Népszava, 1989. október (117. évfolyam, 232–257. sz.)
1989-10-02 / 232. szám
2 Prágából és Varsóból befutottak az első menekültszerelvények Bajorországba (Folytatás az 1. oldalról) tett hallani az épületből, majd ütemes tapsot, az emberek Genscher nevét skandálták. Nem sokkal később megjelent a kapuban a bonni diplomácia vezetője, és mindezt elmondta az újságíróknak is, hozzátéve, hogy politikai pályafutása egyik legnagyobb sikerének tartja, hogy az NDK-menekültek elmehetnek a varsói és a prágai követségről. Úgy fogalmazott, hogy nagyon intenzív és korrekt tárgyalásokat folytatott az NDK vezetőivel. Az ott állók megtapsolták a külügyminisztert. Fél nyolckor jött ki az első NDK-s a követségről, és indult az utca végén várakozó autóbuszokhoz. Enyém a 12- es, kiáltotta boldogan egy férfi, és meglobogtatta a távozási papírt, ez garantálta, hogy kiléphetnek Csehszlovákiából. Zokogó nők és gyermekek, éneklő lányok és fiúk jöttek sorban, alig néhány csomaggal, akinek kellett, azt gyógyszerrel látta el a nyugatnémet Vöröskereszt. Mámoros volt a hangulat. Genscher bejelentése után jó néhányan érkeztek még, nem is értették, mi ez a zűrzavar, de pillanatok alatt felmérték a helyzetet, és berohantak a kapun, ők is kaptak papírokat, és mehettek a buszhoz. A pályaudvarra indulókat integető prágaiak búcsúztatták. Egész éjszaka folyamatosan mentek, fordultak a buszok, vitték a menekülteket a pályaudvarra, hogy az NDK-n keresztül eljussanak Nyugat-Németországba. Az utolsó kocsi reggel 8 órakor indult a követség elől, összesen 6 vonat vitte az NDK- sokat. Becslések szerint több mint négyezren voltak. Reggel már rendőrök fogadták a késve érkező NDK- sokat, az épület mögé már nem is lehetett eljutni, csak újságíró-igazolvánnyal. Délelőtt már 50—60 ember álldogált a kapu előtt, a követségen dolgozók a kaputelefonon keresztül annyit mondtak a várakozóknak, hogy hétfőn reggel tíz perccel 9 előtt jöjjenek újra, akkor kapnak felvilágosítást. Közben fél tíz tájban két fiatalember szaladt le az erdőből, egyiküknek sikerült átmásznia a kerítésen, a másikat elfogták a rendőrök, és elvitték. Nem sokkal később személyesen a nagykövet kérte a várakozókat, hogy térjenek vissza az NDK-ba, és nyújtsák be kivándorlási kérelmüket. Óráról órára több rendőrt vezényeltek az épülethez, hátul a kertnél pedig kutyákkal járőröztek, egyszerűen képtelenség volt bejutni. Az NDK-sok viszont azt mondták, hogy nem tágítanak, amíg valamilyen megoldást nem találnak számukra, ők már nem mehetnek vissza hazájukba, mert úgy vették észre, hogy a követség előtt fényképeket készítettek róluk, ennek otthon következményei lesznek. Az egyik asszony azt mondta, hogy retúrjegyet váltott, és neki lesz igaza, mert akinek csak Prágáig szóló vonatjegye volt, azt az NDK-hatóságok nem engedték ki az országból. Egy mama két gyermekével és édesapjával érkezett szintén késve, ez volt az utolsó reménye, hogy néhány hónappal ezelőtt az NSZK-ba települt férjéhez kijusson. Forró Evelyn Az NDK államvasutainak, a Reichsbahnnak a keletnémet menekülteket Prágából az NSZK-ba NDK területén át szállító első szerelvényei vasárnap a hajnali órákban sok ezer várakozó ember örömujjongása közepette futottak be a bajorországi Hof városának pályaudvarára. Nyugatnémet rádiójelentések szerint az első különvonaton az eredetileg feltételezett 750 személy helyett ezerkétszázan tartózkodtak. Ennek okát abban keresik, hogy az NSZK prágai nagykövetségéről kiengedett személyekhez állítólag már az NDK területén újabbak csatlakoztak, másfelől pedig sok kisgyermeket eredetileg a gyors kiutazás zűrzavarában nem számoltak meg. A Prágából és Varsóból várt összesen mintegy 4000 menekült első csoportját a bajor Vöröskereszt, a szövetségi határőrség