Népszava, 1989. április (117. évfolyam, 77–100. sz.)
1989-04-01 / 77. szám
* SZAVA 1989. ÁPRILISI., SZOMBAT — ...................................................*—— " " 1 I 3 4 SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK ÜLÉSE alternatíváit is, és terjessze társadalmi vitára mind a két dokumentumot. A vita megkezdése előtt többen kérdéseket intéztek a két előterjesztőhöz. Kósáné Kovács Magda a területi szakszervezeti szövetségekkel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy az országos szövetség létrehozásának irányelveiről a decemberi országos tanácskozás döntött, s ennek értelmében a területi szakszervezeti szervezetek nem alkotói az országos szövetségnek. Ugyanakkor a területi szövetségek létrehozásának lehetősége kiegészíti az ágazati, szakmai szerveződés elvét. Az alapokmány tervezete keretjellegű, és egyetlen szervezetet sem kíván kirekeszteni az egységes szakszervezeti mozgalomból. A tagsági díj fizetésének kötelezettségével kapcsolatban rámutatott arra, hogy nincs szó a költségek megkettőzéséről a tagszervezetek esetében, akár közvetlenül csatlakoznak az országos szövetséghez, akár közvetve a saját réteg-, szakmai, ágazati szövetségükön keresztül. Természetesen az országos szövetséghez történő csatlakozás tagsági díjának mértékéről, fizetési módjáról az országos szövetség alakuló kongresszusa fog dönteni. Arra a kérdésre, hogy a delegálás alapjául szolgáló 25 ezer szakszervezeti tag körébe kik tartoznak, azt válaszolta, hogy természetesen nem csak a munkavállalók, hanem a tanulók, nyugdíjasok, tagfenntartók is. A SZOT titkára a konszenzus elvére vonatkozó kérdéssel kapcsolatban kifejtette, hogy ez demokratikusabb, mint a többségi elv, mert nem kérdőjelezi meg a kisebbségben maradó vélemények, érdekek jogosultságát, míg a többségi elv alapján a többség döntése kötelező a kisebbségre is. Természetesen még ezután kell pontosan, egyértelműen rendezni a döntési mechanizmus nyitott kérdéseit, mint ahogy a szövetséghez való csatlakozás, illetve kilépés különleges eseteinek elbírálását. A közös vagyont illetően a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók, illetve a szakszervezeti törvény szabályozza majd a szakszervezeti vagyon kezelését. Rományi Béla válaszában kiemelte, hogy sok iparági, ágazati szakszervezet megyei szakszervezeti tisztségviselőivel képviseltette magát az alapokmányt előkészítő bizottságban, teháta területi szakszervezeti szervezetek képviselői is részt vehettek a tervezet elkészítésében. Az alapokmány-tervezetben azért nem foglalkoznak a területi szövetségekkel, mert a decemberi döntés értelmében ezek nem létrehozói a szakszervezetek országos szövetségének. Hangsúlyozta, hogy a leendő Szaktanács vezető testület helyett inkább képviseleti testület lesz, amelynek tagjait a tagszervezetek delegálják, a kongresszus csak a szövetség vezető tisztségviselőit választja meg, így jobban érvényesülhet a tagság akarata, a két alapokmány-tervezetben azt is, hogy nem rögzítik a szakszervezetek részvételi jogát és lehetőségét a jogszabályok előkészítésében. Javasolta, hogy a szövetségi alapokmány egyértelműen tartalmazza, milyen szinten, miként éljenek jogaikkal a szakszervezetek és az országos szövetség. Merlák Ervin, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vszbtitkára egyetértett azzal, hogy az alapokmány-tervezetet tagsági vitára bocsássa a SZOT. Javasolta: a tervezetben ne szerepeljen az a fél mondat, hogy az országos szövetség „a baloldali mozgalmak, pártok” hazai és nemzetközi hagyományaira építve végzi tevékenységét. Szükségesnek tartotta megerősíteni, hogy az országos szövetség támogassa tagszervezeteinek általános érdekérvényesítő harcát, s nyújtson jogi, szociális és kulturális szolgáltatásokat a tagságnak. A leendő Szaktanács elnökségének összetételét illetően azt a változatot támogatta, mely szerint abban részt vesz az országos szövetség valamennyi tagszervezetének egy-egy delegált képviselője. Bán