Népszava, 1989. május (117. évfolyam, 101–126. sz.)

1989-05-30 / 125. szám

NÉPSZAVA 198­9. MÁJUS 30., KEDD Heves viták a szovjet­­kongresszuson (Folytatás az 1. oldalról) bűnüldözési szervek tevé­kenységét felügyelő titkára­ként dolgozott, utána került a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségébe. Ezen másfél év alatt — mondta Golljan — demoralizálódott az igazság­szolgáltatás, erősödött a szervezett bűnözés. Arra kért választ, milyen szemé­lyes felelősséget érez a hely­zetért Lukjanov. A különböző korrupciós ügyek feltárásában a nyo­mozó szerint megsértették a törvényességet, leállítottak magas rangú vezetők elleni vizsgálatokat. Ugyancsak ér­deklődött az iránt, hogyan vált megengedhetővé az úgy­nevezett Golljan—Ivanov ügyben olyan példátlan saj­tókampány, amelyben sze­rinte az ügyükben folyó vizsgálat előtt már-már a harmincas éveket idéző mó­don „a nép ellenségének” kiáltják ki őket. Gorbacsov Golljan szavai után felkérte L­ukjanovot, válaszoljon a neki szóló kér­désekre. A politikus emlé­keztetett rá, hogy nagy ká­dercseréket bonyolítottak le korábbi területén. Az ügyé­szek ötven százaléka kicse­rélődött, a rendőrségnél tíz­ezrek kerültek be új ember­ként az állományba. Nyikolaj Ivanov nyomozó, leningrádi küldött folytatta a Lukjanovhoz szóló kérdé­seket. Úgy vélekedett, hogy a társadalom demokratizálódá­sában az utóbbi időkben jobb­ra tolódás figyelhető meg, amit az úgynevezett Jelcin­­ügy is bizonyított. A „ke­­ményedés” jeleként említet­te az államellenes büntetőté­telek szigorítását, s minde­­nekfelett a tbiliszi véres ese­ményeket. Ivanov a saját ügyükben folyó vizsgálat körülményeit cáfolatként hozta fel arra az állításra, hogy a párt immár nem avatkozik be az igazság­ügyi szervek munkájába. Mint mondta, ügyükben a vizsgálatot az SZKP KB mel­lett működő Pártellenőrzési Bizottság kezdte el.­­ Roj Medvegyev történész — aki Sztálin bűneinek le­leplezéséért csaknem két év­tizedig számkivetettként dol­gozott hazájában, s csak nemrég tért vissza a közélet­be — felidézett több esetet, amikor Gorbacsov külföldi utazásai, szabadsága alatt az átalakítás politikájával el­lentétes politikai, ideológiai tartalmú publikációk jelen­tek meg. A történelmi örökség sú­lyos terheit hozta szóba Lit­vánia és Grúzia egy-egy kül­dötte. A litván képviselő a jogállamiság megteremtése és megszilárdítása szempont­jából nevezte fontosnak an­nak tisztázását, miként vi­szonyul a Molotov—Ribbent­­rop-paktumhoz, annak tit­kos záradékához Lukjanov. A küldött emlékeztetett ar­ra, hogy e szerződés követ­keztében foglalták el szov­jet csapatok Litvánia és a másik két balti köztársaság területét, s ekkor szűnt meg a balti köztársaságok önálló államisága. Hasonló tartalmú kérdés­sel foglalkozott a grúz kül­dött is. Ő azt követelte, hogy határozottan ítéljék el a szu­verén Grúzia 1921 februárjá­ban történt annexióját. Mint a küldött hangoztatta, mind­ez durva megsértése volt an­nak, a Lenin által aláírt 1920-as szerződésnek, amely Szovjet-Oroszország és az ön­álló, demokratikus Grúzia közötti kapcsolatokról ren­delkezett. Ezt a szerződést tiszteletben kellene ma is tartani — tette hozzá. Lukjanov válaszában ki­fejtette: a Molotov—Ribbent­­rop-paktum bonyolult kér­dés, amely nem csak a Balti­kumot, hanem az egész or­szágot érinti. Javasolta, hogy a problémára az utolsó na­pirendi pont — az egyéb kér­dések — keretében térjenek vissza. örmény képviselők cso­portja felvilágosítást kért