és sok újságíró fogadta a hivatalos kormányképviselőkön kívül. Az ünnepélyes fogadtatáson a menekülteket — Helmut Kohl szövetségi kancellár nevében — Jürgen Warnke gazdasági együttműködési miniszter és Horst Waffenschmidt belügyi államtitkár köszöntötte. A keletnémeteket laktanyákban, középületekben és magánházakban szállásolják el. A hofi pályaudvaron a 350 orvos, szanitéc és más kisegítő személyzet azonnal orvosi ellátásban részesítette a rászorulókat, és meleg ételt osztottak ki a megfáradt, kimerült utasok között. Az NSZK kormányának és politikai pártjainak vezető képviselői a felszabadultság és a hála érzésével nyugtázták, hogy az NSZK-ba áttelepülni kívánó NDK-állampolgároknak lehetővé vált kiutazásuk Csehszlovákiából és Lengyelországból az NDK területén keresztül. A prágai és a varsói nagykövetségen létrejött megoldást nagy megkönnyebbüléssel üdvözölte Kohl kancellár. Az NDK azonban vasárnap este rendkívül keményen reagált az újabb fejleményekre. A külügyminisztériumnak a berlini televízióban beolvasott nyilatkozata hazaárulónak nevezi a távozókat. Az NDK az NSZK-t teszi felelőssé a kialakult helyzetért. Bonnt a két német állam közötti alapszerződés megsértésével, vezetőit képmutatással, az NDK belügyeibe való leplezetlen beavatkozási kísérletekkel vádolja. (MTI) Magyarország kapcsolódni akar Közép-Európához Pozsgay Imre előadása Kremsben Sebestyén Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Magyarország csak Közép- Európán keresztül zárkózhat fel Európához és a világhoz — hangoztatta Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP Elnökségének tagja az alsó-ausztriai Krems városban szombaton délután tartott előadásán. A magyar politikus az itt működő tartományi tudományos akadémia rendezvénysorozatán vett részt. Ennek keretében ő és Erhard Busek osztrák tudomány- és kutatásügyi miniszter előadást tartott Közép- Európa jövőjéről. Pozsgay Imre kifejtette: Magyarország, amelynek hagyományaival és nemzeti törekvéseivel a második világháború utáni rendezés korántsem volt összhangban, az Európától való négy évtizednyi elszakítottság és peremhelyzet után, ismét szorosan kapcsolódni akar Közép-Európához, de nem mint valamiféle anakronisztikus tömörüléshez, hanem mint szuverén államok együttműködő közösségéhez. Az államminiszter hangot adott meggyőződésének, hogy — különösen a szovjet reformirányvonal hatására — a Kelet-Európának nevezett térségben is új meggondolások fognak érvényesülni az európai egységesülést illetően. A miniszter úgy vélte: kérdéses lehet, hogy a mai Európa mennyire tud együttélni egy tartós válságban lévő Kelet-Európával, de bizonyos, hogy igazi, teljes és egységes Európa nem jöhet létre keleti része nélkül. A rendezvény befejeztével Pozsgay Imre újságíróknak nyilatkozva kifejezte azt a meggyőződését, hogy az MSZMP közelgő kongresszusán a párt reformvonalának képviselői fognak győzelmet aratni. Nemzetközi hírek 4 Hivatalos egyesült államokbeli látogatásra utazott vasárnap Dmitrij Jazov hadtseregtábornok, az SZKP KB PB póttagja, szovjet honvédelmi miniszter. Utazásával partnere, Richard Cheney amerikai védelmi miniszteri meghívásának tesz eleget. 4 Elismerő szavakkal méltatta Vlagyimir Scserbickij érdemeit a Pravdának adott nyilatkozatában Mihail Gorbacsov. Az ukrán párt éléről csütörtökön felmentett Scserbickij Gorbacsov szavai szerint már februárban jelezte távozási szándékát, amelyet most teljesítettek. A Szemipalatyinszk körzetében, ahol a Szovjetunió föld alatti atomrobbantásait hajtják végre, nem a radio-, aktív sugárzás,hanem a egyéb, vegyi eredetű anyaágok jelentik az igazi környezeti veszélyt — vélik a térség ökológiai állapotával foglalkozó szakemberek — írta vasárnap a Komszomolszkaja Pravda. 