Népszava, 1989. március (117. évfolyam, 51–76. sz.)
1989-03-01 / 51. szám
2 BIKINI Még mindig csak elképzelni tudjuk, hogy mit jelentene az emberiség számára az atomfegyvermentes, egyáltalán, a fegyvermentes világ. Az viszont már — sajnos — régóta nem csupán a képzelet szülötte, hogy milyen pusztításra képesek ezek a fegyverek, őrzi az emlékezet az első és a második világháború szörnyűségeit, Hirosima és Nagaszaki lakóinak 1945-ös atomtragédiáját. S őrzi egy japán halászhajó legénységének megrázó „találkozását” korunk egyik pusztító fegyverével, a hidrogénbombával. Ma, a nukleáris fegyverek elleni harc napján — rájuk is emlékezünk. „Nézzétek csak, milyen furcsán kel a nap!" — kiáltott fel a Szerencsés Sárkány nevű japán hajó fedélzeti őre 1954. március 1-jén. Nem sejthette, hogy ő az első ember, aki a hidrogénbomba tűzgolyójába tekint, s hogy ez a Pillantás milyen szörnyű következményekkel jár majd a számára. A radioaktív fertőzés, amely Kubojama Aikicsit akkor érte, hat hónap és huszonhárom nap múlva végzett vele. Vajon mire gondolt, amikor megtudta, hogy milyen nagy a baj? Megmondták-e neki, hogy rövidesen elpusztul? S mire gondolt huszonkét társa, akiket szintén surgárfertőzés ért? Néhány éve derült ki, hogy közülük tizenöten szintén hamarosan meghaltak, ám ezt, amíg lehetett, eltitkolták. A Kubojama Aikicsi számára halált jelentő sugárzás a Bikini-szigetekről érkezett. Ezért emlegetik világszerte március elsejét csak így: a Bikini-nap. Meg azért is, mert nem csupán ajapán halászok számára okoztak tragédiát az amerikai robbantások, hanem Bikini lakóinak is. Az Egyesült Államok 1946—1958 között 23 atom- és hidrogénbomba-kísérletet hajtott végre a Bikini-szigeteken, a tágabb térségben, a Marshall-szigetcsoport körzetében pedig ez idő alatt 66 robbantást végzett. A 35 éve ezen a napon felrobbantott 15 megatonnás amerikai bomba hatóereje 750-szerese volt a Hirosimaiénak és ötszöröse a második világháborúban felhasznált összes robbanóanyagénak. Az amerikai kormány hiába nyilvánította „Amerika gyermekeinek” az 1946-ban kitelepített Bikini-lakókat, ők egyre csak az emlékezetükben még mesevilágként élő szigetekre vágyódtak vissza. Végül a legmakacsabbaknak, mintegy 140 embernek 1968-ban engedélyezték a hazatérést. Ám ez, mint utólag kiderült, bűnös felelőtlenség volt: a hazatértek szervezetében rövid idő múltán jelentkeztek a sugárfertőzés tünetei, ami többek között a túl magas cézium 137- es izotópszintben nyilvánult meg. Azonnal evakuálni kellett őket. 1978-ra az is kiderült: ahhoz, hogy Bikini újra lakható legyen, előbb meg kell tisztítani a radioaktív szenynyeződéstől, különben mintegy száz évig ember be nem teheti lábát a földjére. A hazavágyakozók mégsem adták fel a harcot. A szigetek mielőbbi sugármentesítését követelik az amerikai kormánytól. A januárban leköszönt elnökhöz, Ronald Reaganhez intézett levelükben megrázóan írtak arról, hogy miért ragaszkodnak szülőföldjükhöz: „Minden másnál a világon jobban szeretnénk hazatérni és újra a Bikini lakói lenni... Szülőföldünk az életet jelenti számunkra, ha elveszítjük az egyiket, elveszítjük a másikat is." A japán halászok és a szigetlakók sorsa sok felkiáltójeles üzenet az emberiség számára. Szimbolizálja az emberi élet, méltóság védelmének parancsoló szükségességét, a pusztító nukleáris és más fegyverek felszámolásának halaszthatatlanságát. Hiszen a 35 éves felrobbantott bomba ma már elavultnak számít. A Földünkön felhalmozott fegyverkészlet sokszorosa az akkorinak, a pusztítóereje úgyszintén. Ezért van rendkívüli értéke minden leszerelési kezdeményezésnek. Annak az 1986 januárjában közzétett szovjet csomagtervnek, amely — ha megvalósulna — Földünket az ezredfordulóra megszabadítaná mindenfajta nukleáris fegyvertől. Az 1987 decemberében létrejött szovjet—amerikai rakétamegállapodásnak, amelynek értelmében ugyan az atomfegyvereknek csupán 3—4 százalékát semmisítik meg, de amelylyel — és ez a