Lukjanovtól arra vonatko­zóan, hogy milyen szerepet játszott a lengyelországi, ma­gyarországi és csehszlovákiai eseményekben. A politikus elmondta: az 1956-os lengyelországi, majd magyarországi események­ben, közelebbről a jogi segít­ségnyújtási megállapodások megkötésében részt vett. Ez az egyezmény az akkori ese­mények idején — megítélése szerint — elkerülhetetlenül szükséges volt. Az 1968-as csehszlovákiai eseményekről szólva arról számolt be, hogy sok más KB-munkatárssal együtt, Csehszlovákiában a helyszínen segítette a párt-, állami és ifjúsági szerveze­tek munkájának újraindítá­sát. A válaszadást követően Gorbacsov szavazásra tette fel a kérdést, s a küldöttek — nyílt szavazással — a Legfelsőbb Tanács elnökének első helyettesévé választot­ták Anatolij Lukjanovot. Gavriil Popov közgazdász közölte a küldöttekkel, hogy Alekszej Kazannyik omszki jogász-tanár visszalépett legfelsőbb tanácsi tagságától, hogy ezzel lehetővé tegye Borisz Jelcin bekerülését. Vita bontakozott ki, hiszen ilyenre még nem volt példa a szovjet törvényhozás tör­ténetében. Gorbacsov feltette a kér­dést, elhalasszák-e a döntést keddre. Lehurrogták, így rá­került a sor a példa nélküli kérdésben a szavazásra. Ennek eredményeként vé­gül Borisz Jelcin, ha kerülő­­úton is és kétnapos késés­sel, de célhoz ért, tagja lett a Legfelsőbb Tanács Nemze­tiségi Tanácsának. Bizottsági vizsgálat a tbiliszi megtorló intézkedésről T­bilisziben április 9-e Haj­nalán előre megtervezett, különösen kegyetlenül vég­rehajtott „tömeges megtor­ló intézkedés” történt. A mű­velet célja nem a tömeg fel­oszlatása volt, hiszen nem szólították fel a tízezres tö­meget a távozásra, hanem elzárták a menekülési útvo­nalakat, körbezárták a je­lenlévőket, és gumibotokkal, utászlapátokkal, mérgező ve­gyi anyagokkal támadtak a gyűlés résztvevőire. Ezt tar­talmazza a Grúz SZSZK Leg­felsőbb Tanácsa bizottságá­nak írott vizsgálati anyaga, amelyet a grúz népi küldöt­tek a kongresszus küldöttei­nek szétosztottak. A vizs­gálati eredményeket a népi küldöttek kongresszusa elé tárják. A Grúz Legfelsőbb Tanács bizottságának vizsgálati anyaga felveti, hogy Igor Ro­­gyionov vezérezredessel, a Kaukázusontúli Katonai Körzet parancsnokával szem­ben Borzsomi választói ki­fejezték bizalmatlanságu­kat, mégsem sikerült érvényt szerezniük elhatározásuk­nak, hogy visszavonják Ro­­gyionov mandátumát. Környezetvédelmi találkozó A Csehszlovákiával szomszé­dos összes ország támogatja a Ladislav Adamec csehszlo­vák miniszterelnök által in­dítványozott környezetvédel­mi kormányfői találkozó megtartását, és egyetért a Prága által megvitatásra ja­vasolt témákkal — vonta meg az érintett országok környe­zetvédelmi kérdésekben ille­tékes miniszterei hétfőn Prá­gában kezdődött megbeszélé­seinek első napi mérlegét a csehszlovák kormány szóvi­vője. Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK, az NSZK és a Szovjetunió környezetvédel­mében illetékes szakminisz­terei, valamint az Európai Közösség, a KGST és az ENSZ európai gazdasági bi­zottságának a képviselői hét­főn kezdtek kétnapos tár­gyalást Prágában. A nagy nemzetközi érdek­lődés által kísért megbeszé­léseken a levegő szennyezé­sének csökkentésével, vala­mint a határokat átszelő fo­lyók tisztaságának javításá­val kapcsolatos témákat vi­tatnak meg. (MTI) 3 ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA (Folytatás az 1. oldalról) amely egy kedvezménycso­magot fogadott el az élelmi­szer-gazdaság javára. Növel­ték a zöldhitel összegét, egyes élelmiszer-ipari vállalatoknál kedvezményes hitelkonstruk­ciót hirdettek meg, kamat­­kedvezményt léptettek élet­be, 5 százalékkal növelték a gabona felvásárlási árát, 150 üzem adósságrendezésének lehetőségével még ez évben foglalkoznak. Ez azonban ke­vés. Felkérjük ezért a kor­mányt, hogy a Központi Bi­zottság agrárpolitikai tézisei alapján dolgozzon ki kor­mányzati programot, és ab­ban vegye figyelembe a me­zőgazdaságban kialakult hely­zetet.