4 A hétmillió tagot tömörítő lengyel szakszervezeti mozgalom, az OPZZ, élesen bírálja a Mazowiecki-kormány első törvényét, és kilátásba helyezte: a köztársa- sági elnökhöz fordul a törvény életbelépésének megakadályozása érdekében. 4 A szovjet televízió vasárnap este amerikai televíziós társaságoktól átvett anyagokból készített többi mint egyórás összeállítást sugárzott Jelcin amerikai látogatásáról. A szovjet nézők maguk alkothattak képet politikai vérmérsékletük, ízlésük alapján arról, hogyan is zajlott le Borisz Jelcin programja. A magyar határ továbbra is nyitva marad (Folytatás az 1. oldalról.)sei során mindenekelőtt Mihail Gorbacsovtól kap egyértelmű támogatást. Nem tagadható mindamellett, hogy a szovjet vezetésben vannak olyan erők is, amelyeknél bizonyos aggodalom tapasztalható a magyarországi reformfolyamatokkal kapcsolatban amiatt, hogy a viszonyok esetleg anarchikussá válhatnak. Németh Miklós hozzáfűzte: ebben az aggodalomban mi is osztozunk. A Varsói Szerződésre vonatkozóan a kormányfő nyomatékosította : határozottan törekszünk arra, hogy a Varsói Szerződés működési rendje megújuljon, méghozzá olyan értelemben, hogy jogi garanciák biztosítanák azt, hogy a szocialista országok semmilyen módon nem avatkoznak bele egymás belső ügyeibe. Németh elismerte — hangzik a Welt am Sonntag ismertetése —, hogy nemcsak a magyar— osztrák határ megnyitása miatt támadtak jelentékeny egyenetlenségek a varsói szerződésbeli partnerekkel. — Mindenekelőtt nem hiszem, hogy pusztán a határ megnyitása miatt konfliktusba kerültünk volna több VSZ-beli partnerrel. Az utóbbi évek eseményei egyértelműen bebizonyították — és ez önök közvéleménye előtt is, azt hiszem, teljesen nyilvánvaló —, hogy e térség országait nem lehet többé egy egységes, monolit tömbként kezelni. Mi a döntést körültekintően mérlegeltük, és azt hiszem, azzal önök is egyetértenek, hiba lett volna egy, az országunk érdekeivel, kül- és belpolitikájával ellentétes döntést hozni csak azért, hogy fenntartsunk valamiféle látszategységet. A lap szerint a Minisztertanács elnöke első ízben tisztázta, hogy Magyarország, a határ megnyitása felől döntve, senkitől sem kért ehhez engedélyt. — Szuverén állam lévén, szuverén döntést hoztunk, amelyről a szövetséges országokat tájékoztattuk, de nem kértük hozzá az engedélyüket. A döntés meghozatalát humanitárius megfontolások indokolták. Amit tettünk, azt persze nem önös érdekből tettük, nem azért, hogy elismerést arassunk világszerte. Komolyan gondoljuk, amikor azt mondjuk, hogy Magyarország hasznos tagja kíván lenni a „közös európai háznak”. Többször leszögeztük elkötelezettségünket a szögesdrótok nélküli Európa megteremtésére, ahol a határok összekötik és nem elválasztják a nemzeteket. Németh Miklós tudatta, hogy a magyar határ továbbra is nyitva marad. — Ha az NDK állampolgárai szabad elhatározásukból úgy döntenek, hogy nem kívánnak hazatérni, nem tehetjük meg, hogy erőszakkal kényszerítsük őket a hazatérésre. Ezen az elven a jövőben sem kívánunk semmit sem változtatni. A kormányfő azonban megállapította, hogy Magyarország nem kíván tranzitország lenni, amelyet a különböző nemzetiségű kelet-európai állampolgárok arra használnak, hogy Nyugatra távozzanak. Befejezésül Németh Miklós kiemelte Magyarországnak azt az óhaját, hogy tovább akar közeledni Nyugat- Európához. Jóleső érzéssel mondom el, hogy ezen törekvéseinkhez mindig magunk mögött tudhattuk az NSZK kormányának, sőt ellenzéki pártjainak is a támogatását. Ezt a támogatást pedig nemcsak a magyar kormány, hanem a magyar közvélemény is nagyra értékeli. Ciszjordánia Véres hétvége A megszállt Ciszjordániában újabb véres hétvége volt: 48 órán belül az izraeli katonaság öt tüntető palesztint lőtt agyon, a sebesültek