Népszava, 1989. június (117. évfolyam, 127–152. sz.)
1989-06-01 / 127. szám
NÉPSZAVA 1989. JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK _____ .......... ■ ■ — — "I- '■ .III. I - II . III.IMW " ■ .■—■—»»■ PILLANATOK — Kétségtelen, hogy a gazdaság teljesítménye és az állami kiadások közt óriási feszültség van — felelte a tárca vezetője. — Az állam erején felüli terheket vállalt magára ... — Ezzel nem elsősorban az adósságállományra céloz, hanem a belső szociális kiadásokra? — A belső kiadásokra, de nem csupán a szociális költségekre. Hanem arra a nem kevesebb mint 200 milliárd forintra is, amelylyel az állam a termelést támogatja. És ebből a mezőgazdaság is nagymértékben részesül. A jelentős mezőgazdasági export mögött is jókora támogatás áll, és még nem is beszéltünk az importról. Ha leépítjük a támogatást, akkor viszont az árak emelkednek, s ezt az életszínvonal sínyli meg. — Túlzott adóterhek is nyomasztják a mezőgazdaságot a honatyák egy része szerint! — A mezőgazdaság rengeteg preferenciát élvez; a kistermelés után például gyakorlatilag nem fizetnek adót. Ez éppen a másik oldalon, az adófizetők körében okoz feszültséget. A kormány gazdasági csomagterve csökkenti a társadalmi szervek támogatását, ezzel némileg hitelessé teszi az egyéb megszorításokat. Lehet-e tovább mérsékelni e szervezetek támogatását? — Nemcsak lehet, kell is. De a többszöri drasztikus csökkentés működésképtelenséget okozhat. Ezért rövidesen el kell dönteni, hogy melyeket kell megszüntetnünk a szervezetek közül. — Milyen vállalkozói lehetőségeket, s főként milyen veszélyeket rejt magában a föld- és erdőtörvény módosításáról szóló javaslat? — kérdem Márton János képviselőt, aki a Magyar Néppárt egyik vezetője. — Az állami földtulajdont — beleértve az erdőtulajdont is — ez idő szerint a vagyon húsz százaléka felett rendelkező saját dolgozókon kívül — művelési vagy műveltetési kötelezettség mellett — bárki megveheti. A kérdés: mi a forgalmi ár egy olyan országban, ahol a mezőgazdaság rendkívül alacsony haszonnal dolgozik és földet csak vagyonmegőrzés céljából érdemes vásárolni annak, aki nem képes kizárólag családi alapú, intenzív művelésre? — mondja a képviselő. — Így tehát nem valószínű, hogy komoly földforgalom indul meg a lehetőséggel párhuzamosan. A lanyha forgalom pedig kialakítja az alacsony árakat ... — És különös lehetőség nyílik a Magyarországon nagyon is jól ismert föld- és telekspekulációra, amit semmiféle adórendszer nem tog a spekuláció elleni szigorú törvények és szankciók. — Kapunk is, nem is információt — panaszolta Bánfalvi András Szabolcs- Szatmár megyei képviselő néhány nappal ezelőtt Nyíregyházán, a Házelnökkel, Szűrös Mátyással rendezett találkozón. — Olykor a határon túlról, például Nagy-Britanniából előbb érkezik a képviselőkhöz a következő ülésszakról tájékoztató levél, mint, hogy megkapnánk Budapestről a 8—900 oldalas anyagot... — idézem a múltkori panaszt. — Amit, például én, 6000 hektár földért és három gyerek sorsáért is felelős gazdasági vezető és családapa éjt nappallá téve tanulmányozhatok, míg megtalálom benne a maximum 50 gépelt oldalnyi hasznos — bár egyoldalú — tájékoztatást — ismétli meg a képviselő a kifogásoltakat. — Nem csupán a helyi szaktanácsadó-hálózat, de főképpen a megbízható kontroll hiányzik. Kérdés, hogy létezik-e egyáltalán olyan képviselő, aki a például most napirendre került kilenc törvény és törvénymódosítás ügyében azt mondhatná, hogy teljesen tájékozott? — Én úgy tartom, helyes, ha a földterületen is esélyt adunk a vállalkozásra, arról nem is szólva, hogy a mi megyénkben ez például munkahelyteremtő lehetőséget is jelent. A kérdés: melyik alternatíva mellett döntünk: a termelőszövetkezet tagsága vagy pedig a leendő földtulajdonos — az örökös — határozhasson-e a földkivételi lehetőségről? Én a „B” változatot tartom helyesnek. A Parlamentből tudósítottak: Csarnai Attila, Horváth K. József, Mezővári Gyula, Molnár Pál, Peredi Ágnes, Rab Nóra, Tamás Mihály, Török Katalin, Varga Zsuzsa és az MTI. A fotókat Fejér Gábor készítette. ______.... . Jogos az igény, de nincs rá pénz Figyelmeztető sztrájk a kaposvári gimnáziumban Egynapos figyelmeztető sztrájkot tartott a tanári kar, szünetelt a tanítás szerdán a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban. A középiskola ötvennyolc