­­ Sokan foglalkoztak a termelés-feldolgozás-kereske­­delem elkülönült szervezeti, érdekeltségi és szemléleti okokra visszavezethető el­lentmondásaival. Sürgették ezek integrációjának erősíté­sét. A társasági törvény egyik rendeltetése éppen ennek elősegítése — jelentette ki a továbbiakban Iványi Pál. Struktúrát váltani — az alapanyag-termelésben az élelmiszeriparban — minő­séget javítani, külső piacot szerezni és ott megmaradni elsősorban az értéknövelő feldolgozás fejlesztésével le­het — mutatott rá az elő­adó. — Ennek az együttmű­ködésnek azonban a kölcsö­nös érdekek szem előtt tar­tásával, a szerves fejlődés alapján kell megtörténnie. Rendeletekkel, szabályo­zókkal ezt lehet ösztönözni, gyorsítani, de felülről beavat­kozni és pásztor módjára összeterelni az érdekeket nem lehet. A vertikumok terjedé­sét és erősödését tehát tá­mogatjuk, de állami beavat­kozás nélkül. Szinte minden tanácskozá­son napirenden volt az ér­dekképviselet megújítása, a falusi értékek felkarolása. Ez napjainkban egyre in­kább politikai jellegű kér­déssé válik. Közismert, hogy a parasztság politikai érdek­­képviseletére most számos szervezet pályázik. Álláspontunk az lehet, hogy ezt rá kell bízni a pa­rasztságra, a vidék társadal­mára — hangsúlyozta. — Ők jól tudják, hogy kik és hol képviselik érdekeiket. Az MSZMP eddig is kiemelten foglalkozott az agrárágazat helyzetével és az ott dolgozók sorsával. Ezt az elmúlt 30 év bizonyítja. Éppen ezért tá­mogatjuk a szövetkezeti ér­dekképviselet megújítását, új, erősebb alapokra helye­zését. Gondoskodni kell az ágazatot körülvevő érdekvé­delmi, érdekegyeztető háló­zatról, amelyik gazdasági, és politikai jogosítványokkal is rendelkezhetne. Támogatjuk egy olyan agrárszövetség lét­rehozását, amelyik a terme­lőszövetkezetek mellett fel­karolná az állami gazdasá­gok, a kis- és magánterme­lők, valamint a családi vál­lalkozók érdekvédelmét is. Emellett indokoltnak tartjuk az Agrárkamara megszerve­zését is. Támogatjuk az agrárre­­formkörök tevékenységét. Már csak azért is, mert az MSZMP agrárpolitikájának egy-egy elemét érlelik to­vább — szögezte le a KB tit­kára. Hozzáértő, dolgos paraszt­ságunk van. Mindezt egy szakmáját jól értő agrárér­telmiségi réteg vezényli, amely az ágazatban nemcsak a megélhetését látja, de el­kötelezett támogatója a fej­lődésnek. Az agrárlehetősé­gek kihasználása azonban korszerű ipari termékek nél­kül elképzelhetetlen — jelen­tette ki az előadó. Az élelmiszer-gazdaságot kiszolgáló hazai ipar és kü­lönösen néhány vállalat, jól­lehet sokat fejlődött — kü­lönösen­ a szocialista és tő­kés vállalatokkal kötött kooperáció révén —, de a minőségi igények kielégíté­sétől még elmarad. Az élel­miszer-gazdaság a hazai ipar egyik tartós, legbiztosabb piaca, ezért több figyelmet érdemel. A nagyüzemi vagy kisüze­mi „pártiság” kérdéskomple­xumára térve elmondta: a vitákban ezt egyes helye­ken úgy értelmezték, hogy az MSZMP nem áll ki ha­tározottan a nagyüzemek mellett, feladja