száma két tucat felett van. Az újabb halottakkal — életkoruk 16 és 27 év közötti — 590-re emelkedett az Intifáda-időszakban a megszállók fegyvereitől kioltott életek száma. * Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke, vasárnap este négynapos, hivatalos látogatásra Tokióba érkezett. (MTI) VSZ-tanácskozás Varsóban (Folytatás az 1. oldalról.) maradva a fejlődésben ahhoz, hogy a Nyugattal egyenlő félként kapcsolódjanak be a világgazdasági és politikai integrációs folyamatokba. S ha korábban a kelet-európai országok egyenként el tudtak érni ilyenolyan kedvezményeket a Nyugattal folytatott gazdasági együttműködésben, ma minden jel szerint a Szovjetuniótól való „függetlenség” vagy „autonómia” árát a korábbinál magasabban szabják meg Nyugaton. A cikk szerint ezt mutatta például Bush elnök lengyelországi és magyarországi látogatása, továbbá a „Hetek” párizsi találkozójának eredménye is. A VSZ létrehozása, ha nem szüntette is meg a kelet-európai országok közötti hagyományos ellentmondásokat, lehetővé tette, hogy azok ne lépjék túl az ellenőrizhetőség határát. A VSZ átalakításában a legfontosabb, hogy azt politizáló szövetséggé tegyék, következetesen megszabaduljanak a sztálini örökségtől. (MTI) HÉTFŐ, 1989. OKTÓBER 2. NÉPSZAVA Biztonságpolitikai hírmagyarázónk írja A dzsalalabadi csata után Ugyan már — vélem hallani az újságolvasó véleményét —, aki figyel oda arra, hogy mi történik mostanában Afganisztánban, amikor a napilapok hasábjait, a rádió híradásait, a tv képernyőjét valósággal elárasztják a belpolitikai eseménybeszámolók, a Kelet- és Középkelet-Európában, meg a Szovjetunióban zajló mélyreható folyamatokról szóló izgalmas jelentések... Mi tagadás, ebben a vélekedésben van igazság, noha az afganisztáni problémát az emberek más irányú érdeklődése ellenére sem lehet csak úgy „leírni”, olybá venni, mintha a helyi konfliktusok sorában jelentéktelenné zsugorodott volna. Sőt ellenkezőleg: a világnak ebben a térségében az elmúlt hónapokban kialakult politikai-katonapolitikai helyzet éppenséggel azt a benyomást kelti, hogy a háborús állapotoktól a nemzeti megbékéléshez vezető út még meglehetősen hosszúnak tűnik. Hadd idézzek fel ezzel kapcsolatban néhány hírügynökségi jelentést. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter augusztus elején Kabulban tett villámlátogatásakor úgy nyilatkozott, hogy az Afganisztán belügyeibe történő külföldi — pakisztáni, amerikai és szaúd-arábiai — beavatkozás már „nyílt agresszióvá és intervencióvá fejlődött’’. Erre való tekintettel a Szovjetunió ezután is kénytelen minden segítséget megadni a törvényes Nadzsibullah-kormánynak a folyamatos üzemanyag- és élelmiszer-szállítmányoktól kezdve a korszerű védelmi harceszközökig. Ugyanakkor Moszkva — fűzte hozzá — készen áll a fegyverutánpótlás azonnali felfüggesztésére, amennyiben egy kölcsönösen elfogadható politikai rendezés keretében az ellenzéki erők bevonásával — a tömegek bizalmát élvező kormány alakul meg. Röviddel ezután a Pakisztán területén funkcionáló ellenkormány vezetője viszont arról beszélt, hogy a „szent háborút" mindaddig nem hagyják abba, amíg Afganisztánban létre nem jön egy fundamentalista iszlám rendszer. Augusztus második felében Nadzsibullah elnök a megbékélés jegyében azt javasolta, a szembenálló felek legalább fél évre kössenek fegyverszünetet, s ezt az időszakot kihasználva, ENSZ- felügyelettel tartsanak általános választásokat az országban. Néhány nappal később a The Washington Post arról írt, hogy az Egyesült Államok és Pakisztán — eredeti álláspontja mellett makacsul kitartva — elvetette az indítványt, s úgy döntött, ezentúl fokozott pénzügyi-katonai támogatásban részesíti a Kabul ellen harcoló csapatokat. Ebből csak az a