pedagógusa az érdekvédelem végső eszközéhez folyamodva fejezte ki elégedetlenségét amiatt, hogy miközben a tanári fizetések mintegy negyven százalékkal elmaradnak más szellemi foglalkozású dolgozók átlagbérétől, a Művelődési Minisztérium egyes vezetői a sajtó útján ezzel ellentétes látszatot igyekeznek kelteni, s a pedagógusok ellen hangolják a közvéleményt. A kaposvári tanárok keveslik az idén kilátásba helyezett tizenhat — túlóradíjaikkal együtt tizenkilenc — százalékos központi béremelést; az inflációt is figyelembe véve legalább ötvenszázalékos fizetésnövelésre tartanak igényt. A kaposvári és a Somogy megyei tanács vezetői megértéssel fogadták követelésüket, de közölték, hogy szűkös anyagi lehetőségeik miatt csak korlátozott mértékben tudnak hozzájárulni teljesítéseihez. Ismeretes, hogy Glatz Ferenc művelődési miniszter hétfői kaposvári látogatása alkalmával személyesen is találkozott a sztrájkra készülő tanárok képviselőivel. Érveiket méltányolva kifejtette, hogy jogosnak véli, de az ország jelenlegi gazdasági helyzetében teljesíthetetlennek tartja az ötvenszázalékos béremelést. A tanári kar ezt követően is egységesen kitartott a sztrájk mellett. A munkabeszüntetés napján valamennyien megjelentek a gimnáziumban, és a sajtó képviselőinek kifejtették, hogy a sztrájk nem valaki vagy valami ellen irányul, hanem az oktatásügy egyre feszítőbb gondjainak megoldásáért folyik. A Táncsics gimnáziumban zajló munkabeszüntetéshez két-két órás szolidaritási sztrájkkal csatlakozott szerdán a kaposvári építőipari szakközépiskola, valamint a csurgói Csokonai gimnázium tanári kara is. (MTI) 3 TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS megyei képviselő, aki honvédségi előadóként keresi kenyerét. A földtörvény témájához elérkezve azt javasolta, hogy a földek adásvételében is a piac döntsön az árról, s ne merev előírás. „Termelő, értékesítő, beszerző és szolgáltató szövetkezet” — ez a jövő útja Csipkó Sándor, Bács-Kiskun megyei képviselő szerint. Erre nyugat-európai mintákat is ismerni vél a törvényhozó. Figyelmeztetett azonban, hogy az új formák is kudarcot vallhatnak a jelenlegi gazdaságpolitika esetleges folytatása miatt. A „protokollvadászokat” emlegette Bánffy György budapesti képviselő. Ezeket — mondta — nem szabad öszszekeverni azokkal a szorgalmas emberekkel (számuk mintegy 40 ezer), akik szabadidejük jelentős részét feláldozva, sikerre viszik a magyar vadgazdálkodást. Ezt követően az elmaradott falusi szolgáltatásokat tette szóvá Török Sándor, Szolnok megyei törvényalkotó. Elhagyott szövetkezeti helyiségeket kell tanácsi tulajdonba venni, s bennük a közigazgatási szerv gondoskodjon a szolgáltatásról — javasolta. A honatyák honszeretetére apellált dr. Séra János Komárom megyei képviselő. Úgy vélekedett, hogy a termőföld külhoni vevőnek való eladása után az nem maradna nemzeti kincs. Ez a magyar nép történelmi létbiztonságát csökkentené. Meg kell tiltani tehát a törvényben, hogy termőföld idegenek tulajdonába kerülhessen. Az erdő- és vadgazdálkodási törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz először Weibl Elemér (Veszprém m.), szólt hozzá. Kiemelte, hogy a mostani törvényjavaslat biztonságot ad az erdőtervezéshez. Közös óhajként fogalmazta meg, hogy megvalósuljon a kormány által meghatározott 150 ezer hektárnyi új erdőt létesítő elképzelés az ezredfordulóig. Ugyancsak üdvözölte a MÉM és az MTA által előterjesztett, s az akadémia elnöksége által elfogadott állásfoglalást, amely 2000-től 2050-ig további 700 ezer hektárnyi új erdő telepítésére tett javaslatot. Ezek a tervek a magyar mezőgazdaság szerkezetváltását is szolgálják — mutatott rá a képviselő. Weibl Elemér javasolta: a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jövőre terjesszen a parlament elé új erdőtörvényt az 1961. évi helyett. Balogh András (Borsod- Abaúj-Zemplén m.), felszólalásában arra a levélre hivatkozott, amelyet az Országos Erdészeti Egyesület, valamint a Magyar Vadászok Országos Szövetsége megküldött a képviselőknek. Ebben leírták, hogy a jogszabálymódosítás előkészítése nem történt kellő szakmai megalapozottsággal. Állítólag a képviselők is részben csak a napi sajtóból értesültek arról, hogy ezt a tervezetet az Országgyűlésben tárgyalni fogják. Ugyanakkor a felszólalónak tudomása van arról, hogy több országos