi sajtó képviselőit. A témáról Eduard Sevard­­nadze mintegy ötórás megbe­szélést folytatott Teheránban az iráni külügyminiszterrel és a parlament elnökével. Fiatal szovjet irodalmárok kisebb csoportja hatóságilag engedélyezett tüntetést tar­tott vasárnap Moszkvában az iráni nagykövetség előtt Salman Rushdie védelmében. (Reuter, AFP, MTI) Vanik az amerikai kereskedelempolitikáról Tartósan­ részesülhetünk a legnagyobb kedvezményben Jó esély van arra, hogy az Egyesült Államok még az idén állandósítja a legna­gyobb kereskedelmi kedvez­ményt Magyarországnak, egyúttal megadja a kor­mánygaranciákat a magyar­­országi amerikai tőkeberu­házásokhoz. Erről beszélt az MTI washingtoni tudósító­jának adott nyilatkozatában Charles Vanik. Az ismert demokrata­párti politikus hosszú éve­kig képviselő volt, s az ő nevéhez fűződik a kereske­delmi törvény 1974-es mó­dosítása: eszerint csak az a szocialista ország kaphatja meg az úgynevezett legna­gyobb kedvezményes elbá­nást (azaz a normális ke­reskedelmi feltételeket), az amerikai piacon, amely nem akadályozza polgárainak ki­vándorlását. A lépést köz­vetlenül az váltotta ki, hogy az akkori szovjet vezetés nemcsak gátolta, hanem magas illetékhez is kötötte értelmiségiek (főként zsidó nemzetiségűek) kivándorlá­sát. A szocialista országok kö­zül Lengyelország mellett Kína és — 1978-ban — ha­zánk megkapta a legnagyobb kedvezményt, ám esetünk­ben azt évente hosszabbíta­­tani kell., Ez mind a ma­gyar, mind az amerikai üz­leti körök szerint gátolja a hosszú távú gazdasági kap­csolatok építését. Vanik, hajdan az elzárkó­zás kezdeményezője, most maga szorgalmazza a korlá­tozások feloldását. Vélemé­nye szerint 1988., mint vá­lasztási év, nem volt sze­rencsés a magyar igények felvetésére, ezért utasította el a törvényhozás azt a ja­vaslatot is, hogy terjesszék ki Magyarországra a beru­házások amerikai állami ga­rantálását. — 1989-ben sok­kal nyugodtabb a légkör, így jó remény van mindkét kérdés rendezésére — han­goztatta. — Így van ez an­nál is inkább, mivel Ma­gyarország kivándorlási po­litikájában nincs kifogásolni való, ebben a törvényhozás mindkét pártja egyetért. Vanik véleménye szerint — rendhagyó módon — egy fejlemény késleltetheti a magyar igények teljesítését: ha a washingtoni kormány és a törvényhozás elsőként a Szovjetunióval folytatott ke­reskedelem normalizálását tűzi napirendre. Nguyen Co Thach Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter kedden Bangkokba érkezett, hogy a kambodzsai konfliktus rende­zéséről, a délkelet-ázsiai bé­kéről, valamint a kétoldalú kapcsolatok javításáról tár­gyaljon a thaiföldi vezetők­kel. Kambodzsáról Nguyen Co Thach, aki Kuala Lumpurból érkezett Bangkokba, még elutazása előtt kijelentette: nem számít arra, hogy a májusra terve­zett szovjet-kínai csúcsta­lálkozó felgyorsítja a kam­bodzsai konfliktus rendezé­sének folyamatát. (AFP) Teljesen újfajta hangnem A világsajtó Horn Gyula genfi felszólalásáról Egyöntetűen az emberi jo­gok helyzete miatt Romá­niának címzett bíráló sza­vakat emelték ki a hírügy­nökségek Horn Gyula kül­ügyi államtitkárnak az ENSZ em­beri jogok bizott­sága genfi tanácskozásán elhangzott felszólalásából. A Reuter jelentése hangsúlyoz­ta, hogy Magyarország most először tett hivatalos panaszt VSZ-szövetségese