Népszava, 1989. június (117. évfolyam, 127–152. sz.)

1989-06-01 / 127. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) de senki nem hozható. Ezt a törekvést szolgálja például a földjáradék kötelező mini­mumának a fenntartása, ami jelenleg aranykoronánként 8 kilogramm búza árának fe­lel meg. A másik kötelező előírás, hogy ezek az intéz­kedések csak a jelenlegi ta­gokra érvényesek, azok, akik­nek a tagsági viszonya ko­rábban szűnt meg, és velük vagy örököseikkel az akkor hatályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszá­molt, kártalanításra, a tör­vényjavaslat alapján, nem tarthatnak igényt. Érthető, hogy ez keserű igazság, és sebezhető pontja is a törvény­­módosítási javaslatnak — je­gyezte meg a miniszter, majd áttért a földről, illetve az er­dőről és a vadgazdálkodás­ról szóló törvények módosí­tásának indoklására. A reformfolyamatok az 1987-ben elfogadott földtör­vény jelentős módosítását sürgetik, mert a felesleges kötöttségek a különböző föl­dek megszerezhetőségét és művelését, azok gazdaságos hasznosítását immár akadá­lyozzák. — Az erdőkre vonatkozó előírások még kötöttebbek — mondotta a miniszter. — Erdőtulajdon szerzését az állami szervek részére is csak abban az esetben enge­dik meg, ha az erdő a fel­adataik ellátásához nélkü­lözhetetlen. Erdők létesítése magánszemélyek számára gyakorlatilag kizárt. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy az állami és szövetke­zeti tulajdonban levő föl­dek, ingatlanok elidegeníté­se — akár magánszemély részére is — teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk a magánszemélyek telek-, lakás-, üdülő- és termőföld­tulajdonának szerzésénél meglevő jelenlegi korláto­zások teljes megszüntetését. Azzal, hogy a jövőben ma­gánszemélyek is korlátozás nélkül szerezhessenek ingat­lant, a mezőgazdasági kis- és magántermelés lehetősé­geit, biztonságát szándéko­zunk elősegíteni. Ezzel he­lyenként a gazdasági szer­kezetváltás következtében átmenetileg felszabaduló munkaerő bekapcsolódhat a mezőgazdasági kistermelés­be. A spekulatív jellegű in­gatlanvásárlásokat a szemé­lyi jövedelemadóval, tehát közgazdasági eszközökkel korlátozzuk.­­ A tulajdonreform vég­rehajtásánál is nyilván min­den módosítási lehetőséget alaposan mérlegelni kell. Szükséges annak vizsgála­ta, hogy egyes települések Az országgyűlési ülésszak második napi munkájának megkezdése előtt ülést tar­tott az Interparlamentáris Unió magyar csoportja. A tanácskozáson értékel­ték a Budapesten március­ban megrendezett 81. IPU- konferencia munkáját, amelyben 94 országból mint­egy 1000 küldött vett részt. Megfogalmazták azon véle­ményüket, hogy a kétkama­rás típusú parlament job­ban szolgálná Magyarország érdekeit, miként juthatnának — és kérdés, hogy jussanak-e — közösségi földtulajdonhoz. Át kell tekinteni az állami földtulajdon további sorsát. Figyelemmel kell lenni a vállalatok tulajdonosi hely­zetének megteremtésére, erősítésére, és a társadalmi szervek kezelésében levő in­gatlanok jövőbeni sorsára. Az Országgyűlés mezőgaz­dasági, illetve jogi bizott­ságának együttes ülésén a vadászati jog körül is heves vita alakult ki. Végül azt az álláspontot fogadták el, hogy a vadászati jog szabá­lyozását átfogóan, és ne csak a most