hatáskörű szerv is ellenezte a napirendre tűzését. Megengedhetetlennek tartotta, hogy a szakemberek véleményét előzőleg ne kérjék ki, észrevételeiket figyelmen kívül hagyják. Dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár m.), csatlakozott azokhoz, akik új vadászati törvény megalkotását szorgalmazták. Szólt arról is: a mai jogszabály hiányossága, hogy nem biztosítja a földtulajdonosoknak a vadkár megtérítését. Változtatni kell a vadászatra jogosultak körén. Elmondta a Magyar Vadászok Országos Szövetségének álláspontját is, miszerint az nem akarja kizárni a téeszeket a vadászat jogából, de az ne a földtulajdonhoz kapcsolódó jog legyen. A képviselő kifogásolta a törvénytervezet indoklásában megfogalmazott kitételt, amely a vadtulajdon kérdésével foglalkozik. A vad, a képviselő véleménye szerint nemzeti érték, nemzeti kincs és ezért az állam tulajdona. Tóth János (Budapest), a MTESZ főtitkára hozzászólásában a törvényjavaslatnak azzal a részével foglalkozott, amely a gazdaságok tulajdonába kívánja adni az erdőket, s lehetővé tenné az erdők szabad adásvételét. Véleménye szerint ezeket a javaslatokat szakmai körökben jelentős ellenérzéssel fogadták. Nem mindegy ugyanis, hogy állami vagy magánkézben vannak az erdők. Ha csak a rövid távú jövedelmezőségi szempontok érvényesülnek, akkor ez rablógazdálkodáshoz, az erdők tönkretételéhez vezet. Vass Józsefné (Békés m.), kétperces hozzászólásában kívánta kiegészíteni írásban benyújtott indítványát. Utalt arra, hogy a vadászati törvény megalkotását 12 éve szorgalmazzák. Hangoztatta: korrekt módon, kölcsönös megbékéléssel kell a törvényt kialakítani. Véleménye szerint december 31-ig el lehetne készíteni a törvényjavaslatot. Tornai Endre ugyancsak két percre kért szót, immár másodszor a szerdai vitában. Hangsúlyozta: indokolt, hogy a vadászati területeknek egy gazdája legyen, mégpedig a mezőgazdasági üzemek. Mivel többen nem jelentkeztek hozzászólásra, Szűrös Mátyás javasolta az általános vita lezárását, majd szavazásra tette fel a kérdést: bocsássák-e részletes vitára a három törvényjavaslatot. A mezőgazdasági szövetkezetekről, valamint a földről szóló törvény módosítása kapcsán a képviselők nagy többsége arra voksolt, hogy legyen részletes vita. Az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslat részletes vitáját azonban 175-en elutasították (87-en szavaztak mellette, 29-en pedig tartózkodtak), így az Országgyűlés úgy határozott, hogy e törvényjavaslat felett most nem nyitnak részletes vitát. A termelőszövetkezetekről szóló törvény módosításáról folytatott részletes vitában elsőként Győrffy László (Vas m.), kért szót. Véleménye szerint a megváltás miatti viszszamenőleges gondokra csak később, kedvezőbb társadalompolitikai és közgazdasági feltételek mellett lehet majd visszatérni. E kiegészítésekkel a képviselő az előterjesztett törvénymódosítás elfogadását javasolta. Dr. Tallóssy Frigyes írásban is benyújtott módosító indítványát igyekezett szóban is világosabbá tenni képviselőtársai előtt. Rámutatott: javaslata arra irányul, hogy akitől megváltással vették el a földet, annak vagy örököseinek vissza kell adni, ha ezt kéri. Ebben az esetben nincs szó a szövetkezetek vagy a nagyüzemek „szétcincálásáról”, hiszen a változás csupán a telekkönyvben jelentkezik. Más kérdés viszont, hogy a közös földhasználat változatlanul megmarad. Ez azt jelenti, hogy a tagnak vagy a tulajdonosnak abban kell megegyeznie a szövetkezettel, hogy a szövetkezet mennyi haszonbért fizet a földért, ha ezt a tulajdonos kéri. Miután a tárgyalt törvényjavaslatok részletes vitájában új felszólaló nem jelentkezett, az elnöklő Szűrös Mátyás felkérte a mezőgazdasági, illetve a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagjait, hogy együttes ülésen vitassák meg a törvényjavaslatok vitájában elhangzott módosító indítványokat, s készítsék el jelentésüket. Ezzel az Országgyűlés ülésszakának második napja —, amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva elnökölt —, befejeződött. Az ülésszak csütörtökön Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszával folytatódik. Szabó István és Szűrös Mátyás Grósz Károly és Medgyessy Péter A földtörvény vitája a parasztságnak húsbavágó kérdés, de a T. Házban nem kötött le mindenkit - sem az ülésteremben, sem a karzaton, sem a folyosón