következtetés vonható le, hogy Iszlámábád és Washington — hasonlóan Gulbaddin Hekmatier, a mudzsahedek legszélsőségesebb szárnyát képviselő vezetőjének meggyőződéséhez — azt vallja, hogy a szovjet csapatok távozása után az ellenzéknek esélye nyílt a hatalom kizárólagos megragadására, a gyökeres rendszerváltásra. Csakhogy ez a „frontáttörés” mégsem látszik olyan egyszerűnek és könnyűnek, mint ahogyan azt néhány hónappal ezelőtt Peshavarban elképzelték. Az ez év márciusában megindított, és a nyár derekáig elhúzódó hadműveletek sikerében ,bízva arra spekuláltak, hogy jelentősebb afganisztáni területeket birtokba véve, és ott a lábukat megvetve, a kabuli „kommunista rezsim” hátában megszervezhetik saját ideiglenes kormányukat. Ennek a politikai célnak megfelelően a mudzsahedek fő csapásának iránya a pakisztáni határ és a Kabul között félúton lévő Dzsalalabád volt, amelyet az afgán főváros stratégiai fontosságú „kapujának" tekintettek. Az ellenzéki erők eddigi legjelentősebb offenzíváját a pakisztáni vezérkar aktív közreműködésével készítették elő és hangolták össze. A város elleni átfogó akcióban mind a hét ellenzéki csoportosulás fegyveresei részt vettek, méghozzá egy egyesített parancsnokság irányításával. A döntő rohamot az afganisztáni—pakisztáni határszakaszon, a Khyberhágó közelében a felkelők féléves kemény harckiképzése vezette be, s csak ezt követően indították meg a koncentrált támadást Dzsalalabád bevételére. A szokatlanul heves és tartós tüzérségi tűzvolt i ENSZ-ben kedvezően fogadták a magyar kezdeményezéseket (Folytatás az 1. oldalról) nézetek hangzanak el. Még mindig nem az érdemi kérdésekkel foglalkozunk. New Yorkban megállapodtunk, hogy a külügyminiszteri bizottság esedékes varsói ülésén operatív formában megvitatjuk a VSZ-szel összefüggő kérdéseket. Befolyásolja majd a leendő változtatásokat, hogy az egyes tagállamok belpolitikája sokszínűvé vált, ma már másképpen vetődik fel az egymás közötti viszony kérdése, mint néhány évvel vagy évtizeddel ezelőtt. Nem szabad misztifikálni, valamilyen elvont elvre hivatkozva azt sulykolni, hogy a VSZ-tagállamok közötti viszonyban minden rendben van. Ez nem igaz. Súrlódások vannak és lesznek a jövőben is. Hangsúlyozom azonban, hogy a magyar kormány soha egyetlen országot nem marasztalt el, nem támadta, nem minősítette az egyes szocialista országokban kialakult helyzetet, az ott zajló politikai folyamatokat. Viszont ugyanezt elvárjuk partnereinktől is, ők se avatkozzanak bele belügyeinkbe. — Manapság gyakran hallok olyan véleményeket, hogy súlyos feszültségek keletkeztek a szövetséges országok és Magyarország között. Ez így nem igaz. A bolgár, a csehszlovák és az NDK-beli kollégámmal folytatott megbeszélések során hangsúlyoztuk: amennyiben vannak konkrét gondok, azokat közösen meg kell vitatni, és keresni a megoldást. — Ehhez kapcsolódóan fontosnak tartom kiemelni, hogy helyre kell állítanunk a nyugati országokkal azokat a gazdasági és kulturális kapcsolatokat, amelyek, sajnos, 1948—49-ben megszakadtak vagy elsorvadtak. Súlyos hiba volt akkor az országot egyoldalú orientációra kényszeríteni. Ugyanakkor nem eshetünk abba a hibába, mint akkor, vagyis — miközben megpróbálunk a teljesítményorientált országokhoz felzárkózni — korszerűsítenünk, erősítenünk kell a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal meglévő kapcsolatainkat is, minden területen — mondotta Horn Gyula. — „Igen beható megbeszéléseket folytattam a magyar külügyminiszterrel arra hogyan segíthetjük ország reformjait” — jelentette az MTI tudósítójának kérdésére James Baker amerikai külügyminiszter. Bake közép-európai idő szerin pénteken éjjel értékelte New Yorkban a sajtó előtt az ENSZ-közgyűlés első hetében folytatott tárgyalásait