lehetséges egyetlen paragrafus erejéig, még eb­ben az évben hozzuk az Or­szággyűlés elé. Hütter Csaba végül annak a véleményének adott han­got, hogy a törvényterveze­tek elfogadásával további nagy lépést tesznek a kor­­­­szerű, vállalkozói mezőgaz­daság felé. Az ülésen elfogadták Barcs Sándor lemondását az IPU magyar csoportjának elnöki tisztségéről. Barcs Sándor 1962 óta vesz részt az IPU munkájában, s 1966- tól töltötte be a magyar cso­port elnöki tisztét. Az IPU magyar csoport­jának tagjai határoztak ar­ról is, hogy a mostani par­lamenti ülésszak alatt 15 tagú ideiglenes vezetőséget választanak e­lő, a bővített újratermelés­re képtelen közös gazdasá­gok többségét. Mindez előbb vagy utóbb élelmiszergondokhoz vezet­het. Ennek következménye­ként pedig a falu megszo­kott csöndje könnyen meg­változhat. A vagyonrész után járó osztalék vajon kellően erő­síti-e a szövetkezeti tagság tulajdonosi érzetét, kérdezte Czak­ig Zoltán (Fejér m.), rögtön megadva a választ is: a tagsági érdek nemcsak a tulajdonban, hanem a megszerezhető jövedelemben is testet ölt. Véleménye sze­rint a termelőszövetkezetek­ben az érdekeltséget a belső vállalkozások bővítésével lehet növelni. A kis- és csa­ládi gazdálkodás jövőjéről szólva kijelentette, hogy ezek magukra hagyva, nagy­üzemi háttér nélkül aligha lehetnek életképesek. Dr. Németh Kálmán (Győr-Sopron m.) hozzászó­lása után a termelőszövet­kezetekbe való szabad ki- és belépés jogának fontos­ságáról beszélt Varga János (Tolna m.). A törvény mó­dosítását szükségesnek tart­va hangsúlyozta, hogy ez nem teszi elkerülhetetlenné e kérdéskör későbbi, straté­giai értékű és egységes sza­bályozását, miként az új földtörvény hamaros kidol­gozását sem. A piaci versenyhelyzet lé­péshátrányba kényszerítheti a tsz-eket, ennek elkerülé­séért új termelőszövetkezeti törvény kell, mondotta Mik­lós Zoltán (Nógrád m.). Sürgette a termelőszövetke­zeti önkormányzat erősíté­sét. Fontosnak ítélte a va­gyonrész bevezetését, ugyan­akkor rámutatott arra is, hogy a tsz-ek gazdasági társulássá való átalakulása nem jelent fokozódó életké­pességet, ha a gazdálkodás tárgyi feltételei továbbra is hiányoznak. A vagyonérdekeltség és a vagyonfelosztás sok esetben a közös gazdálkodásra való alkalmatlanságot bizonyítja majd, s felbomlaszt sok szövetkezetet, állapította meg Kiss István (Bács-Kis­­kun m.). Kérte, hogy a va­gyonrész után járó osztalé­kot ne terhelje adó, mert az végül is dupla elvonást je­lentene. Fontosnak tartotta, hogy a termelőszövetkezetek a termőföld kivételével fe­leljenek vagyonukkal a tarto­zásaikért. Ellenkező esetben ugyanis a föld a bankok és pénzintézetek prédájává vál­hat, s az eladósodás köz­vetlenül a föld államosítá­sához vezethet. A termelőszövetkezetek­nek erős érdekképviseletre van szükségük, hangsúlyozta Tornai Endre (Veszprém m.). Nem a név és a for­ma érdekes ebben az eset­ben. A feladatot vállaló kép­zettsége és hatékony mun­kája a döntő. Ne fordul­hasson elő az, mint nemrég, hogy egy szövetkezeti ér­dekképviseleti szerv vezető­je még ma is azt feltételez­te, hogy egy megyei taná­csi dolgozó leválthatja a tsz-elnököt. Saját, belső szférájukban kell a termelőszövetkeze­teknek megújulniuk, jelen­tette ki Zahorecz József (Békés