Béla, a Magyar Rádió Dolgozói Szakszervezetének titkára, az alapokmánytként azt javasolta, hogy az elnökség tervezete mellett az ő dokumentumukat is bocsássák tagsági vitára, illetve terjesszék a magyar szakszervezetek következő kongresszusa elé. Ez szerinte azért szükséges, mert a két alapokmány-tervezet több lényeges ponton eltér egymástól: így a szövetséghez tartozás, a döntési mechanizmus elveiben, továbbá a Szaktanács összetételében. Szükségesnek tartotta azt is, hogy a szakszervezeti sajtó kísérje figyelemmel a két tervezet tagsági vitáját. MONOPÓLIUM MARAD-E A TELEFON? Készül a postatörvény. S eközben komoly vita folyik a kormány és a Postások Szakszervezete között. Mégpedig arról, hogy postai monopólium maradjon-e a telefon, vagy kerülhet magánkézbe is? A szakszervezeti vélemény szerint a tulajdonosi többségnek állami kézben kell maradnia, mert ez nem csak gazdasági, hanem politikai kérdés is. Vajon ki győz a vitában? — kérdeztük az ágazati szakszervezet főtitkárától, Gricserné Heszky Enikőtől. — Azt nem tudom. Nekünk csak véleményezési jogunk van. És egy szilárd meggyőződésünk: a telefon alapszolgáltatás; szükséges az intenzív fejlesztése és sajnos a külföldi működő tőke igénybevétele is. De mert a telefonfejlesztést mi nem tekintjük tisztán piaci kategóriának, és mert a hazai heterogén távközlési rendszert egységesen kell működtetni, állampolgári érdekvédelem részünkről, hogy a következményekkel számoljunk. Szeretnénk azt is tudatosítani, hogy a távközlés elmaradottságát nem a Magyar Postán kell számonkérni, hanem a kormányon, mert évtizedeken át elhanyagolta az infrastruktúra fejlesztését. Bm A kérdésekre adott válaszok után szót kért Nagy Sándor, a SZOT főtitkára, hogy kiegészítse az elhangzottakat. Leszögezte, hogy nem szabad félremagyarázni a területi, regionális szervezetek problémáját. Tisztázni kell, hogy a szakszervezeti mozgalom nem kívánja feladni e szervezeteket, mert a tagság területi érdekeinek képviselete, védelme indokolja létjogosultságukat. Két dolgot azonban világosan meg kell különböztetni. Egy kérdés, hogy mely tagszervezetek hozzák létre az országos szövetséget, s ezek között valóban nincsenek ott a területi szervezetek, mert a decemberi országos tanácskozás a szakmai, ágazati szerveződés elve mellett döntött. Más kérdés viszont a területi szervezetek képviseletének problémája, amit valóban meg kell oldani, hiszen ezek is természetesen az egységes szakszervezeti mozgalom részei. Nagy Sándor vitába szállt a testületek irányító funkcióját megkérdőjelező véleménnyel, azzal viszont egyetértett, hogy az irányítás más minőségű lesz, mint eddig, mert a mechanikus többségi elv helyett a konszenzusra, a különböző érdekek szolidáris egyeztetésére és kifejezésére törekszenek. Leszögezte, hogy a tagsági díj mértékét a tagsági vita alapján kell majd meghatározni. Egy dologról azonban nem szabad elfeledkezni: erős érdekképviselethez és érdekvédelemhez biztosítani kell a szükséges anyagi eszközöket. Végül aláhúzta, hogy a tagdíjbevételek tíz százalékát javasló tagsági díjfizetési kötelezettséget ezután kell pontosan tisztázni, s természetesen nem lehet szó arról, hogy a rétegszervezetek kétszer fizessenek. A vitában dr. Kiss Éva, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője, a Közalkalmazottak Szakszervezete nevében többek között arra figyelmeztetett, hogy a szakszervezetek országos szövetsége nem csak az Alkotmány szellemében és a magyar törvények keretei között fejti ki majd tevékenységét, hanem tiszteletben kell tartania bizonyos nemzetközi szabályozásokat, továbbá hazai — kormányzati és miniszteri — rendeleteket is. Hiányolta Nem adják fel a területi szervezeteket ERKÖLCSTELEN ADÓ A tavalyi mecseki bányászsztrájkkal szolidaritást vállaltak a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói. Gyulay Sándor szb-titkártól azt kérdeztük, megoldódtak-e azok a gondok, amelyek a sztrájkot kirobbantották, s ami miatt az ércbányászok