ellen a magyar kisebbség­gel szemben alkalmazott bá­násmód miatt. Az AP és a Reuter Horn sajtóértekezletéről beszá­molva idézte azt a kijelen­tését, miszerint Magyaror­szág nem konzultált a Szov­jetunióval, mielőtt az ENSZ emberi jogok bizottságához fordult. Az NSZK hírközlése — a napilapok és a rádió — szin­tén bőven kommentálja Horn Gyula felszólalását. A Stuttgarter Zeitung sze­rint a világszervezet bizott­sága 45 éves tevékenységé­nek történelmi fontosságú eseménye, hogy a szocialis­ta Magyarország az emberi jogok törvényszéke elé idéz­te Romániát. A tekintélyes lap azt is fontos tényező­nek tartja, hogy hazánk a szocialista államok között elsőként vette fel a hivata­los kapcsolatot az ENSZ menekültügyi bizottságával. A Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióállo­mása úgy véli, hogy Horn beszéde éppúgy nem felel meg az NDK ízlésének, mint az a budapesti tévéinterjú, amelyben az államtitkár először szólott arról, hogy a KGST-ben Románia és az NDK szemben áll a szerve­zet belső megújításával. A legnagyobb francia jobb­oldali lap, a Le Figaro így kommentálta tudósításában a Horn-beszédből idézett ré­szeket: „Ez teljesen újfajta hangnem a keleti küldöt­tek részéről. Magyarország egyébként a nyitás mind több jelét mutatja, és im­már rendszeresen kinyil­vánítja, hogy a vasfüggöny nélküli Európához tartozik.” Heves román kirohanás hazánk ellen Heves kirohanást intézett Magyarország ellen, és idilli képet festett a romá­niai állapotokról kedden Románia küldötte az ENSZ emberi jogok bizottságának genfi ülésén. Horn Gyula külügyminisz­­tériumi államtitkár hétfői felszólalására válaszolva Gheorghe Dolga nagykövet „irredenta célok követésé­vel” vádolta Magyarorszá­got, amely — szerinte — a Habsburg birodalom idejé­re visszanyúló régi politikát követve „viszályt igyekszik szítani a népek között”, és megpróbálja elterelni a ma­gyar nép figyelmét a súlyos és bonyolult belső problé­mákról. „A romániai való­ság eltorzítása, rágalmak és valótlanságok terjesztése helyett Magyarország kül­döttének inkább a magyar­­országi román kisebbség megsemmisítésére irányuló politikával, a magyar reak­ciós körök románellenes cselekedeteivel kellett vol­na foglalkoznia” — jelen­tette ki a nagykövet. Ezzel szemben Romániá­ban a gazdasági és a politi­kai irányítás „mélységesen demokratikus alapokon nyugszik", és az állampolgá­rok teljesen egyenlő jogo­kat élveznek, nemzetisége miatt senkit sem különböz­tetnek meg hátrányosan — mondotta Gheorghe Dolgu, majd azt bizonygatta, hogy országa kész a párbeszédre és az együttműködésre min­den jóhiszemű partnerrel, de „mint eddig, ezután sem tűr el belügyeibe való beavat­kozást senkitől”. Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága elé terjesztett je­lentés egyértelműen cáfolja azokat az amerikai vádakat, hogy Kubában titokban em­bereket kínoznak vagy vé­geznek ki, és több ezer a po­litikai foglyok száma — hangsúlyozta Raul Roa. A kubai külügyminiszter-he­lyettes keddi beszédével kezdődött a világszervezet Emberi Jogok Bizottságának vitája arról a jelentésről, amelyet egy hattagú külön­bizottság készített az emberi jogok kubai helyzetéről. (AFP, Reuter) SZERDA, 1989. MÁRCIUS 1. NÉPSZAVA. Reflektor BUSH ÁLLOMÁSAI Előzetesen tisztelet­kernek látszott, ám mégsem bizonyult annak George Bush tokiói, pekingi és szöuli vizitje. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy — miként James Baker külügymi­niszter nyugat-európai körútja, úgy — ez is fontos állo­mást jelentett az új amerikai vezetés külpolitikai építkezé­sében. Tárgyalásai figyelemre érdemes jelzéseket adtak arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok a jövőben miként kíván viszonyulni Ázsiához, annak két vezető országához, Japánhoz és Kínához, az egész csendes-óceáni térséghez. Bush már elindulásakor jelezte, hogy e téren hangsúlyel­tolódás várható az amerikai politikában, amellett, hogy az Egyesült Államok továbbra is igényt tart nagyhatalmi pozí­ciójára a térségiben. Felmerülhet a kérdés: melyik volt útjának legizgalma­sabb állomása — Tokió, Peking, netán Szöul? A válasz fel­tehetően akkor áll legközelebb az igazsághoz, ha azt mond­juk, is, is. Tokió azért, mert Japán az Egyesült Államok legfonto­sabb gazdasági partnere, de legfőbb vetélytársa és „bosz­­szantója” is. Ezért nem tulajdonítható véletlennek, hogy Bush hivatalba lépése után röviddel első külföldi vendége­ként a japán kormányfőt fogadta Washingtonban. Most To­kióban a japán vezetőkkel folytathatták az akkor megkez­dett megbeszéléseket, s a napirenden szereplő témák sem változtak: a kétoldalú kapcsolatokat feszítő gazdasági prob­lémák, Japán beruházásai az USA-ban s japán katonai te­hervállalása került terítékre ismét. Washington szeretné, ha Tokió jobban megnyitná pia­­cait az amerikai termékek előtt, ha növelné katonai kiadá­sait. Japán ma 60 milliárd dolláros kereskedelmi többlettel rendelkezik, s ami legalább ennyire bosszantja az ameri­kaiakat, az erős jennel — állítják — „felvásárolja” orszá­gukat. Washingtonban hallhatók ma már olyan vélemények is, amelyek szerint Japán nagyobb veszélyt jelent számaik­ra, mint a Szovjetunió. Nyilvánvalóan izgalmas állomása volt Bush utazásának Peking, így feltűnően tudta demonstrálni kötődését Kíná­hoz, ahol a kétoldalú kapcsolatok normalizálása kezdetén, 1974—1975-ben a pekingi amerikai összekötő iroda vezetője volt. De izgalmas állomás ,volt Peking azért is, mert — né­melyik megfigyelő szerint — így akarta „lekörözni" a május közepén odalátogató szovjet vezetőt, Mihail Gorbacsovot. Igaz, Bush cáfolta, hogy az Egyesült Államok ismét elő akarná venni és ki akarná játszani a kínai kártyát, azért azt el kell ismerni, hogy vizitjére — ahogy egyes kommen­tátorok fogalmazta­k — izgalmas időpontban került sor. Napirenden voltak a kétoldalú kapcsolatok is. Pekingben bíznak abban, hogy Bush elnöksége idején tovább fejlődik az együttműködés, de nem rejtették véka alá kifogásaikat sem: a Tajvannak eladott fegyverek ügyét, s azt hogy korlá­tozzák az amerikai technológia kivitelét Kínába. Bush síkra­­szállt a kapcsolatok normalizálásakor elfogadott három elvi nyilatkozat betartása és amellett, hogy minden nemzetközi képletben fokozottan, kíván építeni Kínára. S miként Pe­king, Washington is pártfogolja, hogy a vietnami teljes csapatkivonás után négypárti ideiglenes koalíciós kormány jöjjön létre Kambodzsában Szihanuk herceg vezetésével. Érdekes mozzanat volt, hogy a kínai televízió egyenesben közvetítette az elnök nyilatkozatát, amire még nem volt példa a két ország