m.). Éppen ezért a külső beavatkozás lehetősé­gét korlátozni kívánatos, ezt szolgálná egy új, keret jellegű szövetkezeti törvény. A vagyonérdekeltség mel­lett a működő tőke érde­keltsége is fontos lenne a termelőszövetkezetekben. Eh­hez azonban a feltételek java része még hiányzik, hangsúlyozta Tóth László (Csongrád m.). A földtörvény módosításá­nak vitájában Kiss István (Bács-Kiskun m.) egy föld­kódex megalkotását sürget­te. A földvédelmi járadék eltörlésével értett egyet, mert az, mint mondotta, többek között erősen fölve­ri az építési költségeket is. Ugyanakkor, ha közterület céljára veszik igénybe a földet, annak megóvása ér­dekében szükségesnek tar­totta ezt a járadékot. Még nem teremtődtek meg a földtulajdon hosszú távú rendezésének feltételei . Szabó István, országos listán megválasztott képviselő, a TOT elnöke szerint. Úgy vé­lekedett, hogy a földtulajdon alapvető kérdéseit majd az új alkotmányban kellene sza­bályozni. Helyeselte, hogy le kell bontani a tulajdonszer­zés korlátait. Ellenezte vi­szont, hogy a földjét most „megváltással” elidegenítő — azaz érte csak névleges el­lenértéket kapó­­ tagok hát­rányosabb helyzetbe kerül­jenek, mint azok, akik tu­lajdonukat eddig formálisan fenntartották, s most reáli­sabb megváltási árat kapnak érte. Valósággal jogi is­meretterjesztésben részesí­tette a kevés jogvégzett em­bert számláló Országgyűlést dr. Tallósy Frigyes budapes­ti törvényhozó. Rámutatott, hogy helyesebb Ingatlantör­vényről beszélni földtörvény helyett, hiszen a tervezet a nem mezőgazdasági ingat­lanokra is vonatkozik. Szen­vedélyesen érvelt az ellen, hogy a társadalmi szerveze­tek a jelenleg kezelésükben levő állami ingatlanokat száz forint névértékben átjátsz­hassá. Ebből ne csinálhas­sanak maguknak tőkét e tár­sadalmi szervezetek — hang­súlyozta. Hasonló indulattal ellenezte azt is, hogy a szö­vetkezetekben korábban be­vitt földeket most úgyneve­zett „megváltás” címén el­vegyék a parasztoktól. Egészen a honfoglalásig, az árpádi fehér ló legendájáig nyúlt vissza a magyar föld­szerzés múltjának elemzése­kor Fodor Sándor, Fejér­ me­gyei törvényhozó. Elérkezve a negyvenes, ötvenes évek­ben sanyarúan végrehajtott tagosításig, emlékeztetett rá, hogy sokan csak ügyeskedés­sel kerülték el az erőszakos tsz-szervezést. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy óvatosan kell bánni a tulajdonszerzéssel. A törté­nelmi esszé végén javasolta a törvénytervezet elfogadá­sát. A magánszemélyek ingat­lanszerzési korlátozásának megszűnése összhangban van a gazdaság dinamizálásának követelményével — fejteget­te Zsarnóczi József buda­pesti képviselő. Teremtődjön meg az együttműködés lehetősége a földtulajdonosok és a vadász­­társaságok között — ajánlot­ta dr. Balogh Károly Győr- Sopron megyei képviselő. Ennek módja az lenne, hogy a föld gazdája is részesül­jön a vadgazdálkodás profit­jából. Hosszasan elemezte a ma­gyar falu pusztulásának kö­rülményeit Tanaszi János, Hajdú-Bihar megyei képvi­selő. A tsz-csoportvezetőként dolgozó honatya a földtör­vény vitáját használta föl ar­ra, hogy rámutasson a me­zőgazdaságot sújtó árará­nyokra. Meglepő fordulattal a Bos­­nyák téri piac körülményeit ecsetelte Vid­a Károly, Pest TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS Ülést tartott az IPU magyar csoportja Szakszervezeti képviselők és meghívottak a szünetben: Kósáné dr. Kovács Magda, Pető Kálmán, Kovács István és Nagy Sándor Jgem­ a szövetkezeti forma került válságba Az elnök bejelentette: a három törvényjavaslatot két olvasásban, általános és részletes vitában tárgyalja a parlament. Solymosi József (Tolna m.) a mezőgazdasági bizottság képviseletében szólt az elő­terjesztett három tervezet­hez. Mint mondta: a kiala­kított vélemény széles társa­dalmi bázisra támaszkodik. A viták során szinte min­denütt a mai falu helyzeté­vel kapcsolatos aggodalmak is hangot kaptak, szenve­délyesen szóltak a paraszti munka leértékelődéséről, ar­ról, hogy elviselhetetlen mértékben szétnyílt az ag­rárolló, a gazdaságok jöve­delmezősége egyre alacso­nyabb. Több helyütt vége­láthatatlan viták bontakoz­tak ki, szélsőséges vélemé­nyek is elhangzottak, de az egyértelműen kirajzolódott, hogy mindenki reformokat akar a mezőgazdaságban. A bizottsági előadó ez­után részletesen szólt az egyes törvényjavaslatokhoz kapcsolódó képviselői módo­sító indítványokról, ame­lyekből csakúgy, mint a tör­vénytervezetekből kitűnik, a termelőszövetkezetek, gaz­daságok elindulnak a való­di tulajdonossá válás útján, még akkor is, ha ez egyelő­re csak korlátozott mérték­ben valósulhat meg. A bi­zottság véleménye szerint szükség van egy teljesen új mezőgazdasági törvény meg­alkotására. Többségi véle­mény alakult ki abban is, hogy rövidesen új vadászati törvényt kell előkészíteni, mégpedig szintén széles kö­rű társadalmi vita alapján. A földtörvénnyel kapcsolat­ban megfogalmazódott, hogy annak módosítása valóban indokolt, de kerülni kell olyan paragrafusok törvény­be iktatását, amelyek visz­­szafordíthatatlan hatással járnak. A tsz-törvény módosítá­sának vitájában Südi Ber­talan (Bács-Kiskun m.) ki­fogásolta, hogy a törvény­­javaslatokat nemhogy széles körű társadalmi vitára, de nyilvánosságra sem bocsá­tották. Hangot adott annak a véleményének, hogy a kö­zös gazdaságok legsúlyosabb gondjait nem a gazdaságok idézték elő. Szerinte a pénz­ügyi politika okozta a gon­dokat, azzal, hogy kiszipo­lyozta a termelőszövetkeze­teket, tönkretette, az egyen­rangúság címkéjével álla­mosította őket. Ehhez a mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi kormányzat maga is sikeresen asszisztált — tet­te hozzá. A képviselő hangoztatta: nem a szövetkezeti forma, hanem maga a központi ag­rár- és szövetkezetpolitika került válságba. Kifogásolta azt is, hogy a termelési fel­tételek eltorzításával, arány­talanul magas elvonásokkal kényszerítették térdre a fennmaradásukért küzdő, tartalékainak mind nagyobb hányadát felélni kényszerü­ CSÜTÖRTÖK, 1­989. JÚNIUS 1. NÉPSZAVA Amikor Szűrös Mátyást az Országgyűlés elnökévé vá­lasztották, azt mondta: egy kicsit fájlalja, hogy ott kell hagynia a diplomata pályát és tevékenységet. Most azonban úgy tűnik, amire vállalkozott, szintén közel áll valamiféle diplomáciai küldetéshez, hiszen fel­ajánlotta, hogy szívesen el­nököl az MSZMP és az el­lenzéki kerekasztal tárgya­lásain. Bár a végleges „menetrend” még nem ala­kult ki, a kerekasztal mind­két oldalán ülők elfogad­ták személyét.