Népszava, 1989. április (117. évfolyam, 77–100. sz.)

1989-04-01 / 77. szám

2 Testületi felépítés delegációs alapon Az elmúlt hetek tapasztalatai azt bizonyították, hogy a politikai intézményrendszer átalakításának, átalakulásának folyamata beiktatott politikai szótárunkba új fogalmakat, ezeket az új fogalmakat olykor különböző fórumokon más és más tartalommal használják. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy a döntési elv új vonásait közösen értelmezzük, és legyen a SZOT plénumának iránymutató állásfoglalása arról, hogyan érti a konszenzus elvének érvényesülését, hogyan tudja értelmezni, hogy a szolidaritás, mint szakszervezeti érték, egyben döntési elvvé válhat, és hogyan, milyen kérdésekben tartja továbbra is szükségesnek a többségi elv megtartását. Ezért azt javasoljuk, hogy a közeljövőben, talán a SZOT plénumának legközelebbi ülésén, az elnökség előterjesztése alapján ezekről az elvi kérdésekről folytasson a SZOT plénuma vitát, és alakítsa ki álláspontját. Az alapokmány-tervezet tartalmi kérdéseinek sorában a SZOT titkára szólt a testületek felépülésének elveiről. Az alapokmány-tervezet az alulról építkezés elvének megfelelően a testületek felépítésében a delegációs elvet tartja alapvetőnek. A tervezet a tagszervezetek jelenlétét biztosítja a kongresszuson és a Szaktanácsban, ugyanakkor minden tagszervezet egyenjogúságát tükröző képviseleti jog, a Szaktanácsban való jelenlét joga mellett törekszik a létszámarányok tükrözésére is. Ezért az elnökség nem pártolta az alapokmányt előkészítő bizottság alternatív javaslatai közül azt, amelyik szigorú paritásos alapon minden alkotó tagszervezetnek egyegy képviselőt kívánt adni a testületben. Az elnökség azt javasolja, hogy a parikósáné Kovács Magda előterjesztéséhez az alapokmányt előkészítő bizottság nevében Rományi Béla, a Televíziós Dolgozók Szakszervezetének titkára fűzött kiegészítést. Tájékoztatta a tanácsülés résztvevőit, hogy a 25 tagú bizottságban valamennyi iparági, ágazati, szakmai szakszervezet, valamint a SZOT rétegtanácsai képviseltették magukat. A bizottság az általa elkészített alapokmány-tervezetben arra helyezte a hangsúlyt, hogy tisztázza az országos szövetség fogalmát, tartalmát, működésének alapelveit, képviseleti rendszerét, döntési mechanizmusát, továbbá gazdálkodásának pénzügyi alapját. Az országos szövetség fogalmát úgy definiálták, hogy az egyenjogú és önálló szakszervezetek és/vagy országos szövetségeik nyitott konföderációja. Ennek alapja a tagszervezetek és a tagság érdekeinek egyenjogúsága. A bizottság álláspontja szerint erős országos szövetséget kell felépíteni, mert az nélkülözhetetlen eszköze az eredményes érdekvédelemnek. Rományi Béla a bizottság nevében arra kérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy a SZOT elnökségének tervezete mellett mérlegelje a bizottság tervezetét. Vita az alapokmán tervezetről SZOMBAT, 1989. ÁPRILIS 1. NÉPSZAVA A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK ÜLÉSE Többségi elv beívelt konszenzus és szolidaritás (Folytatás az 1. oldalról) A szövetségi elv gondolatkörében feltétlenül fontosnak tartom kiemelni, hogy az alapokmány tervezete csak a szövetségi struktúrát írja le, az alatta lévő szervezetekre vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaz. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az egész szervezet létrejötte nem lehet esetleges, nem lehet véletlenszerű, hiszen ez kockáztatná a szakszervezeti mozgalom egységét. Meggyőződésünk, hogy az országos tanácskozás állásfoglalása a szervezet egészére vonatkozóan elegendő útmutatást tartalmaz. A szervezet és a működés fő kérdéseiben az országos tanácskozás döntött, és ezt a döntést az egész szerveződési választási folyamatra nézve véglegesnek kell tekintenünk akkor, ha nem akarunk káoszt, ha nem akarunk anarchiát, és ha nem akarjuk kockáztatni, hogy ez a szervezet szétessen. Éppen ezért a félreértések elkerülése végett az alapokmány tervezetéhez függelékként hozzáfűztünk egy kivonatot az országos tanácskozás állásfoglalásából, ez a kivonat a szervezet fő formáit írja le, és ezt tulajdonképpen az alapokmány hatályával tekintjük véglegesnek az országos tanácskozás döntése szerint. Az alapokmány-tervezet a működés kérdéseiben egy alulról építkező, demokratikus szervezet működésének fő jellemzőit rögzíti — hangsúlyozta Kósáné Kovács Magda. — Néhány kérdéstől eltekintve — ilyen a tagsági díj — csupán a szövetség működésével, döntéshozatali mechanizmusaival összefüggő kérdéseket szabályozza. A politikai hatékonyság, erő megteremtésének szükségessége mellett azonos súlyú alapelv a szövetséget alkotó új tagszervezetek egyenjogúsága, a demokratikus működésre törekvés. Szeretném felhívni a tanács tagjainak figyelmét, hogy éppen a demokratikus működés kötelezettsége érdekében a döntésekben előtérbe