a 30 éves eredményt, a világ által is elismert üzemi szerkezetet. Mások viszont úgy vélik, hogy az agrárágazat azért került válságba, mert a nagyüzemi szervezet idejut­tatta. A kiút a nagyüzemek feloszlatása, a farmergazda­ságok mielőbbi elterjesztése. Meggyőződéssel valljuk, hogy változatos tulajdonformák és üzemi formák nélkül a ma­gyar mezőgazdaság verseny­­képessége, alkalmazkodóké­pessége és hatékonysága nem javítható. Hozzátette: ugyanakkor arról is meg vagyunk győ­ződve, hogy bizonyos térsé­gekben és egyes ágazatokban a kisüzemi termelés a ha­tékonyabb. Ennek is meg-A párttestület tagjai a kon­cepciót elsősorban politikai nézőpontból tárgyalták, bár jócskán foglalkoztak az ága­zat szakmai, műszaki és pénzügyi kérdéseivel. Külö­nösen nagy hangsúlyt he­lyeztek a falvak élet- és munkakörülményeinek vál­tozásaira. Tették ezt azért, mert a mezőgazdaság ügye nem lehet csak ágazati kér­dés — amint azt többen is hangsúlyozták. Burgert Ró­bert, a Bábolnai Mezőgazda­­sági Kombinát vezérigazga­tója azért is helyeselte az új koncepció kidolgozását, mert a jó agrárpolitika — mint mondotta — sokat tehet azért, hogy a falvakban ki­alakuljon, erősödjék a de­mokratikus szocializmus. Mások, így Iklódi László, a vajai II. Rákóczi Tsz elnöke, politikai garanciákat sürget­tek az agrártermelésben szükséges kedvező változá­sok alátámasztására. Hámo­ri Csaba, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára arról beszélt, hogy a parasztság a szónál jobban értékeli a tapasztalatokat, és ezt a „képességét” a párt­programban figyelembe kell venni. Nagy Tamás, a gyáli tsz elnöke — aki az Országos Agrár Reformkor nevében meghívott vendégként, ám tanácskozási joggal vett részt az ülésen — azt erősítette: a szövetkezetek rövid távon ható kormányzati intézkedé­seket és hosszabb időszakra szóló reformpolitikát kíván­nak, és mindennek közép­pontjában a falun élő, dolgo­zó ember álljon. A parasztság természetes „mozgásformája" a reform — állította Romány Pál, az MSZMP Politikai Főiskolá­jának rektora —, s a me­zőgazdaság úgynevezett ma­vannak a jól bevált formái, a háztáji és kisegítő gazda­ságoktól egészen a magán­­gazdaságokig. Ezután, a földtörvény módosításával összefüggésben rámutatott: annak egyik leg­fontosabb célja, hogy kiala­kuljon a föld racionális hasz­nosítását elősegítő földpiac, oldódjanak a földforgalmazás adminisztratív korlátai. A föld a nemzeti vagyon na­gyon sajátos része és egyút­tal természeti kincs is, ezért itt minden hosszabb távra szóló változtatást alaposan meg kell fontolni. Bármilyen lépés a mező­­gazdaság fejlesztésében, szer­­kezetének változtatásában, tulajdonviszonyának rende­zésében az ott dolgozót köz­gyár útja éppen azt igazol­ja: kedvező a termelésfej­lesztés hatásfoka akkor, ha a politika széljárása megfe­lelő. A tulajdonreformnak az agrártermelést szorosan érin­tő kérdéseivel is foglalkozott egyebek között Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter, kifejtve: a földforgalmazás felszabadí­tását tervezik, ezzel meg­szüntetve olyan kötöttsége­ket, amelyek hátrányosan érintették a nagyüzemeket és a kistermelőket egyaránt. Szabó István, a TOT elnöke is fontosnak tartotta a föld­monopólium megszüntetését. Hegedűs Lajos, a hartai Er­dei Ferenc Tsz elnöke a me­zőgazdaság állami támoga­tását szorgalmazta Többen foglalkoztak az ala­csony nyereségszínvonal okaival, s Nagy Gábor, a Debreceni Tartósítóipari Kombinát vezérigazgatója foglalta össze