­­ Legelőször Kukorelli István javasolta, hogy a tárgyalásokon az Ország­gyűlés elnöke elnököljön, azzal a céllal, hogy kimoz­dítsa a megbeszéléseket a holtpontról. Én pedig szí­vesen vállaltam — mondta Szűrös Mátyás, amikor új diplomáciai feladata felől kérdeztük. — Egyébként többekkel szemben nekem az a véleményem, hogy az asztal formájából nem kell ügyet csinálni. Reálisnak tartom az MSZMP új ja­vaslatát, mint ahogyan a szegedi reformkori tanács­kozáson elhangzott felve­tést is, amely szerint a kor­mány tagjai is vegyenek részt a megbeszéléseken. Felajánlottuk, hogy a ta­lálkozónak az Országház­ban adunk helyet, gondo­lom, ez is mindenki szá­mára elfogadható. Amíg a találkozóról nincs végleges döntés, részletkérdésekről változatlanul folynak a kétoldalú megbeszélések. — Milyen témák kerül­nek a tárgyaló felek asz­talára? — Az alkotmányozás, a választási törvény, a párt­törvény és a választások lebonyolításának módja. Ha nem is születik mindegyik­ben végleges megállapodás, rendkívül fontosnak tar­tom, hogy végre sor kerül­jön az érdemi tárgyalások­ra, mert ennek a találko­zónak a nemzeti megegye­zés fórumává kell válnia. Egy tanárember, Varga Miklós, az ajkai gimná­zium igazgatója az önvé­delmi fegyverekkel kapcso­latban terjesztett elő inter­pellációt. Miért? — Jó pár hete a rádió híreiben hallottam a Bel­ügyminisztérium illetékesé­nek a nyilatkozatát, amely szerint több mint 100 ezer, úgynevezett önvédelmi fegyver van közkézen. Na­gyon megdöbbentett ez a hatalmas szám. Most, ami­kor ilyen feszült a belpo­litikai helyzet, úgy érzem, nem indokolt, hogy ennyi fegyver legyen civilek ke­zében. Ha a fegyveres tes­tületek tagjainak szigorú szabályok írják elő, hogy milyen esetekben használ­hatnak fegyvert, nagy kér­dés, hogy milyen szabályok vonatkoznak a magánsze­mélyekre? Ezért kértem a belügyminisztert, hogy vizsgálja felül az érintett engedélyeket és vonja visz­­sza a fegyvereket, mert az a célunk, hogy minél bé­késebb helyzetet teremt­sünk. Nem szakmai elfogultság miatt kaptam fel a fejem Zsidei Istvánná Heves me­gyei képviselő felszólalásán­­ak egy mondatára: „Az úgynevezett hangulatkeltő sajtó által előre jelzett problémák utólag igazolód­nak.” — Már második ciklus­ban vagyok képviselő. Munkásként kerültem a parlamentbe — mondja a Mátravidéki Fémművek diszpécsere. — Ezért min­den alkalmat megragad­tam, hogy információhoz jussak. Keresni kezdtem az okait annak is, hogy egye­sek miért kérdőjelezik meg az előterjesztéseket. S rá kellett jönnöm, hogy mi­közben a sajtót gyakran azzal vádolták, hogy han­gulatot kelt egyik vagy másik ügyben, az nem tett mást, mint az információk ismeretében visszatükrözte a gondokat. Az újságírók érzékenyen reagálnak a je­lenségekre, ezért nagyon fontosnak tartom a véle­ményüket. Sőt biztos va­gyok benne: ha mondjuk egy év múlva megnéznénk, mit írnak most, sok min­denről kiderülne, hogy iga­zuk van. A pénzügyi kormányzat „kiszipolyozza" a mezőgaz­daságot is — állította, fel­szólalásában az egyik hon­atya. A szóhasználat is jel­zi, hogy ma a pénzügyese­ket sokan a társadalommal szemben állónak érzik, mintha öncélúan alkalmaz­nák a restrikciót. Mi állhat ennek hátterében? — szö­geztem a kérdést Békesi László pénzügyminiszter mellének. PARLAMENT!

Next