kapcsolatainak történetében. Mint ahogy az is figyelmet keltett, hogy utóbb arról beszéltek Wa­shingtonban: nem volt felhőtlen az ég Pekingben. Érdekes állomás lehetett volna (s lehet, hogy egyszer majd azzá is válik) Szöul. Ha Bush érdemi elképzelésekkel állt volna elő a Koreai-félszigeten uralkodó feszültség eny­hítésére. Ehelyett azt mondta: kormánya nem tervezi a Dél- Koreában állomásozó amerikai csapatok csökkentését. Hoz­zátette viszont ehhez: támogatja a két Korea közötti híd­építést, Dél-Korea nyitását Kína, a Szovjetunió és Kelet- Európa felé. — im — Kemény hangú Jaruzelski-beszéd Wojciech Jaruzelski lengyel államfő és pártvezető hétfőn kilátásba helyezte, hogy a hadsereget ismét bevethetik Lengyelországban az ellen­zék ellen, ha ez utóbbi meg akarná dönteni a rendszert. Jaruzelski ezt hadsereg-fő­­parancsnoki minőségében mondta a tengermelléki ka­tonai körzet pártértekezletén hétfőn este, amint ez a Try­­buna Ludunak, a LEMP lap­jának keddi beszámolójából kiderül. Bár Jaruzelski hozzátette, hogy most nem lát ilyen ve­szélyt, azért a nyugati hír­­ügynökségek megállapítják, hogy beszédének hangneme kemény volt. Az államfő maga emelte ki, hogy jelen­tőséget kell tulajdonítani fi­gyelmeztető kijelentése idő­zítésének és helyszínének. Jaruzelski ugyanis azokat a katonatiszteket igyekezett megnyugtatni, akik aggód­nak, hogy a kormányzat és a Szolidaritás most folyó tár­gyalásai letéríthetik a pártot a szocialista útról. Másfelől a nyugati hírügynökségek figyelmeztető kijelentéseit összefüggésbe hozzák az egyetemi ifjúság radikalizá­­lódásával is. Beszédében ugyanakkor lényegében megerősítette a pártvezetőségnek a pluraliz­mussal kapcsolatos választó­ (UPI, AFP) Nemzetközi hírek Franciaországban is lét­rejött egy társadalmi moz­galom a megsemmisítéssel fenyegetett romániai falvak védelmében. A „Romániai falvak — Franciaország” nevű szervezet 2100 romá­niai falunak keres francia falvakat védnökként. Hatalmas tömeg emlé­kezett meg kedden az ör­mény fővárosban a szum­­gajzi örménye­llen­es pogrom első évfordulójáról. Az NSZK meghatáro­zatlan időre elhalasztotta a Jugoszláviával szembeni ví­zumkényszer bevezetését. I* Kína kész arra, hogy nemzeti kereskedelmi irodát nyisson Dél-Koreában, köl­csönösségi alapon. Erről keddi jelentés szerint George Bush amerikai elnök hétfőn tájékoztatta a dél-koreai ve­zetőket. 1­ Negyedórával a felszál­lás után visszatért a tehe­ráni repülőtérre az iráni lé­gitársaság Karacsiba tartó gépe, miután egy névtelen telefonáló azt közölte, hogy pokolgépet helyeztek el raj­ta. A gépen semmiféle po­kolgépre utaló gyanús tár­gyat nem találtak. Meggyilkolták Teófilo Ferero Castrót, a Kolumbiai Kommunista Párt Végrehaj­tó Bizottságának és a KB titkárságának tagját. Az is­meretlen támadók megölték a politikus feleségét és a párt egyik aktivistáját. )* Az etiópiai kormányel­lenes erők független forrás­ból meg nem erősített jelen­tése szerint a kormánycsa­patok hétfőn kiürítették az északi Tigre tartomány fő­városát. A Tigrei Népi Fel­­szabadítási Front (TPLF) azt állítja, hogy immár tel­jes egészében ellenőrzi az ötmilliós országrészt.­­ Japánban tesz látoga­tást Li Peng kínai minisz­terelnök április közepén — a hírt a tokiói külügyminisz­térium jelentette be kedden

Next