az elhangzot­takat azzal: a termelőt nem lehet „kifizetni" pusztán po­litikai elhatározásokkal, konkrét anyagi támogatás is szükséges. Gyuricska Kálmán, az MSZMP­ Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára az árpolitika alakítá­sában és az agrárolló „szű­kítésére” szintén hatósági beavatkozást szorgalmazott. Konkrét, rövid távú kor­mányzati akciókra van szükség, ezt bizonygatta Gu­­bicza Ferenc, a Csopak tája Tsz elnöke is, aki szerint enélkül igen keserves lesz az átmenet időszaka. A vitában Gubicza Fe­renc, Burgert Róbert, Szabó István, Hámori Csaba és má­sok is szóltak arról, hogy a most vitatott koncepció hoz­zásegítheti a falvak lakóit, dolgozóit az MSZMP keg­yetlenül érinti — mondta Iványi Pál —, a létbiztonsá­gát, anyagi helyzetét befo­lyásolja. Az agrárpolitikában tehát a parasztság sorsáról van szó. Az agrárpolitiká­nak kiemelt feladata marad a lakosság élelmiszer-ellátá­sáról való gondoskodás, il­letve annak a lehetőségek­kel összhangban lévő javí­tása. Ide tartozik az export­ban betöltött szerepe, a fize­tési mérleg javítására gya­korolt hatása is. Az MSZMP KB tanácsadó testületének állásfoglalásáról szólva kiemelte: a testület megállapította, hogy ve­szélyhelyzetben van az ag­rárágazat. A mezőgazdaság­ban nélkülözhetetlen a szer­kezetváltás. A párt piacos mezőgazdaságot akar, s egyetért a termelési struktú­raátalakulás és a tulajdo­nosi reform szükségességé­vel. Végezetül kérte a Közpon­ti Bizottságot, hogy a Poli­tikai Bizottság megbízásából beterjesztett koncepcióterve­­zetet vitassa meg és foglal­jon abban állást. Javasolta: a testület kérje fel a Mi­nisztertanácsot egy olyan munkaprogram elkészítésére, amely a KB-állásfoglalás alapján tartalmazza és meg­felelően ütemezi a szükséges intézkedéseket. Ez a kor­mány gazdasági programjá­nak része, önálló fejezete is lehetne és a magyar agrár­ágazat nemzeti programját képezhetné, újított agrárpolitikájának megismeréséhez, támogatá­sához. Ez pedig — ha a poli­tika találkozik a parasztság egyetértésével — a követke­ző választásokon erősítheti az MSZMP pozícióit. Ehhez a gondolathoz kap­csolódott Grósz Károly fő­titkár is, aki aláhúzta: a párt politikája egyes területeinek világos körvonalazásával építheti választási program­ját. Hosszú távú stratégiai irányvonala pedig a szocia­lizmus jövőképét vázolja majd fel a hazai viszonyok között. A vitát Iványi Pál foglal­ta össze. Bizonyos — emelte ki egyebek közt —, hogy az MSZMP új agrárpolitikája nem lesz olyan hosszú életű, mint az ezt megelőző — amely 1957-ben született —, hiszen alapvetően mások a feltételek és gyorsabban mó­dosul a politikai és gazdasági környezet. Ez az agrárpoliti­ka azonban mindenképpen nyitott lesz, és képes arra, hogy — amennyiben az indo­kolt és szükséges — kellő korrekciókkal segítse az elő­rehaladást. Iványi Pál bejelentette, hogy számos felvetésre a kormányzati tervezetek ad­nak majd választ. A vita egyes véleményeit a tézisek végső szövegezésénél felhasz­nálják. A témáról négyen írásban fejtették ki véleményüket. Az ülés végül is egy tar­tózkodással elfogadta az ag­rárpolitika megújulásának koncepcióját. A Központi Bizottság ez­után Grósz Károly előter­jesztésében megvitatta az országos pártértekezlet elő­készítésével kapcsolatos főbb szervezeti feladatokról szóló javaslatot. A­­ koncepció vitája. Nagy Sándor, a SZOT főtitkára a tanácskozáson Fejér Gábor felvétele Horváth Ede és Burgert Róbert különvitája a szünetben

Next