kerül a konszenzus elve. A szakszervezeti tevékenység, az érdekképviseleti, érdekvédelmi munka legfontosabb kérdései konszenzus, tehát egyezség alapján dőlnek el. A többségi elv az anyagi, személyi és néhány szervezeti kérdésben továbbra is ajánlott döntési elv, meggyőződésem szerint ezeknek a kérdéseknek a köre az egész társadalmi vita során nyitott maradhat, és a kongreszszusnak kell majd véglegesen állást foglalnia abban, hogy milyen konkrét kérdésekben, milyen döntési elv érvényesítését tartja indokoltnak. Másos és létszámarányos elv egymást kiegészítve biztosítsa a testület összetételét. A társadalmi vitasorozat végén kell majd lezárnunk azt a problémát, hogy a Szaktanács vezetői az európai szokásoktól eltérően továbbra is a főtitkár és titkárok címet viseljék-e, vagy csatlakozzon a magyar szakszervezeti mozgalom az Európa-szerte, szocialista országokban is általános szokáshoz, és a testület első számú vezetője a testület elnöke legyen — mondta az előadó. — Az európai szokások szerint általában az elnökhelyettessel vagy helyettesekkel osztja meg teendőit. Szeretném felhívni a figyelmet még egy kérdésre. A B és C változatban, mind a kettőben tulajdonképpen az elnevezésektől függően, csökken a Szaktanács választott vezetőinek részvétele az elnökségben. A B és C változat tartalmaz olyan alternatívát, amelyben csak a főtitkár és helyettese vagy az elnök és helyettese lenne automatikusan a SZOT elnökségének tagja. Ebben az esetben csökkenne azoknak a választott vezetőknek a száma, akik, hogy úgy mondjam, fölülről vagy kívülről kerülnek a Szaktanácsba és az elnökségbe. Úgy gondolom, ez is olyan kérdés, amelyről a társadalmi vita lezárása szakaszában lehet majd végleges állásfoglalást kialakítani. De indoklásul és mérlegelésre szeretném hozzáfűzni, hogy egy potenciális többpártrendszerben, egy olyan helyzetben, amikor a szakszervezeti mozgalomnak is koalíciós jellegűvé kell vagy lehet válnia, mérlegelendő az a kérdés, hogy a választott vezetők számának csökkenése a testület által kinevezett vagy megbízott vezetők számának növelése nem teszi-e könnyebbé ennek a koalíciós jellegnek a biztosítását. NEM BÁNTÁK MEG A SZTRÁJKOT ! Vegyes fogadtatása volt a megye határain kívül az év eleji központi áremelések ellen szervezett Szabolcs megyei sztrájknak. Tóth Gézával, az szmt vezető titkárával arról beszélgethiünk, milyen most a dol, gőzök, körében a hangulat? — Rosszabb, mint volt. A közelmúltban Mátészalkán voltam szb-titkári értekezleten. Ott nekem szögezték a kérdést, mi az, az szint a tíz perces sztrájkkal letudta a gondokat? Minket csillapítottak aktikor, de a dolgok nem változtak, az árak emelkednek. Szabolcs hátránya tovább növekszik ... Nem is folytatom a panaszokat. Egy bizonyos, paprikás a hangulat és amit január- ban kézben lehetett tarta- ni, azt lehet, hogy később nem lehet. Az embereket némileg megnyugtatná, ha a felzárkóztatási kormány- programot most már a kor- mányzat is komolyan ven- né. De, hogy mondjam, nem bántuk meg a sztrájkot. Ám azt bántónak tart- | juk, hogy nem vettek és nem vesznek komolyan bennünket. Az alternatívák reális tagsági érdekeket tükröznek A ma vitára előterjesztett dokumentum több mint politikai deklaráció. Sokan, akik figyelik a szakszervezeti mozgalmat, ezen fogják lemérni megújulási törekvéseink hitelét. Biztos, hogy a tervezet kemény vitát fog kiváltani nemcsak a mozgalmon belül, hanem kívül is. Ebből az következik, hogy a különböző valóságos alternatívát képviselőknek nagyfokú toleranciát kell tanúsítaniuk egymás iránt, hiszen az ma is belátható, hogy az itt megfogalmazott alternatívák mögött reális tagsági vélemények és érdekek húzódnak meg. Elemi érdekünk, hogy az alternatívák nyílt tagsági vitában méressenek meg. Csak így lehet ugyanis mindenkit részesévé tenni annak a folyamatnak, amelynek a végpontja a tagság által támogatott, erős szakszervezeti szövetség. Engedjék meg, hogy a SZOT elnöksége nevében röviden javaslatot tegyek a dokumentum későbbi sorsára. Javasoljuk, hogy az elfogadott tervezetet, a március 6-iki plénumon elfogadott dokumentumokat együtt bocsássuk vitára. Az alapokmány-tervezet ugyanis nem értelmezhető a SZOT plénumának március 6-iki állásfoglalása, illetve az országos tanácskozásnak a szervezetre és működésére hozott döntése nélkül. A fentiekből az is következik, hogy az elnökség állásfoglalása szerint a dokumentumokat nagyon gyorsan, nagy példányszámú külön kiadvány formájában is javasoljuk megjelentetni. Végül javasolta: a plénum bízza meg a SZOT titkárságát és a SZOT apparátusát, biztosítsák, hogy az alapokmány vitájával összefüggő bármely kérdésben a SZOT-hoz forduló szervezetek, szakszervezeti tagok minden lehetséges szakmai segítséget megkapjanak. A vita állásáról az elnökséget folyamatosan, a plénumot pedig szükség szerint tájékoztatni kell.