korszakos fordulat! — kezdetét vette a tényleges leszerelési folyamat. S ezért rendkívül értékesek az előttünk álló lehetőségek. Hogy létrejöjjön a megállapodás a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csökkentéséről. Hogy ne telepítsenek atom-, illetve sugárfegyvereket a világűrbe. Hogy megszűnjenek a nukleáris kísérleti robbantások. Ám még ez sem elég. El kell tűnniük, vagy legalábbis a biztonsági követelmények legalacsonyabb ésszerű szintjére kell csökkeniök a hagyományos fegyvereknek is. Ezért fontosak a Bécsben néhány nap múlva kezdődő tárgyalások az európai hagyományos fegyveres erőkről, valamint a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről. Hiszen a hagyományos fegyverek is szörnyű pusztításra képesek korunkban. Csernobil példája bizonyította, hogy atomerőművi robbanás szándékosság nélkül is nagy tragédiát tud okozni, hát még ha akarattal idézik elő. A XXI. századba megérkezni akaró emberiségnek ezért is kell megtanulnia fegyverek és erőszak nélkül alakítania sorsát. Ha sikerül, törölhetjük a naptárból a Bikini-napot. Vagy ez még mindig csak a képzelet játéka? Kocsi Margit Sátáni verseik Teherán szakít Londonnal Az iráni parlament kedden nagy többséggel megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely kötelezi a külügyminisztert, hogy szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Nagy-Britanniával, amennyiben London egy héten belül nem másítja meg Salman Rushdie Sátáni versek című könyvével kapcsolatos álláspontját. Az IRNA iráni hírügynökség jelentése szerint a medzslisz ülésén jelen lévő 201 képviselő csaknem teljesen egyhangúlag szavazott a törvényjavaslat elfogadása mellett. A törvényjavaslatot a szavazás után a teológusokból és jogtudósokból álló, vétójoggal felruházott felügyelőtanács elé terjesztették végső jóváhagyásra. A felügyelőtanács kedden jóváhagyta a parlament döntését — jelentette az IRNA hírügynökség. Lynda Chalker brit külügy- és nemzetközösségi államminiszter „nagyon sajnálatosnak” minősítette kedden a medzslisz állásfoglalását. A BBC rádiónak adott nyilatkozatában a politikus kijelentette, hogy az iráni bejelentés „nem teljesen váratlan, de semmit sem változtat azon az állásponton, hogy egyetlen országnak és egyetlen ország vallási vezetőjének sincs joga arra, hogy egy másik ország területén végrehajtandó gyilkosságra izgasson”. A brit kormány hivatalosan még nem válaszolt a teljes diplomáciai szakítással fenyegető egyhetes ultimátumra. Londoni megfigyelők azonban bizonyosra veszik a teheráni követelés elutasítását. Kedden elutazott a brit fővárosból Irán londoni diplomáciai képviseletének ügyvivője, Akhudzadeh Baszi. A Szovjetunió közvetítő szerepet vállalt a Rushdieügyben. Erről Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium szóvivője tájékoztatta kedden Moszkvában a nemzetközi sajtó képviselőit. A témáról Eduard Sevardnadze mintegy ötórás megbeszélést folytatott Teheránban az iráni külügyminiszterrel és a parlament elnökével. Fiatal szovjet irodalmárok kisebb csoportja hatóságilag engedélyezett tüntetést tartott vasárnap Moszkvában az iráni nagykövetség előtt Salman Rushdie védelmében. (Reuter, AFP, MTI) Vanik az amerikai kereskedelempolitikáról Tartósan részesülhetünk a legnagyobb kedvezményben Jó esély van arra, hogy az Egyesült Államok még az idén állandósítja a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt Magyarországnak, egyúttal megadja a kormánygaranciákat a magyarországi amerikai tőkeberuházásokhoz. Erről beszélt az MTI washingtoni tudósítójának adott nyilatkozatában Charles Vanik. Az ismert demokratapárti politikus hosszú évekig képviselő volt, s az ő nevéhez fűződik a kereskedelmi törvény 1974-es módosítása: eszerint csak az a szocialista ország kaphatja meg az úgynevezett legnagyobb kedvezményes elbánást (azaz a normális kereskedelmi feltételeket), az amerikai piacon, amely nem akadályozza polgárainak kivándorlását. A lépést közvetlenül az