is magukévá tették a szénbányászok követeléseit. — 1988-hoz képest annyi változott, hogy napjainkra kilátástalanná vált a helyzet. Mi, ércbányászok például 1993-ig mérjük az időt, akkor jár le a nemzetközi szerződés. De hogy azután mi lesz, azt senki sem tudja. Az emberek máról holnapra élnek. Ez eldönti a munkamorált, a közérzetet. A vállalati bérfejlesztés attól függ, lesz-e központi árkiegészítés. Az adót illetően sincs változás. A bányászati pótlékok adója továbbra is irritálja az embereket. Mi úgy fogjuk fel, az uránosok 60 százalékos veszélyességi pótlékát erkölcstelen megadóztatni, mert az embereink a bőrüket viszik a vásárra. Erkölcstelen, hogy attól a bányásztól, aki minden pótlékkal együtt 20 ezret keres, attól 12 ezret levonjanak adóba. A hűségjutalomról is az a vélemény, ami tavaly volt, a sztrájk idején: ez régi szerzett jog. Mi több, a bányászok hűsége nem mérhető a mai adószisztémával, mert az nem mér, hanem megkérdőjelez! Rotáció és titkos sztrájkalap Simó Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára többek között remelte, hogy a tagság többsége eredményesebb érdekvédelmet vár a szakszervezetektől, egy kisebb, aktívabb része azonban nemcsak vár, hanem számba is veszi az érdekérvényesítés reális lehetőségeit, s ehhez politikai, jogi, szervezeti garanciákat keres. Javasolta, hogy a SZOT most csak a tervezet tagsági vitára bocsátásáról határozzon, mert dönteni csak a tagság véleménye, akarata alapján lehet. Szerinte csak az egyik szövegtervezetet célszerű megvitatásra ajánlani. Javasolta,hogy a szakszervezeti tagság körét egészítse ki a tervezet a szabadfoglalkozásúakkal is, továbbá, hogy az országos szövetség vállalja fel tagszervezetei törekvéseinek támogatását. Szükségesnek tartotta, hogy az országos szövetség Szaktanácsában minden önálló szakszervezet és szakszervezeti szövetség kapjon helyet, az elnökségbe pedig valamennyi szakszervezet delegálhasson egy küldöttet. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy meg kell őrizni a testületek működő- és akcióképességét, ezért az elnökség tagjainak száma 25-nél lehetőség ne legyen több. Ha ennél több tagszervezet alkotja az országos szövetséget, akkor az elnökség összetételében be kell vezetni a rotációs rendszert. Básti János, a Szakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsának vezető titkára hozzászólásában kiemelte, hogy ha komolyan vesszük a szakszervezetek önállóságát és egyenjogúságát, akkor horizontális kapcsolatok is szükségesek. Azaz nem szabad kihagyni az országos szövetség alapokmányából a területi érdekérvényesítés színterét, a horizontális szervezeteket. Ezért javasolta, hogy az alapokmány tervezete rögzítse: a Szaktanács képviseletet biztosít a megyei szövetségeknek. Szükségesnek tartotta, hogy a pénzügyi alap szabályozásába be kell építeni a titkos sztrájkalapot, továbbá hogy a szakszervezeti tagdíj mértékét indokolt pontosabban meghatározni. Kőhalmi Vilmos, a MÁV szombathelyi műszerész csoportvezetője javasolta, hogy egyedül az elnökség alapokmánytervezetét bocsássák tagsági vitára, ugyanakkor mindkét anyagban alapvető hibákra hívta fel a figyelmet. Indítványozta, hogy meg kellene húzni a határvonalat, ki lehet tagja az országos szövetségnek, nehogy a sok — általa gittegyletként aposztrofált — „másként gondolkodó”, törpe szakszervezet szétzilálja a szakszervezeti mozgalmat. Hangsúlyozta, hogy ne a SZOT, hanem a tagság döntsön az alapokmányról, a szakszervezeti vagyonról. Eléggékritikusan szólt a SZOT-on belüli átszervezésről, s arra figyelmeztetett, hogy a cégér átfestése kevés, ha nem jelez valódi megújulást a tartalmi munkában. A vita e pontján soron kívül szót kért Kósáné Kovács Magda, hogy emlékeztesse a tanácsülés résztvevőit az országos tanácskozás döntésére. Aláhúzta, hogy ennek értelmében a SZOT felelőssége és feladata változatlanul fennáll a következő kongresszusig, tehát el kell vállalnia az alapokmány tervezetének tagsági vitára bocsátását is. Tóth Ilona, a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsának vezető titkára egyetértett a SZOT titkárának felszólalásával, azzal, hogy a SZOT a felelős a szakszervezeti kongresszus előkészítéséért, az alapokmány-tervezet közzétételéért. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy lezárt dokumentum volna, így ő maga is több módosító javaslatot fogalmazott meg. Igényelte,hogy a kongresszus teljes jogú résztvevői között legyenek a megyei szövetségek küldöttei is, továbbá a Szaktanács tagjai sorába is delegálhassák képviselőiket. Javasolta, hogy ha a szövetségi tagsági díj mértékét a tagdíjbevételek 10 százalékában állapítják meg, akkor ebből arányosan — mintegy 2,5—3 százalék erejéig — részesüljenek a területi szakszervezeti szövetségek, hogy elláthassák érdekvédelmi funkcióikat. VITA A MINISZTERREL Vajon, „kibékült-e” már a KPVDSZ Beck Tamás miniszterrel? Vas János főtitkár válasza a következő: — Úgy vélem, kibé- ' külésre nincs szükség, mert igazán nem vesztünk össze. Egyszerűen csak arról van szó, hogy Beck Tamás miniszter más nézeteket vall a kereskedelemben a 40 órás munkahét bevezetéséről, és az üzletek nyitva tartásáról, mint a szakszervezeti érdekvédelem. És mivel a különböző nézeteknek helyük van, a mi vitánkat nem a harag motiválja. Gondolom, hogy egyeztető megbeszéléseink után is lesz közöttünk nézetkülönbség. Egyébként már két időpontot is kitűztünk a tárgyalásra. Az elsőt az Országgyűlés miatt nem tudtuk tartani. A második április 14-e. A tervek szerint akkor találkoznak a KPVDSZ titkárai és az új szakszervezeteink titkárai a minisztérium államtitkáraival. Nekünk természetesen a dolgozók érdekeit kell képviselni ezen az egyezkedésen. A BORONDOT VISSZAKÉRI A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete a közelmúltban egy hirdetést tett közzé a lapokban. Arra kérte a lakosságot, jelezze, ha segítségre szoruló erdélyi menekült felsőoktatási dolgozóról tud. Kaptak-e már telefonokat, kérdeztem dr. Kis Papp Lászlót, az FDSZ elnökét, a Műegyetem docensét. — A Szarvasi Tanárképző Főiskola vezetése azt kérte tőlünk, hogy segítsük azt a házaspárt lakáshoz, aki Erdélyből érkezett hozzájuk, és a férfi náluk tanít. Felvettük a kapcsolatot a helyi tanácscsal. Úgy tűnik, rendeződik a lakásügyük. Személyesen keresett meg minket egy laboráns hölgy, aki az ELTE laboratóriumában dolgozik. Kérésére szereztünk neki kollégiumi szállást. Rengeteg telefonunk volt. A Legkülönfélébb tárgyakat, komplett szobabútort, szálláshelyet ajánlottak a polgárok. A legkedvesebb az a hölgy volt, aki beállított hozzánk egy bőrönd ruhával, és azt mondta, ezt a menekülteknek ajánlja fel. Csak a bőröndöt kéri majd vissza. Legyenek páros és páratlan kongresszusok Palotai Károly, a SZOT nyugdíjasbizottságának elnöke azt kérte, hogy az elnökség alapokmány-tervezetében rögzítsék: az országos szövetség kötelességének tekinti — a munkavállalók mellett — a nyugdíjasok szociális biztonságának megteremtéséért folytatott harcot. Ő azt javasolta, hogy a bevezető részben maradjon meg az eredeti szöveg, miszerint az országos szövetség a baloldali mozgalmak, pártok haladó hagyományaira, tapasztalataira építve végzi tevékenységét. Ágner Gyula, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsának vezető titkára javasolta, hogy az alapokmány ne a magyar szakszervezetek „alapító kongresszusa” kifejezést tartalmazza, hiszen ez száz évvel ezelőtt már megtörtént, és a mai szakszervezetek az elmúlt száz év munkásfogalmának örökösei és folytatói. Szükségesnek tartotta, hogy az ágazati szövetségek országos szövetségévé váljon a szakszervezeti mozgalom. Ugyanakkor veszélyei is lehetnek, ha az ágazatokon belüli önálló tagszervezetek közvetlenül csatlakoznak az országos szövetséghez. Indítványozta, hogy a Szaktanács ne mérlegelje a jelentkező szervezet felvételét, ha az vállalja az előírt feltételek teljesítését. Javasolta, hogy a jellemző nemzetközi gyakor(Folytatás a 4. oldalon)