váltotta ki, hogy az akkori szovjet vezetés nemcsak gátolta, hanem magas illetékhez is kötötte értelmiségiek (főként zsidó nemzetiségűek) kivándorlását. A szocialista országok közül Lengyelország mellett Kína és — 1978-ban — hazánk megkapta a legnagyobb kedvezményt, ám esetünkben azt évente hosszabbítatani kell., Ez mind a magyar, mind az amerikai üzleti körök szerint gátolja a hosszú távú gazdasági kapcsolatok építését. Vanik, hajdan az elzárkózás kezdeményezője, most maga szorgalmazza a korlátozások feloldását. Véleménye szerint 1988., mint választási év, nem volt szerencsés a magyar igények felvetésére, ezért utasította el a törvényhozás azt a javaslatot is, hogy terjesszék ki Magyarországra a beruházások amerikai állami garantálását. — 1989-ben sokkal nyugodtabb a légkör, így jó remény van mindkét kérdés rendezésére — hangoztatta. — Így van ez annál is inkább, mivel Magyarország kivándorlási politikájában nincs kifogásolni való, ebben a törvényhozás mindkét pártja egyetért. Vanik véleménye szerint — rendhagyó módon — egy fejlemény késleltetheti a magyar igények teljesítését: ha a washingtoni kormány és a törvényhozás elsőként a Szovjetunióval folytatott kereskedelem normalizálását tűzi napirendre. Nguyen Co Thach Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter kedden Bangkokba érkezett, hogy a kambodzsai konfliktus rendezéséről, a délkelet-ázsiai békéről, valamint a kétoldalú kapcsolatok javításáról tárgyaljon a thaiföldi vezetőkkel. Kambodzsáról Nguyen Co Thach, aki Kuala Lumpurból érkezett Bangkokba, még elutazása előtt kijelentette: nem számít arra, hogy a májusra tervezett szovjet-kínai csúcstalálkozó felgyorsítja a kambodzsai konfliktus rendezésének folyamatát. (AFP) Teljesen újfajta hangnem A világsajtó Horn Gyula genfi felszólalásáról Egyöntetűen az emberi jogok helyzete miatt Romániának címzett bíráló szavakat emelték ki a hírügynökségek Horn Gyula külügyi államtitkárnak az ENSZ emberi jogok bizottsága genfi tanácskozásán elhangzott felszólalásából. A Reuter jelentése hangsúlyozta, hogy Magyarország most először tett hivatalos panaszt VSZ-szövetségese ellen a magyar kisebbséggel szemben alkalmazott bánásmód miatt. Az AP és a Reuter Horn sajtóértekezletéről beszámolva idézte azt a kijelentését, miszerint Magyarország nem konzultált a Szovjetunióval, mielőtt az ENSZ emberi jogok bizottságához fordult. Az NSZK hírközlése — a napilapok és a rádió — szintén bőven kommentálja Horn Gyula felszólalását. A Stuttgarter Zeitung szerint a világszervezet bizottsága 45 éves tevékenységének történelmi fontosságú eseménye, hogy a szocialista Magyarország az emberi jogok törvényszéke elé idézte Romániát. A tekintélyes lap azt is fontos tényezőnek tartja, hogy hazánk a szocialista államok között elsőként vette fel a hivatalos kapcsolatot az ENSZ menekültügyi bizottságával. A Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióállomása úgy véli, hogy Horn beszéde éppúgy nem felel meg az NDK ízlésének, mint az a budapesti tévéinterjú, amelyben az államtitkár először szólott arról, hogy a KGST-ben Románia és az NDK szemben áll a szervezet belső megújításával. A legnagyobb francia jobboldali lap, a Le Figaro így kommentálta tudósításában a Horn-beszédből idézett részeket: „Ez teljesen újfajta hangnem a keleti küldöttek részéről. Magyarország egyébként a nyitás mind több jelét mutatja, és immár rendszeresen kinyilvánítja, hogy a vasfüggöny nélküli Európához tartozik.” Heves román kirohanás hazánk ellen Heves kirohanást intézett Magyarország ellen, és idilli képet festett a romániai állapotokról kedden Románia küldötte az ENSZ emberi jogok bizottságának genfi ülésén. Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár hétfői felszólalására válaszolva Gheorghe Dolga nagykövet „irredenta célok követésével” vádolta Magyarországot, amely — szerinte — a Habsburg birodalom idejére visszanyúló régi politikát követve „viszályt igyekszik szítani a népek között”, és megpróbálja elterelni a magyar nép figyelmét a súlyos és bonyolult belső problémákról. „A romániai valóság eltorzítása, rágalmak és valótlanságok terjesztése helyett Magyarország küldöttének inkább a magyarországi román kisebbség megsemmisítésére irányuló politikával, a magyar reakciós körök románellenes cselekedeteivel kellett volna foglalkoznia” — jelentette ki a nagykövet. Ezzel szemben Romániában a gazdasági és a politikai irányítás „mélységesen demokratikus alapokon nyugszik", és az állampolgárok teljesen egyenlő jogokat élveznek, nemzetisége miatt senkit sem különböztetnek meg hátrányosan — mondotta Gheorghe Dolgu, majd azt bizonygatta, hogy országa kész a párbeszédre és az együttműködésre minden jóhiszemű partnerrel, de „mint eddig, ezután sem tűr el belügyeibe való beavatkozást senkitől”. Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága elé terjesztett jelentés egyértelműen cáfolja azokat az amerikai vádakat, hogy Kubában titokban embereket kínoznak vagy végeznek ki, és több ezer a politikai foglyok száma — hangsúlyozta Raul Roa. A kubai külügyminiszter-helyettes keddi beszédével kezdődött a világszervezet Emberi Jogok Bizottságának vitája arról a jelentésről, amelyet egy hattagú különbizottság készített az emberi jogok kubai helyzetéről. (AFP, Reuter) SZERDA, 1989. MÁRCIUS 1. NÉPSZAVA. Reflektor BUSH ÁLLOMÁSAI Előzetesen tiszteletkernek látszott, ám mégsem bizonyult annak George Bush tokiói, pekingi és szöuli vizitje. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy — miként James Baker külügyminiszter nyugat-európai körútja, úgy — ez is fontos állomást jelentett az új amerikai vezetés külpolitikai építkezésében. Tárgyalásai figyelemre érdemes jelzéseket adtak arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok a jövőben miként kíván viszonyulni Ázsiához, annak két vezető országához, Japánhoz és Kínához, az egész csendes-óceáni térséghez. Bush már elindulásakor jelezte, hogy e téren hangsúlyeltolódás várható az amerikai politikában, amellett, hogy az Egyesült Államok továbbra is igényt tart nagyhatalmi pozíciójára a térségiben. Felmerülhet a kérdés: melyik volt útjának legizgalmasabb állomása — Tokió, Peking, netán Szöul? A válasz feltehetően akkor áll legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk, is, is. Tokió azért, mert Japán az Egyesült Államok legfontosabb gazdasági partnere, de legfőbb vetélytársa és „boszszantója” is. Ezért nem tulajdonítható véletlennek, hogy Bush hivatalba lépése után röviddel első külföldi vendégeként a japán kormányfőt fogadta Washingtonban. Most Tokióban a japán vezetőkkel folytathatták az akkor megkezdett megbeszéléseket, s a napirenden szereplő témák sem változtak: a kétoldalú kapcsolatokat feszítő gazdasági problémák, Japán beruházásai az USA-ban s japán katonai tehervállalása került terítékre ismét. Washington szeretné, ha Tokió jobban megnyitná piacait az amerikai termékek előtt, ha növelné katonai kiadásait. Japán ma 60 milliárd dolláros kereskedelmi többlettel rendelkezik, s ami legalább ennyire bosszantja az amerikaiakat, az erős jennel — állítják — „felvásárolja” országukat. Washingtonban hallhatók ma már olyan vélemények is, amelyek szerint Japán nagyobb veszélyt jelent számaikra, mint a Szovjetunió. Nyilvánvalóan izgalmas állomása volt Bush utazásának Peking, így feltűnően tudta demonstrálni kötődését Kínához, ahol a kétoldalú kapcsolatok normalizálása kezdetén, 1974—1975-ben a pekingi amerikai összekötő iroda vezetője volt. De izgalmas állomás ,volt Peking azért is, mert — némelyik megfigyelő szerint — így akarta „lekörözni" a május közepén odalátogató szovjet vezetőt, Mihail Gorbacsovot. Igaz, Bush cáfolta, hogy az Egyesült Államok ismét elő akarná venni és ki akarná játszani a kínai kártyát, azért azt el kell ismerni, hogy vizitjére — ahogy egyes kommentátorok fogalmaztak — izgalmas időpontban került sor. Napirenden voltak a kétoldalú kapcsolatok is. Pekingben bíznak abban, hogy Bush elnöksége idején tovább fejlődik az együttműködés, de nem rejtették véka alá kifogásaikat sem: a Tajvannak eladott fegyverek ügyét, s azt hogy korlátozzák az amerikai technológia kivitelét Kínába. Bush síkraszállt a kapcsolatok normalizálásakor elfogadott három elvi nyilatkozat betartása és amellett, hogy minden nemzetközi képletben fokozottan, kíván építeni Kínára. S miként Peking, Washington is pártfogolja, hogy a vietnami teljes csapatkivonás után négypárti ideiglenes koalíciós kormány jöjjön létre Kambodzsában Szihanuk herceg vezetésével. Érdekes mozzanat volt, hogy a kínai televízió egyenesben közvetítette az elnök nyilatkozatát, amire még nem volt példa a két ország kapcsolatainak történetében. Mint ahogy az is figyelmet keltett, hogy utóbb arról beszéltek Washingtonban: nem volt felhőtlen az ég Pekingben. Érdekes állomás lehetett volna (s lehet, hogy egyszer majd azzá is válik) Szöul. Ha Bush érdemi elképzelésekkel állt volna elő a Koreai-félszigeten uralkodó feszültség enyhítésére. Ehelyett azt mondta: kormánya nem tervezi a Dél- Koreában állomásozó amerikai csapatok csökkentését. Hozzátette viszont ehhez: támogatja a két Korea közötti hídépítést, Dél-Korea nyitását Kína, a Szovjetunió és Kelet- Európa felé. — im — Kemény hangú Jaruzelski-beszéd Wojciech Jaruzelski lengyel államfő és pártvezető hétfőn kilátásba helyezte, hogy a hadsereget ismét bevethetik Lengyelországban az ellenzék ellen, ha ez utóbbi meg akarná dönteni a rendszert. Jaruzelski ezt hadsereg-főparancsnoki minőségében mondta a tengermelléki katonai körzet pártértekezletén hétfőn este, amint ez a Trybuna Ludunak, a LEMP lapjának keddi beszámolójából kiderül. Bár Jaruzelski hozzátette, hogy most nem lát ilyen veszélyt, azért a nyugati hírügynökségek megállapítják, hogy beszédének hangneme kemény volt. Az államfő maga emelte ki, hogy jelentőséget kell tulajdonítani figyelmeztető kijelentése időzítésének és helyszínének. Jaruzelski ugyanis azokat a katonatiszteket igyekezett megnyugtatni, akik aggódnak, hogy a kormányzat és a Szolidaritás most folyó tárgyalásai letéríthetik a pártot a szocialista útról. Másfelől a nyugati hírügynökségek figyelmeztető kijelentéseit összefüggésbe hozzák az egyetemi ifjúság radikalizálódásával is. Beszédében ugyanakkor lényegében megerősítette a pártvezetőségnek a pluralizmussal kapcsolatos választó (UPI, AFP) Nemzetközi hírek Franciaországban is létrejött egy társadalmi mozgalom a megsemmisítéssel fenyegetett romániai falvak védelmében. A „Romániai falvak — Franciaország” nevű szervezet 2100 romániai falunak keres francia falvakat védnökként. Hatalmas tömeg emlékezett meg kedden az örmény fővárosban a szumgajzi örményellenes pogrom első évfordulójáról. Az NSZK meghatározatlan időre elhalasztotta a Jugoszláviával szembeni vízumkényszer bevezetését. I* Kína kész arra, hogy nemzeti kereskedelmi irodát nyisson Dél-Koreában, kölcsönösségi alapon. Erről keddi jelentés szerint George Bush amerikai elnök hétfőn tájékoztatta a dél-koreai vezetőket. 1 Negyedórával a felszállás után visszatért a teheráni repülőtérre az iráni légitársaság Karacsiba tartó gépe, miután egy névtelen telefonáló azt közölte, hogy pokolgépet helyeztek el rajta. A gépen semmiféle pokolgépre utaló gyanús tárgyat nem találtak. Meggyilkolták Teófilo Ferero Castrót, a Kolumbiai Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának és a KB titkárságának tagját. Az ismeretlen támadók megölték a politikus feleségét és a párt egyik aktivistáját. )* Az etiópiai kormányellenes erők független forrásból meg nem erősített jelentése szerint a kormánycsapatok hétfőn kiürítették az északi Tigre tartomány fővárosát. A Tigrei Népi Felszabadítási Front (TPLF) azt állítja, hogy immár teljes egészében ellenőrzi az ötmilliós országrészt. Japánban tesz látogatást Li Peng kínai miniszterelnök április közepén — a hírt a tokiói külügyminisztérium jelentette be kedden